Rydel Morceran

Rydel Morceran

Faj/alfaj: Lidéerc “Rossz lidérc, csúnya lidérc”
Foglalkozás: fejvadász, alkimista, alvilági alak
Külső leírás: A magam száznyolcvanöt centijével bőven a föld felett járok, kitűnve a város negyedeinek nyüzsgő utcáin. Mert miként most a sarki virágárus lány felcsillanó szembogarában egy délceg, sejtelmes mosolyú ifjú köszön vissza, úgy a következő utcán befordulva talán nem leszek más, mint egy szakadt koldus vagy meggyötrött arcú munkás polgár, ki örül, hogy véget ért a műszak.  Szakmai ártalom.  Pillanat erejére azonban megállok, “díszpolgárok “elégedetlenségét kivívva vele, hogy lehajtott fejjel való bandukolásukból megtorpanva kell kikerüljenek. Mellényem szűk zsebébe nyúlva fogom ujjaim közé a benne lapuló hideg ezüstöt, melyet már a következő pillanatban a fehérnép tenyerébe simítok. A korábbi szikra zavaradott tompasággá fakul, ahogy teljes valómmal szembesül. Mert miként az éremnek, hát úgy nekem is két oldalam van. Egy mely hibátlan fénylik a fátyolos ég mögül kikandikáló nap fényében, s egy mely megkopott fiatal éveim ellenére, magán viselve az élet s önön romlottságomnak terhét. Malachitzöld szememben, melynek párja nincsen, kóbor jókedv dereng fel, látva, ahogy szeplős arcát elönti a pír, amiért oly szemtelenül megbámult. Míg mást talán szégyenérzet öntené el hiányosága okán, addig én csak belül kacagok a helyzeten, mely csak számára kellemetlen. - Mosolyogj, az élet szép - kacsintok, miközben a kosarából kihúzott bársonyos rózsával, lágyan az orrára koppintok. ~ Míg megteheted.~ - teszem hozzá gondolatba, hisz még ő nem tudja, hogy utolszor hajtja álomra a fejét, s az új nap számára már nem tartogat semmit. Homokszemekként peregnek a szekundumok, melyekben még tarkómon érzem tekintetét, elégedett mosoly ver tanyát ajkam szegletébe; miközben mélyet szippantva a hízott, vérszín virágba, nem kap szárnyai mást a kósza szél csak megfeketedett szirmokat.  
Jellemleírás: Az ajtó felett lebegő oreaharang halk csilingeléssel jelzi az érkezőt, s miként csak momentumok múlva szólal meg újra, úgy vélem kinek keze a kilincsre tévedt nem egyedül érkezett. - Itt maradsz! - emelek fel egy keszendőt az asztalról és törlöm le a nyálat Hammer professzor szájsarkából. Egykori mentorom, ki maga mellé fogadott; nagy koponya az öreg. Pontosítok, csak volt. A “baleset” akkor történt mikor szembesült a ténnyel, hogy nem az vagyok, akinek az elmúlt nyolc évben gondolt. A sajnálat parazsa ott izzott bennem, hisz mindig tisztességgel bánt velem, s amit csak tudott hát megosztotta velem. Erre a sorsra elég lett volna akkor is jutnia, mikor önszántából leheli ki a lelkét; de hajthatatlan volt, hiába próbáltam szép szavakkal meggyőzni.  

Hanyag láblendítéssel küldöm az asztal alá a suszterszéket. Ki nem álhatom ezt a házat; igaz már néhány ablakot feketére festettem, de még így is beözönlött a szikrázó napfény, nem mellesleg az én ízlésemnek zsúfolt volt és túl...színes. Olykor nemhogy egy kémcsövet, de még a saját gondolataimat sem találtam, de egyelőre a látszatott fent kell tartani, legalább még egy kis ideig. Aztán nem lesz más választás, mint nagyobb után nézni. Elvégre a kísérleti alanyokat valahol tárolni kell. A függöny előtt könnyedén húztam le fejemről a kötést, a fel mellett ácsingózó kisszekrényre helyezve. A dobozért nyúltam, s kinyitva tetejét vettem ki belőle a szemet, melyről szakavatatlan pillantás meg sem mondta róla, hogy nem a sajátom. - Egy pillanat - szóltam a túloldalra halva a türelmetlen toporzékolást. Halk cuppanással illeszkedett a helyére s még mielőtt kiléptem volna, pislogtam néhányat, hogy kiélesedjen a kép.  

- Üdvözletem! - nyájas mosollyal ábrázatomon lépek ki a firhang mögül s veszem szemügyre az érkezőket. Az asszonyság vonásai kellemesek voltak sötéten göndörödő fürtjei alatt, csupán domborulatai rontottak az összképen, melyek, mint felhőket szaggató hegyek feszültek ruhája alatt. Azt hittem menten szilánkosra törik az oreával átitattot szemem.  Az ifjú ki mellette állt, bizonyosan a fia lehet. Magán hordozza a nő minden kellemét és báját, nehezen mondana bárki bármelyikjükre is nemet. - A mestere? - szegezi nekem a kérdést a dáma minden üdvözlés nélkül. Arisztokrata, az illemóra helyett, biztos a lába közét fésülgette. Leheletnyire rándul szemöldököm, de simulékony mosoly terül szét arcomon. - Gyengélkedik - szemem sem rebben a hazugság okán, melyre ő csak egy gondterhelt sóhajjal felel, majd hasonszőrűen moccan szemöldöke a magasba a kiszűrődő morgás hallatán. - A kutya is - követve tekintetét pillantok hátra a vállam felett. - Talán tudok én is segíteni - vonom magamra figyelmét, még mielőtt női mivoltából fakadóan, rákérdezne miféle dögrováson van szerencsétlen jószág. S a mester. - Komoly ügyről lenne szó … Biztos, nem ér rá a … - Biztosíthatom, a professzor mindenben segíteni fog, amint jobban lesz. De ehhez tudnom is kell, miről van szó - kényelmetlenül fontam össze kezem a hátam mögött. Nem vagyok híve az időhúzásnak, s már éppen kellő ideje kerülgettük azt a bizonyos kását. S láthatóan a fiú is hasonlóan vélekedett, bár az arcáról leginkább azt olvastam le, hogy szívesebben fordulna ki az ablakon. - Hát jó - egyezik bele végül, miközben legyezőjével sűrű csapkodásba kezd. - Foglaljanak helyet. Teát? - mutatok a sarokban lévő asztalka felé, mely körül, virágos kárpittal bevont székek várakoztak. - Valami rövidet inkább...ha van – igazgatja meg ruháját, ahogy elhelyezkedik a széken. Fia feszengve követi. Könnyed mozdulattal nyújtom át az italt, s ülök le magam is.- Kényes ügy, de számítok a diszkrécióra - kezd bele miután felhajtotta a vermutot, s tölt magának egy újabbat. Biztos kőműves volt valamelyik őse. Csak azután, hogy azt is felhajtott, nyúl bele bársony szütyőjébe és szór az asztalra néhány kristályt. - A fiamról lenne szó... némi gondja van a nőkkel, mármint az ágyban... - olyan hirtelen ért a kijelentést, hogy a nyelvemen dédelgetett szeszt prüszkölve szórtam az arcukba. - Elnézést... - nyeltem vissza a röhögést és nyújtottam át a nőnek a kendőt, mellyel nem is oly rég egykori mentorom száját törölgettem meg. - és mégis mit szeretne? - dőltem hátra a székben magamra erőltetve a nyugalmat, s közben az ifjúra vetettem néhány vizslató pillantást. Még, ha egy szemmel is tettem volna, láttam volna rajta, hogy nincs a cerkájával semmi baj, csupán nem oly keretre vágyik, mint amilyet az anya szán neki. - Nem tudom oldják meg, eleget fogok érte fizetni – jelentette ki dacosan, míg törölgette magáról nyállal keveredett ragacsot. - Ezeket elteszem előlegbe, ha netalán meggondolnák magát - nyaláboltam fel a kristályokból párat, s rejtettem a zsebembe. - Miért tennék így? - szívdobbanásnyi idő alatt háborodott fel. - A fia mit szól hozzá? - intettem fejemmel az egyén felé. - Nem sok beleszólásom van – jelentette ki ridegen. - Talán színt kellene vallani - rántottam meg a vállam, gunyoros mosollyal pofázmányomon. - Hogy érti ezt? Miről beszél drága fiam? - fordult feléje, s a fiúban meghűlt a vér, fehérebb volt, mint én alapozó nélkül. Ám még mielőtt családon belüli erőszak szemtanújává válhattam volna ismét megszólalt a csengő.  


Mágia: nekromancia

Képzettség:  

- Alkímia

- Fegyverhasználat: kard, tőr, íj  

- Pusztakezes harc

- Álcázás



Üvegszem: Avatatlan szem nem mondja meg róla, hogy nem igazi, s a porrá őrölt kristálytól, tökéletesen is lát vele. Egészen távoli dolgokra is rá tud vele fókuszálni vagy apró dolgokra ránagyítani. Nem hordja mindig, csak ha szükséges, egyelőre még kényelmetlen a viselete, dolgozik a finomításon.

Kémbogarak: repülésre alkalmas szitakötő nagyságú szerkezetek, melyek nyomkövetésre és lehallgatásra alkalmasak.

Kard: Fekete keresztvassal ellátott penge, melynek markolaton vékony, aprólékos munkával kidolgozott ezüst kígyók összefonódott kígyók futnak egymásba. A kristálynak köszönhetően pille könnyű s szinte törhetetlen.

Tőr: Markolata ugyanolyan, mint a kardé, pengéje hosszú levélalakú. A oreának köszönhetően, rejtve marad mindaddig, míg nem használja.

Hagyományos fegyver: Íj

• Tárgy neve - Rövid leírás arról, mire is képes a tárgy és esetleg honnan szerezte a karakter. Ha a forrás a játéktéren történt, érdemes a megfelelő topic linkjét is ide biggyeszteni.
  

Aktív játékok:

Játék címe (akár linkként)   -  Partner (szintén lehet link a profilra)  
Rövid leírás a játékról, mi volt a kirobbantó incidens, mi történt és hogyan végződött.

Befejeződött játékok:
Játék címe (akár linkként)   -  Partner (szintén lehet link a profilra)  
Rövid leírás a játékról, mi volt a kirobbantó incidens, mi történt és hogyan végződött.

Inaktív játékok:
Játék címe (akár linkként)   -  Partner (szintén lehet link a profilra)  
Rövid leírás a játékról, mi volt a kirobbantó incidens, mi történt, illetve lezáratlanság esetén megtörtént vagy nem történt meg.