Lidércek

A lidércek a legkevésbé bizalomgerjesztő lakói a világnak, ennek ellenére kifejezetten ügyesen illeszkedtek be az emberek és tündérek kevert társadalmába. Kinézetükben meglepően emberszerűek, eltekintve néhány groteszk különbségtől. Szinte mindig betegesen sápadtak, szemük szürke, vörös vagy a zöld legfakóbb árnyalatai, hajuk vagy teljesen fekete, vagy idejekorán ősznek tűnik. Arcuk beesett, vagy kifejezetten szögletes, mozgásuk is alapvetően darabos, mintha inkább tűnnének a rémtörténetekből előlépett élőholtaknak, mint valódi élőlényeknek – bár a lidércek szeretik azt terjeszteni, hogy ők az igazság a rémmesék mögött, így ez egy egészen pontos hasonlat.

Saját földjeiken a lidércek törzsi társadalmakban élnek, amik patriarchális alapon működnek. Noha mint minden értelmes lény, az ő személyiségük is egyedenként változik, a lidérc társadalom hajlamos bizonyos jellemeket erősíteni – történetesen a kegyetlenséget, az önzést, a haszonelvűséget és az agresszivitást. A törzseket egy-egy főcsalád irányítja, azonban ez a pozíció nem kőbe vésett. Ha valaki hatalmi pozícióba került és meg akarja tartani, azért harcolni kell. A lidércek között szinte mindennaposak az árulások, a merényletek, a szövevényes de meglehetősen labilis érdekszövetségek és gyakran a belháború is.

Éppen ezért rengeteg lidérc választott inkább egy másik felségterületet – az embereket. Az emberek között a lidércek a nemesek kedvelt végrehajtói. Az egyszerű, lelkiismerettel és egyéb ostobaságokkal rendelkező emberekkel ellentétben a lidércek nem végeznek félmunkát és kifejezetten kreatívak, ha fenyegetni, kínozni, behajtani vagy épp likvidálni kell valamit. A lidércek jelenléte a városban mára egyenértékű lett a halállal, a legsikeresebb gyilkosok pedig kifejezett hírnévnek örvendenek, szolgáltatásaik pedig keresettek.

A lidércek félelmetes hírneve a mágiájukból is fakad. A tündérekkel ellentétben a lidércek nem hordják minden porcikájukban az orea kristályt, azonban a vérük tele van vele. Emiatt képesek szabadon formálni azt, mozgatni, megkeményíteni, amire épp a feladatukhoz szükségük van. Ez azonban csökkenti a bennük keringő mennyiséget, így a túlságosan aktív lidérc hamar kiszikkad, akár el is pusztulhat a vérveszteség következtében. Szerencsére – a saját szemszögükből nézve – a lidércek szervezete groteszk megoldást talált erre: képes bármilyen melegvérű élőlény vérbő szöveteit átalakítani a sajátjukhoz hasonlóvá, ha elfogyasztják. Ez alól a saját fajtájuk sem kivétel, amit további alapokat ad a belháborúkra. Ez a kannibál hozzáállás tovább rontotta a hírnevüket, vámpírlegendák és éjszakai mumus történetek egész sorozatát terjesztve el az emberek között.

Bár az embereknél is előfordul a halott testekből orea-technikával épített „élőholtak” jelenléte, a lidércek ösztönszerűen képesek a „valódi” nekromanciára. Ezt általában kifacsart, groteszk szolgák létrehozására használják, akik az élet és halál közötti határmezsgyén rekednek, minden akaratuk és életük a bennük keringő lidércvérnek köszönhető. Az a lidérc, akitől a vér származik feltétlen engedelmességre kötelezheti az élőholtat, ezen kívül azonban bizonyos csökkent mértékek között az ilyen szolgák minimális értelemmel bírnak (nagyjából egy vadállat szintjén). Élőholt állapotba két irányból is taszíthatóak áldozatok, megtörténhet viszonylag friss (egy-két napos) halottak transzfúziójával, de akár élő rabszolgák elkorcsosításával is.

Játéktéri megjegyzés: A Collision világában a mágia meglehetősen kötött, a fajok csak a leírásokban szereplő mágiákkal rendelkeznek, azokat kisebb vagy nagyobb mértékben képesek használni. Az egyedi mágikus képességek minden esetben valamilyen oreával rendelekző felszerelésből fakadnak, ha a játékosok ilyet szeretnének, nyugodtan kérdezzék az adminokat.

A legendákkal ellentétben a lidércek nem harapással szaporodnak. Mivel egy önálló fajról van szó, ugyanúgy vannak utódaik, mint az embereknek és tündéreknek. Félvéreket nem nemzenek, az emberekkel ugyan képesek szaporodni, de a potens vérük mindig lidérc utódot eredményez, az emberek bárminemű tulajdonsága nélkül. A tündérek visszataszítónak tartják őket, így velük a próbálkozás kevesebb, de a két faj természetes orea-adottsága egyébként sem engedi meg egy utód megfoganását.

Az orea a vérükben folyamatosan regenerálja a testüket, így míg egy lidérc vére teljesen el nem fogy, gyakorlatilag halhatatlan. Nem öregszenek, kifejezetten nehezen ölhetőek meg és a legtöbb mérget szinte kedvtelésből fogyasztják. Ennek ellenére az életvitelükből fakadóan a legtöbb lidérc nem él tovább egy átlag embernél, de az is ritka, aki képes nyolcvan évet túlélni.