Please listen to sister as well

Family meeting

Daphne    

-----------------:O:-----------------

Amikor Howenak eljárt az az ólajtó pofája, azt hittem ezer apró ideges csuklásra robbanok! De nem lett volna hozzám méltó vég. Ha egyszer mérgemben szétpukkadok, valami fényessé akarok hullani. Bepánikoltam, a hajam téptem és olyan össze-vissza szálldostam, hogy a doki komolyan aggódni kezdett és elővett egy összetekert újságpapírt, hogy melegebb éghajlatra terelgessen. Na, így kerültem ide, a követségre.

Bemenni és megkeresni Daphnet már sokkal tündérpróbálóbb feladat, bár egy tisztességes pixi egyszerűen beszállna valami random ablakon és odabent  hangos óbégatásokkal, vagy a jellegzetes énekével felhívná magára nővére figyelmét.
De én a nyitott ajtón szállok be, miközben egy fitos orrú szolgálólány kosárral a kezével éppen  préseli ki magát, nagy tomporával. Valami követségházbéli alkalmazott lehet, de a finomabb fajtából, nem a Csoroszlya, vagy Manci mama, akiket én ismerek, ha nem is fiatal már. Na egy szó most száz, tolat kifelé, kosárral, én meg úgy elzúgok mellette, hogy vastag hangon felkárál és leejti, ami a kezében van, a kosarat és annak tartalmát, amit most az egyszer pont nem nézek meg.
Én száguldok befelé, telitüdőből üvöltve:
- Daphne!
De rákezd a nagyseggű is, szintén tüdőből:
- Betolakodó! Segítség!
Nem annyira férfias hangon, mint én ordítok, inkább, mint egy pulyka, amit megragadtak a nyakánál fogva.
A ház népe természetesen felbolydul, mindenki, aki az ÉN nővérem szolgálja, merthogy ajtók csapódnak ki, vázák törnek össze. Ez utóbbi úgy történik kérem szépen, hogy én, mint egy gyorstüzelő lövök ki a folyosóra, ki tudja hányadik földszinten, fanc se tudja ezeket a puccos emeleteket rendesen megjegyezni, na és elsuhanok egy másik szolgálólány mellett, aki meg díszvázákat molesztál egy tollseprűvel. Én rendesebben beledugnám a hosszabb végit', dehát soha életemben nem voltam nagy súlyemelő. Mindegy, elejti, még az is zajong, üvölt, közben én is, egyre hangosabban, hogy belerekedek.
- DAPHNE!

× Family meeting ×

Édesöcsém

-----------------:O:-----------------

Utáltam az egészet. Utáltam, hogy fájt, hogy nem tudtam úgy mozogni, ahogy megszoktam és Howe doktor után az a nyomorult Silversage is közölte, hogy ha szeretnék élni, járni meg miegymás, akkor lehetőleg így ne repüljek, mert fel fog szakadni a sebem. Nem hiszem, hogy lett volna valaha ennyire vészes a helyzet, pedig túl voltam már egyen s máson, de ehhez képest minden korábbi sérülésem karcolásoknak tűnt csak. Túlságosan izgága voltam ahhoz, hogy hetekig ágyhoz legyek kötve, és amikor elfogyott a türelmem, akkor szembe kellett néznem Moros mindig morcos tekintetével, aki szigorúan betartatta velem az orvosi utasításokat.
Így hát jobb híján az ágyamon ültem hátam mögött egy csomó ember- és piximéretű párnával, előttem egy hatalmas nyitott könyvvel, amiben lapozni is csak külön fájdalmak árán tudtam, de még így sem kerülte el a figyelmem, hogy a nagykövetség egyik pillanatról a másikra bolydult fel. El nem tudtam képzelni, mi okozhatott ekkora ribilliót.
- Ursula! – kiáltottam én is a szolgálómnak, akinek meg volt hagyva, hogy lesse minden kívánságomat, ameddig Moros gyakorlatilag helyettem dolgozott, és mindenkitől elnézést kért háromszor, amiért gyengélkedtem és ebből kifolyólag nem tudtam megjelenni semmilyen találkozón, se hivatalos vacsorán. Pedig ez utóbbiak sokszor voltak nagyon szórakoztatók, mindig kíváncsi voltam, hogy hogyan igyekeztek megteríteni nekem.
- Ursula! – kiáltottam ki másodjára, mire a szolgálólány – tenyeres talpas lány volt, olyan kalácsarccal, és amennyire meg tudtam állapítani magasabb is volt a megszokottnál – végre bekacsázott.
- Bocsásson meg asszonyom, de a többiek betolakodó után kiabáltak…
Ekkor hallottam meg én is a kiáltást. Vagyis egy férfihangot, ahogy a nevemet kiabálja. Évek óta nem hallottam, de még így is ismerős volt… A tenyerembe ejtettem a homlokom.
- Semmi baj, engedjék át. Hangos, de szerintem továbbra is ártalmatlan. Megtenné, Ursula, hogy elirányítja ide, és ha már arra jár, hozna nekem egy kávét? Feketén, a legerősebbet, amit csak főzni tud. Szerintem valahol a csészéknél tartja Mr. Greycloud a pipettát.
Ameddig valahogy ideirányították az én drága öcsémet, akivel végülis találkozni akartam, amikor belekerültem ebbe a slamasztikába, becsuktam a könyvet, vagyis előbb feldöntöttem, utána pedig arrébb toltam. A becsukást hamar feladtam, ugyanis emelni sem emelhettem semmit, ami nehezebb volt egy pennánál. Gondolta volna a fene, hogy ennyi minden használta a pixi a hasizmát. Viszont az biztos volt, hogy meg kellett tudnom, hogy ki volt az a szemét splicli, aki elköpte Novának mi történt… Mert ha nem így történt, akkor nem jött volna ide ilyen gyorsan, és nem is rendezett volna ekkora felfordulást. Talán. Lehet. De bárki is volt, az számíthatott rá, hogy egy ideig pokollá fogom tenni az életét, még akkor is, ha az életem köszönhettem neki.

Family meeting

Daphne    

-----------------:O:-----------------

Elzúgok egy ronda, csicsás festmény mellett, amin bajszos, stílustalan vénember ül meg egy lovat, karddal, komoly, kopasz fejjel. Valami magas rangú admirális, generális, na az lezúg rögtön, lovastul a falról, ahogy elszáguldok mellette. Hatalmas triplaszaltóval ünneplem sorsát és kiáltozom tovább az én drága nővérem után, amíg egy különösen ronda, kalácsképű némber utánam nem kiált, ilyen nagyon előkelő dolgot, hogy majd a tüdőm köpném ki, ha nem aggódnék. De aggódom, így csak kicsit nevetek. Merthogy elhangzik, engem Daphne fogad!
Fogad! Há! Aztán motyog valamit arról melyik szobában találom, de neki kávét kell készítenie, kérek-e én is.
Hogyne kérnék, egy egész csészével és öt cukorral. Hozzon hozzá kiskanalat és tegyen bele egy nyeletnyi - magának nyeletnyi brandyt
Hagyom meg úriasan kihúzva magam, aztán elszállok mellette, be azon az említett ajtón, ahol a nővérem parancsait lesik ezek mind. Anya mindig mondta, hogy Daphne még sokra fogja vinni, de erre azért nem számítottam!
Persze a legfontosabb, hogy jól legyen, úgyhogy nem zúgom be mellé az ágyba bombaként, csak lassan szállok hozzá, hogy ne gyűrődjön össze a ruhája.
- Jól vagy? Howe tegnap mattrészegre itta magát és eldicsekedett vele a kocsmában, hogy megműtött egy pixit! Akkor még nem tudtam belőle kiszedni kicsodát, mert rögtön lefejelte az asztalt, de ma meglátogattam! Mér nem szóltál, hogy itt vagy betegen? Ez az Ursula simán utánam jöhetett volna. Saját szobalányod van? Engem kerestél délen? - hadarom és közben mászom körbe, hol végződnek a párnái, hol kezdődik ő, minden rendben van-e vele.
- Hol vart össze? Teljesen beforrt? Ja, hozhattam volna virágot…
Kapok észbe, ahogy tanácstalanul végül lehuppanok mellé. Lophattam volna a kertjükből egy bimbót, erre bezzeg nem volt eszem. Hanem majd bankrablás után olyan kalapokat kap! Csak épp nem szabad említeni neki honnan van ennyi pénzem.
- De semmi baj, most már itt vagyok. Itt is maradok, ameddig szeretnéd. A cirkuszban mondtam, hogy családi vészhelyzet és ki tudja lesz-e előadás este. Nélkülem nincsen - vonok vállat álszerényen, aztán egy percre tényleg befogom, hagy vegyen levegőt, ha szeretne. Egyelőre őt nézem, de már nagyon viszketek, hogy ezt a szobát is átkutassam négyzetcentiről négyzetcentire, mit utaltak ki neki a nagyok, keressem és leszóljam a pompát, nyilvános irigységgel. Jobb, ha még csak őt nézem, ha nagyon irigyelek valamit néhány árnyalattal sárgább lesz a fejem és ha valaki, akkor Daphne látni fogja minden vonásom és arckifejezésem.

× Family meeting ×

Édesöcsém <3

-----------------:O:-----------------

Csörömpölés huppanások és puffanások jelezték a pusztítást, amit egy Prismblossom nyomában járt, és már-már elvárás volt valakitől, aki ezt a nevet viselte. Nova tökéletesen teljesítette, amit elvártak tőle, tőlünk, még ha nekem jelenlegi pozíciómban a csöndesebb megoldásokat is kellett választanom. Lelki szemeim előtt megjelent a gyönyörű kép a sápítozó, sápadozó és ájulás közelben levő szobalányok arcáról, ajkaim vigyorba húzódtak, ahogy elképzeltem a jelenetet, hogy bele lett rondítva a mindig pedáns rendű nagykövetség életébe. És ennek ellenére is követniük kellett az utasításaimat, ez volt a legjobb az egészben. Mindegy volt, Nova mekkora felfordulást csinált, miközben engem keresett, ha én azt mondtam, hogy fogadni akarom és hogy hozzanak nekünk kávét, meg kellett tenniük zokszó nélkül. Igazából kíváncsi voltam, hogy mikor fog érkezni az első felmondólevél, eddig emberi cselédségem derekasan állta a sarat, pedig már hónapok óta itt voltam.
Az alatt a fél, talán egy perc alatt, ameddig drága öcsém rátalált a szobámra, igyekeztem valamennyire rendbeszedni magam, ami tulajdonképpen abból állt, hogy elvonszoltam magam az éjjeliszekrényemig – gyalog! ki látott már ekkora gyalázatot? – és felvettem az odahajtogatott köntösömet, hogy mégse ledér hálóingben jelenjek meg előtte, na nem mintha a kaptárakban annyira túlöltöztünk volna, de azért mégis. Kettőt fésültem a zilált szénaboglyán az ujjaimmal, ami haj gyanánt volt a fejemen, és mire Nova beröppent, már a párnámnak dőlve ücsörögtem. Igazából párnáimnak. Volt két emberméretű és négy pixi méretű párna is a hátam mögött, hogy gyengélkedésemben kényelmesen legyek. Követtem, ahogy a kinti pusztításhoz képest óvatosan szállt le mellém, némiképp irigyen, hogy ő repülhetett én meg nem, ő pedig amint letette a lábát a szaténtakaróra köszönés helyett már bele is csapott a közepébe.
Talán a gyógyszerek tették, amiket Silversage utasítására Morci belém tömött, de meglepően nehezen követtem azt a szóáradatot, amit hirtelen rám zúdított. Ezek szerint a doki köpött be. Persze nem kárhoztathattam azért, hogy eldicsekedett azzal, hogy megműtött, ez elég nagy orvosi eredmény volt egy ember számára, igazából visszagondolva, hogy miket kellett megcsinálnia neki és Adamnek én csodálkoztam a legjobban, hogy még életben voltam. És persze, hogy Nova érdeklődni kezdett, nem is ő lett volna ha nem. Innen pedig már egyenes út vezetett odáig, hogy kiderüljön a turpisság.
- Egy teljes személyzetem van. Bár a teljes követséget el kell látniuk, szóval csak a személyi asszisztensem a sajátom. – tiszta szerencse, hogy említett személyi asszisztens ezt nem hallotta, valószínűleg nem tetszett volna neki a dolog… Bár megnéztem volna, ahogy kikéri magának, és ettől a gondolattól ismét átsuhant egy vigyor az arcomon, de el is múlt, amikor kénytelen voltam válaszolni szépen sorjában a többi feltett kérdésre is.
- Nem akartam, hogy aggódj. Gondoltam, majd meglátogatlak, amikor már repülhetek. Az előadásra tartottam, hogy megnézzelek a cirkuszban amikor ez történt… – húztam el a szám. Ezzel persze meg is válaszoltam, hogy igen, őt kerestem délen, egészen pontosan magát a cirkuszt de ebben az esetben ugyanazt jelentette.
Ursula közben bejött egy tálcával, amin volt egy aprócska csésze, amiből én szoktam inni, benne kávé, mellette viszont volt egy ugyanolyan apró csésze, mint az enyém üresen és mellette egy rendes ember méretű csésze szintén tele kávéval, meg valami alkohollal is a szagáról ítélve.
- Elnézést Miss Prismblossom, Mr. Prismblossom utasításai nem voltak elég egyértelműek a kávéra vonatkozóan, kiskanalat emlegetett és brandy-t ami egy embernek nyeletnyi, de utóbbi nem fért bele a kávéval együtt a kisebb csészékbe, így inkább mindet behoztam. Óhajtanak még valamit esetleg?
El is felejtettem, hogy Nova már bizonyára hozzászokott az emberméretű dolgok használatához. Én nem voltam erre hajlandó, külön szórakozásommá vált minden félét készíttetni a méretemben, de jó minőségben, nem olyan babaházasan. Az maximum átmenetileg volt elfogadható.
- Igen, még kérek abból az aprósüteményből.
- A lekvárosból?
- A csokisból. Beteg vagyok, ilyenkor annyi csokit ehetek amennyit akarok.
Ursula végül bólintott és ismét magunkra hagyott minket. Ez után fordultam ismét Novához.
- A virág teljesen szükségtelen, főleg ha nem láthatom ahogy egy rendes nagy csokorral egyensúlyozol. – nevettem fel, de rögtön fintorba is torzult az arcom. - A nevetés fáj. Howe végigvágott alhastól szegycsontig. Nem tudom beforrt-e, még egy hétig semmit nem csinálhatok, mert minden szartól felszakadhat, legalábbis ettől félnek. Még repülni se repülhetek, tudod milyen rossz egy ekkora szobában mindenhova gyalog menni? Franc se gondolta volna mennyi mindent csinál a pixi a hasával. – panaszkodtam. Ilyenkor azt is lehetett. Azt már csak egy halvány mosollyal jutalmaztam, hogy Nova nélkül nem volt előadás. Persze szerényen vont vállat, mintha ez semmiség lett volna, de biztos voltam benne, hogy nagyon is büszke volt rá.
- Gondoskodnak rólam, ne félj. Örülök, hogy látlak, de nem szeretném, ha miattam maradna el az előadás. Majd eljössz holnap, meg holnapután is. Persze maradhatsz is, ebbe a szobába minden testvérünk beférne. Viszont még nem tettem le arról, hogy megnézzelek a cirkuszban! Csak leközelebb nem egyedül vágok neki az odaútnak… Addig viszont mesélj! Hogy bírod a gyűrődést a nagyok között? Vagy még inkább, hogy bírják ők?

Family meeting

Daphne    

-----------------:O:-----------------

Be kellett volna még repülnöm ide-oda, széttörni ami egybe van, díszes, vagy nem kár érte és lopni minden mozdíthatót, mert úgyis tudom, nem a nővéremé. Épp elég szégyen nekem, amikor puha párnáinak előterén landolok, hogy egy teljes személyzeti brigádja van és ha cseppet sem lennék hiú, megkérdezném pontosan hány tagból áll egy olyan. De felhúzom az orrom és szemtelen pofázmányomra mosolyt kanyarítok.
-Szóval saját személyi asszisztens is! Egy pixi?
Vizsgálom meg körömágyam, hogy én is lehettem volna, de erre senki nem gondolt. Persze éppen karriert csinálok és hogyne vennének be a színházba is, napok, évek…kérdése.  Látom, hogy vigyorog, úgyhogy biztos faszi.
Nem vagyok kegyetlen fajta, úgyhogy dacosságom addig tart, amíg végignézek Őösszetörtségén és hozzásóhajtom, hogy “ajjaj”
-Azt hallottam nagyon megjártad. Meddig nem repülhetsz? Amúgy Howe egy zseni, nyilván, de itt nincsenek magán orvosaid?
Én már szopatnám a kislábujjam a cselédséggel. Bejön a szolga, éppen amikor rá gondolok, mint egy elcseszett kívánság és mindent hoz, amit csak kértem. Daphnak persze saját méretű cuccai vannak, hogy vinné el a euhuh, én viszont a nagyok tányérjából eszem, iszom, szóval egész nyugodtan felvághatok.
-Jó fehérnép vagy, meg kell dicsérjelek, itt hagyhatsz mindent és hozhatsz egy pixi méretű dolgot, ami csillog! Érted mit akarok? Valami kis göngy, vagy gombostűfej, bross, tollvég, de szép legyen! Nagyon fontos követségi feladatunk van vele.
Vonok vállat, hogy ennyi hazugság belefér és valamiért azt hiszem ugráltathatom Daphne szolgáit. Akarok egy ajándékot magamnak, szuvenírt innen, de az az igazság, hogy a nővérem most jobban érdekel és lusta vagyok kincskeresésre indulni. Hát ígyis hoznak mindent, amit kérek! Elképesztő!
-Én is kérek csokit!
Ocsúdok fel döbbenetemből, hogy Daph sem hazudtolja meg önmagát, csak mert császárnővé koronázták! Még össze is vigyorgom vele, ha veszi a jeleim.
- Elbírok! Eggyet, nem egy csokrot, de itt biztos vannak rózsák, csak azt levágni nehéz a tüskék miatt. Mindegy, most van pár bizniszem és ha összejön majd kapsz ajándékot gyógyulásra. Addig akkor ne nevess és jó, sajnállak egy kicsit, de vannak szolgáid! Én az emberekkel a tenyerükön szoktam hordoztatni magam. Neked is azt kéne, főleg ilyenkor.
Aggódom érte, hiába nem látszik. El is kámpicsorodnék, ha a cirkusz nem írna felül mindent, mint általában, közelebb fészkelődöm hozzá, annyira különös, hogy saját méretemben beszélek valakihez.
-Mindenképpen el kell jönnöd, akkor csinálom majd a legnagyobb show-t, ha ott leszel! Még meglátom, izgalmas lenne lelépni egy napra, az igazgató tépné a haját, bár olyanok vagyunk, mint otthon a kaptárban, egy nagy család mindannyian. A nagyok kegyetlen bunkók tudnak lenni, de hogy hogy birom?! Átvágok mindenkit, általában és leiszom őket az asztal alá. Ők engem nem tudom, van egy kisebb hírem már délen és nem félek használni illúziót, ha nekem jönnek. Ha szeretnél embert fegyelmezni, csak szóljál. Igazából az a titka, hogy mindből hülyét csinálsz!
Reppenek fel a nagy csészéhez és belemártom a kanalat.
-Ittál már a nagyok brandyéből? Piszok jó! Adjak egy kanállal?
Én legalább hárommal biztos betolok majd belőle, de Daphne beteg, lehet övé az első kanál korytintás, még ha saját apró cuccai is vannak.

× Family meeting ×

Édesöcsém <3

-----------------:O:-----------------

Fogalmam sem volt Novát hogyan érinthetik a körülményeim, de mindannyiunkat a döntéseink vezette oda, ahol most voltunk. Ő azt választotta, hogy az emberek közé megy és kivívja az elismerésüket, sztár lesz, ahogyan annak idején fogalmazott. Én a tündérnép egészének szolgálatát választottam, és bár én most egy szép nagy házban éltem és szolgák lesték a kívánságaimat, a felelősségem és sokkal nagyobb volt. Nova szabad volt, innentől kezdve a döntései, hogy mit mond és mit tesz, az csak az ő életét befolyásolta. Hogy mit kezd ezzel a szabadsággal, az pedig már az ő dolga volt. Nem találtam egyik utat sem feljebbvalónak a másiknál, mindkettőnek megvoltak a maga szépségei és az árnyoldalai is, és az is igaz volt az ő választott útjára és az enyémre is, hogy a nagy kockázattal járt csak nagy nyereség is.
Nem tudtam, miért érdekelte, hogy pixi volt-e a személyi asszisztensem, de el tudtam képzelni, hogy Estrance nem bővelkedett kedves apró lányokban, akiknek udvarolhatott, így ha ezt akarta felderíteni a kérdésével, úgy muszáj volt csalódást okoznom neki.
- Nem, ő faun. Vagyis hát hivatalosan mivel ő itt az egyetlen a népéből, szerintem úgy gondolták, hogy Moros majd képviseli őket. – vontam vállat, mintha ez egy teljesen mellékes információ lett volna. - Majd bemutatlak, ha összefutnál vele, Adam barátoddal már nagy spanok. – már ha a közös bosszúhadjáratot lehet így nevezni, nade mi mást lehetne, ha nem ezt? Semmi sem alapoz meg úgy egy barátságot, mint a közös akció. Persze ezzel a mondatommal azonnal be is mártottam Adamet, hogy ő is tudott erről az egészről, de nem ő szólt végül Novának. Majd ha rákérdez elmagyarázom neki, hogy én kértem meg, hogy ne szóljon, ezzel csak a családunk iránti hűségét bizonyította.
Az orvos kérdésére elfintorodtam.
- Van egy tündér, Dr. Silversage, de elég sürgős eset voltam és Howe doki volt a legközelebb. Most az utókezelésemet már Silversage végzi, de nem hiszem, hogy ő jobb munkát tudott volna végezni, ő sem pixi méretekhez van szokva. Azt mondta, hogy még egy hétig nem szállhatok fel, de szerintem három napnál többet nem fogok kibírni. Rémálom gyalog közlekedni ekkora berendezések között.
Ez után néztem, ahogyan Nova ügyeskedett az emberméretű holmikkal. El nem tudtam képzelni, hogy tudott hozzászokni, nekem az első dolgom volt a használati tárgyak legtöbbjéből beszerezni a saját méretemben. Az egy dolog, hogy bosszanthattam vele a nagyokat, de tényleg kényelmesebbé tették az életem. Ursula Nova kérésére bizonytalanul nézett rám, nem, fogalma sem volt, hogy édesöcsém mit akar tőle, igazából én sem voltam benne biztos. Talán csak szuvenírt.
- Keressen valami csillogó apróságot. Szerintem a lenti iroda egyik fiókjában lesz valami. – mondtam végül a szolgálónak mire bólintott, továbbra is bizonytalanul, de nem akartam elvenni Nova örömét felesleges kérdezősködéssel. Ha kellett neki valami szép csillogó szuvenír, megkaphatta, legyen vele boldog. A csoki említésére viszonoztam Nova vigyorát.
- Van pár előnye annak, ha a pixi gyengélkedik.
A biznisz részt inkább nem kommentáltam, úgy éreztem jobb nekem is és neki is, ha nem tudok részleteket. Már megtanultam, hogy az emberek ezt a szót olyan dolgokra szokták használni, amik nem egészen konvencionálisak, vagy akár legálisak, én pedig még mindig hivatali személy voltam. Az volt a legjobb, hogyha nem teszek fel olyan kérdéseket, amik később kellemetlen helyzetbe hozhattak akár engem, akár a testvéremet. A tenyéren hordozásra újfent kénytelen voltam elvigyorodni.
- Mostanában nincs is más választásom, bár inkább behozzák nekem a dolgokat. De gyakran szoktam Moros vállán ülni. Meg néha a fején. Meglepő módon ezért nem szokott morogni, csak elsőre volt neki fura, de gyorsan megszokta. Egyébként csak akkor élek ilyesmivel, ha tudom, hogy az másokat zavarba hoz.
Ez után mosolyogva hallgattam, amikor a cirkuszról beszélt. Egyszerűen hallottam a hangján, hogy imádta azt a helyet. Hiába voltak itt szolgák, a követség hideg környezet volt. Nem volt olyan, mint egy család, kevés volt a nevetés, még kevesebb az őszinteség vagy a mély beszélgetés, bár ezek dolgok velem is nehezek voltak, környezettől függetlenül is jó. Örültem, hogy Nova talált egy második családot, ahol befogadták és szerették. Arra pedig, hogy hülyére veszi a nagyokat elnevettem magam, bár rögtön meg is bántam, mert eléggé fájt.
- Büszke vagyok rád, nem hozol szégyent a nevünkre. – kuncogtam azért még egy kicsit. A brandyre megráztam a fejem. - Kóstoltam már, de most nem ihatok. Silversage azt mondta nem lehet a gyógyszereimre, és így is pánikban van, hogy túladagol.
De azért magam elé vettem a kis kávémat, a fájdalomcsillapítók amúgy is tompították az agyamat is, ami kellemes állapot kellett volna, hogy legyen, de inkább csak szokatlan volt, és ezért zavart is kicsit.
- De azért jól vagy? Mármint… Jól érzed magad itt közöttük? Nem hiányzik a kaptár? – nekem időnként hiányzott, de mindenkinek így volt a legjobb, nekem is, hogy eljöttem. Otthon már ki tudja mennyire keveredtem volna bele a küzdelmekbe, hogy melyikünk legyen anyánk utódja. Az a része nem hiányzott.

Family meeting

Daphne    

-----------------:O:-----------------

Keresem a névhez tartozó faun képét, mintha olyan sokkal akasztottam volna össze a bajszom, de rövid és látványos tűnődés után megvonom a vállam.
-Jó neked!
Hogy egy faun férfi lesi a kegyeit?! Engem bezzeg  minden nagynépség elhajt a szoknyájával, vagy megpróbál leönteni. Kissé durcás szájrángásom teljesen jogosnak érzem, hogy van egy szarvas tüdérfajzata, akit ugráltathat, Daphneből kevesebbet ugyanis nem nézek ki. Persze az sem kell, hogy megorroljon, mert irigylek tőle ezt-azt, úgyhogy módjával teszem a sértettet.
-Komolyan? Nekem erről nem is mesélt Adam! Ő is elmehet a!
Mindenből kihagynak! Csúnyát mondtam, de Daphne előtt lehet, azt hiszem előtte teljesen felesleges bármit szégyenlem, vagy megjátszanom. Kicsit rosszabb kedvem lesz, hogy senki nem bízik bennem, bezzeg én Adamot igenis mindenbe bevontam, dehát hosszú évek tapasztalata azt mutatja, felesleges a sértett hercegnőt játszanom, ha fel is vehetem a ruháikat. Ez a Moros is tartozni fog egy-két flitterrel, úgy érzem.
Olyan módon ülök, hogy lássam, esetleg ha megmutatná hol van összefércelve, azt is, bár ő képes és még szégyenlősködik előttem.
-Én igazán nem szoktam ilyen jellegű kérdésekben egyetérteni, de talán hallgatnod kellene a tündérre, én meg jövök Howenak megint. Ezt a Morost, meg a debellát kihasználnám a helyedben, hordozzanak körbe, akár selyem párnát is kérhetsz.
Arcomon meglehetősen csúnya vigyor villog, sehova se mennék anélkül, hogy minimum ketten ne cipelnének valami feltűnő trónon. Sőt, egy aprócska trónszéket is berendeltetnék azzal a faunnal, azt ha a hajába teszi, úgy vonultatnám fel magam mindenhol!
Buta egy némber ez az Ursula, de Daph ért hozzá, úgy tűnik elég neki néhány megfelelő parancsszó és csinálja, amire teremtették. Minden csokis megnyilvánulással csak egyet tudok érteni, bár én idejét se tudom mikor raboltam le utoljára valamelyik büdös kölyköt, aki természetesen nem adott volna magától, vagy hathatós illúzió közbenjárása nélkül.
-Helyes! Mégiscsak a kedvenc testvérem vagy! Szóval könnyű a faunt bosszantani? Alig várom, hogy találkozzunk!
Ugyan, senki sem vádolhat, hogy rosszindulatú lennék, egyszerűen csak nem szeretek kimaradni semmilyen mulatságból!
Büszkeségünk kölcsönös, kihúzom magam, mert büszke rám, persze, ha a teljes történetem hallaná ez a dolog megváltozna…de mosolyom és kihúzott gerincem mögé bújtatom a rút igazságot.
-Tényleg…Akkor kénytelen leszek helyetted is felhörpinteni! Viszont, ha meggyógyulsz be kell pótolnunk! Egyedül már nem jöhetsz oda, de vagy a faunoddal igen, vagy elreppenek érted. Szerintem érdemes lenne megismerned a cirkuszosokat, még ha Adamot nem is kell bemutatnom már.
Forgatom meg szemem, viszont elképzelem, hogy beviszem a kulisszák mögé, vagy elbújhat a szakállas nők arcszőrzetében, mint én szoktam. Na meg a kisegér lyukamra is vethetne néhány pillantást, ha még meglesz, mert amint gazdag pixi leszek, szobát bérelek majd.
Kierőszakolom a kanalat és tartalmát, aztán komótosan megtelepszem előtte és hörpintgetni kezdem.
-Soha nem mennék már vissza! Sokkal jobb itt, még akkor is, ha meg kell tanulni hogyan beszéljünk a nagyokkal, főleg, ami a csőcseléket illeti. Neked hiányzik?
Próbálok meghitten ránézni, pislogva, de kortyolgatni se felejtek el.
-Unatkozni szoktál? Ha nincs itt ez a faun, például. De majd én teszek róla, hogy ne legyen ilyen. Hé, megmutatod hol varrtak össze?
Ficergek kicsit, de csak nem bírom ki, még ha anyánk szerint pofátlan is lenne a kérdés. Szemtelen, rendre utasítana, vagy nyakon legyintene ő is. Erre az a banya nem most nyit be a szobába! Remélem valami tisztességesen csillogó tárggyal!

× Family meeting ×

Édesöcsém <3

-----------------:O:-----------------

Tudtam, hogy Nova mérges lesz, igazából kicsúszott a számon Adam neve, de igazából akár ő mondja el az öcsémnek, hogy már mindent tudott, akár én, hogy a férfi is benne volt, az már nem osztott – nem szorzott, én legalábbis úgy gondoltam.
- Megeskettem a becsületére, hogy nem szól neked, mert… hát pont ezért. Aggódtál. Hatalmas aggodalmadban pedig biztosan akkora pusztítást végeztél odakint, amit hirtelen el sem akarok képzelni. – nevettem fel. Nem akartam elképzelni, de viccesnek azért vicces volt, főleg a szolgák nézhettek ki mókásan. Ami nem lesz vicces az az, ha valaki elküldi majd a károkról a számlát a követségnek, legkésőbb akkor, amikor elhagyjuk ezt az épületet… hacsak addig rá nem kenjük a dolgot valaki másra. Ezt még ki kell találnom, meg előbb látnom kell, pontosan mi is történt. - És legalább innen tudhatod, hogy tényleg teljesen megbízható, ha még engem sem árult el neked, hiába vagytok barátok. Ne legyél rá mérges. – tértem vissza még Adamhez egy mondat erejéig. Sajnáltam volna, hogyha Nova apró öklének nyomai ékesítenék azt a csinos pofiját.
Ha még Nova is azt mondta, hogy hallgatnom kellene bárkire is, akkor viszont tényleg elég súlyos lehetett a helyzet, bár szerintem csak túldramatizálta. Láttam már rosszabbat. Nem magamon, nekem ez volt a legsúlyosabb sérülésem idáig, és elég kínos, hogy pont itt szereztem, néhány semmirekellőtől, de hát ez volt. Elhúztam a szám.
- Lehet, de gyűlölök ennyire tehetetlen lenni. Howe dokit meg rendesen kifizettük, bár nem tudom, hogy azon a környéken az arany vagy a szívességek érnek-e többet, te jobban ismered a városnak azt a részét. Lassan kezdem megérteni, hogy az egy teljesen más világ, saját szabályokkal, mint a felsővezetés és a politikájuk. – és zavart, hogy fogalmam sem volt, ebből hogy tudnék hasznot húzni, főleg Tír na nÓg számára, de sajnos az elsődleges megállapításaim alapján sehogy. Ha esetleg valami csoda folytán átvennék a város irányítását, akkor majd Novára fogok támaszkodni, hogy segítsen elboldogulni diplomataként, de ilyesmire nem számítottam az elkövetkezendő egy-két évszázadban.
- Ó ne aggódj, Moros hordoz anélkül is, hogy beteg lennék. Ültem már a fején, a vállán, meg a tenyerében is, és nem szokott szólni érte. – vigyorodtam el. - A selyempárnán csúszik a legtöbb ruhám anyaga, az embernők nem is próbálkoznak, hogy kényelmesen öltözzenek, én meg próbálom követni az itteni divatot, hogy csak akkor botránkoztassak meg másokat, ha a szám is kinyitom.
Az emberek ízlésének és erkölcsének a tündér-ruhák, és azok közt is főleg a lenge pixi ruhák túl sokat mutattak a bőrből és az alakból, első sorban a lábakból, és volt valami az emberekkel meg a bokákkal, amit nem értem. Furcsa fétis volt, de nem emlegették volna annyit, ha nem lett volna a dologban valami igazság.
- Ohh, rendkívül könnyű, bár sajnos jól rejti a bosszúságát, de külön élvezet nézni, ahogyan igyekszik nagyon professzionális maradni. Előbb-utóbb hazajön, szóval lehet még ma fogsz vele találkozni, de valamiért úgy érzem többször fogsz jönni mostanában, úgyhogy biztos össze fogtok futni. – Morcimorc pedig szívszélütést fog kapni még egy Prismblossomtól. Remélem azért nem halálosat.
Az ötletre, hogy megismerhetném a cirkuszosokat lelkesen bólogattam.
- Nagyon szeretnék találkozni velük. – hiszen befogadták Novát, és biztos voltam benne, hogy vigyáztak is rá, amennyire tőlük telt, és amennyire lehetséges volt vigyázni egy hozzánk hasonló nyughatatlan pixire. A válasza viszont meglepett. Mármint, reméltem, hogy azért kicsit neki is hiányozni fog a kaptár, meg a család. Vajon mi volt otthon annyira rossz és mi itt annyira jó, hogy soha többet nem is térne haza? Mert a mi esetünkben az a soha tényleg nagyon hosszú idő volt, tekintve, hogy egy nép sem élt olyan hosszú ideig, mint a miénk.
- Nekem… nem is tudom. Talán. Tír na nÓg hiányzik, az erdők, a tiszta levegő, a kristályvizű tavak. A kaptár is, hogy kényelmes, pont a mi méretünkben van minden, mindennek otthon illata van… De a család nem hiányzik, az elvárások sem, a nyomás sem. Itt az egész nemzetünkért felelek, és mégis kisebb terhet érzek, mint anyánk egyetlen rosszalló pillantásától, vagy a nővéreim egy-egy mondatától. Ráadásul itt számítok, otthon nem igazán. De ennek ellenére nem mondanám, hogy sosem megyek vissza, sőt, egyszer biztosan visszamegyek, csak még nem most. – vontam végül vállat. Igazából nem nagyon szoktunk ennyire kitárulkozni egymásnak családon belül, de Novát ismertem, és főleg így, hogy mostmár ennyire stabilan itt volt az élete, abban is biztos voltam, hogy bármit mondok neki, azt nem fogja ellenem fordítani.
- Nem szoktam… – kezdtem bele a válaszba, amiben épp kifejtettem volna, hogy milyen kegyetlenül sok munkám volt, ráadásul elég változatos időpontokban, mert a fogadásokat és bálokat esténként szokták megrendezni, ám ekkor tért vissza Ursula.
- Miss Prismblossom és ő…. Mr. Prismblossom, igazából nem voltam benne biztos, hogy mire gondoltak, de találtam egy fél gyöngyfülbevalót az íróasztal fiókjában, a párja már nincs meg, és őaprósága sem tudja viselni mert… nos… embereknek készült, így talán… tetszhet Mr. Prismblossomnak?
Közelebb jött, és a tenyerén felénk nyújtotta a kis ékszert. Diszkrét volt és elegáns, apró gyöngy egy kecses aranyfoglalatban, olyasmit, amit az egészen fiatal nemeskisasszonyok szoktak hordani, de mivel nem volt meg a párja, így reméltem, hogy megfelelő ajándék lesz Novának.
- Na? Mit gondolsz? Eléggé csillog? – szerintem nem csillogott eléggé, viszont tényleg értékes volt, és egyébként szerintem nagyon szép is, csak hát annyira nem hivalkodóan csicsás. Viszont egy gombostűfejnél sokkal jobb. - Majd ez után megmutatom. – biztosítottam azért.

Family meeting

Daphne    

-----------------:O:-----------------

Ártatlan képet vágok, mint egy ma született, alig pár éves pixi, egyúttal kihúzom magam.
-Csinálhattam volna sokkal nagyobb felfordulást is!
Szavaim ezúttal teljesen őszintén, egészen visszafogottan kavartam fel néhány kedélyt, korántsem törtem, zúztam annyit, amennyit illett volna.
Adamra mégis mérges vagyok és csak körömágyam polírozott állapotát vizsgálom, amikor Daph védelmébe veszi, ami látványra nem túl feltűnő leszaromság, csak saját méretünkben. Még vállam is megvonom, ezzel jelezve, hogy nekem mást jelent a barátság és nem győzött meg, elvégre az én húgom egészségi állapotáról és bajba jutásáról volt szó, akármilyen körülmények is játszottak közre, tudnom kellett volna róla. Igen, kifejezetten haragszom rá, de ezt most nem a beteg nővéremen akarom leverni, ő csak csúfolódó szemöldök felvonogatást kap.
-Biztos Te is szerelmes vagy belé!
Howe-ban legalább nem kell csalódnom, sokkal igazibb szövetséges. Abban viszont egyetértek, hogy dél és még a közép negyed közti szakadék is hatalmas, pláne ha vesszük északot, így hevesen bólogatok, miközben lustán elhelyezkedem mellette.
-Más, de is-is, ha engem kérdezel. Fontos az arany, de a kapcsolatok, melyek révén hozzájuthatsz talán még értékesebbek.
Moros és Daph ruháinak elképzelésén hangosan nevetek, legalább én, ha neki már fáj minden hasonló. Előbbit és utóbbit is el tudom képzelni, persze az a minimum, hogy a faun hordozza, nem is kérdés, de amikor az én hőn szeretett nővérem kinyitja a száját megnézném a nagyok lapos képét.
-Nem kell téged félteni, legalábbis itt nem. Valahogy fordítva bolygatjuk fel az emberek világát, te felül, én alul.
Kacsintok rá, ahogy összerakom kettősünk furcsa ellentétét.  Moros említésére viszont gonoszan dörzsölgetem tenyerem.
-Alig várom!
Hogy az agyára menjek, bár ezt csak gondolatban toldom hozzá. Daphne miatt úgy érzem az ő faun bajszát meg lehet húzogatni, sőt el is rágcsálhatnám. Azt megbeszéltük, hogy elreptetem egyszer a cirkuszba, talán a faunja szarván és bemutatom mindenkinek, Adamot kivéve-rá változatlanul sokáig fogok haragudni.
-Na látod! Egyszerűen meg kell szokni a méreteket, nekem már sokkal jobban tetszenek a nagyobbak! Minden tárgyat ki lehet használni, a női magassarkú bélelve például kitűnő heverő, vagy vannak olyan fülbevalók, amik tökéletesek csillogó esernyőnek, mert van a pálca része, amit tarthatsz, de egy kis szerelgetéssel ruhadísznek is. A kaptárban sokan vagyunk, egy tucat mi, de itt minden lélegzetünk különleges és az emberek porfüggőségét is csúnyán ki lehet használni, majd meglátod. Az elején én is mit össze nem szenvedtem.
Legyintek könnyelműen mert elmúlt már és Daphne is biztosan belerázódik majd.
Mire megjön Ursula már fel is vagyok villanyozódva megint, pont annyira, mint amikor kiküldtem és reppenek is a gyöngyöm elébe. Kikapom kezéből a fülön függőt és felszállok a nő fejére, ügyet sem vetve rá, ha esetleg szívrohamot kap.
-Látod pont erről beszéltem, annyi mindenre lehet őket használni, igaz ez nem olyan alakú, hogy jó lenne ernyőnek, de majd rá erősítem az egyik szoknyámra. Köszönöm Ursula, az italt is, kezdem éppen jól érezni magam tőle. Remélem nem nagyon viszket a feje?
Kérdezem, ahogy pimasz mód sztepptáncolni kezdek a haján, próbálva figyelni rá, hogy csak tapossam és ne ragadjak bele. A harci sérülés mutogatását se felejtettem el, csak előtte szeretném, ha a nő sikítana egy kicsit, vagy legalább kellemetlen lenne neki, mielőtt kimegy.

× Family meeting ×

Édesöcsém <3

-----------------:O:-----------------

Felvontam a szemöldököm én is Nova hasonló szemöldökvonogatására, ez biztos valami családi vonás lehetett nálunk.
- Aljas rágalom! – kiáltottam fel a vádra, miszerint szerelmes volnék Adambe. - Csini pasi aki megmentett, had legyek egy kicsit vajszívűbb vele, más úgyse jut, tekintve hogy ebben a városban az egyetlen férfi a méretemben te vagy! – nevettem fel, bár kicsit keserűbben mint akartam. Régen úgy képzeltem, hogy nekem is hímekből álló háremem lesz, és még lehet is egyszer, de egyelőre elég ramatyul álltam vele, ez a megbízatás pedig nem segített túl sokat, hogy haladjak is ezen a téren. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem tetszett senki, jelenleg éppen többen is… na jó, Morcimorc jobban mert őt jobban ismertem és vicces volt piszkálni, de azért Adam kapta az ezüstérmet, ám a szemem legeltetésénél többre nem nagyon volt lehetőségem, ez már csak ilyen volt. A kamaszok szintje. - Hogy érted amúgy, hogy is? – kérdeztem azért. Ha már kamaszok, belefért a pletykálkodás is, és azt ráértem később megkérdezni, hogy Nova szerencsésebb-e ezen a téren mint én vagyok, vagy ebben is sorsközösséget vállalunk.
A megállapítására, hogy az arany és a kapcsolatok is fontosak voltam bólogattam. Ezek szerint annyira mégsem működött másképp a Sötét Negyed, mint Estrance, vagy akár a birodalom többi része. A szegény gazdagságot akart, a gazdag még nagyobb gazdagságot, de kellettek a barátok, hogy azt a gazdagságot meg is tudják tartani, vagy úgy egyáltalán. Nem tudtam, Howe doki miért került a város rosszabb részeire, biztos meg volt a maga oka, mert biztos, hogy nem a munkájára lehetett kifogás, de bármit is tett, engem megmentett, így örültem, ha a pénz mellett még extra hálát is tudok neki küldeni Nován keresztül.
A megállapítására felkuncogtam.
- Igazán nem elvárható, hogy minden munkát egyedül végezz. És még így is sokáig fog tartani, hogy ketten vagyunk a városra. – alapíthattam volna itt egy kaptárat. Nem mintha annyira beleszerettem volna az emberek birodalmába, de az biztos, hogy jót tett volna nekik egy nagyobb pixi kolónia. Azért még azt a peremet is megnéztem volna, mielőtt ilyen döntést hoznék. Persze az is igaz volt, amit mondott, hogy itt még különlegesek és egyediek vagyunk, nem tizenkettő egy tucat mint otthon.
- Örülök, hogy ennyire jól elboldogulsz tényleg. – mondtam mosolyogva. - Ki fogom próbálni ezeket, bár mivel nagykövet vagyok, egyelőre nagyon vicces, ahogy a nagyok próbálják kitalálni, hogy hogyan igazodjanak az apróságomhoz úgy, hogy ne sértsenek meg. Az étkészlet volt a legnehezebb, azt Morcimorc külön egy ékszerésszel csináltatott nekem, de a hivatalos vacsorákon mindig más, kreatív móddal rukkolnak elő a vendéglátóim, ahogy megterítenek nekem, és izzadva nézik mit szólok hozzá, elképesztő, egyszer magammal viszlek kísérőnek, csak hogy lásd. – külön nagyon vicces lesz, hogy nem csak egy hanem rögtön két pixire kell, hogy készüljenek.
Nova persze nem átallott Ursula türelmét is még jobban próbára tenni, aki vörös arccal fogadta, ahogy a tündér sztepptáncot járt a fején.
- Én… nem viszket… – motyogta, de közben segélykérően nézett rám. Még pár másodpercig azért hagytam, hadd élvezze öcskös a táncot és a nagyok bosszantását, elvégre ezért voltunk itt, de utána megszántam szegény lányt.
- Köszönöm Ursula, ha jól sejtem Mrs. Potts várja a konyhában segédkezni.
A nő gyorsan pukkedlizett, majd a kijárat irányába sietett, remélve, hogy közben Nova is visszarepült mellém. A tündérre vigyorogtam, majd amikor Ursula elment elkezdtem helyezkedni, hogy végre láthassa a sebemet.
- Készülj fel, mert nagyon csúnya.
Felhúztam a hálóingem, ami alatt azért viseltem egy apró bugyit, de testvérek voltunk, szóval ez szerintem még nem számított annyira hatalmas illetlenségnek. Elsőre nem látszott semmi, csak a makulátlan bőröm, utána viszont megszűntettem a folyamatosan magam köré vont illúziót, aminek nyomán előtűntek a hegeim is. Égésnyom a vállamon és a nyakamon, több vékony fehér heg az oldalamon és a combomon, igazából nem nagyon volt teljesen ép testrészem, talán csak az arcom – Adriatanak hála, a legfontosabb részemre mindig is vigyáztam. És mégis, mindezek közül tényleg ez a legfrissebb volt a legrosszabb. Az alja éppen a fehérnemű vonala fölött kezdődött és egészen a szegycsontomig tartott, vörös volt, a széle még felpúpozódott, és túlságosan vastag fekete cérnával varrt össze Howe doki, amit Silversage se mert kibontani. Érdeklődve néztem Nova reakcióját rá, hagytam, hogy kibámészkodja magát, de utána azért leeresztettem a hálóingem, elrejtve a szeme elől, hogy ez a kis test, amit birtokoltam mennyire igénybe is volt véve az elmúlt száznyolcvan évben.

Family meeting

Daphne    

-----------------:O:-----------------

Versenyt vonogathatjuk, mégiscsak vigyorgok, pimaszul, ahogy szokásom.
-Nyugi, mindenki szerelmes belé, na hé, még zavarba jövök, de tőled nem akarok.
Nevetek fel harsányan, pimaszul, én aztán megengedem neki, hogy romantikus értelemben gondoljon a mi Légtornászunkra, csak az nem tetszik, ha kimaradok valamiből. Bánatában azonban én is osztozom.
-Ne is mondd, idejét sem tudom mikor voltam utoljára nővel, már nagyon viszket. Néhányan megengedtek ezt-azt, csakhát tudod, saját méretben lenne az igazi, de csupán babákat kapni, azok meg vagy szálkásak, ha fából készítik őket, vagy hidegek, ha porcelánból, mint a hullák.
Ered meg a nyelvem, sajnos jobban, mint előre kiszámítottam, még Daphnenak is túl sok információ lehetett. Vetek is felé néhány bocsánatkérő szempillarebegtetést, de már nagyon el akartam mondani valakinek, aki megért.
-Alig valami rendetlenség történt, ahogy beszálltam, ne törődj vele.
Legyintek nagyvonalúan, nem az ő gondja, kifizetik. Különben ez semmi, csak néhány dolog tört össze, pár fehérnép ijedt halálra. Mi, akik a felforgatás mesterei vagyunk-szerinte is, megérdemeljük, hogy megbocsássanak, vagy többet elnézzenek, mintha rendes méretben nyomulnánk. Szeretem is hangoztatni, harsányan, ha hátrányos megkülönböztetés ér, mert szokott: csak azért, mert kicsi vagyok?
Nevetek, hiszen ő is így gondolja, mi igazán kihozzuk béketűréséből ezt a várost, északon, vagy délen, mindegy. Talán egy testvér elkéne még, mert középre már nem jut energiám.
-Igen, csak ketten, bár más pixik is akadnak, egy fiatal fiút ismerek, ő gyerekkorától van itt. Aztán érte valami trauma, tudod, hogy van ez.
Legyintek könnyelműen, mert nem nagyon figyeltem, amikor mondta, bezárták valami kalitkába, aztán egy nemes, álmodó gyerek kiengedte, miután jól ráhozta a frászt egy rémlátomásban. Nem irigylem szegényt, egészen kifogta, a bóbis idézőktől engem is kiver a hideg veríték.
-Remélem mindenen megsértődsz!
Dőlök hátra, bele a puha párnáiba, hangos röhögéssel.
-Légyszíves! Te, az az étkészlet nagyon drága lehet! Nem adsz nekem csak egy kanalat? Mondd hogy elveszett, vegyen neked a morcosod még egyet! Igen, veled akarok lenni egy ilyennél, és igyekszem majd moderálni magam és csak kényeskedni, tényleg! Majd szólj előre, hogy ne igyak, mert ha nem iszom remekül színészkedem.
Húzom ki magam, bár a színház azóta se hívott vissza. Remélem állja a szavát és tényleg sort kerít majd rá, és én pöffeszkedhetek.
Addigis eljárom a kis magánszámom szolganémbere fején, csak hogy tudja ki a pixik hercege!
Daphne megkegyelmez neki, különben sem viszketett eléggé, hát visszaszállok mellé. Mivel megmutatja Howe fércmunkáját, előre izgatottan dörzsölöm össze tenyerem.
A sok sebére meglepetten hunyorogok, időtlen idők óta nem láttam csupaszon, nem emlékeztem ezekre. Az enyémek semmik ehhez képest, néhány behegedt vágásnyom ilyen-olyan tájékon, a foltok is eltűntek idővel és púderral. De Daph megjárta. A legrondább és ijesztőbb persze ez a friss, fekete fonalas volt, ámulva tátottam a szám felette, aztán nagyot nyeltem.
-Hát, az az igazság megérdemled a pihenést és kényeztetést, mindent, amit kapsz. Nem is leszek ezek után annyira féltékeny, hogy nagykövet vagy.
Jelentem ki ünnepélyesen.
-Mi van a támadóiddal? Mindenki halott?
Kérdezem kifejezéstelen arccal, mint aki kész a következő pillanatban lerágni egész a szívükig.

× Family meeting ×

Édesöcsém <3

-----------------:O:-----------------

Talán a helyzet tette, talán az, hogy tényleg nagyon régen nem találkoztunk, de mind a ketten felszabadultabbak voltunk, mint a kaptárban valaha lehetett. Itt nem kellett figyelni rá, hogy ki kinek mit mond, nem volt tétje, itt tényleg csak testvérek voltunk, ketten aprókként egy hatalmas világban. Ez lehetett az oka annak, hogy Nova olyan részleteket is elárult, amire még én is kénytelen voltam eltakarni az arcom.
- Neeeee, fúúújjj. – mondtam kicsit talán túl is játszva a megbotránkozásomat. - Babák, ne mááárrr, menj haza pár hétre nyaralni valamelyik kaptárhoz, komolyan, megszervezem és ki is fizetem az utadat, mert ennél rosszabb ez már tényleg nem lehet!
Babák. Biztosan lehidaltam volna, ha jelent fizikai állapotom megengedte volna. Ha tudomásom lett volna itt élő, kedves pixi lányokról, biztos leszerveztem volna neki néhány vakrandit is, de sajnálatos módon ebben a témában Nova egyelőre biztos, hogy jobban képben volt, mint én. Már nem volt egyértelmű, hogy aki tündér volt, az a mi fennhatóságunk alá tartozott, nem mindenki volt Tír na nÓg polgára aki tőlünk származott, és ugyanúgy éltek emberek is tündérhonban, akik elnyerték azt, hogy hivatalosan is közénk tartozzanak, bár nagyon kevesen voltak. Éppen ezért viszont nem kaptam listát az itt élő állampolgárainkról, és tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy kikről kellett volna gondoskodnom itt, vagy akár szemmel tartanom… Ez volt az itteni munkám egyik legnagyobb nehézsége eddig, de mivel jobbat nem tudtam, hát minden idetévedő tündért úgy kezeltem, mintha hozzánk tartozna, de nem mentem utána azoknak, akik nem jöttek.
Ezt támasztotta alá az is, hogy miután túltettük magunkat a rendetlenségen Nova említést tette egy fiútól, aki már gyerekkora óta itt van. Ez önmagában is különös volt, hogy gyerekként hogyan engedhették ki a kaptárból, hacsak nem… hacsak nem kaptáron kívül született, mert emberföldön biztos voltak pixik, akik ilyesmire vetemedtek, hogy úgy éljenek, mint a nagyok. Szégyenteljes dolog volt, de sajnos nem tudtam megakadályozni. Abban is biztos voltam, hogy ha Novának egyszer utódai születnek, azok is valahogy így lesznek, mert sosem állna egy királynő szolgálatába se ágyasként, pedig már csak a születése okán elég jó pozícióban volt ahhoz, hogy akár még válogathasson is.
- Szeretném megismerni az itt élő pixiket. Tudod, csak olyan „mi kicsik tartsunk össze” alapon. Szervezhetnénk önsegítő kört vagy ilyesmit. – nevettem fel ironikusan, bár amit mondtam, csak félig volt igaz. Tudni akartam, kik voltak itt, és hogy kaptárrá lehetett-e őket szervezni. Az embereknek ugyanis nem voltak törvényeik a tündérkaptárakra, a Peremen pedig még annyi szabály sem volt. Hadd vágják el a nővéreim egymás torkát anyánk kaptára miatt, nekem hosszú távon ennél nagyobb terveim voltak. De ráértem és ez az állás most egészen kellemes volt, akár az elkövetkezendő húsz-harminc évre is.
A feltételezésre, hogy mindenen megsértődök elvigyorodtam.
- Természetesen. De legtöbbször nem mondom meg nekik, attól sokkal, de sokkal jobban stresszelnek, ha nem tudják megfeleltek-e. Ha elmondom, hogy hibáznak rohannak, hogy kijavítsák és utána rendkívül elégedettek magukkal… Rendkívül szórakoztatóak. – az étkészlettel kapcsolatban vállat vontam. - Adhatok neked egy kanalat, nem fog hiányozni, és Morcimorc előrelátó volt, nem csak egy szettet rendelt. Végül egy fénytündér ékszerész vállalta el a munkát, külön technológiát fejlesztett ki rá, szóval szerintem, ha akarod, akár rendelhetek is neked egy teljes szettet. Úgyis sok születésnapi ajándékkal lógok, bepótlom egyben. – ez lesz az ajándék, a buli pedig egy hivatalos parti, ahol Nova előadhatja majd magát, mint igazi piperkőc, akinek semmi sem felel meg, amit az emberek elé tesznek. - Jól van. Majd rájátszunk a hercegségedre is, meg lőre küldünk nekik minden féle lehetetlen kívánságot, hadd izzadjanak. – remekül hangzott tényleg. Csak előbb meg kellett gyógyulnom és visszaállnom a munkába.
Arra egy pillanatig sem gondoltam, hogy Nova irigy volna a munkám miatt. Hiszen eddig úgy volt, hogy végre azt csinálhatta, amit szeretett, és szabad volt, így ez újdonságként hatott, de szó nélkül hagytam.
- Ez nem a nagykövetségemmel függött össze, hanem a tündérségemmel. A támadóim meg… mint kiderült egy bonyolult. Akik megtámadtak azok csak le akartak szállítani egy tündérevő kannibál lidércszektának és az ő lekapcsolásuk egy kicsit… több tervezést és körültekintést igényel. És sajnos az egyik támadómnak kell lennie a koronatanúnak az ügyben, ha az igazságszolgáltatás elé kerül, amiben nem vagyok biztos. Te mit csinálnál? – kérdeztem félrebillentett fejjel. Bennem továbbra is harcolt egymással az, hogy mit tennék a szívem szerint azzal, hogy hogyan kellene eljárnom, ám utóbbinak valószínűleg az lesz a vége, hogy nem lesz igazság szolgáltatva, az előbbinek viszont diplomáciai következményei lehetnek… Nem láttam ebből a helyzetből a jó kiutat. Még.

Family meeting

Daphne    

-----------------:O:-----------------

És a feltevés komolyan elgondolkodtatott. Miután persze markomba kacagtam, ahogy bizonyára elképzelte, hogy benyúlok a puccos kislányuhák alá megcsiklandozni az alatta bujkáló porcelán testet.
Igazság szerint inkább volt jellemző, hogy leszedtem róluk a ruhát és belebújtam én magam, lefagyott volna mindenem, ha túl sokáig dörgölőzöm.
-Tudod mit? Megfontolandó!
Főleg, hogy fizetné, másrészt rám férne a szabadság ebből a mocsokból. Szegény Daph, ha valóban látná milyen életet élek… Például egy hét, hét teljes nap szex, ebből az ábrándozásból pedig egy nagyon csúnya szó rángat ki.
Fintorogva fordulok felé, mintha valami posványból nyeltem volna, ki is javítom azonnal.
-Úgy érted partyt? Mert az remek ötlet lenne, van egy kis gömböm, ami szórja a fényt! Éppen akkora, hogy jól elférjek rajta, azon kezdeném a kedvenc slágerem, néhány olyan gúnyát sikerült lopnom, kapnom, hogy elájulsz! Dehát muszáj tudod, kellenek a flitterek a fellépésekhez.
Magyarázom egy lendülettel és folyamatos, fogvillantós mosollyal, amikor pedig a végére érek egyszerre komorodom el, mert nem hiszem, hogy osztani fogja a humorom.
-Tehát önsegítő kör?
Mégis hogyan képzelte, ha nem teljesen vicc volt, pszichológusra játszanék, éppen én? Persze senki sem tudná jobban csinálni nálam, minden nyikhaj azonnal összeszedné magát egyetlen sztorimtól! Vagy beleesel egy pohár gyúlékony szeszbe öregem, vagy megtanulod feltűrni a porzóid és előbb harapni mielőtt kérnél! Tény, hogy van egyfajta…gengszter filozófiám, ahogy szerintem a dolgoknak működniük kéne az agyban, nem árt például potenciális ellenségként kezelni bármely nagyot, a sosem lehet tudni elvén. Én például az elején Adamtól is kifejezetten tartottam, csak egyszer kerültem volna az átváltozott állkapcsa közé!
Az ő pozíciója mégis egy álom lehet, álmélkodva hallgatok mindent, amit mond, felváltva nevetek és hüledezek, aztán utánaszámolok, mennyivel idősebb, így végülis ezt mind én örököltem tőle.
-Így kell ezt csinálni! Egy egész szettet! Daphneee, mondtam már, hogy Te vagy a kedvenc nővérem?!
Dőlök neki óvatosan, nem ölelem át, nehogy felszakadjon valamilyen varrata, de nagyon lelkesen bújok, szerintem érzi majd a hálát. Speciális technika…beszarás mik vannak már nekünk is!
-Akkor adhatnád át az étkészletet igen és Morcosodtól is akarok majd valamit. Nagyon várom jó lesz, csak valami közeli születési időpontot mondjuk!
Valójában nyárközép, de addig bűn lenne várni, elég lesz csak a felépülésig.
Egészen addig a pillanatig, amíg nem hallok olyanokról, mint tündérevő-kannibál-lidércszekta, boldog pixi vagyok, aki elhiszi, hogy ki tudná ütni azokat a részeg faszokat, akik bántani merték. Aztán azonban nagyon is sápadtan meredek rá, hogy van arrafelé délen olyan is, csoda, hogy még nem szúrtak villára!
-Fű alatt állnék bosszút, azt hiszem. Nem hiszek az itteni “igazságszolgáltatásban” Ez egy ótvar hely Daphne, korrupt. De mi a terv, lidércföld? Remélem nem Te mész oda?!Azoktól még én is beszarok egy kicsit.
Hajolok közelebb hozzá és viszonylag komoly képpel, ami tőlem ritkán látható.
-Tulajdonképpen a területek miatt küldtek, nem? Az ütközés kapcsán. Szóval igazán nem kell hobbiból lidérceket ölnöd. A bosszú is csak vicc volt, én a helyedben hagynám az egészet! Csinálják az éjtüdérek, meg a faunok.
Sosem kérdeztem még rá nyíltan, csak következtettem annak logikája mentén, amire még emlékszem, hogy otthon képviseltek. Több volt ez mint nyaralás, Daphne kemény hozzám képest, igazi célokkal, ő nem elhülyéskedni akarta az éveket, bár talán kevesebb kérdést tettem fel a háborúról, mint kellett volna. Most, hogy ketten vagyunk itt nem egy kaptárnyi nyüzsgő fazon, majd sort kerítek mindenre!

× Family meeting ×

Édesöcsém <3

-----------------:O:-----------------

A parti ugyanannyira megtette, mint bármi más, teadélután, bál, közös ünneplés, hiszen úgyis közelgett Imbolc – vagyis a tavaszköszöntő napja. A lényeg az volt, hogy legyen valami közvetlen kapcsolatom az itteni pixikkel, mert nagy terveim voltak velük… vagy hát, meg volt a lehetőség, hogy valami igazán nagyot csináljunk, ha legalább néhányan vevők voltak rá közülük. Majd megláttuk, de ahhoz előbb találkoznom kellett velük.
- Parti is jó. Biztosan nagyszerűen festesz flitterben, remélem a cirkuszban hamarosan látni fogom. – mosolyogtam rá megvonva a vállam. - Az önsegítő kört nem úgy gondoltam. Csak arra értettem, hogy akik régóta vannak itt, azoknak már biztos rengeteg tapasztalatuk van, hogy hogyan lehet boldogulni a nagyok világában, és ezeket a tapasztaltokat oszthatnánk meg egymással, tippeket, trükköket, ilyesmi. Nem lélekápolásra gondoltam. – fújj. Ahhoz meg kellett volna nyílni, őszintének lenni, beengedni másokat a lelkünk mélyébe, és még csak anonim sem lehetett, hiszen én voltam a nagykövet. Szóval nem. Azt semmi esetre sem, vagy hát ha ők akarnak, én akkor sem vennék benne részt. De nem ártott tudni, hogy hogyan éltek itt a pixik, és milyen ösvények léteztek már, amiket nem kellett újra kitaposni.
Örültem, hogy Novát ennyire fel tudtam dobni azzal, hogy rendelek neki egy teljes szett étkészletet. Olyasmit, ami otthon a kaptárban teljesen magától értetődő volt, hogy a rendelkezésünkre állt, de itt hatalmas kincset jelentett. Hogy változtak az idők… Odahajtottam a homlokom a fejéhez, így viszonozva azt az ölelés kezdeményt, amit nem mert befejezni az állapotom miatt. Értékeltem, hogy erre odafigyelt, mert bár jól esett volna az ölelés, többet ártott volna sajnos, mint amennyit használt.
- Jól van örülök, hogy ennyire tetszik az ötlet, de Morcimorctól külön már nem fogsz ajándékot kapni, ebben biztos vagyok. Úgyis ő fogja elintézni a rendelést. – kuncogtam fel. Elképzeltem a faun arcát, ahogy előadom neki, hogy Nova akar tőle ajándékot, mire csak felvonná az egyik szép ívű szemöldökét, és egyszerűen közölné, hogy „nem”. Mondjuk, lehet már csak azért is fel fogom vetni ezt neki, hogy lássam a reakcóját, de nem akartam, hogy édesöcsém beleélje magát a két ajándékba. Most kapott egy fél fülbevalót, és lesz egy méregdrága értkészlete, legyen elég ennyi. - Beletelik pár hétbe ameddig elkészül, mert nagyon precíz munka, szóval h az ajándék nem is, az időpont tényleg meglepetés lesz. – hiszen a születésnapja még messze volt, az enyém közelebb, akkor születtem, amikor a legtöbb virág nyílt egyszerre a mezőkön, de nem terveztem rá semmit igazából. Nyolcvanan voltunk testvérek, az volt a ritkább, amikor a családból nem volt születésnapja éppen senkinek.
Ez után érdeklődve hallgattam, hogy ő mit kezdett volna a lidércekkel. Arra megértően bólintottam, hogy nem hitt a hivatalos igazságszolgáltatásban, mert a velejéig korrupt volt. Az kellett, hogy megérje nekik, jobban, mint amennyi kenőpénzt elfogadhattak a lidércektől. Ellenben a végső konklúziójára egészen kitágult a tekintetem.
- Valóigaz, a Perem miatt vagyok itt első sorban, de ez nem változtat azon, hogy az egész tündérnépet képviselem az emberek birodalmában. Ezek a lidércek tündéreket vadásznak le, és tálalnak fel vacsorára, te pedig tényleg azt javaslod, hogy ezt csak úgy hagyjam valaki másra, vagy egyenesen hagyjam, hogy tovább folytatódjon? – egészen megdöbbentem. - Nem hobbi, hanem életek megmentéséről van szó! Tündéréletekéről, a népem tagjainak az életéről. És ha kell, személyesen megyek oda, mert ez nagykövetükként, képviselőjükként a kötelességem, akkor is ha sosem látták még Tír na nÓg erdőit! – egészen felizgattam magam, még az arcom is kipirult ettől a heves beszédtől. - De fű alatt, megértettem. Szerencsére tudjuk, hogy hol találkoznak, csak azt nem, hogy mikor, ahogy bizonyítékunk sincs, hogy a hatóságok hitelt adjanak a szavunknak. – vontam vállat. - Mindegy is, nem akartlak belekeverni. Meg fogjuk oldani, de legalább nyitva tartanád a füled hátha hallasz valamit? Ennyire azért megkérhetlek?
Bármilyen információmorzsa hasznos lehetett a jelenlegi helyzetben, és hát ő többet járt a Sötét Negyedbe, hátha elcsípett valamit.

Family meeting

Daphne    

-----------------:O:-----------------

Nem biztos, hogy értékelné az össze-vissza csókolgatást, ölelgetni sem tudom, ezért feje tetejét kezdem el simogatni, csak óvatosan, nehogy összekócoljam.
Mi Prismblossomok figyelünk az ilyesmire. Ez a flitter-lelkesedés, mintha az enyém volna, mert hiszen nekem szól, ezért vágyakozva sóhajtozok közben, bárcsak máris láthatna fellépni. De rövidesen kiderül Daphne pixi szíve komolyabb ügyekért dobog, mint az enyém valaha is fog.
-Akkor jó, nem érzem magam jártasnak a lélek dolgaiban, habár elképzeltem, ahogy  gyufás skatulyákon körbeülünk és elmeséljük kit hogyan akartak lecsapni.
Bólogatok, egy ilyen önsegítő pixi kör egészen szórakoztató lenne, a bort én vinném, Daphne-nak maradna a megértés.
Nagyon komolyan mondja ezt  Morci dolgot, miközben fél ölelésemmel igyekszem óvni-jelenleg magamtól, ez mindig a könnyebbik vége minden féltésemnek. Sunyi képemmel és szabad félkezemmel azonban tudok egy nagyot legyinteni.
-Azt Morcinak nem kell tudnia. Mennyire vannak rendben az idegei?
Érdeklődöm, itt ugyanis akadnak gyenge láncszemek, lásd az előbb ezt a szegény Ursula nevezetű asszonyt. Remélhetőleg egy faun több adagban is kibírja a Prismblossomokat, avagy az én drága nővérkém már megedzette. Tervezem ijesztgetni a magam részéről, mindennel.
-Nagyon hálás vagyok Daph, hatalmas becsben fogom tartani, még a Morcnak is megmondom majd a végén, hogy kösz. Tudod az a helyzet, hogy most egy kis lyukban lakom, amit eredetileg egerek ástak, de ha minden jól megy, hamarosan veszek egy kisebb, ember méretű lakást.
Ha több hajadon, ledér szellemű pixi hölgyemény élne a közelemben, biztosan benépesíteném saját Estrance rémei nevezetű kaptárammal és utódaim mind kitanulnák Nova művészetemet, de így majd meg kell tanulnom kihasználni a hatalmas teret. Mattről és bankos terveinkről nem szólok egyelőre, majd ha már túlleszünk a rabláson, talán neki is elsuttogok egy s mást, mégis honnan a mesés gazdagság, attól félek egyelőre ez még csak álom, távoli terv.
Kicsit fel is paprikázom, mert bizony nem szívesen engedném Daphnet tündérevő lidércek közelébe, át is karolom megint óvatosan, miközben zavartan igazgatom egy párna csücskét.
-Nem így értettem. Természetesen megszervezheted, mondjuk innen, a párnádról és a véresszájú faunokat kiküldheted rájuk, én még segítenék is innen irányítani! Csak azt nem akarom, hogy Te, meg ez a húsz centid mind megint veszélybe kerüljetek… Tudom, persze, hogy mi vagyunk a legerősebbek, és nem hagyhatjuk ezt, csak féltelek. Nem akarlak elveszíteni most, hogy végre van időm rád, mert nem motyognak neked hetvenen százféle dolgot egyszerre.
Magyarázom legalább olyan lendülettel, mint ahogy ő heveskedik itt nekem, hiszen vérünk egyazon kútból folyik.
-Jól van, jól van, tudod, hogy nem úgy értettem, én is megnyúznék mindenkit, aki  tündéreket bántja.
Teszem hozzá savanyúan, mintha épp rágnék valamit és tényleg úgy gondolom elhúznám a fehér férgek nótáját, csak épp az ő seggét jobban féltem.
-Persze! Ha akarod szándékosan kihallgatom őket, engem nem vesznek ám észre, ha befogom a szám. Ha ezzel is segíteni tudok saját népemnek, hogyne! Aztán a lidérc fejeket fel kéne ám tűzni valami jól látható helyre, hogy mindenkit elrettentsünk!
Igen, ha  frontvonalba lusta is lennék csak úgy belálllni, amíg nem az én családom bolygatják konkrétan, de lidércfej díszítést azért el tudnék képzelni Dél több pontján is például.

× Family meeting ×

Édesöcsém <3

-----------------:O:-----------------

Guyfásdoboz, megint egy olyan pixi trükk volt, amit én még nem ismertem, bár nem is értem volna be vele, mint ülőalkalmatosság. Nekem voltak szívesek minimum egy babaházból hozni megfelelő méretű széket, amin ülhettem, de még jobb volt, hogyha a nagyok felajánlották nekem a sajátjukat, amiknek a közepén terpeszkedhettem. De Westerburg parancsnok egymásra halmozott párnái, amikkel segített, hogy kilássak a léghajó ablakán szintén tisztességes megoldásnak számított, mert megpróbálta belőni a középutat, ahol még láthattam, hogy gondolt apróságomra, de semmiképp sem akart megsérteni. Diplomataként értékeltem az ilyen finomságokat. Viszont ahogy Nova, úgy a lélek dolgaiban én sem voltam igazán jártas, főleg nem a gyógyításában és a dolgok feldolgozásában, így ebben azt hiszem egyet is értettünk.
Arra viszont, hogy Morcinak nem kell tudni, hogy ad ajándékot Novának szőke szemöldökeim bizony felvándoroltak a homlokomra, mert ez egészen úgy hangzott, mintha lopni akart volna tőle.
- Fogalmazzunk úgy, hogy úgy próbálja kordában tartani a pixi vérünk tombolását, hogy nem adja meg azt az örömöt, hogy idegesnek lássuk. A határozott, nyugodt szigor híve, miután eléggé megedzettem az idegeit. – akaratlanul is meleg mosoly kúszott az arcomra, amit nagyon igyekeztem hamar eltűntetni. - Viszont az asszisztensem és jó munkát végez, szóval nem szeretném, ha olyan nehéz próba elé állítanád, hogy felmondjon, és mint kiderült, határozottan rosszul veszi, ha hozzányúlnak ahhoz, ami az övé.
Tudtam, hogy úgyse mondana fel, ahhoz túlságosan jó pozícióban volt, főleg ami a hosszútávú céljait illette, de ezt az öcsém nem tudta én pedig igazából nem akartam a faun dolgát még jobban megnehezíteni. Ráadásul, amikor legutóbb valaki hozzányúlt ahhoz, amiről úgy gondolta, hogy az övé, akkor átszórta a hattyúhibrid szárnyát egy esernyővel és eltörte a lábait… Úgyhogy inkább komolyan vettem ezt a dolgot.
Közben viszont szerencsére már tovább is vitorláztunk az étkészletig, és addig, hogy Nova szót ejtsen az életkörülményeiről.
- Nos, remélem, hogy minden jól fog menni… – kezdtem szemöldökráncolva, mert meg sem próbáltam elrejteni, hogy mennyire nem tetszett, amit mondott. - De ha nem megy jól, vagy akár addig is, nem hagyhatom, hogy egy egerek ásta lyukban élj! Hát a cirkuszban nem fizetik meg a sztárjukat? Legalább vegyél ki egy normális szobát valahol, ha kell adok rá a követségi költségvetésből, majd lekönyveljük valahogy, de egér ásta lyuk… szégyen lenne a családunkra nézve, ha ezt engedném. – jelentettem ki határozottan. Hiába hagyta el Nova a kaptárt, egy királynő fia volt, és most, hogy voltak itt rokonai hivatalosan is, mindannyiunkra rossz fényt vetett volna, ha ez kitudódik. Meg amúgy is. Egészen megborzongtam már abba is, hogy elképzeltem. Arról persze fogalmam sem volt, hogyan tervez egy egész lakást venni, de lehet azért lakott ilyen szörnyű körülmények között mert eddig kuporgatni kényszerült… És ha ő így élt, vajon többi társunk mégis hogyan élhetett? Talán már sehogy, mert mind lidércek asztalán végezték.
Amikor persze mérgesen rápirítottan Novára, visszakozott. Valójában kiforgathattam volna úgy a szavait, hogy neki aztán pont nem kellett volna féltenie engem, hiszen harcedzett voltam és olyanokat láttam, amiket ő talán el sem tudna képzelni, de… Hallotta ezeket az üres frázisokat már eleget otthon, és a szavaiból tényleg az őszinte testvéri féltés hallatszott, nem pedig az emberszokások mérgezték meg, ahol az apa, vagy annak híján a báty védelmezte a női rokonokat.
- Meglátjuk, mire lesz szükség. – ennél többet nem tudtam neki ígérni. Persze hazudhattam volna, ahogyan annyiszor annyi mindenkinek, főleg az utóbbi időben, de most fáradt voltam hozzá, kimerült voltam őt üres frázisokkal nyugtatni, hogy minden rendben lesz, és hogy nem sodrom magam veszélybe, főleg hogy úgyis megtudta volna és utána kénytelen lettem volna viselni a következményeit.
Nagyot sóhajtva, némiképp megnyugodva hanyatlottam a kanapéra, hogy legalább hallgatózni hajlandó volt. Ez több volt, mint elég, hiszen én sem sodortam volna veszélybe őt.
- Van egy kocsma, a Szerencsevadász, oda akartak engem szállítani, után pedig egy gyártelepekhez tartozó raktárhoz, ami egy vágóhídhoz tartozott régen, a leírások szerint zöld a fala és malac van ráfestve. Ennyit tudunk, a kérdés, hogy mikor történik arrafelé bármi is, de… A legfontosabb, hogy ne kerülj veszélybe, annyit nem ér az információ sem.
Ritka volt, hogy mi is célpontok voltunk, de most ez volt a helyzet. A lidérc fejek kitűzése viszont határozottan csábító ötlet volt. És talán Nova nem is számított volna arra a válaszra, amit végül adtam neki.
- Ha tudjuk úgy intézni, hogy ne terelődjön ránk a gyanú és egyértelmű legyen, miért vannak ott a fejek… Akkor ez egy kifejezetten jó ötlet.

Family meeting

Daphne    

-----------------:O:-----------------

Fitos orrom kissé felvonom, szemöldököm is zongorázik egyet, mert nem is a mondandó, de a hangsúly ragadja meg figyelmem.
-Fontos lett neked a faun, mi?
Cukkolásom félig-meddig komoly, ha így van, Nova próbáknak kell alávetnem, méltó-e, hogy elnyerje nővérem szimpátiáját, vagy elbeszélgetnem vele, mint férfi a férival, mert eddig nem vagyok elégedett. Hogy vigyázott rá, ha így megsérült? Hogy fog vigyázni, miközben lidércekre mennek vadászni?
-Óóó, igazán?
Mindenét meg fogom fogdosni, már most tudtam. Abban viszont nem hiszek, hogy felmondana, akit Daphne így kitüntet a figyelmével, egyedi figura lehet, és viszont ragaszkodhat hozzá.
A soron következőkre viszont nem számítok, merthogy éppen levegőt vennék agyon ajnározni az Én földalatti, privát királyságom minden zegzugos, túlzsúfolt aspektusát, amikor a sértés kis pírt varázsol arcomra, szárnyaim csattogni kezdenek és azon kapom mind a 21 centi tömör pixi valóm, hogy párnái felett lebeg. Kezem, lábam hadonász, mert nagyon magyarázok.
-De neeem, hidd el, a legjobb kis zug a világon, hangulatos, dúsgazdag, mert mindet összegyűjtök, erről nem szoktam le, sőt! Büszke vagyok rá! Most ezt nem fogadom el Daph, ne haragudj, bénának érezném magam tőle. Naná, hogy nem fizet jól a cirkusz, ez csak egy cirkusz!
Ahogy kimondom egy percre megáll az ütő bennem és elhalkulnak személyiségem harsány részei, mintha kifakulnék. Érzem, hogy manóképem szürkül, a szokásos édes derengés elhal rajta. Lepottyanok mellé, mert még szárnyaimmal is elfelejtek csapkodni. Aztán, mint aki rájön, hogy elszólta magát, mint aki mélyről, valahonnan a sarokból új szerepeket vesz elő, gyorsan kihúzom és megrázom magam.
-Lesz szobám hamarosan. Nem mondom el neked hogyan, mert nem helyeselnéd, de lesz. Akkor ott majd meglátogatsz. Közép-Estranceban tervezem megvenni, minimum. De még az is lehet feljebb is összejön.
Kis, lélegzetnyi szünetet veszek, és mert biztosan piszok felelőtlen szarházinak tűnök (az is vagyok, csak  nem tudom mennyire kellene ezt nyíltan) próbálom félteni az ismeretlen tündéreket is. Valamennyire valóban aggaszt a dolog, de normális esetben meghagynám a vadfaun népnek, mert hozzá, Daphnehoz mindenesetre ragaszkodom. Hogy lássa mennyire, el is biggyesztem a szám.
Daphne menni fog és veszélyes helyzetbe kerül majd. Ezt már látom most, hogy kitérő választ ad, biztosra veszem.
-Akkor elkísérlek, valakinek vigyáznia kell majd rád.
Feltéve ha nem éppen részeg leszek valahol, ami sajnos gyakran megtörténik, de hallgatok róla, mint a sír, akárha csupn alkalomadtán vetemednék tivornyákra. Túlságosan sok a védetlen felület, Daph lecsapna minden gyenge pontomra.
-Persze, ismerem! Sőt, mindenkit elég jól ismerek ott. Ha oda hoznak és ott vagyok, akkor alaposan megleckéztetem azokat a barmokat! Malac! Értem!
Máris megvan fejemben a terv, úgy repülök oda, hogy eggyé olvadjak a malaccal. Mármint illúzió ügyileg. Aztán a malac szemei, arca az enyém lesz, dehát ki figyelne meg annyira egy festett disznót, ami alkalmanként pislant egyet? A nagylábúak előbb hiszik, hogy káprázott a szemük, minthogy énrám gyanakodna bárki.
-Ne aggódj, én nem szoktam! Nagyon kemény lettem ám ideát, tényleg!
Azt nem mondom el, hogy születőfélben lévő gonosztevő, mert Matt elrontott, avagy amióta láttam a “kutricáját…”
-Nagyon örülök neki, hogy értékelsz! Ezt sosem éreztem így otthon! Tényleg! Úgy szeretlek!
Mondom őszintén, mert egyébként én mindent őszintén mondok, csak nem veszik észre! De az, hogy a lidérc fejek kitűzése ötletem elnyerte tetszését, hogy ezt komolyan megfontolja, nekem nagyon sokat jelent. Rengeteg kalapot fog kapni, rengeteget!
-Daphne…azért megígéred, hogy bármi lesz te is kedvelni fogsz? Egy kicsit mindig? Bármit hallasz, vagy ilyesmi?
Miután kirabolok egy bankot? Persze, nem fogják megtudni, de ha véletlenül baleset érne és por sem maradna utánam ne gyalázza azzal az emlékem, hogy a félfaun pixi gyerekeinek csúnyákat mesél.
És mert, ha nem akarok lemaradni az esti előadásról, hamarosan indulnom kell, vagyis ha nem maradhattam estére vele itt, hogy tovább boldogítsam becses társaságommal, legalább ennyit meg kell ígérnie.

× Family meeting ×

Édesöcsém <3

-----------------:O:-----------------

Nova kérdésére majdnem félrenyeltem a teámat. Nem azért, amit szó szerint kérdezett, hanem mert diplomata voltam, és tudtam, hogy az ilyen kérdések valójában mit jelentettek, és hogy édesöcsém mégis mire szeretett volna választ kapni, ám ahogy feltette, az egyben meg is akadályozta azt, hogy igazat mondjak neki. Az igazság ugyanis rendkívül bonyolult volt, míg a kérdés roppant egyszerű: fontos, vagy sem?
- Kiváló munkaerő, és elég nehéz ilyen megbízható asszisztenst találni. – tértem ki végül, de talán elárult az arcomba toluló vér, vagy hogy nem tudtam Nova szemébe nézni. Többnyire simán a szemébe hazudok bárkinek, de ő az öcsém volt, azért vele szemben ez nem ment ennyire nagyon könnyen. Igazából biztos voltam benne, hogy volt benne annyi szociális érzékenység, hogy megértse, volt emögött több is, de arról vagy nem akartam, vagy nem tudtam beszélni, vagy még inkább saját magam előtt sem szerettem volna felvállalni, főleg hogy ha a gyakorlati részét is nézzük a dolgoknak, akkor mindegy is volt. Ahogy pont kedvenc faunom fogalmazott, szerencsés volt, hogy én csak húsz centi voltam, ő meg nem, mert így nem bonyolítottuk tovább a dolgokat.
Ezek után Nova felháborodása szinte üdítően kizökkentett a saját ostobaságba kevert érzéseim kavalkádjából. Mérgében az öcsém még fel is szállt mellőlem, úgy verdestek a szárnyai. Viszonylag gyorsan felfogtam, hogy sikerült beletaposnom a férfiúi büszkeségébe, mégis kellett pár pillanat, hogy a fejemben átrendezzem a viszonyokat és emlékeztessem magamat arra, hogy Nova már nem volt gyerek. Még csak kamasz sem, aki elment kitombolni magát, de kellett mögé a családi védőháló. Hány éves is volt? Kilencven? Plussz-mínusz egy vagy kettő. Ám amikor kimondta, megértettem, mi lapult a fortyogás alatt. Büszke volt arra, amit elért, de a cirkusz csak egy cirkusz volt. Nem volt elég.
- Sajnálom, Nova. Nem akartalak megsérteni. Én azt hittem, hogy a cirkusz az fontos és előkelő dolog, mert még hivatalos eseményeken is hallottam róla, és a nemesek egyszerűen imádják. De… te szereted? Mert ha szereted, akkor nem csak egy cirkusz.- próbáltam békítő hangnemet megütni. Mellesleg nem az volt a lényeg, hogy mennyi pénzt keresett a cirkusszal. Híres akart lenni, amikor idejött, nem meggazdagodni, hiszen Prismblossom volt, a királynő fia, nem kellett nélkülöznie, ha nem akart. A lényeg az volt, hogy kiteljesedhessen, megkapja a rivaldafényt, amire szüksége volt, és azt hittem, ez sikerült neki… de most elbizonytalanított.
Azt, hogy nem helyeselném, hogy hogyan lesz szobája elengedtem a fülem mellett és csak biccentettem neki, hogy értettem, nem kérdezek, és elhiszem, hogy sikerülni fog neki. Igazából részben jobb is volt, ha nem tudtam róla, mert így nem keveredhettem diplomáciai botrányba, de egy másik felem meg nagyon szerette volna tudni, hogyha a testvére esetleg bajba kerülhet, főleg ha esetleg lett volna lehetőségem kihúzni belőle.
Legalább a lidércek ügyében zöld ágra vergődtünk. Segít abban, amit ő tenni tud, és nekem ez bőven elég volt. Az információ volt a legfontosabb.
- Köszönöm szépen. Nem is tudod mennyire érdekes minden apró információmorzsa. De azt határozottan megtiltom, hogy veszélybe sodord magad! Ha megvan amit tudni akarunk, szólj, és a nagyok majd elintézik… Kivéve ha rájuk tudod gyújtani az épületet úgy, hogy élő tündér már nincs bent, azt engedélyezem. – nem csak a bosszú volt a fontos, hanem az is, hogy a mieink életét mentsük. Azt is elhittem neki, hogy az itteni élet megkeményítette, bár az előbbi kirohanása után a hirtelen jött szeretetroham váratlanul ért, pedig csak annyit helyeseltem, hogy karóra tűzzünk pár fejet. Lehetséges volt, hogy nem is sejtette, hogy a nővérei mennyire kegyetlenek tudtak lenni, ha a helyzet úgy kívánta? Rámosolyogtam és a karomat nyújtottam egy óvatos ölelésre.
- Persze, hogy értékellek. Egy ilyen remek ötletet meg pláne. – válaszoltam neki. Ám amit ez után kérdezett… Kezdtem megérteni a hirtelen hangulatváltozásokat. Megpróbálta elrejteni, és remekül sikerült neki, még előlem is képes volt elkendőzni, ami legmélyen benne volt, ami igazán elismerésre adott okot… De leleplezte magát. Nova félt. Nem tudtam mitől félt, de készült valamire, és biztos, hogy ez összefüggésben volt azzal, hogy ez után lesz majd rendes szobája, vagy lakása egy jobb környéken. Ha meg is ölelt, egy picit eltoltam magamtól, és megsimogattam az arcát.
- Nem tudsz olyat tenni, hogy ne szeresselek. – oké, ez nem volt teljesen igaz, mert technikailag létezhetett olyan helyzet, mondjuk a hazaárulás vagy ilyesmi, de nem gondoltam, hogy Nova valaha ilyesmire vetemedett volna. Szóval a reális lehetőségek között nem volt olyan. Még az se, ha embert ölne, csak üdvözölném a klubban, viszont az ő aggodalma kezdett rám is átragadni. - De Nova, látom, hogy van valami. Ha bajba kerülsz ott akarok lenni, hogy segíthessek, de nem tudok, ha eltitkolod. Ígérem, hogy nem foglak elítélni. – néztem rá nagyon komolyan.

Family meeting

Daphne    

-----------------:O:-----------------

Ezzel a kitérő felelettel mindent megválaszol, amire kíváncsi vagyok. Hagyom is benne tobzódni és széles, sokatmondó vigyorral örülök.
Mivel kerüli pillantásom talán észre sem veszi, hogy túlságosan széles és ez minden rejtegetett pírjának szól.
Annyi biztos, hogy ezek után meg kell ismernem a csirkefogót!
Vérnyomásom ez az izgága jószág megtornáztat Daphne által, de hamar lehiggadok, szárnyaim is lassabban vernek, mert végülis ez az én rongy életem. Bár a “csak cirkusz “a Szegény negyed egyik nyomortelepe marad, akkor is, ha én szeretem.
-Tudom, semmi baj. Örülök, hogy ezeket te mindig olyan jól kezelted Daph, nem haragszom és rád nem is lehet. Fontos, családias, de néha többre vágyom.
Árulom el neki, ahogy visszahuppanok mellé. Majd eljön a szobámba, megcsodálja gyűjteményeim és végre herceghez illő módon élek, a bűnöző életformáról még gondolkodom, illene hozzám, elkéne a másodállás, mert a színházba már nem fognak felvenni, olyan nagyratörő reményeket, mint amikkel idejöttem, hogy hírnév, hiába táplálok.
A lidérces infomációszerzés kapcsán legalább hasznosnak érzem magam, mindennel segíteni fogom Dapgne ügyét.
A kémkedés testhezálló feladathoz tűnik, mind a húsz meg egy centim azon lesz ezek szerint, hogy felgyújtsa őket. Meghatottságom, mennyire aggódik, alig bírom leplezni.
-Ugyanez vonatkozik rád is, éppen ezt akartam azzal, hogy majd a nagyok intézik. De megteszek minden tőlem telhetőt, hogy bent égjenek.
Egy kis gyújtogatás még éppen illene a profilomba. Bár igazán nem akartam érzelgősködni, kitöréseim most, hogy végre itt van alig-alig bírom visszafogni, legyenek azok bár őszintén fájdalmasak, lelkesek, vagy éppen rejtélyesek.
Amikor eltol magától még bennem a félsz, válasza mégis kicsit elhomályosítja a közelgő veszély következményeit. Lassan mosolyodom el, ez most nem is olyan széles, mint szokott. Nincs benne semmi direkt.
-Köszönöm.
Tátogom, úgy gondolom hangom árulkodóan rekedt lenne és dramaturgiailag jobban illik a helyzethez ez a némaság.
Talán túlságosan is komolyan meredünk egymás szemébe, én legalábbis hallani vélem egy óra lassú mutatójának kínos ketyegését. Egyet, kettőt, sokat, miközben megfontolások ezrei játszódnak le sötét elmém berkeiben. Szigorúan titkos bár, így a résztvevőket nem leplezhetem le semmi szín alatt, azonban van abban valami, ha balul sül el egyedül ő segíthetne rajtam. Hiszen egyetlen szilánk a tervben végzetes lehet.
-Van egy buli, amire készülünk, de szigorúan titkos, ha kitudódna ki áll mögötte az illető nyársa húzna és megsütne. Tudod belekeveredik a pixi ebbe-abba ha délen lakik, de ez most nagyot fog szólni. Megadhatom neked egy bolt címét, ott gyűltünk össze, Co…szóval a szervező talán mást is beavatott, a tulajt, vagy szokott vele lenni egy kislány, de oda nem hiszem, hogy hozná.
Fogom hangom rendkívül suttogóra.
-Nem hiszem, hogy engem elkapnának, kicsi vagyok, észrevétlen és nagyokkal dolgozom, de ha mégis…segíts, mert kivégeznek. Van tollad? Melyik könyvbe írhatom?
Ha engedélyt ad már firkantom is a játékbolt nevét, arra a lapra, vagy oda, ahová mutatja.

× Family meeting ×

Édesöcsém <3

-----------------:O:-----------------

Aggódtunk egymásért és csak a legjobbat akartuk a másiknak, tudtam én ezt. És bár érdekelt volna, mi volt az a „több”, amire Nova vágyott, azt hiszem ezek az elképzelései most nem terjedtek tovább annál a bizonyos saját kis lakásnál, vagy legalább szobánál, ami nagyobb és tisztább, mint egy egérlyuk. Persze még mindig ott lehetett a vágy, hogy sztár legyen belőle, de talán már le is mondott róla, és másmerre próbált evickélni… Lehet, hogy mégsem lett volna Vahetól való az a pixi önsegítő kör, amiről korábban beszéltünk. Egyelőre hagytam, hogy ezek a félmondatok és utalások csak a levegőben maradjanak. Nem ma kellett egymás lelkének minden mély gondját megoldani, főleg hogy nekünk Prismblossomoknak eleve nem volt erősségünk az őszinteség és a kitárulkozás. Most, hogy itt voltam, és itt volt Nova is, évszázadaink voltak rá, hogy kitaláljuk, valójában hogyan akartuk leélni azt a meglehetősen sok időt, ami még hátra volt – ha minden jól megy.
Ha mondjuk nem sodorjuk bajba az életünket azzal, hogy tündérevő lidércek támadnak rám, és utána küldöm kémkedni őt, talán a halál torkába, ám hiába éltünk most békeidőket, a világ veszélyes volt és nem óvhattam a széltől is.
Vagy ha mondjuk ő nem keveredik magától is bajba, aminek a részleteit bár nem árulta el, elég komolynak látszott. Már a hebegése közben összeráncoltam a szemöldököm, de amikor kimondta a kivégzés szót az a kevés vér is kiment az arcomból, ami már épp kezdett összegyűlni a testemben a rengeteg vérveszteség után.
- Adriata szerelmére… – csúszott ki a számon, de ez nem az a pont volt, amikor értelme lett volna akár kioktatásnak, akár ítélkezésnek. Már a feje búbjáig benne volt, és én is tudtam, hogy volt, ahonnan nem lehetett kiszállni, csak még nagyobb kockázatok árán. Bár már elmondtam neki, hogy segítenék az életkörülményein, hogy ne kelljen ilyesmiket elvállalnia, ezt már korábban visszautasította büszkeségből, és különben is… Bármennyire féltettem, valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy szüksége volt erre. Nova már a béke idején született, ráadásul hímként. Esélye sem volt bizonyítani nem hogy a kaptárnak, de saját magának sem.
- Soha nem engedném, hogy kivégezzenek. Ha nagy a baj, megmondod a teljes neved, megmondod, hogy Tír na nÓg állampolgára vagy és kapcsolatba kell lépned a követséggel. A Birodalmi törvények szerint ilyenkor szólniuk kell nekünk, onnantól pedig megoldom. – ha törvényesen járnak el, de ezt már nem tettem hozzá, pedig lehet kellett volna. Hátha megijedt volna annyira, hogy inkább az ülepén maradjon, és ne kerüljön bajba… mégsem tettem. - Írd annak a végébe, amit az előbb olvastam. – mutattam egy kötetre magam mellé. Egyszerű romantikus ponyva volt egy sokat látott családi problémákkal küszködő katonáról meg egy gyógyító nőről, aki megpróbálta a lelke sebeit is begyógyítani. Általában nem nézték volna ki belőlem, hogy kedveltem az ilyesmit, de egészen kikapcsolta az agyamat.
- Kérlek valamelyik nap még ez előtt az ügyed előtt gyere el, ha nem is hozzám, de le fogok tenni neked papírokat, amikkel ez tudod hagyni a Birodalmat, ha menekülni kényszerülsz, és senki se fog megállítani sem itt a Falnál, sem a tündérföld határánál. Rendben? Ígérd meg, hogy elmenekülsz, ha a nyomodban lennének, és itthagyod a nagy társaid! – néztem rá nagyon szigorúan. Azok után, hogy ennyire rendkívül támogató voltam ennyit igazán megtehetett.
Csak ennyit, és utána elengedtem, én is láttam a kinti fényekből, hogy lassan indulnia kellett, hogyha oda akart érni a saját előadására. Még ha az „csak” egy cirkusz is volt.

Family meeting

Daphne    

-----------------:O:-----------------

Daphne nagyon haragudna, ha tudná miféle terveket dédelgetek, már ha lehet annak nevezni alvilági törekvéseim. Méreteimből adódóan vérrel, verítékkel kell hiharcolnom egy nevet és míg egy ember száz százalékot tesz a dologba, nekem százszor annyit kell.
Cseppet sem bánom, hogy feszegetjük, mert a végén őszintétlen mosollyal terelnék, attól tartok nem mindennel értene egyet, amire készülök, és érzem én a lidércekbe is bele fogok folyni, még ha szívesebben küldenék is rájuk véresszájú faun hadsereget. Értékes porozott potrohom van, féltem, éppen ezért hagyok kiskaput magamnak a jövőre nézve, amiben inkább csak reménykedem. Egy címbe senki sem fog belehalni, Adriata nevének említésére is csak szemem rebben, megfogadtam nem hiszek istenekben, még a miénkben sem, csak magamban, de Daphne pixi szavajárása, tekintete és a helyzet súlyossága az én lelkemre is súlyokat gördít. Már ha van lelkem, sokak szerint nem fér el az egómtól ebben a hatalmas testben.
-De megoldom, ezt csak a legvégső esetben használd, kérlek. Ó, tényleg!
Reppen fel bennem a remény, csak kiböki vezetéknevünk szent magánhangzóit és máris berregnek szárnyaim, némi tündérpor is fakad róla a szűz ágyneműre. Egyesek délen azt a szemenszedett hazugságot terjesztik, ha egy pixi izgatott lesz, vagy majrézik össze porozza magát, mintha olyan emberi reakció lenne, akár a fing. Nem osztom meg Daphneval, ellenben majdnem megölelem. Ennél mégis hatásosabb vagyok, hosszan tartó, beszédes pillantással köszönöm meg.
-Eddig mindig azt hittem herceg vagyok, de valamiért azt gondolták nagyzolok. Nem mernék semmibe venni a jogaim, talán, köszönöm tesó!
Te vagy a legjobb kacsintást kap, őszintét, így kicsit nagyobb mellénnyel vágok majd neki.
Megragadom a tollat, aztán szentimentális cirádákkal Daphne romantikus regényébe kanyarintok egy címet. Egyszerű játékbolt, ahol babaruhákat is árulnak, hihetik, hogy csak új kalapért tervezett menni és hallotta valakitől a címet, feljegyezte, el se ne feledje. Teljesen ártatlan betűim vannak.
-Tényleg te vagy a legjobb! Ó, hogyne, mindig a saját bőröm mentem, bár igazán megszerettem egy-két figurát, bizonyos cirkuszos kollégám például, biztos vagyok benne, ő is megtalálná a menekülőutat. Úgy lesz, ne félts és számíts rám a lidérceknél is! Remélem legközelebb nagy bulit csapunk Daph, bemutatod a Mogorvád, összejön a család.
Nézek rá komolyan, semmi színjáték, kicsit sápadtabban is a szokásosnál, mert komoly ügybe vágtam, de mérföldkő lesz biztosan, első, öblös lépés a bűnözés csábító útján.
Még utoljára finoman átölelem, aztán szól értem az éjszaka, fényei integetnek, néhány hátraszaltóval megcélzok egy közeli résnyire nyitott ablakot, vagy ha az nincs az ajtón távozom, szelesen, hátha felborul még néhány képkeret, csak mert én repülök el mellette.

//Köszönöm, nagyon-nagyon szerettem :*//