Világleírás

Már senki sem emlékszik milyen volt a világ az első Ütközés előtt. Már ha volt olyan egyáltalán. Az emberek meg vannak róla győződve, hogy ez az ő világuk, de még ebben sem lehetnek teljesen biztosak. Ez a föld folyamatosan változik, vidékek, kontinensek és falvak tűnnek el, hogy új, addig ismeretlen tájak érkezzenek a helyükre ismeretlen lakókkal. Senki sem tudja miért történnek ezek, de a régészek, és az ősi iratok kutatói abban egyet értenek, hogy ezek az események egyre gyakrabban következnek be, régen 500 évente, manapság sokkal sűrűbben, a tudósok 100 éves ciklusról beszélnek. Ezzel kapcsolatban sok a bizonytalanság, hiszen a mérések lehetnek pontatlanok, de azt mindenki, még a kisgyerekek is tudják, hogy az ütközések peremén jön létre minden alkalommal a legnagyobb kincs, a mérhetetlen gazdagság, tudás és varázslat esszenciája, az Orea.

Az ásvány, ami elhozta a jövőt

Ez a kristály akkora erőt képvisel, hogy szinte el is feledteti a fájdalmat, amit a megszokott, ismerős területek, rokonok, barátok és ismerősök elvesztése jelent. Amikor eljönt az Ütközés, mindenki az új és a régi világ peremére siet, hogy elsőnek termelje ki a legtöbb oreát, vagy csak egy ujjpercnyit is zsebre vágjon belőle, ami már biztosítja egy család felemelkedését a mocsokból. Mások abban reménykednek, hogy az új világ sosem látott kincseket és kalandokat rejt majd magában, és sokszor igazuk is van.
Az alkimisták megtanulták porítani és a finomítani az oreát, karöltve a mérnökök céhével pedig csodákat alkottak. A szerkezeteik mára ott vannak mindenhol, a városok felett platformokon lebegve alkottak újabb kerületeket, húst forrasztottak össze gépekkel, kellő kitartással és nyersanyaggal pedig valóban csak a fantázia szabhat határt a fejlődésnek. A kreatív feltalálók dúsgazdaggá válhatnak, és gyárakat, iskolákat alapítottak, mások síneket fektettek le, hogy gőzzel hajtott vonatokkal sebesen eljuthassanak Sinan birodalmának legtávolabbi pontjaira is, nyolcvan éve pedig meghódították az eget is, az égen elegáns léghajók siklanak méltóságteljesen és szállítják a lehető legnagyobb kényelemben azokat, akik ezt megengedhetik maguknak.

Vagyon tekintetében az emberek előszeretettel fektetnek oreába, ám a hivatalos pénznem az arany, ezüst és réz érmék. 10 esüst egy arany, 10 réz egy ezüst, 100 réz pedig egy arany.
Ha nagyobb vagyonról van szó, akkor a gazdagok körében szokás csekket írni, amit aztán Estrance és Sinarin bankjaiban be lehet váltani érmékre, sok helyen pedig csekket is elfogadnak.

A fejlődésnek viszont, ahogy mindennek, ára is volt. Vagy megcsinálod a szerencséd és meggazdagodsz, vagy jó esetben meggebedsz egy gyártósor mellett szenet lapátolva a gőzgépekbe, rosszabb esetben pedig végleg elnyel a nyomornegyed sara, ahol csak nagy küzdelmek árán lehet megszerezni akár egyetlen szerény vacsorára elegendő pénzt is. Hamu vagy gyémánt, a középréteg mára szinte teljesen eltűnt. A szegényebbeknek az egyetlen lehetőség a kitörésre vagy az, ha a gyermekeiket felveszik inasnak az alkimisták vagy mérnökök közé, ehhez viszont kiemelkedő tehetség kell, vagy ha az Istenek lenéznek és megszánják a világot, akkor egy új Ütközés az, ami számtalan lehetőséget rejt magában, egy rövidke ideig, azoknak akik elég gyorsak, elég élelmesek és elég gátlástalanok hozzá.

Új jövevények

Már csak a mítoszok és regék őrzik az időt, amikor a lidércek világa ütközött az emberekével. Vahe, a Vörös Nap gyermekeinek tartották őket, az emberek ellenségeinek, akik Sinan, a Sárga, fényes Nap gyermekei voltak, bár Vahe előtte is ott ült az égen a fivére mellett, éjszaka pedig Tzvig, a nagy fehér Hold vigyázta az emberek álmát.

Szükség is volt rájuk. Az Álmodók időtlen idők óta az emberek között éltek, belelátnak a múltba, egyesek szerint a jövőbe is, és amikor alszanak ismeretlen világokat látogatnak meg, olyan világokat akikkel az amit ma ismerünk bármikor összeütközhet.  

A lidércek idővel megtanultak együtt élni az emberekkel, hiszen egy viszály sem tarthat örökké. Megtanulták kihasználni egymás előnyeit, és a felszínen, legalább a gyümölcsöző üzleti kapcsolatok érdekében felülkerekedni az egymás iránt érzett undoron.

Ötszáz éve az emberek világába új lakók érkeztek, különös, mégis gyönyörű földjükel együtt, amit ma Tír na nÓg tündérkirályságának nevezünk. A tündérek és emberek kölcsönös bizalmatlansággal méregették egymást, Tír na nÓg földjéért pedig véres háborúkat vívtak, ám sokkal hamarabb megállapodásra jutottak, mint az emberek a lidércekkel. A tündéreknek ugyanis nem volt szükségük az Oreára, hiszen a testük elég nagy mennyiségben tartalmazza a vegyületet, az emberek pedig rájöttek, hogy megvenni a kristályt a tündérektől még mindig jobban megéri anyagilag, mint háborúzni érte.

A tündérek oreája már jóideje elfogyott de azóta sikerült másféle kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat kialakítani az emberekkel. Utóbbiaknak viszont mostanában különösen fáj, hogy a tündérek öregei elzárkóznak a mérnöki csodáiktól, és néha már-már erőszakosan próbálnak piacot szerezni a szerkezeteiknek a “fejlődés” nevében. A tündérek a lidércektől teljesen elzárkóztak, de sosem lehet tudni, kit mire fog kényszeríteni még a szükség.

Új korok, új rettenet
A hibridek viszont az emberi tudomány termékei. Titokzatos laboratóriumok mélyén kísérleteztek a tudósok az emberek és állatok genetikájának keresztezésén, hogy ezáltal új, ellenállóbb féllényeket hozzanak létre. Erősebbeket, gyorsabbakat, olyanokat, akik látnak éjjel, megint másokat, akiknek a testük mérget választ ki. A kísérletek egyesek szerint teljes kudarccal záródtak, a kutatólaborokat bezárták… Vagyis a nyilvánosság hivatalosan így tudja. Ha nem lenne elég gond a szegények és dúsgazdagok közötti ellentétekkel, az alsóbb rétegek szociális helyzetével, a világ még megfűszerezte magát a hibridek okozta társadalmi dilemmákkal is.

Ráadásul vannak a világnak olyan titkai, amiről csak suttogni mernek a sikátorokban. Szörnyekről, akik nappal talán embernek tűnnek, és csak éjszaka veszik fel torz, ragadozó alakjukat, hogy elragadják a rossz gyerekeket az ágyukból, és magukkal rángassák délre, a sötét erdőbe, ahonnan expedíció még nem tért vissza.

Estrance, a lehetőségek városa

Fél éve új peremvidék nyílt Estrance közelében, az emberek birodalmában, és azóta a világ minden szegletéből ebbe az egykor békés egyetemvárosba sereglenek a világ lakói, hogy minél előbb részesedjenek a gazdagságból. Ki vagy te ebben az egyre duzzadó forgatagban? Kényelmesen élő arisztokrata? Diák, aki a tudományoknak szentelte magát? Netán bányász, aki az új orea lelőhelyekből akar meggazdagodni? Vagy kalandor aki felfedezné az új világ csodáit? Bármelyik is, most Estrance-ban van a helyed, a világ új közepén.