Gone Girl - Annie & Callie

Hétf. Jan. 30, 2023 9:07 pm

× Gone girl ×

Calliope & Annie

A bizalom nehéz dolog volt ebben a szakmában. Na nem a drogfőzésben, hanem a bandavezérségben. Ha annak idején tudtam volna, hogy az egész ennyire hasonlít a politikusok játékaihoz, lehet, hogy inkább kimaradtam volna az egészből, most viszont már benne voltam nyakig. Az egész ötlet, hogy hitessük el mindenkivel a Sötét Negyedben és azon túl, hogy a Konyha hadban állt a Varjúláb bandával zseniális volt, mert így tényleg nem gyanakodott senki, hogy akár Matt, akár én állnék olyan dolgok mögött, amihez az egyesített erőink lettek volna szükségesek, de a bankrablás óta inkább több fejfájással járt, mint előnnyel. Példának okáért, hogy nem nagyon találkozhattunk nyílt terepen, mindent gondosan meg kellett szervezni, és az embereimnek is el kellett magyaráznom valahogyan, hogy az összes akció az ő fickói ellen merüljön ki némi hashajtóban, különben nekem kell a fejüket vennem.
És akkor ott voltak még az egyéb látszatintézkedések, mint ez a mostani is. Valahogy persze el kellett jutnia egymáshoz az üzeneteknek, ezt megbízható küldöncökön keresztül intéztük, de Matty kivételesen gondolta összeköti a kellemeset a hasznossal, hiszen mi sem bizonyíthatná jobban a közöttünk levő ellenségeskedést, mint hogy elraboljuk Matt bizalmasát, nevelt lányát, ki tudja még miét… Szóval Annie-t. Nem fért a fejembe, hogy a mindig hidegen számító Varjú hogyan lehet annyira felelőtlen, hogy egy még kislányt cipeljen magával mindenhova, különösen veszélyes helyekre is, és hogy egyedül engedje kószálni a Sötét Negyedben, ahol bármi történhetett vele. Egy ideig úgy gondoltam, hogy ez minden szentimentalitás, amit a férfi megengedett magának, de az biztos, hogy én sosem engedtem volna a lányom, legyen az nevelt vagy vérszerinti, egyedül császkálni ilyen környékeken, de talán még Észak-Estrance-ban sem, mert pontosan tudtam milyen alakok szivárogtak be azokra az utcákra is.
És mégis, ismételten, már benne voltam nyakig. Nem nagyon tehettem mást, vagyis inkább jobbat, mint hogy kooperáltam Matty terveivel, és reménykedtem benne, hogy valóban tudta mit miért csinált, és az mindannyiunk javát fogja szolgálni. Eddig nem adott rá okot, hogy kételkedjek benne. Meg kellett hát szerveznünk Annie elrablását.
A terv a következő volt. Az embereim egy utcasarkon vártak rá, „A Pucér Kis Fickóhoz” címzett ivónál, hogy legyenek szemtanúk, majd amikor meglátják a lányt némi dulakodást imitálnak – megmondtam nekik, hogyha egyetlen zúzódást látok rajta, akkor ők háromszor akkorát kapnak majd – zsákot húznak a fejére, és szépen elvezetik a Konyhára. Reménykedtem benne, hogy csak annyira fog ellenállni, amennyi a tervhez szükséges volt, hárman mentek érte, de már ezt is soknak éreztem. Fő a hitelesség ugyebár. Időpontnak egy kora esti órát választottunk, amikor a munkások nagy részének már lejárt a munkaideje, és mindenki a kocsmákba sereglett, hogy elverjék a fáradtságosan megkeresett rézpénzeiket.
Tényleg színházban kellett volna játszanom, ha már a rendezői széket is kipróbálhattam…

× Night fairy ×

Kedd Jan. 31, 2023 8:59 pm

Nem igazán voltam boldog Matt bankrablós akciója után. Persze, jól sikerült, meg minden, de valami sehonannai alakváltót vitt helyettem. Persze, sok tanú maradt, akik előtt nem akart leleplezni, meg az sem volt hátrány hogy feláldozható emberrel ment. De akkor is! Egy akárkivel ment el! Leginkább csak magamban duzzogtam, és néha azon rágódtam, hogy elrontottam e valamit, és csak egy jó szöveg volt amivel lerázott. De azután mindig rájöttem hogy Matt nekem nem mondana olyat. Tényleg csak a titkomat akarta megóvni, és tényleg egy feláldozható akárkit akart vinni, akit hátra tud hagyni, ha úgy alakul.
Amikor ezek után megkersett, hogy egy üzenetet kéne átadnom Callinak hirteln nagyon megörültem, de igyekeztem leplezni. Tudtam hogy titkon tartják a kapcsolatot, és megvezetik az egész ostoba várost. Örültem hogy végre én is beszállok ebbe a játékba.
A terv szerint az indokolatlanul hülye nevű kocsma előtt elrabolnak Calli emberei, a látszet kedvéért akkor amikor már televan az elkeseredett lecsúszott munkásokkal, de még nem itták le magukat, és felfogják amit látnak. Nekem meg játszani kell a szerepet, mint akit elrabolnak, de persze csak játszani, szóval nem kéne széttépnem egyiket sem. Na nem mintha csinálnék olyat. Maximum csak ha már magunk maradtunk.
Délután a szokásos öltözetemben felmarkoltam a kis szütyő üveggolyómat, és elindultam a sötét nyedbe, játszani a többi kölyökkel. Kerestünk egy kis eldugott lyukat, és elkezdtünk golyózni. Ott volt Shrike, Katherine, az a sebhelyes arcú srác, meg a fura hajú lány. Persze mind zsebes kölyök volt, de picit sem tartottam tőle, hogy ellopnák a golyóimat, annál azért több eszük volt, nem sokkal, de több. Nagyon jó kis délután volt. Csak egy gyolót vesztettem, ráadásul azt az opálosat ami annyira nem is tetszett, de nyertem három másikat, egy szép zöldet, egy olyat amiben belül volt pár buborék, meg egy márványgolyót is. Persze vissza akarták nyerni, de aztán lassan elkezdett nőni a hangzavar az utcán, a munkások lassan elindultak a dolgukra a munka után, úgyhogy nekem is menni kellett.
- Hadd kísérjelek el egy darabon! - kérte a sebhelyes arcú srác, ahogy elköszöntem. Fogalmam sincs miért akar jönni, bár onnantól hogy a nevére sem emlékszem, azt hiszem ez nem is csoda. Persze nem a Varjúfészekbe indulok, de mégis milyen indokkal rázzam le? Bár végülis Matt és Calli szemtanúkat akart, azért most csináljuk.
- Rendben. Gyere! - mondtam neki egy mosollyal - De a márványgolyód akkor is az enéym.
- Persze. Azt elnyerted. - dünnyögte bosszúsan, azzal elindultunk - Tegnap Poddékkel lógtunk. Tök jó nap volt. Pár részeget ki is zsebeltünk. Meg... - rájöttem miért is bírom a srácot. Imád magáról beszélni. Ő meg valószínű azért bír, mert meghallgatom. Persze már öt perce fogalmam sincs miről dumál. Magamban dúdolgattam a Fércembert miközben szökdécseltem az úton mellette. De végülis mindketten jól éreztük magunkat.
Odaértünk a hülye nevű kocsmához, és három férfi meg is indult felém. Nem voltak túl profik. Lazán a falnak dőlve beszélgettek, majd amikor közelebb értünk egyszerre indultak el felénk. Vagy csak fel akarták hívni magukra a figyelmet. Mindegy is.
- Azok minket néznek. - fogta meg a karom a srác, majd futásnak eredt, maga után húzva - Gyere! - kiáltotta a végén. Mit volt mit tenni, hát hagytam hogy húzzon. Szerencsére kapcsoltak Calli emberei és pár méter után utolértek. Ahogy meghallottam hogy ott vannak mögöttem karnyújtásnyira hirtelen megtorpantam, lehajoltam és az üveggolyós erszényemet széles íven lendítettem hátrafelé. A szerencsétlen keze csak a levegőt markolta a fejem fölött, a következő pillanatban pedig becsapódott az erszényem a... na igen, a kritikus pontra a két lába közé. Szegényém, de hát ez van, játszani kell a szerepet! Mondjuk elég hitelesen rogyott meg, de nem hiszem hogy az a látszat kedvéért volt. De a társa már el is kapta a csuklóm és viszarántott. Csakhogy a srác... fene ebbe hogy nem jegyzem meg a neveket! Legyen Hugo. Szóval Hugo sem volt olyan beszari. Ahogy észrevete hogy elkaptak visszafordult és a kis zsebkését az engem szorító kézbe döfte.
- Ereszd el! - Kezdtek belejönni a többiek, mert már egy elég jó pofont kapott. Szegény Hugo el is terült a földön. De ahogy néztem a szúrás nagyját a férfi kabátja fogta fel, de azért vérzett. Én közben, ahogy Matt tanította, nem akartam kihúzni a kezem, csak megfotam egy ujját és feszítettem hátrafelé.
- Rohadt kölyök! - kiáltotta az miközben elengedett, talán félt hogy kitöröm az ujját, vagy csak fájt neki. Bár nem tudom melyikünket szidta. Ahogy elengedett jól bokán is rúgtam, és futottam volna, de a harmadik előttem termett és megragadta a karjaimat. - Megvagy! Add fel és... - Mégse alakították olyan jól az emberrablót. De leglább tudtam hogy Calli emberei. Eddig jutott csak, mert beleharaptam a kezébe. Persze nem agyarakkal, azt az énem most nem engedhettem játszadozni. De sikerült a kabátujja alatt a csuklóját megharapnom. Hugo közben elrohant, talán segítséget hívni, talán csak elment a kedve a segítségtől. Innentől kicsit keszekusza lett a dulakodás, mert hárman csak velem foglalkoztak. De azt hiszem az egyiket szájba vágtam, legalábbis egyszer valami kemény dologba sikerült beleütni, nekem sem volt kellemes, szerintem neki sem. Aztán sikerült hátracsavarniuk mindkét kezem és valami szíjjal összekötötték. Ezután azt hihették hogy nyugi van, mert zsákot húztak a fejemre és ketten felemeltek. Hát rúgtam egy nagyot, és azt hiszem telibe orron rúgtam az egyiküket, el is ejtette a lábam. De utána csak sikerült egy automobil csomagtartójába dobniuk, és elhajtani velem.

Hát elég gyengére sikerült a színjátékuk. Remélem Mattel jobb emberek mentek bankot rabolni. Sőt! Biztos jobbak, amúgy tuti nem sikerült volna nekik. Mivel már nem számított a látszat megpróbáltam kibújni a szíjból, de úgy festett azt azért sikerült jól meghúzniuk mert nem sikerült. Oda se neki! Kicsit fészkelődtam a csomagtartóban. Hogy kényelmesebb legyen. Lenyaltam a számról az egyikük vérét, akibe beleharaptam. Közben a kézfejemen megéreztem a kicsorduló vért. Ezek szerint tényleg jól eltaláltam valamit. Beletöröltem kicsit a nadrágomba, majd folytattam a dúdolást.
- Ő feel szeletel, éés a bőőröd is kell. Meert önmagára vaarja fel. Maradj bent. Jaj, kint vár a baaj. Ott a Féérceember szééttéép hamar....

Vas. Feb. 05, 2023 5:05 pm

× Gone girl ×

Calliope & Annie

Ahogyan ott álltak előttem hárman, akiket megbíztam rá, hogy rabolják el Annie-t, elég szánalmas látványt nyújtottak. A lány nem adta ingyen a bőrét, és úgy éreztem, hogy ennek a kis előadásnak az első felvonása talán túl jól is sikerült, tekintve a karomlásokat és harapásnyomokat, amik az embereimet borították. Biztos voltam benne, hogy látványos darabot sikerült összerakniuk így négyüknek, és már azelőtt a fülembe jutottak a hírek, hogy volt nézőközönség is, mielőtt még a főszereplők a Konyhára értek volna. Helyes. Pontosan ez is volt a célunk az egésszel.
Most következhetett a második szín, a legunalmasabb mind közül: a várakozás. Ahhoz, hogy elhiggyék, itt komoly tárgyalások folynak, el kellett telnie kis időnek, hogy pontosan mennyinek azt én sem tudtam. Egy nap, talán kettő, úgy számoltam, de tudtam, hogy Matt értesíteni fog, amikor úgy látja, hogy eljött az ideje annak, hogy szabadon engedjük a lányt.
Annie-t egészen az irodámig cipelték, az énekelgetést már akkor meghallottam, amikor átlépték az acél tolóajtó küszöbét, ami elválasztotta a néhai gyárból kialakított droglabort az utca mocskától. A csuklya sokat torzított a hangján, de az avatott fül – mint amilyen az enyém is volt – hallhatta, hogy nem volt tehetségtelen, bár az énekhangjának nem ártott volna némi képzés, pont most volt abban a korban, amikor a kislányos csivitelést már kezdte maga mögött hagyni, és lassan kialakult az a beszéd- és énekhangja, amin majd hátralevő életében meg fog szólalni. Kíváncsi lettem volna, hogy ez csak afféle időtöltés volt, amiről remélte, hogy irritálja majd a fogvatartóit, vagy valóban voltak vele még talán meg sem fogalmazódott ambíciói. Ha az előbbi, úgy rossz lóra tett, nem véletlenül volt Csalogány a művésznevem, az embereim hozzá voltak szokva a zenéhez és az énekléshez is, ami többnyire tőlem jött, vagy a grammofonból, vagy a torkomból. Lehet Annie-t fogja a végére jobban zavarni a mi zenénk, mint most az övé minket.
AZ íróasztalon előtt állították a lányt a lábára, és húzták le a fejéről a csuklyát, és oldották el a köteleket a kezéről és a lábáról. Ez után az embereim intettek, és mentek a dolgukra, kettesben hagyva minket.
- Szervusz Annie. Látom jól helyben hagytad a srácokat, nem hiszem, hogy számítottak ekkora ellenállásra. – kuncogtam, majd felálltam és töltöttem egy pohárba, magamnak brandy-t, neki… hát elsőre majdnem neki is azt töltöttem, de utána emlékeztettem magam, hogy ő még csak egy kislány, de limonádém nem volt, maradt hát a víz. Igazából a tiszta víz is csodaszámba ment sokszor a Sötét Negyedben. - Inni valamit? Most csak víz van, de ha szeretnél valamit egy órán belül be tudom szerezni neked. Gondolom Matt elmondta, hogy mi a helyzet, és hogy holnapig biztosan élvezned kell a vendégszeretetemet, ameddig a mentőakciója, vagy a tárgyalássorozat nem lesz elég hihető.
Tudtam, hogy a lány be volt avatva a dolgokba, hiszen ő volt a Varjú elsőszámú bizalmasa. A kapcsolatuk természetét nem sikerült megfejtenem, nem olyan dolog volt, amire az ember csak úgy rákérdezne. A rokona volt talán, vagy a nevelt gyereke, esetleg védence, akit valamiért külön kitűntetett a figyelmével… És hát nem vethettem el azt a lehetőséget sem, hogy valójában Mattynek ez volt a zsánere, láttam már ennél betegebbet is, de azért reménykedtem benne, hogy nem így volt, és nem kellett csalódnom a Varjúban ilyen módon.
Persze, ha Annie nem akart udvariaskodni, vagy csevegni – eddig elég csöndes természetnek ismertem meg az alapján a néhányszor pár perc alapján ítélve amit eddig láttam belőle – üzenetet is hozott, így azt is átadhatta.

× Night fairy ×

Hétf. Feb. 13, 2023 7:48 pm

Jókedvűen énekelgettem még akkor is, amikor megállt a kocsi, é egyikük a vállán cipelt be a Konyhára. Nem igazán zavart sem a csuklya, sem a kötél. Egyfelől tudtam hogy sokkal azelőtt értem a dal végére, hogy Callihoz hoznak, másfelől, ha mégse hozzá, akkor sem számít. Ahogy lehúzták a fejemről, hunyorogtam kicsit, mert hirtelen elég világos lett a teljes sötétséghez képest. Utána a köteleket is eloldották. Először is a kíséretemre vigyorodtam, elég szerencsétlenül festettek. Utána kicsit megdörzsöltem a csuklóimat miközben Callira néztem.
- Szia Calli! Úgy tudtam, úgy kell csinálni, mintha igazi elrablás lenne. Ők elég soványan teljesítettek. - feleltem csevegve, mintha csak átkísértek volna hozzá egy délutáni teára, körülbelül annyira is érintett meg ez a kis színjáték. A kérdésére már majdnem rávágtam hogy jó a víz, de utána Calli folytatta, hát nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget. Közben kicsit a hajamat is megigazítottam, mert eléggé összekócolódott.
- Gyümölcslevet kérek. - kértem úgy, mintha ez nem egy hű de nagy kívánság lenne, elvégre azt mondta hogy egy órán belül szerez bármit, szóval nem is gondoltam tovább, mit milyen könnyen szerez be. Amikor teljesen kettesben maradtunk, és a léptek is elhaltak a folyosóról, akkor elmondtam neki Matt üzenetét. Jó nagy körítés kellett, ehhez a pár perces üzenethez. Utána kissé tanácstalanul néztem körbe a kis helyiségben, irodaféleségben.
- Szóval milyen a vendégszereteted? Mit fogunk csinálni legalább holnapig? - a kérdés közben már el kis kezdtem sétálgatni az irodájában, és megnézni magamnak. Nem volt semmi kémkedés a dologban, pusztán szétnéztem van e itt bári érdekes. Papírok, tiszta unalmasak. Felemeltem és ránéztem párra, de dögunalmasak. Egy szép toll, azt azért megnéztem - Játszani fogunk? Vagy tömlöcbe dugsz hogy hiteles legyen? - szép csillogó poharak a pár italos üveg mellett - Matt poharai szebbek. - tettem vissza a tálcára. Persze az állítás nem volt igaz. Callinak igazi szép poharai voltak. De Matt kissé kopottas opálos falú poharainak jobb hangulata volt.

Pént. Feb. 17, 2023 9:08 am

× Gone Girl ×

Calliope & Annie

Annie röviden, gyorsan és kegyetlenül mondta ki az ítéletet az embereim felett, amire ők összenéztek egymással, én pedig felkacagtam. Valóban igazinak kellett látszania, csak én nem szerettem volna, hogyha a lányt jobban megverik a kelleténél, és úgy gondoltam, hogy a közönségünk úgyse tudta volna megmondani, hogy tényleg így néz-e ki egy emberrablás egy kislány ellen, vagy másképp.
- Igazad van, tényleg az volt a megállapodás, hogy tűnjön igazinak. Sajnos ezek szerint nem játszottuk elég hitelesen a mi részünket.
Nagyon régen még a Magnifica színpadára vágytam én is, majd jóidőre lemondtam az ilyen ambícióimról. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még színésznek csapok fel, és eljátszom a szerepem egy olyan előadásban, aminek tétje is volt, és ráadásul el kell várjam, hogy az embereim is kiváló színészekként viselkedjenek. A rendező pedig hol beavat a vízióiba, hol nem…
Az is biztos, hogy Annie nem volt szívbajos a kívánságaival. A gyümölcslé ritka dolog volt idelent a Sötét Negyedben, és bár attól függ, hogy milyen gyümölcsből készült egészen drága is lehetett. Már azoknak, akik nem voltak bandavezérek, és nem hatvan évig halmozták a vagyonukat, mint én. Biccentettem az embereim felé.
- Hallottátok, gyümölcslé, küldjétek fel Theodore-t érte a belvárosba, majd kifizetem neki. – ezzel kettesben is hagytak minket a lánnyal egy bólintás és némi morgás után. Azért biztos voltam benne, hogy mindegyik kapott már nagyobb ütéseket is, mint amit Annie képes volt rájuk mérni, nem volt azért olyan hatalmas testű, sem pedig annyira erős, mint két megtermett férfi.
Hagytam, hogy a lány körbejárjon és megnézzen mindent, ami tetszett neki. A papírokon voltak csak olyan dolgok, amiket esetleg féltettem volna az idegen szemektől, de azokra alig egy pillantást vetett és már el is lehettek könyvelve unalmasnak. Nem voltam benne biztos, hogy a lány tudott olvasni, én egészen felnőtt koromig nem tudtam, de szerintem Matt adott az ilyesmire.
- Nincs tömlöcöm, csak egy pincém, oda bedughatlak, ha igazán hiteles előadást szeretnél. – villantottam rá a fehér fogaim. - De én nem gondolom szükségesnek, csak az a fontos, hogy ne hagyd el ezt az épületet, egyébként amit kérsz, azt idehozzuk neked. Ha akarod játszhatunk is. – vontam vállat. - Mattel sokat játszotok? Vagy miket szoktatok együtt csinálni? – kérdeztem. Valahonnan el kellett indulni. Ez volt végülis az első alkalom, hogy kettesben voltam Annie-vel, és csak reménykedtem benne, hogy meg tudjuk találni a közös hangot.
A poharas megjegyzését éppen ezért elengedtem a fülem mellett. Itt úgysem volt másmilyen, bár érdekes volt, hogy rögtön elkezdett összehasonlítgatni minket Mattyvel.

× Night fairy ×

Gone Girl - Annie & Callie

Gone Girl - Annie & Callie

Re: Gone Girl - Annie & Callie

Re: Gone Girl - Annie & Callie

Re: Gone Girl - Annie & Callie

Re: Gone Girl - Annie & Callie

Re: Gone Girl - Annie & Callie