Kezdőlap
Calendar
Legutóbbi képek
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
Belépés
Nizase Nae 
Előtörténet : Holnap tán jobb nap jő... Posztok : 175
Tell me who I am
Hétf. Szept. 04, 2023 8:59 pm
Tell me who I am
Amelia & Nizase
-----------------:O:-----------------
Az utolsó emlék az ordítás, a sosem hallott, kínnal teli hang és a kicsavarodó tagok, meg a vér, ami mindent beborít. Az eszmélés hozza elő a borzalmakat, s azt hiszi, most majd ő következik, hiszen ellentmondott NEKI. Hogy most majd nem csak az idegen, ismeretlen érzés jön, hanem valami sokkal rosszabb, s hogy az ő életének is vége lesz hamarosan. Csak abban reménykedik, nem tart majd soká, hogy Ő majd gyorsan végez vele, s ott fogják hagyni a koszos és bűzös sikátorban és senki se fog tudni a haláláról…
Aztán az emlékeket a valóság űzi messzire és azt érzi, hogy cipelik. Ujjakat érez és suttogást hall, ezért igyekszik kinyitni a szemét és rákiáltani a karjait és lábait markolókra, hogy ne nyúljanak hozzá, hogy eresszék el, különben még beléjük költözik az a VALAMI és kifigyeli minden gondolatukat és birtokba veszi a testüket, aztán már mindenhol őt látják majd.... Próbálkozik, újra és újra megpróbál szólni, próbálja kinyitni a szemeit, miközben attól retteg, újra megérzi Őt. A borzalmasan idegen érzéstől fél, amelyet aztán a zöld-arany ragyogás, s a láthatatlan csengettyűk hangja követett, s az ordítás…
Aztán végre sikerül, s az emlékek szülte halk nyögés a „suttogókat” ijeszti most meg, s Nizzi érzi, hogy enyhe zökkenéssel földet ér és már nem tartják a levegőben. Nyilván megérkezett valahova, mert az egymással vitatkozó két hang immár sokkal hangosabb, s néhány kép is eljut hozzá, az ismerősnek tűnő helyről.
- Azt mondták, csak tegyük le az Ispotály előtt, majd megtalálják és segítenek rajta. Elhoztuk, nem mondhatja senki, hogy nem szolgáltuk meg azt a pénzt!
- De nem hagyhatjuk itt, Freddy! Mi lesz, ha elpatkol addig, amíg rábukkannak? Aztán majd bennünket fog kísérteni és szellemmé változtat!
- Ne légy hülye, Jack! Ez csak egy lány! Az a fickó is azt mondta! Hogy eltévedt és hogy megijedt, amikor… Tudod, amikor az az öreg tag kinyiffant. Jól ellátták a baját a kurafinak, ez a szerencsétlen meg végignézte az egészet. Jó, ha nem ment el örökre az esze! De gyere már, vagy azt akarod, hogy valaki rád kenje, hogy te tettél vele valamit?
Aztán a lány már csak a rohanó lépteket hallja, s kiáltana utánuk, hogy most már minden hiába, hogy Gaia már megszerezte a gondolataikat és a testüket és azt tesz majd velük, amit akar, s ha úgy akarja, hát még az alakjukat is felveszi, de aztán lépéseket hall, puhábbakat, könnyebbeket, másakat, s mielőtt még újabb áldozatot szedhetne a smaragdszín szörnyeteg, hát minden erejét megfeszítve – de a külső szemlélő véleménye szerint csak alig hallható, elhaló suttogással – kezd tiltakozni.
- Ne! Ne érjen hozzám! Gaia… Bántani fogja!
Aztán az emlékeket a valóság űzi messzire és azt érzi, hogy cipelik. Ujjakat érez és suttogást hall, ezért igyekszik kinyitni a szemét és rákiáltani a karjait és lábait markolókra, hogy ne nyúljanak hozzá, hogy eresszék el, különben még beléjük költözik az a VALAMI és kifigyeli minden gondolatukat és birtokba veszi a testüket, aztán már mindenhol őt látják majd.... Próbálkozik, újra és újra megpróbál szólni, próbálja kinyitni a szemeit, miközben attól retteg, újra megérzi Őt. A borzalmasan idegen érzéstől fél, amelyet aztán a zöld-arany ragyogás, s a láthatatlan csengettyűk hangja követett, s az ordítás…
Aztán végre sikerül, s az emlékek szülte halk nyögés a „suttogókat” ijeszti most meg, s Nizzi érzi, hogy enyhe zökkenéssel földet ér és már nem tartják a levegőben. Nyilván megérkezett valahova, mert az egymással vitatkozó két hang immár sokkal hangosabb, s néhány kép is eljut hozzá, az ismerősnek tűnő helyről.
- Azt mondták, csak tegyük le az Ispotály előtt, majd megtalálják és segítenek rajta. Elhoztuk, nem mondhatja senki, hogy nem szolgáltuk meg azt a pénzt!
- De nem hagyhatjuk itt, Freddy! Mi lesz, ha elpatkol addig, amíg rábukkannak? Aztán majd bennünket fog kísérteni és szellemmé változtat!
- Ne légy hülye, Jack! Ez csak egy lány! Az a fickó is azt mondta! Hogy eltévedt és hogy megijedt, amikor… Tudod, amikor az az öreg tag kinyiffant. Jól ellátták a baját a kurafinak, ez a szerencsétlen meg végignézte az egészet. Jó, ha nem ment el örökre az esze! De gyere már, vagy azt akarod, hogy valaki rád kenje, hogy te tettél vele valamit?
Aztán a lány már csak a rohanó lépteket hallja, s kiáltana utánuk, hogy most már minden hiába, hogy Gaia már megszerezte a gondolataikat és a testüket és azt tesz majd velük, amit akar, s ha úgy akarja, hát még az alakjukat is felveszi, de aztán lépéseket hall, puhábbakat, könnyebbeket, másakat, s mielőtt még újabb áldozatot szedhetne a smaragdszín szörnyeteg, hát minden erejét megfeszítve – de a külső szemlélő véleménye szerint csak alig hallható, elhaló suttogással – kezd tiltakozni.
- Ne! Ne érjen hozzám! Gaia… Bántani fogja!
Amelia Barlow 
Posztok : 34
Re: Tell me who I am
Csüt. Szept. 07, 2023 3:30 pm
× Tell me who I am ×
Nizase & Amelia
----------------- :O: -----------------
De azért valahogy csak eltelt a nap, és én hamarosan az Ispotály bejáratánál álltam. Az ispotály egyik hátsó felében, egy kurta folyosón volt néhány kórterem, ahol olyan betegeket ápoltunk, akikre senki más nem akart felügyelni, de az utcára sem dobták őket. A hozzátartozók sok-sok pénzzel támogatták a gyógyító intézményt az ellátásért. Szerettem ott dolgozni, nyugodtabb volt valamivel, mint a többi osztályon, és szerettem a betegeket is. Ám ez volt az a nap, amelyik felborított mindent. Azt mondták, nővérhiány van, és mostantól máshol fogok tevékenykedni. Beosztottak hát az éjszakai ügyeletbe oda, ahová a sürgős eseteket hozzák. Úgy mondják, itt mindig történik valami. Nincs a napnak olyan szakasza, amelyben ne kellene segíteni valakin.
Most sem volt másképpen.
A szürkület elmélyülésével egy szülőnőt kísért be a férje, mert nem ért rá a bába, így hamarosan világra segítettem az első csecsemőmet. Igazán boldog pillanat volt. Aztán kicsivel később egy kocsmai verekedés áldozatát kellett összevarrni, ellátni. Ez sem okozott nehézséget. És így ment ez éjfélig. Aztán elcsendesedett a város, a bejáratnál sem tűnt fel újabb sérült jó ideig.
Megszoktam már, hogy sétákat teszek az éjszakai csendes órákban az ispotály folyosóin, és most sem történt ez másként, de nem mentem messzire újdonsült munkaterületemtől, hátha valakinek szüksége lenne rám. Éppen a bejárat közelében jártam, amikor kintről beszédfoszlányokat csíptem el. A szavakat nem értettem, de valami furcsa előérzet kerített hatalmába, és egyenesen arra vettem az irányt. Csendes, nyugodt léptekkel haladtam, és ahogy az ajtóhoz értem, kinyitottam. Kilépve rajta még láttam két sötét árnyékot a közeli saroknál eltűnni, aztán már csak a lábam előtt heverő nő halk suttogása ért el hozzám.
Leguggoltam mellé, elsimítottam az arcából a haját, ismerősnek tűnt, de nem tudtam hová tenni. Lehet, hogy már láttam valahol a városban, ez nem lenne nagy dolog. Ám egy furcsa bizsergés indult el a tarkómon felfelé, és bennem a ragadozó nyugtalanul mordult egyet. Sietve szóltam két ápolónak, segítsenek bevinni a lányt, és a bejárathoz legközelebbi női kórteremhez irányítottam őket.
Amikor kettesben maradtunk, mert épp más nem feküdt itt, melléje léptem. Miközben megszámoltam a pulzusát, megmértem a lázát, halkan nyugtatni próbáltam.
-Ne idegeskedjen, nem lesz semmi baj. Hamarosan jön az orvos. Fáj valamije?
Próbáltam beszédre bírni, hogy ne veszítse eszméletét. Na meg az sem baj, ha tudjuk, hol fáj. A többi kérdés az még ráér.
Nizase Nae Előtörténet : Holnap tán jobb nap jő... Posztok : 175
Re: Tell me who I am
Csüt. Szept. 14, 2023 6:52 pm
Tell me who I am
Amelia & Nizase
-----------------:O:-----------------
Nem hallgat rá az érkező, ahogy egyikük sem, minden tiltakozása ellenére óvatosan emelik fel, hát a szelíd erőszak okán Nizzi nem sok mindent tehet, csak azt figyeli rettegő kétségbeeséssel, segítségük árát, ami az „árulónak” nyújtanak, mikor fizetteti meg velük a Perem kristály-küldöttje. Egyfolytában attól fél, mikor válik tekintetük zavarodottá, vagy éppen smaragdszínűvé, bizton utalva arra, hogy Gaia új „alattvalókra” talált bennük. Ezért a leány próbálja nem érinteni egyiküket sem, kezét igyekszik elvonni előlük, hogy ujjai ne adják tovább az esetleg bőrére tapadó kristályokat. Óvatosságának bizonyítéka az is, hogy mikor talpra állítják, s éveknek tűnő lassúsággal vezetik fel a lépcsőkön, végig a folyosókon, alig meri mozdítani karjait. Őket óvja ezzel.
De aztán tiszta ágy kerül elő az egyik ajtó mögül, ahová végül is benyit ismeretlen jótevője, s Nae kisasszony most a betegek oldaláról tapasztalhatja meg a párnák kényelmét.
S míg a többiek sietnek a dolgukra – miért oly ismerős is neki ez az egész? – és csak a lágy hang gazdája marad, hamar felérheti, hogy sem láz, sem seb nem oka az új páciens zavartságának. Ám, ha eddig azt hitte az Ispotály ápolója, hogy mindent úgy tesz, ahogyan az megfelelő, hát most azt láthatja, hogy az orvos említésére új izgalom ébred a sápadt arcon, s az ismerősnek tűnő ifjú hölgy erejét megfeszítve próbál kikelni a még meg sem melegített párnák és takaró közül.
- Nem kell orvos! Kérem, ne hívjon senkit! Jól vagyok, csak haza szeretnék menni! Kérem… Ugye nem hív senkit? Nem vagyok őrült, csak… - hirtelen jut eszébe valami, vagy még inkább valaki, aki igazolhatja őt. – De tudja mit? Ha mindenképpen hívni akar valakit, akkor kérem, szóljon Madame Brownsmith-nek… Kérem, csak neki! Ő ismer engem! Mondja, hogy Nizase kéri. – s ha látja a másik beletörődését, vagy habozását, úgy folytatja, kétségbeesetten, de mégis elszántan. - Ígérje meg, hogy nem szól másnak! Ez nagyon fontos! Ugye megteszi? Nem tudhat senki arról, hogy itt vagyok! – hirtelen hallgat el, hiszen lassan összerendezett gondolatai végre összeállnak, így ráébred visszás helyzetére is és arra, hogy hasonló esetben ő sem hinné magáról, hogy ép esze birtokában van.
Hát azt teszi, amiről úgy gondolja, talán segíthet megítélése javításában. Kapkodó lélegzetét csitítja, izgatottságát fékezi, s nyugalmat erőltet magára, bár egyfolytában a nemrég történt dolgok villanak fel előtte. Felül és ruháját igazítja, bár mozdulatai még kissé bizonytalanok, de a hangja már nem oly zaklatott, s a tekintete sem csapongó.
– Nizase Nae vagyok. Kérem, ezt mondja a főápolónak. Egy ideje segítek neki, hogy a Gondoskodó Anya kegyéből megfelelő adományokat juttassunk a kórháznak. Ő biztosan meg fogja erősíteni ezt, Ahogyan azt is, hogy nem vagyok őrült. Higgye el, jól vagyok, csak történt valami, amit elmesélni csak Brownsmith nővér jelenlétében szeretnék, mert ha nem lenne valaki, aki kezességet vállal értem, talán senki sem hinne nekem… És magának sem – esdekel a lány, vigyázva, hogy szavai ne legyen ijesztőek. – Ugye megteszi? Idehívja, ugye? Kérem! És akkor mindent elmondok!
De aztán tiszta ágy kerül elő az egyik ajtó mögül, ahová végül is benyit ismeretlen jótevője, s Nae kisasszony most a betegek oldaláról tapasztalhatja meg a párnák kényelmét.
S míg a többiek sietnek a dolgukra – miért oly ismerős is neki ez az egész? – és csak a lágy hang gazdája marad, hamar felérheti, hogy sem láz, sem seb nem oka az új páciens zavartságának. Ám, ha eddig azt hitte az Ispotály ápolója, hogy mindent úgy tesz, ahogyan az megfelelő, hát most azt láthatja, hogy az orvos említésére új izgalom ébred a sápadt arcon, s az ismerősnek tűnő ifjú hölgy erejét megfeszítve próbál kikelni a még meg sem melegített párnák és takaró közül.
- Nem kell orvos! Kérem, ne hívjon senkit! Jól vagyok, csak haza szeretnék menni! Kérem… Ugye nem hív senkit? Nem vagyok őrült, csak… - hirtelen jut eszébe valami, vagy még inkább valaki, aki igazolhatja őt. – De tudja mit? Ha mindenképpen hívni akar valakit, akkor kérem, szóljon Madame Brownsmith-nek… Kérem, csak neki! Ő ismer engem! Mondja, hogy Nizase kéri. – s ha látja a másik beletörődését, vagy habozását, úgy folytatja, kétségbeesetten, de mégis elszántan. - Ígérje meg, hogy nem szól másnak! Ez nagyon fontos! Ugye megteszi? Nem tudhat senki arról, hogy itt vagyok! – hirtelen hallgat el, hiszen lassan összerendezett gondolatai végre összeállnak, így ráébred visszás helyzetére is és arra, hogy hasonló esetben ő sem hinné magáról, hogy ép esze birtokában van.
Hát azt teszi, amiről úgy gondolja, talán segíthet megítélése javításában. Kapkodó lélegzetét csitítja, izgatottságát fékezi, s nyugalmat erőltet magára, bár egyfolytában a nemrég történt dolgok villanak fel előtte. Felül és ruháját igazítja, bár mozdulatai még kissé bizonytalanok, de a hangja már nem oly zaklatott, s a tekintete sem csapongó.
– Nizase Nae vagyok. Kérem, ezt mondja a főápolónak. Egy ideje segítek neki, hogy a Gondoskodó Anya kegyéből megfelelő adományokat juttassunk a kórháznak. Ő biztosan meg fogja erősíteni ezt, Ahogyan azt is, hogy nem vagyok őrült. Higgye el, jól vagyok, csak történt valami, amit elmesélni csak Brownsmith nővér jelenlétében szeretnék, mert ha nem lenne valaki, aki kezességet vállal értem, talán senki sem hinne nekem… És magának sem – esdekel a lány, vigyázva, hogy szavai ne legyen ijesztőek. – Ugye megteszi? Idehívja, ugye? Kérem! És akkor mindent elmondok!
Amelia Barlow Posztok : 34
Re: Tell me who I am
Pént. Okt. 20, 2023 7:26 pm
× Tell mi who I am ×
Nizase & Amelia
----------------- :O: -----------------
Szavai megállítanak félúton az ágy és a kórterem ajtaja között, ahogy szinte esdeklően próbál lebeszélni arról, hogy orvost hívjak. Megtorpanok, visszafordulok. A főápoló nevére kicsit oldalra biccentem a fejemet kíváncsian, most már jobban odafigyelek a zaklatott, már-már hadaró beszédre.
-Jól van, nyugalom. -Mondom halkan, közbevágva kicsit a hadarásába.- Nem hívok orvost, és szólok Madame Brownsmith-nek. Csak kérem nyugodjon meg, itt nem eshet semmi baja.
Meglepetten, és némi bosszúsággal veszem észre magamon, hogy majdnem azt a nyugtató hangsúlyt használom, mint az idősebb betegeknél, akik már koruknál fogva nem nagyon emlékeznek semmire. És itt nem csak arra gondolok, hogy nem emlékszik, hová tette le az okulárét, de egyik pillanatról a másikra képes elfelejteni az arcomat, és azt is, hogy ki vagyok, mit keresek ott, és hogy ő hol van egyáltalán és miért. Ilyenkor elsődleges, hogy megnyugtassuk a betegeket.
Pedig ez a fiatal lány nem tűnik demensnek. Egyáltalán nem. Az elméje tiszta, inkább csak történt vele valami, ami miatt ennyire izgatottá vált.
S ezt mindjárt meg is erősíti a következő szavaival, melyben biztosít, hogy a főápoló jelenlétében majd mindent elmesél.
-Rendben. Kérem... pihenjen addig, és nyugodjon meg. Azonnal szólok Madame Brownsmith-nek.
Az ajtó felé indulok, kilépek a folyosóra, behúzva magam mögött az ajtót. Sietős léptekkel indulok meg a nővérszoba felé, hiszen ott láttam utoljára a főápolót. Így is történik, s ahogy átadom a fiatal hölgy üzenetet, a Madame késlekedés nélkül követ engem abba a kórterembe. Nem telik el öt perc, és újra ott vagyunk. Előre engedem a főnökömet, magam pedig belépve, becsukom az ajtót. Most már hárman vagyunk a kórteremben, kicsit a háttérbe húzódva engedem, hogy Nizase Nae előadja történetét.
Nizase Nae Előtörténet : Holnap tán jobb nap jő... Posztok : 175
Re: Tell me who I am
Pént. Okt. 27, 2023 6:46 pm
Tell me who I am
Amelia & Nizase
-----------------:O:-----------------
Indul az egyenruhába öltözött leány és Nizase kétségbeesetten bizonygatja az igazát, s azt, hogy elméje tökéletesen ép. Reménykedik, hogy kapkodó szavai nem rontanak majd a helyzetén, és amikor a nővér megáll, azt hiszi, sikerült igazolnia magát. Nem, abban biztos, hogy nem a kusza mondatok voltak a segítségére, amelyekkel az orvosok érkezését igyekezett elodázni, ahogy abban is, hogy az sem, hogy szabadulni igyekezett erről a helyről. Pontosan az volt a kulcsszó, amelyet annak gondolt. Madame Brownsmith. S amikor azt hallja, nem kell tartania a doktoroktól és hogy a főápoló tudni fog ittlétéről, megkönnyebbül kicsit. S még ha nem is hiszi, hogy a bajtól megóvhatják az Ispotály falai, úgy tesz, ahogyan a másik kéri. Igyekszik megnyugodni, bár nem hiszi, hogy mostanában pihenése, vagy álma nyugodt lehet. Éppen ezért nem fekszik vissza az ágyba, hanem a szélén ülve és a kezeit tördelve vár, nem mer a mosdó fölé akasztott tükörbe tekinteni, mert attól fél, Gaia bármikor visszatérhet.
Hallja a távolodó lépteket, s aztán a csendet, majd azt is, amikor újra zaj kél odakint. Hallja, hogy más a lépések hangja, hogy többen érkeznek és hirtelen eszébe jut, hogy mi van akkor, ha a lány, ki nyugalomra intette, mégis becsapta, s most komor professzorok kérdéseire kell majd felelnie. Így, mikor hallja, hogy az érkezők megállnak az ajtó előtt, kétségbeesetten keres menekülési utat arra az esetre, ha nem Bownsmith nővér érkezne.
De aztán nyílik az ajtó, és Nizzi kétségbeesett zokogásban tör ki, ahogy meglátja az idős asszony.
- Jaj, főnővér... Annyira borzalmas volt...
S bár a komoly, mégis biztonságot sugárzó tekintet mellett ott a fiatal ápoló kíváncsi pillantása is, mégsem tudja magában tartani a vallomást, amelyben az elmúlt órákról beszél. Próbál érthető lenni és világos, mégis azt kell látnia, hogy néha a hitetlenkedés fut át az ismerős arcon. Olyankor csak azt ismétli, hogy igaza mond és hogy hinniük kell neki, de tudja, ő maga is nehezen fogadná el valóságként azt, amiről most beszél. Hiszen ki hallott már olyat, hogy valaki úgy érzi, hogy egy ismeretlen hallja a gondolatait, hogy látja, hogyan változik meg a szeme színe, hogy felismeri a tündérek álcája mögé rejtőző alakot, akit senki más. Aztán persze elmondja azt is, hogyan akarta az a Valami, hogy öljön meg egy embert, Harrow-t, s hogyan próbálta megakadályozni a borzalmat, de hiába. Akadozva, a rosszulléttel küzdve beszél a halálról, az iszonyatosról, s hogy mit ígért nekik Gaia. S mikor a végére ér, arról is szól, hogyan hozták ide, az utolsó néhány percet használja igazolásként arra, hogy hihetnek neki.
- Higgyék el, nem álmodtam és nem akarok senkit sem becsapni - összekulcsolt kezeiből merít erőt, hogy ne veszítse el megint az önuralmát. - Kérem, ne mondják el senkinek, de ez történt - arra gondol, hogy csak azért, hogy bizonyítsa igazát, beszél a Légtornászról és a pixiről is, de azzal - úgy érzi - csak rontana a helyzeten. - Nem ittam semmit és nem használok szereket, amelyek tévképzeteket okoznak. De ismer, Madame Brownsmith... - könyörög. - Nem vagyok őrült... Csak kérem, engedjék, hogy hazamenjek...
Nem tudja, mit gondolnak, hiszen uralkodni igyekeznek vonásaikon, s ő maga is így tenne a helyükben. A fiatal nővért nem ismeri, így a főápolót nézi, tőle várja az ítéletet, de az asszony semmit sem mond, csak őt nézi. Hirtelen fordul aztán a beosztottja felé, nyugodt, tárgyilagos hangon kérdez.
- Nos, mit gondol, nővér, hihetünk a kisasszonynak?
Hallja a távolodó lépteket, s aztán a csendet, majd azt is, amikor újra zaj kél odakint. Hallja, hogy más a lépések hangja, hogy többen érkeznek és hirtelen eszébe jut, hogy mi van akkor, ha a lány, ki nyugalomra intette, mégis becsapta, s most komor professzorok kérdéseire kell majd felelnie. Így, mikor hallja, hogy az érkezők megállnak az ajtó előtt, kétségbeesetten keres menekülési utat arra az esetre, ha nem Bownsmith nővér érkezne.
De aztán nyílik az ajtó, és Nizzi kétségbeesett zokogásban tör ki, ahogy meglátja az idős asszony.
- Jaj, főnővér... Annyira borzalmas volt...
S bár a komoly, mégis biztonságot sugárzó tekintet mellett ott a fiatal ápoló kíváncsi pillantása is, mégsem tudja magában tartani a vallomást, amelyben az elmúlt órákról beszél. Próbál érthető lenni és világos, mégis azt kell látnia, hogy néha a hitetlenkedés fut át az ismerős arcon. Olyankor csak azt ismétli, hogy igaza mond és hogy hinniük kell neki, de tudja, ő maga is nehezen fogadná el valóságként azt, amiről most beszél. Hiszen ki hallott már olyat, hogy valaki úgy érzi, hogy egy ismeretlen hallja a gondolatait, hogy látja, hogyan változik meg a szeme színe, hogy felismeri a tündérek álcája mögé rejtőző alakot, akit senki más. Aztán persze elmondja azt is, hogyan akarta az a Valami, hogy öljön meg egy embert, Harrow-t, s hogyan próbálta megakadályozni a borzalmat, de hiába. Akadozva, a rosszulléttel küzdve beszél a halálról, az iszonyatosról, s hogy mit ígért nekik Gaia. S mikor a végére ér, arról is szól, hogyan hozták ide, az utolsó néhány percet használja igazolásként arra, hogy hihetnek neki.
- Higgyék el, nem álmodtam és nem akarok senkit sem becsapni - összekulcsolt kezeiből merít erőt, hogy ne veszítse el megint az önuralmát. - Kérem, ne mondják el senkinek, de ez történt - arra gondol, hogy csak azért, hogy bizonyítsa igazát, beszél a Légtornászról és a pixiről is, de azzal - úgy érzi - csak rontana a helyzeten. - Nem ittam semmit és nem használok szereket, amelyek tévképzeteket okoznak. De ismer, Madame Brownsmith... - könyörög. - Nem vagyok őrült... Csak kérem, engedjék, hogy hazamenjek...
Nem tudja, mit gondolnak, hiszen uralkodni igyekeznek vonásaikon, s ő maga is így tenne a helyükben. A fiatal nővért nem ismeri, így a főápolót nézi, tőle várja az ítéletet, de az asszony semmit sem mond, csak őt nézi. Hirtelen fordul aztán a beosztottja felé, nyugodt, tárgyilagos hangon kérdez.
- Nos, mit gondol, nővér, hihetünk a kisasszonynak?
Amelia Barlow Posztok : 34
Re: Tell me who I am
Vas. Nov. 26, 2023 3:53 pm
Tell me who I am
Nizase & Amelia
----------------- :O: -----------------
Aztán csak a háttérbe húzódva hallgatom végig az előadott történetet. Néhol zavarosnak tűnik, mintha ugrana az eseményekben, majd újra visszatérne, de összességében logikailag egységes szerkezetben van. Nincsenek benne rések, még ha fel is merülnek bennem kérdések. Főleg Gaia személyét illetően.
Sóhajtok egyet, ahogy a végére ér, és csak remélni merem, hogy az a bizonyos Mr. Harrow túl élt mindent. Tény, hogy alaphelyzetben nem éppen normális, sőt szer felett hajmeresztő történet.
- Túl összetett a történet, és nincsenek benne hézagok, így csak azt tudom mondani, hogy a Kisasszony nem hazudik. Az álmok és képzelgések nem ennyire logikusak, és zökkenők vannak a történet folyamában. Itt nem tapasztaltam ilyet.
Mosolyodom el, aprót biccentve Madame Brownsmith felé, aki engem is ismer, talán épp olyan mélységében, vagy még jobban, mint a velünk szemben, az ágyon ülő, vörös hajú lányt.
- Azért persze, lennének kérdéseim, mert vannak részletek, melyek nem egészen tiszták, és hát... talán jobb lenne, ha a Kisasszony inkább itt pihenne egy kicsit felügyelet alatt, biztonságban, mint egyedül otthon. Néhány óra múlva lejár a műszakom, és akkor akár haza is kísérhetem.
Ajánlottam fel még ezt. Tény, hogy itt senki nem bánthatja, nem zaklathatja, ellenben az otthonával. Bár ez csak tipp, hiszen nem tudom hol, milyen körülmények között él. De a főnővér tudja, hogy ha én vigyázok rá, akkor kellően biztonságban van.
Nizase Nae Előtörténet : Holnap tán jobb nap jő... Posztok : 175
Re: Tell me who I am
Csüt. Nov. 30, 2023 12:25 am
Tell me who I am
Amelia & Nizase
-----------------:O:-----------------
Madame Brownsmith néhány pillanatra gondolkozik csak el a nővér válaszán, aztán sóhajt csak fel, s hagyja jóvá mégis a javaslatot. S miközben kiadja az utasításait, sajnálkozva tekint az immár újra az ágyon ülő leányra.
- Aggódom Nizase miatt, Amelia, de legyen így, talán ez lesz a legjobb. Nekem rengeteg a dolgom, és téged sem nélkülözhetlek, ám mégis a gondjaidra kell őt bíznom. Nem, nem mehet egyedül haza és az is egyértelmű, hogy pihennie kellene, bár kétlem, hogy efféle események után bárki is le tudná hunyni a szemeit - rázza meg a fejét. - A szokásos adag lactucarium segít pihennie, másra remélem, nem lesz szükség... Hozz neki egy hálóinget és egy köntöst, a ruháját meg tisztíttasd ki, amíg pihen - rendelkezik, s csak ezután fordul Nizzi felé. - Nizase, itt maradsz, amíg Amelia nem végez, kapsz egy enyhe orvosságot is, hogy pihenni tudj. A kórteremben magad leszel, nem hozunk ide senkit, ha csak nem elkerülhetetlen - sóhajt fel újra, de aggodalmát oszlatnia kell, várják a feladatai. - Ha időm engedi, benézek újra, de ha nem, a nővér hazakísér és hírt hoz felőled. Holnap mindenképpen meglátogatlak, jó? A Tisztelendő Anya miatt meg ne aggódj. Majd jelzem neki, hogy ágyba parancsoltalak és üzenek a Delictato mesternek is, hogy ... Nos, azt hiszem, nem terhelem a történeteddel, inkább azt mondom, meghűltél... Jó lesz így?
- Jó lesz, főnővér... De ugye másnak nem .... - Nizzi még mindig aggódik amiatt, hogy azt hiszik, az őröltség kezd el kitörni rajta, de Madame Brownsmith határozott fejrázása megnyugtatásként szolgál.
- Nem, senkinek sem szólok és bár képtelenségnek tartom, amiről beszéltél, nem hiszem, hogy az elméddel lenne gond... Sokkal inkább a világgal van... - válaszolja elgondolkodva az idős asszony, csak hogy aztán biztatóan simítson végig a lány vörös haján. - Amelia gondjaira bízlak, vedd úgy, hogy bármire utasít, vagy kér, azt én kérem tőled... És pihenj, gyermekem... Jó kezekben hagylak! Amelia, te pedig tudod, hogy hol találsz, ha bármire szükségetek lenne...
A feltételes mód és a pillantás, amellyel Madame Brownsmith búcsúzik, inkább csak biztosíték a nővérnek, hogy a főápoló teljes bizalmát és támogatását élvezi, de a feladat immár az övé, s mivel ő még nem ismeri Nizzi-t, talán meglepi, hogy milyen korán szembesül egy "problémával". Mert amikor a főnővér távozik, a kétségbeesett leány már alkura próbálja rábírni. Alkudozik, mert attól fél, ha nem lesz ura önmagának, ha a gyógyszer eltompítja az agyát, hát Gaia is visszatér újra...
- Nővér, kérem... Ígérem, pihenni fogok, de... Nem kérek gyógyszert... Ugye megérti?
- Aggódom Nizase miatt, Amelia, de legyen így, talán ez lesz a legjobb. Nekem rengeteg a dolgom, és téged sem nélkülözhetlek, ám mégis a gondjaidra kell őt bíznom. Nem, nem mehet egyedül haza és az is egyértelmű, hogy pihennie kellene, bár kétlem, hogy efféle események után bárki is le tudná hunyni a szemeit - rázza meg a fejét. - A szokásos adag lactucarium segít pihennie, másra remélem, nem lesz szükség... Hozz neki egy hálóinget és egy köntöst, a ruháját meg tisztíttasd ki, amíg pihen - rendelkezik, s csak ezután fordul Nizzi felé. - Nizase, itt maradsz, amíg Amelia nem végez, kapsz egy enyhe orvosságot is, hogy pihenni tudj. A kórteremben magad leszel, nem hozunk ide senkit, ha csak nem elkerülhetetlen - sóhajt fel újra, de aggodalmát oszlatnia kell, várják a feladatai. - Ha időm engedi, benézek újra, de ha nem, a nővér hazakísér és hírt hoz felőled. Holnap mindenképpen meglátogatlak, jó? A Tisztelendő Anya miatt meg ne aggódj. Majd jelzem neki, hogy ágyba parancsoltalak és üzenek a Delictato mesternek is, hogy ... Nos, azt hiszem, nem terhelem a történeteddel, inkább azt mondom, meghűltél... Jó lesz így?
- Jó lesz, főnővér... De ugye másnak nem .... - Nizzi még mindig aggódik amiatt, hogy azt hiszik, az őröltség kezd el kitörni rajta, de Madame Brownsmith határozott fejrázása megnyugtatásként szolgál.
- Nem, senkinek sem szólok és bár képtelenségnek tartom, amiről beszéltél, nem hiszem, hogy az elméddel lenne gond... Sokkal inkább a világgal van... - válaszolja elgondolkodva az idős asszony, csak hogy aztán biztatóan simítson végig a lány vörös haján. - Amelia gondjaira bízlak, vedd úgy, hogy bármire utasít, vagy kér, azt én kérem tőled... És pihenj, gyermekem... Jó kezekben hagylak! Amelia, te pedig tudod, hogy hol találsz, ha bármire szükségetek lenne...
A feltételes mód és a pillantás, amellyel Madame Brownsmith búcsúzik, inkább csak biztosíték a nővérnek, hogy a főápoló teljes bizalmát és támogatását élvezi, de a feladat immár az övé, s mivel ő még nem ismeri Nizzi-t, talán meglepi, hogy milyen korán szembesül egy "problémával". Mert amikor a főnővér távozik, a kétségbeesett leány már alkura próbálja rábírni. Alkudozik, mert attól fél, ha nem lesz ura önmagának, ha a gyógyszer eltompítja az agyát, hát Gaia is visszatér újra...
- Nővér, kérem... Ígérem, pihenni fogok, de... Nem kérek gyógyszert... Ugye megérti?
Amelia Barlow Posztok : 34
Re: Tell me who I am
Szomb. Jan. 20, 2024 8:35 pm
Tell me who I am
Nizase & Amelia
----------------- :O: -----------------
Madame Brownsmith minden szavára biccentek egyet, már amelyik rám tartozik, mert van azért olyan is, ami nem.
- Igenis Madame Brownsmith. Máris intézkedem.
Nyugtató és ruha tisztíttatás. Aztán a beteg őrzése. Nem lesz gond. A végén is biccentek egyet, és búcsúzóul becsukom a a főnővér mögött az ajtót. Alig kattan a zár nyelve, máris meghallom a hátam mögött Nizase hangját. Megfordulok, egyenesen a szemeibe nézek.
- Miért fél ennyire? A nyugtatótól elalszik, tud zavartalanul pihenni.
Kérdezek vissza, mert hát nem láthatok senki fejébe. Most minden felelősség az enyém, és a főnövér meghagyta mit és hogyan tegyek. Nem igazán szeretnék szembe menni vele. De persze, azért meghallgatom Nizase indokait is. Ehhez joga van.
- Öltözzön át.
Térülök-fordulok a folyosón lévő szekrényhez, amelyben a kórházi öltözékeket tartjuk, itt van az ajtó mellett az egyik. Tiszta és méretben megfelelő hálóinggel és köntössel térek vissza, az egész nem vesz igénybe fél percet sem. Leteszem őket az ágyra, én magam pedig várakozón ülök le a szomszédos ágy szélére. Nem leskelődés a célom, bár figyelni fogok, hogy nincs-e rajta esetleg olyan sérülés, amit eddig nem láttunk a ruhák miatt. Aztán sóhajtok egy nagyot.
- Ha attól a lénytől fél, akit Gaia névem említett, ne aggódjon, meg tudom védeni.
Próbálom ezzel is megnyugtatni, mert azt látom tisztán, hogy rendkívül ideges. Na persze, ezt meg is értem annak fényében min ment keresztül. De azért várakozó állásponton vagyok, nem akarom egyből ledöfni egy injekciós tűvel, erőszakkal juttatva a szervezetébe a nyugtatót.
Nizase Nae Előtörténet : Holnap tán jobb nap jő... Posztok : 175
Re: Tell me who I am
Kedd Május 14, 2024 7:58 pm
Tell me who I am
Amelia & Nizase
-----------------:O:-----------------
A főnővér jelenléte sem írja felül a rettegését, de tudja, az idő ápoló azt javasolja neki, amivel ő is biztatná a betegeket hasonló helyzetben. Hasonlóban? Ugyan, ki lehetne hozzá hasonló helyzetben?
Ezért fordul a lányhoz, ahhoz, akit a kedves csengésű Amelia névvel illetett Madame Brownsmith, s akinek megjelenése is kedvességet és együttérzést sugall. Ezért kéri, hogy ígéretet szegjen, mert azt hiszi, indokait meghallgatja majd az ifjú nővér.
- Azt mondja, elalszom a gyógyszertől, de meg tudja ígérni, hogy nem fogok álmodni? Mert ott is megtalál, azt ígérte, nem megy el és akkor jön elő, amikor nem számítok rá... - hadarja egy szuszra a félelmeit firtató kérdésre, sorolná tovább is az okokat, de néhány pillanat alatt hálóing kerül mellé az ágyra és köntös, s hogy ne ébresszen kétségeket régi "mentora" megbízottjában, már gombolja is ki a ruháját, hogy eleget tegyen a rövid utasításnak. Egy pillanatra torpan csak meg, mikor látja, az ápoló figyeli a mozdulatait, s nem fordul el előzékenyen, míg megszabadul a ruháitól. Csak aprócska pír fut át az arcán, felismerve, hogy hányszor állt ő is hasonlóan, azt várva, kell-e segítség az ágy mellett öltözőnek, így aztán újabb gombot gombol ki és folytatja a többivel, miközben Amelia ígéretét hallgatja komolyan. És annyira szeretne hinni neki... Annyira szeretné, hogy igaz legyen az, amit neki ajánl... De tudja, hogy nem az... És ez nem a lány hibája...
- Nem védhet meg tőle... - halk, reménytelen suttogással tagad. - Én védhetem meg magát és mindenki mást azzal, hogy nem hagyom, hogy meglepjen... Tudom, Madame Brownsmith jót akar... De higgye el, én sem akarok mást... Csak egy tükröt adjon... Aztán tegye nyugodtan a dolgát, én itt maradok, amíg nem végez...
Ezért fordul a lányhoz, ahhoz, akit a kedves csengésű Amelia névvel illetett Madame Brownsmith, s akinek megjelenése is kedvességet és együttérzést sugall. Ezért kéri, hogy ígéretet szegjen, mert azt hiszi, indokait meghallgatja majd az ifjú nővér.
- Azt mondja, elalszom a gyógyszertől, de meg tudja ígérni, hogy nem fogok álmodni? Mert ott is megtalál, azt ígérte, nem megy el és akkor jön elő, amikor nem számítok rá... - hadarja egy szuszra a félelmeit firtató kérdésre, sorolná tovább is az okokat, de néhány pillanat alatt hálóing kerül mellé az ágyra és köntös, s hogy ne ébresszen kétségeket régi "mentora" megbízottjában, már gombolja is ki a ruháját, hogy eleget tegyen a rövid utasításnak. Egy pillanatra torpan csak meg, mikor látja, az ápoló figyeli a mozdulatait, s nem fordul el előzékenyen, míg megszabadul a ruháitól. Csak aprócska pír fut át az arcán, felismerve, hogy hányszor állt ő is hasonlóan, azt várva, kell-e segítség az ágy mellett öltözőnek, így aztán újabb gombot gombol ki és folytatja a többivel, miközben Amelia ígéretét hallgatja komolyan. És annyira szeretne hinni neki... Annyira szeretné, hogy igaz legyen az, amit neki ajánl... De tudja, hogy nem az... És ez nem a lány hibája...
- Nem védhet meg tőle... - halk, reménytelen suttogással tagad. - Én védhetem meg magát és mindenki mást azzal, hogy nem hagyom, hogy meglepjen... Tudom, Madame Brownsmith jót akar... De higgye el, én sem akarok mást... Csak egy tükröt adjon... Aztán tegye nyugodtan a dolgát, én itt maradok, amíg nem végez...
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|