Kezdőlap
Calendar
Legutóbbi képek
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
Belépés
Moros Greycloud 
Előtörténet : A tale of woe and ambition Posztok : 213
Of fairies and men - Gwen & Moros
Hétf. Okt. 24, 2022 10:46 am
× Of fairies and men ×
Gwen & Moros
Minden egyes kovácstól ugyanazt hallottam. Lassan többet tudtam arról, milyen méretbeli és szilárdságot érintő korlátai voltak a fémtárgyak elkészítésének, mint az Akadémia legképzettebb tudósai, ugyanis az utóbbi három napban tizenhét különböző mester szájából visszhangzott ugyanaz a felettébb unalmas frázis. Pixi méretben képtelenség evőeszközöket készíteni, mert a megmunkálás folyamata közben ripityára törne. Első alkalommal is megértettem, de ez nem akadályozta meg őket, hogy egyenként elmondják ugyanazt. Egy átlagos szög is meghaladta azt a méretet, amire nekem - illetve a tündérek nagykövetének - szüksége volt.A harmadik nap délutánjának derekán, mikor minden jóhiszemű ember már arról ábrándozott, milyen lesz majd a műszak vége, amikor otthagyhatja a zsírtól csöpögő fogaskerekek és fenyegető kohók hadát egy korsó sörért, én még mindig koptattam a patáim, céltalanul és lassan reménytelenül vándorolva Estrance északi negyedeiben, egyre közelebb kerülve a láthatatlan határvonalhoz, ami a város szívét a koronájától elválasztotta.
Nem is számítottam, hogy bármilyen reménysugár átfúrja még magát gyárak idekint már halványan érezhető füstjén. Csak úgy bámultam ki a fejemből, fogalmazva a legújabb bocsánatkérést, amit előadok drága apró főnökömnek, de a szemeim elé bekúszott egy felettébb érdekes kirakat. Egy ékszerészüzlet. Nem ez volt benne a különleges, számtalan ékszerész mellett haladtam már el, de mind megakadt az ékkövek csiszolásánál, amit aztán aranykarikákra vagy egyéb, aprólékos de teljesen funkcionálatlan ékszerekre halmoztak.
Ez viszont más volt. Itt egyetlen kő nem csillant meg a délutáni napfényben, ezüst viszont annál több. És volt, amelyik kulcsnak nézett ki, mások fakalitkák köré voltak formázva, valószínűleg a többi ékszer tartására használt dobozként, megint mások egészen apró szobrokat formáztak. Mivel ennél jobb lehetőségem nem igazán volt, veszíteni valóm viszont annál több - a szabad szerdám, ami éppen két nap múlva volt esedékes -, fáradtan hálát adtam Adriata istennőnek és beléptem.
A műhely belülről sem volt kevésbé impozáns, mint a kirakat, és továbbra sem láttam egyetlen követ sem. Viszont miniatűr ezüstlovakat, kígyóformára kovácsolt karpereceket, díszes lakatokat annál többet. Persze itt is felderengtek a szokványos, csak épp ékköveket nélkülöző fülbevalók és nyakékek, de eddig ez volt a legexcentrikusabb üzlet, amit találtam.
- Jó napot! - emeltem fel a hangomat, hogy a tulajdonos ne rettenjen meg a hirtelen betévedt vendégtől. - Elnézést a késői zavarásért. Nyitva vannak még?
Gwendolyn Edevane 
Posztok : 36
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Hétf. Okt. 24, 2022 6:24 pm
Of fairies and men
Gwen & Moros
Hetek teltek el azóta, hogy Hale mester alatt elkezdtem elsajátítani az ékszerészet mesterségét. Hetek óta minden napom abból állt, hogy korán bementem a műhelybe, figyeltem, ahogy a mester ékszereket készít, kiszolgáltam a ritkán betévedő vevőket és néhány naponta elutaztam beszerezni a különféle nyers fémeket.
Úgy gondoltam, hogy még jó sokáig szemlélni fogom a fémmunkálás művészetét, azonban pár hét után már a kezembe adta a mester az eszközeit, mondván, hogy gyakorlat teszi a mestert.
- Ne félj attól, hogy elrontod. Nem is tudod elrontani, hiszen nem minta alapján készítesz tökéletes replikákat, hanem szabadon dönthetsz afelől, hogy hogyan nézzen ki a kész műalkotás. Ha pedig nem vagy megelégedve valamivel, akkor csak visszaolvasszuk és bármennyiszer újrapróbálhatod.
Biztató szavait hallva bátrabban fogtam neki a kísérletezésnek, s napról napra a végtermék egyre jobban hasonlított a fejemben elképzeltre. Azért ne beszéljünk nagy dolgokról, a legutóbbi alkotásom is egy elegánsan lecsiszolt háromszög volt, de legalább úgy éreztem, hogy csinálok valamit és haladok a tanulással.
Épp egy korábbi sikertelen kísérletet olvasztottam vissza, amikor hallottam, hogy egy újabb vevő érkezett a boltba. Attól függően, hogy éppen melyikünk mennyire volt belemélyülve a saját művébe, a másik önkéntesen felállt és kiszolgálta a vendégeket. Rápillantottam a mesteremre, s látva, hogy szorgosan dolgozik, felpattantam és átsétáltam az üzlethelyiségbe.
Általában emberek fordultak meg az üzletben, ezért meglepődtem, amikor egy faun nézett velem szembe.
- Üdvözlöm az üzletben. Miben lehetek szolgálatára? – kérdeztem udvariasan, miközben szemügyre vettem. Tekintetem egyből meztelen mellkasára vándorolt, s ott is megakadt a szemem a tetoválásokon, amit próbáltam nem túl feltűnően bámulni. Pedig volt mit. Láttam már néhány tetoválást, viszont az emberek által készítettekben nem volt semmi különleges. Ezek viszont a fénytől függően máshogy mutattak, az üzletben pedig a délutáni napfényben csodásan tündökölt több alkotás is.
Úgy gondoltam, hogy még jó sokáig szemlélni fogom a fémmunkálás művészetét, azonban pár hét után már a kezembe adta a mester az eszközeit, mondván, hogy gyakorlat teszi a mestert.
- Ne félj attól, hogy elrontod. Nem is tudod elrontani, hiszen nem minta alapján készítesz tökéletes replikákat, hanem szabadon dönthetsz afelől, hogy hogyan nézzen ki a kész műalkotás. Ha pedig nem vagy megelégedve valamivel, akkor csak visszaolvasszuk és bármennyiszer újrapróbálhatod.
Biztató szavait hallva bátrabban fogtam neki a kísérletezésnek, s napról napra a végtermék egyre jobban hasonlított a fejemben elképzeltre. Azért ne beszéljünk nagy dolgokról, a legutóbbi alkotásom is egy elegánsan lecsiszolt háromszög volt, de legalább úgy éreztem, hogy csinálok valamit és haladok a tanulással.
Épp egy korábbi sikertelen kísérletet olvasztottam vissza, amikor hallottam, hogy egy újabb vevő érkezett a boltba. Attól függően, hogy éppen melyikünk mennyire volt belemélyülve a saját művébe, a másik önkéntesen felállt és kiszolgálta a vendégeket. Rápillantottam a mesteremre, s látva, hogy szorgosan dolgozik, felpattantam és átsétáltam az üzlethelyiségbe.
Általában emberek fordultak meg az üzletben, ezért meglepődtem, amikor egy faun nézett velem szembe.
- Üdvözlöm az üzletben. Miben lehetek szolgálatára? – kérdeztem udvariasan, miközben szemügyre vettem. Tekintetem egyből meztelen mellkasára vándorolt, s ott is megakadt a szemem a tetoválásokon, amit próbáltam nem túl feltűnően bámulni. Pedig volt mit. Láttam már néhány tetoválást, viszont az emberek által készítettekben nem volt semmi különleges. Ezek viszont a fénytől függően máshogy mutattak, az üzletben pedig a délutáni napfényben csodásan tündökölt több alkotás is.
Moros Greycloud Előtörténet : A tale of woe and ambition Posztok : 213
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Hétf. Okt. 24, 2022 6:55 pm
× Of fairies and men ×
Gwen & Moros
Sok mindenre számítottam a hely tulajdonosaként, azonban az elém lépő, szemtelenül fiatal fénytündér talán a legutolsó tippem lett volna. Le sem tagadhatta volna a lebegő sziklák ragyogását a vérében, a haja szinte nyers holdfényként hullámzott az arca körül, a bőre irizálni látszott a délutáni napfényben, mintha elutasította volna az emberek városának árnyékos zegzugait és magával hozta volna az otthonának tiszta fényét. Emellett kifejezetten csinos volt, és a visszafogott óvatosság, ami körbelengte kissé porcelánbaba érzését sugározta belőle. De mindezektől függetlenül lehetett jó ékszerész.Csak professzionálisan, Moros. Dolgod van, nem a szabad szerdádon vagy.
A köszönésére elegánsan fejet hajtottam, derékból alig egy kicsit előre dőlve közben.
- Üdvözletem! Lenne egy kissé... szokatlan megbízásom, a tündér nagykövetség kérésére. Meglehetősen sok kovácsműhelyt és ékszerkészítőt körbejártam, de sehol nem tudták teljesíteni a kérést.
A mondat végén szándékosan fancsali arcot vágtam, mint aki tényleg fájlalja, hogy ennyi csalódás érte. Inkább csak bosszantott, nagyon pontot akartam már tenni a történet végére.
- Nem tudom mennyire járatosak ezüst étkészletek elkészítésében, de szükségem lenne egy teljes szettre, illetve talán többre is. A helyzet viszont az, hogy... nos, nem saját használatra szeretném, hanem a Prismblossom nagykövetasszonynak. Tehát pixi méretben lenne rá szükségem.
Általában ez volt az a mondat, ami után elkültek, vagy hosszas magyarázatba fogva fejtették ki, mennyire nem értek a fémművesség nemes és nagy múltú mesterségéhez, de reméltem, hogy egy hazámbeli fénytündér talán nem veszi nevetség tárgyának. Bár nem hibáztattam volna érte, ha mégis.
- Egyelőre csak azt szeretném megérdeklődni, hogy ez lehetséges-e. Nem étkészlet alakú függőkről lenne szó, hanem tisztes, funkcionáló kanálról, villákról és késekről, az etikett minden szabálya szerint. Pusztán... tizedakkora méretben, mint ahogy szokásos. Mondja, mennyire hangzik őrültségnek?
Alapvető udvariasság volt megkönnyíteni a partner dolgát, ha épp bolondnak akart nézni.
Gwendolyn Edevane Posztok : 36
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Kedd Okt. 25, 2022 1:59 am
Of fairies and men
Gwen & Moros
Kérdésén elgondolkodtam. Egy átlagos evőeszköz körülbelül 15 cm-es lehet – összegeztem az életem során látott különböző méretű és formájú evőeszközöket, s a tenyereimet egymással párhuzamosan tartottam magam elé, vizualizálva is a méretet. Ennek a tizede, az másfél centiméter – közelítettem egymás felé a kezeimet, s végül átváltottam az ujjaimra, úgy próbáltam elképzelni egy miniatűr étkészletet. A szélesség és forma egy dolog, viszont ahhoz, hogy funkcionális legyen is, elég vékonynak kell lennie. Önmagában a vékonysággal nem is lenne gond, hiszen a pixik kevesebb erőt fejtenek ki az emberekhez képest, viszont a megrendelés azt nekünk adnák le, úgyhogy ha meg is tudjuk valósítani, nagyon óvatosan kell bánnunk a leheletvékony fémmel. Szemöldökeim egyre jobban ráncolódtak, ahogy megpróbáltam elképzelni bármiféle megvalósítást.
Lassan vettem egy mély levegőt, s ugyanolyan tempóban is fújtam ki, ezzel is húzva kicsit a gondolkodási időmet. – Nem hangzik őrültségnek, de könnyen kivitelezhetőnek sem. Erről viszont megkérdezem a mesteremet, ő régebbóta műveli a szakmát. Ha valaki képes lesz az evőeszközök elkészítésére, akkor az ő lesz. Ha megbocsájt egy pillanatra… - biccentettem bocsánatkérően.
Gyorsan átsétáltam a műhelybe, ahol még mindig önfeledten dolgozott Steven Hale. Megköszörültem a torkomat, hogy felhívjam a figyelmét, amit ő egy apró biccentéssel nyugtázott, hogy megtörtént. Ezután röviden felvázoltam neki, hogy az imént érkező vendég pontosan mi járatban van erre. Az apró evőeszközök elhangzására gondolkodóba esett ő is, majd egy végtelenül hosszúnak tűnő néma perc után felém fordult.
- Valóban nehéz felkérésnek hangzik, viszont amíg nem próbáltuk meg, addig nem lehetünk biztosak abban, hogy ténylegesen lehetetlen lenne – osztotta meg velem gondolatait én pedig egyetértően bólogattam. - Neked gyengédebbek a mozdulataid, közelre is jobban látsz és nem kizárt, hogy a tündérek látásmódjával könnyebben találsz megoldást a megvalósításra is. – Automatikusan bólintottam egyet, csakhogy a következő pillanatban rájöjjek, hogy éppen most bízott meg azzal, hogy én próbálkozzak az evőeszközök elkészítésével. Én, akinek az eddigi munkáit is legfeljebb játéknak lehet tekinteni. - Nem lesz könnyű feladat, viszont ha el is rontod, tudod, mindig újra próbálhatod – veregette meg biztatóan a vállam, majd viszzafordult, hogy az asztala felé görnyedve folytassa munkáját.
Hitetlenkedve meredtem a mesterem hátára. Igaza volt, hogy egy próbát mindenképpen megér, viszont nem éreztem azt, hogy megfelelő gyakorlattal rendelkezek egy felkérés teljesítésére. Megszorítottam Dwayne-t és egy újabb nagy levegőt vettem. Senki nem vállalta el, szóval ha én sem vállalom, akkor feltehetőleg senki sem fogja. Tényleg ennyire lehetetlen lenne egy evőeszköz szett elkészítése? Vagy csak túl fáradtságos és emiatt senki nem szeretné elvállalni? Ha a magabiztosság ugyan nem is, de az elhatározás elöntött. Én leszek az, aki elkészíti a pixik nagykövetének az evőkészletét. Sőt, ha elég ügyes vagyok, akkor még ki is tudom dekorálni óvatosan… Nem, ennyire azért ne szaladjunk előre, először készítsek el csak egy darab használható evőeszközt. Kevésbé aggódó arccal sétáltam vissza az üzlethelységbe, hogy közöljem a jó(?) hírt a vevővel is.
- Elnézését kérem, amiért megvárakoztattam. Cserébe jó híreket hozok - mosolyodtam el. - Személyes kihívásnak veszem, hogy Prismblossom nagykövetasszonynak evőeszközei legyenek, úgyhogy bármennyire is legyen nehezen kivitelezhető, mindent megteszek azért, hogy Őnagysága megfelelő méretű evőeszközökkel étkezhessen. Hány darab szett készítésével számoljak? – vettem a kezembe a pulton heverő bőrkötéses füzetet, amiben a különböző megrendeléseket írtuk fel.
Lassan vettem egy mély levegőt, s ugyanolyan tempóban is fújtam ki, ezzel is húzva kicsit a gondolkodási időmet. – Nem hangzik őrültségnek, de könnyen kivitelezhetőnek sem. Erről viszont megkérdezem a mesteremet, ő régebbóta műveli a szakmát. Ha valaki képes lesz az evőeszközök elkészítésére, akkor az ő lesz. Ha megbocsájt egy pillanatra… - biccentettem bocsánatkérően.
Gyorsan átsétáltam a műhelybe, ahol még mindig önfeledten dolgozott Steven Hale. Megköszörültem a torkomat, hogy felhívjam a figyelmét, amit ő egy apró biccentéssel nyugtázott, hogy megtörtént. Ezután röviden felvázoltam neki, hogy az imént érkező vendég pontosan mi járatban van erre. Az apró evőeszközök elhangzására gondolkodóba esett ő is, majd egy végtelenül hosszúnak tűnő néma perc után felém fordult.
- Valóban nehéz felkérésnek hangzik, viszont amíg nem próbáltuk meg, addig nem lehetünk biztosak abban, hogy ténylegesen lehetetlen lenne – osztotta meg velem gondolatait én pedig egyetértően bólogattam. - Neked gyengédebbek a mozdulataid, közelre is jobban látsz és nem kizárt, hogy a tündérek látásmódjával könnyebben találsz megoldást a megvalósításra is. – Automatikusan bólintottam egyet, csakhogy a következő pillanatban rájöjjek, hogy éppen most bízott meg azzal, hogy én próbálkozzak az evőeszközök elkészítésével. Én, akinek az eddigi munkáit is legfeljebb játéknak lehet tekinteni. - Nem lesz könnyű feladat, viszont ha el is rontod, tudod, mindig újra próbálhatod – veregette meg biztatóan a vállam, majd viszzafordult, hogy az asztala felé görnyedve folytassa munkáját.
Hitetlenkedve meredtem a mesterem hátára. Igaza volt, hogy egy próbát mindenképpen megér, viszont nem éreztem azt, hogy megfelelő gyakorlattal rendelkezek egy felkérés teljesítésére. Megszorítottam Dwayne-t és egy újabb nagy levegőt vettem. Senki nem vállalta el, szóval ha én sem vállalom, akkor feltehetőleg senki sem fogja. Tényleg ennyire lehetetlen lenne egy evőeszköz szett elkészítése? Vagy csak túl fáradtságos és emiatt senki nem szeretné elvállalni? Ha a magabiztosság ugyan nem is, de az elhatározás elöntött. Én leszek az, aki elkészíti a pixik nagykövetének az evőkészletét. Sőt, ha elég ügyes vagyok, akkor még ki is tudom dekorálni óvatosan… Nem, ennyire azért ne szaladjunk előre, először készítsek el csak egy darab használható evőeszközt. Kevésbé aggódó arccal sétáltam vissza az üzlethelységbe, hogy közöljem a jó(?) hírt a vevővel is.
- Elnézését kérem, amiért megvárakoztattam. Cserébe jó híreket hozok - mosolyodtam el. - Személyes kihívásnak veszem, hogy Prismblossom nagykövetasszonynak evőeszközei legyenek, úgyhogy bármennyire is legyen nehezen kivitelezhető, mindent megteszek azért, hogy Őnagysága megfelelő méretű evőeszközökkel étkezhessen. Hány darab szett készítésével számoljak? – vettem a kezembe a pulton heverő bőrkötéses füzetet, amiben a különböző megrendeléseket írtuk fel.
Moros Greycloud Előtörténet : A tale of woe and ambition Posztok : 213
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Kedd Okt. 25, 2022 2:05 pm
× Of fairies and men ×
Gwen & Moros
A tündérleányzó hosszú gondolkodása egészen úgy érződött, mint egy udvarias elutasítás előszele, így lelkiekben már felkészültem, hogy megint az utcán találom magam. Még egy kör a negyedben, talán délebbre, a központ felé, vagy - Adriata ments - a Sötét Negyedbe. Ott szívesebben fogadták az őrülteket, meg a hasonlóan bomlott kéréseiket. De nem ez történt, a szőkeség csak mélyet sóhajtott - vélhetően kapaszkodónak a rá öntött kérés nehézségei ellen, aztán visszavonult a mesteremberek és tündérek szentélyének számító műhelybe.- Csak nyugodtan, ráérek. - feleltem mosolyogva, miközben rákönyököltem a pultra és néztem, ahogy sarkon fordul. Kár, hogy a lebegő sziklákon nem úgy öltözködtek, ahogy mi az ligetekben. Az emberek között pedig végképp nem.
Viszont ezek szerint a lány nem az üzlet tulajdonosa volt, csak annak segédje, aki valószínűleg a vendégeket fogadta. A mester biztosan egy szikkadt öregember lehetett. A helyében én is őt küldtem volna a kirakatba, sokkal nagyobb volt az esélye egy sikeres eladásnak.
Míg a visszatérésére várakoztam tovább bámultam a kirakatot, hátha már ma sikerül valami használhatót hazavinnem, elkerülve Daphne türelmetlenségét. Az emberek között létezett egy fogalom, amit éhharagnak neveztek, de a kiskövetasszony inkább várakozás-haragos volt. Minél többet kellett várnia valamire, akármire, annál inkább meglátszott az alaphangulatán. Amitől a munkám rengeteg szegmense függött, szóval jó volt szinten tartani.
A tündérlány mosolya bíztató jel volt, pedig szinte láttam magam előtt, hogyan magyarázza el a mestere, hogy miért ostobaság mégis csak a kérésem. De újfent csalódtam. Egészen olyan érzésem volt, mintha két napnyi keringés után végre célba értem volna, ezáltal megőrizve a szabad szerdáimat annak, amik voltak. Szabadnak. Nem étkészletkeresős szerdáknak, az egyébként sem hangzott olyan frappánsan.
- Ne tudja meg, milyen jól esik ezt hallani, kedves... A nevét még nem is kérdeztem. - álltam meg egy pillanatra, kiegyenesedve az eddigi könyöklésből. - Ráadásul a sajátomat sem mondtam. Elnézést, a napok óta tartó keresgélés kissé megtépázta a modoromat. A nevem Moros Greycloud, örvendek a szerencsének. Kifejezetten örvendek. A kisasszonyban kit tisztelhetek?
Azon kívül, hogy most éppen az egyetlen reménysugaram és szabad szerdám megmentőjét, de ez kifejezetten hosszú volt minden alkalommal kimondani.
- Visszatérve az üzletre, egyelőre három kisebb és három nagyobb típusú kanálra, négy különböző fajta villára és háromfajta késre lenne szükségem. Ha szükséges, az emberek által használt szettből tudok mintát biztosítani mindegyikre. A legideálisabb az lenne, ha legalább három szettel rendelkezhetnénk, de egyelőre egyszeri adagnak is felettébb örülnék. Természetesen méltányos árat fizetnék, akár a felhasznált anyag mennyiségét figyelmen kívül hagyva inkább a munkafolyamat nehézségét tekintve.
Önsorsrontás volt az ilyen felajánlásokat rögtön egy kereskedő orra alá dörgölni, de a tündérlány elég megszeppentnek tűnt ahhoz, hogy némi bátorításra szoruljon. És igazán elrontotta volna a hírnevem, ha nem bűvölök el egy elbűvölő leányzót, legyen hercegi szolga vagy ékszerésztanonc.
Gwendolyn Edevane Posztok : 36
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Kedd Okt. 25, 2022 11:47 pm
Of fairies and men
Gwen & Moros
A korábbi vevőink esetleges megrendelései mindig könnyen teljesíthetőek voltak, legalábbis Hale mester mindig játékos egyszerűséggel készített el ékszereket, különböző dísztárgyakat. De ezek a vásárlók mindig úgy érkeztek a boltba, hogy biztosak voltak benne: azt fogják kézhez kapni, amit kértek is. Greycloud úr – legalábbis így mutatkozott be – viszont olyan kéréssel érkezett, amiben se ő, se mi nem voltunk biztosak, hogy teljesíthető lenne. De láttam, hogy elvállalásommal egy nagy kő esett le a szívéről, s ez csak még jobban megerősítette bennem: teljesíteni fogom a felkérést, bármennyi próbálkozásba is kerüljön.
- Gwendolyn Edevane-nek hívnak – válaszoltam kérdésére és illedelmesen pukedliztem a pult mögött. – És enyém a megtiszteltetés, Greycloud úr.
A bemutatkozást követően visszatért a rendelés leadására és pontosítására, én pedig szorgosan jegyeztem fel, hogy melyik evőeszközből hány darabra lenne szükség, s hány darab szettet kérnének összesen. Egy darabig időztem az adatok felett, megkísérelve az anyagköltség kiszámítását, de ötletem sem volt, hogy egy normális méretű evőeszközt mennyi ezüstből tudnék elkészíteni. Már ha el tudom készíteni egyáltalán.
- Ugyan szeretnék már most egy árajánlatot adni Önnek, viszont a szokatlan méretekből adódóan még nem tudom, hogy pontosan mennyi anyagra lesz szükség és mennyi időt fog elvenni az evőeszközök készítése. Elsősorban egy prototípus megalkotásán fogok munkálkodni, s ennek megalkotása után fogok tudni egy árajánlatot mondani, ha ez Önnek is megfelel. A prototípus elkészüléséről küldjek levélben értesítést, hogy utána bármikor át tudja venni azt az üzletben, vagy inkább azt szeretné, hogy személyesen szállítsam ki a nagykövetségig? – vettem fel a lehető legmegnyerőbb mosolyomat.
- Gwendolyn Edevane-nek hívnak – válaszoltam kérdésére és illedelmesen pukedliztem a pult mögött. – És enyém a megtiszteltetés, Greycloud úr.
A bemutatkozást követően visszatért a rendelés leadására és pontosítására, én pedig szorgosan jegyeztem fel, hogy melyik evőeszközből hány darabra lenne szükség, s hány darab szettet kérnének összesen. Egy darabig időztem az adatok felett, megkísérelve az anyagköltség kiszámítását, de ötletem sem volt, hogy egy normális méretű evőeszközt mennyi ezüstből tudnék elkészíteni. Már ha el tudom készíteni egyáltalán.
- Ugyan szeretnék már most egy árajánlatot adni Önnek, viszont a szokatlan méretekből adódóan még nem tudom, hogy pontosan mennyi anyagra lesz szükség és mennyi időt fog elvenni az evőeszközök készítése. Elsősorban egy prototípus megalkotásán fogok munkálkodni, s ennek megalkotása után fogok tudni egy árajánlatot mondani, ha ez Önnek is megfelel. A prototípus elkészüléséről küldjek levélben értesítést, hogy utána bármikor át tudja venni azt az üzletben, vagy inkább azt szeretné, hogy személyesen szállítsam ki a nagykövetségig? – vettem fel a lehető legmegnyerőbb mosolyomat.
Moros Greycloud Előtörténet : A tale of woe and ambition Posztok : 213
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Szer. Okt. 26, 2022 5:42 pm
× Of fairies and men ×
Gwen & Moros
Különös jelenség volt ez a Gwendolyn Edevane. Hiányzott belőle a fénytündérek felsőbbrendűségben fürdő öntudata, viszont volt benne valami... parázs. Mint egy félénk láng, ami még nem mert kiteljesedni, de nem is hagyta magát kialudni teljesen. Ott csillogott a szemében, ékkőszerűen szimmetrikus arcának apró mozdulataiban, a hanglejtésében. Más talán észre sem vette volna, de én megtanultam figyelni a szavakon túlmutató megnyilvánulásokra, a tündérlány pedig határozottan úgy tűnt, mint aki ki akarja teljesíteni a parázsló elhatározását. Csak épp nem volt hozzá tere, egyelőre legalább is.A válasza azonban felettébb professzionális volt, tanonchoz képest legalább is mindenképp. Gyanítottam, hogy volt már valami tapasztalata az üzletkötésekben. Ígért, de visszafogottan, lehetőségeket és nyitott kérdéseket bújtatott el a mondandójában, ahogy a tapasztalt kalmárok, hogy aztán a bezárultuk után hajtsák be az igazi hasznukat.
De ezt a játékot ketten játszották, így megint nekitámaszkodtam a pultnak az alkarommal és így közelebbről pillantottam fel a tündérlányra.
- Mit szeretne, Miss Edevane, mi legyen erre a válaszom? - kérdeztem hamiskás mosollyal. - Minden esetre bármikor meglátogathat, amikor csak kedve támad, de igazán nem akarom járatni. Egy levél tökéletesen elegendő, én pedig másnap itt is termek. Kivéve persze, ha szeretne személyesen találkozni a nagykövetasszonnyal, de egy ilyen kérést igazán nem tagadhatok meg a munkájáért cserébe.
Valamiért túl sok figyelmet szenteltem ennek az egyszerű felajánlásnak, de egyszerű kalmárok nem szoktak házhoz szállítani - legalább is nem személyesen. Ami pedig szokatlan volt, az felkeltette az érdeklődésem, onnantól pedig az egész lavina gurult magától.
Gwendolyn Edevane Posztok : 36
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Csüt. Okt. 27, 2022 12:54 am
Of fairies and men
Gwen & Moros
Eddig fel sem merült bennem, hogy a nagykövetasszonnyal találkozni szeretnék-e, de belegondolva a lehetőségbe, örültem volna, ha láthatom Őnagysága arcát, amint végre funkcionális evőeszközökkel étkezhet. De biztos nagyon elfoglalt; s ki vagyok én, hogy az idejét raboljam. Már ha egyáltalán meg teljesíteni tudom a felkérést… Egy pillanatra lehunytam a szemem, s úgy próbáltam meg összeszedni magam. Hát persze, hogy sikerülni fog! Főként úgy, hogy a vevő még mindig itt áll előttem. Minden pont úgy fog alakulni, ahogyan ígértem. Pont.
Természetesen a mosolyomat ezalatt is fenntartottam, s minden igyekezetemmel azon voltam, hogy elhitessem Greycloud úrral, hogy csupán azon morfondíroztam, mégis mi lenne a legjobb lépés ebben a helyzetben. Az viszont nem segített, hogy nekitámaszkodott a pultnak és a kényelmesnél jóval közelebb hajolva várt válaszomra. Ráadásul egy olyan mosollyal, amit olyan személyeknél figyeltem meg, akik valami hátsó szándékkal rendelkeztek. Az eddigi megnyilvánulásai alapján nem tűnt rosszindulatúnak, úgyhogy amellett döntöttem, bármi is legyen az, jelenleg a legnagyobb az, hogy nem tudom, hogyan kell bármit elkészíteni, nemhogy apró evőeszközöket.
- Ahogy Ön jónak látja – feleltem kérdésére. - Mivel egy prototípusról beszélünk, a visszajelzések alapján tudom módosítani igény szerint, hogy a véglegesített verzió pont olyan legyen, amilyet Őnagysága szeretne. Ehhez bizonyos aspektusokat vennék figyelembe, amit ugyan le tudnék írni Önnek is egy papírra, hogy kérdezze meg, de sejtem, laikus szemmel nem feltétlenül ugyanazokat a következtetéseket vonná le, amiket egy szakember. - Csak reménykedtem abban, hogy magabiztosabbnak sikerült feltüntetnem magam, mint amilyennek éreztem magam „szakértőként”. - Ebből a szempontból ajánlottam fel, hogy személyesen szállítsam ki, de persze a nagykövetasszony bizonyára nagyon elfoglalt, én pedig nem szeretném rabolni az idejét a látogatásommal, s így jómagam is több időt tudok eltölteni a műhelyben további kísérletezéssel, például az evőaszközök díszítésével kapcsolatban, ha megoldható. Apropó díszítés, van bármilyen preferenciája Őnagyságának? – kérdeztem és még a hideg is kirázott attól, ahogy elképzeltem az otthoni legdíszesebb evőeszközeink mintáit, s magamat, amint sikertelenül próbálom őket replikálni.
Természetesen a mosolyomat ezalatt is fenntartottam, s minden igyekezetemmel azon voltam, hogy elhitessem Greycloud úrral, hogy csupán azon morfondíroztam, mégis mi lenne a legjobb lépés ebben a helyzetben. Az viszont nem segített, hogy nekitámaszkodott a pultnak és a kényelmesnél jóval közelebb hajolva várt válaszomra. Ráadásul egy olyan mosollyal, amit olyan személyeknél figyeltem meg, akik valami hátsó szándékkal rendelkeztek. Az eddigi megnyilvánulásai alapján nem tűnt rosszindulatúnak, úgyhogy amellett döntöttem, bármi is legyen az, jelenleg a legnagyobb az, hogy nem tudom, hogyan kell bármit elkészíteni, nemhogy apró evőeszközöket.
- Ahogy Ön jónak látja – feleltem kérdésére. - Mivel egy prototípusról beszélünk, a visszajelzések alapján tudom módosítani igény szerint, hogy a véglegesített verzió pont olyan legyen, amilyet Őnagysága szeretne. Ehhez bizonyos aspektusokat vennék figyelembe, amit ugyan le tudnék írni Önnek is egy papírra, hogy kérdezze meg, de sejtem, laikus szemmel nem feltétlenül ugyanazokat a következtetéseket vonná le, amiket egy szakember. - Csak reménykedtem abban, hogy magabiztosabbnak sikerült feltüntetnem magam, mint amilyennek éreztem magam „szakértőként”. - Ebből a szempontból ajánlottam fel, hogy személyesen szállítsam ki, de persze a nagykövetasszony bizonyára nagyon elfoglalt, én pedig nem szeretném rabolni az idejét a látogatásommal, s így jómagam is több időt tudok eltölteni a műhelyben további kísérletezéssel, például az evőaszközök díszítésével kapcsolatban, ha megoldható. Apropó díszítés, van bármilyen preferenciája Őnagyságának? – kérdeztem és még a hideg is kirázott attól, ahogy elképzeltem az otthoni legdíszesebb evőeszközeink mintáit, s magamat, amint sikertelenül próbálom őket replikálni.
Moros Greycloud Előtörténet : A tale of woe and ambition Posztok : 213
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Szomb. Okt. 29, 2022 2:59 pm
× Of fairies and men ×
Gwen & Moros
A tündérlány vagy teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az egyébként természetemből fakadó flörtölési próbálkozásom, vagy észre sem vette - ami azt jelentette, hogy nem csináltam elég kifejezően. De ez megrendítette volna a tökéletesen mesterkélt modoromba vetett hitemet, így inkább elvetettem. Ha professzionális akart maradni, nekem megfelelt.Eltoltam magam a pulttól és megigazítottam az egyik kúszónövény levelet a hajamban, ami kiszabadult a reggel elkészített tökéletes konformációból.
- A nagykövetasszony egy felettébb excentrikus személyiség, és felettébb bosszantja már, hogy nem tud a saját ízlése szerint létezni ebben a felkészületlen emberi világban. - feleltem szintén mosolyogva a kérdésére. - Ha elfoglalt is, gyanítom szívesen söpörne félre mindent, hogy kipróbáljon egy evőeszköz szettet, amivel végre ugyanúgy ehet, ahogy a többi nemes. Csak látná ruhákat vásárolni. Szóval ha szeretne a saját szakavatott szemével és fülével visszajelzést kapni, Miss Edevane, szívesen egyeztetek egy időpontot, amikor is sor kerülhet rá.
Őnagyságának egészen biztosan számtalan preferenciája lett volna a díszítésre, de sajnos a világnak volt egy olyan tulajdonsága, hogy makacsul nem akart igazodni Daphne minden igényéhez. Ami szerinte végtelenül felháborító volt, de hát a valóságot még neki sem sikerült ténylegesen megváltoztatnia.
- Gyanítom egyelőre teljesen elégedett lenne egy elegánsan egyszerű, de funkcionális szettel. - hazudtam folyékonyan, mintha drága főnököm valaha elégedett lett volna valamivel. Bár talán a "hát persze, őaprósága, csak nyugodtan" válaszok álltak a legközelebb ehhez, bármilyen aktuális hóbortját tekintve. - De ha felettébb unatkozik, egy-két virág sosem tett még rosszat semminek.
Többek között az eleven bőrnek sem, ezért is volt tele az oldalam színjátszós orchidea-utánzatok stilizált rajzaival.
- Egy utolsó kérdésem lenne, hellyel-közel milyen időtávról beszélünk? Mármint nem akarok pontos napot kihúzni kegyedből, inkább csak hogy hetekre vagy esetleg hónapokra számítsak.
Gwendolyn Edevane Posztok : 36
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Vas. Okt. 30, 2022 2:29 am
Of fairies and men
Gwen & Moros
Mennyi idő alatt készülne el a megrendelés? Ez egy olyan kérdés volt, amire én magam is tudni szerettem volna a választ. Viszont nem tudtam, több okból is kifolyólag, amit hangosan gondolkodva gyűjtöttem össze, hogy a vevő kíváncsiságát is valamelyest ki tudjam elégíteni.
- A jelenlegi eszközeim túl nagyok ahhoz, hogy érdemben bármi használhatót produkáljak, úgyhogy rendelnem kell kisebb méretű eszközöket – kezdtem, s egyből össze is ráncoltam a szemöldököm, ugyanis ez egy újabb problémát vetett fel.
Ki tudna nekem egyedi eszközöket készíteni? – tettem fel magamnak a kérdést, noha tudtam rá a választ. A mérnökök céhében tudnak mindenféle szerkezetet és eszközt elkészíteni, viszont egy kisebb vagyonba is kerül ezek megvétele. Remélem azért Hale mester tud ajánlani valakit, aki esetleg olcsóbban is meg tudja őket csinálni, ugyanolyan minőségben. Viszont az árat leszámítva időben is sokba fognak kerülni az eszközök.
- Több hetet is igénybe vehet az eszközök beszerzése. Ha készhez kaptam őket, akkor attól függően, hogy az eddig tanult technikákkal mennyire tudok használható termékeket gyártani, úgy legkevesebb egy héten belül elő tudok állni egy prototípussal, ha viszont semmi nem működik és új technikával kell előállnom… Akkor attól tartok, hogy a legelső prototípus elkészítése több hetet, akár hónapokat is igénybe vehet. - Az persze másik kérdés, hogy a hosszabb készülési idő általánosan a technikák elsajátításának a hiánya miatt is fennállhat, de ezt nem kötöttem Greycloud úr orrára. - Ha egyszer megtaláltam a módját és a prototípus alapján tudom, hogy hogyan készítsem el a végleges termékeket, akkor viszont 1-2 héten belül el tudok készülni a teljes megrendeléssel – fejeztem be a számolást, s csak reménykedtem, hogy nem riasztottam vissza a vevőt attól, hogy ténylegesen leadja a megrendelést. – Összegezve így legkevesebb mint egy hónap alatt is elkészülhet a rendelés, ha minden a legtökéletesebben valósul meg, ellenkező esetben sajnos több hónapba is telhet, mire teljesíteni tudom a megrendelést. Nem szeretném megvárakoztatni a nagykövetasszonyt, úgyhogy remélem inkább hamarabb kész leszek vele, mint később. Sajnálom, hogy nem tudok több és konkrétabb információval szolgálni.
Rosszul éreztem magam, hogy nem tudtam ennél jobban behatárolt időintervallumot megnevezni, s hogy amit felvázoltam, az sem éppen egy gyorsan megvalósítható tervről árulkodott. Szerettem volna visszamenni a műhelybe, hogy megkérdezzem a mesteremet az eszközökről, illetve hogy nagyban kipróbálhassam a technikákat, s ilyen módon valamit haladhassak a rendeléssel. Ehhez viszont arra lenne szükségem, hogy Greycloud úr mihamarabb elhagyja az üzlethelyiséget. De nem is tessékelhetek ki csak úgy egy vevőt, az borzasztóan udvariatlan lenne és ezzel együtt rossz benyomást keltenék, ami befolyásolná az üzlet hírnevét, a vevők számát…
- Annyit meg tudok ígérni, hogy levélben értesítem, hogy hogyan állok a munkával, mennyit haladtam és előre láthatóan mennyi időbe fog kerülni az adott fázis, ha ez Önnek is megfelel. Tudok még bármiben szolgálatára lenni? – próbáltam pontot tenni az üzlet végére a lehető legudvariasabban.
- A jelenlegi eszközeim túl nagyok ahhoz, hogy érdemben bármi használhatót produkáljak, úgyhogy rendelnem kell kisebb méretű eszközöket – kezdtem, s egyből össze is ráncoltam a szemöldököm, ugyanis ez egy újabb problémát vetett fel.
Ki tudna nekem egyedi eszközöket készíteni? – tettem fel magamnak a kérdést, noha tudtam rá a választ. A mérnökök céhében tudnak mindenféle szerkezetet és eszközt elkészíteni, viszont egy kisebb vagyonba is kerül ezek megvétele. Remélem azért Hale mester tud ajánlani valakit, aki esetleg olcsóbban is meg tudja őket csinálni, ugyanolyan minőségben. Viszont az árat leszámítva időben is sokba fognak kerülni az eszközök.
- Több hetet is igénybe vehet az eszközök beszerzése. Ha készhez kaptam őket, akkor attól függően, hogy az eddig tanult technikákkal mennyire tudok használható termékeket gyártani, úgy legkevesebb egy héten belül elő tudok állni egy prototípussal, ha viszont semmi nem működik és új technikával kell előállnom… Akkor attól tartok, hogy a legelső prototípus elkészítése több hetet, akár hónapokat is igénybe vehet. - Az persze másik kérdés, hogy a hosszabb készülési idő általánosan a technikák elsajátításának a hiánya miatt is fennállhat, de ezt nem kötöttem Greycloud úr orrára. - Ha egyszer megtaláltam a módját és a prototípus alapján tudom, hogy hogyan készítsem el a végleges termékeket, akkor viszont 1-2 héten belül el tudok készülni a teljes megrendeléssel – fejeztem be a számolást, s csak reménykedtem, hogy nem riasztottam vissza a vevőt attól, hogy ténylegesen leadja a megrendelést. – Összegezve így legkevesebb mint egy hónap alatt is elkészülhet a rendelés, ha minden a legtökéletesebben valósul meg, ellenkező esetben sajnos több hónapba is telhet, mire teljesíteni tudom a megrendelést. Nem szeretném megvárakoztatni a nagykövetasszonyt, úgyhogy remélem inkább hamarabb kész leszek vele, mint később. Sajnálom, hogy nem tudok több és konkrétabb információval szolgálni.
Rosszul éreztem magam, hogy nem tudtam ennél jobban behatárolt időintervallumot megnevezni, s hogy amit felvázoltam, az sem éppen egy gyorsan megvalósítható tervről árulkodott. Szerettem volna visszamenni a műhelybe, hogy megkérdezzem a mesteremet az eszközökről, illetve hogy nagyban kipróbálhassam a technikákat, s ilyen módon valamit haladhassak a rendeléssel. Ehhez viszont arra lenne szükségem, hogy Greycloud úr mihamarabb elhagyja az üzlethelyiséget. De nem is tessékelhetek ki csak úgy egy vevőt, az borzasztóan udvariatlan lenne és ezzel együtt rossz benyomást keltenék, ami befolyásolná az üzlet hírnevét, a vevők számát…
- Annyit meg tudok ígérni, hogy levélben értesítem, hogy hogyan állok a munkával, mennyit haladtam és előre láthatóan mennyi időbe fog kerülni az adott fázis, ha ez Önnek is megfelel. Tudok még bármiben szolgálatára lenni? – próbáltam pontot tenni az üzlet végére a lehető legudvariasabban.
Moros Greycloud Előtörténet : A tale of woe and ambition Posztok : 213
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Hétf. Okt. 31, 2022 1:06 pm
× Of fairies and men ×
Gwen & Moros
A mesteremberek mindig túlértékeltek mindent, főképp az árakat, de általában az időt is. Így próbáltak a világ minden létező értékéből egy kissé többet tenni el, mint amennyit a hasonló intuícióval nem rendelkező vetélytársaik. A mestertündérekről azonban még nem volt tapasztalatom, Gwendolyn kisasszony pedig egészen úgy hangzott, mint akinek igaza van. Végülis egyik műhely sem volt felkészülve arra, hogy babáknak való dolgokat gyártson, ezt mindenhol egészen világosan hozták a tudtomra.- Megértem. A kiskövetasszony biztosan megoldja addig a saját módszereivel, ahogyan eddig is. Tisztában voltam vele, hogy lehetnek ilyesfajta akadályok már akkor, mikor nekiindultam a keresésnek, így ha hónapok, hát hónapok. Minden esetre örülök, hogy egyáltalán megpróbálja, Miss Edevane. - feleltem egy hálásra igazított mosollyal. Ez már egészen rutinosan ment, hiszen komornyikként az emberek világában ezt kellett a legtöbbször használnom, hízlalva a nemesek máját és legyezgetve a cselédlányok halovány önbizalmát, amíg végeredményben úgy nem alakult minden, ahogy nekem volt jó.
- Ne érezze magát rosszul emiatt. Ez egy ilyen szakma, és egy ilyen világ. Hiába a száz év béke, az emberek még manapság sem képesek belegondolni, hogy nem mindenki hozzájuk hasonlatos. Elképzelheti, milyen bonyolult nekem nadrágot szabatni. Vagy önnek inget, ha már itt tartunk.
Őszintén szólva el nem tudtam képzelni hogyan öltöztek fel a szárnyas népek. Biztosan fel volt hasítva minden ruhájuk a szárnyuk tövéig, ugyanis bújtatni nem igen lehetett. Mindegy, ez egy másik alkalom témája volt. Majd megkérdezem a következőt, akit látok felöltözni.
- Azt hiszem egyelőre ennyi, kisasszony. Epekedve várom a levelét. Addig Adriata figyeljen önre minden éjszaka. - köszöntem el, aztán sarkon fordultam és kisétáltam a műhelyből, az ezüsttárgyak csillogó sziporkáinak kereszttüzében. Végülis ez is egy fejlemény volt. Egy fejlemény, ami nem csupán a következő szabad szerdámat mentette meg, de valószínűleg hónapokig valamennyit, felszabadítva a keresgélés alól. Kivéve, ha addig Daphne megint kitalál valamit, ami után futkoshatok.
Gwendolyn Edevane Posztok : 36
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Kedd Nov. 15, 2022 2:26 pm
Of fairies and men
Gwen & Moros
Szerencsére Greycloud úr inkább tűnt hálásnak, amiért egyáltalán elvállaltam a rendelést, mintsem bosszankodott volna az esetlegesen hosszadalmas elkészítési idő miatt, úgyhogy én is sokkal nyugodtabban intettem neki búcsút. Még megvártam, hogy elhagyja az üzlethelyiséget, s csak utána indultam vissza a műhelybe. Hale mester érkezésemre megfordult, én pedig a székemre lerogyva elkezdtem ecsetelgetni, hogy milyen üzletet kötöttünk, majd tanácsot kértem tőle, mind az eszközbeszerzést illetően, mind a megvalósítás tekintetében.
Most viszont mivel nem egy potenciális vevővel üzleteltem, az aggodalmaimat is megosztottam mesteremmel, aki biztatóan megveregette a vállamat. – Az embereknél van egy olyan mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert. Ez a megrendelés is csupán egy lehetőség arra, hogy gyakorolj és fejleszd magad. Sőt, saját tapasztalatból mondom, hogy egy-egy kihívás teljesítése többre visz, mint a folyamatos lassú fejlődés.
- De hogyan tudnám teljesíteni a megrendelést, hogyha az alkalmazandó technikákat sem ismerem?
- Kísérletezéssel. A te esetedben a tudás hiánya lehetőséget adhat arra, hogy kreatívan alkalmazkodj a feladathoz. S mivel te magad mondtad, hogy akár hónapokba is kerülhet a megrendelés teljesítése, engedd meg magadnak azt, hogy az első héten csak próbálkozol. Először nagyban, utána kicsiben, s ezután fogod majd látni, hogy hogyan tovább.
Szerettem volna valami okosat felelni erre, amivel meg tudtam volna győzni afelől, hogy a technikák elsajátítása nagyban segített volna a gyomorgörcsöm oldásán, de igaza volt. Elsősorban gyakorlatra volt szükségem, amire időt kell szánnom előbb-utóbb. Ha pedig előre hozom ezt, utána több rálátásom lesz arra is, hogy pontosan milyen területen vannak hiányosságaim, vagy épp milyen eszközök segítenének a további munkámban.
Visszaolvasztottam az aznap produkált ezüsttárgyaimat, hogy új formán kísérletezhessek a különböző eszközökkel, amik a műhelyben találhatóak. S ugyan az öregember kiemelte korábban, hogy saját magam által fedezzem fel a különböző technikákat, néhány jó tanáccsal mégis ellátott, nehogy műhelyi balesetben találjam magam.
A következő napokban általánosan a különböző funkciójú és méretű eszközökkel kísérleteztem, igyekeztem kitapasztalni, hogy mit és hogyan tudok alkalmazni a munkámban, s pár nap után egy egészen villának kinéző dolgot meg is sikerült alkotnom. Az egy másik kérdés, hogy ez a darab legalább ötször nagyobb volt, mint aminek lennie kellene és se arányaiban, se kinézetében nem volt éppen a legesztétikusabb, de legalább egy villa volt, ami talán a funkcióját is be tudta volna tölteni, bár az utóbbiban még kételkedtem. Viszont így már sokkal pozitívabban álltam hozzá a megrendelésemhez, látva, hogy megvalósítható, csak legfeljebb még több gyakorlást igényel.
Ezután méretben kezdtem el csökkenteni a próbálkozásaimat, s örömmel nyugtáztam, hogy az eddig csak a mesterem által használt kisebb, aprólékosabb fémmunkára való eszközök méretben megfelelőnek bizonyultak. Úgyhogy különleges eszközök beszerzésére ugyan nem volt szükség, a párhuzamos használat érdekében - pihenés címszó alatt – az öreg elküldött még egy szett megrendelésére, majd elhozatalára.
Ha azt nem vesszük figyelembe, hogy túl sok tapasztalatom éppen nincs a mesterségben, jó tempóban haladtam a rendelés elkészülése felé, amit ígéretemhez hűen egy levélben meg is osztottam a megrendelővel.
Ez az ígéret azonban nehezen teljesíthetőnek bizonyult. Valamelyik részén mindig vagy elferdült, vagy eltörött a vékony fém a kivágáskor, formázáskor, úgyhogy többszöri sikertelen újrapróbálás után megpróbáltam új megoldásokkal. A forrasztástól eddig tartózkodtam, félve, hogy az illesztéseknél gyengébb lesz, de hirtelen nem volt jobb ötletem, úgyhogy egy próbát mindenképpen megért. Így a következő napjaimban ezzel kísérletezgettem, s meglepetésemre, sokkal erősebbnek bizonyult, mint vártam. Úgyhogy amint az apró részleteket egyesével megformáztam, összeillesztve el is készült az első funkciójában már használható villa prototípusa.
Nagy kő esett le a szívemről, mert a villa ágai után minden más gyerekjátéknak tűnt már. S valóban, másnap mindkettőből sikerült egy használható modellt készítenem. Az egy másik kérdés, hogy előtte hányszor törött el a kés az élezésnél, vagy éppen a kanál fejét hányszor kellett újraformáznom. Az a lényeg, hogy mindegyik darabból volt egy prototípusom, noha nem voltak díszítettek.
A válaszra várva megpróbáltam a három darabot különbözőképpen díszíteni, hogy fel tudjam mérni a Nagykövetasszony ízlését és az alapján próbálhassam meg elkészíteni a végleges termékeket. Így az evőeszközök nyeleit apró virágokkal, kacskaringózó indákkal, s egy egyszerűbb szegéllyel díszítettem. Remélhetőleg a különböző elemek valamilyen kombinációja pedig el is fogja nyerni Őnagysága tetszését.
Most viszont mivel nem egy potenciális vevővel üzleteltem, az aggodalmaimat is megosztottam mesteremmel, aki biztatóan megveregette a vállamat. – Az embereknél van egy olyan mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert. Ez a megrendelés is csupán egy lehetőség arra, hogy gyakorolj és fejleszd magad. Sőt, saját tapasztalatból mondom, hogy egy-egy kihívás teljesítése többre visz, mint a folyamatos lassú fejlődés.
- De hogyan tudnám teljesíteni a megrendelést, hogyha az alkalmazandó technikákat sem ismerem?
- Kísérletezéssel. A te esetedben a tudás hiánya lehetőséget adhat arra, hogy kreatívan alkalmazkodj a feladathoz. S mivel te magad mondtad, hogy akár hónapokba is kerülhet a megrendelés teljesítése, engedd meg magadnak azt, hogy az első héten csak próbálkozol. Először nagyban, utána kicsiben, s ezután fogod majd látni, hogy hogyan tovább.
Szerettem volna valami okosat felelni erre, amivel meg tudtam volna győzni afelől, hogy a technikák elsajátítása nagyban segített volna a gyomorgörcsöm oldásán, de igaza volt. Elsősorban gyakorlatra volt szükségem, amire időt kell szánnom előbb-utóbb. Ha pedig előre hozom ezt, utána több rálátásom lesz arra is, hogy pontosan milyen területen vannak hiányosságaim, vagy épp milyen eszközök segítenének a további munkámban.
Visszaolvasztottam az aznap produkált ezüsttárgyaimat, hogy új formán kísérletezhessek a különböző eszközökkel, amik a műhelyben találhatóak. S ugyan az öregember kiemelte korábban, hogy saját magam által fedezzem fel a különböző technikákat, néhány jó tanáccsal mégis ellátott, nehogy műhelyi balesetben találjam magam.
A következő napokban általánosan a különböző funkciójú és méretű eszközökkel kísérleteztem, igyekeztem kitapasztalni, hogy mit és hogyan tudok alkalmazni a munkámban, s pár nap után egy egészen villának kinéző dolgot meg is sikerült alkotnom. Az egy másik kérdés, hogy ez a darab legalább ötször nagyobb volt, mint aminek lennie kellene és se arányaiban, se kinézetében nem volt éppen a legesztétikusabb, de legalább egy villa volt, ami talán a funkcióját is be tudta volna tölteni, bár az utóbbiban még kételkedtem. Viszont így már sokkal pozitívabban álltam hozzá a megrendelésemhez, látva, hogy megvalósítható, csak legfeljebb még több gyakorlást igényel.
Ezután méretben kezdtem el csökkenteni a próbálkozásaimat, s örömmel nyugtáztam, hogy az eddig csak a mesterem által használt kisebb, aprólékosabb fémmunkára való eszközök méretben megfelelőnek bizonyultak. Úgyhogy különleges eszközök beszerzésére ugyan nem volt szükség, a párhuzamos használat érdekében - pihenés címszó alatt – az öreg elküldött még egy szett megrendelésére, majd elhozatalára.
Ha azt nem vesszük figyelembe, hogy túl sok tapasztalatom éppen nincs a mesterségben, jó tempóban haladtam a rendelés elkészülése felé, amit ígéretemhez hűen egy levélben meg is osztottam a megrendelővel.
Tisztelt Greycloud Úr!
Az elmúlt időben nagyban kísérleteztem egy prototípus kialakításán, s azt próbáltam meg méretben csökkenteni. Ehhez szükségem volt megfelelő méretű eszközökre, de minthogy azok is már a birtokomban vannak, remélem hamarosan találok megoldást arra, hogy hogyan legyenek méretben és használhatóság terén is megfelelőek az evőeszközök.
További sikeres együttműködésünk érdekében tisztelettel és üdvözlettel:
Az elmúlt időben nagyban kísérleteztem egy prototípus kialakításán, s azt próbáltam meg méretben csökkenteni. Ehhez szükségem volt megfelelő méretű eszközökre, de minthogy azok is már a birtokomban vannak, remélem hamarosan találok megoldást arra, hogy hogyan legyenek méretben és használhatóság terén is megfelelőek az evőeszközök.
További sikeres együttműködésünk érdekében tisztelettel és üdvözlettel:
Gwendolyn Edevane
Ez az ígéret azonban nehezen teljesíthetőnek bizonyult. Valamelyik részén mindig vagy elferdült, vagy eltörött a vékony fém a kivágáskor, formázáskor, úgyhogy többszöri sikertelen újrapróbálás után megpróbáltam új megoldásokkal. A forrasztástól eddig tartózkodtam, félve, hogy az illesztéseknél gyengébb lesz, de hirtelen nem volt jobb ötletem, úgyhogy egy próbát mindenképpen megért. Így a következő napjaimban ezzel kísérletezgettem, s meglepetésemre, sokkal erősebbnek bizonyult, mint vártam. Úgyhogy amint az apró részleteket egyesével megformáztam, összeillesztve el is készült az első funkciójában már használható villa prototípusa.
Nagy kő esett le a szívemről, mert a villa ágai után minden más gyerekjátéknak tűnt már. S valóban, másnap mindkettőből sikerült egy használható modellt készítenem. Az egy másik kérdés, hogy előtte hányszor törött el a kés az élezésnél, vagy éppen a kanál fejét hányszor kellett újraformáznom. Az a lényeg, hogy mindegyik darabból volt egy prototípusom, noha nem voltak díszítettek.
Tisztelt Greycloud Úr!
Nagyszerű hírekkel szolgálhatok Önnek, ugyanis sikerült elkészítenem egy-egy evőeszközt, megfelelő méretben. S hogy minél hamarabb elkezdhessek dolgozni a végleges termékeken a visszajelzések alapján, szeretnék audienciát kérni a Nagykövetasszonyhoz.
További sikeres együttműködésünk érdekében tisztelettel és üdvözlettel:
Nagyszerű hírekkel szolgálhatok Önnek, ugyanis sikerült elkészítenem egy-egy evőeszközt, megfelelő méretben. S hogy minél hamarabb elkezdhessek dolgozni a végleges termékeken a visszajelzések alapján, szeretnék audienciát kérni a Nagykövetasszonyhoz.
További sikeres együttműködésünk érdekében tisztelettel és üdvözlettel:
Gwendolyn Edevane
A válaszra várva megpróbáltam a három darabot különbözőképpen díszíteni, hogy fel tudjam mérni a Nagykövetasszony ízlését és az alapján próbálhassam meg elkészíteni a végleges termékeket. Így az evőeszközök nyeleit apró virágokkal, kacskaringózó indákkal, s egy egyszerűbb szegéllyel díszítettem. Remélhetőleg a különböző elemek valamilyen kombinációja pedig el is fogja nyerni Őnagysága tetszését.
Moros Greycloud Előtörténet : A tale of woe and ambition Posztok : 213
Re: Of fairies and men - Gwen & Moros
Szer. Nov. 16, 2022 10:12 pm
× Of fairies and men ×
Gwen & Moros
Természetesen a postát is nekem kellett átvennem, mert persze, hogy ez is az én feladatom volt. Daphne valószínűleg személyesen nem bírta volna el a borítékokat, bár biztosan kiváló siklóként szolgáltak volna, ha nem lettek volna szárnyai, de mindezt szem előtt tartva is csinálhatott volna a személyzet többi tagja is valamit.Legalább volt lehetőségem átnézni minden egyes üzenetet. Nem mintha valami érdekes érkezett volna a kiskövetasszony részére, a legtöbb a szokásos vacsorameghívás ide, kertmegnyitó ünnepségre szóló meghívó oda, számlák, amivel az Estrance-i bank a Tír na nÓgból érkezett támogatást könyvelte... Sehol egy zsaroló levél vagy egy kéretlen rajongó.
Az, hogy nekem címeztek levelet már egészen új élmény volt. Gwendolyn kisasszony felettébb komolyan vette a tájékoztatást, és továbbra is tartotta a formális hangnemet, távolról is szíven szúrva ezzel. Az első levelére nem éreztem szükségesnek válaszolni, csak megmosolyogtam a buzgóságát és eltettem az asztalom fiókjába. A második azonban már egész konkrét kérdést tartalmazott.
Egy ideig elidőztem a megszólítás felett, olyan incselkedéseken gondolkodva, mint a "Drága Gwendolyn" és a hozzá tartozó "őszinte hódolója" lezárás, de végül nem akartam feleslegesen zavarba hozni a tündérlányt. Nem tudom miért bökte a szarvam annyira, hogy ilyen ridegen nem vett tudomást a flörtölésemről a boltban. Lehet csak megszoktam, hogy a nemesasszonyok halkan sóhajtoznak.
"Tisztelt Miss Edevane!
Szeretném rendkívüli örömöm és megelégedésem kifejezni a várakozáson felüli haladásért, amelyet a különös kérés végrehajtásában elért. Amennyiben megfelel, a következő kedden dél előtt tíz órakor a nagykövetségen Prismblossom követasszony szívélyesen fogadja, hogy megtekinthesse az elkészült művet.
Minden tisztelettel,
Szeretném rendkívüli örömöm és megelégedésem kifejezni a várakozáson felüli haladásért, amelyet a különös kérés végrehajtásában elért. Amennyiben megfelel, a következő kedden dél előtt tíz órakor a nagykövetségen Prismblossom követasszony szívélyesen fogadja, hogy megtekinthesse az elkészült művet.
Minden tisztelettel,
Moros Greycloud"
A levél végül, néhány újrakezdés után elkészült, aztán postafordultával el is küldtem az üzlet címére, ahol a rendeléskor is találkoztunk. Már csak Daphne tudtára kellett hoznom, hogy szívélyesen fogadni készült egy ékszerészt.
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|