Kezdőlap
Calendar
Legutóbbi képek
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
Belépés
Moira Greycloud 
Posztok : 55
Új szelek - Új utak
Pént. Ápr. 28, 2023 9:50 am
× A vér köteléke ×
Moira és Zoi
----------------- :O: -----------------
Ott állok a fal tövében az árnyékban, és a napfényben fürdő követség épületét figyelem. Elég régóta szobrozom már itt, legalább két órája. Szőke hajam, ember módra fontam össze, hosszú szoknyámba, mely eltakarta patás lábaimat, bele-bele kap a szél. Puha, csípőig érő kabát véd ellene, nem fázom.
Ezúttal nem Morosra lesek.
Zoi.
Mondanám, hogy furcsa kapcsolatom van vele, de ez senkinek nem lenne újdonság, hiszen egyik testvéremmel sem normális a kapcsolatom. Moros-szal folyamatos harcban állunk, a másik fivérem közömbös irányomban, mindjuk úgy elvagyunk egymás mellett, már amikor találkozunk. Zoi pedig… Ő Zoi. Nem tudom, hogy lenéz-e engem amiatt, hogy nem vagyok olyan erős, mint a többi faun nő? Nem tudom, hogy szeret-e? De… amíg moros nem egyszer hagyott ott a szarban, addig Zoi sokszor kirántott belőle. Néha csak annyit tett, hogy jól orrba verte azt, aki nem tett le a bántalmazásomról. De áruló módon ő is lelépett otthonról.
Még sem akarom ezt számon kérni rajta. Nem ezért várok itt. Látni szeretném, beszélni vele, megkérdezni, hogy van, talán… meg is ölelném kicsit. Hiányzik. Hiányzik az ereje, és mindaz, ami hozzáköt.
Nem tudom, mikor dolgozik a követségen, hogy van-e egyáltalán szabad ideje, hogy egyáltalán épp az épületben van-e? Egyelőre bátorságom nem volt odamenni a bejárathoz, és rákérdezni az őröktől.
Újabb félóra telik el. A szél csendesül, fordul a világ, és a fal tövében az árnyék keskenyebb lesz. El kell szánnom magamat végre, elvégre nem állhatok itt estig. Már így is, rám-rám néznek szemből az őrök, egyértelműen feltűnik nekik a vizslatásom.
Végül rászánom magamat. Halkan sóhajtok egy nagyot, lesimítom elől a szoknyámat, meghúzom a kabátka alját, és megindulok előre. Hangos tülkölés torpant meg. Automobil kattogása veri szét a viszonylagos csendet.
-Höhh! Basszus!
A vezető felől ronda káromkodás sorozat vágódik felém, az utcán minden szem felém fordul. Majdnem elé léptem. Szép kis találkozó lett volna Zoival, ha kivasalva láthat viszont. Fújok egyet, a jármű tovább hajt, minden visszatér a megszokott kerékvágásba, a kíváncsi és rosszalló tekintetek újra elfordulnak, mindenki végzi tovább megszakított munkáját. Körül pillantok, és most már további bajok nélkül jutok át a túlsó oldalra, egyenesen a követség bejáratához. Két őr áll merev szoborként két oldalt. A baloldalihoz lépek.
-Jó napot! –Köszönök rá, megengedve egy esetlen kis mosolyt.- Zoi Greycloud-to keresem. Szólnának neki, hogy Moira várja itt?
Az őr morog vissza valamit, de végül belép a kapun. Csak sejtem, hogy bent továbbította valakinek a kérésemet, hiszen alig félperc múlva újra a helyén áll. Természetesen nem engednek csak úgy be. Hátrálok egy lépést, felpillantok az épületre, és némi irigység fog el. Moros és Zoi is… rendes munkájuk van és jól élnek. A keserűség bánatként telepszik meg egy pillanatra bennem: Én miért vagyok ilyen szerencsétlen?
Aztán elhessentem ezt az érzést, visszahúzom magamra a várakozást, mosolyt bűvölök az arcomra. Nem kell, hogy Zoi bánatosnak lásson.
Zoi Greycloud 
Előtörténet : Ez vagyok Én Posztok : 77
Re: Új szelek - Új utak
Hétf. Május 01, 2023 5:51 pm
A vér köteléke
Moira és Zoi
-----------------:O:-----------------
Daphne ma a papírmunkát intézi a bátyámmal, így én csak tengek-lengek a követségen. A piaci incidens után, úgy vélem nem árt egy kicsit meghúznom magam, ezért ma nincs kedvem kimenni a városba, bár a Fal még mindig vonzó célpont, de lehet, hogy később még a kiskövetasszony kitalál valami programot, nem tudhatom.
A könyvtárba visz a lábam, ahol letelepedhetnék és olvashatnék, de a betűk sosem vonzottak különösen, így csak érdekességként nézegetem a különböző vászonba vagy bőrbe kötött könyveket, végigsimítva néhány különleges írásjelen, vagy dombornyomáson. Azt mondják, hogy sok világot meg lehet ismerni a szavakon keresztül, de én jobb szeretem magam megtapasztalni a dolgokat, az olvasáshoz még nem unatkozom eléggé.
Jó lenne a fegyverforgatási vagy a közelharci képességeimet gyakorolni, de nincs olyan hely, vagy legalábbis senkit nem szeretnék a szolgálók közül megrémiszteni, hogy karddal vagy az ostorral csapkodok valamit…… hmm….. talán mégis kitalálhatnék valamit, például láttam egy próbababát valamelyik szobában…..
Felvillanyozódva lépek ki a folyosóra, ahol majdnem beleütközöm az egyik lányba, akinek az arcán megkönnyebbülés jelenik meg, ahogy meglátja kibe botlott.
- Miss Greycloud….., Zoi… - vörösödik bele, ahogy kijavítja magát, mert már egy ideje próbálom elérni a cselédségnél, hogy így szólítsanak. – Az egyik őr szólt, hogy várják odakinn.
- Engem? – szalad fel a szemöldököm a homlokomra, hiszen nem tudom ki ismerhet itt, de azonnal görcs áll a gyomromba, mert ha a családom…… -
- Igen. – biccent. - Egy Moira nevű lány az, legalábbis azt mondta Paul-nak. – int az állával az ajtó felé.
Hát ha az előbb meglepődtem, most egészen megdöbbentem. Moira?
- Egyedül volt? – bukott ki belőlem, mire a lány, azt hiszem Frida-nak hívták, csak megvonta a vállát.
- Megyek, megnézem, semmi baj. – mosolygok kissé idegesen aztán, nem akarom megrémíteni, de erősen elgondolkozok, hogy szóljak-e előtte Moros-nak.
De nem bújhatok örökké a nadrágja mögé!
Nagy levegőt veszek, aztán határozott léptekkel a bejárathoz megyek és kitárom, hogy szembe nézzek azzal, ami ott vár.
Moira vár. Egy mosollyal az arcán….és egyedül van.
- Nővérem? Te vagy az? – rántom magamhoz, amint a döbbenetemet leküzdöttem, hogy erős ölelésbe zárjam. – Hogy kerülsz ide……egyedül?
Moira Greycloud Posztok : 55
Re: Új szelek - Új utak
Vas. Jún. 11, 2023 7:18 pm
× A vér köteléke ×
Zoi és Moira
----------------- :O: -----------------
Idegesség hulláma fut végig rajtam. Zoival találkozni nagyobb izgalommal tölt el, mintha a Peremhez kellene mennem. Nem, nem félek tőle vagy ilyesmi. Egyszerűen, csak már olyan régen láttam. Na meg azért az is igaz, hogy kicsit tartok attól, mit fog szólni a megjelenésemhez.A külsőmmel persze nem lehet baja, igyekeztem rendes ruhát venni, amiben látszom faun-utcalánynak. Éppen elég megrázkódtatás volt Morosnak, hogy a sittről szedett ki, és most a lelkem mélyén reménykedem, hogy mindezt nem mesélte el Zoinak. Igen, emiatt vagyok talán kissé ideges. Épp annyira csupán, hogy majdnem alágyalogolok egy száguldozó automobilnak, majd bárgyún vigyorgok a kapuban álló őrre. Még szerencse, hogy nem hajtott el a búbánatba.
Túl hamar tér vissza, én meg túl bénán toporgok mellette, és bámulok érdeklődve a képébe. Elárulhatná, hogy sikerült-e szólnia Zoinak, és jön-e a húgom? Sóhajtok, és mivel a leghalványabb jelét nem látom reakciónak, hát néhány lépésnyit odébb sétálok. Beharapott alsó ajakkal várakozok, továbbra is kellő idegességgel a gyomromban.
Aztán megjön.
Szinte kirobban a kapun, és magához ránt, mint valami mágnes. Megölel, és én ösztönből ölelem vissza.
-Zoi…
Olyan jól esik beszívni az ismerős illatát. Kibontakozom a karjai közül, de nem lépek hátra.
-Hát… néhány hete már a városban vagyok. Moros… nem mondta?
A kérdés ostobának is hangzik, hiszen, ha Moros mondott volna bármit is rólam Zoinak, akkor vélhetően nem azzal kezd, hogy egyedül vagyok-e itt? Legyintek egyet. Nem ez a lényeges.
-Eljöttem otthonról, ahogy Te is.
Adom meg a kérdés mögötti kérdésre a választ. Úgy vélem, hogy ebből rájön, épp olyan indokkal léptem le, amiért ő is tette ugyanezt. Más kérdés, hogy én gőgből, vagy bizonyítási vágyból, de megpróbáltam egyedül boldogulni is. Egyelőre persze, nem túl nagy sikerrel, de erről nem beszélek. Most még legalább is nem.
-Látni szerettelek volna. Ráérsz, vagy rossz időpontban jöttem?
Vallom meg az indíttatást, amely ma idehozott a követség épülete elé.
Zoi Greycloud Előtörténet : Ez vagyok Én Posztok : 77
Re: Új szelek - Új utak
Szer. Jún. 14, 2023 5:38 pm
A vér köteléke
Moira és Zoi
-----------------:O:-----------------
Hát, ha valakinek – Moroson kívül – örülök a családban, az kifejezetten Moira. Sokkban hasonlítunk egymásra, ő is örök lázadó, csak kissé másként, mint én, de az biztos, hogy ő sem a szüleink kedvence.
Az, hogy ő is lelépett otthonról, ezért nem lep meg, az azonban annál inkább, hogy bátyánk nekem erről egyáltalán nem tett említést, pedig ezek szerint Moira már pár hete itt van……
- Nem, nem szólt róla, de…… - igyekszem valamiféle mentséget találni Moros titkolózására, hiszen tudom, hogy bár ikrek, de soha nem jöttek ki egymással valamiért, - de, sok dolga és gondja volt mostanában. A követségi munka is leterheli, aztán ott volt az esküvő a Firesongoknál, na meg nem utolsó sorban én is a nyakába szakadtam. – mosolyodom el szerényen. – De most nem rólam van szó, - legyintettem egyet a kezemmel, - hanem rólad testvérkém. Ha nem is érnék rá, Daphne kiskövetasszony biztosan elengedne, hogy veled lehessek, ő a legkisebb, de a legjószívűbb főnök a világon. – biztosítottam róla Moirat, bár persze tapasztalatom az ellenkezőjéről nem volt, de a szívem mélyén éreztem, hogy így volt.
Mit össze aggódott akkor is, amikor a Firesongokhoz mentünk!
- Nagyon örülök, hogy itt vagy és megkerestél, biztos van mit mesélned, ahogy nekem is és bár a követségre nem hívhatlak be, engedély nélkül, viszont itt van nem messze Lorna konyhája, ahol nagyon finomakat főznek, meghívlak oda és aztán jól kibeszéljük magunkat. – mutogatok lelkesen és már vonszolnám is magammal, de aztán hirtelen megtorpanok és aggódva nézek rá. – De minden rendben veled, ugye? Jól vagy, nem bántott senki?
Nem értem Morost, még ha nem is kedveli Moirat úgy, mint engem, miért hagyta egyedül bolyongani a városban, legalább tényleg szólt volna nekem. Na, majd lesz hozzá egy két-szavam.
Moira Greycloud Posztok : 55
Re: Új szelek - Új utak
Csüt. Aug. 03, 2023 2:58 pm
× A vér köteléke ×
Zoi és Moira
----------------- :O: -----------------
Nem lepődök meg azon, hogy Moros nem szólt Zoinak arról, hogy itt vagyok én is. Nem túl… mondjuk úgy: jó hangulatban váltunk el végül. Annyira bedurciztam, hogy még a rendes lakcímemet sem árultam el az én drága ikertestvéremnek. Azt meg pláne nem, hogy mivel is foglalkozom, miből tartom el magamat. Mondjuk, talán az ő lelki békéje szempontjából is jobb, ha nem tudja. Nem minden mozzanata törvényes, és ez vélhetően nem tetszene neki. Ahogy korábban sem tetszett neki sok minden, amit csináltam. De hát ez van, ezt dobta az élet. Zoi más. Zoi mindig is megértett, de legalább is elfogadott olyannak, amilyen vagyok, és ráadásul így is szeret. Az összes testvérem közül Zoi az, aki a legközelebb áll hozzám, még néha a Moros-szal összefonódó lelki kapcsolatot is idesorolhatjuk. Mert azért azt nem lehet tagadni, hogy jó néhány hónapot ugyanabban a pocakban töltöttünk el az ikerbátyámmal. Ez pedig ad egy kötődést, egy olyan köteléket, melyet nem lehet csak úgy elvágni, vagy éppen figyelmen kívül hagyni.
-Azért… ehhhh… majd sajnálom őt, ha lesz rá időm.
Vontam meg a vállam, és az egész mondatból, a kelletlen hangszínből, a durcás ábrázatomból, és az egész testtartásomból Zoi máris leveheti, hogy a Moros-szal történt találkozás nem volt éppen felhőtlen. Hmmm… Sosem volt az.
-De, mesélj csak! Milyen esküvő volt a Firesongoknál?
Mert én erről nem tudok semmit, és erősen kíváncsi vagyok, miből is maradtam ki, amíg bújkálósdit játszottam. Közben hagyom, hogy afelé a bizonyos „Lorna konyhája” nevezetű műintézmény felé sodorjon. Nem ellenkezem, elvégre egy normális ebéd, rám is rám fér.
-Nem hinném, hogy Morosnak akkora terhet jelentenél. Te mindig is feltaláltad magad.
Megpróbálok itt arra célozni, hogy otthon sem kellett soha Zoi védelmére kelni, vagy bármi hasonló dologban segíteni neki. Mindig meg tudott állni a lábán. Biztos vagyok abban is, hogy Morosnak abban sem kellett sokat segítenie, hogy Zoi munkát találjon magának. Na persze, a Daphne nevezetű pixi-követasszonyról én is hallottam már, de java részét azért legendának gondolom. Persze, ki tudja? Még igazak is lehetnek a rémtörténetek. A gondolatra egy pillanat erejéig mosoly fut az arcomra, aztán a további kérdésein merengek el kicsit.
-Van mit mesélnem bőven, előre csak annyit, hogy jól vagyok, és most tényleg nem bántott senki. Csak nem akartam férjhez menni. Főleg azokkal a feltételekkel nem, ahogy anyánk azt meghagyta atyánknak. „Keress neki valakit. Akárkit.”
Próbáltam meg leutánozni anyánk hangját. Nem kis keserűséggel a gyomromban.
-Na de tényleg mesélj. Kimaradtam néhány családi pletykából. –Nevettem el magam végül.
Zoi Greycloud Előtörténet : Ez vagyok Én Posztok : 77
Re: Új szelek - Új utak
Csüt. Aug. 10, 2023 5:02 pm
A vér köteléke
Moira és Zoi
-----------------:O:-----------------
Az, hogy az ikertestvéreim között mindig volt valami feszült hangulat, már megszokott dolog volt, de ahogy kezdtem felnőni, egyre kevésbé akartam ebbe belenyugodni. A szüleink olyan gidákként tekintettek ránk, akikkel szövetséget lehet kötni, politikai csatákat megvívni és ehhez mérten kapta ki-ki a nevelését. Szerintük nekünk az volt a dolgunk, hogy beálljunk a sorba engedelmesen. De a népes gidaseregletből jó páran kilógtunk ebből a sorból és én nagyon szerettem volna, ha legalább mi, „kivülállók” összetartunk és szeretettel fordulunk egymás felé. Sajnos Moros és Moira eddig ellenállt, de én nem adom fel! Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb ők is megbékélnek egymással.
Ezért nem lepett meg, hogy bátyám nem beszélt Moiraról és, hogy nővérem is úgy tett, mintha nem érdekelné mi van a testvérével.
De engem nem feszélyeztek semmilyen határok, én voltam az ölelgetős, a vehemens kistestvér, akit mindenki szeret és én ezt pofátlanul ki is akartam használni.
- Nem is kell őt sajnálni, nem is hiszed, hogy mennyit változott. Jót tett neki a kiskövetasszony melletti munka. – bólogattam vigyorogva. – Bár azt gondoltam ismerem, de még engem is meglepett leginkább pont ezen az elhíresült esküvőn. – elevenítettem fel magamban az eseményeket, mert természetesen mindent el akartam mesélni Moiranak. – De üljünk le előbb és miközben mesélek én is meg persze te is, addig eldönthetjük, mit eszünk. – tereltem egy asztalhoz, miután legalább arról megnyugtatott, hogy nem történt otthon semmilyen atrocitás, csak hasonló okok vezették el onnan, mint engem.
Megvártam, míg megnézi a választékot és az odasiető pincérlánynak leadja a rendelést, amihez én is csatlakoztam. Cipóban feltálalt sűrű szarvasraguleves kértem egy kis mézsörrel.
- Megvallom őszintén, idegen volt nekem ez a nagyváros és örültem, amikor Moros , majd Daphne kisasszony felajánlotta a segítségét, hogy munkát találjak, de abban igazad van, hogy ha ez nem történik meg, akkor sem estem volna kétségbe. – bólintottam. – Minden bizonnyal nehezebb lett volna a megélhetés, de vissza biztos nem mentem volna, hiszen apánk szinte eladott, mint valami tejelő marhát. Nekem még anyánk hangját sem kellett hallanom, ahhoz, hogy tudjam, soha nem állna mellém ebben az ügyben, ahogy másban sem. Szóval megértelek teljesen. – simítottam végig a karján együttérzően.
Nem kellett egyébként biztatnia, örültem, hogy itt van még valaki a családból, aki megérti a helyzetemet, a helyzetünket, mert lehet, hogy Moros és Moira nem jött ki egymással, de a bátyánk szenvedte el faunbakként a legtöbb bántást, amikor már férfiszámba vették és ő nem akarta a hagyományos utat járni.
- Képzeld Chloe véletlenül összefutott az erdőben egy firesong bakkal – meg kell vallani nagyon mutatós példánnyal, - és fülig belezúgott, mondjuk a dolog kölcsönös, Ares szeme kocsányon lóg, ha a húgunkra néz. – kuncogtam fel. – Szóval a legkisebb húgunk is felrúgta a szabályokat részben, mert ugyan feleség lesz belőle, de nem az akit apánk kiszemelt, mint kiderült, de le kellett nyelnie a békát, mert – bár mindenkinek meg van a véleménye arról a klánról, - tagadhatatlan, hogy erős szövetségesek lehetnek. És Chloe boldog. – sóhajtottam egy fintorral, ami nem a húgomnak, hanem a helyzetnek szólt. – Főleg mivel ő lesz a törzs következő sámánja, ha Decima visszavonul. Imbulc királynőjeként – egy kis általunk nyújtott segítséggel – megnyerte a csatát. – idéztem fel a történteket egy kis borzongással. – Kár, hogy nem voltál ott, hiányoztál ám! És most mesélj te!
Moira Greycloud Posztok : 55
Re: Új szelek - Új utak
Vas. Szept. 03, 2023 3:50 pm
× A vér köteléke ×
Zoi és Moira
----------------- :O: -----------------
Moros és én. Amióta az eszemet tudom közöttünk állandó volt a harc, még akkor is, ha úgy tűnt totális béke van. És még csak azt sem mondhatom el, hogy ha kettőnk közül bármelikünk bajban volt, összezártunk és bevédtük egymás hátsóját. Hát nem. Jobbára mindig úgy zajlottak a dolgok - és ezen a téren tényleg teljesen mindegy volt, hogy az események középpontjában Moros vagy én álltunk, - hogy bajba keveredtünk, és az egyikünk kék-zöld-lila foltokkal ment haza. A rövidet mindig mi húztuk, Moros vagy én. Más testvérek általában kiálltak egymásért, egymás mellett, segítve egymást, de mi nem. De ez a múlt már, most már nem ugrunk bele nyakig a balhák közepébe. Igaz ettől még nem lettünk kibékült jótestvérek. Tudom, hogy Zoi minden igyekezetével ezen van persze.
-Tényleg?
Kérdezek vissza, választ nem várva erre a kérdésre, amikor húgom arról beszél mennyit változott Moros azóta, hogy elszegődött Daphne kiskövetasszony mellé. Megváltozott. Ugyan miben? Visszaidézem a találkozást Moros-szal azon a kora reggeli időpontban pár napja, amikor a városi fogdába jött el értem. Hümmögtem egyet.
Közben megérkeztünk aa vendéglőhöz, és Zoi beterelt engem is. Leültünk, étlapot böngésztünk, rendeltünk. Ugyanazt kértem, amit Zoi is rendelt, sör nélkül, csak tiszta vizet kértem hozzá. Most valahogy nem kívántam az alkoholos italokat. Aztán húgom mesélésbe kezdett. Először az ő szökése kerül terítékre. Persze, tudtam a dologról, csak mélyebben nem foglalkoztam vele. Azokban a hetekben éppen totálisan mással voltam elfoglalva. Saját helyemet kerestem a törzsben, és végtelen bánattal kellett tudomásul vennem és megélnem, hogy senki még csak barátkozni sem akar velem. A fiatal bakok pedig úgy kerültek el, mintha valami fertőző betegséget hordoznék. De ez is már a múlt, és én igyekeztem nem keseregni azon, ami már megtörtént, hiszen változtatni már úgy sem tudok rajta.
Aztán Zoi lelépett. Én pedig ott maradtam a magam bajával egyedül, és még az sem adatott meg nekem, hogy Morost gyötörjem a magam módján. Elment ő is, magamra hagyott, pedig... no... még ha nem is voltunk olyan testvérek, amilyeneknek lennünk kellett volna, még is csak egy anyaölben töltöttük az első hónapjainkat. S ebben a nagy elkeseredett egyedüllétben, amikor minden kilátástalannak tűnt, elhangzott anyám és apám között az a bizonyos beszélgetés. A legmegrázóbb az volt, hogy annyira semmire sem tartottak még ők is engem, hogy tulajdonképpen mindegy volt a számukra, hogy milyen nyomorék, rút, ostoba, és könyörtelen dúvad faunbakhoz adnak hozzá, csak kerüljek el a háztól, hogy ne legyen több gond velem. És ez fájt. Nagyon fájt. Olyannyira, hogy lezsibbasztotta az egész lelkemet, és napokig úgy jártam-keltem, mint a holdkórosok, míg végül elhatároztam magamban, hogy én is Estrance-ba jövök.
-Óh! Egy másik törzsből. -Fűztem hozzá meglepetten. Mit tagadjam? Olyan mélységig soha nem mentem bele a politikai játszmákba, hogy átlássam, melyik másik törzs ellenség, melyik szövetséges. De ha Zoi mondja, hogy úgy van, akkor az biztos is. És hogy Chloe boldog, az meg külön örömmel tölt el, némi kárörvendéssel vegyesen, hogy apánk és anyánk újra csak hoppon maradt, már ami a kiházasítási kísérleteiket illeti.
Ezeken el is mélázok kicsit, némi elégtétellel, miközben kihozzák a rendelt ételt is. Néhány falatot választ halasztva eszek, majd kis szünetet tartva a falásban, utolsó kérdésére válaszolok.
-Sok... sok mesélni valóm nincs. -Jegyzem meg, kicsit megvonva a vállamat.- De ígérd meg, hogy Morosnak nem árulod el.
Persze nem is azért mondtam ezt, mintha nem bíznék Zoiban. Ha így lenne, el sem jöttem volna hozzá.
-Ahogy a városba értem én is először szállást és munkát kerestem. A munka könnyebben ment. -Nevettem el magamat, mert mi tagadás, pénz nélkül a szállás volt körülményesebb.- Egy mulatóban dolgozom. -Sütöttem le kicsit a szemeimet.- Énekelek.
Zoi tudhatja, hogy az énekéshez igazán különleges hangom van. Búgó és mély, de tudok érzelmes és vágykeltő is lenni. Elvarázsoló. Ezt mondták már mások is. Könnyű volt beállni és énekelni közönség előtt. Zavarba sem jöttem. A dalok pedig... hát azok csak úgy jöttek belőlem. Régi faun énekek kissé új köntösbe bújtatva, hogy az embereknek is emészthető legyen, na meg teljesen újak is, szövegben és dallamvilágban egyaránt.
-Egészen jól fizetnek, és így a szállást is sikerült hamar megoldanom.
Zoi Greycloud Előtörténet : Ez vagyok Én Posztok : 77
Re: Új szelek - Új utak
Kedd Szept. 12, 2023 5:46 pm
A vér köteléke
Moira és Zoi
-----------------:O:-----------------
Tényleg sajnálom, hogy Moira nem volt velünk az esküvőn, főleg, mivel végül is jól sült el minden.
Szerettem volna, ha közelebb tudom hozni őt is a többekhez, mert talán ezzel sikerülne Moros-szal is rendezni a kapcsolatát és Moira sem járná az útját egyedül.
Nagyot sóhajtottam ezért, amikor megint csak arra kért titkolózzak a bátyánk előtt.
- Nem árulok el semmit, de nem szívesen titkolózom a bátyánk előtt. – bólintottam rá végül.
Aztán csak néztem rá nagy, kerek szemekkel, amikor kibökte, hogy milyen munkát talált magának.
- Énekelsz??? Egy ….egy mulatóban?
Az, hogy jó hangja van, persze nem volt előttem ismeretlen, de el nem tudtam képzelni a testvéremet, ahogy sok részeg bunkó előtt faun népdalocskákat ad elő.
Ám bele gondolva, egyáltalán nem tudtam, hogy milyen dolgok érdekelték még Moira-t, mert ő nem volt harcias mint én. Persze meg tudta védeni magát, de nem akart ezzel foglalkozni.
- Miféle mulató az? – tapogatóztam azért óvatosan, mert az is lehet, hogy valami puccos hely, ha szerinte jól fizetnek. – És elégedett vagy? Nem akarnál mást csinálni? – csipegettem én is az ételemből. – Tudod nem kell mindent egyedül csinálnod, én is tudnék segíteni neked, ha másba is belevágnál, vagy ha segítség kell a munkahelyeden
Természetesen nem árulnám el Moros-nak, de a kiskövetasszonytól is kérhetnék szívességet, ha ezzel segítenék Moira-nak.
- Megmutatod majd hol laksz?
Moira Greycloud Posztok : 55
Re: Új szelek - Új utak
Pént. Okt. 20, 2023 8:49 pm
× A vér köteléke ×
Zoi & Moira
----------------- :O: -----------------
Megértem Zoit. A testvéreinknek soha sem volt könnyű dolguk mellettünk. Elvártuk, hogy kiálljanak mellettünk, de nekik pokoli nehéz volt választani Moros és köztem. Makacsságommal nem egyszer futamítottam meg Morost olyankor. Sokszor csak legyintett egyet, és szó nélkül sarkon fordult. De most nem efféle választásról volt szó. Zoinak nem kellett döntenie, hogy mellém vagy Moros mellé áll, éppen csak nem kell elmondania a nyomoromat. Nem szégyellem a nehézségeimet, szó ne essék erről, de azt sem szeretném, ha Moros lesajnálóan nyilatkozhatna róla. Ha módomban áll, nem adok neki támadási felületet.- Moros úgy sem fog keresni engem.
Nyugtattam meg Zoit, és gondosan ügyeltem arra, nehogy elszóljam magam arról, milyen szerencsésen alakult találkozásom az ikerbátyámmal.
Aztán persze áttérünk a munkámra. Aggódó szavaira aprót legyintek.
- Ne izgulj. -Próbálom megnyugtatóan előadni magamat. - Teljesen jó hely. Vannak persze ittas egyének, de azok hol nincsenek? Viszont pénzesebb vendégek járnak oda, megvan a megfelelő színvonal. Nem lebúj, nem is kocsma. Tényleg jó hely és viszonylag jól is fizetnek.
Aztán újabb kérdés érkezik. Hogy ez a Zoi milyen kis kíváncsi. Na de hát a testvérem, és teljesen jogosan aggódik. Én is ezt tenném a helyében.
- Mást? -Kérdezek vissza. - Mi mást csinálhatnék? Sok mindenhez nem értek sajnos. Majdnem ehetetlenül főzök, varrni sem tudok. Mosónőnek sem lennék jó. -Nevetem el magamat.
Valójában tényleg nincs sok választásom. Ráadásul még harcos sem vagyok, hogy valami olyas pozíciót töltsek be valami előkelő lény mellett, mint mondjuk Zoi. Nem egyszerű ez, valljuk meg.
- Persze, hogy megmutatom. Igaz, nem egy palota, még csak udvarháznak sem mondanám, sőt egyetlen faun kunyhóval sem ér fel, de még is csak egy kis lakás, és egyedül vagyok benne. Elvagyok benne.
Teszem még hozzá.
Igen. Jó lenne jobb körülmények között élni, olyasmit dolgozni, amire nem kezdenek mások fintorogni, de hát ez van, valahonnan el kell indulni.
Zoi Greycloud Előtörténet : Ez vagyok Én Posztok : 77
Re: Új szelek - Új utak
Csüt. Nov. 02, 2023 6:04 pm
A vér köteléke
Moira és Zoi
-----------------:O:-----------------
Ahogy Moria szavaiból kivettem, hiába telt el nem kevés idő azóta, hogy ő és Moros nem találkoztak, még mindig fújtak egymásra. És lehet, hogy ez már lassan mindenkinek természetessé vált, de én ezt talán a többieknél nehezebben emésztettem meg, mert Sinan áldja meg őket, hát mégis csak testvérek! Nem is csak testvérek, hanem még ikrek is! És azt is tudom, hogy mindkettőt bántja a dolog, csak épp olyan makacs mindkettő, mint egy…..mint két ostoba vén kos!
Persze tudom azt is, hogy ezt maguktól soha az életben nem fogják bevallani, de én sunyi módon dolgozhatok azon, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz………
Ezért most mindent meg kell tennem, hogy itt, a városban tartsam Moirat…..
- Hidd el nekem nővérkém, hogy Moros olyan dolgokat is számon tart, amit nem is hinnél. – legyintettem könnyedén, elültetve a tervem első kis csíráját.
A munkájáról hallva csak egy kicsit nyugodtam meg, de hát tudomásul kellett vennem, hogy nem vigyázhattam mindenkire, azonban ez még sem az a munka volt, amit szívesen vettem a testvéremnek, de miközben mesélt egy gondolat motoszkált a fejemben.
- Nem, azt én sem kívánnám senkinek, hogy főzzél rá, de…..mindig is ügyes voltál a tárgyak, értékek…hmm….felkutatásában. Mi lenne, ha ilyesmivel foglalkoznál? Megkeresnél dolgokat, amiket más elvesztett? Nem tudok ilyen szolgáltatást a városban és, ha kell még itt vagyok segítségnek én is, ha izom kell. – vigyorogtam rá, elégedetten, hogy ez eszembe jutott.
- Nagyon szívesen megnézném, hol laksz, hiszen akkor meg tudlak sűrűbben látogatni is, amikor van egy kis szabadidőm. – fejeztem be a ragut és öblítettem le a mézsörrel.
Moira Greycloud Posztok : 55
Re: Új szelek - Új utak
Vas. Nov. 26, 2023 5:13 pm
A vér köteléke
Zoi és Moira
----------------- :O: -----------------
- Bahh!Még hogy Moros mindent számon tart! Na szép! Persze, tudom, hogy így van. Bár tény, hogy amióta a városba jött, már nem látok úgy rá az ügyeire, és nem sejthetem, mi lehet az a minden.
- Engem csak ne tartson számon!
Dohogok, bár sejtem, ezzel nem viszem előrébb Zoi szándékait, amelyek a kibékítésünkre irányulnak. Mert nem érti. Ő sem és más sem, hogy mi nem vagyunk összeveszve, épp csak átkozottul szeretjük kínozni egymást. Legalább is, én Morost. De ezt a témát átlépjük, mert Zoi egészen különös ötlettel áll elő.
- Na igen... -Kuncogom el magamat, közbe kotyogva.- felkutatásban... Igazán diplomatikusan fogalmazol Húgom, látszik, hogy sokat vagy diplomaták közelében.
De azért figyelek arra, amit mond, és nem tagadhatom, hogy az ötlet tetszik. A gondolataim ezerrel kezdtek száguldani. Igazán félelmetes lenne, ha szinte már engedéllyel lopnék el dolgokat. Visszaszerezni az eltulajdonított tárgyakat, megkeresni, ami elveszett, és mindent teljesen törvényesen, engedéllyel. Remek ötlet. Egészen lázba hoz a dolog.
- Remek! Kell... ehhez valami különleges engedély? Kivel kell beszélnem? Csak kérlek azt ne mondd, hogy Moros adja ki az engedélyeket erre!
Nevettem el magam a végén, mert bár eléggé kényelmetlen szituáció lenne, ha a fivéremtől kéne erre engedélyt kérnem, de azért élvezném is a dolgot, mert kíváncsi lennék, miként is viszonyul a kérésemhez. Vajon visszautasítaná-e? S ha igen, milyen indokkal? Vagy éppen mennyire lenne neki kényelmetlen a számomra kiadni egy ilyen engedélyt?
- De tényleg komolyan. Hogyan kell elindulni egy ilyen szolgáltatás elindításához? Lehet ezt törvényesen csinálni?
Talán még a kevésbé törvényesben is benne lennék, de ezt azért hangosan még sem mondom ki. Nem kell, hogy bárki meghallja az étkezdében, és hát az sem baj, ha Zoi nem aggódik többet.
Zoi Greycloud Előtörténet : Ez vagyok Én Posztok : 77
Re: Új szelek - Új utak
Szer. Dec. 06, 2023 4:13 pm
A vér köteléke
Moira és Zoi
-----------------:O:-----------------
Magamban elnézően mosolygok Moira puffogására, mert én már rég elhatároztam, hogy egy életem, egy halálom, de mindenképp összehozom a két konok gidát, mert nekem ők, a testvéreim a legfontosabbak, hiszen a szökésem megmutatta, hogy a szüleimre nem számíthatok.
De nem ez volt most a legégetőbb kérdés, hanem az, hogy a nővéremnek olyan munkát találjunk, ami nem csak arra jó, hogy ne kelljen koldulnia az út szélén – mondjuk el tudtam képzelni, hogy Moira ezzel is bosszantaná Morost, - hanem legalább annyira magához illő munkát találjon, amit még élvez is, mint én.
Tudtam, hogy ő sem menne vissza a szülői házhoz, még ha az éhen halál fenyegetné is. Persze ezt sosem hagynám!
- Errefelé úgy mondanák, hogy nem csak a kosz ragadt rám. – vigyorogtam vissza.
Láttam viszont, hogy nem volt rossz a felvetésem, mert megvillantak a szemei, ami azt jelentette, hogy beindultak az agyában a fogaskerekek. Tényleg alkalmas volt erre a feladatra és bár tudtam, hogy teljesen más okokból, de nem sok mindent lehetett eldugni, elrejteni előle.
Ám hiába jó az ötlet, a megvalósításának menetére nem gondoltam és, ahogy Moira-nak, nekem sem volt fogalmam, miként kell ebbe – legálisan – belekezdeni.
De ……..volt, aki biztosan tudta, hiszen mindenféle ügyet a Követségnek ő intézett.
- Tudom, hogy még nem vagytok olyan jóban Moros-sal, hogy tőle kérdezzük meg, bár ő lenne a legalkalmasabb rá, de……- emeltem fel a kezem, hogy elejét vegyem a tiltakozásának, - tudom, nem fogjuk őt kérdezni. Viszont megkérhetem Daphne kisasszonyt is, hogy kérdezze meg Westenburg parancsnokot. Ő ott van fenn a Falon és magasrangú katona, ő biztosan tudja……
Egészen beleéltem magam, hogy én segíthetek Moira-nak és ha ez meglesz ő is itt marad a városban, velem.
- Ez jó lesz, nagyon jó. El tudlak képzelni, ahogy ….nyomozol!
Moira Greycloud Posztok : 55
Re: Új szelek - Új utak
Szomb. Jan. 20, 2024 9:11 pm
A vér köteléke
Zoi és Moira
----------------- :O: -----------------
Naná, hogy beindultak a fogaskerekek a fejemben. Úgy pörögtek, hogy majdnem bele is szédültem. De a gondolat, amit Zoi felvetett, igazán lázba hozott. Főleg, hogy ráadásul törvényes munkának hangzik. Mert bár jó, hogy a bárban énekelek, de valljuk meg, az nem egy álom meló. Elvagyok benne, még a mindenféle más dolgokra vágyakozó kalandorokat is képes vagyok kicselezni, de azért nem ott szeretnék megöregedni. A kivénhedt bárénekesnő szerepe nem éppen vonzó lehetőség. De ez, ez a nyomozásos buli, ez igen, ez a kedvemre való nagyon is. Már csak el kell indulni. Persze, mit ne mondjak, van némi aggodalmam, hogy az én drága jó ikrem lesz az, aki az erre irányuló engedélyeket kiadja, de Zoi hamar megnyugtat efelől. Nem Moroshoz kell járulni a kérvénnyel.
Elnevetem magam a hasonlaton, hogy nem csak a kosz ragadt rá, és mivel eléggé olyan vagyok, aki mindent azonnal maga elé tud képzelni, megelevenedik a régmúlt, amikor még kicsi gidák voltunk, és bizony nem telt úgy el a nap, hogy ne nyakig koszosan tértünk volna haza az erdőjárásból, a napi kalandokból.
- Még? Semennyire nem vagyunk jóban Moros-szal.
Bököm közbe azért, csak hogy mindenki tisztában legyen a helyzettel. Még akkor is, ha nem mesélek el minden apró részletet Zoinak az utolsó találkozásunkról, mely eléggé viharosan zárult Moros és köztem. Kár, hogy az én ikrem nem képes enyhülni, elismerni a tényeket, és... Óh hát! Épp annyira nem képes tőlem bocsánatot kérni, ahogy én sem vagyok képes erre az ő irányába. Na de ez most nem téma, egészen mással kell most törődni. Legyintek is egyet erre, és inkább arra figyelek, amit Zoi mond.
- Óh! Ahha! Westenburg parancsnok. De ezt akkor neked kell intézned, mert én nem tolhatom csak úgy oda a képemet. Mit gondolsz, mennyi idő, míg hozzájutunk a kellő információkhoz? Mert akkor először ezzel a Daphne kisasszonnyal kell beszélned. -Jegyzem meg, hiszen fogalmam nincs kicsoda Daphne kisasszony.- Aztán meg ezt a Westenburgot kell megkérdezni. Ő pedig mond majd egy újabb nevet, hogy kit kell megkörnyékezni. Ez nem hangzik rövidnek.
Persze, nem sürgetni akarom, csak megpróbálom felvázolni a folyamatot.
- Tényleg? -Elvigyorodom.- Én leszek a város leghíresebb nyomozója.
Nevetek fel, és most tényleg úgy is érzem, hogy így lesz. Csak nehogy hírhedt legyek híres helyett, mert azért az nagyon nem mindegy. Persze, bízok a húgomban, hiszen ő már tényleg régebb óta a városban van, többeket ismer, tudja milyen ügyben kihez kell fordulni.
Zoi Greycloud Előtörténet : Ez vagyok Én Posztok : 77
Re: Új szelek - Új utak
Szomb. Jan. 27, 2024 3:44 pm
A vér köteléke
Moira és Zoi
-----------------:O:-----------------
- Olyanok vagytok, mint két makacs, vén kos. – grimaszolok kissé kesernyésen a megjegyzésére, mert képtelen vagyok felfogni, hogy két ennyire nem csak kinézetre, hanem természetre is hasonló faun, miként képes ennyire ki nem állni egymást. – Nektek az a bajotok, hogy annyira egyformák vagytok és nem is látjátok. – csóválom meg a fejem, de annyiban hagyom egyelőre, mert bízom benne, hogy kiszakadva a saját közegünkből, a város jó hatással lesz rájuk majd.
Most viszont, ha nem fordulhatunk Moroshoz, akkor nekem kell drága nővérem hóna alá nyúlnom és segíteni neki, hogy megtalálja a helyét itt és ne úgy mint egy sokadik, felejthető bárénekesnő.
Neki igen is sokkal jobb képességei vannak, amit kamatoztatni is tud, ebben biztos vagyok.
Nekem sem árt egyébként, ha a saját lábamra állok és nem kéregetek szívességet a bátyámtól vagy a kiskövetasszonytól, bár biztos vagyok benne, hogy szívesen segítene.
- Én pedig a híres nyomozó húga, aki ha kell szétrúgja a bajkeverők seggét. – nevetek vele én is. – De akkor elsőre megkeresem Daphne kiskövetasszonyt és megkérdezem tudja e, milyen papírok és engedélyek kellenek neked a munkához. Szerintem ha ezt tudjuk, akkor már magunk is el tudjuk intézni, ha nem megy, akkor majd elővesszük a szívesség kártyákat. – vigyorgok Moira-ra, aztán magamhoz intem a pincérnőt, hogy rendezzem a számlát.
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|