Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Hétf. Nov. 13, 2023 7:07 pm

× Jó tett helyébe… ×

Adam & Daphne

-----------------:O:-----------------

Nem volt időm mindent elintézni akkor rögtön, amikor visszaértünk a követségre. Fel kellett frissülnöm nekem is, de már a legutóbbi alkalommal, amikor Adam hazahozott engem egy ebédesdobozban, vagyis pontosabban megmentette az életem, is motoszkált a fejemben, hogy amit kért… némi orea por, amit használni akart, nem volt egyensúlyban a szolgálataival. Most pedig… a saját életemmel még mindig tartoztam neki, és ennek a tetejébe jött, hogy Morost is megmentette. Nélküle meghalt volna abban a küldetésben, amire én küldtem őket.
Katonaként én már nagyon régen megbarátkoztam a halál gondolatával, furcsább volt, hogy nem jött el értem, mint az lett volna, hogyha végül mégis megkopogtat a kaszás az ablakon. Psyché ugyanígy volt vele, de az öcsém, az asszisztensem, egy légtornász, vagy Moros húga, és talán azok, akik még ott voltak, de nem volt velük szerencsém találkozni aligha érezhették így magukat, mégis túlságosan közel került hozzájuk.
Az én hibám volt. Pontosan úgy gondolkoztam, mint annak idején, és úgy kezeltem őket, mintha katonák lettek volna. Annak ellenére, hogy végül győztesen kerültek ki az összecsapásból a lidércekkel, nem sokon múlt, Morosnak konkrétan hajszálon múlt az élete. Győzelem, összecsapás… Az agyam még mindig ugyanazokat a kifejezéseket használta, mintha hadban álltunk volna, de nem tudtam, hogy írthattam volna ki ezt a gondolkodást az elmémből. Ki kellett, mert ez juttatott ide minket. Annyit tehettem, hogy megpróbáltam feltakarítani magam után. Bocsánatot kérni, a magam módján, csak nem tudtam hogyan. A jutalmazás, úgy hittem, megfelelő eszköz volt elsőre. Hogy Novát hogy fogom megjutalmazni még nem tudtam, Moirának végülis megmentették az életét azzal, hogy odaküldtem a csapatot, talán ő beéri ennyivel, Moros pedig… Előbb jöjjön rendbe teljesen, utána majd kitalálom, de az biztos, hogy többé nem akartam szem elől téveszteni egy pillanatra sem. Psychével le kell ülnöm majd beszélgetni több dolog miatt is, a két titokzatos társuk pedig, az a Mr. Akadémia, akiről meséltek, és a néma tündér, aki vele ment felszívódtak. Őket meg kellett majd keresnem valahogy, de ráért.
Adamnek viszont tudtam, hogy mit akarok adni. Nem olyan, amit kért, vagy amire vágyott volna, de egyelőre ennyim volt. Ha rákérdeztem volna, hogy mit szeretne úgyse adott volna olyan választ, amivel elégedett lettem volna, vagy amit én magam elégnek éreztem volna, így hát kezdetnek reméltem ennyi megtette.
Szükségem volt néhány napra, hogy mindent előkészítsek, de levélben üzentem a légtornásznak, hogy szeretném látni, hogyha beleférek bokros teendői közepett – ez persze szarkazmus volt, biztos voltam benne, hogy egy nagykövetre azért fog időt szakítani. Mindent összekészítettem az íróasztalomon, még teát is készíttettem a kérdéses időpontban és reméltem, hogy eljön. Ha csöngetett, akkor gondoskodtam róla, hogy Ursula bevezesse az irodámba, bár járt már ott legutóbb, ezt mégiscsak így illett.

× Into the sky ×

Szer. Nov. 15, 2023 5:30 pm

Jó tett helyébe ……..

Daphne és Adam

-----------------:O:-----------------

Az utóbbi időben elég elfoglalt voltam. Több munkám is elég jól sikeredett, a hírnevem kezdett megalapozódni és nem kellett már napi megélhetési gondokkal foglalkoznom. Megengedhettem volna magamnak akár Közép-Estrance-ben is egy kényelmes lakást, de meglepő módon már nem vágytam úgy rá, mint régen. A Rémcirkusz szép lassan az otthonom, kollégáim meg a családom lett és köztük is volt egy, akit szinte a kisöcsémnek tekintettem. Nem okoztak gondot a nyomornegyed rosszfiúi, megtanultak békén hagyni, így én is békén hagytam őket. A Cirkusztól nem messze volt egy kis lakásom, amit egész szépen rendbehoztam, bár kívülről meghagytam az ütött-kopott külsejét, nem kísértve a sorsot. A selyemfiú szolgáltatásom már egy ideje szünetelt, bár, ahogy mondják a név kötelez, ám már inkább magam válogattam meg a pacientúrát.
Így meglepődtem mikor a kis semmirekellő kölyök egy jó illatú levélkét lobogtatva engem keresett. Leugrottam a trapézról és egy érmét nyomva koszos kezébe, kikaptam a másikból a papírt. Mielőtt kibontottam volna már tudtam kitől jött, az illata elárulta.
- Remélem a futár életben van kölyök, különben nem leszünk jóban. – vetettem oda neki még, ahogy a nyakába szedte a lábát.
Nem lett volna jó, ha a küldemények nem jönnek a Sötét Negyedbe, pár enyveskezű miatt, akiknek eljár a bicskája, ez senkinek nem lett volna jó üzlet.
Vigyorra húzódott a szám, ahogy elolvastam az üzenetet és bokros teendőimet félretéve a „javasolt” időpontban, kicsípve magam, ami a lehető legtisztább ruhámat és egy alapos fürdőt jelentett, bekopogtattam a Követség ajtaján.
Egy termetes, fekete ruhát és fehér kötényt viselő asszonyság nyitotta azt ki. Megismertem, ő is ott sopánkodott, mikor legutóbb itt jártam.
Gálánsan meghajoltam előtte.
- Asszonyom, engem itt várnak. A kiskövetasszony rendelt magához. Ám ezt Önnek hoztam. – varázsoltam az orra elé egy szál fehér rózsát – kivételesen, mert megengedhettem magamnak.
Egy kis díszes doboz is volt nálam, amit Daphne-nak szántam, és ami vörös rózsaszirmokkal volt bélelve, hiszen Őaprósága nem élvezett volna egy méretes rózsacsokrot.

Hétf. Nov. 20, 2023 7:23 pm

× Jó tett helyébe… ×

Daphne & Adam

-----------------:O:-----------------

- Ó, Mr. Morava, ön annyira kedves! – válaszolta Ursula miközben olvadozva elvette a virágot, majd szinte táncolva vezette el Adamet az irodába.
Ott pedig már vártam rá. Enyhén félrebillentettem a fejem, amikor megláttam a cselédlány kezében a virágot, majd megkértem, hogy főzzön egy kancsó teát, mielőtt elbocsájtottam.
- Ursula most biztosan egész héten sanzonokat fog dúdolni. – mondtam vigyorogva Adamnek, miután az ajtó becsukódott a nő mögött. Felröppentem az asztalról, hogy üdvözöljem az alakváltót. Most viszonylag egyszerű ruhácskát viseltem, zöldet egy sárga szalaggal a derekamon, mellé fehér harisnyát, és picike csatos cipőket. Még a hajamat is elegáns kontyba rendeztem.
- Köszönöm, hogy időt szakítottál rám. Kérlek ülj le, a tea is hamarosan érkezik. – mondtam, majd visszaröppentem az íróasztalokhoz, hogy áthordjam a papírkupacot a kis kávézóasztalra, amikkel eddig foglalatoskodtam. - Nem is szeretném sokáig rabolni az idődet, gyanítom, hogy te is elég elfoglalt vagy. Szeretnék neked köszönetet mondani. Először az én életemet mentetted meg, most pedig az asszisztensemét, de ennél jóval többet is tettél. – fogtam neki, miközben én is letettem magam az egyik fotelbe. Ezek az ülőalkalmatosságok rendkívül kényelmesek voltak, főleg, hogy én egészen elvesztem rajtuk.
- De ennél még többet is tettél. Hatalmas szolgálatot, nem csak nekem, hanem az egész tündérnemzetnek azzal, hogy segítettél felszámolni azt a rettenetes helyet. – ugrottak össze haragosan a szemöldökeim. Már vége volt, mégis nehezemre esett kordában tartani a dühömet. Ez viszont most az ünnepélyesség perce volt, legalábbis szerettem volna, hogyha az lenne.
- Már a múltkor is gondolkoztam rajta, hogy jutalmazhatnálak meg ezért méltó módon, de akkor még nem tudtam. Talán még most sem fogok tudni annyit adni, hogy úgy érezzem, kvittek vagyunk, de azért apránként igyekszem törleszteni. – felé toltam a papírokat. - Olvasd! – nem feltételeztem egy pillanatig sem, hogy ne tudna olvasni. A legfelső papíron a következő állt:

Útlevél Adam Morava részére. Az dokumentum feljogosítja az említett személyt, hogy bebocsájtást nyerjen Tír na nÓg tündérföldjének területére, szabadon utazhat és korlátlan ideig tartózkodhat az országon belül.
Kiállította:
Daphne Prismblossom, nagykövet, az egyesített tündérseregek hadnagya
Kelt:…

Még a bal felső sarkában ki volt hagyva egy négyzetalakú hely, ahova egy fényképet kellett beragasztani Adamről, de azt majd később megoldjuk úgy gondoltam. És nem ez volt az egyetlen dokumentum, amit írtam neki. Ez csak az egyszerű határellenőrzésnek és esetleges közkatonáknak szólt, a következő azonban kicsit magasabb szintre célzott.

„Ajánlólevél” – állt nagy betűkkel a lap tetején. „A tündérnépnek tett szolgálataiért Adam Morava, ember férfi (alakváltó) általános megbecsülést élvez az estrance-i tündérkolónia köreiben.
(Tetteinek részletezéséért lásd. 1-es számú melléklet.)
Ezúton én, Daphne Prismblossom nagykövetasszony, az egyesített tündérseregek hadnagya, kezeskedem az ajánlólevél tulajdonosáért, és jó szívvel ajánlom a Lebegő Város és a mindenkori Sunspear dinasztiának az alkalmazását, és támogatom felvételét a speciális egységek tartalékosai közé. Képességei és ismereti eddig is felbecsülhetetlen szolgálatot tettek országunknak, és biztosítom a koronát, hogyha bizalmat szavaznak neki, akkor ezután is így lesz. Javaslom továbbá egy szolgálati lakás kiutalását a tündérnép területén egy általa választott településen és a tartalékosoknak járó járulékok megfizetését, továbbá vállalkozás és munkavállalás engedélyének mielőbbi kiutalását.

És persze a végén aláírás, keltezés, miegymás.
- Itt van a tetteidet részletező melléklet is, hogyha kíváncsi vagy rá, de ezt még alá kell íratnom a Sinarini nagykövettel, Helios Sunspear-rel is, mert minden jobban néz ki, ha az ő aláírása is rajta van. És mivel a tündérek hosszúéletűek… Ezek a papírok néhány száz évig még érvényesek. Ha valaha forró lenne a mancsaid alatt a talaj… én nem tudom megmenteni az életed, de adhatok neked egy újat, ha szükséged lenne rá.
Most először bizonytalanodtam el, hogy vajon tetszeni fog-e neki, értékelni fogja-e, vagy teherként éli-e majd meg. Reméltem, hogy az első.

× Into the sky ×

Szomb. Nov. 25, 2023 5:52 pm

Jó tett helyébe ……..

Daphne és Adam

-----------------:O:-----------------

Elmosolyodtam Daphne megjegyzésére, ahogy Ursula Mögött becsukódott az ajtó. Egy férfi sem mondhatja el magáról, hogy ismeri a női lelkek kulcsát, de én már elég tapasztalatot gyűjtöttem, hogy legalább azt tudjam, hogy egy kis figyelmesség, akár egy apró semisség is mindig meghozza a gyümölcsét.
De természetesen soha nem követtem volna el azt a hibát, hogy a házigazdának, a vendéglátómnak, akit még ráadásul nagyon kedveltem is, ne hoztam volna szintén egy kis ajándékot, ezért, ahogy helyet foglalt a fotelban, egy bóhókás meghajlással, letettem elé a díszes kis dobozkát, könnyed mozdulattal megnyitva a fedelét, hogy a rózsaillat kiszökjön a levegőbe.
- Fogadd el tőlem ezt a kis apróságot Kiskövetasszony és engedd meg, hogy megjegyezzem, nagyon csinos vagy.
Egy gazdag családba „születtem” és a későbbiekben is megfordultam pár rangos házban, bár főleg a boduárjaikban, így a legtöbb Sötét negyedbelitől eltekintve tudtam viselkedni…….
Igaz, biztos voltam benne, hogy Daphne nem vár el tőlem semmi ficsúri viselkedést, bár azt sem feltételezi, hogy a szőnyegre fogok köpködni….. Magamban erre a gondolatra azért elmosolyodtam.
Mindezektől függetlenül nagyon kíváncsi voltam, hogy miért vagyok itt és ezt nem is titkoltam, amikor várakozóan a pixire függesztettem a szemem.
Párszor megforgattam a szemem, ahogy hallgattam, ahogy megköszöni ismét, hogy megmentettem az életét, aztán azt, hogy Moros-ét is, azon a lidérctanyán, hiszen az egyikért már szépen megfizettek – igaz, eszembe sem jutott, hogy ezért tegyem, - míg a másikat, miután megláttam mit műveltek azok a kannibálok, még fizettem is volna, hogy segíthessek.
Már azon voltam, hogy hangosan is hangot adjak a tiltakozásomnak, hogy ennyire felbecsüljenek…. nem voltam én ennyire jó fiú…., ám ekkor az asztalon már előkészített papírokat tolt elém, így először önkéntelenül győzött a kíváncsiság és olvasni kezdtem ……. Egy útlevél….. nekem …. a tündérek földjére! Szent Szar!
Kerekre tágult szemekkel, összeszorult szívvel néztem fel a dokumentum felett az idegesnek tűnő Kiskövetasszonyra, aztán a másik papírra siklott a pillantásom.
Ajánlólevél?
Egyszerűen minden gondolat kiszállt a fejemből, ahogy tudatosult bennem, hogy mit kaptam, hogy ….. mit adott nekem Daphne. Egy új, egy tiszta életet! Megbecsülést és ….óriási bizalmat, hiszen egészen a tündérkirály mellett lehetne a helyem!
Soha életemben senki …..senki nem tett még értem ilyet! Súly nehezedett a mellkasomra, a szemem égett, ahogy meredten néztem a kezemben tartott oly könnyű, de mégis oly súlyos papírt.
Őszintén szólva, nem is nagyon fogtam fel, hogy közben beszélt hozzám.
- Tényleg …… te vagy az egyesített tündérseregek hadnagya? – bukott ki belőlem teljesen logikátlanul és hangom inkább tűnt morgásnak a rekedt, visszafojtott érzelmektől, mint beszédnek.
Fekete parázzsal telt szemeim lassan emelkedtek a pici, csupaszív nőre.
- Miért? …… Miért teszed ezt értem? Ha nem is tudod, de …. nem, nem hiszem, hogy nem tudod, ki vagyok, – ráztam meg a fejem, még mindig zavartan, - már megkaptam a fizetségem, de amúgy sem azért tettem, na meg ott van Nova is …., de ….. – rájöttem, hogy össze-vissza csapongok, - nem érdemlem ezt, ez valami …….. – egyszerűen nem tudtam kifejezni, hogy mit akart adni nekem, nem volt szavam rá. – Ezt nem adhatod nekem. – tettem le a dokumentumot és kissé megremegett a kezem. – Az Útlevelet elfogadom, de ez ……. nem. – a szívem össze-vissza kalimpált. – Ez … túl…sok!

Vas. Dec. 03, 2023 7:35 pm

× Jó tett helyébe… ×

Daphne & Adam

-----------------:O:-----------------

Mélyet szívtam a rózsaillatból majd elmosolyodtam.
- Nagyon köszönöm, ma este ebben fogok aludni. – mondtam az ajándékra. Nagyon figyelmes volt tőle, maga a dobozka is szép volt, és egyébként is szerettem az ilyen nőies ajándékokat. Elvégre attól még, hogy férfias munkám volt, meg katonáskodtam is nem lettem férfi.
Ez után átadtam Adamnek az ő ajándékát, vagyis inkább jutalmát hisz megdolgozott érte többszörösen is. Türelmesen vártam, hogy elolvassa, közben pedig figyeltem minden rezdülését, próbáltam elmagyarázni ez pontosan mit jelentett, de látszott, hogy eléggé letaglóztam. Szerettem, hogyha az ajándékaim meglepetést okoztak, de most valahogy nem tudtam eldönteni, hogy ez jó, vagy rossz meglepetés lett-e. Az első kérdésére félrebillentettem apró fejecskémet.
- Tényleg. Bár ez nem akkora dolog, nem is én vagyok az egyetlen, a nővérem, akivel találkoztál is, ő meg kapitány, ami még nagyobb dolog. Csak jól hangzik. – válaszoltam türelmesen. Végülis értettem a meglepettségét, az itteni imázsomba nem igazán illett bele a múltam, de ez szándékos döntés volt. Adamnek pedig ennyi idő kellett, hogy végülis megfogalmazza az érzéseit a jutalmával kapcsolatban. Számíthattam volna valami ilyesmire igazából, nem is értettem, hogy miért nem első sorban erre készültem. Felsóhajtottam és fújtam egy nagyot.
- Először is, jutalmat és ajándékot visszautasítani elég nagy faragatlanság, úgyhogy nincs olyan opció, hogy nem fogadod el. Legfeljebb nem élsz vele, és nem váltod be, örökölni meg nem lehet. – jelentettem ki szigorúan. Magával fogja vinni mindezt, és ha ennyire nem akarja, hát hagyja majd egy fiók mélyén porosodni, az unokái meg majd halála után elbüszkélkedhetnek vele, hogy no lám, nagyapjuk ilyet is kapott. Talán még egy jó családi legenda, vagy még jobb, rejtély lesz belőle.
- Azt pedig, hogy ki mit érdemel, itt én döntöm el. Nem vájkáltam a múltadban, még ha sejtem is, hogy vér tapad a kezedhez, mert nem érdekel. Kién nem? Fogadni mernék, hogy az én lelkemen több élet szárad. – eresztettem meg egy gonosz vigyort. Nem egy olyan dolog volt, amiben versenyezni szoktak, de hát itt voltunk. - De vannak életek, amik viszont értékesek nekem. Például a sajátom. Vagy Nováé, aki szerintem már jópárszor megölette volna itt magát ha te nem lennél. Vagy Morosé… – halkult el kicsit a hangom. - Tudom, hogy nem a jutalomért tettél semmit sem, de ettől csak még inkább tudom, hogy az én szememben megérdemled ezeket. Megérdemled a lehetőségét egy új életnek, és még így is három-egy az állás a te javadra. Vagy ha Novát nem számítjuk, akkor is kettő-egy még mindig. Szóval, Adam Morava, rakd el azokat a papírosokat, de tüstént, mielőtt még mérges leszek és máson töltöm ki. – fontam végül karba kis kezeim, és igyekeztem rendkívül szigorúan nézni. Ha magát bajba is keverte volna, reméltem, hogy azt nem állhatta volna, hogyha más kerül bajba őmiatta, mert ellenkezett velem.

× Into the sky ×

Szomb. Dec. 09, 2023 6:09 pm

Jó tett helyébe ……..

Daphne és Adam

-----------------:O:-----------------

Amikor a „szüleim” eldobtak maguktól, valami meghalt bennem, az utána következő átnevelésem pedig azt hittem, hogy az érzelmeimet is megölte. Arra reményem sem volt, hogy valaha kiderül, kik voltak a vér szerinti szüleim, hiszen semmit nem tudtam róluk.
Így aztán elfogadtam, hogy az legyek, aki, bár….. arra azért rá kellett jönnöm, hogy valamennyi érzelemmel mégis rendelkeztem. Azok felé, akik áttörték a szívem köré épített páncélt kedvességükkel, vagy mert kivívták a tiszteletemet. Ilyen volt a bajkeverő Nova és ilyet lett a bajbajutott, de kemény Daphne.
Most, hogy elmondta, a sereg egyik vezetője volt és a családjából nem csak ő, egyáltalán nem tűnt elképzelhetetlennek, sőt, sok mindent megmagyarázott vele kapcsolatban.
Az én életemből ugyan kimaradt a bajtársiasság, de halottam olyan katonákat, akik az életüket adták volna a parancsokukért…… Könnyen el tudtam képzelni, hogy a Kiskövetasszony is ilyen lehetett, hiszen ez megmagyarázza azt is, hogy most miért ülök itt és miért tartom a kezemben ezeket a dokumentumokat.
Nem éreztem felőle valódi dühöt, mégis a helyemre szögeztek szigorú szavai. Fel sem merült bennem, hogy nem mond igaza, vagyis nem nyomozott utánam, de igazából, aki a Sötét Negyedben, a Rémcirkuszban dolgozik és ráadásul alakváltó ragadozó, ugyan mi mással keresné a kenyerét.
Mondjuk a „másik” kenyérkeresetemmel nem dicsekedtem volna előtte, de arra most amúgy sem volt időm mostanában.
- Mondjuk én sem striguláztam. – értettem egyet halkan a hátrahagyott holtakkal kapcsolatosan, de még mindig szorult a torkom, mert valahogy sejtettem, hogy merre fog ez a letorkollás haladni.
Teljesen csendben hallgattam végig, miközben forogtak az agyamban a gondolatok, meghányva-vetve magamban, mit tegyek.
- Soha nem bántanálak meg Kiskövetasszony. – ráztam meg aztán a fejem. – Tudom, hogy szívedből, szeretetből ajánlottad ezt fel és…… - enyhén felhúzódott a szám széle, - engedve a fenyegetésnek köszönettel ….elfogadom. Nem venném a lelkemre, ha valakinek bántódása esni miattam a környezetedben. De…… kérek még valamit, ha nem haragszol meg érte. – néztem most már eltökélten a szemébe. – Tekintsük kiegyenlítettnek a számlát, akár a múltban, akár a jövőben. Vannak, akiket a falkám tagjainak tekintek és ti ……. beletartoztok. Szóval nincs több jutalom. Rendben van ez így? – kérdeztem és reméltem, hogy nem mentem ezzel túl messzire.
Nem volt túl nagy gyakorlatom a kedvességekben.

Vas. Dec. 24, 2023 9:35 pm

× Jó tett helyébe… ×

Daphne & Adam

-----------------:O:-----------------

Tudtam én, hogy Adam nem volt felkészülve rá, hogy megfenyegetem mások tesi épségével, bár nem tudtam megállapítani, hogy valójában mennyire vett komolyan. Igazából nem is számított, ameddig megkaptam, amit akartam, jelenleg azt, hogy ne akadékoskodjon és tegye csak el az ajándékát. Hogy mennyire adtam ezt szívből, meg szeretetből, azon jobb volt nem gondolkozni. Az ilyen fogalmak valahogy… furcsák voltak nekem, főleg, hogyha nem volt mögöttük érdek, így inkább félretettem. A falkát viszont értettem. Az olyan volt, mint egy egység, csapat, és sokaknak a legfontosabb kötelék egész életükben, túlmutatott véren és akár fajtákon is. Valahogy jó érzés volt, hogy Adam a falkája tagjának tekintett minket.
Amikor viszont előhozakodott azzal, hogy ő is kérne valamit félrebillentettem a fejem, és vártam. Nem néztem volna ki belőle, hogy alkudozni kezd, de végülis én meg megfenyegettem, így ez már egyébként is valamiféle diplomáciai tárgyalásra hajazott, semmint jutalmazó ceremóniára, meg kitűntetés átadásra. Sebaj, ez is hazai terep volt.
Tehát tekintsem magunkat kvitteknek, és nincs több jutalom. Ó, Adam… Te még nem tanultad meg, hogy hogyan játszák ezt a játékot, de aranyos volt a próbálkozás.
– Rendben, megegyeztünk. – válaszoltam neki vigyorogva. A jutalom csak egy szó volt, vagyis méginkább egy csomagolás. Tehát ha akartam neki adni valamit, ami szerintem jó volt, vagy ami segített, hogy ne érezzem magam adósnak, akkor elég volt egy másfajta papírba beletekernem, rajta másik címkével. Bár a fizetség is másik címke volt, még én is éreztem, hogy az olcsó lett volna, de tudtam kreatívabb is lenni, hogyha akartam. Például, ha megindokoltam, hogy a következő ajándékra miért van okvetlenül szüksége, és hogy az nem is az ő érdeke, hanem az enyém, vagy Nováé, vagy bármi ilyesmi. Vagy hogy miért kellett sürgősen nyaralni mennie valami tengerparti villába, nem lett volna nehéz előadni, hogy ott valami fontos feladat, vagy nyomoznivaló várta, amihez feltétlenül rá volt szükségem. Ha jobban belegondoltam, ezt a játékot azt hiszem kifejezetten élvezni fogom, lehet már csak azért is el fogom halmozni a férfit ilyesmivel. Hehehe.
Visszaröppentem a fotelembe, ameddig Adam eltette a papírokat.
- Nem igazán tudok sokat az alakváltókról, de Moros azt mondta te olyan macskaféle vagy, nektek is van falkátok? – kérdeztem. Most, hogy a lényegi r észen túlestünk, akár beszélgethettünk is.

× Into the sky ×

Szomb. Dec. 30, 2023 4:38 pm

Jó tett helyébe ……..

Daphne és Adam

-----------------:O:-----------------

Nem ismertem még a pixi kisasszonyt annyira, hogy megjósolhassam, miként fog reagálni az ajánlatomra, de mertem remélni, hogy ha annyira szerette volna, hogy elfogadjam ezt a megtisztelő és számomra szinte felfoghatatlan ajándékot, hogy még meg is fenyegetett érte – amit persze a kedvéért véresen komolyan vettem, - akkor hajlandó erre a kis kompromisszumra.
Komolyan nem szerettem volna, ha – már csak a társadalmi különbségeinkből adódóan is, - minden segítségemért meg akart volna jutalmazni. Tényleg a szívembe zártam őt és a „családját”, ráadásul a bankrablás óta egyáltalán nem szorultam anyagiakra, talán életem végéig sem, ha jól befektetem és felhasználom a részemet.
Persze amit Daphne-tól kaptam azt nem lehet pénzre váltani. hiszen egy új életet kínált, még hozzá úgy, mintha egy biankó utalvány lett volna, bármikor beváltható.
De a bizalom részéről……. na ez volt igazán felbecsülhetetlen!
És bár tudtam, hogy ezt sosem árulnám el, mégis ez a számomra szokatlan gesztus zavarba hozott, ezért nagyon örültem, amikor rábólintott a dologra.
- Remek! – jelent meg most már egy mosoly az arcomon, ahogy lekerült a képzeletbeli teher a vállamról és megkönnyebbültem, bár…… mintha kicsit túl gyorsan egyezett volna bele…..
Az ingem mélyére rejtettem a sokat érő dokumentumokat és mielőtt még újra azon agyaltam volna, miért volt könnyű a győzelmem a kérdése más irányba terelte a gondolataimat.
Nem lepett meg, hogy Greycluod elmondta a kiskövetasszonynak, milyen alakváltó vagyok, számítottam rá és bár általában nem dicsekszem vele, nem bánom, hogy akinek kell tud róla vagy azért mert bízom benne vagy a munkám miatt. Viszont a legtöbb másik faj, ha tisztában is van az alakváltozási képességünkkel, mást nem igazán tud rólunk.
Most rajtam a sor, hogy bizalmat adjak.
- Ez nem olyan, mint …..mondjuk egy ….farkasfalka, de azért tudunk egymásról, főként, ha egy territóriumban vagyunk. A sajátjainkat nem bántjuk! – aztán elvigyorodtam egy gondolatra. – Persze nem kell aggódnod, hogy a területemet úgy akarom megjelölni, hogy körbevizelem a házat, vagy ilyesmi. Oppssz! – kaptam rá a tekintetem kissé zavartan. – Ugye nem sértettelek meg vagy valami protokolt ezzel a szóval….mert mégis csak katona voltál, biztos hallottál már ilyesmit?

Szomb. Dec. 30, 2023 6:55 pm

× Jó tett helyébe… ×

Daphne & Adam

-----------------:O:-----------------

Hogy Adam gyanakodott-e vagy sem, hogy ilyen gyorsan elfogadtam az ajánlatát, azt nem tudtam volna megmondani, de mostmár az alku megköttetett, reklamálásnak nem volt helye. Ezt pedig az orra alá is fogom dörgölni adandó alkalommal, de nem most. Most csak hagytam örülni, és mosolyogva néztem, ahogyan eltette a papírokat. Nem tudtam fog-e vele élni valaha. Talán nem, de ettől még nem gondoltam, hogy kárba ment volna a munkám.
Tűnhetett volna úgy, mintha az új barátság jegyében rögtön információkat akarnék kiszedni Adamből a fajtájáról, és akinek már volt velem dolga biztosan így gondolta volna, pedig most valóban az őszinte kíváncsiság vezérelt. Fel-felbukkantak alakváltók már Tír na nÓgban is, de róluk mindenki tudta, hogy ha nem is tűntek félvérnek akkor is kevert vérűek voltak legalább valahanyadíziglen, ezért vagy a határok mentén éltek, ahol már jobban tolerálták az ilyesmit, vagy teljesen el is hagyták a tündérföldet. Nem tudtam volna megmondani, hogy személyesen valaha találkoztam-e tündér-alakváltóval, így Adam mondhatni kuriózum volt a szememben.
A megfogalmazására felkuncogtam. Pedig a macskák így szokták megjelölni a területüket, és tudtam hogy Ursula néha nagyon tudott gyalázkodni miattuk odakint, hogyha büdöset csináltak a ház körül.
- Ezt örömmel hallom! – nevettem fel, majd a kérdésére megráztam a fejem. – Hallottam én már sokkal rosszabbat is ne aggódj. Sőt, mondtam én már sokkal rosszabbat is! Morcimorc szeret úgy tenni, mintha ez itt a kifinomultság, tisztaság és úriasság fellegvára lenne, gyanítom azért, mert az ő… népét többnyire még mindig barbároknak tartják a tündérek és az emberek is, én meg tudod belemegyek ebbe a játékba, mert illik a követség imázsához, meg jól meg tudja lepni az embereket egy-egy ebbe a képbe nagyon nem való megnyilvánulásom. A meglepetés erejét pedig sose szabad lebecsülni. – magyaráztam. Mostmár ismert minket eléggé ahhoz, hogy kicsit én is feloldódjak, és ha nem is oszlattam fel teljesen a színházat legalább engedjek egy aprócska bepillantást a kulisszák mögé. - A sajátjaid az csak a többi macskafélére vonatkozik, vagy a többiekre is? Van egyébként bármilyen… hm… szerveződés közöttetek vagy csak mindenki magányosan próbál boldogulni? Mármint, én biztos megpróbálnék összefogni a hozzám hasonlókkal, de lehet hogy csak a kaptár-mentalitás beszél belőlem.

× Into the sky ×

Kedd Jan. 02, 2024 5:08 pm

Jó tett helyébe ……..

Daphne és Adam

-----------------:O:-----------------

Bár nem tartottam valószínűnek, hogy ténylegesen megbántódik Daphne a kissé szabatos beszólásomtól, de azért megkönnyebbülés volt hallani, hogy nem tőlem hallott először ilyen beszédet. Az már hab volt a tortán, hogy még a mindig kissé karótnyeltnek tűnő faun becenevét is megtudtam, mert szilárd elhatározásom volt, hogy ha szemtől szemben nem is, de magamban ezután így fogom emlegetni: Morcimorc!
Ez persze semmit nem vont le abból, hogy tiszteltem és becsültem azért, amit már megtudtam róla: egy percig sem habozna az életét is adni a kis pixi követasszonyért.
Mindenképp érdemes lett volna elgondolkozni azonban azon, hogy ez a kis tündér, hogyan volt képes ilyen hűséget magáénak tudni, mivel magamon is tapasztaltam a hatását, de valamiért ez jó érzéssel töltött el, olyan érzelmeket kavart fel bennem, amit úgy gondoltam rég magam mögött hagytam.
- Lehet, hogy pont Morcomorc, vagyis bocsánat, Greycloud uraságot is ez vezérli, hogy ártatlannak és kifinomultnak mutassa a rezidenciát és lakóit, ezzel érve el, hogy a népüket alábecsüljék, bár én soha nem esnék ilyen hibába. – húzódott vigyorra a szám. – De az emberek legtöbbször vakok, ha rólunk van szó.
Kellemes érzés volt, hogy Daphne ennyire megbízott bennem és beavatott olyan dolgokba, amit nem hiszem, hogy sokan tudtak volna a követségen kívül, ezért egyáltalán nem éreztem a kérdéseit kényelmetlen faggatásnak, csak egyszerűen annak, ami volt: kíváncsiságnak.
Lehet, hogy az állati alakom félelmetes és fenyegető volt, de attól még belőlem sem hiányzott a kíváncsiság és most itt volt az alkalom, hogy anélkül ismerjem meg jobban a pixik életét, hogy bárkiben is gyanakvást keltenék a miértek miatt.
Kényelmesen hátradőltem, így Daphne is láthatta, hogy nem aggódom a kérdései miatt.
- A mi közösségünk, a macskafélék, mint én vagy a medvék, elég magának való fajta, a Patkányok azonban szeretnek egymás hegyén-hátán élni, épp ezért komoly ellenfelet jelenthetnek, bármely más ragadozónak. De nem vagyunk olyan sokan itt a városban, hogy komolyan zavarjuk egymást. Amennyit én tudok a népünkről, régesrégen harcoltunk egymással, de most már megtanultuk becsülni egymást és együtt élni, de sosem ……..szorosan közel. Ám nem én vagyok az, aki sokat tud erről, hiszen gyerekként az sem tudtam, hogy mi vagyok. – grimaszoltam egyet, úgy téve, mintha ez semmi nem lenne, de belül még mindig szúrt.
Engem is érdekelt pár dolog, de haboztam feltenni, mert volt pár ismerősöm, aki nem szívesen beszélt róla, sőt legtöbben nem.
- Ha megkérdezhetem….., de nem kell válaszolni, ha nem akarsz. Tudom, hogy ….tudsz vérmes is lenni, de akkor is – mutattam rá, - egy finom kis hölgy vagy, hogyan kerültél a seregbe, vagy nálatok mindenki harcos is? – hiszen említette a nővérét is, aki tényleg elég parancsolgató volt, ez tagadhatatlan.

Szomb. Jan. 06, 2024 9:15 pm

× Jó tett helyébe… ×

Daphne & Adam

-----------------:O:-----------------

Morcimorcot sok minden vezérelte, talán az is benne volt, amit Adam mondott, de szerintem sokkal inkább volt mindez része a saját dacosságának és az óriási egónak amiket a bizonytalanságaiból épített, semmint hogy ezzel is a követséget akarta volna szolgálni. Kedvenc faunom ennyire nem volt önzetlen. Persze megeshetett, hogy tévedtem és Mr. Morava többet látott, mint én.
- Akkor te már most okosabb vagy, mint az emberek többsége. Igazából azt vettem észre, hogy ami túl idegen és nem fér bele a kis világukba, arról szeretnek leginkább csak nem tudomást venni. De nem bánom, ezt könnyű a javunkra fordítani. – például, hogy eddig senki se kérdezte meg, hogy a tündérnépnek amúgy milyen tervei voltak a Peremmel. Voltak-e egyáltalán, hiszen az északi széléhez elég közel voltunk. Ilyesmivel viszont egyrészt nem is akartam traktálni Adamet, másrészt a bizalomnak is voltak szintjei, ez pedig nagyjából a legmagasabb szinten volt, amiről csak nagyon kevesen tudhattak, harmadrészt pedig nem gondoltam, hogy a férfit érdekelné a politika.
Én viszont nagyon is szívesen hallgattam az alakváltókról. Tehát a medvék és a macskák magányosak voltak, akárcsak valódi állati megfelelőik, a patkányok viszont nagycsaládosok… akárcsak valódi megfelelőik.
- Hasonlóan akkor, mint a tündérek. Azt mondják a régi világunkban a tündérfélék is sokszor hadakoztak egymással, sőt akár a fauntörzsek és pixikaptárak is egymás között, de mióta ide kerültünk kénytelenek voltunk összefogni, és felismerni, hogy mind tündérek vagyunk. Gondolom nálatok is hasonlóan lehetett. Egyébként azt tudjátok, hogy mi köze van a ti állati alakotoknak a valódi állatokhoz? Miért pont azoknak az állatoknak tudjátok felvenni az alakját? – nem voltam biztos benne, hogy tudják, hiszen mi is már csak ez alatt az ötszáz év alatt, mióta erre a világra kerültünk sok tudást elveszítettünk, de attól még a kérdés érdekes volt. Bár az alapján amit mindezek után mondott már kicsit ostobának is éreztem magam, hogy pont őt faggatom.
- Hogyhogy nem tudtál róla, hogy mi vagy? Örökbe adtak? – ez megeshetett, hogy alakváltó szülők örökbe adták a gyereket, nem mondták meg micsoda és gyanútlan, egyszerű emberek fogadták végül örökbe… Hát nem volt szép dolog az alakváltó szülők részéről az biztos, az ilyesmi mindig kiderül. Már ha tényleg ez a történet volt mögötte persze.
A kérdésén viszont kénytelen voltam felkacagni. Finom kis hölgy… Tényleg remekül játszottam akkor a szerepem, egészen büszke lettem magamra. Lehet ahogyan a háborúskodás, úgy a színészet is a vérünkben volt, hiszen ebben Nova is egészen kiváló volt.
- A kaptáraknak nagyon régen megvolt a maguk szerepe, vagy talán inkább úgy mondanám, hogy beállítottsága. Az én családom harcos dinasztia, mindig is az volt, hogyha nem a baj talált meg minket, akkor mi kerestük. Vagy hát… Keressük, mint látod, egyszerűen a vérünkben van. Így amikor a tündérek és az emberek között kitört a háború a hozzánk hasonló harcos kaptárak, meg így persze a miénk is azonnal felajánlották a segítségüket a tündérkirálynak. Ha pedig azt furcsállod, hogy nő vagyok… A pixi királynőknek van egy különleges képességük, képesen mágikusan kapcsolatba lépni az alattvalóikkal és közvetíteni az akaratukat. Azokból a lányaikból lehet királynő egy napon, akik örökölték ezt a képességet. Viszont nem csak uralkodáskor, hanem harci csapatok vezetésénél is kapóra jön ez a képesség. Meg van bennem is és Psychében is. – magyaráztam. Nem bántott, hogy ezt furcsának tartotta, az emberek kultúrájában az is volt, és úgy éreztem kellett ez a háttérinformáció, hogy megértse.

× Into the sky ×

Pént. Jan. 12, 2024 6:22 pm

Jó tett helyébe ……..

Daphne és Adam

-----------------:O:-----------------

Hát igen! Én is szívesen megtudtam volna azokat a dolgokat, amelyeket Daphne feltett kérdésként, de nem volt könnyű az alakváltók között olyat találni, aki mesélt volna a régmúltról és főleg olyat, aki hajlandó is lett volna ezt megosztani. Persze regéket, legendákat el lehett csípni itt-ott, de az közelében sem volt a biztos tudásnak. Igazából még azzal sem voltam tisztában vajon én meddig élek majd, hiszen nem ismertem a családomat és erre az utalásomból a kiskövetasszony, akinek vágott az esze, mint a borotva, azonnal rátapintott. Na, nem, mintha titok lett volna, csak soha nem volt senki – Nova-n kívül, - akinek valaha is elmondtam volna, akit egyáltalán érdekelt volna. Különben is soha nem voltam az a panaszkodó típus, már rég megtanultam, hogy magamra számítsak.
Azonban, mivel kíváncsi voltam én is a tündérek társadalmára, nem szakítottam félbe Daphne-t, nehogy megszakítsam a kialakult baráti beszélgetést, bár kételkedtem volna benne, hogy a pixi hölgy bármit is elmondott volna, ha nem akarja, hogy tudjam.
Talán az elején meglepett, hogy katonai rangja volt, de ahogy felvázolta a tündérek, a hallhatóan a mi fajunkhoz hasonló – történetét, különösen a pixi kaptárak némelyikének harciasságát, valahogy már nem is tűnt olyan különösnek. Nagyon is ráillett ez a kettősség: a nemesi kiskövetasszony és a csapatoknak parancsoló tiszt. Psyche kisasszonyról meg aztán pláne el tudtam képzelni.
Viszont meg is ragadt bennem valami és szándékomban állt feltenni a kérdést, de előtte úgy illett, hogy magam is megválaszoljam az övéit. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen árva alakváltó a Birodalomban.
- Fogalmam sincs, hogy örökbeadtak-e, vagy hogyan kerültem egy embercsaládhoz. – húzódott azért kemény vonallá a szám és mérges voltam magamra, hogy még mindig nem tudom ezt érzelemmentesen kezelni. – Persze nem tartott sokáig, hogy a család rájöjjön, hoogy alaposan átverték őket, hiszen olyan ötéves korom körül már megmutatkoztak az éles érzékeléseim, a sokkal ruganyosabb mozgásom. Nem nagyon értettem a sok csodálkozó pillantást, még produkáltam is magam, azt hittem még jobban szeretnek majd, ha ügyes vagyok. De persze nem így történt. Elvittek egy vizsgálatra és egyszer csak azt vettem észre, hogy soha nem jönnek vissza értem. Már nem hibáztatom őket. – vontam meg nemtörődöm módon a vállam. – Átverték őket, ők nem engem akartak. Hát – erőszakkal elszakítottam a szemem a szőnyegtől és felnéztem, - szóval nem nagyon tudok mesélni arról, hogy milyenek az alakváltók, nincs sok összehasonlítási alapom, de az én tapasztalatom az, hogy sok hasonlóság van a vad és az én képességeim között, de méretben mindenképp. De azt tudd, hogy nem célszerű egy alakváltónak a közelében lenni, ha teljesen átalakul, bár inkább biztos halálosnak mondanám. – jutott eszembe ez a figyelmeztetés, igaz eszem ágában sem volt a barátaim közelében átváltozni…. – Ám az előbb azt mondtad, hogy meg van a képességed a mágikus kapcsolatokra a kaptáraddal, akkor te lehetsz a következő ….királynő? Vagy…..mivel úgy vettem ki többen vagytok testvérek, hogy dől el, ki lesz a következő uralkodó…Áááá, még talán Nova is lehet….király? – kerekedett el a szemem a lehetőségre.
Wahe óvja azt a szerencsétlen kaptárt!

Szomb. Jan. 20, 2024 6:18 pm

× Jó tett helyébe… ×

Daphne & Adam

-----------------:O:-----------------

Türelmesen hallgattam Adam kitárulkozását. Noha én kérdeztem rá, nem állt szándékomban ilyen mélyre ásni a lelkében, de nem is bántam különösebben, hogy így tett. Az, hogy megnyílt és ilyen személyes dolgokról mesélt valóban nagy bizalomról árulkodott, olyasféléről, ami talán csak csatatéri bajtársak között volt szokás… Vagyhát, én eddig még csak ott tapasztaltam, de persze megint úgy kezeltem őt is, mintha a katonám lett volna. Erről sürgősen le kellett szoknom, mert ez a hozzáállásom veszélyeztette többször is olyanok életét, akik fontosak voltak nekem. A története… szívfacsaró volt, olyan regénybe illő módon amilyeneket visszahúzódó álmodozók szoktak írni, akik mindenképp rá akartak világítani a világ ocsmányságára, azzal a különbséggel, hogy ez itt igaz volt. És rávilágított, amire kellett. Mondhattam volna, hogy az emberek rettenetes faj voltak, és ez továbbra is igaz volt, de a lelkem mélyén el kellett ismernem, hogy a tündérek sem bántak volna jobban vele egy ilyen helyzetben. Kivéve azok, akik pragmatikusan gondolkoztak. Mint én.
- Nos, ostoba embereket valóban nem érdemes hibáztatni a rossz döntésekért, mert nem is várunk tőlük mást. Ahelyett, hogy örültek volna a szerencséjüknek, hogy ilyen különleges gyermeket sikerült örökbe fogadni, akinek már csak azért van számos hasznos képessége mert úgy született, ők eltékozolták. – vontam végül vállat. Tudtam empatikus és együttérző is lenni, ha arra volt szükség, de valahogy nem éreztem úgy, hogy Adam mindenképp fejsimogatást várna tőlem. Ő tárgyilagos volt, így hát nekem sem volt szükségem egyik mindig készenlétben álló maszkomra sem. - Miért lenne mindenképp halálos? Láttam alakváltókat a csatamezőn, bár szerencsére csak messziről, és tényleg halálosak, de még a valódi vadállatok sem harapják meg a kezet ami eteti őket… Hmm… inkább úgy kérdezem, hogy barátokra is halálos, vagy a mély érzelmi kötelékeket érzi a vadállati forma is? – nem tudtam elképzelni, hogy ne így legyen. Ha az emberség és az intelligencia ki is veszett belőlük olyankor, a ragaszkodás és a kötelékek az agy, - a szív, a lélek, nevezzük aminek akarjuk – másik részén éltek. Persze ez csak teória volt a részemről, bőven lehetett, hogy Adam rácáfol majd.
A kérdése jogos volt, ez is olyasmi volt, ami a pixiknél máshogy működött, mint a világ többi részén, és sajnos azt kellett mondjam, hogy nem jobban. Sőt.
- Ez a képesség kizárólag nőkben van meg és női ágon öröklődik, ezért Nova sosem lehet király. Sok kaptárban még a hercegeket sem tartják számon. – ez volt az a rész, amiről egyszerűbb volt beszélnem. A másik fele viszont… Nagyot sóhajtottam. - Az lesz a királynő, aki utolsónak marad állva a kaptárban, és vagy megöli vagy elüldözi a riválisait. Psyché azért van itt mert a nővéreink ármánnyal elüldözték őt a kaptárból, de még nem tartja lejátszottnak a meccset. Egy nap lehet ő lesz a királynő. Én úgy döntöttem nem akarok ebben részt venni, nem akarom megölni egy testvéreimet sem, és egyébként is… Kinek kell az anyja kaptára? Az nem az én kaptáram. Szóval úgy döntöttem inkább szolgálom egy darabig az egész nemzetünket, azután pedig, ha lesznek közülünk olyanok akik követnének, akkor majd alapítok egy saját kaptárt.
A Peremen. Az ismeretlen, végtelen földeken, ami még senkié, és biztosan csodálatos, és különleges a rengeteg veszély ellenére is, ami ott rejtőzött. Elég nagy volt ahhoz, hogy elférjen ott egy kaptár, ha pedig nem, hát a világ elég nagy kellett legyen hozzá.

× Into the sky ×

Szomb. Jan. 27, 2024 3:18 pm

Jó tett helyébe ……..

Daphne és Adam

-----------------:O:-----------------

Tényleg nem vártam Daphne-tól, hogy a történetem hallatán könnyekben törjön ki, vagy vígasztalni kezdjen, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen érzelmeket csaljak ki valakiből. Ezek tények voltak és már a múlt, az életem már ezen túl lépett. Ettől függetlenül jól esett és halvány vigyort csalt az arcomra, amikor az embereket jóformán ostobának titulálta azért, mert elpocsékolták a képességeimet.
Az utána következő gondolata azonban elgondolkoztatott. Én úgy véltem, hogy őrjöngő, eszetlen fenevaddá változom, amikor teljes mértékben átalakulok, de eddig csak a munkámból vagy a saját védelmemből kifolyólag változtam át és akkor mindenki meghalt körülöttem. Egyetlen ember vagyis nem egészen ember volt, aki meg tudott fékezni és az is csak valamiféle orea eszközzel…..
Még sosem próbáltam ki olyanok közelében, akik közel álltak hozzám, mert eddig nem is nagyon volt, Nova-t kivéve és az ő életét nem kockáztattam volna.
- Én sosem mertem eddig ezt megpróbálni. – vallottam be a hercegnőnek esetlenül. – Eddig csak az őrjöngő oldalát ismertem a képességemnek, ráadásul legtöbbször visszafogom magam és csak részben alakulok át, így megőrizve a tudatomat. De reményt adtál ezekkel a szavakkal nekem, hogy talán nem fogom veszély esetén egy ösztönös átalakulással széttépni azt, aki kedves nekem.
A kaptárak életébe történő bepillantásra nem titkoltan eléggé meglepődve reagálok, egyáltalán nem gondoltam, hogy ennyire…… kemény és erőszakos ott az élet, bár…..valószínűleg nem véletlenül vannak tucatjával a hercegek és hercegnők ezek szerint.
- Nova-t nem is tudnám elképzelni, ahogy egy egész kaptárt irányít. – legyintek a képre. – A hangja meg az egója persze meglenne hozzá, ám egyébként tiszta káosz lenne az egész. Psyche kisasszonyt azonban nem nehéz egy sereg vagy egy nép élén elképzelnem, a lidércekkel harcolva is nagyon talpraesett és összeszedett volt. – jegyeztem meg, visszagondolva a tapasztaltakra.
A mosolyom szélesebb lett, amikor a Kiskövetasszony felvázolta, ő saját jövőt szeretne és egy cseppet sem kételkedtem az elszántságát elnézve, hogy meg is valósítja.
- Óriási megtiszteltetés nekem, hogy a tündérek trónját szolgálhatnám a jövőben, ám ha saját kaptárat alapítasz én teljes szívemből neked ajánlom majd a szolgálatomat, amennyiben szükségét érzed majd a segítségemnek. De addig is bármiben segítek, bármikor üzenhetsz nekem, vagy megtalálsz a Cirkuszban. – ajánlottam tiszta szívemből, mert a sok sötét dolgot, amit tettem, talán halványíthatom egy kis jóval is. Egyébként is nagyon kedveltem a kis pixi hercegnőt.

Hétf. Feb. 05, 2024 7:47 pm

× Jó tett helyébe… ×

Daphne & Adam

-----------------:O:-----------------

Nem csodálkoztam azon, hogy Adam maga is tartott a saját képességeitől. A vadállatok is kiszámíthatatlanok voltak, és úgy mondták, még azokkal is óvatosnak kellett lenni, akiket kiskoruk óta emberek neveltek. Mint mondjuk a cirkuszi állatokat. Erről pedig eszembe is jutott, hogy hogyan próbálhatta ki Mr. Morava a legegyszerűbben, hogy az elméletem helyt állt-e.
- A cirkuszban csak van egy üres ketrec. Bezárod magad, kint meg lesz valaki olyan, akivel szerinted működhet ez, így nem fogod veszélyeztetni amikor teljesen átalakulsz, viszont felmérheted a saját reakcióidat. De várjunk… Hogyha teljesen elveszítitek ilyenkor önmagatokat, hogy alakultok vissza? Egyszerűen csak kifáradtok? – mondjuk ez volt eddig a leglogikusabb, hogyha a fenevad kitombolta magát, akkor csak belefáradt testileg és szellemileg is, és visszaadta az irányírtást a tudatosabb énnek, de ez is csak elmélet volt. A ketreces kísérlet erre is fényt deríthetett.
- A nővéremnek van tapasztalata az ilyesmiben. – jegyeztem meg egy fanyar mosollyal. Ő biztos jobban intézte volna ezt az egész lidérces akciót, bár őszintén nem tudtam volna hogyan, ha csak annyi információnak van a birtokában, amennyinek mi voltunk. Ezt majd ki kellett vele elemeznem, hogyha kicsit lenyugodtak a kedélyek. Összességében azért nem bántam, hogy nem lett belőle lidércvacsora, sem pedig Moros ikertestvéréből, vagy abból az ismeretlen faunból, akit még emlegettek, hogy ott volt.
- Vigyázz az ilyen ajánlatokkal, Adam Morava mert még élni találok velük! – nevettem fel. - Lesz még szükségem a segítségedre ebben a városban, ebben egészen biztos vagyok, de sajnos szerintem mire eljutok odáig, hogy saját kaptárt alapítsak addig még sok-sok évszak telik majd el, úgyhogy tisztázzuk előre, hogy ez az ajánlat érvényes-e a leendő unokáidra is.
Hacsak nem volt a tarsolyában még valami, mondjuk évszázados élettartam, akkor attól tartottam, ő nem fogja megélni, hogy lássa a kaptáramat, akár csak kívülről. Már a dédunokái által emelt sírkövön is meg fog kopni felirat attól tartottam. Hiszen egy kaptárba kellettek alattvalók is, és még senki nem volt, aki királynőjeként ismert volna el.
- Egy kaptár építése a nulláról lassú dolog. Nem elég a hely, és nem elég ténylegesen a kezeimmel megépíteni, bár az is eltartana egy darabig, de kellenének, akik benépesítik és hát az egyelőre nem nagyon van. Reménykedtem benne, hogy itt majd tudok kapcsolatokat építeni, de meg kell mondjam, Estrance nem bővelkedik fajtámbeliekben. Még egy kisebb háremre való hím pixi sincsen, és akkor a dolgozókról szót sem ejtettem! – csóváltam a fejem méltatlankodva.

× Into the sky ×

Szomb. Feb. 10, 2024 7:36 pm

Jó tett helyébe ……..

Daphne és Adam

-----------------:O:-----------------

Elismerően nézek a Kiskövetasszonyra, mert aprósága ellenére hatalmas ésszel áldották meg az istenek, bár az éles elméjével eddig is tisztában voltam, nem kellett volna, hogy a szavai meglepjenek.
- Ez egy nagyszerű javaslat és megéri, hogy tegyek egy próbát. – biccentek. - Nova biztosan lelkesen jelentkezik rá. – vigyorodom el, ahogy elképzelem a kis pixit, aki minden bizonnyal még hergelni, húzogatni is fogja a vadállatom bajuszát.
A másik felvetésére pedig már tapasztalatból tudom a választ.
- Nem tudom mennyi vérengzés fárasztaná ki a párducomat, viszont, ha már nincs élő, lélegző ellenfél, amit érzékelni tud, akkor visszavonul és visszatér az emberi értelem és test. A közbenső rész, teljesen kiesik, nem emlékszem rá. – borzongok kissé bele, mert ezt egyáltalán nem szeretem és volt már pár kellemetlen percem utána.
Belenyugodtam már, hogy két alak lakozik bennem, megtanultam használni és kihasználni az előnyeit, de utáltam elveszíteni a kontrollt, így legtöbbször nem éltem a teljes átalakulás lehetőségével.
Örültem, hogy vidámabb témák is felmerültek, vagyis olyanok, amik megnevettették a Daphnet, bár nem is gondoltam bele, hogy mekkora élethossz különbség van a két faj között. Nem, nem a halandóságom bántott, hanem, hogy nem magam válthatom be majd az ajánlatomat.
- Ha lesznek utódaim, mindnek a szavát veszem, hogy hűségüket, ha szükséged lesz rá, neked ajánlják. – teszem a szívemre a kezem kissé tréfásra véve, de a szavaim komolyan gondoltam. – Nem gondoltam volna, hogy egy kaptár kialakítása ennyire bonyolult és időigényes dolog. Ám abban biztos vagyok, hogy minden pixit aki megismer téged, magad mellé tudod majd állítani, de addig is rám számíthatsz, amig életben vagyok. – ígérem meg ismét, de aztán csak rá kérdezek az újabb meglepő információra. – De jól hallottam az előbb, háremet mondtál? A pixik háremet tartanak, tényleg? – villant meg egy kis kajánság a szememben, mert ez megint csak meglepő volt. – És a hím pixiket ez nem….hmm….zavarja?

Szomb. Feb. 17, 2024 9:23 am

× Jó tett helyébe… ×

Daphne & Adam

-----------------:O:-----------------

Ha őszinte akartam lenni kicsit sajnáltam Adamet, hogyha valóban Nova volt az, aki egész életében a legközelebb állt hozzá. Szerettem az öcsémet, de azért nem volt könnyű eset. Már ha nem volt olyasvalaki, akiről Adam csak nem akart említést tenni, de azon után, amennyi titkot épp teljesen könnyedén megosztott velem nem gondoltam, hogy pont ilyesmit hallgatna el előlem. Az férfi őszinte volt. Talán túlságosan is.
- Tehát csak harcra való, ez… érdekes. Köszönöm, hogy mindezt elmondtad nekem. Nagyon kíváncsi leszek a kísérlet eredményére, mindenképp meséljétek majd el. Azt hiszem nem lenne jó, ha ott lennék, bármennyire is szeretnék, legalább így elsőre legyen teljesen biztonságos neked a légkör. Még ha ez valamilyen érthetetlen módon, de Novát jelenti. – vigyorodtam el a végére. Nem hiszem, hogy édes testvérem megharagudott volna azért, mert ilyesmiket mondok, akár a szemébe is megtettem volna. Azt pedig különösen értékeltem, hogy Adam mindezt megosztotta velem, pedig láttam, hogy nem volt neki ez kifejezetten kellemes téma. Vajon minden alakváltó olyan volt, mint ő? Többeket meg kellett volna ismernem ahhoz, hogy ezt megmondjam, és minden szándékom meg is volt rá, hogy így tegyek.
Az ígéretén elvigyorodtam. Nem csak ő szolgálna engem, de az utódai is. Ami azt jelenti, hogy lehet idővel lesz egy egész alomnyi alakváltó az irányításom alatt! Bár ez még nem kaptár volt, de mégis melyik pixi királynő büszkélkedhetett ilyesmivel?
- Jól van, meg fogok jelenni a bölcsőjüknél ajándékokkal meg ilyenekkel mint az embermesékben, cserébe a hűségükért. Ez tetszik. Nagyon tetszik. Az összes többi kaptár engem fog irigyelni.
Mint a mesében, amikor a hercegeket meg a hercegnőket meg szokták áldani a tündérkeresztanyák, hogy legyenek szépek, meg kedvesek, meg legyen szerencséjük az életben… Nem tudtam ilyen varázslatról, inkább babona volt ez, de ennyi kétségkívül tőlem is telt, már a rengeteg kézzelfogható ajándék mellett. Én leszek az alakváltó kismacskák ügyeletes tündérkeresztanyja. Vajon hány utódjuk születik egyszerre? Egy, mint az embereknek általában vagy akár öt-hat is mint a macskáknak? Biztos voltam benne, hogy Adam nem tudja erre a választ, különben rákérdeztem volna, de így inkább csak eltettem magamnak. Hogy tudjam mennyi ajándékkal készüljek, egyáltalán nem azért, hogy jövőbeli hadseregem létszámát latolgassam. Persze ehhez még mindig kellett volna egy kaptár.
A hárem kérdésén őszintén el kellett gondolkodjak. Valójában sosem gondoltam bele, hogy a hím pixik mit érezhetnek ezzel az egésszel kapcsolatban, vagy hogy azon kívül ez morálisan jó dolog volt-e. Egyszerűen csak mindig is így volt, minden kaptárban és nem is nagyon hallottam arról, hogy bármelyik királynő másképp gondolkozott volna. Az a furcsa, fennkölt, logikátlan és minden felülíró érzés, amit az emberek szerelemnek neveztek ezt is megváltoztathatta volna, de egyelőre erről is csak tanultam még, hála egy bizonyos írónő áldásos (?) munkájának, és az Én és a Kapitányom puhafedeles sorozatának, amivel elütöttem a szabadidőmet. Rengeteget lehetett belőle tanulni az emberekről, többet, mint bármilyen más könyvből vagy beszámolóból. Egyáltalán nem is azért olvastam, hogy megtudjam a főhőseink végül minden viszontagság ellenére is együtt maradnak-e, és mert jól nézett ki az a festett félmeztelen pasi a borítón. Én nem is.
- A királynők tényleg háremet tartanak, a többiek meg… Hát ahogy alakul, de nálunk a kaptár a család első sorban, az meg helyenként változik, hogy létezik-e egyáltalán a nálatok klasszikus anya-apa-gyerek felállás, vagy csak anya és gyerek, vagy még az sem, hanem minden gyerekpixit együtt nevelnek erre kijelölt más pixik. De háreme minden királynőnek van, soha nem hallottam még kivételről, de nem tudom erről a hárem tagjai maguk mit gondolnak. Akik nem ezt akarják, azok elhagyják a kaptárat mint ahogy Nova is tette. Rá is ez a sors várt, bekerült volna egy másik kaptár háremébe, mivel egy királynő fia ezért szívesen fogadták volna bárhol. – megtámasztottam az állam az öklömön, és próbáltam felidézni minden alkalmat, amikor egyáltalán beszélgettem velük. Egyebek mellett. Meglepett, hogy ez nem is volt annyira egyszerű feladat. - Akikről én tudok, azok ezt a pozíciót megtiszteltetésnek tartják… de belegondolva lehet, hogy ezt csak úgy mondták, mert nem mertek mást mondani. Vannak, akik őszintén fanatikusan imádják a királynőt, de biztos vannak olyanok, akik csak úgy… hát ott vannak, és teljesítik a kötelességüket. Az apám azt hiszem az előbbi, mármint nem vagyok biztos benne, hogy ki nemzett, csak van Psychével egy nagyon erős tippünk, ezért gondoljuk, hogy mi hárman, már Novát is beleértve nem csak féltestvérek vagyunk, mint a többiek. És persze amikor elértük azt a kort, hogy mi is választhattunk anyánk háreméből, akkor nagyon figyeltünk, hogy véletlenül se válasszunk senki olyat, aki egyrészt anyánk aktuális kedvence, vagy épp az első ágyasa, vagy akinél esélyes volt, hogy talán az apánk lehet, ez utóbbi a többieknek igencsak nehéz feladat volt. – felsóhajtottam. - Össze-vissza beszélek igaz? Az igazság az, hogy még csak sejtelmem sincs róla, hogy ez zavarja-e őket. Hogy az elfogadásuk mögött van-e igazi fájdalom. Hogy a pixik képesek-e olyan mélyen szeretni, mint egy ember. Mi van, ha nem? De rossz dolog vajon ez az egész?
Ha rossz is, akkor is ez volt a helyzet. Viszont diplomataként megtanultam, hogy igenis fontos volt, hogyan láttak minket mások. Milyennek láttak. A legtöbb embernek fogalma sem volt, hogyan mentek a dolgok egy kaptárban, de akiknek volt, azok vajon elítéltek minket érte? És főleg… Hogyhogy ez még sosem jutott eszembe korábban? Szörnyűséges hiba volt, amit orvosolnom kellett.

× Into the sky ×

Kedd Feb. 27, 2024 3:25 pm

Jó tett helyébe ……..

Daphne és Adam

-----------------:O:-----------------

Ha valamikor, gyerekként választhattam volna, nem akartam volna alakváltó lenni, most meg talán csak, hogy megmutassam azoknak, akik eldobható vagy felhasználható vagyontárgynak tekintettek csak, nem akartam más lenni. Viszont éppen ezért a vadállati alakom – azon kívül, hogy eddig nem voltam képes irányítani, - soha eszembe sem jutott másra használni, mint harcra…..végső esetben, vagy…..megbízásból. Daphne felvetése pont ezért volt ….érdekes és én is egyre kíváncsibb lettem, vajon mi lesz a kísérletezés vége.
- Nova…. hát nos, ő néha meggondolatlan módon szereti a veszélyt, ráadásul úgy gondolom, ha még el is vesztem a kontrollt, ő el tud illanni, vagy olyan illúzióval sújt, hogy attól koldulok. – viszonoztam a vigyort.
Utódaim, mint Daphne pixikirálynő kaptárjának dicsőséges védelmezői! Ez tényleg megérte a vidámságot, amire csak egy tréfás meghajlással bókoltam.
- Mindent az új uralkodóért! Majd csipkedem magam, hogy legyen miből válogatni.
Nem mintha a közeljövőben családalapításon törtem volna a fejem. Nem éreztem magam még készen rá, ha valaha is az leszek, ráadásul közel, s távol nem volt a feladatra megfelelő jelentkező sem.
Azonban érdekes volt hallgatni, hogy miként működik egy kaptár és nem hiszem, hogy bárki nagyobb betekintést kapott volna rá, mint most én. Persze az ittlétem okán, minden bizonnyal volt akkora bizalma felém a hercegnőnek, hogy tudta, sosem adnám tovább olyannak, aki ezt felhasználhatná ellene.
- Nyilvánvalóan ezek szerint van választási lehetőségük a hímeknek, így nem tarthatják olyan borzasztónak, ha meg kell osztozniuk a nőstényen. Na meg, feltételezem csak annak van háreme, aki ezt fenn is tudja tartani, azért lehet, hogy legfőképpen csak a királynők rendelkeznek vele és még előnye is van gondolom, ha valaki közel van a tűzhöz. – mondtam el a véleményemet, ha már megosztotta velem Daphni ezt az információt, láthatóan kicsit megzavarodva.
Nem akartam ezt, hiszen minden bizonnyal neki ez teljesen természetes volt, ahogy nekem az egy apa, egy anya és gyerekek felállás.
- Egyáltalán nem rossz dolog hercegnő, ahogy mondtam, ha ezt választják, akkor nyilván nekik is megfelel. - próbáltam elterelni erről a gondolatait – Novával kapcsolatban pedig már az is meglepett, hogy egy herceg, háremfiúként végképp nem tudnám elképzelni, de jó lesz ezzel cukkolni. – jelent meg egy kaján vigyor a képemen.
Ám úgy véltem ideje lesz indulnom, nem akartam lefoglalni egy minden bizonnyal nagyon elfoglalt követ minden idejét. Nekem is szükségem lesz egy kis gondolkodásra egy pohár ital mellett erről az egészről.
- Nem tartanálak fel tovább. Még egyszer nagyon köszönöm az ajándékaidat, meg fogom becsülni. És, ahogy mondtam bármikor üzenhetsz értem, vagy akár meg is látogathatsz….persze kellő kísérettel. – álltam fel, hogy ha nincs további kérdése, akkor távozzak.

Csüt. Márc. 21, 2024 5:51 pm

× Jó tett helyébe ×

Daphne & Adam

-----------------:O:-----------------

Adam családalapítási terveit én is egy vigyorral viszonoztam. Igazából nem tudtam, hogy mennyi idős volt, és hogy az náluk, alakváltóknál soknak vagy kevésnek számított-e, ráadásul a társadalmi helyzete miatt az ilyen elvárásokat, mint megnősülni, gyerekeket csinálni, bizonyára sokkal rugalmasabban kezelhette, mint a felső tízezer. Nemesi körökben tudtam, hogy a tizennyolc éves lányok már tartottak tőle, hogy pártában maradnak, viszont a férfiak huszonöt és harminc között voltak a legkapósabbak. Az elején nagyon kellett igyekeznem, hogy ne lássam még őket is gyermeknek, és gyakran emlékeztetnem kellett magam, hogy bár az emberek teste hasonló ütemben ért, mint a tündéreké, az elméjük jóval gyorsabban vált felnőtté. Kíváncsi lettem volna, hogy ez a másfajta nevelés miatt volt-e így, vagy a két nép alapvetően ennyire eltért egymástól.
A háremmel kapcsolatos feltételezéseire bólintottam, hogy jól gondolja.
- Kizárólag a királynők tarthatnak háremet valóban, mármint hivatalosan, és tény, hogy a hímpixik nagyrésze önként választja ezt az életet, de… Azért megnézném, hogyha valakit a királynő kiválaszt ilyesfajta szolgálatra, az mégis hogy mondana nemet anélkül, hogy utána el kéne hagynia a kaptárt. De tényleg sok kiváltsággal is jár.
Arra felkuncogtam, hogy egy ilyen helyzetben Adam nem tudná Novát elképzelni, merthogy én nagyon is el tudtam volna. Tőle lett volna hangos az egész kaptár, olyan műsort csinált volna a hálószobában és azon kívül is. Lehet már csak a „showman” mivolta miatt is kedvelte volna a királynője, és nem is kellett volna feltétlen máshogy teljesíteni.
- Kérlek, Daphne, Miss Prismblossom, vagy nagykövetasszony. Vagy egye fene, a kiskövetasszony is megteszi, bár úgy csak Moros hív. A hercegnőt hanyagoljuk, csak az én kaptáramban több mint negyvenen osztozunk ezen a címen.
Valóban megbeszéltünk mindent, így én sem akartam volna őt tovább tartóztatni.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan eljöttél. És mostmár mindenképp meg kell néznem az előadásotokat, így reménykedjünk, hogy a kíséretem hamar felépül. Addig is minden jót és vigyázz magadra, nagyon a lelkemre venném ha történne bármi a leendő kaptáram legkiválóbb szövetségeseivel!
Búcsúztam el tőle, és egy ideig ki is kísértem. Az ajtót persze nem tudtam becsukni utána, de reméltem, hogy ha ő nem tette meg, akkor valaki hamarosan jön és kisegít ebben. Összességében elégedett voltam a találkozó alakulásával. Nagy terveim voltak még Mr. Moravával.

× Into the sky ×

Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam

Re: Jó tett helyébe... - Daphne & Adam