Fly to our doom - Daphne & Moros & Kayne

× Fly to our doom ×

Kayne, Daphne & Moros

----------------- :O: -----------------

Lenyűgöző volt, hogy ha nem vádaskodhattak vele, akkor maga a bürokrácia a kutyát sem érdekelte. Ha Westerburg kapitány nem követett el semmiféle kihágást, ami miatt felfalhatták volna elevenen, rögtön teljesen mindegy volt, hogy hol ítélték el azokat a semmirekellő, irgumburgum tiszteket, akik civilek halálát okozták. Civilekét - nem nemesekét.
Finnick herceg pedig akármilyen megnyerő is volt, ezúttal kicsit elbízta magát. Azt hitte, hogy a korábbi ötletei pozitív visszhangját meglovagolva sikeresen megteheti magát a Perem expedíciójának élére, azonban hiába a főkapitány támogatása - vagy legyünk őszinték, inkább belenyugvása -, a herceg rangja még mindig egy kicsit túl közel tartotta a trónhoz. Meg kellett olajozni azt a pórázt, hogy kicsusszanhasson belőle a nyaka. Ez lett volna a mi feladatunk... valahogy.
Aztán visszatértünk a legégetőbb és legfontosabb kérdéshez: ki mehet a Peremre és mikor. Természetesen Daphne nem is Daphne lett volna, ha nem ragadja meg az alkalmat azonnal, hogy megtegye magát a tündérek pionírjának. De tekintve, hogy ki állt most tőlünk balra legelöl, ez a kérdés most nem teljesen rajta állt. Helios Sunspear pedig egy hosszú pillanatig csak számomra értelmezhetetlenül vizsgálta Daphne-t, mielőtt megszólalt volna.
- Ehhez Tír na nÓg kifejezetten ragaszkodik, felséged. - tette hozzá, felemás szemeit az uralkodóra emelve. - Mármint, gondolom ez önök számára is természetes volt. Azzal, hogy engedélyezték egy állandó tündérkövetség jelenlétét Estrance-ban, az ottani tündér nagykövet a város politikai életének szerves tagja lett, így igazán kellemetlen visszhangja lenne, ha kihagynák, miközben Estrance épp kapcsolatot teremt az új jövevényekkel. De, ahogy mondtam, ez nyilvánvalóan természetes Sinarin kinifomult politikusainak.

Fly to our doom

Daphne & Moros & Kayne

Szinte meg sem lepődött, hogy a birodalom ebbe is bele akart szólni, mindazonáltal akadékoskodásként vette volna ki magát, ha ágálni kezd. Úgy döntött jobb, ha befogja, úgyis elég sérelmet vetít majd eléjük.
Szemöldöke komoran összerándult, amikor Finnik hercegre ráparancsolt az apja, noha nem mert a tündérekre pillantani. Próbált ennél a reakciónál nem többet mutatni.
Mondhatni pozitívan csalódott azonban Catoban, akinek rendelkezésével egyetértett, önkéntelenül biccenve, ahogy a király is, bár nem hiszi, hogy az ő bólogatásával bárki is foglalkozott volna.
Némán hallgatta a tündérek körében kialakult kérelmeket, de az ő politikájukba abszolút ne szeretett volna belefolyni (titokban drukkolt Daphnenak) azért volt nem hülye, világos számára a területszerzési szándék is. Talán a pixi és faun kettőse még valami előrelépést is fognak produkálni a kutatásban. Várta, hogy leüljön a téma és megbeszélés, pontot tegyenek, a legfontosabb, a Perem kérdéskörének végére.
-Szeretnék előterjeszteni még egy fontos témát. Nemrégiben Estrancet súlyos károk érték és nos megértem, hogy utólag nem tudnak ehhez többet hozzátenni, mint anyagi támogatást a városnak és a halottak, sérültek családjainak, de nem szeretnék e felett ilyen könnyedén elsiklani, hiszen elhoztam a tanúimat és ha már szóbakerültek.
Tárta karját a tündér követek felé.
-Ők is elszenvedői voltak velem a balesetnek, az én léghajóm érte ugyanis támadás, amin Stuart is utazott. Joggal feltételezzük tehát, hogy merénylet történt a trónörökös ellen és mi csupán járulékos veszteségek lettünk volna.
Dobta le a bombát és remélte ezt a kérdéskört már Sinarin uralkodója is komolyan veszi.

× Fly to our doom ×

Őaprósága, Morcos és a Gróf vs. Sinarin

-----------------:O:-----------------

A király a felszólaló néhai tündérkirályra nézett majd biccentett és a kamaráshoz fordult.
- Természetesen nem sértenénk meg szomszédainkat és szövetségeseinket ebben az igen kényes helyzetben, így az estrance-i követség részt vehet a kapcsolatteremtésben. Úgy vélem magam is, hogy lehetnek hasznos megállapításaik. Természetesen értekeznünk kell majd arról is, hogy a Perem északi határán milyen műveletek lennének kívánatosak és ebben hogy segíthetnénk egymást.
Lodovicus Cato természetesen szorgosan jegyzetelt. A Perem északi része nem volt még határos Tír na nÓggal, de egészen vékony volt az a földsáv az emberek birodalmából, ami a kettő közé szorult. Talán kicsit több, mint ötven mérföld széles, de a százat biztos, hogy sehol sem érte el. Falvak voltak ott, amennyire tudtam, egyetlen nagyobb város sem, így kérdéses volt, hogy azzal a területtel mit kezd majd a Birodalom. Ám ez nem a mi problémánk volt. Mi Estrance felől közelítettük meg a kérdést, észak miatt fájjon csak mások feje. Egyelőre.
Kayne Westerburg pedig áttért a másik témára, ami miatt itt voltunk.
- Igen, azt hiszem érdemes áttérnünk a tizenötödik napirendi pontra is, mielőtt még lekésnénk a vacsorát.
Mindenki nagyon pozitív volt, és együttműködő, pont, mint a mesében… egészen addig a pontig, ameddig a jó Kapitány ki nem ejtette a száján a merénylet szót. Ekkor persze a terem megint felbolydult. Igazából abban sem voltam biztos, hogy Stuart létezése és hogy őt akarják trónra ültetni mennyire volt publikus, de Cato szavai alapján az volt, és nem tetszett mindenkinek.
A király szeme éppen csak megrebbent, de utána újból felemelte a kezét, hogy elhallgattassa az egybegyűlteket.
- Ez egy igen súlyos vád, Westerburg gróf. Van bármiféle bizonyítéka, hogy nem csupán egy szerencsétlen baleset történt?
Már eltekintve persze az egyértelmű indítéktól… Vajon mi lett azokkal az emberekkel, akik a másik hajón utaztak, és ismerték Stuartot?

× Into the sky ×

× Fly to our doom ×

Kayne, Daphne & Moros

----------------- :O: -----------------

Lord Helios úgy tűnt elégedett volt az uralkodó válaszával és kielégítettnek értékelhette a győzelem iránti éhségét, ugyanis csak haloványan elmosolyodott és visszalibbent az eddigi helyére, egy faragott oszlop mellé - megint elrepülve néhány bosszús nemes feje fölött. Biztos voltam benne, hogy legalább részben azért csinálta, hogy idegesítse őket.
De most, hogy a külső fenyegetések problémája feloldódott - vagy hát, legyünk őszinték, elnapolódott -, rátérhettünk a belső fenyegetések problémájára. Például hogy mégis ki akart belerepülni Westerburg kapitány léghajójába legutóbb. Persze a király feltevése jogos volt, hiszen nem volt minden leeső pohár mellett egy merénylő, aki lelökte - de akkor a világ legnagyobb balesete történt épp.
Sajnos jelenleg nem lett volna sem jogos, sem hasznos beleszólni a beszélgetésbe, ezt Kayne grófnak egyedül kellett letárgyalnia. Mi legfeljebb kérdésekre felelhettünk - illetve talán Daphne közbeszólhatott, én inkább csak hallgattam.

Fly to our doom

Daphne & Moros & Kayne

Csak óvatos pillantást vetett a tündér követekre. Daphne és Moros talán szemmel tudták tartani az ott zajló eseményeket és mintegy belülről látni, talán többre mennek a Peremmel, mint ő és az “álmodósága” ami valahogy kizárta az egész kommunikációból a lénnyel.
Elérkeztett, hogy megvitassa a másik kényes témát, örült, hogy a felén már túl van, ki is használta a felbolyduló tömeget, hogy lélegzethez jusson.  A merénylet kemény vád volt, de ő csak tolmácsolta a történteket és miután óriási levegőt vett, már újra rezzenéstelenül állt a király előtt, vállalva mindent, amit ez a szó jelentett.
-Először én is szerencsétlen balesetnek gondoltam, amikor megláttam a közeledő monstrumot, ami később kegyetlenül széttrancsírozta a hajót, amin Stuart is jelen voltak, valamint a tündér követek. Többen tudták, hogy őket kísérem aznap és hogy Stuartot választottam az útra, szakácsnak.
Először is, hoztam írásbeli összefoglalót az esetről, elsősorban a pilóta szemszögéből, de hogy ne higgyenek elfogultnak, más szakemberek véleményét is kikértem. Továbbá itt vannak a műszaki adatok is a meghibásodott hajóról és kommunikáltam Sinarinnal. Amikor elindult még nem volt semmi baja.
Mellényzsebébe nyúlt és vékony dossziét vett elő, amelyet annak nyújtott, aki éppen átvenné, ha Cato, akkor felé fordult.
-Elég valószínűtlen egybeesés, hogy nekünk ütközzenek, főleg, hogy megpróbáltam kikerülni a gépet. De ha a technikai kutatás nem lenne elég bizonyíték, akkor a fedélzeten Sinarinból származó nemesek voltak. Én magam nem tudtam Stuart királyi származásáról, míg ők fel nem ismerték, tulajdonképpen azonosították. Stuart meg tudja nevezni őket. Valamint szemtanúk voltak még a tündér követek. Tudom, hogy súlyos vádnak hangzik, de úgy vélem túl sok a véletlen egybeesés és mint olyan szeretnék a dolgok végére járni mind Estrance, mind Stuart érdekében. Egyetértenek?
Nézett merően a királyra, aztán minden nagyobb jelentőséggel bíró döntéshozóra egyaránt. Cato és Finnick herceg sem képeztek kivételt.

× Fly to our doom ×

Őaprósága, Morcos és a Gróf vs. Sinarin

-----------------:O:-----------------

Mormogás támadt a trónteremben. Komolyan ezeknek mindenről volt valami pusmogó véleményük. Ki kellett volna őket tiltani az audienciákról… De persze tudtam, hogy ez nálunk is hasonlóan ment. Mindenki tudni akart mindent, a király körül legyeskedni presztizs volt, és ha valaki elküldtek, az igen komoly arcvesztésnek számított, még ha nem is hivatalos büntetésnek. A pixikaptárakban nem volt ilyen tudtommal, és biztos voltam benne, hogy ez nem egy olyan szokás volt, amit én terveztem meghonosítani.
Cato átvette az iratokat, amiket a kapitány magával hozott, de nem nyitotta ki, csupán hátrahúzódott velük. Egy műszaki leírást áttanulmányozni szakértőknek kellett és szerencsére sem a kamarás sem a király nem próbált úgy tenni, mint akik értettek hozzá.
- Westerburg gróf, mi nem a baleset tényét vonjuk itt kétségbe, ne értsen félre. Amit bizonyítani kell, az a szándékosság és merénylet egy királyi sarj ellen, hiszen tudja ön is az milyen súlyos büntetést von maga után.
Halálbüntetést, gondoltam én legalábbis. Nem nagyon volt más opció, hiszen merényleg a herceg ellen, akit ráadásul lassan koronahercegként üdvözülhetünk olyan volt, mintha valaki magát az országot árulta volna el.
- És természetesen a végére fogunk járni a dolognak, így mindenképpen szükség lesz azoknak a bizonyos nemeseknek a megnevezésére, hogy kihallgathassuk őket, mégis mit kerestek azon a hajón, esetleg kollaborálnak-e a merénylőkkel, vagy ők maguk azok. Miért is nincsenek letartóztatásban? - kérdezte a király.
Ez mondjuk jó kérdés volt. Mi lett a két nemessel, akik ott voltak és állításuk szerint csak haza akarták vinni Stuartot?

× Into the sky ×

Fly to our doom

Daphne & Moros & Kayne

Szemei összeszűkültek Cato mondandóját hallva. Bár valahol szórakoztatta a királyi udvar inkompetenciája is, hiszen bizonyára minden udvarban volt szakértő.
Megköszörülte torkát és bevetette már régóta dédelgetett tervét, amit kizárólag Sinarini kapcsolatai révén volt képes megvalósítani. Hátat fordított a királyi bizottságnak és tekintete találkozott a Sinarini légierő tábornokájéval.
-Bátorkodtam a tábornagy kezére adni azokat az utasokat, akik aznap a nekünk ütköző léghajón tartózkodtak. Nemesek és ha igaz, amit vallomásukból kihámoztam, a királyi udvar tagjai.
A tábornagy magas, tagbaszakadt küllemű bajuszos férfi, elő is vezeti azt a két delikvenst, aki azóta már kiheverte égési sérüléseit és immár a maga visszatetsző pompájában járul a király elé, még ha nem is boldogan, illetve önszántából. A férfi fehér púderes arca rettegést tükröz, a nő idegesen rágja száját, miközben élő tántorog a tábornagy kíséretében.
-Talán őket kellene megkérdezni, személyesen mi volt a hajó célja, mennyire volt direkt a baleset
Fordul ismét a király felé.
-Bátorkodtam elfogni őket, miután felépültek sérüléseikből Estranceben. Utána nos régi jó barátom, a tábornagy gondjaira bíztam a visszatoloncolásukat. Esetleg felismeri őket valaki? Valaki önként az udvarból?
Nem akart rögtönzött kihallgatást tartani, mégis megadta az esélyt a nemességnek a védekezésre.

× Fly to our doom ×

Őaprósága, Morcos és a Gróf úr vs. Sinarin

-----------------:O:-----------------

Alig bírtam megállni, hogy ne nevessek fel. A sok katonáskodás után nem véletlenül léptem a politika terepére, egyszerűen imádtam az ilyen finom intrikákat és szociális csapdákat. Nem néztem volna ki Kayne Westerburgból, hogy lesz egy ilyen húzása is, de határozottan kellemes meglepetés volt. Ahogyan előrángatta azt a sinarini tábornokot, aki eddig mit sem sejtve álldogált a fal mellett, sőt még volt mersze unatkozni is, már az megérte az ideutazást. Szerettem volna egy pohár pezsgőt és némi rágcsálnivalót meg egy páholyt, hogy úgy nézhessem ezt az előadást.
A tábornok megköszörülte a torkát, már bizonyára bánta, hogy olyan látványosan unatkozott, vagy csak eddig nem tudta eldönteni, hogy kinek a pártját fogja ebben a helyzetben. Mostmár nem nagyon volt választása.
- Hömm, nos… igen… valóban… – krákogott zavartan – kevesebb szivart kellene szívni a tiszti mulatókban – majd néhány perc alatt elővezettette a két delikvenst. Én a balesetkor zilált állapotukban láttam csak őket, kormosan, kicsit megégve, nyomorultul az őket ért szerencsétlenség miatt. Most tiszták voltak, a fogság ellenére nem voltak túlzottan megviseltek, hiába, a nemesekkel a börtönben sem ugyanúgy bántak, mint az egyszeri gyári munkással.
Mindenki lélegzetvisszafojtva nézett körbe, hogy ki lesz az első bátor, aki válaszol Westerburg szinte már kihívásnak is beillő mondataira. Azt hiszem tündérkörökben ilyenkor már párbajokra szokott sor kerülni, de faunkörökben biztosan ökölváltás a vége minden ilyen hangnemű megszólalásnak. Az emberek azonban… Őket valahogy letaglózta az a fajta határozottság, amit jó lesz megjegyezni. Még szerencse, hogy olyan apró voltam, hogy nem látták tisztán a gonosz mosolyba húzódó ajkaimat.
Végül legnagyobb meglepetésemre a trón mögött eddig csöndben – vagy csak néha a legyezőjük rejtekében pletykálkodó hercegnők egyike lépett a trón mellé, és hajolt le a királyhoz.
- Felséges atyám, ha megengedi… A hölgy Maggie Burres márkinő, az úr pedig Milton Robertson, a hölgy kuzinja. Néhány hónapja érkeztek az udvarba, néhány jelen ügyet nem érintő okból, de a kérvényeiket még nem bírálták el, és azóta felséges anyám jóindulatából az udvar vendégszeretetét élvezik.
- És a hercegnő mégis honnan ilyen jól értesült? – kérdezte Cato, a normális beszédhangjánál jóval magasabb hangon. Csak nem irritált lett, amiért ő nem ismerte ezt a két nemest, ám a hercegnő igen? Ráadásul ezek szerint a királyné vendégei voltak… Ami azt illeti, a királynének valóban lehetett indítéka, hisz Stuart nem az ő fia volt, és lehet nem akarná más nő gyerekét a trónon látni, de… Tényleg csak ennyi lett volna? Ennyire… egyszerű és kicsinyes az egész ügy? Csalódott lettem volna, ha egy efféle családi viszály miatt kellett volna félbeszakítanunk a sétaléghajózásunkat.
- Burres márkinő, Mr. Robertson, mit tudnak felhozni a saját védelmükben a balesettel kapcsolatban? Megvolt a vádemelés? Kaptak kirendelt véfőügyvédet? – nézett itt a király Catora, de az csak sápadtan megrázta a fejét.
- Én… engem nem értesítettek…

× Into the sky ×

Fly to our doom

Daphne & Moros & Kayne

Elégedett volt. Úgy érezte most az egyszer a végére tartogatta Joker lapjait és konkrét vádlottakkal az oldalán, a királynő vendégeivel a vádlottak padján.
Így persze kétes helyzetbe hozták magukat is. Az egész udvar bűzlött a mocskos politikától, és ő úgy érezte ezt a csatát megnyerte, ha a háború vége még messze is volt.
-Köszönöm, hogy meghallgatott
Fordult a király felé.
-Remélem közbenjárásommal sikerül majd fényt deríteni rá mi a helyzet Stuart likvidálásának terveivel és ezennel vádat emelnék Estrance lakosainak haláláért is, a két megjelent nemes ellen.
Nem királynőt mondott, valahol mégis talán személyes sértésnek fogják venni, hogy még nem felejtette el azok életét sem, akik szegényebb családból származtak az ő szakácsánál.
-A Perem ügyében is értekezünk még, részemről csupán ennyit szerettem volna a király elé tárni.
Biccentett az uralkodó felé, majd óvatos pillantást vetett Daphnera, aki mosolygott. Alig észrevehetően, de az ő ajka is rándult egyet. Biztos volt benne, hogy amint visszatérnek szálláshelyeikre, ki fogják vesézni az ügyet és végülis sokkal jobban zajlott, mint számított rá, a király együttműködő volt. Tulajdonképpen nyertes csataként könyvelte el. Az első lépés volt nemesek ellen vívott sakkjátszmájában.

× Fly to our doom ×

Őaprósága, Morcos és a Gróf úr vs. Sinarin

-----------------:O:-----------------

Őfelsége jól láthatóan biccentett Westerburg kapitány felé, és felénk.
- Vezessék elő őket, és készítsék el a hivatalos vádiratot. Kapjanak kirendelt védőügyvédeket, ha nem hozták el a sajátjukat, a per pedig a birodalmi jog szerint, szabályosan fog lefolyni a bíróságon. Természetesen felvesszük a tündér követek vallomását is, ahogyan Westerburg grófot is megkérjük még egyszer, hogy véglegesítse a jelentését, kiegészítve hivatalos vádirattá. – hozta meg végül a király az ítéletet a továbbiakról. Nem is tudtam, miért is vártam, hogy most azonnal lesz kihallgatás, sőt még ítélet és akár végrehajtás is… Ezeket a dolgokat már az emberek és a tündérek is meghaladták, ha pedig nemesekről volt szó, az ilyen perek elhúzódhattak. Kicsit úgy éreztem a semmiért jöttünk el most idáig Moros-al, hacsak nem tett jót Kayne Westerburgnak, hogy a hátában tudhatott minket. Igazából lehet, hogy segített az önbizalmán, hogy voltak még kártyalapok az ingujjában.
Próbáltam meglátni azért a dolgok pozitív oldalát abban, hogy vagy most kell még akár napokig itt maradnunk, vagy néhány hét múlva vissza kell jönnünk. Például, hogy talán láthatok valódi ítélőszéket, parókás bírókkal, meg vádlottak padjával meg minden olyan dologgal, amiről eddig csak olvastam. Nálunk bár a bürokrácia és a papírhalmok szépen híztak, mint egy levágásra ítélt disznó (mert hogy én levágtam volna az biztos), ilyesmink még nem volt, ez talán már túlságosan emberinek ítélték meg. És így ha tanú leszek, nem csak látni fogok ilyet, hanem még ülhetek is a tanuk padján! Minél többet gondoltam bele, annál izgalmasabbnak hangzott ezt egyszer kipróbálni.
A tekintetem visszatért Catora, aki lázasan jegyzetelt, de mintha megkönnyebbült volna, hogy őfelsége nem feszegette tovább az ő mulasztásait, és Westerburg gróf sem kezdett el ujjal mutogatni rá, így talán ő megúszhatja ép bőrrel ezt az egészet. Sőt, igazából egészen biztos voltam benne, hogy ezek után már el fogja sikálni, amit a saját érdekében el kell.
- Egy-null önnek kapitány. – csilingelt az illúzió-hangom a gróf úr fülében. - Remélem a tárgyalás olyan lesz mint azokon a festményeken meg leírásokban, az tök cuki lenne. Majd mondja el hol tájékozódhatok arról, hogy ilyenkor mit illik felvenni.
Lelkesnek látszottam, és valójában lehet az is voltam. Tárgyalás, Perem-látogatás… Miért volt valahogy mégis rossz érzésem?
Közbe pedig a trónteremben már szólították is az utánunk következőt.

//Köszönöm a játékot, folytatás következik!//

× Into the sky ×