Eydn A'Lan

Eydn A’Lan

Faj/alfaj: Hibrid - Róka

Foglalkozás: Utcai mindenes: tehetséges zsebes, ügyes besurranó, elégséges informátor és még néhány alkalmi ez meg az.

Külső leírás: Majd egy fejjel alacsonyabb, mint a nagy átlagban tobzódó tömeg. Vállig érő fekete haj, ami igaz trükkös, mert gyorsan megadja magát a nap erejének. E kapcsán beszéljünk a nyár verőfényes erejéről, persze napok tucatjait áldozva a változásra és ‘lá lesz belőle, amolyan se nem barna, se nem vörös. Amúgy ránézésre egészen arányos, mármint a testfelépítése. Olyan, még pont jó. Kötözködhetnék, hogy a karjai hosszabbak-e, vagy sem és el lehetne töprengeni, jut e legalább heti egy-két alkalommal ételhez. Kérem szépen, jut, pont elégszer. Ami nyílt titok lenne, ha méretben rávaló ruházatba burkolhatná magát, de ez a kiváltság az ő nem létező pénztárcájának is drága. Szedett-vedett, stílustalan és többségében nagy, de a mozgásában még akadályt nem jelentő ruhadarabok maradhatnak meg nála. Amik, nagy ismérve, hogy tiszták! Köhm. Általában.  
Meg kell hagyni a bőre hibátlan és hamvas, sötétben a szemed sem káprázik, ha úgy látod, ezt értheted szó szerint is. Csak képzeld magad elé a hamu színét. Ettől eltekintve és tudva, hogy vére vörös, egészen normális a bőrének színe. Kevésbé fognád rá ezt a jelzőt arra, amin úgy is megakad a szemed, pontosabban az ő két szép szemén. Könnyű lenne azt kiáltani, hogy fekete, vagy legalább is nagyon sötét barna, ez utóbbi igazából igaz is lenne. De! Nem hunyhatsz szemet a természet pazar műve felett, ahogy kedve szerint, szertelenül teleszórta íriszét az égő narancs és mézsárga foltok, parányi pöttyök millióival. Ha esetleg úgy érzed megbújik ott egy kíváncsi kis lilás árnylat, kár lenne elhessegetni. Bár, csak a jobb szemében él ez a különcség. Vagy igazából nem is, de más testtájakra kell elkukucskálni, meg már más árnylatokban fut az a... minta? A gerince vonalán egészen pontosan és minden bordájának ívét, amolyan festői nagyzolással kirajzolja egy fekete csík. Nincs éles körvonala, az erek szövevényes hálózatán át ügyesen összemosódik a környezetével. Segít még az e részeken nővő szőr is, puha és rövid, tövében fekete, de a vége felé kiszürkülő, vagy egészében fehér, elvétve vörös szálak.  
Mondhatnánk, hogy itt a vége, de hát belefut és alapszínét adja annak, amit bármennyire szeretnénk egy ékességet megillető dicső szavakkal leírni, de ez akkor is csak egy farok. Olyan lompos, bozontos, egészen rókaszerű és szőrű is, minőségében is teljességgel értékkel használható. Persze, elrejteni a köz kíváncsi szeme elől már kevésbé... praktikus? Ó, mielőtt egy rőt ravaszdi képét idéznéd fel, hát van benne vörös, de nem ez az uralkodó színvilága. Talán az ezüst, vagy szürke, de a vége az a fehér!  
Visszatérve a vezérfonal helyet vonalhoz, arrafelé “kunkorodik”, amerre ritkán ér el a Nap fénye és hiába várnád, hogy itt tényleg vége. Nem. Csak némileg szemérmesebb helyen halad, míg végül bele nem torkollik jobb lábát nézve a térde alatt véget érő határozottan fekete bőrfelszínbe. Ugyan ez a helyzet a bal lábán, csak ott valamivel lejjebb ér véget a fekete réteg. És nyugalom! Nem üszkös és nem is fagyott el, egyszerűen ilyen. Ó, igen! A füle hátsó részét sem kosz borítja, talán ezek után könnyebb elhinni, hogy nem a szappannal bánik csínján. Ha már fülek, a balikból’ hiányzik egy elenyésző darabka, aminek oka halovány karcot hagyott azonos oldali orcáján is.


Jellemleírás: Nem olyan, mint amilyen lenni szeretne! Ellopja, majd saját felhasználásra tökéletesíti azt a tengernyi viselkedésformát, amivel ámíthat, meghunyászkodhat... eljátszhat bármit úgy, hogy közben megőrzi legtöbb titkát. Tehát: alkalmazkodik.  
Szinte végtelen türelemmel viseltet minden iránt, jól palástolva ezzel, legmegvetendőbb tulajdonságát. Megtorolja a sérelmeket, később, a közel tökéletes pillanatban. Nem meglepő hát, hogy szeret előre tervezni, de mindezek ismerete mellet sem roskad kétségek közé, ha váratlan esemény romba dönti minden eddigi munkáját. Rögtönöz.  
Nem számít neki, ki, vagy hogy mi vagy, bizalmatlanul fog kezelni. Akkor is, ha ennek éppen írmagját sem fedezed fel könnyed viselkedésében. Továbbá jóra sem számít, nemhogy az idegenektől, de a közeli ismerőseitől sem és ez valahol érthető. Így nagyobb esélyt ad annak, hogy nem kell majd csalódnia. Ki sem néznéd belőle, hogy ilyesmi érzékenyen érinti, mi? De, ha már legalább egyszer beleütköztél abba a pillantásba. Melyikbe? Abba, amiből pontosan tudod, hogy felőle itt és most, a békesség legcsekélyebb jele nélkül megfulladhatsz, akkor sem nyúl hozzád. Valószínűleg inkább elásnád, mint ilyesmin gondolkodnál.  
Neki kell az, hogy mások is távolságot akarjanak tőle tartani. Oka ugyan sok nincs, hogy miért, de szinte rühelli az érintést. Az viszont rejtély, miért nem élvez e téren túl nagy sikereket. Jó észben tartani, hogy mint általában a legtöbb állatnál, esetében sem árt intő jelzésként venni a morgást. Harap is, zokszó nélkül, ha azon múlik.  
Ha azon múlik?... Ugyan olyan ostobán viselkedik, mint akiknek helyén van az értékrendje és tudatos igazságérzetüket képtelenek kordában tartani lágy szívük miatt. Mit is jelent ez? Megfontolás nélkül, saját íratlan szabályait is felrúgva képes segítséget nyújtani. Ugye-ugye! Az a fránya lelkiismeret. Nem marcangolja, nem igazán az a fajta, de a régi tanítások értéke még mindig egyenes példát mutatnak számára. Ha teheti, követi.  
Ott motoz még benne a minden ismeretlen felefedezésének nyitottsága, ahogy az őszinte érzések görbéje is. Csak egyre kevesebben vannak, akiknek hajlandó megnyílni, gyengeséget mutatni. Azt pedig letagadná, hogy még ma is meg van benne az a fajta pajkos játékosság, ami a gyermekek sajátja. Persze bosszantásra, csínyek alapjaként szívesen merít ebből.



Érzékeiben és mozgásában érhető tetten a genetikai torzítás, amiben természetesen az emberi jegyek mellett a róka bizton valószínűsíthető.  
Hallása csak valamivel jobb az emberinél - egy igazán jó hallásúénál-, valószínűleg ez annak köszönhető, hogy füleit elég látványosan emberire szabták. Ige-igen, nem ilyen fülekkel született. A szaglása viszont közel olyan jó, mint a rókáknak és ha azt hiszed ez mennyire jó, akkor csak itt hagyom fontolóra: A Sötét negyed illatvilága mennyire szívmelengető? Mh? ... A látására nem panaszkodhat, ugyan a nappali normál fény is képes hunyorgásra késztetni, ezzel rontva az érzékelés minőségét. A szürkületi időszakban és szottyos időben elmondható, hogy a legélesebb a környezte képe. Este? Nagyon jól elboldogul az egyszerű éjszakai sötétben, ám hogy ha csillagnyi fényforrás sincs? Azt még nem próbálta. Viszont éjjel csekély fény hatására is megvillan a szeme, mint a legtöbb éjjel is látó állatnak. Szóval lopakodni is csak ésszel szokott.  
Ha már lopakodás, könnyed és laza járásának köszönhetően, egészen hangtalan ezen művelet kivitelezésekor és úgy általában. Nincs meg benne egy bivaly ereje, tehát azzal nem is vállal rokonságot, de cserébe mozgékony és elég gyors is akár mászás, akár ugrás tekintetében. Ebben karmok nem igazán segítik, kezein valamivel erősebbek egy emberiénél, de nagy kárt nem képesek okozni. Nagyobb veszélyt rejt magában az, ami miatt ritkán látni önfeledt mosolyt az arcán. Szájában ugyan is túlnyomó többségében ragadozó fogazat található, úgy a negyedik fogait követően sorakozik a többi hegyes szépség. Az említettek pedig, a felső állkapcsában arányos agyarként fejlődtek ki. Ettől előrébb pedig, minden olyan “emberi”. A vaskos csontokra nem jelent veszélyt, de a lágy részek, a kéz és láb vékony csontjait már fenyegetheti komoly sérüléssel. És persze az a bozontos kellék is ott van még, nos, a mellett, hogy kispárnának sem utolsó, jól jön egyensúlyozás terén, meg hát dekoratív is. Nem?  
 
Álmodó, de hogy ezt az orrodra kösse, az ki van zárva! Kicsi kora óta a használatára volt nevelve, némi hasonlatkereséssel: mint egy vadászkutyát az apportírozásra. Összességében nem idegen tőle a mágikus fegyverek felkutatása, meglelni az általa dorombolásnak nevezett hangot. Vagy belesni egy tárgy az addig elmúlt életébe, noha talán ez távolabb áll tőle. De mondjuk kijelenti azt, hogy teljeséggel uralja, vagy azt állítani, sosem fél tőle... Hazugság lenne.



Tulajdonában az állandóság jelképeként ott van a Gustól megörökölt vadászkés.

• Szivargyújtó - Eredetileg csak parazsat biztosító szerkezet volt a szivarok könnyebb meggyújtását elősegítve, majd átesett egy kis láncfelvarráson és most már kis lángot produkál.  Első szerzeménye.
  

Aktív játékok:

Játék címe (akár linkként)   -  Partner (szintén lehet link a profilra)  
Rövid leírás a játékról, mi volt a kirobbantó incidens, mi történt és hogyan végződött.

Befejeződött játékok:
Játék címe (akár linkként)   -  Partner (szintén lehet link a profilra)  
Rövid leírás a játékról, mi volt a kirobbantó incidens, mi történt és hogyan végződött.

Inaktív játékok:
Játék címe (akár linkként)   -  Partner (szintén lehet link a profilra)  
Rövid leírás a játékról, mi volt a kirobbantó incidens, mi történt, illetve lezáratlanság esetén megtörtént vagy nem történt meg.