Jeremiah Cooper

Jeremiah Cooper

Ember – „Kutatási Asszisztens” - 32 – Michael Fassbender

-----------------:O:-----------------

Jeremiah legfeljebb közel kétméteres magasságával tűnik ki a tömegből, de egyébként rövid szakállát leszámítva (amit leszerelése óta növeszt) minden tekintetben beillik az eltávon lévő katonák közé, amikor épp nincs munkában. Szereti régi légierős egyenruháját hordani, amiben még annak idején léghajókon szolgált, és amennyire tőle telik, igyekszik ápoltnak is tűnni. Arca arányos, egyesek szerint egészen helyes is, noha ez őt legkevésbé sem érdekelte ez idáig. Haja és szeme is barna, ahogyan kisnemesi vonalból származó édesanyjától örökölte. Egyenruhája alatt láthatóan kimunkált izmok feszülnek, ezt pedig a nehézfegyver-kezelői múltjának köszönheti. Munkában, küldetéseken az Akadémia által alaposan módosított felszerelését viseli, ami ha kell, gázmaszkkal az arcát is takarja. Amennyire átlagos látvány nélkülük, annyira tiszteletet parancsoló – sőt, félelemkeltő talán - teljes öltözetében.





A légierőnél eltöltött hosszú évek nyomot hagytak Jeremiah személyiségén: Precíz, pontos és tisztelettudó, amennyiben nemesekkel és rangban fölötte állókkal beszél, még abban az esetben is, ha egyébként legszívesebben lelőné őket. Ha régi jelentéseket olvasnánk róla, egy olyan katonát ismerhetnénk meg, aki minden áron véghez vitte a rá kiszabott küldetést, és mai megbízói nem is látnak soha mást belőle. Egy veteránhoz képest meglepően választékos a szókincse, amit a szabadidejében olvasott regényeinek és nemesi hátterének köszönhet. Ezen a kimért és hideg állarcon túl csak azok láthatnak, akik elnyerik a bizalmát, főként a harcmezőn. Ők egy nyugodt és jókedvű Jeremiah-t ismerhetnek meg, aki mintegy idősebb testvér figyel azokra, akik egy oldalon állnak vele, és mindent meg is tesz, hogy ne csak be, de épségben ki is jussanak a Peremvidékről. Nagyon szeret viccelődni, és a lehető legkevésbé sem tűri az ártatlanok ellen elkövetett túlkapásokat és az igazságtalanságot. Ha teheti, parancsra sem öl, hanem megpróbál békés megoldást keresni a nehéz helyzetekben – ez azonban könnyen változhat, ha a társai életének védelméről van szó. Egyébként küldetéseken kívül igen visszafogott szociális helyzetekben, és inkább a fal mellett beszélget egy közeli ismerősével egy pohár bor mellett, sem mint a figyelem középpontját keresse. Hosszú bevetéseket töltött a Peremvidéken, aminek következtében minden áron visszavágyik oda, és szeretné felfedni annak minden titkát.



Jeremiah gyakorlatilag semmilyen természetfölötti képességgel sem rendelkezik. Ezzel ellentétben az Akadémia mindenféle (közepesen instabil) kísérleti felszereléssel ellátta, amik (többnyire) nem is okoznak balesetet használat közben. Egyenruháját amennyire csak lehetett finommechanikai berendezésekkel töltötték ki, ami megkönnyíti a felszerelésének mozgatását, valamint a fizikai erejét is másfélszeresére növelik. Legfőbb fegyvere egy módosított fémszegecs-vető ami képes gyors egymásutánban öt lövést is leadni, hangsebességnél gyorsabb, harminc centis lövedékekkel. Emellett magánál tartja még civilben is a légierőnél rendszeresített szablyáját. Ugyan lenyűgöző és modern felszerelése, igen gyakran hibásodik meg, valamint rengeteg kalibrálást és karbantartást igényel. Mindemellett az egész motorja és szíve egy orea-katalizátor hátizsák, amely ha megsérül, minden csak halott súllyá válik Jeremiah-on.



Ilyen kényelmetlenül még nem érezte magát Jeremiah egy ennyire kipárnázott széken. A Bölcsek köve Alkimista Akadémia tárgyalójának impozáns rózsaablak-berakásai és tudós ősök fesményekről visszaköszönő szigorú pillantásai lenyűgözték, de borzalmasan feszélyezték is. Legszívesebben egy kocsmában egy sör mellett felvételizett volna, de erről legnagyobb szomorúságára nem ő döntött. Végignézett a három taláros alakon, amelyek indokolatlanul messze ültek tőle a teremben. A középső – „Dékán Úr” ahogy hívták a többiek – összeráncolt tekintettel olvasott valamit az elé terített papíríveken.
- Úgy gondolom érdemes a legfontosabb kérdéssel kezdeni. Maga alig múlt harminc, még volt bőven ideje a seregben. Itt az áll, hogy léghajón szolgált. Ráadásul a nemesi származása miatt nem is a sereg alján kallódott. Miért szerelt le?
Sejtette, hogy a legnyilvánvalóbbal kezdik, szóval igyekezett anélkül válaszolni, hogy ténylegesen visszaemlékezett volna azokra, amiket parancsra elkövettek a Peremvidék megjelenésekor az első útjukba kerülő kalandorok és bolond civilek ellen. „A Peremvidéknek nincsenek szemei” – mondták a felettesei. Ösztönösen fintorognia kellett. Ugyan számtalanszor kimosta már azóta, nem tudta nem látni az egyenruhája ujjára varrt tizedesi csillagokon a vért, amikkel most is babrált.
- A hadsereg indokolatlan túlkapásai miatt döntöttem így. – felelt kurtán, egy lélegzettel, nehogy megakadjon a hangja.
- Túlkapásokkal vádolni a sereget kissé extrém talán, Cooper úr. – Vonta fel a szemöldökét a dékán balján ülő, viszonylag fiatal férfi. Jeremiah jól ismerte, ő volt az Akadémia összekötője a hadsereggel, valószínűleg a kutatási és fejlesztési projekteket is ő kezelte. Sokszor látta a légi kikötőnél a régi feletteseivel tárgyalni. – De most ez mindegy is. Miért gondolja, hogy nálunk nem kell majd ilyesmit csinálnia? Mi is a Peremvidékre fogjuk küldeni.
- Úgy tudom, hogy önök fegyvertesztelésre és anyagbeszerzésre keresnek munkatársat. Ezek elvégzéséhez megítélésem szerint nem szükséges ártatlanokat ölnöm „elővigyázatosságból”. – Jeremiah hangja fenyegetően élesen csengett a javarészt üres teremben, de a rosszindulat nem is a vizsgabizottságnak szólt, hanem a sereg vezetőségének. Ezt feltehetően érezték a jelenlévők is, ugyanis a harmadik tag, egy rendkívül idős hölgy, aki alig látszott ki a talárjából, békítően szólalt meg. Amennyire ruháiból leszűrte, ő volt az Egyetem küldöttje a meghallgatáson, hiszen a meghirdetett állás egy ritka együttműködés terméke volt a két intézet között.
- Ez pontosan így van, Tizedes. Viszont a peremvidék veszélyes. A beadott anyaga alapján eszünk ágában sincs kételkedni a képességeiben. Nehézfegyver-kezelői képesítéssel kevesen sétálnak manapság odakint, munka nélkül. Nekünk pedig valaki olyan kell, mint ön. – Tartott egy pillanatnyi szünetet, ami után viszont olyan hangon folytatta, amitől egy szempillantásra hidegebbnek érezte az orea-kazánokkal fűtött termet. – Viszont tudja, hogy kísérleti felszerelést kezelni veszélyes. Bármikor meghalhat odakint. Egy végzetes meghibásodás, és nem lesz olyan személy, aki összerakja önt ismét. De ezt tudja, benne volt a kiadott prospektusban. Miért szeretné ezt a munkát ezek tudatában?
- A Peremvidék miatt. – Vágta rá azonnal. – Vissza akarok menni oda. Szabadon. Szabadabban, mint a seregben.
Jeremiah-t kirázta a hideg, de nem a hölgy korábbi fenyegető hangvétele miatt. Igen, el kellett követnie gyomorforgató dolgokat az osztagában. Igen, ölt ártatlanokat, amiért azóta is dühös magára és feletteseire. Igen, életveszélyes volt a Peremvidék. De hívta őt. A túlvilági gyönyörűsége, a felfedezetlen tájak, az ismeretlen élet sokasága. Az álmai. Soha nem álmodott furcsa dolgokat akkor, amikor a léghajóján szolgált. Azon a néhány héten, amit a Peremvidék megjelenésekor eltöltött a területen, viszont különöseket álmodott. Tudta, hogy ez más, mint az álmodók mágiája. Valamit viszont a Peremvidék láttatott vele. Egyre inkább hívta, be a közepébe, elveszni az erdőben és a mocsárban, majd pedig kiutat találni egy soha fel nem fedezett világba. Vagy talán nem. De tudta, hogy ott kell lennie. Vissza kell térnie. Úgy, hogy nem kötik a sereg feladatai. Hogy a maga tempójában csinálhatja a dolgait.
- De nem fél, hogy meghal? – Kérdezett a dékán őszinte érdeklődéssel.
- Nem. Ha meghalok, Sinannál leszek. Azzal meg, hogy biztosítom a Peremvidéket, csak betöltöm azt, amiért teremtettek. – Felelte teljes nyugalommal és meggyőződéssel. Annak idején egy pap volt a tanítója édesanyja vidéki birtokán, és nagyon szerette hallgatni a történeteket, amiket Sinanról, a másik két istenről és hőseikről mesélt. Ahogy pedig felnőtt, eldöntötte, hogy el is hiszi a legendákat, pusztán mert el szerette volna hinni őket. Érzett valami régi, kollektív igazságot mögöttük, és ez nyugalmat is adott neki az olyan kérdésekben, amit most a dékán szegezett neki – és amikkel nap mint nap szembenézett a Peremvidék felbukkanása óta. A három felvételi biztos végül összenézett, majd egy kollektív bólintással nyugtázták is a ki nem mondott egyetértésüket.
- Rendben, Cooper úr. Ez esetben nincs több kérdésünk. Bizalmat szavazunk önnek a feladatkörben. Egy héten belül küldünk egy hivatalos értesítést a megadott lakcímére, amit ha megkapott, jelentkezhet is az első megbízására. – Nyugtázta is a dékán a ki nem mondott döntést. Jeremiah határozottan (kissé talán izgatottan is) kelt fel a székből, majd régi megszokása szerint tisztelgésre emelte a kezét. Minden készen állt. Hogy visszatérjen a Peremvidékre. Hogy betöltse a célját. Hogy hazataláljon.
- Ígérem, hogy megérem a pénzem.

Elfogadva!

Úgy gondolom, ez egy felettébb sikeres interjú volt, Mr. Cooper. A Peremvidék, és a mélyén rejlő, idegen, fenyegető, hívogató dallam immár visszavárja, felvértezve minden tudománnyal, amit ez az öreg világ mutatni tud az újnak. De vajon megéri-e a csalogató érzés a rengeteg veszélyt, amire leendő főnökei is felhívták a figyelmét? Meglátjuk.

Az biztos, hogy az előtörténet frappánsra sikeredett, az élethelyzet remekül átadta Jeremiah jellemét és a történetét is, az elrejtett vonzódás a Perem felé pedig baromi érdekes. Szóval nincs más hátra, mint előre. Hazafelé.

Ne felejtsd el elkészíteni a karakterlapodat, ezt itt tudod megtenni, leírást pedig itt találsz arról, hogyan is kell kinéznie.