Birodalmi területek

Ahogy Estranceből, vagy Sinarinból, úgy néhány puszta földút mellől is indulnak vonatok szerte a birodalomba, ha ugyan figyelembe vesszük a komor, kopár és kisebb települések mellett kifejezetten elhanyagolt megállókat. Néha csak a vonatablakok magányából pillantunk le rájuk, de senki sem tiltja, hogy hintóval, vagy gyalogszerrel megközelítsük őket.
A kanyargós földutak tényleg bárhová elvezethetnek, fel a dombságokra, egészen a hegyvidéki magaslatokig, kegyhelyek rejtekéig, erdőkbe, át a földművelők zöldmezőin, ismert és kevésbé népszerű településekre, nagyvárosokon át a tanyákig.
Külön említésre méltóak a keresztutak, melyek gyakorta babonás, mágikus találkozóhelyek és a birodalmat átszövő úthálózatok és mellékvágányok népes számának köszönhetően bizony nem is annyira ritkák.

Útszéli fogadók

A falvak előtt, vagy éppen arra, ahol közel s távol egyetlen települést sem látni, különféle fogadók jöttek létre az utak mentén, mint népszerű pihenőhelyek.

// Nyugodtan el lehet engedni a fantáziát és kitalálni saját helyeket, a mellékelt példákat gondolatébresztőnek szánom//

Ilyen például  a Három banya púpja, melyet földművelő lánytestvérek alapítottak és finom házi ser, kovászos kenyér mellett falusi étkekkel, baromfiból, disznóból készített különlegeségekkel örvendeztetik meg az útszéli vándorokat.
Vagy a Pajta nevű fogadó, ahogy neve is mutatja egykoron istálló volt, ám annyira kívül esik mindentől, s olyan távoli az egyes falvaktól, hogy gyakran kértek szállást idegenek az itt gazdálkodó parasztembertől. Így az elmés gazda gondolt egyet és máris bizniszt csinált a dologból, a megfáradt vándorok puha szénán, szalmán tölthetik az éjszakát, hátasjószágok és legelő bárányok, kecskék, tehenek társaságában, csupán kevéske alamizsnának valóért.
Emberek körében kevésbé népszerű megállóhely például a  Deszkacsonk, melyet egy alakváltó házaspár működtet, szintén távol esik mindentől, az erdő közelében, mégis olcsón van több kiadó szobája, amit a fáradt vándorok előszeretettel vesznek igénybe, főleg ha az embertől más fajba tartoznak. A hely recsegő padlódeszkáival, bedeszkázott ablakaival, és düledező emeleteivel nem annyira népszerű emberkörökben, ám annál nagyobb lelkesedéssel szállnak meg dohos, pókhálós berkeiben lidércek, éjtündér vándorok, módosabb hibridek, vagy éppen alakváltók.




Vallási kegyhelyek, napórák


A vallási érzületűek felkerekedhetnek és a nagyobb dombságok irányába fordulhatnak. Nem egy vallási kegyhely található magasabb vidékek tetején, így az odalátogatók zarándoklatnak hívják a túrát, hiszen általában gyalogszerrel jutnak el a dombságokra épített kőkörökig. Meghitt, kellemes hangulatú helyeken találjuk, a vad rétek rejtekében megbúvó kövek árnyékába érdemes leheveredni, ha az istenekkel szeretnénk diskurálni. Több történelem kutató és csillagász is felbukkan, hogy a kőköröket vizsgálva elvégezze méréseit, közben megosszák saját élményeiket, legendáikat istenekről és tudományokról.

A napórákat ugyancsak vallási célzattal síkabb területeken találni és bizonyos nincsenek is annyira szem előtt, mint gondolnánk. Az igazán impozáns, vadvirágokkal övezett területekhez bőven le kell térnünk a mellékutakról és gyalogszerrel nyakunkba venni a mezőségek vadregényes világát. Sok helyen árnyas lombhullató fák, vagy füzek őrzik azokat a szemetgyönyörködtető területeket, ahol az emberek ősei felállították a napórákat. Érdemes hosszabb időre pakolni, mert a vallási áhítat átélése mellett a két nap fényjátékkal kedveskedik az éhező szemnek amikor eltérő napszakokba lép.




Dombrozat

Ha a világ változatos domborzatát szeretnétek szemlélni, váltsatok jegyet a hegyek irányába, a vonatok elvisznek valameddig. Tarka zöld dombságok és kopár sziklák váltják egymást egyre északabbra. Mérnökeink azonban nem vették a fáradtságot, hogy a hegytetőre lebegő állomásokat hozzanak létre, északot meghagyták a tündéreknek, a kopár sziklákat, hegyes, szürke vonulatokat pedig az alakváltók és merészebb turisták próbálkozásainak.
Sziklakiugrások, hegyvidéki patakok, meredek szakadékok, szürke kövek ugyanúgy megtalálhatók a világban, mint pusztaságok.

A puszták népe földműveléssel foglalkozik és tanyákon, falvakban találjuk őket. Állat és növénytermésztésüket olykor feldobja egy-egy korabeli találmány, így nem ritkán látni hátra szerelt fémes permetezőket, melyekre propelleket erősítettek, így a munkást valamennyire képesek megemelni a hatékonyság érdekében. Napraforgómezők, lucerna, búza, árpa kukoricaültetvények sokasága veszi körül Estrancet is és húzódik Sinarin felé.
A főváros felé számtalan gyümölcsöst, zöldségest találunk, a rónák végtelenjére pillantva néha olybá tűnik nincs is végük, hosszuk. A gazdálkodó földművesek aztán ellátják a városokat élelemmel, nyugodalmas, egyszerű életük ritkán adnák fel még a csodák ellenére is.



Sötét rengeteg

Sötét rengetegként emlegetik azt a buja erdőséget, amely Estrancetől nem messze húzódik és éppen kikerüli a lidércföldeket. Ahogy a kopár szürke táj, úgy a vidék is meglehetősen népszerűtlen, ráadásul ide nem visz el semmiféle vonat, sokkal inkább főszereplője a rémmeséknek, melyekkel édesanyák ijesztgetik engedetlen porontyaikat.
Hogy mi minden él sűrűjében nem lehet pontosan tudni, vannak egyes területei, amit még az alakváltók se szívesen látogatnak. Peremén még találunk barátságos tölgyeseket, lombosokat, kellemes erdei tisztásokat, néhány út is vezet körbe, illetve előre a sűrűje felé. Ezek mentén vadvirágok, erdei gyümölcsök, ehetők és mérgezőek is nőnek. Errefelé nem ritkán bóklásznak gombászok, amíg az ösvény kitaposott és biztonságos, beljebbre azonban nem merészkednek, talán csak az alakváltók.
A lombhullató erdőséget tűlevelesek váltják fel és ahogy egyre beljebb visz a kalandozó útja, úgy magasodnak a fák is, hogy az eget már teljesen eltakarják.
Odabent halott csend és tökéletes sötétség honol. Itt-ott még feltűnik az alakváltók egy-egy szemvillanása, aztán az is belevész a homályba. A völgyek végül az erdő közepébe vezetnek, de hogy arrafelé mit találni, arról kevesen számolhatnak be.
A legmerészebbek híresztelik, miszerint akkora csend van, hogy egy apró madár zizegése is hangosnak tűnik és olyan sötét, hogy orea világítással is csak fél méterre látni. Errefelé nem szabad fogyasztani semmit, túlmászni az indákon egyenesen életveszélyes, hiszen az ismeretlennek vannak a legélesebb karmai.


Az erdő felé indulva jónéhány barlangot találunk, de errefelé se javasolt bóklászni, hacsak nem vagy kalandor lelkű alakváltó. Mivel a medve bőreváltók igazán szeretnek barlangmélyekre húzódni, jobb, ha nem háborgatjuk őket.
De nemcsak erdei megvebarlangok találhatóak a birodalmakban, hanem mész-és cseppkőképződmények is, ezek azonban elhagyatottak és isten tudja miért. Az biztos, hogy turistalátványosságot nem csináltak belőlük, de ha megfelelő térképünk van és vonatra szállunk felfedezhetünk egyet, hátha kincsek és szerencse lapul a mélyén.

A patkány alakváltók inkább Estrance csatornáiban keresik szerencséjüket, de ástak már üreget a városon kívülre is. Ezek apró, földalatti patkányjáratok, melyekbe rajtuk kívül legfeljebb egy pixi fér. Az úthálózatok zegzugosak és labirintus szerűek, könnyen eltéved bennük bármi.



Városok, falvak szerte a világban

A világban természetesen temérdek város és falu található, ide elvisznek a gőzösök.

//Ahogy a fogadóknál, úgy itt is hangsúlyoznám, hogy a világ keretein belül bármit ki lehet találni, az alábbiak csak példák//

Ott van például Wakefield városa, ahol pompázatos növény kiállításokat láthatunk, arborétumok, díszkertek és gyógyfürdők apró városkája, leginkább turizmusból él. Penshaw egy nagyobb bányaváros, mely széntermeléssel foglalkozik, kohóikban vasat edzenek, de túlságosan füstös, gőzös gyárváros, ahonnan leginkább csak vonatok érkeznek Estranceba vagy Sinarinba, hogy terméket szállítsanak, hacsak…nem hallottunk titkos pletykákat róla, hogy bizony ritka kardokat és tőröket is lehet kapni, ha tudjuk melyik kovácsot keressük.
Crasmere kisvárosa egy hatalmas vár, ahol történelmi adatok és levéltárak labirintusára bukkanhatunk, ha netalántán nem találnánk valamit a főkönyvtárakban, míg Ecrin egy kellemes kis falu, ahol a helyiek házi koszttal és falunapokkal fogadják Sinan szent nevére a kikapcsolódni és feltöltődni vágyókat.
Ha valaki nagyon messzire utazna, egészen a tengerig, természetesen arra is van lehetőség, több kikötőváros is ismert, úgy mint például Innsein vagy Lanteglos, ha pedig üdülni vágyunk, úgy Alverton tengerparti városát szokták ajánlani.