Gone Girl - Annie & Callie

Nem igazán voltam boldog Matt bankrablós akciója után. Persze, jól sikerült, meg minden, de valami sehonannai alakváltót vitt helyettem. Persze, sok tanú maradt, akik előtt nem akart leleplezni, meg az sem volt hátrány hogy feláldozható emberrel ment. De akkor is! Egy akárkivel ment el! Leginkább csak magamban duzzogtam, és néha azon rágódtam, hogy elrontottam e valamit, és csak egy jó szöveg volt amivel lerázott. De azután mindig rájöttem hogy Matt nekem nem mondana olyat. Tényleg csak a titkomat akarta megóvni, és tényleg egy feláldozható akárkit akart vinni, akit hátra tud hagyni, ha úgy alakul.
Amikor ezek után megkersett, hogy egy üzenetet kéne átadnom Callinak hirteln nagyon megörültem, de igyekeztem leplezni. Tudtam hogy titkon tartják a kapcsolatot, és megvezetik az egész ostoba várost. Örültem hogy végre én is beszállok ebbe a játékba.
A terv szerint az indokolatlanul hülye nevű kocsma előtt elrabolnak Calli emberei, a látszet kedvéért akkor amikor már televan az elkeseredett lecsúszott munkásokkal, de még nem itták le magukat, és felfogják amit látnak. Nekem meg játszani kell a szerepet, mint akit elrabolnak, de persze csak játszani, szóval nem kéne széttépnem egyiket sem. Na nem mintha csinálnék olyat. Maximum csak ha már magunk maradtunk.
Délután a szokásos öltözetemben felmarkoltam a kis szütyő üveggolyómat, és elindultam a sötét nyedbe, játszani a többi kölyökkel. Kerestünk egy kis eldugott lyukat, és elkezdtünk golyózni. Ott volt Shrike, Katherine, az a sebhelyes arcú srác, meg a fura hajú lány. Persze mind zsebes kölyök volt, de picit sem tartottam tőle, hogy ellopnák a golyóimat, annál azért több eszük volt, nem sokkal, de több. Nagyon jó kis délután volt. Csak egy gyolót vesztettem, ráadásul azt az opálosat ami annyira nem is tetszett, de nyertem három másikat, egy szép zöldet, egy olyat amiben belül volt pár buborék, meg egy márványgolyót is. Persze vissza akarták nyerni, de aztán lassan elkezdett nőni a hangzavar az utcán, a munkások lassan elindultak a dolgukra a munka után, úgyhogy nekem is menni kellett.
- Hadd kísérjelek el egy darabon! - kérte a sebhelyes arcú srác, ahogy elköszöntem. Fogalmam sincs miért akar jönni, bár onnantól hogy a nevére sem emlékszem, azt hiszem ez nem is csoda. Persze nem a Varjúfészekbe indulok, de mégis milyen indokkal rázzam le? Bár végülis Matt és Calli szemtanúkat akart, azért most csináljuk.
- Rendben. Gyere! - mondtam neki egy mosollyal - De a márványgolyód akkor is az enéym.
- Persze. Azt elnyerted. - dünnyögte bosszúsan, azzal elindultunk - Tegnap Poddékkel lógtunk. Tök jó nap volt. Pár részeget ki is zsebeltünk. Meg... - rájöttem miért is bírom a srácot. Imád magáról beszélni. Ő meg valószínű azért bír, mert meghallgatom. Persze már öt perce fogalmam sincs miről dumál. Magamban dúdolgattam a Fércembert miközben szökdécseltem az úton mellette. De végülis mindketten jól éreztük magunkat.
Odaértünk a hülye nevű kocsmához, és három férfi meg is indult felém. Nem voltak túl profik. Lazán a falnak dőlve beszélgettek, majd amikor közelebb értünk egyszerre indultak el felénk. Vagy csak fel akarták hívni magukra a figyelmet. Mindegy is.
- Azok minket néznek. - fogta meg a karom a srác, majd futásnak eredt, maga után húzva - Gyere! - kiáltotta a végén. Mit volt mit tenni, hát hagytam hogy húzzon. Szerencsére kapcsoltak Calli emberei és pár méter után utolértek. Ahogy meghallottam hogy ott vannak mögöttem karnyújtásnyira hirtelen megtorpantam, lehajoltam és az üveggolyós erszényemet széles íven lendítettem hátrafelé. A szerencsétlen keze csak a levegőt markolta a fejem fölött, a következő pillanatban pedig becsapódott az erszényem a... na igen, a kritikus pontra a két lába közé. Szegényém, de hát ez van, játszani kell a szerepet! Mondjuk elég hitelesen rogyott meg, de nem hiszem hogy az a látszat kedvéért volt. De a társa már el is kapta a csuklóm és viszarántott. Csakhogy a srác... fene ebbe hogy nem jegyzem meg a neveket! Legyen Hugo. Szóval Hugo sem volt olyan beszari. Ahogy észrevete hogy elkaptak visszafordult és a kis zsebkését az engem szorító kézbe döfte.
- Ereszd el! - Kezdtek belejönni a többiek, mert már egy elég jó pofont kapott. Szegény Hugo el is terült a földön. De ahogy néztem a szúrás nagyját a férfi kabátja fogta fel, de azért vérzett. Én közben, ahogy Matt tanította, nem akartam kihúzni a kezem, csak megfotam egy ujját és feszítettem hátrafelé.
- Rohadt kölyök! - kiáltotta az miközben elengedett, talán félt hogy kitöröm az ujját, vagy csak fájt neki. Bár nem tudom melyikünket szidta. Ahogy elengedett jól bokán is rúgtam, és futottam volna, de a harmadik előttem termett és megragadta a karjaimat. - Megvagy! Add fel és... - Mégse alakították olyan jól az emberrablót. De leglább tudtam hogy Calli emberei. Eddig jutott csak, mert beleharaptam a kezébe. Persze nem agyarakkal, azt az énem most nem engedhettem játszadozni. De sikerült a kabátujja alatt a csuklóját megharapnom. Hugo közben elrohant, talán segítséget hívni, talán csak elment a kedve a segítségtől. Innentől kicsit keszekusza lett a dulakodás, mert hárman csak velem foglalkoztak. De azt hiszem az egyiket szájba vágtam, legalábbis egyszer valami kemény dologba sikerült beleütni, nekem sem volt kellemes, szerintem neki sem. Aztán sikerült hátracsavarniuk mindkét kezem és valami szíjjal összekötötték. Ezután azt hihették hogy nyugi van, mert zsákot húztak a fejemre és ketten felemeltek. Hát rúgtam egy nagyot, és azt hiszem telibe orron rúgtam az egyiküket, el is ejtette a lábam. De utána csak sikerült egy automobil csomagtartójába dobniuk, és elhajtani velem.

Hát elég gyengére sikerült a színjátékuk. Remélem Mattel jobb emberek mentek bankot rabolni. Sőt! Biztos jobbak, amúgy tuti nem sikerült volna nekik. Mivel már nem számított a látszat megpróbáltam kibújni a szíjból, de úgy festett azt azért sikerült jól meghúzniuk mert nem sikerült. Oda se neki! Kicsit fészkelődtam a csomagtartóban. Hogy kényelmesebb legyen. Lenyaltam a számról az egyikük vérét, akibe beleharaptam. Közben a kézfejemen megéreztem a kicsorduló vért. Ezek szerint tényleg jól eltaláltam valamit. Beletöröltem kicsit a nadrágomba, majd folytattam a dúdolást.
- Ő feel szeletel, éés a bőőröd is kell. Meert önmagára vaarja fel. Maradj bent. Jaj, kint vár a baaj. Ott a Féérceember szééttéép hamar....

Jókedvűen énekelgettem még akkor is, amikor megállt a kocsi, é egyikük a vállán cipelt be a Konyhára. Nem igazán zavart sem a csuklya, sem a kötél. Egyfelől tudtam hogy sokkal azelőtt értem a dal végére, hogy Callihoz hoznak, másfelől, ha mégse hozzá, akkor sem számít. Ahogy lehúzták a fejemről, hunyorogtam kicsit, mert hirtelen elég világos lett a teljes sötétséghez képest. Utána a köteleket is eloldották. Először is a kíséretemre vigyorodtam, elég szerencsétlenül festettek. Utána kicsit megdörzsöltem a csuklóimat miközben Callira néztem.
- Szia Calli! Úgy tudtam, úgy kell csinálni, mintha igazi elrablás lenne. Ők elég soványan teljesítettek. - feleltem csevegve, mintha csak átkísértek volna hozzá egy délutáni teára, körülbelül annyira is érintett meg ez a kis színjáték. A kérdésére már majdnem rávágtam hogy jó a víz, de utána Calli folytatta, hát nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget. Közben kicsit a hajamat is megigazítottam, mert eléggé összekócolódott.
- Gyümölcslevet kérek. - kértem úgy, mintha ez nem egy hű de nagy kívánság lenne, elvégre azt mondta hogy egy órán belül szerez bármit, szóval nem is gondoltam tovább, mit milyen könnyen szerez be. Amikor teljesen kettesben maradtunk, és a léptek is elhaltak a folyosóról, akkor elmondtam neki Matt üzenetét. Jó nagy körítés kellett, ehhez a pár perces üzenethez. Utána kissé tanácstalanul néztem körbe a kis helyiségben, irodaféleségben.
- Szóval milyen a vendégszereteted? Mit fogunk csinálni legalább holnapig? - a kérdés közben már el kis kezdtem sétálgatni az irodájában, és megnézni magamnak. Nem volt semmi kémkedés a dologban, pusztán szétnéztem van e itt bári érdekes. Papírok, tiszta unalmasak. Felemeltem és ránéztem párra, de dögunalmasak. Egy szép toll, azt azért megnéztem - Játszani fogunk? Vagy tömlöcbe dugsz hogy hiteles legyen? - szép csillogó poharak a pár italos üveg mellett - Matt poharai szebbek. - tettem vissza a tálcára. Persze az állítás nem volt igaz. Callinak igazi szép poharai voltak. De Matt kissé kopottas opálos falú poharainak jobb hangulata volt.