Kezdőlap
Calendar
Legutóbbi képek
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
Belépés
Tybalt Morphsturm 
Posztok : 9
Hunters and the victim
Csüt. Nov. 10, 2022 10:55 pm
× Hunters and the victim ×
Nisha & Zverda
-----------------:O:-----------------
18+ részeket tartalmaz a játék
Erőszakos jelenet leírása
Már jó pár órája létezem sikerült ruhát is szereznem magamra, hogy ne meztelen legyek. Egyszerű durván szőtt olcsó ing, hozzá egy valaha barna nadrág. Normális cipő helyett az egyik lábamon egy nyári saru van a másikon pedig valami munkás bakancsa. Az arcom elé egy vörös sálat tekeretem, hogy azért ne ismerjenek fel az olyan alakok. Azért sötétedés után a szegénynegyedben sok olyan alak mászkál, akik jobb, ha máskor nem nagyon ismernek fel. Már jócskán nyugovóra tértek az emberek még itt is, s csak elvétve akad. Én is inkább egy italmérőben ücsörgők egy korsó ital mellet. Lassan elfogy, s több pénzt sem tudtam szerezni, amikor egy ismerő alak lép be az ivóba. Fiatal húszas évei elején járó férfi, egyszerű munkásoverálban.
Thomas a neve. Nem tudom, hogy honnét, de tudom. Ahogy azt is, hogy csempész. Orea darabokat szokott lenyelni, és áthozni a rendőrök előtt. Nem tudom, hogy honnét tudom, de tudom, hogy igaz. Fogalmam sincs arról, hogy valójában Tybalt tudja, hogy ki ez az alak, hiszen az Egyetemnek is szállít be időnként. De igazából nem érdekel, hogy honnét tudom, tudom, és biztos vagyok benne. Figyelem, ahogy beszél másik két fickóval, majd elhagyja az ivót. Nem sokat gondolkodom, hanem egyből utána megyek. Jó pár sarkon keresztül követem, mint egy árnyék. Amikor éppen hátra nézne, akkor éppen egy kapualjba lépek be, s várok egy nagyon kis időt, hogy utána menjek. Sajnos hamarosan azért észrevesz engem, s el kezdi gyorsítani a lépését, majd lekanyarodik a főútról. Hamarosan már szaladni is kezd. És máris tudom, hogy hova szalad. Van valami védett ház jó pár utcával odébb. Nem foglalkozok már avval, hogy üldözzem, hanem előre rohanok, hogy ott a környéken megvárjam. Nem fog egyből oda szaladni, mert akkor lebuktatná a helyet. Inkább kerülő utat fog tenni, hogy lerázzon. Vagy legalábbis ezt gondolom.
A menedékház közelében keresek egy alkalmas helyet azon az útvonalon, ahol szerintem érkezni fog. A kapualjba szinte teljesen bele olvadok, s már csak várnom kell. Az utcát csak a telihold világítja meg, amit időnként egy – egy felhő takarja el csak a Farkas órájában. Pár percet kell csak várnom, hogy az áldozatom megérkezik az utcába. Akaratlanul megnyalom az ajkamat, ahogy már az ajkaimba érzem a finom eleséget.. Amint mellém ér azonnal teljes erőmből vállal nekirontok, és próbálom a szemközti falhoz nyomni. Szerencsétlen hatalmasat koppan a falon, s pár másodpercre össze is zavarodik, hogy most mi történt. Ezt az időt használom ki arra, hogy oda hajoljak a nyakához, és beleharapjak. Nem túl mély a harapás, s egy kis bőrön kívül nem sokkal többet harapok ki belőle, de a vér kiserken, ő pedig felordít fájdalmában. Balszerencsémre sokkal talpra esettebb, mint számítottam, így egy jól irányzott térd emeléssel alám rúg, aminek következtében elengedem. Azonnal futásnak ered fogva a nyakát, s enyhén sántítva. Úgy néz ki, hogy ahogy neki löktem a falnak kiment a bokája. Nem halálos, de lassítja. Visszafelé a sikátorok út vesztője felé veszi az irányt. Gyorsan kiköpöm a számból a felesleges cafatot, s utána eredek… De fogalmam sincs, hogy nem én vagyok az egyetlen aki vadászik erre a szerencsétlenre, és, hogy Ő is itt tervezett lecsapni rá.
Nisha Ashdown 
Posztok : 17
Re: Hunters and the victim
Vas. Nov. 13, 2022 1:50 am
Hunters And The Victim
Nisha&Zverda
-----------------:O:-----------------
Lassan hajnali egyet üt az óra és én még mindig itt ülök ebben a lepukkant kocsmában. Az ülések kopottak, s némelyik már teljesen szét van verve, a falak repedezettek és dohosak. Én azon is csodálkozom, hogy az épület egyáltalán áll. Üvegszilánkok mindenfelé, mocsok mindenhol, szerintem a legtöbb halálos betegség megtalálható az ivó karcos poharain. De a legrosszabb nem a hely, nem is a higénia, hanem a kocsma vendégei. Elviselhetetlen népség. A falak dohossága keveredik az alkohol és tesztoszteron szagával, és gyakran társul hozzá a hányás és vizelet bűze is. A legapróbb dolgokból hatalmas tömegverekedések robbannak itt ki, az előbb is volt, igaz az jóval kisebb hangvételű volt. De ez van. A munkám már csak ilyen. Ha a célpont idejár, akkor itt kell lennem. Thomas Green, alig 20 éves, csempész. Valamit nagyon jól csinálhat a kis taknyos, ha a konkurencia el akarja tetetni láb alól. Ami azt illeti búsás fizetség jár a fiú kiiktatásáért, úgyhogy el kell viselnem az undort, amit ez az egész környezet vált ki belőlem.
Végre megérkezett várva várt ifjú Thomasunk.
Oh egész jó képű a fiú, kár, hogy nem sokára már csak múlt időben fogunk róla beszélni – kuncogtam fel magamban.
Két alakkal cseveg egy keveset, majd elindul kifelé. Na gyerünk Nisha, ideje lesz dolgozni. Ahogy közeledtem az ajtó felé egy piros sálas férfi sietett ki előttem. Nem keltett bennem gyanút, egy mezei hajléktalannak néztem. Azonban ahogy az áldozatom felé vettem az irányt, feltűnt, hogy a hajléktalan fickó is Thomas után indult el. Egészen addig nem voltam biztos abban, hogy követi, amíg be nem húzódott egy-egy kapualjba, mikor a csempész hátranézett. Nem értettem a szituációt. Küldtek volna rá még egy bérgyilkost? És én még azt hittem, hogy sima meló lesz ez… Jobbnak láttam, ha felmegyek az egyik épület tetejére a tűzlépcsőn keresztül. Kiváló rálátásom volt a dolgokra. Köpenyem segítségével tetőről tetőre mentem, így követtem Thomast és az ismeretlen férfit. Aztán egyszer csak futásnak eredt mind a kettő. Szakadnátok ketté… Igyekeztem tartani a lépést fentről, de egyszer csak kettéváltak. Hmm, tehát az ismeretlen üldöző sejtheti, hová tart a menekülő fiú. Talán valami régi cimbora, akinek nem fizették meg a kártyán szerzett nyereséget, vagy egy túlbuzgó bérgyilkos, aki heteket töltött Thomas megfigyelésével.. Mindegy, az a lényeg, hogy ismeri az áldozatot, és az, hogy nekem kell megölnöm, nem kockáztathatom a fizetségem. Kicsit tépelődtem, hogy melyiküket kövessem, de végül a fiú után indultam el annak reményében, hogy egy alkalmas helyre tévedünk, ahol csendben végezhetek vele. Fentről követem, még szerencse hogy egymást érik a házak teteje, így viszonylag könnyen lehet közlekedni rajtuk. Lefordulunk egy ígéretesnek tűnő utcába, amikor hirtelen kiugrik egy kapualjból a másik üldöző és hatalmas erővel löki a falnak a közös áldozatunk, aki egyszer csak felordít. Mi a fenét csinált? Beleharapott? Na jó, nem hagyhatom, hogy megölje, az az én feladatom. Az utcasaroknál leugrottam a háztetőről, hogy észrevétlenül landolhassak. Már indulni akartam feléjük, amikor dobogó hangokra lettem figyelmes. Fut valaki és éppen felém, így jobbnak láttam a sarkon bevárni őket. Szegény szerencsétlen Thomas pont felém futott. Ahogy befordult a sarkon egy hirtelen mozdulattal elkaptam a fiút és a falnak nyomtam. Ez egy bevált módszer nála úgy látom. Fekete tőröm torkához szorítottam, hogy ne ficánkoljon. Ahogy rámarkoltam a nyakára éreztem vérének melegét a kezemre csorogni. Hmm ínycsiklandó.
- Szervusz szépfiú! Hát hova hova ilyen sietősen? – kérdeztem kaján mosollyal az arcomon.
- Engedjen el! Maga azzal a másikkal van igaz?
Ahogy ezt kimondta befordult az ismeretlen is és megállt.
- Sajnálom, elkésett. Ő az enyém. – kacagtam a rejtélyes idegenre.
Végre megérkezett várva várt ifjú Thomasunk.
Oh egész jó képű a fiú, kár, hogy nem sokára már csak múlt időben fogunk róla beszélni – kuncogtam fel magamban.
Két alakkal cseveg egy keveset, majd elindul kifelé. Na gyerünk Nisha, ideje lesz dolgozni. Ahogy közeledtem az ajtó felé egy piros sálas férfi sietett ki előttem. Nem keltett bennem gyanút, egy mezei hajléktalannak néztem. Azonban ahogy az áldozatom felé vettem az irányt, feltűnt, hogy a hajléktalan fickó is Thomas után indult el. Egészen addig nem voltam biztos abban, hogy követi, amíg be nem húzódott egy-egy kapualjba, mikor a csempész hátranézett. Nem értettem a szituációt. Küldtek volna rá még egy bérgyilkost? És én még azt hittem, hogy sima meló lesz ez… Jobbnak láttam, ha felmegyek az egyik épület tetejére a tűzlépcsőn keresztül. Kiváló rálátásom volt a dolgokra. Köpenyem segítségével tetőről tetőre mentem, így követtem Thomast és az ismeretlen férfit. Aztán egyszer csak futásnak eredt mind a kettő. Szakadnátok ketté… Igyekeztem tartani a lépést fentről, de egyszer csak kettéváltak. Hmm, tehát az ismeretlen üldöző sejtheti, hová tart a menekülő fiú. Talán valami régi cimbora, akinek nem fizették meg a kártyán szerzett nyereséget, vagy egy túlbuzgó bérgyilkos, aki heteket töltött Thomas megfigyelésével.. Mindegy, az a lényeg, hogy ismeri az áldozatot, és az, hogy nekem kell megölnöm, nem kockáztathatom a fizetségem. Kicsit tépelődtem, hogy melyiküket kövessem, de végül a fiú után indultam el annak reményében, hogy egy alkalmas helyre tévedünk, ahol csendben végezhetek vele. Fentről követem, még szerencse hogy egymást érik a házak teteje, így viszonylag könnyen lehet közlekedni rajtuk. Lefordulunk egy ígéretesnek tűnő utcába, amikor hirtelen kiugrik egy kapualjból a másik üldöző és hatalmas erővel löki a falnak a közös áldozatunk, aki egyszer csak felordít. Mi a fenét csinált? Beleharapott? Na jó, nem hagyhatom, hogy megölje, az az én feladatom. Az utcasaroknál leugrottam a háztetőről, hogy észrevétlenül landolhassak. Már indulni akartam feléjük, amikor dobogó hangokra lettem figyelmes. Fut valaki és éppen felém, így jobbnak láttam a sarkon bevárni őket. Szegény szerencsétlen Thomas pont felém futott. Ahogy befordult a sarkon egy hirtelen mozdulattal elkaptam a fiút és a falnak nyomtam. Ez egy bevált módszer nála úgy látom. Fekete tőröm torkához szorítottam, hogy ne ficánkoljon. Ahogy rámarkoltam a nyakára éreztem vérének melegét a kezemre csorogni. Hmm ínycsiklandó.
- Szervusz szépfiú! Hát hova hova ilyen sietősen? – kérdeztem kaján mosollyal az arcomon.
- Engedjen el! Maga azzal a másikkal van igaz?
Ahogy ezt kimondta befordult az ismeretlen is és megállt.
- Sajnálom, elkésett. Ő az enyém. – kacagtam a rejtélyes idegenre.
Tybalt Morphsturm Posztok : 9
Re: Hunters and the victim
Vas. Nov. 20, 2022 9:32 pm
× Hunters and the victim ×
Nisha & Zverda
-----------------:O:-----------------
18+ részeket tartalmaz a játék
Erőszakos jelenet leírása
Nem mondanám, hogy konkrét tervem lenne arra, hogy miként kapom el, inkább csak alkalmazkodok a helyzethez, ami ki alakulgat. Így van ez akkor is, amikor el kezd futni, akkor is amikor fellökőm a falra, s ő ismét futásnak ered. Amin kissé kevésbé sajog a térdelésének a nyoma én is azonnal futok utána. De nem úgy, mint valami ember, hanem inkább, mint valami vad teremtmény. Görnyed tartás, s a kezeim látszólag tehetetlenül lógnak. Így alig lehetek 1,5 méter magas lény, de nem is az a lényeg, hanem hogy minél kisebb legyek a futás közben. Az sem zavar, hogy időnként a kezem a földre ér, egy – egy akadálynál jól is jön, hogy megtámaszkodjak az utamba akadó ládákon, s páros lábbal ugorjak át. Így érkezve meg a fordulóban, ahol a prédám. Guggolva érkezem meg, s nem emelkedek fel, csak felpillantok a prédámra, és arra a szerencsétlenre, aki most a falhoz nyomja. Rám néz, s én is a szemébe nézek, mit sem törődve avval, hogy csupa vér a szám. A pupillaim olyan tágak, hogy szinte csak feketeségnek látszódik a szemem a vér erek kontúrjában. Elkéstem? Ő az övé? Eljutnak a szavam az agyamig, amire kapásból morgással reagálok.
-Enyém. – hörgöm, mély morgó acsarkodó hangon, mint akinek a beszéd is nehéz.
Sajnos a másik kést szorít a prédám torkának, ami vesztett helyzetet jelentene normális körülmények között. Hiszen neki csak egy mozdulat lenne, hogy át vágja a torkát. Kicsit rontana az élmények, de ha megelégszik avval, hogy át vágja, akkor még egy előnyös üzlet is lehetne belőle. De ebben nagy kérdés, hogy az illető mennyire alku képes. És hogy egyáltalán mennyire lennék képes megbeszélni ezt vele. Hiszen a beszéd nem az erősségem.
-Szív. – hörgöm, miközben magamra mutatok a jobb kezemmel, de közben egy pillanatra sem veszem le róla a szemem, s lerakom a kezem a kövezetre.
-Máj. – morgom a második szót, miközben ugyan avval a kezemmel magamra mutatok. Amikor felemelem a kezem, akkor már biztos vagyok benne, hogy az a macskakő, amire leraktam a kezemet, az nagyon laza. Ismét lerakom a kezem a földre ismét.
-Szem. – mondom következő testrészt, miközben ismét magamra mutatok. Próbálva jelezni neki, hogy mi az enyém belőle, és mi az övé. S ismét lerakom a kezem a macskakőre.
-Spiritus. – morgom azt, ami az övé, miközben rá mutatok. Az ujjaim csak hajlítva vannak, mint valami gorillának. Ismét lerakom a kezem.
-Enyém! – Ordítom teli torokból acsarkodva, miközben a kezem villámgyorsan lendül a macskakővel. Mint valami rejtett fegyver úgy repül ki a kezemből a kő feléjük. Nem túl pontosan, de jó erősen. Akár talál, akár nem indulok is meg teljes erőmből feléjük.
Nisha Ashdown Posztok : 17
Re: Hunters and the victim
Szer. Nov. 23, 2022 9:12 pm
Hunters And The Victim
Nisha&Zverda
-----------------:O:-----------------
Ahogy végig néztem az ismeretlenen inkább tűnt valami vadállatnak, mint embernek. Görnyedt testtartása és a morgás, ami előtört belőle, azt is megkérdőjelezte bennem, hogy egyáltalán értelmes lény-e. Koszos, szakad ruhái undort váltottak ki belőlem, mintha tényleg egy veszett hajléktalan állna ott. Arcát egy sál takarta, így azt nem tudtam tüzetesebben megfigyelni. Szóval nem akarja, hogy felismerjék, tehát mégis csak van valamennyi sütnivalója. De akkor vajon miféle szerzet? Vagy inkább kicsoda, ha titkolnia kell kilétét? Talán valaki, akit könnyű felismerni? Az is feltűnt, hogy nem volt fegyvere, így reméltem van annyi esze, hogy tovább áll. De aztán elkezdett artikulálatlanul beszélni hozzám.
- Enyém…Szív…Máj…Szem – üvöltötte.
Miket zagyvál ez a majomember itt? Alig értettem az értelmetlen beszédét. Szegény Thomas a félelemtől összevizelte már magát, ahogy késem pengéje a nyakához ért. Egyértelműen nem ez a legjobb napja. Itt van egy bérgyilkos lidérc, akinek csak egy mozdulat, hogy átvágja a torkát, és itt van ez az…ősember, akinek a gyilkolási vágy ott van minden porcikájában, mintha nem tudna létezni ölés nélkül. Hát igen, ezzel valahogy tudtam azonosulni. Milyen unalmas lenne az életem, ha nem láthatnám az utolsó fénysugarakat kialudni áldozataim szemében.
Mire válaszra nyithattam volna a szám, ez az őstulok ordított egyet. ,,Enyém” és lendítette a karját. Egy súlyos macskakő repült felém szélsebesen. Automatikusan igyekeztem elhajolni, mégis a kődarab pereme felsértette arcom a szemem alatt. Majd megindult felém, mint valami dühödt vadállat, így kénytelen voltam elengedni a csempészt, aki bicegve futásnak indult. Nem rémít meg a közeledő majomember. Tőröm erősen markolva állok készen, bármi legyen is. Ha Ő most rám veti magát és az életemre tör, úgy én is harcolni fogok. De így a préda biztos, hogy kereket old és akkor se Ő se Én nem kapjuk meg amiért jöttünk. Most nem mégsem az elszaladt áldozatra figyelek, hanem teljesen az ismeretlenre koncentrálok. A képek mintha lassítva vetülnének szemem elé. Láttam milyen ereje van… Súlyos károkat okozhat bennem, akár még talán meg is tudna ölni, de fegyvertelen, ami nekem ad előnyt. Még szerencse, hogy nem egy elveszett hölgyike vagyok, apám kiképzett a harcra. Így én is ejthetek rajta sebet akár végzeteset is. Apropó seb – ült kaján mosoly ajkaimra. A szemem alatti vágásból csordogált a vér, így megkeményítettem azt, majd pár vérszilánkot formáltam belőle. Csak a megfelelő pillanatra vártam, hogy a félkegyelmű felé repítsem őket, ha továbbra is az életemet akarná elvenni. Pedig ha elmondhattam volna neki, hogy nekem csak a nyakán kellett volna Thomasnak halálos sebet ejteni és az egyik szemét pedig bizonyítéknak elvinni, talán még egy alkuképes üzlet is születhetett volna, de ez a türelmetlen barom még csak meg sem várta a válaszom. Mindegy lesz, ami lesz… én készen állok!
- Enyém…Szív…Máj…Szem – üvöltötte.
Miket zagyvál ez a majomember itt? Alig értettem az értelmetlen beszédét. Szegény Thomas a félelemtől összevizelte már magát, ahogy késem pengéje a nyakához ért. Egyértelműen nem ez a legjobb napja. Itt van egy bérgyilkos lidérc, akinek csak egy mozdulat, hogy átvágja a torkát, és itt van ez az…ősember, akinek a gyilkolási vágy ott van minden porcikájában, mintha nem tudna létezni ölés nélkül. Hát igen, ezzel valahogy tudtam azonosulni. Milyen unalmas lenne az életem, ha nem láthatnám az utolsó fénysugarakat kialudni áldozataim szemében.
Mire válaszra nyithattam volna a szám, ez az őstulok ordított egyet. ,,Enyém” és lendítette a karját. Egy súlyos macskakő repült felém szélsebesen. Automatikusan igyekeztem elhajolni, mégis a kődarab pereme felsértette arcom a szemem alatt. Majd megindult felém, mint valami dühödt vadállat, így kénytelen voltam elengedni a csempészt, aki bicegve futásnak indult. Nem rémít meg a közeledő majomember. Tőröm erősen markolva állok készen, bármi legyen is. Ha Ő most rám veti magát és az életemre tör, úgy én is harcolni fogok. De így a préda biztos, hogy kereket old és akkor se Ő se Én nem kapjuk meg amiért jöttünk. Most nem mégsem az elszaladt áldozatra figyelek, hanem teljesen az ismeretlenre koncentrálok. A képek mintha lassítva vetülnének szemem elé. Láttam milyen ereje van… Súlyos károkat okozhat bennem, akár még talán meg is tudna ölni, de fegyvertelen, ami nekem ad előnyt. Még szerencse, hogy nem egy elveszett hölgyike vagyok, apám kiképzett a harcra. Így én is ejthetek rajta sebet akár végzeteset is. Apropó seb – ült kaján mosoly ajkaimra. A szemem alatti vágásból csordogált a vér, így megkeményítettem azt, majd pár vérszilánkot formáltam belőle. Csak a megfelelő pillanatra vártam, hogy a félkegyelmű felé repítsem őket, ha továbbra is az életemet akarná elvenni. Pedig ha elmondhattam volna neki, hogy nekem csak a nyakán kellett volna Thomasnak halálos sebet ejteni és az egyik szemét pedig bizonyítéknak elvinni, talán még egy alkuképes üzlet is születhetett volna, de ez a türelmetlen barom még csak meg sem várta a válaszom. Mindegy lesz, ami lesz… én készen állok!
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|