Come on down - Daphne, Kayne & Moros

Roppantmód meglepődik, amikor arra eszmél, hogy izgatott. Különös, régen tapasztalt érzés, amelyről voltaképp megfeledkezett.
A  legutóbbi tanácsülés vénei izzadt homlokuk törölgették patyolat kendőikkel és ő élvezettel nézte, hogy kínlódnak, mint egy különösen elhúzódó szoruláskor.
Miután kiélvezte a pillanatot, nem bírta már nézni mit össze szenvednek szervezési szinten, csak azért mert a tündér nagykövet kisasszony pixi és méretben egyáltalán nem erre készültek, Whiteglass csaknem elájult. Mocsok szórakoztató volt nézni, ahogy levegő után kapkod, széttárja karját és inkompetenciájáról tesz tanúbizonyságot - miért ne lehetne egy tündér nagykövet történetesen pixi.

Nincs megfelelő méretű szoba. Nincs megfelelő méretű semmi és egy kicsit mindenki idegenkedik, összesúgnak, mágiáról és kiszámíthatatlanságról, elhangzanak sértő jelzők, mint “különös” vagy “idegen” még jó, hogy ez csak a szűk tanácstag ülés és a bizarrkodó hangulat a terem ajtaján belül ül meg, mint agyakat eltompító sűrű köd.
Ekkor már nem kárörvend, inkább lenéz, a maga visszafogott módján és máris cselekszik, hogy majd ő vállalja.
Természetesen azt, hogy körbevezeti őket a falon. Avagy Estranceben, Whiteglass egy idő után ugyanis büdös társaság tud lenni. Hangosan egyelőre csak a fal mellett érvel, de sok mindent a tündérek igényeitől tesz függővé.

Aztán reggel, ébredéskor szembesülnie kellett vele, hogy izgul. Kárörvendő és rosszindulatú volt az ülésen, nem mintha az ottlévőknek ne járt volna ki, mégis.
Hátha Miss Prismbloossom beszélt azzal a másik pixivel, akit annak idején miatta fogtak el. Talán mesélte milyen ocsmány az emberi faj és sajátos bosszút esküdött a gróf egyenesági leszármazottja ellen. Azzal nyugtatja magát, nem baj, mert megérdemli. Vállalnia kell a felelősséget, hogy az, ami, mert a pixik maguk is vállalják. De azért izgul.

Végül minden javaslat ellenére nem a sétaléghajót válassza, hiába az a legszebb és méretben éppen optimális a néhány fős legénységnek. Ők a falra mennek, oda Is, a séta léghajók viszont nem olyan távokra és magasságokra lettek kitalálva, így először is megvizsgál minden szóbajöhető példányt, már a találkozó napja előtt, hogy ő maga válassza ki és vizsgálja meg minden rendben van-e vele.
Ne legyen feleslegesen méretes, ócska és katonai, mégis kellően biztonságos, így egy régebbi modell mellett dönt, melyet elődje is gyakran használt, ha a tanácsközpont és a fal között sasszézott.

A gyönyörű, díszberakású léghajó legénysége ő maga, illetve egy másodpilóta (mindig gondol arra, hogy történhet vele bármi) és a Fal egyik jóízlésű, kedélyes konyhai kisegítője, akinek meghagyta, hogy rendeljen Lorna konyhájából ínyencségeket, ha utasai megéheznének.
Ő maga járt játékboltban, szerzett néhány babaholmit, étkészletet, apró szekrényt és fogast, amire és amibe a kisasszony esetleg pakolhat, ha lenne nála például parányi kabát.
Mindenre talán nem gondolt, de igyekezett felkészülni. Időben elindulni, megállni a Követség leszállópályája felett és illő helyen landolni a közepes nagyságú, de egyedi kialakítású, esztétikus hajóval.
Még akkor is izgul, amikor megáll, kiszáll és a többiektől “hamarosan érkezem” kifejezéssel búcsúzik. Úgy gondolja talán illendő lenne valahol várnia rájuk és szól az első arrajárónak, hogy érkezett értük.

Katonai ruhája helyett most fekete “ünneplője” van rajta, a parancsnoki kabátot és egyenruhát legalábbis annak nevezi. Ennél ünnepélyesebb nem szokott lenni.
A tündérek érkezéséig türelmesen vár a kijelölt helyen, eszébe sem jut tolakodni, nem megy beljebb, mint amennyire kell és próbál megnyugodni mire odaérnek.

Először nyilván a magasabbik alakot pillantja meg, ez előre sejthető és a meglepődés még egy korai fázisában arcán sem mozdul semmi.
Ám ahogy Moros kibontakozik a maga férfi valójában, egy percre mégis eltűnődik, így fest-e egy átlagos faun. Amíg a nagykövet kisasszonnyal megteszik azt a néhány métert hozzá, napirendre is tér a dolog felett, mindenki úgy öltözik, ahogy szeretne, nála is kifogásolták már a komorságot és dísztelenséget. Igaz, hogy takarót nem hozott és a falon bizony zimankósra fordulhat, de helyben tud majd kölcsönözni, ha igényli.

Az apró pixi látványa üdítőleg hat rá, a komolyságon túl valami egészen halvány (ha az ember összehúzott szemmel, nagyon koncentráltan figyel rá) mosolyszerű bágyad fel, főleg ahogy ők ketten ilyen összehangoltan jelentik be maguk, mint egy előre megkoreografált, előkelő eseményen.
Ő is fejet hajt a jövevények előtt és próbál háttérbe szorítani minden felesleges izgalmat, mozdulatot és gesztust.

- Részemről a szerencse Miss Prismblossom és Mr. Greycloud, mindkettejükre számítottam és örömmel vettem, hogy a kísérőjük lehetek. Remélem kellemes utazásnak nézünk elébe, az időjárási viszonyok szerencsére kedvezőek. Bár a gép maga inkább a sétahajókhoz hasonlatos, legalább lesz idejük szétnézni madártávlatból, az útiterv, melyet bátorkodtam megtervezni, végülis Estrance közepén ível át, így mindent láthatnak a magasból. Amennyiben pedig igénylik és leszállópálya is a rendelkezésünkre áll, meg tudunk állni akár út közben is.

Ezt a szöveget átgondolta, noha őt magát is meglepi a sok évnyi kellemkedés hatására micsoda kerek és összetett mondatokat tudott magából előkaparni, annak ellenére, hogy még mindig elég izgatott. Valamint belekalkulálta, igen, ha szeretnének landolni valahol a városban és az nem a sötét negyed kellős közepe, támogatni fogja.
- Jöjjenek kérem, bemutatom a legénység két másik tagját, másodpilóta helyettesem és Stuartot, a fal konyhai alkalmazottját.
Amennyiben látja, hogy vendégei indulásra készek, a hajó felé veszi az irányt. Előremegy, mert a bejárati ajtónak kissé neki kell feszülni, hiába olajozta meg, nehéz és teljes súlyt kíván kinyitása.
Ha azonban benyitott, előreengedi vendégeit, Morosnál eltűnődik, valóban ilyen magas-e minden faun, de ez is csak pár röpke pillanatra vonja el figyelmét.

A hajótest belseje roppant esztétikus . Ovális ívben alakították ki az utasteret, a hatalmas ablakok mentén puha, vörös bársonnyal bevont beépített pamlagokat helyeztek, puha karfákkal. Található itt dohányzóasztal, tetején ahhoz hasonlatos távcsövekkel, amiket a színházban is használnak, csak extra kialakítással, hiszen nagyobb távra lehet ellátni velük. Van a fedélzeten fürdőszoba, kapitányi kabin és egy apró konyha, ahol Stuart már szeleteli is a harapnivalót. Egy nagyobb asztalt is találni, ez egyelőre míves abrosszal letakarva hever a hajó sarkában. Kényelmesen fel lehet állni és sétákat tenni idebenn, egészen nagy tér áll az utasok rendelkezésére, mégis érződik rajta, hogy tíztől több személy számára már szűkös lehet.
Amíg vendégei előre mennek, Kayne gondoskodik az ajtó alapos bezárásáról és csak aztán követi őket.

- Nyugodtan foglaljanak helyet, ahol kényelmesnek találják. A fel-és leszállást szeretném én intézni, de az idő további részében a rendelkezésükre állok.
Biccent feléjük és tekintete arra a gondosan kialakított párna halomra téved, amit ő készített össze Daphnenak, szépen feltornyozva, hogy akkor is kilásson az ablakokon, ha kényelmesen elheveredik. Ugyan a vastag, finom díszpárnák egymásra vannak halmozva, képes volt néhányat csavarral rögzíteni a berendezéshez, hogy még fel-és leszálláskor se mozduljanak el. Igazán megérte, hogy néhány csicsás puha párnával kevesebb melegítse a nemesek seggét.
Közben érkezik a másodpilóta is, ironikus módon egy negyven felé közeledő, magas, szakállas férfi személyében. Külleme kellemes és barátságos, rögtön fejet hajt a küldöttek előtt és bemutatkozik:
- Mason Marvin, szolgálatukra!
Tiszteleg és már csak felettese pillantását keresi, mikor indulhatnak. Látszólag egyáltalán nem bánja, hogy nem ő intézi a fel-és leszállást.

Óvatosan biccent legfőképp a nagykövet asszony felé, a lenge öltözetű faun nagyvonalúnak tűnik, ami megintcsak felvet elméjében néhány kósza kérdőjelet.
- Nyugodtan jelezzék majd, ha igényt tartanak rá és lehetőség szerint megpróbálom teljesíteni.
Ha nincs az adott helyen leszállópálya például kényelmetlen manőver lenne, hiába tud Prismblossom kisasszony repülni, félő a légáramlat elsodorná, valamit érdekesen venné ki magát egy kötelekről lógó követség.
Vidám hangulatú legénysége (éppen azért választotta őket) vigyorgó főhajtással üdvözli a vendégeket, a szakács el is vonul, hogy kiélje szeletelési kényszerét, Masont pedig kötelessége szólítja.
- Egyáltalán nem bánom, jöjjenek csak.
Őaprósága lelkesedésére ajka szegélye megintcsak mosolyra ráng, ha katonái látnák összenéznének, egyelőre azonban oldódik gyomrában a feszült góc és kifejezetten szimpatikusnak találja a küldött kompániát.

Beveti magát kapitányi székébe és tömör, de annál részletesebb magyarázatba kezd, milyen kar mire való az irányítópanelen, valamint csinálja, miközben mutatja, akárha jövendőbeli pilótákat képezne, Moros így egészen sokat tud profitálni, a kisasszonynak pedig reméli jó rálátása nyílik minden érdekes karra és csavarra, amely lassan mozgásba lendül.
Ha valamiben tehetséges, akkor ez az, vitán felül áll, hogy van érzéke hozzá. Óvatosan, mégis könnyeden rántja fel a kart, repül fel a nehéz szerkezet úgy, hogy minimális rázkódással járjon - már amennyire egy ekkora gépen el tudja nyomni azt. De mintha gondolkodásmódja, a hajóé és kapitányáé valahol össze lenne kötve, drótok és csavarok halmazán. Az emelkedés is megfelelő tempóban történik, nem túl gyors, de várni sem kell sokat, a szerkezet fokozatosan szokik a magasba és amint eléri a megfelelő szintet, meg is áll, majd óvatosan menetirányba fordul. Egyelőre lebeg, amíg Kay átadja helyét másodpilótájának. Az útvonalat részletesen átvették, még alternatív megállókkal is, így nem kerül sor felesleges beszédre.

- Ha visszatértünk az utastérbe, akkor nos bátorkodtam frissítővel, illetve nassolnivalóval készülni.
Szakács már pakolja is elő Lorna finomságait, még pixi méretű muffin is van. Teáskészletet hoz elő normál csészékkel és apró babaméretűekkel, tányérok, villák, kések, kanalak is vannak mindkét méretben, ezeket Kay babaétkészletben vásárolta. De van limonádé kis-és nagy kancsó, mézes sütemények, Lorna néhány specialitása, leveles saláták, rózsasziromgyöngyök, nagy méretben és apróra felvágva.
A szakács pirospozsgás arccal, lelkesen készít elő mindent.
- Nagyon örültem ennek a megbízásnak, tudják? Ilyen kicsire felvágni nem tudna mindenki! De itt aztán egyenesek az élek!
Dicsekszik szakácsunk Daphne arcát fürkészve jól vagdosta-e fel neki a mindent.
- Bátran fogyasszanak út közben és ha maradna becsomagoljuk.
Kayne sok mindenhez nem ért, az étel mértéke az egyik ilyen fogyatékossága, úgyhogy talán többet rendelt, mint amit egy karcsú faun és egy apró pixi eszik.

Valahol egészen zavarba jön, éppen azért, mert nem akárkik méltatják. Ezek nem üres frázisok, mint amilyeneket egész életében hallott és idővel fél füllel, vagy süketséggel reagált a seggnyaló dumákra. Őszinte dicséretet idejét sem tudja mikor kapott, így zavartan elmosolyodik ennyi szép szó hallatán. Nem túl széles, valamelyest halvány, mégis határozottan mosolynak nevezhető gesztus, szemei egy percig nem olyan merev elszántsággal fúrják át a teret, hanem kissé lesiklanak.
- Igazán semmiség és köszönöm a méltatásukat, azt hiszem zenetanulás helyett valóban nos erre fektettem hangsúlyt.

Egyetlen kiutat a levegőben talált és hülyére manőverezte magát, hátha elfelejti Kiara szép fekete pilláit, vagy apja hájas felsőbbrendűségét, egész környezete mocskát. Akkoriban azt mondogatta “fent tisztább a levegő” és igyekszik ma is minél több időt tölteni a fal zord kőköveinek magasában.

Miután visszatérnek ő csak figyel, de helyetfoglal az egyik kipárnázott ülőhelyen, amíg Stuart vágási fortélyaival villog és irul-pirul, hogy Prismblossom kisasszony meg találja dicséri, távozóban még hozzáteszi - mert azért természetesen tudja hol a helye:
- Akkor remélem csupa szépet fog mondani Stuiról a fal szeletelőbajnokáról kisasszony.
Mintha csak a pixik körében elterjedt mendemonda éltetné, vidáman el is andalog, hátha még nem pakolt ki mindent és mutogathatja magát a tündér követség előtt.
A kedélyes, szelíd kifejezés kissé arcára fagy, de szerencsére nem feltűnő iramban olvad le. Vajon tényleg elterjedt Tír na nÓg vidékén mit csinált az apja, vagy Mr. Greycloud csak véletlenül talált elevenébe?
- Személyesen én még nem, de vettem már részt közös vacsorán egy pixivel.
Biccent és készségesen felel Daphne kisasszonynak is.
- Nos igazából nem, eddig sajnos távol tartottak az efféle dolgoktól, de ezen is szeretnék majd változtatni. Tudják az emberek világában az a bevett módi, hogy a felsővezetőt nem küldik ki személyesen, de én úgy gondolom fontos, hogy egy parancsnok tisztában legyen vele mi folyik a létesítményein belül, meg kell vizsgálnia minden szegmensében, ezért inkább úgy mondanám készülök rá.
Nem hiszi, hogy ez bármiben is negatívan állítaná be őt a tündérek előtt, úgyhogy végülis úgy határoz, megoszthatja.
- Na és Önöknek ez az első követségi feladata? Vagy a tündérek egymás között nem tartják ezt a szokást?
Közben lassan araszolnak előre, a hajó valóban a kényelmet szolgálja elsősorban és a magas épületek kecses körvonalai, az ívek és a fénytörések egy-egy monumentális falazaton valóban mesés látványt nyújtanak.
Eszébe jut, hogy a távcsöveket eme célzattal szerezte, gyorsan feláll és felkínálja vendégeinek.
- Közben ha szeretnének jobban látni valamit, nyugodtan használhatják ezeket. Prismblossom kisasszonynak különösen kényelmes lesz, mert nem kell hunyorognia. Ha gondolja megtámasztom Önnek. Innen most jól látható például Észak-Estrance Magnifica színháza, kaptak már jegyeket valamelyik előadásra?
A szép kupolás épület egészen jól látható innen és ez olyasmi, amire kivételesen ő sem haragszik.

Egyre kínosabb színezetet ölt számára a nem is olyan kurta hajóút, legalábbis nem sejtette, hogy hiányosságai akadnak az étkeztetés terén - ő sem gondolhatott mindenre.
Vacillál elnézést kérjen-e, de csak felhívná fogyatékosságára vendégei figyelmét, az etikett különben is azt diktálná legyenek elnézőek, ezt a kört így megspórolja maguknak. Csak feszengő fél másodpercnyi pillantást vet az ildomos evőeszközökre, melyeket a kisasszony használni tud az ő műanyag gyermekjátékai helyett.
Nem kevésbé arcpirító Greycloud úr megjegyzése sem, mi történt a szóbanforgó pixivel, hazudnia pedig teljesen felesleges volna, hiszen ez lehet szándékos provokáció. Így kissé meginog állhatos tekintete, de vállalja a rá kirótt negatív véleményt, hiszen bizonyos tettek következményekkel járnak, ez volt életében az első szigorú lecke. Az, hogy szégyelli magát, másodlagos.
- Nem és sajnos a nevét sem tudom, mert ha így lenne üdvözletem és sajnálatom küldeném, hogy nem gondoskodtak a kényelméről. Sajnos 11 évesen még vajmi kevés beleszólásom volt a dolgokba, mindenesetre remélem biztonságban hazaért miután megszöktettem.
Az, hogy hogyan szintén terhelő lehet ránézve, mert a pixi valószínűleg regisztrálta ki volt az ominózus rémálmodó aznap este. Ez már így is meredek kijelentés volt tőle talán, mindensetre készen áll, zsigerileg minden sejtjében, hogy ha kell jóvátegye apja hibáját. Amennyire lehetett a meggyilkolásával is ezen dolgozott.
A dolog ráadásul folytatódik, hiszen felmerül mit keres a parancsnoki székben érdemtelenül, tapasztalat híján, hiszen számtalan alkalmasabb jelölt is volt nála. Az igazat itt bizony nem mondhatja el, ami rangja kérdésén felül még nyomást gyakorolt Estrancera, mindazonáltal igyekszik méltósággal viselni, hogy őt csak úgy beültették. Ez több tényezős, összetett döntés volt, de egyik szegmense minden kétséget kizáróan származása volt, hiába zavarja ez leginkább. Annak, aminek született még máig hordozza billogját.
- Ez Önöknél jobban működik, bizonyára sok egyéb mellett, sajnos az emberi társadalom egészen másképp tagozódik, itt még mindig nagy figyelmet fordítanak a születési előjogokra. Mr. Greycloud tapasztalt tiszt odaát?

Lenne értelme, hogy valaki fontos kísérje a kiskövetasszonyt, aki minden bizonnyal képes megvédeni és arra is tompán bólogat, hogy lesz lehetősége bizonyítani,. Ha a felső vezetésen múlik ugyanis nem, sosem jutna ki oda. Mégis egyre sűrűbben fúrja az oldalát, hogy alaposan körbeszaglásszon az emberek peremre kihelyezett bázisain és ez a nagy tündérérdeklődés csak újabb okot szolgáltat. Sőt már-már más is megfogalmazódik benne, főleg ahogy elhangzik az “államtitok” kifejezés.
- Tehát a tündérek is érdeklődnek a perem iránt? Talán azért küldtek követséget hozzánk, mert részesedni szeretnének? Logikus lenne.
Ez csak egy feltevés, de ne aggódjanak, köztünk marad, ha legalábbis megbíznak bennem, mivel úgy gondolom, ha ez a céljuk, azt okosan és óvatosan kell kezelnünk. Amennyiben nem, bocsássák meg forrófejűségem, de ha én tündér lennék nem hagynám szó nélkül az emberek befolyását a Peremre.
Valahol mélyen magában tiltakozik csak, mert talán túl merész volt és egyes, rosszindulatú nyelvek egyenesen vádként neveznék, hiába teszi hozzá enyhítésként, ő hogyan gondolkodna tündérként, mert nem az. Minden felsővezető, a király, az összes arisztokrata mélyen felháborodna mit meg nem enged magának, tulajdonképpen rezgő stressz labdává változik, még ha ez csak annyiban is látszik, hogy gyorsabban vesz levegőt.

Nehéz ezek után összeszednie magát és érdeklődéssel hallgatni a követségi rendszert, pedig igazán lenyűgözi, főleg, hogy Sinarinban próbálkoztak előbb, de akkor még ő nyilván túl ifjú volt és cseppet sem látta át a rendszert. Még most sem lát teljesen tisztán, hiába zavarják, az emberek árnyékjátszmái, a különféle politikai hatalmi játékok túlságosan bonyolult hálót képeznek, csupán abban biztos, nemes szándék aligha akad köztük.
- Nagyon jól tették és igazán lenyűgöző, hogy gondolnak erre. A kaptárak tulajdonképpen különálló királyságok, ugye? Volt már ellenségeskedés két kaptár között?
Már ha ezek után szoba állnak még vele és megosztanak a tündértársadalomról bármit, vagy elfogadják egyáltalán a jegyeket, Morosnál ráadásul úgy veszi észre ő maga szeretne gondoskodni róla.
A Magnifica felől lassan tovaszállnak, Közép-Estrance felé, bár a látnivalók orgiája igazán csak itt bontakozik ki, ahogy az Akadémia és a mérnökök céhe is felbukkan lassan.
- Inkább csak úgy, hogy tudok szerezni és meghívom Önöket, de ahogy kényelmesebb, azt is megértem, ha magukban fedeznék fel.
Futó pillantást vet Észak hűlt pompájára, bár merevebb, mint a követség megérkezése óta (főleg a dícsérethalmaz alatt) bármikor. Az a bizonyos zabszem már őrlődni látszik…

Bármennyire is szerette volna megnyugtató gondolatokkal kecsegtetni zilált elméjét, érzi, hogy nem alaptalanul izgult.
A nemesekkel szembeni általános, sőt sokszor unalmas és rejtetten ironikus kommunikációt már megszokta. De most olyan lényekkel beszél, akiknek ő is ártott, legalábbis még mindig úgy érzi köze volt a pixi elrablásához, mert neki hozták akkor. Majd az órának egy másik másodpercében leszidja ezt a pillanatot.
Próbál úgy csinálni, mintha ez jó fényt vetne rá, de félmosolya igencsak mesterkélt, eleve a gesztus idegen számára.
A faun témára szint úgy csap le, mintha heteket éhezett volna.
- Néha a legegyszerűbb dolgok sokkal célszerűbbek, mint mindent túlbonyolítani.
Vonatkoztatja a faunok helyzetét egyúttal a sajátjára is, főleg, mert az is kiderül, hogy odafenn teljesen tisztában vannak a tündérek szándékaival. Ő volt az aki a Peremre mindig legyintett, könnyelműen és azzal az arisztokratikus fensőbbséggel, amit sokkal kevésbé tudott leküzdeni, mint szerette volna, ha közöttük volt. Egész egyszerűen azért, mert Estrancet akarja megváltoztatni, egy még felfedezetlen terület messze van céljaitól. Először a városban kell összeseperni, beiktatása után is volt mit. Csakhát az idő ismét ellenségévé vált. Döbbenetét nem annyira tudja palástolni, mint szeretné.
- Igen, így már világos. Sok sikert Önöknek, bízom benne, hogy bár egyelőre zavarban vannak, azért majd sikerül tárgyalni velük. Örülök, hogy mutattak rá hajlandóságot.
Teszi még hozzá, mert ez őszintén meglepi. Amilyen hataloméhes és diszkriminatív a saját faja, meglepi, hogy egyáltalán leálltak alkudozni, bár nyilván ők sem akarnak újabb háborút, így kénytelenek voltak. Próbálja azzal nyugtatni magát, hogy ez nem az ő gondja, megvannak erre a megfelelő politikai vezetők és a Perem valóban ráér.

Eltűnődik vajon mennyi pixi élhet egy ilyen kaptárban, sőt megfordul fejében, ha más életet szánt volna magának, milyen szívesen látogatna ő is oda. De mindezt ostoba álmodozásnak tartja, bár valamiért kellemes a kaptárakra gondolnia, vagy Tír na nÓgra, nem is tudja miért.
- Azt hiszem kikölcsönzök majd néhány könyvet a tündérekkel kapcsolatban, igazán érdekesnek hangzik mindez.
Kicsit még áltatja magát, mert nagyon jól tudja, hogy nincs ideje olvasni, még most vágyiat is fejezte ki. Így is kifutnak kezei közül az elintéznivalók lassan.
- Igen, megoldom, hogy legyen rá időm, tulajdonképpen alkalmazkodom is az Önök beosztásához, hacsak nem jön közbe valami halaszthatatlan.
Gondol itt arra, hogy kigyulladt egy léghajó múltkorában és volt olyan vehemens és ostoba, hogy ő maga vigye kórházba az újoncait, vagy közölje a fiatal katonák halálhírét a családdal, ami megintcsak sok idejét és energiáját követelte. Kissé fészkelődik ugyan, hogy a kiskövet asszony obszcén drámára kíváncsi, mert hallott róla, hogy előfordul ilyesmi, ám ezektől ő eddig tartózkodott. Viszont úgy érzi minden igyekezete ellenére nem szerepel most túl jól, úgyhogy ennyit igazán elvisel.
- Szólok a nénikémnek, ő a kultúr referens Estranceben, hogy ajánljon valamit, ami megfelel a kisasszony elképzeléseinek és akkor a Mr. Greycloud által vezetett időbeosztáshoz igazodom majd. Ha így megfelel Önöknek.
Teszi hozzá gyorsan, majd futó pillantást vet a gőzbe burkolódzó tájra, ugyanis lassan elérik Közép-Estrance zsúfolt vidékét. Astran tornya most is kihívóan emelkedik a többi magaslat felé, ő pedig nem által magyarázni róla.
- A csillagvizsgálót is érdemes megnézni, valamint mérnökök és alkimisták Egyetemét
Biccent fejével az épületek felé.
- Sinarinban jártak már?
Annyit mindenesetre összerakott  a küldött párosról, talán nem is annyira fiatalok, amennyinek eleinte tűntek, hiszen bizonyára nem küldték volna őket ide ilyen fontos ügyben.

Ha másra nem, legalábbis arra alkalmas, hogy ötleteket adjon - némiképp lazít a gondolat a nyaka köré tekeredő kötélen.
- Örülök és az edukáción is szívesen részt vennék.
Sokkal szívesebben, mint azokon az üléseken, ahol láthatóan nem figyelte az emberek hajlandóságát, vagy készségességét azokon a bizonyos gyűléseken, melyeken elméletileg részt vett. Hacsak nem zárták ki szándékosan, vagy elrobogott az egyetértés a füle mellett, mint az a kevés, amit éppen támogat és amire nem kell odafigyelni. Sokkal inkább rágta a Tanács fizetése, a hatalmas szakadék észak és dél között, mint homliféle perem, amiből szintén csak nyerészkedni lehet, perifériájára került, mint könnyelmű legyintés. Talán azért, mert a saját életéért már jó ideje nem aggódott és volt min gyötőrdnie, ami világát és mások körülményeit illette. De, hogy mennyire elnagyolt mázolmány volt elméje festővásznán, csak most kapizsgálja.  
Morosnak biccent, sokkal kellemesebb közérzetének nem megszólalni, mint beszélni, ezeket az udvarias szavakat mindig feleslegesnek érezte, az önfeledt társalgást viszont elfelejtette, mint egy idegen nyelvet. Félig a Kiskövet hölgy felé hajolva kezdene válaszolni.
- Igen, és nagyon…


Hogy megint kinyögjön valami fellengzős szót, mint például, hogy pompázatos. De ahogy a láthatárt kémleli, figyelmét megosztva a tündér delegáció és az unalomig ismert látvány, Astran tornya valamint a lidércekéi között valami hirtelen és borzalmas rondít a jól ismert látképbe.
Egy feléjük közeledő, náluk sokkal nagyobb léghajó. Lejtéséből és a kabinja felől gomolygó fekete füstből rögtön összerak egy felettébb egyszerű, de annál rémesebb képletet. Meghibásodás, vagy valami más - akármi, a lényeg, hogy a szög és látvány gyors becsapódást ígér. Oldalról, az ablak felől, beléjük.
- El az ablakoktól!
Máris felpattan, az idegen hajó irányítása kezelhetetlennek tűnik, de a becsapódásig úgy számolja mégis van pár perc.
- Van vészkijárat és ejtőernyők, azonnal biztosítok. Csak apró nincs Mr. GreyCloud tudna valamit?
Fél lábbal már a pilótafülkében áll, ott néz a zavart másodpilótára, aki szemlátomást azon van, hogy gyors tempóban távolodjanak az érkező monstrum útjából, a tornyok között azonban ha Astranét el is hagyták, sokkal nehezebb egy ilyen géppel szlalomozni. Megkerülni lent nincs idő, ha fent, akkor szintén lekapja az alját, oldalát a másik gép és számolni kell az esetleges robbanással, amit a járműben így sem úgy sem úsznának meg.
- Mason sebesen jobbra, ezzel időt nyerünk. De aztán azonnal álljon fel, ugrani kell!  Kifelé a konyhából, ugrani kell! Ejtőernyőket felcsatolni! Ez nem gyakorlat!
Rémülten a tündérek felé pillant, de már a vészkijáratnál pakolja elő az ernyőket.
- Én fogom utoljára elhagyni a hajót
Jelzi vendégeinek és a kirontó, rémült legénység tagjainak. A két férfi páni félelemben kapja fel magára a hátizsákokat, ebben azonban rutinosnak tűnnek, nyilván mindenki, aki a légierőnél szolgál fel tudja csatolni időben. A sérült hajó azonban egyre közelebb ér, mivel ablakos sétajárműben tartózkodnak, hiába távolodtak el,  így is rájuk vetülnek a monstrum aranyszegényes cirádái, domborművei, árnyékot vet rájuk egy nemesek által birtokolt óriás haldokló pompája.