Emberek

Az emberek a világ őslakói, noha az Ütközések miatt már nincsenek abszolút többségben, még mindig ők adják a legnépesebb fajt.
Kinézetükben semmiben nem különböznek a való élet embereitől, számtalan természetes haj, szem és bőrszín megtalálható náluk, attól függően, hogy a világ melyik szegmenséből származnak eredetileg. Élethosszuk és öregedésük megegyezik a sajátunkkal, bár náluk tizenhat éves kor körül már felnőttnek számít valaki.

Társadalmuk a tudomány és mágia kettőssége köré épült, amelyet a vallásuk egyfajta keretként egészít ki. Nagyra becsülik a fejlődést, az új megközelítéseket és ebből fakadóan szeretnek versengeni. Alapvetően királyságban élnek, ami az elmúlt századokban magába olvasztotta a teljes kontinenst. A déli területek sötét bőrű emberei ugyanazon társadalom részei, mint az északról érkezett világos tónusú társaik, mindannyian egy királyi család irányítása alatt. Azonban mivel egy ekkora terület igazgatása kifejezetten nehéz, egy átlagember számára a tényleges hatalom a városaikat vezető tanács és annak főtanácsnoka.

A folyamatos versengés azonban elkerülhetetlenül magával hozta a társadalmi egyenlőtlenséget, amely gyakorlatilag kettétépte a városok lakosságát. A vagyonosabb, gyakran nemesi címekkel rendelkező, vagy éppen céhek vezetői közül kikerülő felsőosztály dekadens és fellengző. Hasonlóan a valós viktoriánus nemességhez szeretik becsukni a szemüket a társadalmi problémákra, amíg őket nem érinti és a moralitásuk is megkérdőjelezhető. A tündérpor (elfogott tündérek testéből nyert mágikus drog) fogyasztás, hibrid rabszolgák vagy épp Álmodó szeretők tartása, ármánykodás, merényletek nem pusztán elfogadott dolgok nemesi körökben, de gyakran szinte elvárások. Ráadásul fétisükké vált az orea-ötvözetből készült műtestrészek beültetése, így gyakran találkozhatunk olyan magas rangú emberekkel, akik több fémet tartalmaznak, mint húst.

Ezzel ellentétben a szegény réteg az életéért küzd. Kevés lehetőség híján onnan szereznek pénzt, ahol tudnak, hosszú órákat robotolnak gyárakban, kéregetnek, lopnak, ami csak kell még egy adag ebédért cserébe. A szerencsésebbek gyakran szegődnek a nemesek szolgálatába, tűrve a megaláztatást és rossz bánásmódot, a kevésbé szerencsések gyakran az utcán kéregetnek. Az ifjabbak álma szinte mindig valamilyen inasság a különböző céhek között, de ezekhez bekerülni vagy jó kapcsolatokat, vagy kimagaslóan nagy tehetséget igényel.

Az egyik legnagyobb presztízsű céh az alkimistáké. Ezek a nagy tudású emberek tökélyre fejlesztették az anyagok lebontásának és keverésének tudományát, számos nagy tudományos áttörés született az ő felfedezéseik nyomán. A legjelentősebb természetesen az orea kristály ötvözésének tudománya, amely megnyitotta az utat az emberek mágiahasználatához és a mágikus tárgyak elkészítéséhez, de ezen kívül is számos módon hozzájárultak a (kellően gazdag) társadalom fejlődéséhez. Náluk nem sokkal kisebb hírnév illeti a Mérnökök Céhét, a városokat felépítő rengeteg fogaskerék és gőz alapú szerkezetek készítőit. A két céh gyakran működik együtt, csodaszámba illő kreálmányokat alkotva.

Az emberek kifejezetten bizonytalanok más fajokkal szemben. A tündérekkel az évszázadok alatt megtanultak együtt élni, bár még mindig különösnek tartják őket (gyakori mondás valami érthetetlen, de mégis gyermetegen egyszerű megoldásra, hogy „működik, mert tündérmunka”), nyílt ellenségességet már nem éreznek feléjük. Ez azonban nem igaz a félvérekre, hibridekre, alakváltókra és végképp a lidércekre, akiket szinte mindig alsóbbrendű vagy egyenesen szörnyeteg szinten kezelnek.

Az emberek mágiájáról itt található leírás, vallásukról pedig ez a téma foglalkozik.