Alakváltók

Az alakváltókról

Akárhány év telt el, az emberek, tündérek, még a lidércek sem látogatták a Sötét Rengeteget. Egy fenyegető, a legrosszabb rémképeket előcsaló vidék az, ahonnan soha nem tért vissza élve expedíció. A legfelkészültebb ember katonák, a legádázabb faun harcosok, mind odavesztek. Ez egyetlen dolgot azonban bizonyított – lakik odabent valami. És végeredményben a Sötét Rengeteg volt az, ami meglátogatta a többi fajt, megmutatva az alakváltók félelmetes faját az új világnak.

Több teória kering arról, hogy az alakváltók hogyan alakultak ki, vagy egyáltalán miben rejlik a lényegük. Emberi tudósok szerint az „alakváltó” maga egy orea-alapú létforma, egy gyorsan szaporodó parazita, ami más szervezeteket foglal el és igen hamar a részévé válik. Mások szerint puszta véletlen eredményei, az Ütközéskor elszabaduló energiák fajokat összemosó erejének köszönhetik a létezésüket. Ez a bizonytalanság pedig csak tovább növeli a feléjük érzett bizalmatlanságot és ellenségességet, így az alakváltók javarészt titokban járnak.

Ezt viszonylag könnyen tehetik meg, ugyanis egy alakváltó nézhet ki egyszerű embernek, tündérnek, akár lidércnek is. Fontos megjegyezni, hogy csak a kinézetükben egyeznek a többi fajjal, azok mágiáját vagy különleges adottságait nem birtokolják. Egy alakváltó tündér talán repülhet, de sosem fog fényt hajlítani vagy illúziót bocsájtani senkire. Egy alakváltó sosem lesz Álmodó. Egy alakváltó nem manipulálja a saját vérét, mint a lidércek. De jobbára nincsenek is rászorulva, ugyanis van egy saját különleges képességük.

A Sötét Rengetegből előmerészkedő alakváltók négy állat jegyeit voltak képesek előhívni. Hatalmas, nesztelen léptű puma, vérszomjas farkas, természetellenesen óriási medve , és a legkésőbb megjelent, városi környezethez alkalmazkodott patkány. Ezek voltak azok a szörnyek, amik bevették magukat a többi birodalomba és végül lelepleződtek, de abban sosem lehetünk biztosak benne, mi minden szunnyad még a Sötét Rengeteg mélyén.
Értelemszerűen jelenleg csak ez a négy alfaj játszható.

Az alakváltás egy hosszú folyamat, másodpercektől percekig telhet egy-egy alakváltónak, a gyakorlatától függően – legalább is ez a hivatalos álláspont az Akadémia zoológusai között. A folyamat végén a négy állat valamelyikének groteszk mód megnőtt változatává alakulnak, minden korábbi faji ismertetőjegyük (a tündérek szárnyai, a faunok szarvai, a lidércek beteges külleme) eltűnik, az anyagmegmaradás törvényét teljes mértékben figyelmen kívül hagyva. Egy nádszálvékony fénytündér is képes háznyi óriásmedvévé alakulni, mintha a szervezetük valahogy rejtve tartaná a rengeteg izmot, ami épp csak a parancsra vár, hogy előjöhessen.
Mivel azonban az átváltozás egy folyamat, nem pusztán a két végpont létezik. Minél tovább tart alakot cserélni, annál több idő áll az alakváltó rendelkezésére, hogy tetszőleges állapotban megállítsa a változást, groteszk fél-alakot felvéve. A fél-alak még magán hordhatja a másik jellemvonásait, bár minél előrehaladottabb állapotban állítja meg az alakváltó, annál csökevényesebb formában (a legtöbb tündér-alakváltó a folyamat felét meghaladva már nem tud repülni). Fontos  megjegyezni, hogy hatalmas különbségek vannak egy felerészt váltott alakváltó és egy hibrid között. Az alakváltó testének minden porcikája egyszerre kezd változni, így sosem érheti el a hibridek mozaikos kinézetét. Ők nincsenek is örökre ebbe a formába kárhoztatva, a hibridekkel ellentétben, ugyanakkor nem pusztán a testük változik. A folyamat megváltoztatja a gondolkodásukat, lépésről lépésre közelítve az elméjüket a vadállat ösztönös gondolataihoz és primitív világszemléletéhez. Egy bizonyos határ után már nincs barát, ellenség, szükséges rossz, törvény vagy erkölcs. Csak az állat ösztönei vannak, az mozgatja az alakváltó minden cselekedetét.

Az átváltozással az alakváltók fizikai ereje meghaladja valamennyi faj átlagát, méghozzá jelentős mértékben. Ezen kívül a fajtájuk függvényében egyéb fiziológiai előnyöket is nyernek (például a patkányok érzékei lehetetlen mértékben kiélesednek, a farkasok képesek veterán katonákat megszégyenítő összhangban dolgozni, a pumák ügyessége és lopakodókészsége is megnő).

Az alakváltók nem öröklik az alapformájuk élettartamát. Megfigyelések szerint valamennyi alakváltó élettartamai 200 év körül van, legyenek tündér vagy ember alakúak, állatfajtától függetlenül. A szomszédos fajok területén fellelhető alakváltók közül szinte egy sem emlékszik már hírből sem arra, mi volt a Sötét Rengetegben, mivel az eredetileg előmerészkedő példányok javarészt kiöregedtek és meghaltak. A mai alakváltók szinte mind új generációsak, szülőktől öröklött képességekkel.

Az alakváltók egymással csak úgy tudnak utódot nemzeni, ha megegyezik az állatfajta, amit előhívnak. A nem-állati alakjuk véletlenszerűen öröklődik bármelyik szülőtől, ennek látszólag nincs semmiféle szabálya. Más fajokkal keveredve hasonló szabályok vonatkoznak rájuk, azonban az alakváltást mindig tovább örökítik, figyelmen kívül hagyva, hogy a partner ember, lidérc vagy tündér. Számos „gyógyult” Álmodó és kitagadott, erőtlen lidérc valójában titkolt alakváltók gyermekei, pusztán az eddig felfedezettlen képességük kiírtotta belőlük a rokon fajaik mágiáját. Mivel csak keveredéssel adják tovább az adottságukat, a pixik egyszerűen a méretükből adódóan kimaradtak ebből a folyamatból.

Játéktéri megjegyzés: A Collision világában a mágia meglehetősen kötött, a fajok csak a leírásokban szereplő mágiákkal rendelkeznek, azokat kisebb vagy nagyobb mértékben képesek használni. Az egyedi mágikus képességek minden esetben valamilyen oreával rendelekző felszerelésből fakadnak, ha a játékosok ilyet szeretnének, nyugodtan kérdezzék az adminokat.