Keep the clockwork running

× Keep the clockwork running ×

Őaprósága & Tybalt

-----------------:O:-----------------

A tündérek szerették azt mondani, hogy Tír na nÓgban mindenünk megvolt. Voltaképpen minden megvolt amire igazán szükségünk volt, de nem minden, ami megkönnyíthette volna a mindennapjainkat. Az öregeink nem nyolcvan évesek voltak mint az embereknél – annál még én is idősebb volt egy évszázaddal – hanem több száz évesek, a legöregebb tündérek még az Ütközés előtt születtek, és bár ennek megvolt a maga előnye, a hatalmas tudás és a hagyományok életben tartása, legalább annyi hátránya is volt a begyöpösödött ragaszkodásnak a múlthoz, és hogy minden maradjon úgy, ahogyan az eddig is volt. Az embereket kevésbé kötötték ezek a dolgok, máshogy kötötték, hamarabb felnőtt az új generáció, így a fejlődés is gyorsabb volt, ráadásul volt az emberekben valami megszállott kíváncsiság, ami folytonosan előre felé hajtotta őket. Mindent megtudni, mindent elkészíteni a puszta öröméért, amiből számtalan hasznos és haszontalan találmány született. Én fiatalnak számítottam a tündérek között, és osztottam azokat a nézeteket, hogy ami hasznos volt, azt nem szabadott volna tiltani. Még emlékeztem mekkora politikai csatározás volt, hogy vezetékes víz legyen Tír na nÓgban, vagy hogy engedjük az embereknek, hogy légi kikötőt alapítsanak a Lebegő Városban. A vonat elutasítását mondjuk megértettem, az zajos volt és büdös, és teljesen megbolygatta a már így is veszélyeztetett flóra és fauna kényes egyensúlyait. De nem maradhattunk le túlságosan az emberektől, és ezt szerencsére az otthoniak is kezdték belátni. Nem mintha ipari kémnek küldtek volna, erről szó sem volt, inkább kereskedelmi megállapodásokat kellett kötnöm, de egy cserediák program is teljesen beleillett a kisköveti profilomban. Aztán ha belecsúszik a dologba némi ipari kémkedés is, hát annyi baj legyen…
Az innovációknak a központja pedig itt volt, Estrance-ben ezen az egyetemen, hiszen a város már a legutóbbi Ütközés előtt is egyetemváros volt, ahol az ifjú elméket pallérozták. Kíváncsi voltam, min dolgoztak, merre haladtak, de arra is, hogy milyen emberek voltak valójában ezek a híres-neves tudósok, akik naggyá igyekeznek tenni a birodalmat. Ahogyan illett, bejelentettem a rektornál a szándékomat, hogy megtekintsem az egyetemet, a kukatólaborokat és csoportokat, de nyomatékosan közöltem vele, hogy rendkívül érdekel minden újdonság, amin mostanában dolgoztak, és szívesen megtekintenék néhány előadást is, hogy tudjak mit mondani az érdeklődő tündéreknek, akik szívesen tanulnának itt. Hogy ezek a dolgok mennyire tetszhettek a rektornak, azt nem tudtam megállapítani, nem mintha visszautasíthatott volna egy ilyen politikai látogatást, amely potenciális támogatókat is magával hozhatott.
Miután egyeztettük az időpontot, a legkézenfekvőbb az volt, hogyha beülök az egyik professzor órájára, majd elbeszélgetek vele. A Tybalt Morphsum nevet adták meg, mellette egy időponttal és teremmel, ahol órát adott. Így hát a megadott időben elvegyültem a diákok között, és végül a hátsó padsor egy asztalán foglaltam helyet, hogy ne zavarjam a tanulókat, de lássak is rendesen. Akik szintén a hátsó sorra pályáztak hirtelen nem tudták, hogy ildomos-e leülni mögém, de végül úgy döntöttek, kihagyják azt a széket, hiába az asztalon ültem. Mondjuk nem is nagyon tudtak volna tőlem jegyzetelni. Csupán később jöttem rá, hogy nem egyedül apróságom volt az oka, hogy annyira megbámultak. Női hallgatókat ugyanis csak elvétve láttam a folyosón is…

× Keep the clockwork running ×

Őaprósága & Tybalt

-----------------:O:-----------------

A Rektor már jelezte, hogy a tündérek nemzetségével való szorosabb kapcsolat építés miatt egy – két szárnyas is meg fog jelenni az egyetemen. Egyelőre nem, mint tanuló, hanem mint érdeklődő szemlélődő. Sajnos azon szerencsések közé választott, akik nem csak távolról láthatja, ahogy valaki körbe kíséri a vendégünket, hanem egyenesen én leszek az első nap a vezetője. Be fog ülni az egyik előadásomra, és utána körbe kell vezetnem a laboratóriumaimba. Válaszolnom is kell majd a kérdéseire, persze úgy, hogy ne riasszam el, hanem vonzóvá tegyem számukra az egyetemet. Végül a Rektorral hosszasan egyeztettünk 2 kollégámmal, hogy kinek melyik nap lenne alkalmas, és hogy mely tudományágakat kellene bemutatni a vendégnek. Mikor végre megszületett a dátum, akkor jöhetett a felkészülés. Egy hétig külön takarítást rendeltem el a három laboromban, és az irodámban is különösen ügyeltem arra, hogy ne legyen semmi olyan elől. Már csak azon kellet aggódnom, hogy ne azon a napon legyen emlékezet kiesésem, mert az jelentősen rontaná az egyetem jóhírnevét.
Elérkezett a nap, s úgy érzem, hogy sikerült megfelelően felkészülnöm. Reggel a legszebb fehér ingemet veszem fel, hozzá a bordó mellényemmel, hozzá a bordó zakómat, egy barna nyakkendővel.  A szokásosnál tovább tollászkodom a tükör előtt, hogy minden tökéletesen álljon. A Szabályzó berendezést is felcsatolom, a Tojást, is magamhoz veszem. Az Aletiometert is gondosan magamra aggatom. A délelőtt során a 2 unalmas előadásom gyorsan elmegy. Direkt nem azokat közül jelöltünk meg, mert az túlságosan száraz és unalmas lenne a vendégünknek. A harmadik előadás előtt megigazítom a ruhámat, hogy amikor elkezdődik az óra tökéletes legyek, már amennyire ez lehetséges. A diákoknak nem mondtuk el, hogy melyik előadásra fog bejönni a vendég, mert féltünk a káosztól, ami miatta alakulna ki. Szép sorban érkeznek a diákok kisebb nagyobb csoportokban miközben én leveszem a zakómat, s az asztalra előkészített kerékpár kereket, és a kötelet rendezgetem el az előadáshoz a többi kellékkel együtt. Amikor végre a kismutató az előadó falióráján felfelé áll, akkor a sétapálcámmal hármat koppantok a terem kövezetén, hogy jelezzem elkezdődött az óra.
-Üdvözlöm önöket az Alkalmazott Tudományok Előadáson. – kezdem jó hangosan, hogy még a hátsó sorokban is hallható legyen a mély öblös hangom. – Önök, akik eljutottak idáig a tanulmányaikban joggal büszkék magukra, hiszen elméletileg számos alapvető ismerettel rendelkeznek. De az előadásim alapos megértéséhez nem elég, hogy elméletileg elsajátították az eddigi tananyagokat, hanem tényleg ismerniük kell azokat. Így most következzen egy kis hirtelen halál. Tíz ember fog kapni 1-1 kérdést. Ha tudják a választ, akkor maradhatnak, ha nem akkor kérem ne raboljuk egymás idejét, és távozzanak.
-Ön szerint a lovaskocsi tengelyét öntési technológiával vagy kovácsolási technológiával kell elkészíteni? – mutatok egy fiatalemberre az első sorba, aki köpni nyelni nem tud zavarában, s inkább feláll, s távozik.
-Maga szerint egy fogantyú burkolatát kötéllel érdemes burkolni, vagy szárított marhabőrrel? – szegezem a kérdésemet egy másik diáknak a harmadik sorból.
-Szárított marhabőrrel? – kérdez vissza remegő hangon.
-Ez most kérdés? – teszem fel neki
-Szárított marhabőrrel. – jelenti ki félénken, mint aki nem bízna abba, hogy jó a válasza.
-Helyes. Bízzon csak a tudásában. – dicsérem meg – Ha kikerülnek innen nem azt várják maguktól, hogy bizonytalanok legyenek, hanem azt, hogy tudják a választ.
-Maga. Ha eltörik a rúgó a szerkezetében, akkor hogyan javítaná?
Záporoznak a kérdések, látszólag anélkül, hogy lenne köze bárminek is bármihez. A tíz kérdés végre 7 diák áll fel, és távozik megszégyenülve, s remélem legközelebb jobban fel lesznek készülve. A kis felvezető után végre bele is kezdek a mai előadásba.
-Attól, hogy valamit nem látunk, nem tudunk megérinteni, vagy nem halljuk, attól még létezhet. Ahogy az, hogy nem értünk meg elsőre az még nem biztos, hogy csalás vagy varázslat lenne. Csupán annyi, hogy még nem tudjuk a válaszokat. És itt jön a maguk szerepe az életben, megtalálni a válaszokat.
Odalépek azt asztalhoz, és egy kitömött hollót emelek fel magasra, hogy a hátsó sorokban is láthassák. A holló olyan pózban lett kipreparálva, mintha éppen szállna fel, s a szárnyaival csapkodna.
-Mindenki látott már ilyen madarat. S tudjuk, hogy a legtöbb madár repül. De miért? És a fontosabb kérdés, hogy hogyan? Tudjuk, hogy a szárnyuk csapkodásával, de ha mi csapkodunk a kezünkkel mi nem repülünk. Miért?
Teszem le a hollót, s egy tálcáról fiolákat emelek fel, hogy megmutassam nekik.
-Az egyikben olaj van, a másikban pedig víz. Hiába öntöm össze – mondom miközben óvatosan egymásba öntöm őket – nem keverednek el. Viszont más anyagok könnyen.
-Itt ez a kerék, aminek a tengelyének egyik végére kötelet kötöttem. Ha Síkba emelem a tengelyt – mondom miközben meg is teszem – s elengedem, akkor a kerék lebillen és csak a kötél tartja. De ha a tengelyt egy állványra helyezem – rakom fel egy állványra síkba – és jó alaposan megpörgetem – közben elkezdem gyorsan pörgetni – akkor ahogy emelem a kötelet, akkor már nem billen le tehetetlenül, hanem egy láthatatlan állvány tartja, amíg pörög. – mondom miközben fel – alá járkálok a kezembe a kötél végén forgó kerékkel. Addig járkálok, amíg végül a kerék le nem billen, ahogy lassul a forgása.
-Vannak olyan dolgok, amik Energia tereket hoznak létre, ezeket az energia tereket nem lehet érezni, de a hatásukat igen. Ha már felismertük, és megértettük ezeknek a különleges energiákat, akkor a következő kérdés, hogy miként tudjuk felhasználni?
Az előadás során ezen energiák osztályozását boncolgatom kiemelve, hogy ez csak 1 féle megközelítés, és hogy mások másképpen közelíthetik meg, illetve azt is kihangsúlyozom, hogy mivel nem látható, nem érzékelhető közvetlenül ezért nincs kizárva, hogy egy teljesen másik dolog is ugyan olyan hatást tudna kiváltani.
-Köszönöm a figyelmüket. – Zárom le az előadást – a Következő előadáson a légnemű anyagok előállításáról és azok hasznosításáról lesz szó. A Gőzgépeknek nézzenek utána, és a légnemű anyagok átalakulásának. – mondom miközben a vendégemet keresem. Az előadás közben nem láttam bejönni, így vagy már itt ült végig, vagy késik.

× Keep the clockwork running ×

Őaprósága & Tybalt

-----------------:O:-----------------

Noha nagykövetként el kellett adnom magamat rendkívül tanultnak és műveltnek, az igazság az volt, hogy soha nem jártam egyetemre. A politika és a diplomácia fortélyait az anyám tanította nekem – aki azóta sem döntötte el, hogy a tizenöt lánya közül, akik örökölték a potenciált, hogy egy napon királynők legyenek melyikük fogja őt követni a kaptárunk élén – a történelmet pedig a nagymamám verte a fejembe, aki még emlékezett rá, milyen volt a világunk az Ütközés előtt. A tudományok és a fizika valahogy kimaradtak az életemből, ezért is volt rendkívül érdekes Mr. Morphsum előadása az alkalmazott fizikáról, és egészen fellelkesítettek a demonstrációk, mint ha a Magnifica egy darabján ültem volna. Úgy sejtettem, hogy a diákokat nem az én szórakoztatásom végett kínozta a véletlenszerűen feltett kérdésekkel, de végülis érthető volt, hogy mindenkinek tanulnia kellett az órára, hogy ne az ismétléssel menjen el az idő. Azért valahol örültem, hogy nem nekem kellett mindezt a rengeteg tudást valahogy a fejembe gyömöszölnöm, nem véletlen, hogy csak a legelszántabbak tudtak lediplomázni, és kerülhettek a mérnökök céhébe.
Az energiaterek témája már szárazabb volt, sokkal inkább elméleti, mint gyakorlati, de legalább annyira érdekes. Mi tündérek nem próbáltunk ennyire mindent megmagyarázni, de a technológiánk talán pont ezért volt sokkal elmaradottabb az emberekénél. Az elmélettel kezdődött minden, ők pedig lefejtették róla a szépséget és a művészetet, alkotóelemeikre bontották a világot, hogy utána új dolgokat építsenek fel a kapott téglákból.
Az óra tapsviharral ért véget, tényleg mintha színházelőadás lett volna. Igazából érdekelt volna a gőzgépes előadás is, főleg azért, mert ebben a városban szinte mindent az működtetett. Sajnos nem voltam benne biztos, hogy bokros teendőim közepette lesz időm eljönni, de ha igen, csak nem tessékeltek volna ki az előadásról, csak mert nem voltam hallgató.
A hallgatókat ügyesen kerülgetve röppentem le az emeletes padsorok felett a katedráig, hogy a holmijait pakoló professzor előtt álljak meg a levegőben lebegve.
- Engedje meg, hogy gratuláljak, igazán érdekfeszítő előadás volt, Mr. Morphsum, remekül szórakoztam. Nagyon tetszettek az óra elején a demonstrációk is. Daphne Primsblossom vagyok, Tír na nÓg nagykövete, örvendek. – nyújtottam a kezem kézfogásra a férfinak. Nem tudtam, elmondták-e neki, hogy egy pixire kell számítania, én nem tartottam titokban a dolgot, és a felső körökben elég sok pletyka alapja voltam.

× Keep the clockwork running ×

Őaprósága & Tybalt

-----------------:O:-----------------

 Az előadásnak vége, és sehol a nagykövet. Legalábbis így gondolom, ezért hát el kezdem pakolgatni az előadás kellékeit. Először is szét szerelem a kereket a kötéllel és tengellyel. A kötelet szépen összetekerem, s felfűzhető csomóra kötöm. Már éppen a kitömött madarat pakolnám odébb az asztalon, amikor apró levegő áramlatot érzek meg az arcomnál. Mire oda nézek már az arcom előtt is van az aprócska hölgy. Nem igazán számítok egy ilyesfajta jelenségnek, hiszen talán ő az első tündér az egyetemen. Már mint olyan, aki él, és nem egy boncasztalon fekszik. Ilyedtemben hátra is lépek, miközben elejtem a madarat. Még ha nem is mutatkozna be, akkor is határozottan tudhatnám, hogy ő az akire vártam. De be is mutatkozik, ahogy az illem megköveteli.
-Üdvözlöm Miss Prim-Bloss-ohm. – próbálom tagoltan ugyan de nyelvtanilag helyesen kiejteni a nevét. Bár tény, hogy a tündér nyelv szóbeli használata nem az erősségem. Olvasni jobban tudom. A felém nyújtott kezet óvatosan fogom meg, de nem is kézfogásként, hanem inkább úgy mint, aki kezet akar csókolni. Hiszen az egyetemi etikai kódex ezt is szabályozza, hogy miként kell köszönni egy hölgynek. A fajokról nincs szó a szabályokban. Kissé kényelmetlen egy ekkora aprócska lény kezére csókot lehelni, s valószínűleg a parfümöm ilyen közelségben neki sem a legkellemesebb.
-Elnézést kérek, hogy nem vettem észre korábban. – kérek elnézést, amiért csak most vettem észre – Ha tudom, hogy itt van, akkor szívesen … - itt megakadok egy kicsit, hogy gondolkodjak, mit is lenne jó mondani. Bemutattam volna a tanulóknak? Ugyan az miért lett volna neki jó? Közelről megnézhette volna az előadást? – akkor szívesen üdvözöltem volna önt az előadás elején.
Próbálok a szemébe nézni, ahogy az illem követeli, de a szemem le – le pillant arra az átkozott madárra a földön, aminek nem ott a helye. Végül mielőtt folytathatnám a beszélgetést úrrá lesz rajtam a kényszer, hogy a helyére tegyen azt a madarat az asztalra. Gyorsan felhelyezem az asztal sarkára, majd beforgatom, hogy a csőre előrefelé nézzen az asztalon. Visszahúzom a kezemet egy kicsit, de megállok, s igazítok rajta egy nagyon kicsit, mert nem tökéletes előre néz.
-Mr. Esteres! – szólítom meg az első sorban pakoló fiatalembert. – Vigye el a kellékeket a 7-es számú szertáramba, s helyezze őket a helyükre. – adom ki neki a feladatot, miközben a zsebemből a kulcsot az asztara teszem.
-Mit szeretne először látni Hölgyem? – szegezem a kérdést a kis tündérnek.

× Keep the clockworks running ×

Őaprósága & Tybalt

-----------------:O:-----------------

A reakciójából már egyértelműen leszűrtem, hogy nem tájékoztatták Mr. Morphsumot arról, hogy egy pixire kellett számítani, de abban egészen biztos voltam, hogy a rektor tudott róla. Megfordult olyan körökben, ahol beszéltek apróságomról, és ha egy ilyen nívós intézményt vezetett, akkor azért nem ártott odafigyelni a legújabb hírekre. Tehát vagy ki akart szúrni Mr. Morphsummal, vagy sajátos humora volt, akárcsak nekem, vagy pedig teljesen figyelmetlen és szétszórt volt, ami viszont nem vetett túl jó fényt a kedves a rektorúrra. Még ki kellett derítenem később, hogy a három lehetőség közül melyik volt az igaz.
Megfogtam a kinyújtott kezét, és hagytam, hogy lehelletnyi csókot nyomjon rá, az emberek között ez tiszteletteljes köszöntés volt, és egyébként a tündérek között is, még ha a pixik esetében minden ilyesmitől tartózkodni is szoktak. A legtöbben az egy ujjas kézfogásnál maradtak, de mindenki tudta az is mennyire suta és sok tekintetben nevetséges volt. Egy pillanatra megcsapott a férfikölni illata, na ez például egy olyan dolog volt az arcszesszel együtt, ami viszont az emberférfiak sajátja volt – és ez után vették át azok a másfajúak, akik itt éltek. Nem mondtam volna kifejezetten taszítónak, de azért jónak sem.
Azért értékeltem, hogy megpróbálta helyesen kiejteni a nevem, én is tudtam, hogy a sok mássalhangzó nyelvtörő lehetett elsőre és szokni kellett.
- Induljon ki a prizma szóból, harapja el az „a”-t végén és utána jön hozzá a „blossom”, mint a blúz vagy a blézer. Ám ha kényelmetlen, szólítson nyugodtan Daphne-nak, nálunk ez nem udvariatlanság, csak nekem hetvenkilenc testvérem van, így a „Miss Prismblossom”-ra Tír na nÓgban ha csak százan kapják fel a fejüket egyszerre, az már egészen szűk kör. – nyomtam el egy apró nevetést. Majd meglátjuk mennyire lesz vevő Mr. Morphsum a hangulat oldására irányuló kísérleteimre. Végső soron én is afféle tudós-fajta voltam, csak a természet törvényei helyett én mások viselkedését és a reakcióikat tanulmányoztam. Egészen sokat segített a diplomáicia ingoványos talaján.
- Köszönöm, de jobb volt így, nem szerettem volna elvonni a diákok figyelmét. Akik észrevettek ott leghátul, ahol ültem nagyon udvariasak voltak, kihagytak nekem egy egész helyet. Szerencsére így is láttam mindent, onnan fentről egészen jól belátni a katedrát, igazán figyelmes tervezés. – válaszoltam, de láttam, hogy valami zavarta, olyasmi, ami miatt izgágák lesznek az emberek, kezüket tördelik, alig tudják visszafogni magukat. Már rákérdeztem volna, hogy minden rendben volt-e, amikor a rejtély megoldotta önmagát, és Mr. Morphsum végre felvehette a madarat a földről és megigazíthatta, hogy úgy álljon, ahogyan annak lennie kellett. Érdekes tény volt, és jó is volt megjegyezni, bár még nem tudtam, hogy ez a dolog kényszeres volt-e nála, és ha igen, mennyire. Persze az is megeshetett, hogy semmiség volt, és csak miattam volt jobban zavarban a szokottnál. Tudósember bizonyára nem diplomata kisasszonyok kísérgetéséhez volt szokva.
- Nos, a rektor úr nem világosított fel, hogy mik közül lehet válogatni, de mindig szerettem volna látni egy alkimista labort, és az is nagyon érdekel, hogy hogyan jut el egy új eszköz az ötlettől a tervezésen át a megvalósításig. Ez a folyamat számomra rejtélyesebb mint a mágia, de legalább annyira lenyűgöző is, úgyhogy ahol ezek a dolgok folynak azt is nagyon szívesen megnézném. És természetesen mostanában mindenkit a Perem izgat, szóval arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan vizsgálják az onnan hozott mintákat, milyen módszerekkel és hogyan állnak neki… már ha történt már ilyesmi, és nem államtitok. – mármint engem nyilván nem állított meg olyan apróság, hogy valami államtitok volt, de nem akartam feltétlenül bajba keverni Mr. Morphsumot, főleg hogy egyelőre nem láttam, abból nekem hogyan lett volna hasznom. Így egyelőre megelégedtem egy bepillantással azokba a folyamatokba, amelyek a Birodalmat ilyen magas szintre emelték. - Mint látja, egészen sok minden érdekel, így természetesen megbízom az ön ítéletében is, biztos sok olyan dolog van, ami lenyűgöző és én nem is gondoltam rá. – most jött volna a pillanat, hogy felülök a vállára és már indulhatunk is, de egyelőre túl közvetlennek ítéltem, és nem akartam a látogatást kellemetlenné tenni a férfi számára, így mellette repülni terveztem.