A Szelíd, a Lázadó... és az Orea

Nem kételkedem, hogy Nizzi a szavait biztatásnak szánta, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy az apám és a többi a hagyományokhoz mereven ragaszkodó bak, akik a családfők, a klánok vezetői voltak valaha is megváltoznának, még akkor sem, ha lenne elég bátor nőstény, aki csak apróbb engedettlenséggel is megpróbálkozna….., legalábbis én ezt már biztos nem élném meg és ezértnem is volt nekem való.
Ritkán volt alkalmam ilyen barátságos nősténnyel összebarátkozni, aki meghallgatott és még értékes tanácsokkal is igyekezett ellátni, így aztán boldog voltam, hogy nyílt szívvel tekintett a felajánlásomra, még ha talán meg is lepődhetett a meggondolatlannak tűnő gesztuson, de én mint minden másban, ebben is hamari voltam, de a megérzéseimre mindig hallgattam és sosem csalt meg. Nizzi jó ember volt és megérdemelt egy vigyázó „nővért”.
- Én is örülök, hogy már itt is van egy húgom. – bólintottam meggyőzően.
Nem gondoltam, hogy kényszer lenne valamit ellenszolgáltatásként adni neki, csak jól esett és tényleg úgy véltem, hogy, ha már én nem lehetek mindig a közelében, ha veszély leselkedne rá, akkor jó lenne neki valami, amivel magát védheti.
Mivel nem voltam túl jártas az emberek közötti viselkedésben, a nyilvánvaló zavara bennem is nyugtalanságot keltett, hogy valamit rosszul csináltam, egészen addig, míg kezdett a szavai alapján világossá válni, hogy csak az a baj, hogy nem tudja használni.
Nem titkoltan döbbenten néztem rá, mert bár nálunk sem tanultak a lányok harcolni az igaz, de a késsel mindenki jól bánt, hiszen még a házimunkánál is elkelt az ügyesség, meg aztán az ételnek szánt állatoknak is el kellett vágnia valakinek a nyakát, fel kellett darabolni, meg ilyenek……
De nem akarta ezzel megbántani, így aztán némi habozás után eltettem a bicskát és beleegyezően megveregettem a vállát.
- Természetesen megtanítalak arra, hogyan használd és persze nem csak arra, hogy valakit megbökj vele, vagy, hogy nehogy elvegyék tőled, hanem mert egy éles penge sok mindenre jó és hasznos, ha van nálad egy. Például ha kolbászt vagy szalonnát kell falatozni, vagy……egy virágot levágni… - tettem hozzá, hogy éreztessem a sokféle használhatóságát. – Úgy megtanítalak, hogy csak na! – kezdett vigyor csúszni az arcomra, elképzelve, hogy most én fogok tanítani valakit.
Már láttam a bejárati ajtót, amikor a szavaira megtorpantam és a mosoly még szélesebb lett, majd fülig ért a szám.
- Teára? Persze, hogy elmegyek, csak ne olyan teázás legyen, mint amit a kiskövetasszony szokott adni a gazdag dámáknak, mert az annyira, de annyira unalma s tud lenn, annyi nyafogás, annyi kényeskedés….pfff…. – húztam el a szám kifejezve a véleményemet. – De veled biztos nem lesz unalmas és gyakorolhatunk is. – villant meg jókedvűen a szemem. – Merre laksz és mikor menjek? – rohantam le, de persze azért ezt majd egyeztetnem kell Moros-sal és Daphne-val is, de nem hiszem, hogy ne engednék meg.
- Később majd te is eljöhetsz hozzám, nem hiszem, hogy ne engednék meg…….

A vállveregetés szokatlan, de Nizz mégis szívmelengetőnek érzi a faun gesztusát. Sosem volt igazi nővére, és most, hogy azt látja, „testvériségük” Zoi számára is öröm, csak még jobban esik neki a „kinevezés”. S az ígéret is. Bár hasznát a kés forgatásának még nem igazán látja, azt igen, hogy a tündér számára mindez nagyon fontos és az „Úgy megtanítalak, hogy csak na!” felkiáltás utáni vigyor láttán neki is nevetnie kell.

- Hát, azt nem tudom, hogy milyen, amikor „hogy csak na” módra tanítanak meg valamire, de az mindenképpen üdvözítő, hogy ezután kevésbé leszek veszélyes az éles szerszámokkal magamra, és ami még fontosabb, másokra is – vélekedik a dologról a lány, de jókedvét ő sem rejtegeti már. – Vagyis hidd el, jó sok dolgod lesz velem. Csak egyetlen biztató dolgot tudok mondani neked, mégpedig azt, hogy gyorsan tanulok, de ezzel a csodás képességeimnek a végére is értünk – szabadkozik Nizzi mosolyogva, társául szegődve a mulatság tervezésében, de legfőképpen nem szeretné Zoi kedvét szegni a tanítással kapcsolatban. – Azt is igen gyorsan megtanultam, hogy teázni a legjobb dolgok egyike… No, persze, ha nem a nemes hölgyek stílusát vesszük alapul… - utal a nyafogásra és a kényeskedésre. - Szerintem az én módszerem sokkal jobb, mint az övék… Én csak egyszerűen vizet forralok, a Piac egyik teaárus saját maga által megalkotott teakeverékéből teszünk két jókora kanállal a kannába, ha a víz jó felforrt, leforrázzuk, és amíg a finom illatok és ízek kioldódnak belőle, csinálunk néhány sajtkrémes és uborkás szendvicset, és kaphatsz az ünnepi vajas kekszemből is – magyarázza roppant komolyan, miközben szürke szemei olyanok, akár a nyári reggeleken napfénytől ragyogó felhők. - És persze ez csak a jutalom lesz majd a gyakorlás után – számára is jó érzés elképzelni, hogy vendégül láthatja a lányt. – Mit szólnál hozzá, ha jövő szombaton érted jönnék a Követséghez és együtt mennénk el hozzám?

Valakinek, aki még idegen a városban, talán egyszerűbb lenne így és Nizase-nak sem kellene aggódnia, hogy a faunlány újra eltéved.

- És addigra talán a bátyáddal is beszélhetsz, mert persze, hogy szívesen eljönnék hozzátok látogatóba… Tudod, nem túl sok tündért ismerek… Szívesen megismerném őket is, persze, csak ha nem bánják. Én csak Trastine tisztelendő anyát tudnám neked bemutatni, aki viszont rémes tea délutánokat tart…Talán még a nemes hölgyeken is túltesz.

Arról azonban mélyen hallgat, hogy a két tündér közül, akiket eddig megismert, az egyik miatt folyton lelkiismeretfurdalása van, a másik kapcsán meg szentül meg van győződve arról, hogy rémes csalódást okozott neki egy teázás kapcsán…

Úgy látszik mostanra már sikerült kihevernünk a lidérc rendfenntartó ünneprontó megjelenését és jeges érzését, mert a hangulatunk jó irányba lendült. Nálam az utolsó csepp ebben a pohárban az volt, hogy kiderült fogadott nővérem ügyetlenül bánik a pengékkel, ami figyelembevéve azt, hogy milyen helyeken járkálhat és példának okáért a piac sem volt egy túl biztonságos hely, egyáltalán nem tetszett. Én pusztakézzel is megtanultam verekedni, de az ostor is biztonságban lapult a derekamon, amit bármikor használhattam. Nizzi-t elnézve, hozzám képest törékeny alkatát, finomkezeit, el nem tudtam képzelni, milyen módon tudta volna megvédeni mag
át és mégis habozás nélkül mellém állt a vérszívóval szemben. A megbecsülésem csak nőtt iránta, de azt nem hagyhattam, hogy ez így is maradjon. Mi van, ha éppen nem leszek a közelében, ha bajba sodorja valami vagy valaki?
- Hát akkor ezt meg is beszéltük. Ha gyorsan tanulsz, akkor nem kell sok idő, hogy ne félj a vágó és szúró eszközöktől és magabiztos legyél a használatukban. – bólintottam rá és nagyon örültem, hogy ha most még nem is, de hamarosan már lehet nála egy védelmi eszköz, amit én adtam neki és én is tanítottam meg a használatát.
Csak tréfából hoztam fel a kiskövetasszonynál vagy valamelyik nemesi ház szalonjában végigszenvedett teázásokat, amit maga Daphne is utált, ezért vidáman hallgattam, amikor Nizzi igyekezett megcáfolni a teázások általánosítását.
- Remekül hangzik. – értettem egyet. – De szeretnék én is hozni valamit ehhez a kis teapartihoz….talán egy üveg bort? Az úgy tudom megy a teához. – bizonytalanodtam el kicsit, de a személyzettől láttam, amikor belelöttyintettek, amikor már nem voltak feladatai a nap végén. – A jövő szombat még jó is, úgy tudom nem lesz semmilyen összejövetel.
Persze mindenképp el kell mondanom a meghívást Moros-nak és Daphne-nak, de nem hiszem, hogy gond lenne.
- Akkor nagyon fogom várni a szombatot, nővérkém. – öleltem még át búcsúzóul, mert megérkeztünk a követség elé. – Legközelebb meg lehet már én láthatlak vendégül. – tettem még hozzá vigyorogva.

Beszélnie sem kell arról, mennyire boldog. De lidércek ide, rémséges árusok oda, a nap mesésen ért véget. Hiszen nővére van!

- Zoi Greycloud, ha semmit sem hoznál ahhoz a teához, akkor is boldoggá tennél – mosolyog a faunra, és azt szeretné, ha már jövő szombat lenne. – Legyen bor, sütemény, tejszín, de akár egy tál eper, nekünk bármi jó lesz, nem igaz? – hagyja Zoi-ra a választás örömét.- Remélem, Moros, vagy  követasszony sem bánják majd ezt az ismeretséget, bár azt hiszem, te túl makacs lennél ezzel kapcsolatban. Akkor érted jövök ebéd után - melengeti a lelkét a tündér ragaszkodása. De mennie kell és azt gondolja, Zoi miatt is aggódnak már biztosan. De azért egy gyors ölelés még kijár mindkettejüknek. És egy figyelmeztetés is a faunnak.  - Megígérted, hogy óvatos leszel!


//Köszönöm szépen, hogy a nővérem lettél! És a játékot is, Zoi Greycloud!//