Tax the rich - Matt & the gang

Nem akartam Nova-t összenyomni, ezért óvatosan zártam köré az ujjaim, hogy egyrészt nehogy kiessen, másrészt, hogy kapaszkodni tudjon. Nagyon kell figyelnem, hogy ne záruljon rá a kezem az ugrás és ereszkedés közben sem, mert nekem is nagyon új az élmény, még sohasem volt részem még csak hasonlóban sem, ezért minden izmom készenlétben feszült meg, hogy ha kell, akkor válthassak, de ne okozzak kárt a pixiben. Addig azonban nem jutottam, hogy barátomat utánozva kieresszem a hangom, nem gondolnám, hogy az éjtündér vagy másik két társam örült volna neki.
- Bízz Calliope-ban, tudja mit csinál. – mormoltam Nova-nak, bár nem biztos, hogy egyáltalán meghallotta a levegő surrogása mellett.
Mikor már biztos voltam benne, hogy túléljük a landolást, a környezetünkre fordítottam a figyelmem és kiszúrtam némi mozgolódást, ám nem emberek vagy lidérc rendfenntartók voltak, csak ebben lehettem biztos.
Ahogy Nova kiröppent a kezemből én ruganyosan huppantam le és azonnal arra fordultam, ahonnan neszezést láttam és már hallottam is.
- Tudod, hogy soha nem hazudok neked. – válaszoltam Nova kérdésére, de a szemem nem vettem le a felénk tartó patkányokról, amik tekintélyes mérete rögtön rávilágított a fajtájukra. Alakváltók!
Nekem nem volt nagy újdonság a meztelenségük, nem is fordítottam rá figyelmet, bár a tetoválásukat azért alaposan megnéztem. A városban sok a patkányváltó, de ritkán látom őket átalakulás közben.
Sokan alábecsülik őket, pedig magukban is veszélyesek lehetnek, de falkában én sem venném fel velük könnyen a harcot.
Szerencsére úgy tűnt, őket is a Varjú hívta ide és nem a zsákmányunkra fenik a fogukat.
Fogalmam sem volt ki lehet az a Cristopher, de minden bizonnyal az ő jóléte volt az üzletet alkotó cserealap. Talán Mr. Crowle emberrablásra adta a fejét, hogy bebiztosítsa a csatornalakók segítségét?
Nem biztos, hogy ez jó ötlet lenne, de….. akkor nem hiszem, hogy ilyen barátságos lenne ez a csevegés.
A cuppanás lehetett a jel, mert az alakváltók ismét felvették a patkány alakjukat és megindultak a fal mellett.
~ Szóval így fogunk átjutni a falon. ~ húzódott elégedett vigyorra a szám és biccentve Nova-nak, hogy ha akar elfoglalhatja a helyét a vállamon vagy a zsebemben, a Varjú után ügettem.
Kis idő után egy jelentéktelen kalyiba hátuljában elénk is tárult a rejtett alagút.
- Maga mindenre gondolt Mr. Crowle! – mondtam elismerően a bandavezérnek és a nagyszabású és lassan sikeresnek mondható terv kiagyalójának.
Biztos voltam benne, hogy hamarosan nem csak egy kis banda élén áll majd…….
És……igazából csak most tudatosult bennem, hogy mennyi pénz üti a markomat, egy pillanatra szaporábban dobogott a szívem, de aztán a lábam is gyorsan repített az utolsó megállónk felé.

Sejtettem, hogy ha Nova egy kicsit is jobban lesz, akkor már nem az én vállamat vagy zsebemet fogja választani a további utazásához, főleg nem, ha az alternatíva egy nagyon is dekoratív nő dekoltázsa. Nem versenyezhettem Calliope-val, ebben egy pillanatig sem kételkedtem és most nagyon is irigyeltem a kis pixi méretét, ami nem sűrűn fordult elő velem, hiszen nők terén én sem panaszkodhattam.
- Ne zavartasd magad, barátom. – biccentettem neki vigyorogva.
Bár nem voltam csempész, azért alaposan megjegyeztem az alagutak elhelyezkedését, mert sosem lehet tudni, mikor jön jól, ha észrevétlen kell kijutni a városból. Őszintén meglepett a mérete, mert még egy nagy terembe is belefutottunk.
Láthatóan sokat használták és most még készültek is ránk, vagyis Crowle erre is gondolt. Így kíváncsi tekintetek nélkül rendezhettük az üzleti ügyünket, ahogy mondta.
Most már megtudhattuk, milyen kincseket rejtett a Kyros által cipelt zsák….. Életemben nem láttam még ennyi pénzt egy rakáson és volt ott még pár találomra felkapott ékszer is. Varjú látványosan, semmit nem elfedve számolta, mi figyeltük.
Százötvenezer volt a fukszokat is beleszámolva, amit Crowle becsült meg.
- Én nem foglalkozom az ékszerekkel, mert nem tudnám jól elpasszolni, ezért ha nem bánná Mr. Crowle, inkább pénzben vinném el az értékét, ami, ha jól számolom …. – itt kissé elrekedt a hangom az összeg kimondása közben, …. – tízezerötszáz arany.
Aztán Nova-ra néztem.
- Természetesen segítek, elviszem a részed ahová csak akarod.
Viszont eszembe jutott, hogy ez akkora összeg, amit én nem fogok tudni biztonságosan elrejteni, így merészen Calliope felé fordultam.
- Esetleg megkérhetnélek, hogy elhelyeznéd egy biztos helyre a részemet, egy részét még szívesen be is fektetném, ha lenne lehetőség. Én nem tudnám jól elrakni és, ha valaki beköp, mert hirtelen többet költök a kelleténél, a lidércek elég meggyőzők tudnak lenni, még egy magamfajta alakváltóval szemben is.