Darr kódgyűjtemény - I suck don't mock me

× A strain of song in the forest ×

Daphne Prismblossom reagsablon

-----------------:O:-----------------

Húsz centis tömör gyönyörűség. Mint minden tündér, az emberi szem számára könnyű, éteri, légies szépség, fajtáján belül azonban teljesen átlagosnak számít, főleg mert ha meglennének hozzá a méretei jobban hasonlítana egy fénytündérre, mint a pixikre. Haja szőke, mint a napsugár, kiengedve a háta közepéig ér, de teljesen véletlenszerű, hogy reggel éppen hogyan készíti el. Kiengedve, befonva, vagy csak az arca elől tűzi el a rakoncátlan tincseket, máskor szoros kontyba köti.

Próbálták már ez alapján megjósolni, hogy éppen milyen kedve van, de az esetek nagy részében ez meddő próbálkozás csupán.

A szeme kék, az arcához arányos méretű, az orra pisze, a bőre világos, de nem annyira alabástromfehér, mint lehetne, vagy amennyire szeretné, hogy legyen. Alapvetően vékony testalkatú, a lábai hosszúak, a mellei aprók, de még éppen nem annyira, hogy fiúsnak látszódjon.

A szárnyai olyanok, mint a szitakötőnek, a zöld, a kék és a rózsaszín árnyalataiban irizálnak a napfényben, de egyébként áttetszők, és összecsukva a bokájáig érnek, a tündérportól pedig szinte mindig csillognak, néha már azt hihetnék, hogy hivalkodik vele, hogy ilyen értékes anyagot nem fejt le magáról és tesz vagyonná. Vagy csak nagyon ritkán teszi ezt, teljes titokban.
Az öltözködése az egyetlen, ami tényleg mindig alkalomhoz illő, inkább a viselkedésével és nem a külsejével szeret polgárpukkasztani. A dolgos hétköznapokon előnyben részesíti a könnyű anyagokat, de bálokra belepréseli magát a direkt neki készített estélyikbe, és különösen odavan a mesterien megmunkált apró kalapokért. Cipőre nem lenne szüksége, igazából nem gyalogol sehova, de azért van neki jónéhány pár, hogy még se mezítlábasan képviselje a tündérnép egészét.

×Night fairy ×

Calliope Evenstar reagsablon

Nagyon sokáig nem tudott mit kezdeni a nyakába hullott szabadsággal. Azóta jónéhány év eltelt már, de mélyen legbelül még mindig nem barátkozott meg a gondolattal, hogy nem kötik a kezét sem adósságok, sem madame-ok sem bandavezérek, mert ő maga vált azzá. Egy dolgot tud, hogy ha már ő bírta rá az embereit a maradásra, akkor felelősséggel tartozik értük, a kuktákért, a pribékekért, még az utolsó futárkölyökért is, akik bemerészkednek akár a legrosszabb környékekre is, hogy kiszállítsák a drogot a fogyasztóknak.

Mindenki tudja, hogy a Csalogány sokat követel, de cserébe sokat is ad, és tisztán játszik, ahogyan az elődje is tette. Tiszták a határok, tiszták a feladatok, de azt kőkeményen be is tartatja, és ahogy az adott szavában, úgy a következetességében is bízni lehet. Nincs bocsánat, nincs pardon, nincs engedmény, ő sem kapott soha, de a kemény munkát megfelelően jutalmazza.

Magánemberként – vagyis magántündérként – Calliope cinikus és kiábrándult. Nem bízik már szavakban, sem pedig ígéretekben, csak a tettekben, még ha tudja is, hogy így kicsit képmutató az, hogy azt várja, hogy az ő szavában viszont megbízzanak. De ilyen az élet. Az igazi szeretet fogalmát nem igazán ismeri, igazából elképzelni sem nagyon tudja, hogy az hogyan néz ki, bár biztos benne, hogy az édesanyja szerette, túl elfoglalt volt ahhoz, hogy ezt rendesen ki is mutassa. Mindenki más viszont az üzletet látta benne, és ezért leginkább ő is azt látja másokban. Kinek mennyi a haszna.
Érzelmeket leginkább a zenén keresztül képes átélni, az olyan mély húrokat penget meg a lelkében, amiket nem nagyon ért, néha megáll kielemezni, ha egyedül van, de nem nagyon tudja őket megfogalmazni. Ez az egyetlen, ami képes átjutni a szíve köré emelt jégfalakon, és az egyetlen mód, ahogy valahogyan ki is tudja magát fejezni. A Konyha sokszor hangos a dalaitól, ami hol fülbe mászó, hol szívbe markoló, az emberei pedig megtanultak valamennyire olvasni belőle. Talán ezért is ragaszkodik annyira az éneklés gondolatához, hogy egyszer ennek a szenvedélynek élhet majd, mert csak ilyenkor érzi, hogy élő-érző lény ő is.

× Castaway on a lonely day ×

Evie Whitlock reagsablon

-----------------:O:-----------------

Akik úgy gondolják, hogy ismerik, azok csöndes, visszahúzódó, de illemtudó, engedelmes és szolgálatkész lánynak írnák le, aki szívesen tanul, csapnivaló a zongora mellett, de egészen tűrhető táncos. A hímzései aprólékosak, szépek, lehetne egy kicsit határozottabb, hogy jól el tudjon vezetni majd egy háztartást, de egyébként kifejezetten jó feleség alapanyag és még a hozományára sem lehet kifogás.

Csak ne lennének azok a fránya álmok.

Csak ne terült volna el a rácsos ablakokon túl egy hatalmas, ismeretlen világ, ami csak felfedezésre vár, sőt, ahol soha nem fog elfogyni a felfedezni való. Bárcsak ne győzték volna meg őt a könyvek, térképek és albumok arról, hogy az élet több mint ülni egy hatalmas házban a semmi közepén szinte egyedül, várva arra, hogy mikor lesz szükség a szolgálataira! Bárcsak ne lenne tele a világ csodákkal, amiket látni akar, élményekkel, amiket meg akar élni, emberekkel, akiket meg akart ismerni!
Bárcsak… Azt kívánta, bár ne lenne álmodó, de akkor aztán végképp nem lenne jó semmire. Biztos benne, hogy neki ez az egyetlen értéke, és talán pont ezért is tartott ilyen sokáig, hogy összeszedje a bátorságát, hogy megragadja a kínálkozó alkalmat. És azóta se tudja, hogy megbánta-e.
Kedves, éles eszű lány, de sokszor még úgy is naív, hogy elég neki egyetlen érintés, hogy lássa egy ember legjobb és legrosszabb pillanatait is. Viszont éppen emiatt tudja, hogy a világon nincs jó és rossz, nincs teljesen fekete, sem teljesen fehér, és ez a túl korán jött tudás nagyon meg is rémiszti. Szeretne bízni, szeretne szeretni, szeretne normális lenni… Csak éppen nem tudja, akkor mégis ki lenne. De igyekszik kideríteni.

× This is how to be a heartbreaker ×

Moira Greycloud reagsablon

----------------- :O: -----------------

Láttál te már balerinát tütüben és balettcipőben lábujjhegyen táncolni? Hát képzeld el ezt patákban végződő lábakkal! Hajmeresztő! Hát ezért nem lettem balerina. Na nem mintha akartam volna. Ha eltakarjuk térdtől lefelé a lábaimat, bárki azt hihetné, hogy én is ember vagyok. Semmiben sem különbözöm a köztes részen az emberektől, ha eltekintünk attól a kis szépséghibától, amelyeket apró szarvaim jelentenek. Alig hat centi hosszú, közvetlenül a halántékom mellől hátra hajló, világos barna szarvak. A térd alatti furán megtörő lábszárak, melyek patákban végződnek, mindenki számára elárulja, hová is tartozom. Vagy legalábbis tartoztam egykoron.
Magas vagyok, a legtöbb ember nőnél legalábbis, magasabb. A hajam közép-szőke és hosszú. Szemeim égkékek. Ruháim általában elfedik a lábaimat, legyen szó épp egy hosszú szoknyáról, vagy csizmáról, melyet ügyesen alkottak meg. Ezt jobbára azon alkalmakkor használom, amikor… amikor a fekete testhez simuló bőröket húzom magamra. De ez már egy másik történet.

Nézz csak a szemembe.

Mélyén láng lobban. Szikrázó vágy, ha úgy kívánod. Harag, ha épp bosszús vagy, és gyűlölet, ha nem tudsz megbékélni. Hányféle szikra szórja fényét a nap felé, vagy épp éjjel a holdra? Mindig olyan, amire éppen szükséged van ahhoz, hogy élvezd a társaságomat, és odaadj nekem mindent önszántadból, amire vágyakozom. Vagy még annál is többet. A lényeg, hogy elhidd, Te akartad odaadni.
Olyan vagyok, mint az emberek Janus Istene. Kétarcú. Egyszerre gyűlölök és ragaszkodok. Haragszom és megbocsátok. Irigykedek és mindenemet odaadnám. Félek, és én vagyok a legvakmerőbb. Gyengéd vagyok és mérhetetlen erővel taszítalak el. Égő lánggal lobogok és a víz kirobbanó erejével söpörlek el.

Én vagyok a Káosz.