Let's do the Time Warp again - Moros & Ikaros

Let's do the

Time Warp again

the hangover

----------------- :O: -----------------

- tényleg azt akarod, hogy a hitről beszélgessünk? - kérdeztem egy utolsó figyelmeztetésképp, mielőtt nagyon belemerültem volna a köztem és az istenek között szövődött, a többinél semmivel nem kevésbé bonyolult kapcsolatba. - Nem kritikaként, csak kissé el tud velem szaladni a figuratív ló ilyen tekintetben.
Persze a következő ötlet kézenfekvő megoldás volt, főleg a lidércvilágban történtek és az ott megejtett beszélgetések után. Noha én még sosem találkoztam ezzel a rejtélyes Lavan herceggel, de ha olyan dolgokat tudott, mint amilyen a Fekete Erőd volt, talán más is rejtőzött még a kissé megcsonkított elméjében.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem nem jutottak eszembe. De Miss Saileach stílusa igényel egy lelki állapotot, szóval ha találkozunk is vele, akkor felkészülten kell érkeznem. Különben lerágja a fülem a kérdéseivel a jövőről meg a Peremről.
Főleg, ha azt is megemlítettem neki, hogy mit láttam a Firesong erdőben. Napestig ott ültünk volna, és ennek az időnek a nagy részét nem az én kérdéseim tették volna ki.
Ezután kissé előre dőltem és a fejem jobbra-balra ingatva alaposabban megnéztem Daphne szárnyait. Kísértetiesen hasonló volt ahhoz, amit Ikaros hátán láttam, csak éppen töredéke méretben.
- Ha ez nem lenne teljes képtelenség, még azt is mondhatnám, hogy Ikaros félig pixi. De ennek sajnos egyértelmű ellenpontjai vannak a valóságban.
Egy egészen rövid pillanatra két mozaikdarab egymáshoz ütődött a fejemben, de továbbra is képtelenség volt a gondolat is. De ha ugyanazokat a szárnyakat hordta, ugyanazokat a szavakat használta... De a gondolat, hogy Daphne lett volna az anyja képtelenség volt.
- Komolyan. - mondtam, miközben beleittam a csalánteába. - Tudom, hogy sokan utálják a keserűsége miatt, de nekem van benne valami természetes. De az áfonya nem rontja el.
Zoi kérdése megint egy olyan téma volt, ami az egyszerű válasznál több magyarázatot igényelt. Mert ha volt erő, amit a sorsnál is kevésbé tudtam befolyásolni, az a húgom volt.
- Jól van, ha már most ilyen tegeződő közegben vagyunk, elárulok valamit. Azóta próbálom rávenni Zoit, hogy azt csinálja, amit szerintem kellene neki hogy betette a lábát Estrance-ba. Eddig sikertelenül. Szóval ha te rá tudod venni, hogy az élvonalban ostorcsattogtatás helyett egy katonai sátor mélyén görnyedjen térképek fölé, vagy bármit is csinálnak a hadvezérek, csak nyugodtan. Szerintem ez az én erőmön túlmutat.

× Let’s do the time warp again – Aftermath ×

Moros & Daphne

-----------------:O:-----------------

A kérdésére vállat vontam.
- Ha akarod, beszélgethetünk a hitről is, neked tudom, hogy fontos, nekem meg nincs vele bajom, és olyan terepre tévedtünk, ahol jól jönne az isteni segítség. De nem ragaszkodom hozzá, főleg, hogyha megjött az orvos és látott, és azt mondja, hogy minden rendben van, akkor nem tartóztatlak tovább, hogy csináld… nos, amit a Szentséges Szabad Szerdáidon csinálni szoktál. – nem akartam egész napra itt fogni filozofálgatni, nekem is volt munkám, és biztos voltam benne, hogy találhat ennél szórakoztatóbb elfoglaltságot is. Amit Jeanne-ról mondott arra bólintottam. Tudtam milyen volt a tudósnő.
- Nem is gondoltam rá, hogy avassuk be mindenbe, inkább csak úgy képzeltem el, hogy hipotetikus kérdéseket teszünk fel neki, mintha csak filóznánk a dolgokról egy jó tea mellett. Kitalálnám, hogyan kössem össze az eddigi kalandjainkkal, anélkül hogy túlságosan belemennénk a te személyes dolgaidba. Bár még úgy is fog kelleni a találkozáshoz némi türelem.
Én kedveltem Jeanne-t és kedveltem Levant is, még akkor is, amikor azt hittem, hogy ő csak egy kedves Kohómester. Egyébként sem ártott néha rájuk nézni, hogy hol tartott a nő kutatása a rejtélyes régmúltról. Persze ezt elég volt akkorra időzíteni, amikor Moros készen állt egy ilyen beszélgetésre. Nem gondoltam, hogy időmilliomosok lennénk, de azért még ráértünk, hogy kényelmes tempóban vegyünk sorra mindent.
Felkuncogtam a feltételezésre, hogy a fia félig pixi lenne.
- Nos, az biztosan feltűnt volna, ha a kölyköd akkora lenne mint én. És gyanítom említetted volna, szóval ezt a lehetőséget kizárhatjuk, csak illusztrálni akartam, hogy mennyi minden furcsaság létezhet. Éppen támogató vagyok, legyél szíves értékelni! – azokba a lehetőségekbe pedig nem gondoltam bele, hogy milyen szép is lenne és milyen másképp is alakulhatott volna minden, hogyha nem lettek volna közöttünk sem ilyen fizikai korlátok. Például eldughattam volna Morost egy nagy kaptár lemélyére, hogy a közelgő halála, amit felvázolt semmiképp sem történhessen meg. Meg más dolgok miatt is. De a valóság az valóság volt, ennyire jobb, ha nem szaladt el a képzelet senkivel, főleg nem velem. Az csak fájdalommal járt volna. Lehet erről a sok vágyódásról és szomorúságról én is írhattam volna valami ponyvát álnéven, vitték volna, mint a cukrot addig a pontig, ameddig rá nem jönnek, hogy nem lesz meg a végén a „boldogan élnek még meg nem halnak”.
- Ma miket meg nem tudok rólad. – csóváltam meg a fejem a csalántea szeretetére, de azért amikor beleittam én sem éreztem olyan borzalmasnak. Egy adag áfonya mindent jobbá tett. Tényleg mindent.
Zoi kérdésére elvigyorodtam.
- Ugyan Morcimorc, diplomata vagy. Tudod, hogy mi úgy csináljuk a dolgokat, hogy a másik ne tudja, hogy meg akarjuk győzni éppen, vagy rá akarjuk venni valamire, hanem hadd higgye, hogy végig az ő ötlete volt. Természetesen Zoi is úgy fogja gondolni, hogy valódi katonai kiképzést kap és így is lesz, csak mellette minden olyan képességet is felfejlesztünk benne, hogy vezetni is tudja az embereit. Utána a többi jön majd magától, egy előléptetés itt, egy másik ott, kitűntetés, majd jön az, hogy rá bizony a sátorban van szükség, mert csak ő látja át az egész csatateret és tényleg ezen fog múlni a győzelem. A legszebb pedig az az egészben, hogy ebben semmiféle hazugság nem lesz. Mi pályára állítjuk, a többi jön magától, és a végén mindenki boldog. Vagy legalább biztonságban van, ha a boldogság egyébként azt jelentené neki, hogy nyakig véresen és belsőségekben úszva aprítja az ellenfeleit, de őszintén megmondom, akinek ez a boldogság, az teljesen beteg. A húgod meg még fiatal de eléggé ép elméjűnek tűnik. – ismét rendkívül büszke voltam magamra és erre a tervre.

× Harmless games went to my head ×

Let's do the

Time Warp again

the hangover

----------------- :O: -----------------

- Talán majd legközelebb, egy másik tegeződős alkalommal. - mosolyodtam el, kortyolva egyet a teából. - Végülis nem lőhetem el minden muníciómat egyetlen félresikerült Szabad Szerda után. Csak elcsepegtetem a legsötétebb és legérdekesebb titkaimat, így mindig túl érdekes leszek ahhoz, hogy kirúgj. Még akkor is, ha a frászt hozom rád.
Ezt kimondva valami mintha megpendült volna bennem, ami egy kellemetlen bugyogó érzéssel töltött el.
- Amit, egyébként... sajnálok. Tényleg. Nem akartalak megrémíteni. És megígérem, hogy ha egyszer elfogyna az összes nárcizmusom és arra adnám a fejem, hogy meg akarok halni, előtte látványos hisztit rendezek és az egész követség feketében fog úszni.
Jeanne Saileach sajnos úgy néz ki megkerülhetetlen volt, de aki ennyire az élet hihetetlenebb oldalával foglalkozott, az egy idő után akarva-akaratlan magához vonzotta azokat a bolondokat, akik szintén arrafelé érdeklődtek. Most éppen engem, és a magammal rántott apró főnökömet.
- Jól van, kérdezzük meg a Birodalom legfurább tudósát, mit tud egy hozzá képest is fura koncepcióról. Hátha mond valami okosat.
Arra az eseményre előre bekészítek majd valami alkoholosat, egy lapos, kecsekfejes dugójú ezüst flaskába. Valami kifejezetten nyugtató hatású bájitalt, mondjuk konyakot.
- Nem, Ikaros nagyjából faun méretű. Azt valóban mondtam volna, ha ilyen apró, mert az még több lehetetlen kérdést vetett volna fel.
Nem mintha bármikor nemet mondtam volna Daphne-nak, ha lett volna rá lehetőségem. Szerintem nem volt a méretében olyan férfi - vagy, valljuk be, sok nő sem -, aki nemet mondott volna. Csak én nem voltam a mérete, ez volt a rideg valóság. És azért aki olyan közegekben mozgott, mint én, az sokat hallott a pixi illúziók adta lehetőségekről, de azért az mégsem volt az igazi.
- Ahogy mondtam, csak tessék. Ha neked megy, nagyon szorgalmasan fogom lejegyzetelni, mégis hogyan sikerült. Nekem Zoi olyan, mint egy elszabadult ágyú egy léghajón, elég nehéz irányba állítani, ha már mozgásba lendült.

× Let’s do the time warp again – Aftermath ×

Moros & Daphne

-----------------:O:-----------------

Mintha lett volna szívem valóban kirúgni és ilyen praktikákhoz kellett folyamodnia, hogy fenntartsa az érdeklődésemet. Persze sikerrel járt, csak épp ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy alkalmaztam.
- Nem hiszem, hogy valaha kirúgtak volna bárkit is azért, mert unalmas volt. Ha így volna, már nem nagyon lenne háztartási alkalmazottunk.
Azt nem mertem remélni, hogy lesz legközelebb ilyen tegeződős alkalmunk, hiszen amikor én feküdtem ágyban Howe műtétje után, akkor is bár beszélgettünk mélyebb dolgokról, idáig sosem jutottunk el, és kincsként fogom őrizni ezt a néhány közös percet, de nem akartam olyan tévképzetekbe süllyedni, hogy ez mostmár így fog maradni. Én mások köré szőttem az illúziókat, nem magamnak.
- Bár amikor visszajöttél, vagyis inkább visszacipeltek a lidércektől eszembe jutott, hogy kirúglak, szóval ha az a két lehetőségem van, hogy unalmas vagy, vagy haldokolsz, legyél inkább unalmas.
Akkor talán ki tudnék ábrándulni minden olyan dologból, ami megnehezítette az életemet. Moros talán mind a kettőnknek hatalmas szívességet tett volna, ha nem lett volna titokzatos, problémás és több helyen törött. Ő sem lenne folyton bajban, én meg jobban tudnék koncentrálni a munkámra és a hosszútávú terveimre vergődés helyett. Csakhogy az istenek valamiért ilyenre alkották meg, és ez ellen nem tudott tenni semmit.
- Ha már látványos hisztit rendezel, akkor adsz lehetőséget arra, hogy megakadályozzuk a szörnyű tervet, és egyébként is rendkívül teátrális lennél, vagyis az nem jelentené a nárcizmusod végét. – suhant át egy vigyor az arcomon egy pillanat erejéig.
- Megbocsájtok. Egy feltétellel. Megígéred, hogy többé nem fogsz haldoklani, sőt még a látszatát sem kelted haldoklásnak. Ha mindenképp meghalsz, mert egyszer végülis mindenki eljut odáig, akkor ne hagyj semmi kétséget az állapotod felől, hadd kezdjük el szervezni a temetésed, ameddig még szép hulla vagy.
A követség úgy is feketében fog úszni, ahogyan azt olyankor illik, azt legalább mindenképp megkapja. Abban pedig végül egyetértettünk, hogy mindenképp útbe kell ejteni Jeanne-t így erre bólintottam és lezártnak tekintettem a témát.
- Megyünk, amikor úgy érzed, hogy készen állsz rá.- erőltetni nem akartam a dolgot semmiképp. Majd amikor szól, akkor útba ejtjük.
Zoi kérdése szerencsére már vidámabb volt, és előre is összedörzsöltem a pici tenyereimet. Ez remek móka lesz.
- Azért van még mit tanulnod tőlem, bár tény, hogy rokonokkal mindig nehezebb. Én se tudom megállítani Novát, ha valamit a fejébe vesz, de mint látod remekül befogtam, hogy csak szolgálja a hazáját, még ha ő nem is feltétlen gondolja, hogy azt teszi. Úgyhogy, bár türelmesnek kell lenni, mire valóban látszani fog valami eredmény, készítheted azt a jegyzetfüzetet, és sok ceruzát. Illetve be kell szerezni néhány dolgot, gyakorlófegyvereket és bábut, amit a fiatalok majd csépelhetnek, de a fenti nagy teremben, ahol fogadásokat kéne tartanunk pont jó helye lesz.

× Harmless games went to my head ×

Let's do the

Time Warp again

the hangover

----------------- :O: -----------------

- Szerencsére nem csak ez a két lehetőséged van. - tettem keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt. - Lehetek érdekes és eleven is. És éppen arról beszéltünk, hogy akadályozzuk meg azt, hogy talán száz év múlva meghaljak a Peremen, szóval nem fogok előtte haldokolni. Egyébként sem volt olyan jó élmény az első alkalommal, hogy meg akarjam ismételni.
Egy hasonló vitát már lefolytattunk fordított helyzetben, mikor ő billent éppen vissza a halál küszöbéről. Mikor én lábadoztam a lidérckaland után Daphne megállta, hogy bármit a fejemhez vágjon, de ezek szerint ez csak egy felém tett gesztus volt, nem annak a jele, hogy nem is haragudott rám. Vagy magára. Vagy mindkettőnkre, amilyen bonyolult lélek volt ez akár egyszerre is megeshetett.
- Ha a látványos hisztim után a megmentésemre siet mindenki, aki itt él és dolgozik, az visszaépíti a nárcizmusomat, szóval a probléma okát meg is oldja. Én már csak ilyen problémaorientált vagyok.
Én is éreztem, hogy a beszélgetés kezd lassan visszatérni a szokásos hangnembe, amiben akár magázhattam is volna, visszatérve a megszokott viszonyunkhoz. De nem akartam. Még kapaszkodtam kicsit ebbe a légkörbe.
- Mindig is kíváncsi voltam, hogy miért tartunk fent egy egész termet fogadásokra, ha sosem tartunk egyet sem. - vontam meg a vállam. - De ezek szerint mindennek meg van a maga haszna. Gyanítom ezeket az eszközöket beszerezni is az én feladatom lesz.

× Let’s do the time warp again – Aftermath ×

Moros & Daphne

-----------------:O:-----------------

- Ezt akkor vehetem ígéretnek? – kérdeztem nyíltan, hiszen pont az volt a munkánk, hogy tereljünk. Csak az volt a biztos, ami már megtörtént, de legalább szerződésbe lett foglalva, de egészen minimum ki lett mondva egyszerűen és egyértelműen. Lehet tényleg írásba kellett volna foglalnunk, a retorziókkal egyetemben, ha esetleg megszegné az ígéretet… - De valóban az érdekes és eleven párosa a legszerencsésebb, csak a tündér lánya már nem mer reménykedni a jószerencsében. – sóhajtottam fel szándékosan nagyon színpadiasan. Lehet, hogy azt remélte, többször már nem hozom fel a lidérces kalandot, és hogy kilyuggatták az oldalát, de ez volt a minimum azok után, aminek engem akkor kitett. Ha ott nem haldoklott volna ténylegesen lehet most sem estem volna úgy pánikba.
- Remek problémamegoldás, bravo. Azért lehet, hogy egyszerűbb lenne, hogyha csak úgy… szólnál, ha teljesen lecsökkent az önbizalmad, akkor kicsit megdícsérlek, kaphatsz fejsimit, és nem kell mindenféle hatalmas előadásokat csinálni, hogyha színészkedni vágysz állj be a Magnificához, és akkor még fizetnek is érte. – persze tudtam, hogy az nem volt ugyanaz, mert neki az kellett, hogy mi mentsük meg, mi könyörögjünk, tudtam én, de azért ilyen könnyen nem adhattam be a derekam, hogy csak simogassam az egoját minden hisztinél. Más simogatásról meg egyelőre nem volt szó. Na jó, fejsimiről igen. De nem arra gondoltam.
- Azért tartunk fent egy olyan termet, mert része az épületnek, amit kaptunk. Nem vehetjük csak úgy ki belőle. És igen, mert valakinek el kell hoznia, meg veled szívesebben is tárgyalnak, de vidd magaddal Psychét is. Rólam nem tudják, hogy értek ilyesmihez, és szeretném, ha ez így is maradna, a nővéremnek viszont jó, ha sok programja van, és nincs lehetősége búslakodni a szobájában. Abba már belement úgyis, hogy a herceget képezze, ez meg annak a része. – végülis az is a dolgom volt, hogy megszervezzem az itt lakók életét.

× Harmless games went to my head ×

Let's do the

Time Warp again

the hangover

----------------- :O: -----------------

Meg kell ígérned. Ikaros tényleg sok időt tölthetett Daphne mellett annak ellenére is, hogy nem említette. Nem csak a szava járását vette át, hanem a fixációját is, mintha az ígéret valami örökké megkötő mágia lett volna. De ha nekik ez könnyebb volt, ugyanazt válaszoltam Daphne-nak is, mint Ikarosnak.
- Jól van. Megígérem. Így már ketten kérhetik rajtam számon, ha mégsem tartom be.
És nem tudom melyik fájt volna jobban, ha Daphne vagy ha Ikaros kéri számon rajtam az esküszegést. Bár ha meghaltam, mert máshogy nem tudtam megszegni az ígéretet, valószínűleg már egyik sem. De ki tudja, talán Sinan szemén keresztül láttam a halálom után is.
- Hol lenne abban a szórakozás? - kérdeztem egy csipkelődő vigyorral. Nem mintha egyébként nem derogált volna csak úgy közölni, hogy elfogyott az önbizalmam és kérem az ajnározást, de emellett tényleg felettébb olcsó és unalmas módja lett volna a visszaszerzésének. - De hagy emlékeztesselek, hogy arról a hipotetikus esetről beszélünk, amikor kifordulva önmagamból nem vagyok elég hiú nem megfosztani a világot a csodás személyiségemtől. Nem hiszem, hogy ez a veszély valaha fenyeget.
Akkor tényleg teljesen hátrahagytam volna önmagam, és akkor sokkal súlyosabb gondok is voltak mint az, hogy éppen hogy közlöm az esetleges halálvágyamat. Bár ez a fogalom is abszurd volt, ki akarna csak úgy meghalni? Annál én tényleg gyakorlatiasabb voltam.
- Ha színészkedni vágyok, megszervezem a következő találkozót Estrance nemeseivel. Végülis a színészkedés a munkám, ha esetleg elfelejtetted volna. Vagy előadom a boltosoknak, hogy Tír na nÓg mennyire hálás lesz a gyakorlóbábukra adott kedvezmény miatt és még véletlenül sem árulom el, hogy a követség kerete megint elment egy bizonyos fajta méregdrága sajtra. Vagy pezsgőre. Vagy bármihez is támad éppen kedved. - tettem még hozzá csipkelődően.

× Let’s do the time warp again – Aftermath ×

Moros & Daphne

-----------------:O:-----------------

Megígérte. Így már elégedetten tudtam bólintani, és el is hittem, hogy igyekezni fog, hogy érdekes maradjon, és ami még fontosabb volt: életben.
- Ketten…? – kérdeztem azért rá, mert nem mondta, hogy bárki másnak ilyesfajta ígéreteket tett volna. Vagy csak elfelejtettem itt a nagy ijedtségben. Senki nem kérhette számon, ha éppen nem úgy fogott az agyam, mint a legridegebb, legszámítóbb pillanataimban. A csipkelődésére elvigyorodtam.
- Remélem is. Ne kelljen új asszisztens után néznem, fárasztó munka volna, és otthon is kérdezősködnének, hogy hogyan faltam fel egymagam egy egész faunt. – mert nyilván ez lett volna az egyetlen logikus magyarázat az új asszisztens igénylésének, hogy megettem reggelire az előzőt. Főleg ha el is tűnik, akkor már végképp nem mostam volna le magamról ezt a pletykát, és nem jelentkezett volna senki. Bár ha jelentkeztek volna, egyik sem lett volna olyan, mint Moros, de ezt neki nem kellett tudnia. Egyelőre nagyon is rendben volt az egója, nem kellett tovább hízlalni.
- Hé, a pezsgő meg a sajt igenis fontos dolgok! Előtte ott a nagyvilág a Szabad Szerdáidon, de azért valljuk be, nekem nincs itt túl sok szórakozási lehetőségem, így abból főzök, amim van. Sajtból és pezsgőből például. És még vissza is fogom magam. Most például három hétnyi vakációra vágynék teljes ellátással valami havas helyen, ahol van forró víz a föld alól, meg masszázs, meg piximulattságok, meg korcsolya. Pezsgő helyett dércsípte gyümölcsökből készült bort innék, meg hónyúlra vadásznék egy szánon, amit mókusok húznak. Jó buli. Szerintem, ha ezzel veted össze, nincsenek is olyan extravagáns kívánságaim. A költségvetésünk a bálra fog elmenni, amit Sunspear herceg tiszteletére rendezünk a nővérem ötlete nyomán. Azzal kapcsolatban viszont már most vannak különleges kívánságaim.
A fejemben már elképzeltem az egészet és gyönyörű lesz, meg persze drága is, de hát a reprezentatív bálok már csak ilyenek. Olyankor mindenkinek ki kell tennie a kirakatba amije van.

× Harmless games went to my head ×

Let's do the

Time Warp again

the hangover

----------------- :O: -----------------

- Ikaros is megígéretett velem valamit aminek gyakorlatilag ugyanez a végkifejlete. És ő sem engedett, amíg konkrétan ki nem mondtam, hogy megígérem.
Szerintem felesleges lovaglás volt a szavakon, ennél sokkal fontosabb volt, hogy komolyan gondolom-e. És komolyan gondoltam, mert ezek után már kifejezetten rosszul éreztem volna magam, ha mindkettejüknek hazudok. De ha szerintük így már Adriata kötötte a kezem és ettől nyugodtabbak voltak - és Ikarosról tudtam, hogy az volt -, nem én akartam elrontani nekik a dolgot.
Azt azért megnéztem volna, hogy Daphne hogyan próbál egymaga felfalni, de inkább nem tettem erre megjegyzést. Helyette előre dőltem és megropogtattam a nyakam meg az ujjaimat.
- Ha ezt elismétled lassabban, meglátom mit tehetek az ügy érdekében. Mondjuk idomított mókusokat nehéz lesz találni a Birodalomban, de hő akad... Várjunk. Bál? Mégis mióta szervezünk bált a hercegnek?
Tekintve, hogy Daphne már konkrét terveket szövögetett, azt gyanítottam, hogy elég rég óta, csak éppen nekem felejtett el szólni. Vagy én felejtettem el figyelni a rengeteg idősíkokat hajlító probléma közepette. Fáradtan felsóhajtottam és egyesével feltartottam három ujjamat. - Szóval eddig egy gyakorlóterem, egy havas vakáció, és egy bál. Sok dolgom lesz, szóval remélem Silversage nem parancsol ágyba teljesen feleslegesen.

× Let’s do the time warp again – Aftermath ×

Moros & Daphne

-----------------:O:-----------------

Felvontam a szemöldököm. Elfelejtettem volna említeni neki? Pedig már egy ideje terítéken volt, csak annyi minden történt, először haldoklott a lidércek miatt, utána elment a testvéreivel, utána meg most megint haldoklott… Ez a sok haldoklás igazán elvette az időt a munkától.
- A havas vakációt leveheted a listáról, nincs rá időm. Ha még be is tudtam volna szorítani két tárgyalás közé egy ilyet, meg kell nyernünk egy jövőben kirobbanó kozmikus nagy háborút a meg nem született fiadnak, rémlik? Szóval egyelőre gyakorlóterem ehhez a tervhez, bál meg minden máshoz. Egyébként azóta, hogy a herceg és a nővérem megérkeztek. Igazából Psyché ötlete volt, hogy felmérje az itteni viszonyokat, főleg a helyi pixiket, akikből háremet alapíthatunk, de őfelségét is be kell mutatnunk az itteni társaságnak. Szóval nagyon extra lesz, kibéreljük az akadémia alsó szintjét és berendezzük mini-Tír na nÓgnak, világító műnövényekkel meg ilyenek. Hmm… Ehhez a tudnánk dércsípte gyümölcsbort rendelni az mégis jó lenne, illene a tematikába.
Magyaráztam, leplezve a szomorúságot, hogy valóban nem fogok tudni csodás téli vakációra menni tündérföld legészakibb tavaihoz, ahonnan egyébként származtam. Sok volt a feladat, és egyre csak több lett, nem hagyhattam itt most Estrance-ot és a Peremet sem, sem pedig a herceget akire feladatom volt vigyázni, sem pedig Morcimorcot mindezek után.
Ursula ismét kopogtatott az fogadószoba ajtaján.
- A doktor megérkezett, beküldjem?
- Igen. – bólintottam a lánynak, majd Morosra néztem. - Na már csak megnéz téged Silversage, és ha azt mondja, hogy kutya bajod, akkor nem is tartóztatlak tovább. Szórakozz jól helyettem is, hátha ma talál rád a gyermeked anyja, sose lehet tudni.

× Harmless games went to my head ×

Let's do the

Time Warp again

the hangover

----------------- :O: -----------------

Egy ideig csak pislogva hallgattam a tervet, amiből ezek szerint kimaradtam, pedig egy jó ideje főtt már Daphne és a nővére fejében.
- Aham. - feleltem rendkívül bölcsen. - Csokoládéba vagy karamellába mártva szeretnéd a háremet? Fontos különbség, a karamella hamar elfogy manapság.
Már megszoktam Daphne idegborzoló kívánságait, meg az állítólag frekventált férfi prostituáltjairól tett kijelentéseit, szóval nem igazán vettem komolyan a dolgot. Ursula kopogása viszont sajnos a végét jelentette az annyira mégsem elrontott Szabad Szerdai jelenetnek, amiben találtuk magunkat, szóval felsóhajtottam és megint hátraejtettem a fejem.
- Jöjjön, aminek jönnie kell. - mondtam megadóan, aztán még visszanéztem apró főnökömre. - És Daphne... Köszönöm ezt a néhány percet. Meg a beszélgetést. Meg hogy nem hívtál Silversage mellé lélekbúvárt is ennyi ostobaság hallatán.

× Let’s do the time warp again – Aftermath ×

Moros & Daphne

-----------------:O:-----------------

Láttam rajta, hogy nem vett komolyan, mert korábban már átlátott a lódításaimon, amibe belecsomagoltam azt az egyetlen kis „semmi közöd hozzá”-t jelentő üzenetet, de ez most nem volt hazugság. Psyché szerint jót tett volna nekem is, neki is, és sajnos ebben teljesen igaza is volt. Nekem nem voltak ilyen görbe estéim, mint Morosnak, máshogy kellett megoldanom a dolgokat, és egyébként is, egy leendő kaptárnak is szüksége volt rájuk.
- Felüket karamellbe, a másik felüket pedig csokoládéba, szeretem a változatosságot. És persze el is fogjuk terjeszteni ezt a remek kiegészítést, hadd irigykedjen a többi királynő, ha divat lesz, vehetünk részvényeket, hogy a megugrott érdeklődés után fedezni tudjuk a további pezsgő- és sajtellátmányomat. – vigyorodtam el. Valójában nem kellett, hogy komolyan vegye, elég volt, ha megtette, amiket kértem. A többi meg majd úgyis elválik.
Még megittam a maradék teámat, mielőtt fogadtuk volna a doktort. Moros hirtelen hálájára egy pillanatra zavarba jöttem, pedig ez rám igazán nem volt jellemző.
- Igazából eszembe se jutott, de még hívhatok egyet… – kezdtem el megint viccel elütni a dolgokat, ahogy szoktam. Ahogy mindketten szoktuk, hogyha olyan jött szembe, amivel nem tudtunk mit kezdeni. De most erőt vettem magamon, hiszen neki is nagyon megerőltető lehetett ez a sok őszinteség meg kitárulkozás. - Tudod… Ez lehet mindig így. Nem csak akkor, amikor nagy a baj. Már persze ha nem megy a munka rovására.
Vettem egy nagy levegőt. Végülis néha le kellett ugrani a szakadékba és ez jó alkalom volt. Legfeljebb lecsap, mint egy legyet… Bár nem, azt úgyse merte volna. Odaröppentem hozzá, és adtam egy apró puszit a homlokára. Lehelletfinom volt, épp csak mint egy pillangó szárnycsapása, de megpróbáltam ebbe belesűríteni minden törődésemet.
Majd visszaröppentem az asztalra - lehetőség szerint elkerülve a lecsapni készülő tenyeret – és Silversage-et már egészen összeszedetten fogadtam.
- Miss Prismblossom, Mr. Greycloud, Ursula kisasszony már volt kedves beavatni annyiba, amennyibe tudott. Pár rutinvizsgálat lesz csak…

× Harmless games went to my head ×

Let's do the

Time Warp again

the hangover

----------------- :O: -----------------

Felük így, felük úgy, hát persze. Ha Daphne elé választást állított bárki két olyan dologról, ami tetszett neki mindig az volt a válasz, hogy mindkettő.
- Óh, szóval a többi királynő. Ezek szerint hosszútávon is megtartjuk a csokoládé-háremet. Ki kell takaríttatnom nekik egy szekrényt. - zártam le egy utolsó viccel az egész abszurd beszélgetést. Az ilyen csipkelődések legalább megszokottak voltak, és nem volt semmi komoly, világmegváltó bennük. Ez volt a menekülésünk a komolyabb témák ellen.
Amikor azonban felrepült, egy pillanatra gyanakvóan vontam össze a szemöldököm, mert nem elképzelni sem tudtam mire készül - aztán úgy maradtam. Ültem, néztem az apró alakját, ahogy eltávolodott a homlokomtól és hirtelen kiüresedett minden gondolat a fejemből, mintha az alig érezhető ajkai elfújtak volna mindent.
- Mindig. - motyogtam végül félig öntudatlanul. Persze az ösztönök, a sok-sok évtized alatt belém ivódott tapasztalat azonnal miérteket keresett, magyarázatot, de egyik sem illett ahhoz, ami történt. Egyszerűen sem a lidércvilág, sem a múlt vagy jövőálom, semmi nem volt olyan új és idegen, mint Daphne kedves gesztusa. Szóval így maradtam, miközben Silversage bejött, Daphne pedig kiröppent a szobából. Aztán néhány végtelen hosszú másodperc után a könyököm visszaemelkedett a kanapé háttámlájára, az arcomra pedig most kivételesen az akaratomtól függetlenül mászott fel egy elrontott, egyáltalán nem gyakorlott, tökéletlen vigyor.
És szinte reménykedni kezdtem, hogy valami isteni csoda folytán, egy lehetetlen úton mégis csak Daphne legyen Ikaros anyja.
Így már volt mit vizsgálnia Silversage-nek.