Tír na nÓg

Tír na nÓg, végállomás! Kérem szálljanak le a szerelvényről, a vonat visszafordul Sinarin felé! - hallhatja bárki, aki a tündérföldekre igyekszik, a vasút ugyanis csak a határig közlekedik, onnantól aki erre a földre akar lépni, kénytelen igénybe venni a ritkásan induló postakocsik egyikét, vagy a hagyományos és rendkívül barbár szokásokhoz nyúlik vissza: nyeregbe pattan és lovon teszi meg az utat a legközelebbi település felé az első talán egy mérföldön kiépített macskaköves úton. Az után örülhet, ha a döngölt földút még valameddig elviszi, azon túl viszont nincs más, csak az emberi szem számára felismerhetetlen erdei ösvények.

Viszont mindazok, akik vállalták ezt a kényelmetlen utat egyöntetűen arról számoltak be, hogy bizony nagyon is megérte. A szinte végtelennek tűnő erdő hatalmas fái fenséges látványt nyújtanak minden évszakban, ha pedig valakit az éjszaka is odakint ér, annak csodálatos új világ tárulhat a szeme elé. Az orea ércként és kristályos formában nincs meg a földben - ami a határvidéken megjelent már régen kibányászták mindet - ellenben az élő szervezetek természetes alkotóeleme, nem csak a tündéreké, hanem a növényeké és állatoké is. A mágikusnak tartott vegyület pedig életre kelt Sinan Napja alatt, a sötétben már látható fényt ad. A virágok és a gombák a szivárvány minden színében foszforeszkálnak, ahogyan az éjjel aktív rovarok is, sőt, a nagyobb testű állatoktól sem ritka, hogy tompa fénnyel ragyogjanak az éjszakában, míg a kisebbeknek csupán csak az orruk, vagy a bundájuk csíkjai árulják el, hogy bizony ők is itteni őslakók. Elvétve találkozhatunk faunok kisebb településeivel és fából épült házaikkal, talán tízzel egyszerre, de még többször magányosan, ahol ha szerencsénk van a háziaknak éppen jó a kedvük és megengedik, hogy a magányos utazók eltöltsenek ott egy-egy éjszakát.

A pixik kaptárai felé vezető utakon feltűnhet, hogy már olyan dolgok is ragyognak, amik távolabb nem szoktak. A fák levelei, az avar, de néha még a lovak patáján megtapadt por is is jelzi, hogy már közel a kaptár. Meglátva viszont ezek a helyek az emberi szem számára cseppet sem szépek. Összehordott kövek, ki tudja mivel ragasztott ágak teljesen kaotikus tákolmányának tűnik, ami akár három méter magas is lehet, de lenyúlik a föld alá is. Hogy belül hogy néz ki, azt külső szem még nem látta, de a tündérek elmondásai és szedett-vetett rajzaik alapján egészen otthonos, egy nagy központi kürtővel, körülötte spirál alakú utcával, amiből járatok nyílnak kifelé, ezekbe viszont behordanak mindent, amit találnak és tetszik nekik. Apró eszközeikkel egészen jól meg is munkálják a hely belsejét faragványokkal, aprócska lámpásokkal, ám kívülről ebből semmi sem látszik, így vagy igaz vagy nem.

Ha tovább megyünk az erdőben eljuthatunk kisebb kristálytiszta vízű tavakhoz, időnként egy-egy nagyobb tisztáshoz is, ahonnan pedig megpillanthatjuk a Tír na nÓg szívében lebegő sziklákat, a fénytündérek otthonait. Az előrelátók, akik őket szeretnék meglátogatni léghajóval érkeznek, emberek számára ugyanis ez az egyetlen mód, hogy feljussanak a sziklákra, ahol a fénytündérek királya székel. A magasban lebegő sziklákon az épületek, házak és paloták felfoghatók akár egyetlen nagy városnak is, és ez az egyetlen olyan hely, ahol az emberek letelepedhettek, közöttük is elsősorban a természettudományokkal foglalkozók kaptak engedélyt a tündérektől, akik elkötelezett hívei a helyi flóra és fauna tanulmányozásának. Néhány kiváltságos a könyvtárukba is bepillantást nyerhetett, bár az írásra és a könyvek készítésére a tündérek csupán az Ütközés után szoktak rá, az előtt leginkább szájhagyományokon keresztül terjedt a tudásuk és a történeteik.

A lebegő sziklák mély árkokat és gödröket hagytak ott, ahonnan kiszakadtak, ezeket pedig az éjtündérek népesítették be, de a leírások szerint az egész erdő alatt kiterjedt barlangrendszer húzódik, feljárataikat nem jelölik, csupán hasadékoknak tűnnek a természetes tájban. Azok, akik nem tudják mit keresnek elmennek mellettük, az éjszaka pedig csodálkoznak, hogy honnan kerültek elő a tisztásokon a holdat dicsőítő éjtündér gyülekezetek. Ők még az emberek tudósait sem szívesen engedik le maguk közé, ha esetleg egy-egy embert mégis a bizalmukba fogadnak, annak rendkívüli mesterembernek kell lenniük. A barlangrendszerben is megtalálhatók a foszforeszkáló gombák, ahova lejut a fény, ott még növények, néha még fák is nőnek, a föld alatti folyók csobogása pedig messzire elhallatszik.

Három mesevilág egymás fölött, ami amennyi csodát rejt ugyanannyi veszélyt is. A ragadozókat a tündérek szándékosan nem irtották ki, hiszen részei a természetes ökoszisztémának, a növények nagy része pedig az emberi szervezet számára mérgező, ahogyan a helyi állatok húsa is megfekszik a felkészületlen gyomrot, ám mikrodózisos adagolással mindhez hozzá lehet szoktatni a szervezetet, ha valaki elég elhivatott.

A domborzat leginkább dombos, a lebegő sziklákon kívül igazán magas hegyek csupán a birodalom legészakibb részén helyezkednek el, ami már a sarkkörnél van, így örökké hó borítja, ám a fénytündérek nagyon kedvelik azt a vidéket, mondhatni nyaralóövezetnek számít nekik, de tíznél is kevesebb ember volt, aki ezt a saját szemével látta.

Tír na nÓg technológiai fejlettsége messze elmarad az emberek birodalmáétól, mert nem engedik be a legújabb vívmányokat, azokat főleg nem, amik szénnel és gőzzel működnek. Szeretik a dolgokat meghagyni a maguk természetes mivoltában, egyedül a vezetékes víz az, amit még az öregjeik is elfogadtak, már ahol egyáltalán megoldható, hogy legyen. Nincsenek gyáraik, sem hatalmas iparuk, leginkább az alkimista alapanyagokkal kereskednek az emberekkel, cserébe viszont a környezetük teljesen tiszta, így az utóbbi időben elkezdett fellendülni a turizmus, főleg azok az ember arisztokraták igyekeznek valamiféle nyaralóhoz jutni itt, akiknek családtagjaik tüdőbajjal küszködnek, de nemrégiben felépült az első nagyobb szálloda is a gyógyulni vágyók számára, már ha az egészségük érdekében hajlandók lemondani a liftekről, síneken közlekedő kocsikról, a fogaskerekek kattogásáról és általában a pörgős életről, mert a tündérek bizony sosem sietnek sehová.