Mitológia és vallás

Kezdetben az istenek birodalmában nagy üresség honolt. Az ég boltozata némán feszült a mindenség felett, a Sötétség Tengere pedig kitöltötte a felszínt. Egyszer csak a mélységes mélyből két istenség bukott elő a fekete habokra: A hatalmas Sinan és ikertestvére, a kis termetű ravasz Vahe. Sodródtak az istenek időtlen időkig a tengeren, mígnem a fényes Sinan igen unatkozi kezdett.
"Vahe, fivérem, hajtsuk a fejünket álomra, és nézzük meg, ki tud szebb világot álmodni!"
Jónak látta ezt Vahe, így mindketten mély álomba merültek, és álmodni kezdtek. Sinan álma gyönyörű lett: Kék vizű tengerek mosták a dús, zöld szigetek partjait, a föld jó volt és könnyen termő, a levegőt és vizet halak és madarak sokasága töltötte be. Sinan maga pedig gyönyörű, ragyogó fehér gömbként függött a kék égboltozat közepén, és onnét gyönyörködött álmában. Egyszer csak így szólt magában:
"Ez már álom a javából! Megyek, megnézem mit álmodott fivérem!"
Azzal eltűnt az égboltról és este lett mindenütt.

Amikor azonban megpillantotta Vahe álmát, nagyot nevetett: Az igen kicsi volt, és jelentéktelen. Nem volt színe a földnek, a levegő nehéz volt és mindent rút csúszómászók népesítettek be. Amikor aztán Vahe meghallotta, hogy Sinan hogy nevet rajta, igen elpirult a dühtől:
"Most nevetsz, mert ezt a silány álmot látod. De látod azt a sok ragyogó pontot az égen? Azok mind az én álmaim, és egy-egy részük bizony szebb a tiednél! Valóban, én nem tudok olyan szépet és nagyot álmodni, mint te, de meglásd, hogy bekebelezem az álmodat!"

Sinan megmosolyogta a fivére dühét, majd visszatért a saját álmába. Csakhamar megjelent Vahe, még mindig pirosan a dühtől, és magával hozta a Fakó Álmát is, és nekifeszítette Sinan álmának. Mindkettő recsegni-ropogni kezdett, és kavarogtak, mint az olaj a víz tetején. Igen csak megijedt Sinan, amikor látta, hogy Vahe álmának csúszómászó szörnyei dúlni és falni kezdték a gazdag életet az álmában. Gyorsan álmodott tehát harcosokat, hogy legyőzzék Vahe teremtményeit, és megmentsék az álmát. Ezek voltak az emberek. Maga Sinan is harcba keveredett Vahe-val, és kergetni kezdték egymást az égen, mint a Vörös és Fehér nap, és ott üldözik egymást azóta is. Vahe minden tizenkettedik órában menekülni kezdett a horizonton túlra, hogy megpihenjen, ahová Sinan követte, majd újabb tizenkét óra alatt felkúsztak ismét az égbolt közepére, hogy tovább folytassák küzdelmüket.

Álmodott Sinan egy magához hasonló társat is, hogy szemmel tartsa az álmát, amíg ő a horizonton túl lebukik Vahe-t üldözni. Elnevezte őt Tsvig-nek, aki olyan gyönyörű lett, hogy végül feleségül is ment hozzá. Tsvig ott van ma is az éjszakai égbolton, mint hold, és figyeli a világot amíg csak Sinan távol van. Amikor az emberek félni kezdtek a sötétben, Tsvig megsajnálta őket, mert látta, hogy nem elég a saját fénye az éjszaka megvilágítására. Leszállt hát egy ember álmába, és megmutatta, hogyan gyújthatnak tüzet maguknak, hogy mindig világítson nekik. Azóta is úgy emlékeznek a kegyes Tsvig-re, mint a tűz adójára.

A hosszú küzdelemben azonban igen megfáradtak az emberek. Jónak látta Sinan, hogy megsegítse gyermekeit: Elhatározta, hogy akik meghalnak, azoknak a lelkét magához veszi, és ott is lesznek nála, amíg új világot nem álmodik majd egyszer – ezért hisszük, hogy a holtak visszatérnek a Fehér Napba. Amikor pedig az emberek ereje meggyengült, elhatározta, hogy vérét csorgatja a földre, hogy aztán az emberek bölcsei és varázslói ezzel győzzenek Vahe hordái fölött. A ravasz fivére azonban elleste ezt tőle, és a saját gyermekeit ő is vérével kezdte táplálni. Így jött a varázstudomány a világba.

Végül a ragyogó Sinan győzött, és Vahe-nak engednie kellett. Amikor eltávolodott Vahe álma, néhány csúszómászó szörny ott maradt közöttük. Megesett rajtuk Sinan szíve, mert látta, hogy igen értelmesek azok is. Megengedte, hogy a világban maradjanak, és Tsvig-nek adta őket ajándékul. Így lettek az éjjelek üvöltő démonai, akik aztán lidércekké váltak. Vahe megígére, hogy nem adja fel – kezdetben minden ötszáz esztendőben, majd egyre sűrűbben, már minden száz évben egy újabb álmát sodorja majd Sinan álma felé, és egyszer bizony megemészti azt. Be is tartotta ígéretét, így jött sok faj közénk, akik nem voltak olyan félelmetesek, mint a lidércek, így Sinan maga tartotta meg őket az emberek között. Így folytatódik a világok ütközésének ciklusa ma is.

Istenek, istenségek
Itt az istenségek erejüket tekintve omnipotensek (a világ gyakorlatilag az éber álmuk), azonban nem omniprezensek. Lehet velük kommunikálni, de jellemzően valamilyen megtestesülésükön keresztül, ami lehet gyakorlatilag bármilyen élőlény. Ez úgy történik, hogy álmokon keresztül vagy látomásokat juttatnak az emberhez, vagy gyakorlatilag átveszik fölötte alvás közben az uralmat, de ez utóbbi nagyon ritka. Az istenségek jellemzően jóindulatúak, halhatatlanok és ténylegesen az égitestekhez kötöttek.

Sinan - Az elsődleges istenség, a világ két napja közül a fehér, nagyobb méretűnek az istene. Ábrázolásokon jellemzően férfi, attribútuma a lándzsa. Különösen jóindulatú, az emberek teremtője és védelmezője, valamint a mágia is tőle ered. A mítoszokban többnyire agresszíven lép fel a nem tiszta fajú emberek, vagy más fajok ellen, azonban a személyéhez kapcsolt parancsolatok szerint minden embernek türelemmel és békével kell fordulnia a nem-agresszív más fajok felé.

Vahe - A másodlagos istenség, a világ két napja közül a vörös, kisebb méretűnek az istene. Ábrázolásokon jellemzően férfi, mindig alacsonyabb, mint Sinan ha egy képen vannak, és attribútuma a kasza. Általában jóindulatú, de a mítoszok szerint gyakran tesz keresztbe az embereknek, főként ha azok más fajoknak akarnak igazságtalanul ártani. Minden más, értelmes faj teremtőjének tartják, valamint számos álma és az általa teremtett világok sokasága miatt termékenységisteni szerepkörbe is került. A hozzá kötődő negatív gondolatkörök (világvége, nyílt ellenségesség Sinan felé) ellenére kedvelt istenség, és tiszteletét előírják a papok.

Tsvig - A harmadlagos istenség, de gyakran Vahe fölé emelkedik Sinan oldalán a mítoszokban. Ábrázolásokon jellemzően nő, ha Sinan a képen van, mindig az ő oldalán jelenik meg. Attribútuma a tűz. A három istenség közül ő a legkedveltebb az egyéni kegyességben, és ő az aki minden faj között a legnagyobb szeretetnek örvend. Az isteni látomásokat első sorban neki tulajdonítják, valamint ő a feltalálók és tudósok védelmezője is. Ugyan a mítoszokban nem annyira kiforrott a személyisége, mint az iker-isteneknek (sőt, sokak szerint csak későbbi redakció eredménye ő), mégis egy gondoskodó anya karakterét kapcsolják hozzá.

Az "egyház"

Itt csak idézőjelben, mert soha nem definiálódtak ilyen módon, minthogy nem volt mivel szemben definiálniuk magukat. Első sorban az ünnepek levezetésével, átmenetrítusok celebrálásával és személyes tanácsadással foglalkoznak. Adományokat elfogadnak, de gyakorlatilag önfenntartók. Templomokat nem építenek a város falain belül, hanem többnyire sík, napos helyen emelnek csillagászati időmérésre is alkalmas kőköröket vagy napórákat, amik egyben szentélyként is funkcionálnak. A vagyonos adakozók időről-időre megpróbálnak nagy adományokért cserébe befolyást szerezni a papságon belül, de az eddig ennek sikeresen ellenállt.

Ünnepek

Az ünnepek rendjét teljes mértékben a két nap és a hold állása határozza meg. Ez alapján nagy ünnep Sinan ünnepeinek évszaka a nyár, ezek közül a nyári napforduló első sorban, ami pont egybeesik azzal az időponttal, amikor Vahe eltűnik mögötte. Ez Sinan Diadalának Ünnepe (Triumphus), amikor nagy fesztiválokat tartanak a világ békéjének rendeződésére emlékezve. Minden értelmes faj egy küldöttel megjelenik a legnagyobb szentélynél a város mellett, ahol az emberek egy képviselője ünnepélyesen megfogadja, hogy békében fognak élni egymással, ha ők az életükre nem törnek. Ez a legbékésebb időszaka az évnek. Vahe ünnepei télre esnek, legfőbb a téli napforduló, ami szintén egybeesik azzal az időponttal, amikor Vahe pontosan Sinan előtt van. Ez Vahe Dicsőségének Napja (Gloris), a új élet fakadásának ünnepe. Az ünnephez kapcsolódó hagyományok mind valamilyen szempontból a mindig újrainduló és gyarapodó életet ünneplik a legkietlenebb idő ellenére is, sok figyelmet fordítanak a gyermekeknek, őket gyakran ajándékokkal lepik meg, de az ilyenkor nyíló néhány virág is az ünnepi rituálék része. Szokás lakomákat rendezni, hogy az élet örömeit átélve tudjanak nekiállni az elkövetkező kemény munkának tavasszal.
Tavaszra esik Tsvig ünnepeinek a zöme, a legfontosabb ebből a teljes napfogyatkozás, amikor pont kitakarja mindkét napot, a Titkok Napja (Arcanis). Ez a feltalálók és tudósok ünnepe, és ezen a napon rendezik meg a feltalálók vásárját, ahol bemutathatják legújabb találmányaikat és elnyerhetik egy-egy gazdag mecénás figyelmét. A jó képességű szegényeknek ez az egyetlen lehetőség talán a gyors kitörésre.

Átmenetrítusok

Az emberek életében három legfontosabb átmenetrítus van: A Névadás Napja, a házasság és a temetés. A Névadás Napját öt éves kor után de tíz éves kor előtt tartják, amikor a gyerekeket bemutatják egy nyári délben a legközelebbi szentélyben, és Sinan előtt hivatalosan is megkapja azt a nevet, amit adtak neki születésekor. Innenttől a gyermek Sinan védelme alatt áll a hiedelem szerint, és csak ezután megy a lelke dicsőségesen vissza a napba halála után. A Névadás Napja előtt meghalt gyermekek lelkét a hiedelem szerint Tsvig veszi gondjaiba. Az esküvőt rendszerint tavasszal, teliholdkor szokták tartani, díszes szertartás, ahol a menyasszony mint Tsvig hasonmása megy férjhez Sinan hasonmásához, a vőlegényhez. Ahogy Tsvig védelmezi az éjszakai földet, úgy védi a feleség is a családot, és a legtöbb tradicionális családban a feleség is a de facto családfő. A halál ugyan negatív esemény az emberek életében, de a temetés kevésbé szomorú. Megemlékeznek Sinan igéretéről, hogy a napba fogadja az elhunytat, majd pedig egy nap virrasztás után (hogy legyen ideje a léleknek eltávozni) a testet a legközelebbi nagy állóvízhez (tenger, óceán, nagyméretű tó) szállítják, ahol vízre bocsátják, hogy visszatérjen a teremtés előtti őstenger másába. A test ezután vissza lett adva a földnek, és sorsa nem érdekli tovább a hozzátartozókat.

Klérus

Az emberek papsága két szinten rendeződik, a magas papság tölt be vezető szerepet, akik gyakran kapnak látomásokat és álmokat az istenektől, míg az alacsony papság főként az egyszerű rituálék lebonyolításában, valamint a szentélyek körüli fizikai munkában segédkezik. Főként a magas papság visel rituális öltözetet, ami hosszú köntösök és palástok többrétegű kombinációjából áll. Külön szervezett oktatásban nem részesülnek, azonban elvárt, hogy képezzék magukat a szentélyek sok kötettel rendelkező könyvtárában. A magas papság tagjai kiváló asztrológusok, asztronómusok, valamint történészek; míg az alacsony papság tagjai között sok a mágus, gépész valamint a fegyverek használatában járatos szentélyőr. Fizetést nem kapnak a munkájukért, viszont a felajánlott adományokat elfogadhatják. Mindkét nem tagjai lehetnek mindkét papi rétegben, és házasodhatnak is - emiatt különösen a magas papságban régre nyúló dinasztiák is kialakultak.

Etika
Az istenek parancsolatai egyszerűek, és az emberek egymás között élését szabályozzák első sorban. Az emberi világi törvények gyakorlatilag átvették és ráépültek a vallásos törvényekre, így nincs is meghatározva külön vallásos büntetés azok áthágására, hanem pusztán világi retorzióra számíthatnak a bűnösök. A legfontosabb parancsolatok a következőek:

• Ne gyilkolj (tehát ne ölj ok nélkül)
  
• Ne légy árulóvá (emiatt a bosszú legális, és nem számít súlyos esetekben gyilkosságnak sem a vérbosszú)
  
• Óvd a világot (az emberek teremtésének vallásos interpretációja alapján)
  
• Tisztelj bármilyen életet, ahogy teremtőd Sinan is tette (utalva itt arra, hogy a lidérceket sem irtotta ki)
  

Minden egyéb világi törvény ezek részletezésére és szabályozására jött létre. A kizsákmányolást nem tiltják expressis verbis törvények, így a gazdag réteg gyakran a szegények kizsákmányolásával tartja fenn magát. A parancsolatok betartása és betartatása erény, az utóbbiért pedig az ember életét áldozni hőstett.

Antropológia

Az emberek számára a személy test és lélek egysége, de ebből a lélek sokkal fontosabb. Vallják, hogy haláluk után Sinan isten veszi fel a halottak lelkét, ha már átestek a Névadás Napján. A férfi és női szerepkörök gyakorlatilag kiegyensúlyozottak az istenek mintájára, mégis az otthon fenntartásában és a család vezetésében a nőké a főszerep. A férfiak első sorban harcokban és tudományokban tudják kitüntetni magukat. A házastársi hűség egy istenek előtt megkötött kapcsolatban elvárt, a hűtlenség pedig árulásnak számít.

Eszkatológia

A világ végéről az emberek azt tartják, hogy Vahe egyszer sikerrel fog járni, és az álmai bekebelezik a valóságot, Sinan álmát. A legendák alapján úgy gondolják továbbá, hogy ekkor mindenhonnét a hozzá és Tsvig-hez leghűségesebb és legkiválóbb harcosokat testben is magához veszi Sinan, és újraálmodják a világot, közösen. Ebben az új világban nem lesz Vahe ellenség,  hanem mind ő mind pedig Sinan és Tsvig fényesen az emberek között fog járni, azokkal az emberekkel együtt, akiknek a lelkét korábban magához vette. Később ezek a mondák kiegészültek annyival, hogy az istenekhez hű más fajokat is bevették az Új Álom lakói közé.