Who laughs at the end

Ironikus módon a fal egy kevésbé használt lejáratát koptatja, könnyű nesztelen léptei és feltűnésmentes öltözete talán nem szúr szemet - ez volt a célja.

A sötét negyed kietlen berkeit jobb egyszerű, sötét ruházatban bevenni, minimális fegyverzettel, a sosem lehet tudni számlájára írva, így nem túlozta el.

Két orea tőre van nála, és a maga kapucnis, sietős valójában vág át a negyed egy néptelenebb szakaszán, mintha maga is tilosban járna.
Néhány árnyék bágyadtan hajlong utána, mosott rongyok lyukas terítéke, amit póznára feszítettek, mint a szegénység zászlaját. Koszos kövek szemtelenkednek cipőtalpa alá, de ez most nem a katonai bakancs, hanem könnyed, surranós viselet, hátha megőrzi lépteit titokban.
Szinte kedélyes, annak ellenére, hogy a düledező sziluettek, vagy nemtelen hangok mindig felforgatják lelkivilágát, úgy emlékeztetik Estrance társadalmi helyzetére, mint valami bőrén viselt billog, vagy állandó viszketés.
Csakhogy nem cselekedhet elhamarkodottan, a megfontolt lépcsőfokok viszont lassan viszik előre, még úgy is, hogy ilyen nem mindennapi plecsninek örvend.
Ha az ember belülről tervezi szétzilálni az emberiség mocskát, akkor maga a bomlási folyamat is lassú lesz, elhamarkodott lépésekre, vagy vehemens habitusra nem költheti ajándéknak érzett idejét.
Mégis…le-lejár, ő azt hiszi inkognitóban, pedig egyes lidérc likvidátorok már megbökik egymást és állukkal vidoran intenek a távozó parancsnok felé, az őrség néhány tagja, aki kiengedi, ormótlanul megjegyzi, az ilyen estéken istentelenül be lehet baszni, mert Westerburg nem csinál razziát. Talán koccintanak is, hogy végre elmegy, ki tudja merre, hová?
Keringenek szóbeszédek, melyeket nagyvonalúan nem hall - kurvákról, szerencsejátékról, sötét ügyletekről, talán ez utóbbinak adna némi hitelt.
Sinarinban már elkezdte, de itt illene csak igazán folytatni azokat a bizonyos leszámolásokat, ha épp lelkiismerete nem kvartyog közbe, hogy például családos emberektől vegye el a hatalmaskodást. Kell egy jó bűn, ami elég lelket ment meg egy árán, de ilyesmire idáig konkrétan nem akadt, nem volt elég nyomós ok, hogy valakit egyénileg vadásszon le. De csak idő kérdése, szaglászni pedig elkezdett. Megtorpan egy leszakadt cégér előtt, kémleli a lehúzott roletták repedéseit. Hallott róla és igazán kezdhetné ezzel, a hibrid igazságtalanságok óvatos, de célzatos felszámolása.
Először is szerencsétlen tulajdonossal kellene beszélni, a gyerekeit kihozza, ha kell maga ír ki parancsot rá, aztán a szálak biztos elvezetik ahhoz, aki kölykökre feni a fogát.
Körbejárja a boltot, óvatosan lépdel a környéken, nyomot keres, merre lehet valaki a családból, aki nyomra tudná vezetni. Néhány lépés és eltelő pár perc múlva különös érzése támad, mintha követnék, nagyon jól, mert elbizonytalanodik nem-e üldözési mánia cicázik vele épp. Nem is ad hitelt neki végül, visszatér a zárt bolthoz, egy közeli néptelen sikátort szúr ki, hátha beszédes kedvükben lesznek a koldusok.

Kifejezetten élénk most a negyedbéli élet, körülötte talán a szokottnál is izgágább minden árnyék.
Az egyik konkrétan megszólal nem messze tőle, de figyelemre alig méltatja, tökéletesen simul a megszokott esti csendéletbe, ahogy a szegénylegény valami flegma úr cipőjét súrolja néhány rézért. Addig motoszkál, amíg nem hallja csörrenni az aprót, mivel nyomot nem igazán talál, arról azonban meg akar győződni, hogy a srác hazatér a kenyérre valóval.
De a sötétség már ásít is érte, ő pedig nem kérdőjelezhet meg minden jelentéktelen cselekedetet, mint egy elvakult erkölcscsősz, hamar a homályba surran kicsit kutakodni.
Egyelőre nem foglalkozik vele, hogy néhány tető rozsdásnak és életveszélyesnek tűnik, hiszen alig van szél, mégis hallja hogyan nyikorognak - még valaki fejére esnének, de ez is olyan városszépítészeti probléma, amiről hiába jártatná és igazából már jártatta is a száját.
A faggatózás remekül megy neki, még ha az elhalt rongycsomók méla, vagy semmitmondó válaszokat is adnak. Motiváció gyanánt előhúz néhány ezüstöt és addig okoskodik, míg a szürkeállományokból előhúz egy nevet.
Úgy mint “Kinek van boltja errefelé? Melyik hibrid gyerekei laktak erre? Melyik gyerekeket vitték el mostanában? Mi az a cégéres épület?
Néhány mozaik mégis összeforr, így némán rágózik a Walter Thorn néven, ahogy a hibrid bolttulajdonost hívják és a “kutya” jelzőből egyfajta faji hovatartozást is kapcsol az alakhoz. Ide a szimat kifejezetten jól jön, gondolataiba merül és óvatos léptekkel halad Walther Thorn tartózkodási helye után kutatva. A szag és nyögések nem zavarják, halkan és lassan lépdel a negyed fertőzött szagú levegőjében egy házfal mentén, ahol magasabb koldus támasztja hátát. Miért ne lehetne egy kéregető szegény nála is nagyobb darab, látszata ugyanolyan koszos, mint a többi.
Közelebb húzódik, jobb kezébe készít néhány ezüstöt, úgy forgatja, hogy jó rálátás nyíljon az érmekre. Mégis ugrás kész állapotban közelíti meg a rejtélyes alakot, pénzért sokan a szerveit is eladnák.
- Elnézést, hallott egy bizonyos  Walter Thorn nevű férfiról? Hibrid és a közelben volt kereskedése.
A markába zárt ezüstöket felé fordítja, így különösebb mellébeszélés nélkül világossá válhat, hogy nem ingyen kérdezi.

Kétségtelenül a legegészségesebb koldus, akit ma volt szerencséje meginterjúvolni, fürgesége is erre enged következtetni.
Elméjében egyre váltják egymást a lehetséges okok - gyíkhibrid, ugróegér, vagy fitt emberszabású, akinek már metszették fel ereit kéregetés közben. Gyorsasága mindenesetre elismerést kíván, csak magában nyugtázza, hogy a szag ellenére elidőzik, talán másféle szerencse is éri az alakot, mint néhány ezüst tallér, például intéz tiszta ruhát neki.

Biccent, noha talán akkor sem hagyná veszni Thorn gyerekeit, ha a rosszabbik fajtából való lenne, bármit is jelentsen - arról a kölykök nem tehetnek.
Türelmesen kivárja, amíg a tallérokat megszámlálják, arany helyet hozta, hiszen ez előbbi feltűnő csillogású, vonzaná az erre kószáló rágcsálókat és a legkevésbé sem akar verekedésbe keveredni, véletlenségből is ártani néhány szerencsétlen rongycsomónak.
- Nem a behajtás miatt. Őt is elhurcolták, nem csak a gyerekeit? Tudja merre lakik a felesége? Szeretnék segíteni rajtuk, Önnek is adok száraz ruhát, ha megengedi, bár a nyilvános hely talán nem lenne olyan célszerű, mint a feleség otthona.
Egyelőre a lidérc likvidátorokat gyanúsíja, de rengeteg miért tódul fel benne, ráadásul azok is talán csak parancsot teljesítenek, így feljebb is körbe kellene szaglásznia, mégis kinek lehetett oka bántani egy lerongyolódott kereskedőt - és itt fejében szöget üt a hibrid gyermekkereskedelem is, ajkát feszült ütemben rágni kezdi, miközben hátán végig tapogat és lecsatolja fekete köpenyét. Így két orea tőre jól láthatóvá válik. El is lép és szürke, bő ingét húzza rájuk, egy pillanatra védtelen és nevetségesen cingár derékfelülete is kikandikál, de a bűzös alak talán készségesebb lesz, ha prezentálja, nem szokott a fellegekbe beszélni, nyújtja is felé a köpenyt.
- Fogadja el, cserélje le a másikat, ez tiszta.
De ha szegény feleség engedi talán dézsát is szerezhet neki, minden költséget úgyis átvállal.

Hiába préseli ajkát és morzsolja hangtalan szitkait, valahol egészen nyilvánvaló a miért, hogy gyermekeit mentette, de minden perc egyre táplálja benne az elhatározást, miszerint az ügy végére járjon. Még ha nem is lesz boldog minden hibridgyerek, csak ez a pár visszakerül és reményei sem hullnak porba, hogy talán szó sincs városméretű összesküvésről, hátha az egész a negyeden belül marad és elég lesz csak ezt a mocskot kipucolni.
Orra megtelik a koldus áporodott bűzével, ahogy mély levegőt vesz, sötét tekintete a föld barátságtalan göröngyeit pásztázza.
Nem reagál rá, hogy kíváncsi, a cél pedig sok mindent eltakar előle.
- Megmutatná?
Pillant fel hirtelen, legfeljebb szór még néhány ezüstöt a markába. Gondolatai megelőzik tetteit, nem létező szociális készségeit kapargatja már jó előre, mit fog a feleségnek mondani, hogyan hiteti el, hogy tényleg jót akar és hasonló problémák.
Köpenyét végül csak eligazítja hátán, sietősen, hanyagul, szinte egykedvűen. Pedig ha nem a jövőben mászkálna agyilag, talán feltűnne neki milyen gyanús, hogy így visszautasítanak valamit, amit ingyen ad.
- Igazán köszönöm.
Reagálja rekedten és máris a magas idegen nyomába szegődik, finom, nesztelen léptekkel, mintha minden göcsörtöt, vagy hangos követ kijátszana, hogy lábujjain lépked.
Futó pillantással méri fel a metaforikus mázolványt, valahol elgondolkodtatja mennyire illik a lecsorduló pára ahhoz, ami rá vár megint, közben átlép egy nedves gödör felett a mozgékony idegen árnyékába surranva.
A csecs szó ugyan kizökkenti, megtorpan és roppant vörös lesz, hatalmas szerencséjére ebből a sötétben nem sok árnyalat látszik. De ahogy elképzeli, hogy egy szoptatós anya nyit majd ajtót, kissé fejbekólintja.
- Értem
Köszörüli meg kiszáradt torkát, oknak csak több, hogy segítsen, sőt rendszeresen adományhoz juttassa őket, ahogy ezen bágyad épp csak kikerüli a lezúduló vizet. Megborzong, cipőjét eláztatja, de nem sokáig törődik vele, néhány fürge mozdulattal a romnál teremnek.
Nem  viszi rá a lélek, hogy magában háznak nevezze, elég kihaltnak tűnik, hunyorogva keresi az élet jeleit, akármit, ami arról árulkodna, itt egy babát dugdosnak.
- Biztos?
De azért belép a koldus előtt, a felszálló por megül hangszálain, rekedt, mégis erőteljes szavak formálódnak ajkán, hogy a kérdés a távolabbi szobákba is eljusson.
- Van itt valaki?
Ebben a pillanatban világosság gyúl gondolatai sötét labirintusában, de nincs ideje elemezni a helyzetet. Erős szorítást érez a nyakán és teljesen tisztában van vele, hogy harci tudása nem erejében rejlik, egyúttal felméri a hirtelen kialakult viszonyokat - mennyivel izmosabb és nagyobb a “koldus”
Egyetlen lehetőséget lát hirtelen, ha nem akar idejekorán megfulladni, ráadásul ilyen méltatlanul, hogy felrúgja magát a legközelebbi tárgyig, ami egy közeli, roskatag asztal. Ahhoz mindenesetre talán elég stabil, hogy megtámaszkodjon rajta és teljes erejéből elrúgja kettejüket. Ha ez összejön, számításai szerint hátra zuhannak, ha nem, akkor kénytelen lesz férfiatlan stratégiát alkalmazni.

Ha valaha akasztani vinné saját magát-önként, lemondva mindarról az elvetemült tervről, ami még ebben a világban tartja, ez lenne az óra, amikor bevállalná.
Főleg, hogy a féltés ködén kezd derengeni neki, talán tényleg létezik egy hibrid, akinek elhurcolták a gyerekeit, de hogy az egyedül hagyott, szoptatós neje nem ebben a kalyibában bujkál, egészen biztos.
Nem Kayne Westerburg lenne, ha be sem szagolna, akkor is, ha már csapdát sejt és még reagálni is elkésik-egyelőre.
Azért valójában nem ijed meg annyira, mint illene egy ilyen helyzetben, bár felettébb bosszantaná, ha ilyen semmitmondó halála lenne.
Sőt igazából érkezik egy megjegyzés (Kiarára) ami miatt szívesen megetetné saját nyelvét még egy koldussal is, de egyelőre ez a pillanat is messzebbre sodródik tőle.
Minden olyan gyorsan történik, még ahhoz képest is, hogy ő nem vesztegeti idejét fecsegésre, mint a koldusnak álcázott bárgyilkos, mely utóbbi tényt az első néhány mozdulat és az ő fojtogatása után egészen egyszerű már összerakni.
Egyetlen szerencséje az a sok évnyi kemény kiképzés, amikor félhullára gyakorolta magát, és az ösztönös gyorsaság, mert mása nincs egy nála erősebb lidérccel szemben.
Megfojtani, csak úgy… - ez valahol derogál neki, főleg mert valószínűleg igaza van és egyre fogy levegője - és fel is cseszi annyira, hogy egy rögtönzött, ám annál erősebb ökölcsapással próbálja meg kiszabadítani magát, akkor is, ha ehhez erősebben kell rúgkapálnia, vagy éppen a lehető legkifacsartabb pózt felvennie.
Érzi, hogy ökle alaposan arcon is találja, valószínűleg éppen jó helyen és meglehetősen erősen ahhoz, hogy ellenfele odakapjon (és talán betörje az orrát, érzi, hogy valami reccsent odaát, de ez lehet állkapocs is)
//íj, tizest dobtam XD//
mert ha így van bizonyára arcához fog kapni, ő pedig rögtön meg is fordul rajta, hogy vesztes helyzetén fordítson.
Így elég közel van hozzá, hogy ki tudja kapni kezéből azt, amivel rátámadt, vagy legalább a földön tudja tartani vele. Orrát felhúzva sziszegi a fiatal halálosztó arcába.
- Talán nem kellene annyit dumálni. Lehet, hogy zavarba jövök a szoptatós anyáktól, de ha jól látom neked még nem nőttek ki a melleid. Máris kezdheted a könnyítést azzal, hogy leállsz! Akárki is bérelt fel, rossz oldalra álltál!
Megölni nem fogja, legfeljebb ha öngyilkos szándékú a srác, de egyelőre úgy látja képes lenne rá hatni, vagy egyelőre még a földön tartani, amíg ellenfele is felfogja- az erőteljes ütés után, hogy egyáltalán hozzá beszél, vagy mit mond.