The truth is lost and maybe never to be found

A lány nem mozdult. Bár biztos voltam benne, hogy komolyabb baja nem esett, azért ellenőriztem a nyakánál a szívverését, ami erős és egyenletes volt, ahogy a légzése is. Most, hogy nem látta senki elmosolyodtam. Végül is elértem a célomat, mind a megbízást, mind a lány életben tartását tekintve, megérdemeltem az elégedettség érzését.
Eszembe jutott, hogy a kulcsot esetleg visszarakhatnám az ajtóba, de ha dörömböl és segítséget hív, amit akár a csengővel is megtehet, ha eléggé körülnéz, az még hihetőbbé teszi a meséjét, mert szinte biztos voltam, hogy ha magához tér, kétségbeesetten próbál majd kijutni a holttestek mellől.
Még utoljára körülnéztem, hogy nem hagytam-e valami nyomot, de szinte nem értem semmihez a célpontjaimon és Nizzase nyakláncán kívül, nem hullattam el a véremet sem, hiszen sérülést nem szenvedtem.
A nővér pedig érzésem szerint tartani fogja a szavát, bár egy tapasztalt lidérc megszorongathatja, de nem gondolnám, hogy a gondosan elrendezett helyszín és a kinézete után, gyanakodnának rá, így minden bizonnyal elengedik majd, ha előadta a megbeszélt történetet.
Természetesen megjegyeztem a nevét és a kinézetét, mert sosem lehet tudni mikor jön jól még ez az „ismeretség”.
Meghallottam a Felllegvasút kattogó hangját. Itt az idő!
Nem volt veszélytelen a visszaút, de már a gondolat is izgatott borzongással töltött el, olyan, ami a trapézon is egy veszélyes mutatvány előtt.
Az ablakhoz szaladtam hangtalanul, aztán amikor megláttam a kocsit elhaladni, ruganyosan ellöktem magam ………..
A szél és a csípős levegő az arcomba vágott és én élvezettel felkuncogtam…….

Köszönöm a játékot, nagyon élvezetes volt.