Adam Morava

Adam Morava (felvett név a Filmann helyett)– A légtornász –
Avatar kép: Matthew Daddario

https://kepkuldes.com/images/3104b61312f7ede25873dd3a078ee760.jpg

Faj: alakváltó – puma

Kor: 27

FOGLALKOZÁSA: informátor és bérgyilkos, fedő foglalkozásként egy Cirkuszban dolgozik légtornászként és alkalmi selyemfiúként, ha módosabb asszonyság vet rá szemet.

JELLEM: alapvetően egy jókedélyű férfit látsz magad előtt, ha beszélsz vele, kellemes modorú és jó beszélő tehetséggel megáldott, így hamar belopja magát az emberek szívébe. Kedveli a gyerekeket is és tud is bánni velük, így sok elejtett információhoz jut. Jó érzékkel megtalálja „kiszimatolja” a gyenge pontját annak, akivel üzletet akar kötni. Segítőkésznek tűnik, de cserébe mindig fenntartja a viszonzás kérését, így sokan tartoznak neki szívességekkel. A vidámság azonban egy álca, hiszen sok mindenen ment keresztül gyerekként és cseppet sem volt jó sora. A felszín alatt bizalmatlan természet. Ha valaki keresztbe tesz neki, tud ő nagyon is bosszúálló lenni, de ezt általában nem nyíltan teszi, hanem fondorlatos módon, így nehéz ráverni bármit is. Gyorsan alkalmazkodik a kialakult helyzetekhez és tudja, hogy hol van a helye, de minden lehetőséget meg próbál kihasználni. Egyébként habozás nélkül meg is zsarol bárkit és közben még jókedvűen mosolyog is hozzá. Kevés, nagyon kevés gátlásosság szorult bele.


KÜLSŐ LEÍRÁS: Adam már alakváltóként született, olyan 170 cm magas, fekete hajú, fekete szemű srác, aki nem a testi erejével, hanem az eszével és természet adta ragadozó ösztöneivel próbálja megkeresni a kenyerét, már amennyire a körülményei persze engedik. Persze az adottságai, a genetikája miatt épp eléggé sportos, de nem az a díjbirkózó alkat, viszont az utcán nem is hízik el az ember, szóval súlyfelesleg az nincs rajta egy deka sem. A vonásai karakteresek, fekete szemei, ha dühös vagy mérges valakire, szinte átdöfik azt, aki ezt elérte nála, akkor az arcvonásai is élessé és kissé állatiasabbá válnak. Nonfiguratív tetoválás fut végig a hátán, egészen a nyakáig, a sötét lángot képviselve, amit a szívében érez. Szinte kivétel nélkül farmert, vagy valami bőr cuccot visel, hidegebb időben hozzá még hosszú kabátot. Kedvenc színe a fekete és a sötétbarna.
Ruházat valami ilyesmi:
https://kepkuldes.com/images/82ef503f1f6bce86561db9b695dd9c63.jpg


KÉPESSÉG: Éjszaka kitűnően lát, mintha infraszemüveg lenne rajta, nappal azonban nem sokkal lát jobban, mint egy egyszerű ember. Szeme ilyenkor sárga lesz függőleges írisszel, mint ami a macskáknak van. Kb. 30 méteres körzetben a legkisebb zajt, neszt is képes meghallani, de ahogy nő a távolság ez arányosan romlik, tehát egyre nagyobb zörejt képes csak a füle felfogni. Szaglása, sokkal jobb, mint az embereké, képes kiszagolni, ha van valaki a közelben, ez a távolság kb. 15 méter. Hihetetlenül ruganyos és az alkatához képest meglepően erős fizikummal rendelkezik.
Akaratlagosan megtanulta már előidézni a részleges átalakulását.
- Körmei hirtelen megnyúlnak, kb. 10 cm-es, borotvaéles karmokká alakulnak.
- Fülei megnagyobbodnak, és hegyesek lesznek, mint a párducnak, hallása még jobban megélesedik. – Az arca kissé megnyúlik, tipikus párducra jellemző formát vesz fel, szaglása kiélesedik, már képes szagokat megkülönböztetni, követni, de ha elfedik azt, vagy valamilyen járműre száll a a szagot kibocsátó, akkor elveszíti azt.
Teljes testében átalakulva a fenti képességeket összességében birtokolja.
Az átváltozások azonban legyengítik, ez függ az átváltozás mértékétől és az idejétől is.
Kiképzésénél fogva jó a közelharcban és elfogadhatóan lő és dobja a kést, de jobban szereti a meglepetés támadásokat, mint a szemtől szembeni konfrontációt.

FELSZERELÉS:
pisztoly, kések (többféle), fojtóhurok, nagy teherbírású kötelek
https://kepkuldes.com/images/cda5d90df99a9a441eb41548bb129398.jpg

ELŐTÖRTÉNET:
A férfi a végelláthatatlan hibridhulladék-telep egyik kitaposott sikátorában bukdácsolt és folyamatosan siránkozott, könyörgött, ami egy idő után nagyon idegesítő volt. Legszívesebben már rég végeztem volna vele, de a Megbízó ragaszkodott hozzá, hogy maga is jelen legyen az eseménynél, így még egy darabig tűrnöm kellett a nyavajgást. Egy cseppnyi szánalmat sem éreztem ez iránt a féreg után, aki többször ölt már nőt és gyereket a szerveikért – ami még felnőttek esetében még megbocsátható bűn is lett volna, ám nálam egy gyerek tabu volt, - és ráadásul még élvezettel is végezte a dolgát, alaposan elhúzva áldozatai kínzását a saját gyönyörűségére, de hála Istennek most ő lépett valakinek a tyúkszemére és így eggyel kevesebb gennyláda szaladgál majd a világban.
- Állj meg Nyikolaj! – löktem meg a pisztolyom csövével a hátrakötözött kezű férfi hátát, hogy figyeljen már rám is egy kicsit. – Itt megpihenhetsz! – mutatok egy rozsdás, felfordított kádra, benne valami felismerhetetlen kupacal. – És, hagyd már abba a rinyálást, már kezdesz fárasztani! – nézek rá fagyos tekintettel. – Inkább én mesélek neked valamit, míg várakozunk és ígérem neked, hogy amíg nem fejezem be, vagy nem szakítasz félbe, életben maradsz.
Gondoltam elszórakoztatom életem kalandos történetével, hogy addig is csendben maradjon, utána meg már úgy sem lesz módja, hogy másnak tovább adja.
Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy gazdag házaspár, - elmémben alakjuk és nevük is megjelent azonnal: Jannus és Julia Filmann, -  akiknek mindene meg volt, amit csak kívánhattak maguknak. Szép házuk, autójuk, jól menő léghajó ballon készítő vállalkozásuk, csak egy nem adatott meg nekik, egy saját gyermek. Telt, múlt az idő és azon kezdtek gondolkozni, hogy talán örökbe kéne fogadni egyet, de nem akartak várni, meg aztán azt sem szerették volna, ha kiderül a köreikben, hogy valamelyikük hibás, nemzőképtelen. Ezért aztán megkeresték a megoldást: egy illegális társaságot, akik rövid időn belül és rengeteg pénzért, de a felesleges kérdések nélkül átadtak nekik egy csecsemőt. Természetesen fiút, hogy legyen örökös. Az „anyuka” megjátszotta előtte a terhességet, így senki nem lepődött meg, amikor 9 hónap múlva „megszületett” a kis Adam. Mindenki nagyon boldog volt. Aztán kis idő múlva, ahogy a fiúcska cseperedni kezdett egyre több furcsaság kezdett kiütközni rajta. Többször elcsípték, mikor éjszaka közepén egyedül bóklászott a korom sötét folyosókon, és mikor kérdezték, hogy nem fél-e a sötétben, csak furcsán nézett mindenkire, mintha nem értené milyen sötétről beszélnek. Hallása is szokatlanul éles volt és nagyon hajlékony és ruganyos testtel ajándékozta meg a sors. A Filmann házaspárnak, akik elkötelezett mutáns ellenesek voltak egyre gyanúsabbak lettek ezek a képességek, így egy szép napon gondolván egyet elvitték egy rémisztő és mindenféle furcsa, büdös szagokkal terhes helyre, ahol sokféle vizsgálatot végeztek rajta. Ő nem nagyon értett az egészből semmit, csak azt, hogy mikor végre békén hagyták és ő boldogan szaladt volna a szüleihez, azok undorodó arccal fordultak el tőle. Innentől aztán vége szakadt a boldog időszaknak. Egy speciális intézetbe került, ahol hasonlóan „árva” gyerekeket neveltek szigorú rendszabályok szerint. Akkor még nem értett az egészből semmit, és sokáig reménykedve várta, hogy egyszer csak vége szakad a büntetésének – mert szegény azt hitte valami rosszat tett, és ezért van ott - és a szülei egyszer csak hazaviszik. Sokáig élt ebben a hittben, míg aztán a nagyobbacska gyerekek durván fel nem világosították, hogy ez nem fog bekövetkezni. Az utána lévő időszak később csak rémálmaiban jött elő néha, de mire betöltötte a 17. életévét már lelkileg és testileg is megkeményedett, főleg mivel a képességei is jócskán megerősödtek. Úgy látott a sötétben, mint a macska, ilyenkor szembogara hasonlóvá is alakult, mint a macskaféléknek, ha teljes csönd volt körülötte, még az egér cincogását is meghallotta minimum 20 méteren belül, és helyből fel tudott ugrani a szekrény tetejére, nem egyszer frászt hozva a gazdáira. Mert abból több is volt. Adták-vették, mint valami kabátot. Utolsó tulajdonosa először tesztelte a képességeit, aztán kemény kiképzének vetették alá. Megtanult bánni még a ritka lőfegyverekkel is,de főként  elsajátította a közelharc fogásait, és megtanult nagyon sokféle módon ……………….ölni. A sok-sok év emberpróbáló időszaka, a lelketromboló szeretet hiány és az, ahogy a szülei magára hagyták, mind-mind segített neki abban, hogy majdnem, hogy örömmel sajátítsa el ezeket. Jó akart lenni valamiben, meg akarta mutatni, hogy ő lesz a legjobb, még ha az nem a leghálásabb „foglalkozás” lesz is. Mutációja nagyban hozzásegítette, hogy könnyen be tudjon lopakodni valahová, könnyen tudott rejtőzködni és a kiképzés vége felé, hatékonyan gyilkolni is, látszólag lelkiismeret-furdalás nélkül. Gazdája nagyon meg volt elégedve vele. És ez egészen addig tartott, míg egy alkalommal egy férfit kellett volna elhallgattatnia, akiről miután becserkészte a lakásában kiderült, hogy nem régen halt meg a felesége és egyedül nevelte a 6 éves lányát, aki ott sírdogált az apja mellett. És ő nem hagyhatott hátra szemtanút! Még sohasem kellett gyereket ölnie. Próbálta megkeményítenie a szívét, de nem volt képes ártani nekik, amivel viszont aláírta saját halálos ítéletét. A percek óráknak tűntek, míg végül döntött és, ahogy jött, olyan észrevétlenül surrant el arról a helyről és ……soha többé nem ment vissza a gazdájához. Nem akart többé senki szolgája lenni.
Képességeit kihasználva csatlakozott egy cirkusz csoporthoz, ami jól fedte a mellékes munkáját, mert ezek után a saját zsebére dolgozott. Így kapta a becenevét is, mint bérgyilkos és fejvadász: A légtornász!
Amíg azonban ez a hír meg nem alapozódott, addig is élnie kellett valamiből, ezért lelkiismeret nélkül használta…..más….adottságait, azoknál a nőknél, akik hajlandók voltak azt megfizetni. Sivár érzelmei miatt simán bevette a gyomra.
Kisebb szünet után a szemébe néztem a férfinak, aki kezdte megérteni, hogy vége a történetnek, ennek megfelelően ismét nyüszíteni kezdett.
- Mint már biztosan kitaláltad, az a fiú én voltam. – hallgattam a közeledő neszeket, melyek a kis mocskos kirándulásom végét jelezték hamarosan, de még messze voltak. – Azt hiszem, ha még akarsz egyet imádkozni, akkor neki is kezdhetsz lassan. – ellenőriztem hideg nyugalommal a fegyverem még utoljára.
Mire befutott a Megbízó, a leendő áldozatom, már a sárban csúszott-mászott a félelemtől. Undorító volt! A Megbízó, ……..Mr. Johnson is így gondolhatta, mert csak gúnyosan leköpte a fickót és intett, hogy fejezzük be a dolgot. Már ideje volt! Egy gyors lövés a tarkóra és végre csend lett.
- A pénzem? – néztem nyugodtan a férfi szemébe, miközben a derekamnál lévő tokjába csúsztattam az öszvér pisztolyt.
- itt van tessék, megdolgozott érte. – nyomta a kezembe a kis zacskót, ami megnyugtatóan megcsörrent, biccentett és már fordult is vissza. – Szép és gyors munka volt! Majd még biztosan keresni fogom. – szólt még vissza, majd sietve távozott.
Nem érdekelt a dicsérete, de további megbízásokat jelentett, ha elégedett és ez nekem csak jól jött. Néztem utána, míg el nem tűnt, aztán magam is elindultam. Elég volt ebből a büdös helyből!