Annie Lyoness

Annie

Alakváltó - Medve  - Verőember - 15 - Isabella Sermon

-----------------:O:-----------------

Annie aranyos arcú, fiatal, 15 éves lány. Első ránézésre semmi figyelemreméltó nincs benne, hacsak nem az, hogy már most látszik rajta, hogy pár év múlva gyönyörű nő lesz belőle. Mindazonáltal öltözködése kissé kontrasztban áll ezzel. Kicsit bővebb inget és nadrágot visel, amik nincsenek is a legjobb állapotban. Így szép arca dacára tökéletesen beleolvad az utca suhancai közé, bár ez nem célja, pusztán csak a kényelmes öltözetet kedveli. Ha valaki jobban megnézi, észreveheti hogy figyelme gyakran elkalandozik, ami gyerekes játékosságával társulva azt a hatást kelti, mintha félig valami álomvilágban élne. Hangulata általában a játékos jókedvűség és a hideg közöny között mozog, amit nem is rejt el sosem.






Annie bár szokott játszani a környék többi gyerekével, és felnőttek is vannak akik szeretnivaló lányként emlegetik, nem mondhatni hogy könnyen nyílik meg, vagy akár csak barátkozós. A gyerekek közül nem egynek a nevét sem tudja, mindössze leül és golyózik velük, vagy amit éppen játszanak. De van azért pár szeméy, akikkel tényleges barátság köti össze őket, ám ezek nem a korabeli fiatalok, hanem azok akiket a legtöbb ember messziről elkerül. Ám ők sem tudják Annie legnagyobb titkát, mindössze egyik nap megjelent egy lány, aki nem félt tőlük, és idővel úgy alakult, hogy jóban lettek.
Csak ez a pár barát, és Matt meg a bandája lát a kissé hóbortos lány álcája mögé. Annie valójában zárkózott, és a legtöbb dolog hidegen hagyja. Nem érdekli ha egy árus, akinek szép napja van, ad neki jószívűségből egy almát, sem az, amikor látja ahogy elvernek valakit, aki nem fizetett időben, mert nem volt miből. Ahogy az sem érinti meg különösebben, ha Matt kérésére, egy egész kocsmát változtat vérfürdővé óriási medve alakjában. Teljesen véletlenszerű hogy éppen mi foglalkoztatja, lehet az egy dal, vagy egy szép üveggolyó.
Viszont van egy személy, aki különleges helyet foglal el a szívében, Matt. Több éve, Matt talált rá, egy vérfürdő közepén, ahogy csupaszon, mások vérétől vörösen egy koponyával játszik. Annienak ez az első emléke. Fogalma sem volt hogyan került oda, vagy ki volt ez a pillanat előtt. A nevére sem emlékezett. Matt adta neki a nevét, és fogadta be. Tisztában van vele, hogy Matt számára ő inkább egy eszköz, mint egy megmentett lány. Ő mégis inkább tekint apaként, a férfire, és a legkevésbé sem zavarja, hogy máshogy ítélik meg a kapcsolatukat.


Konkrét célja nincs az életben, és nem is gondolkodott még azon, hogy kéne valami életcélt kitűznie maga elé. Midazonáltal készségesen segít Mattnek, bármiről is legyen szó. Valamint érdekli a saját múltja, hogy ki és mi volt mielőtt Matt rátalált, és mi az amire nem emlékszik, és miért felejtett el mindent. Ám ez ügyben nem tett még többet, minthogy Mattnél párszor rákérdezett, hogy tud e valamit.



Alakváltó. Medve. Körülbelül 5-10 másodperc alatt tud teljesen átváltozni. Teljesen átváltozva négy lábon bő két méter magas sötétbarna szőrű medve. Magát az átváltozást még nem tudja jól kontrolálni. Kis mértékű változásnál még jól kontrolálja, de félúton túlról még egyszer sem volt rá példa hogy irányította volna, ha odáig átváltozik akkor be is fejezi (hacsak nem szűk helyen van), és állati agresszív ösztönei irányítják.




Szerettem ha Matt elhívot tmagával valahová. Na jó, a legtöbbször szerettem, persze volt olyan hogy máshoz több kedvem lett volna, de most örültem amikor elhívott magával. Valami hülye boltost látogattunk meg azt hiszem Claggor-nak hívják. A bolt amúgy kész romhalmaz volt. Tiszta hülye ez a Claggor, hogy nem kér a védelemből. Bár azért van pár jó cucca, például ez a játék. Búgócsiga. Ahogy a kezembe vettem megcsodáltam a színeit, majd megpörgettem a polcon hogy lássam hogy forog. Közben Matt a botjával kopogott, nyílván akadékoskodott Claggor. Fél füllel elkezdtem odafigyelni, ahogy Matt közölte hogy innentől az ő védelme alatt áll a bolt. Claggor erre pedig kiköpött. A pofám leszakad! Ahelyett hogy örülne, hogy végre fedezi valaki azt a béna seggét, még neki áll följebb. Igazából le is tépem a pofáját! Hirtelen támadt indulatomra hallgatva el is indultam felé, és nem folytottam vissza a fenyegető morgást sem.
- Jól van, nyugalom. - szólt kedvesen Matt - Majd később, Annie. Valami talán nem tetszik, Clyde?
Clyde - Claggor, egyre megy, mázlid van, ma van a szerencsenapod, inkább örülj neki. Persze ezeket csak gondoltam, beértem azzal hogy elítélően és vészjóslón méregettem, miközben Matt próbált a lelkére beszélbi, de az csak elhajtott minket. Kifelé menet megint megakadt a szemem a búgócsigán, ami olyan szépen pörgött, úgyhogy megfogtam és vittem, itt nem hagyom ennek az őrültnek, nem érdemli meg. Ahogy kiléptünk az ajtó melletti fához fordultam. Matt azt mondta innentől ez a bolt az ő védelme alá tartozik, hát engedtem a medve karmaimat előbukkani, és elkezdtem beleevésni a fába a jelét.
- Jó kislány. - dícsért meg Matt én pedig rámosolyogtam


Amikor egy zajos kocsmához értünk Matt agresszíven jelezte az ajtónállónak, hogy jobb lenne ha nem tartóztatna fel minket. Meg is értette az üzenetet és nem akadékoskodott. Vígan ugrálgattam be Matt mögött, sejtettem hogy most az jön, hogy elmondja ki is az igazi főnök, azokat a pillnatokat mindig szerettem.
- Hova hova, sántika? - kötött bele valami hülye Mattbe a lépcsőn, nyílván nem tudta ki is Matt, amúgy eltakarodott volna. Matt válaszára le is fagyott, mire megához tért pedig már a padlóról kaparhatta fel magát. Hogy az ilyenek hogy élhetik túl az utcákat, fogalmam sincs.
- Mivel látom, hogy az illusztris társaság eléggé elfoglalt a piálással, gyors leszek. - szólalt meg fennhagon Matt, amit meg is hallottak a kocsmában, közben észrevettem hogy a kabátja alatt a revolveréhez nyúl, tehát balhé várható, így Matt helyett inkább a kocsmai társaságot kezdtem le figyelni -  Láttam, hogy valaki tiszteletét tette a Gyűrű déli felén. Aki még egyszer megteszi, annak hat különböző csatornába dobatom a darabjait. Megértettétek?
Az egyik asztaltól egy megtermett férfi székcsikorgatva felklelt, és megropogtatta a nyakát.
- Ott rohadj meg a csatornáidban, Varjúláb! Oda megyünk, ahova akarunk. Ha nem tetszik, visszatakarodhatsz a fészkedbe. - szólt be keményen Mattnek, pedig ezek szerint tudta ki is ő. A szegénykém!
- Jól van, akkor mondom máshogy. Ha valamelyik koszos Zsebest odaeszi a fene, ugyanaz lesz a koszfészkével, ahol az anyját rejtegeti, mint ezzel a kocsmával. - vágott vissza Matt, én meg elbizonytalanodtam egy kicsit. Általában tudom mire gondol, de ha most mégse arra gondol Matt, amire gondolom hogy gondol Matt, akkor nagyon leszidna utána. Kérdőn néztem fel rá, hogy jól értem e.
- Csak nyugodtan. Záróra. - bólintott rá, a szemében láttam, hogy ugyanarra gondolunk.
Engedtem előtörni a másik énem. Ahogy a csontjaim nyúlni kezdtek, az izmaimon hullámok futottak át ahogy hirtelen elkezdtek a ssokszorosukra nőni. Önkénytelenül hajoltam előre ahogy elindult az átváltozás. A földön fekvő szerencsétlent pillantottam meg először, aki kartávolságon belül is volt. Mostmár kartávolságon belül. Megragadtam a nyakánál. Már nem az a kis emberi gyerekkezem volt, hanem hatalmas karmos valamik, átmenet a kéz és a mancs között. Egy könnyed mozdulattal hajítottam át két asztal fölött, a harmadikba belecsapódott. A fejem is kezdett kitisztulni. Jól esett erősenk és nagynak lenni. Páran egy asztal mögött kerestek menedéket, nyílván nem gondolták végig. Egy csapással törtem szét az asztalt, utána pedig a szerencsétlenekre támadtam. Jól esett végre átalakulni, és ígyis megmozgatni magam. De az átváltozás közben valami szúrást éreztem a lapockámnál. Megálltam egy pillanatra és odafordultam. Egy férfi állt ott véres késsel a kezében. Igen, összeraktam a képet, az én vérem volt a késen, hát viszonoztam a szívességet, odacsaptam egyet. Átrepült a fél kocsmán, miközben a sebből vérzáport hullatott, pedig még játszani akartam vele, de ez van. Még bőven volt kit elkapni. Közben egyre nagyobb és erősebb lettem, mire végre a fejem is kitisztult teljesen. Medveként minden sokkal egyszerűbb, mások a gondolatok is. Egymás után csaptam le, szét, össze azt aki mozdult, pár valakit az állkapcsommal kaptam el, meglóbáltam kicsit és már több darabban ért földet. Olyan jó volt az asztal mögött bújkálókat az asztallal együtt törni össze. De kezdtek elfogyni a játékok. Ekkor viszont hangot hallottam kicsit magasabbról, valaki még talpon volt. Morogva indultam meg felé, ketté akartam harapni, de ekkor megláttam a szép fényeket. Gyönyörű zöld fény volt. Mintha a kis lelki békémet láttam volna meg. Olyan megnyugtató volt. Közben pedig a környezet is megváltozott. Minden tiszta vér volt, holttestek mindenütt, no meg valami félkész épületben voltunk. Matt pedig előttem állt. Ugyanúgy mint ahogy először találkoztunk. Én ott álltam csupaszon, minden más meg tiszta vér volt. Matt pedig ott állt, biztosan, megbízhatóan mint egy szikla a tomboló viharban. Nem is egy üres épületben voltunk hanem a kocsmában ahová nemrég jöttünk be. Matt nem maradt, nem ölelt át mint először, hanem felmérte a művünket. Kicsit lemaradva követtem, közben öszsefontam a karomat magam előtt, hogy legalább egy kicsit takarjam azt, amit nem illik mutogatni, bár lehet egy vérfürdő közepén, nem ezzel kéne foglalkoznom.
- Ez... ez háború... Matt... - szólalt meg egy suhanc, akihez Matt az előbb ment oda. Hát igen, mázlista hogy túlélt. Közben elkezdtem érezni a szúró fájdalmat a hátamban, illetve a vállamnál. Hátra tekertem a nyakam és megláttam hogy egy nagyobbacska seb van ott, amiből lassan de magabiztosan csurog a vérem. Nem fájt anynira, mint kellett volna, valahogy egyik seb se  fájt úgy, ahogy kellett volna, talán azért mert alakváltó vagyok, de azért nem volt kellemes.
- Úgy nézek ki, mint aki nem számol az ilyesmivel? Mond meg a főnöködnek, Zsebes, hogy ideje sepregetni kicsit a Negyedben. Szóval vigyázzon, hol hullajtja el a szemetét. - közölte a tényeket Matt, majd egy nőről, akit annyira nem zúztam össze, leráncigálta a csak kicsit véres kabátot, és rám terített. Hálásan húztam össze magamon.
- Gyere, keresünk neked egy orvost. Azt hiszem a cirkuszosok tudnak egyet. Aztán visszanézünk Kirkham boltjába. - felelte Matt, és elindultunk kifelé.
Igen, szeretek Mattel lógni. Tudom hogy neki ez munka, de nekem ezek az alkalmak inkább apa-lánya időtöltések. Az pedig, hogy segíthetenek neki, ugyanoylan jó, mintha egy délutánt csak velem töltene kettesben.

Elfogadva

Bevallom nagyon reménykedtem, hogy valaki lecsap a leányzóra, és azt kell mondanom, minden elvárást teljesítettél. Nagyon jól elénk tártad azt az érdekes kettősséget, ami Annie gyermeki arca mögött rejtőzik, és már előre várom, hogyan fog alakulni a története akár PótApuval, akár más karakterekkel! Nem is szaporítom tovább a szót, eredj is játszani, a Varjúláb biztos vár már!

Ne felejtsd el elkészíteni a karakterlapodat, ezt itt tudod megtenni, leírást pedig itt találsz arról, hogyan is kell kinéznie.