Re: All that glitters

Pént. Márc. 03, 2023 5:56 pm

All That Glitters

A rejtélyes nő

-----------------:O:-----------------

Nova is hozzátette a magáét és nem sokat szépítette a dolgokat, nem mintha lett volna mit szépíteni. A helyzet szerintem az idő múlásával egyre katasztrófálisabb irányt fog venni, ha nem találjuk, vagy találja meg valaki ennek a járványnak a megállításának módját vagy ellenszerét.
Mivel mi elsőkézből tapasztaltuk meg ezt a borzalmat és ha nem igyekszünk, akkor a Cirkusz igazgató, mi pedig egy jóindulatú patrónus nélkül maradunk, én eléggé a magaménak éreztem a feladatot, hogy megtaláljam a megoldást. Szerintem Nova hasonló motívációkkal bírt, mert továbbra is eltökélten kereste velem együtt annak módját, hogy felderítsük az esetet.
Crowle higgadtan hallgatta végig a mondandónkat és, ahogy gondoltam az előbb, nem tűnt meglepettnek, nyilván ide is elért a híre a dolgoknak, hiszen eléggé nagy port kavart.
Aztán csak szó nélkül intett valakinek, aki minden bizonnyal mögöttünk őrízte észrevétlenül az ajtót és…..perceken belül egy eléggé leamortizált fickó hevert a lábaink előtt.
Feltételeztem az eddig összeszedett leírások alapján, hogy Mr. Clay-hoz van szerencsénk……
És ezt pillanatokkal később a Varjúk vezére meg is erősítette, kiegészítve néhány egyéb információval. Őszintén meglepett, hogy a fickónak volt bátorsága meglopni, de ha már igen, elég ostoba volt, hogy hagyja elfogni magát.
Nem tudom mit tudott az a nő, akiért – feltételezhetően, és a kifakadása ezt csak megerősítette – ezt az egészet csinálta.
A Varjú szavain kissé elgondolkoztam, hogy vajon mivel bírhatnánk szóra, de úgy véltem már rá is akadtam.
- Figyelj Jonathan! - guggoltam le mellé. - Ha elmondod Mr. Crowe-nak, hogy hová rejtetted a pénzét, ígérem neked, hogy megvédjük a csajodat és hidd el szüksége lesz rá, mivel több, mint valószínű, hogy nem csak mi keressük és ha Harrow helyébe lennék, ezek után nagyon mélyre akarnám elsüllyeszteni szegény Scarlet-et. Biztos vagyok benne, hogy miatta vállaltál ekkora ostobaságot, de még talán menthető a helyzet. Mit mondasz?

Pént. Márc. 03, 2023 8:58 pm

All that glitters

Első nagykaland

-----------------:O:-----------------

A varjú annyira kemény volt, hogy meg sem ijedt, amit valahol pofátlanságnak tartottam, főleg egy ekkora birodalommal íróasztala körül. Aztán előjött a tag is, elhangzott a parancs és a gambám csak mind jobban leesett.
Persze, hogy én kiszedjek valakiből valamit az remek üzletnek tűnt, ráadásnak, így csak a mi Mattynkre kacsintottam és már vettem is jó mély levegőt, hogy alaposan ráhozzam a frászt a pasasra, amikor Adam először megpróbálta szépen.
De azért biztos, ami biztos alapon egy aprócska illúzióval rásegítettem a dologra. Közelebb szálltam hozzá, le a vállára és neki feszítettem két kezem az arcának, máris érezhette, minta apró ízeltlábak taposnák és haladnának a füle felé, egyre szaporábban, aztán a hallójáratánál megtorpantak. Ha oldalra néz esetleg bogár csápokat fog látni és egy fekete kitinpáncél peremét.
-De ha véletlenül nem lenne elég motiváció, amit a társam mond, akkor, csak hogy tudja egy mérgezett, fülbemászó bogarat küldtem a füléhez, amit Én idomítottam, személyesen, bemászik majd az agyába, kirágja és…érti mire gondolok? Kurva, nem kurva, nem ez lesz a legnagyobb baja, hanem, hogy nyáladzó, nyomorult őrült lesz, hacsak nem dalolja szépen el Mattynek, amit tud.
A biztonság kedvéért. Adam, vagy Cowle talán nem is látják az illúziót, de ez most a nem fontos, csak beszéljen.

Im flesh and im bone

Hétf. Márc. 06, 2023 12:09 pm

All That Glitters

Küldetés

-----------------:O:-----------------

Jeremiah végül elnyomta kezdeti bosszúságát, és igyekezett tárgyilagosan nézni a helyzetet. Nem tudhatta, hogy mennyire örül annak Scarlet Flip, hogy ez a dolog benne van, így igyekezett értékítélet nélkül közelíteni a kérdéshez.
- Van lehetőség kiszedni ezt önből, Scarlet? – Hangjában több nemtetszés volt, mint azt elsőre mutatni szerette volna. Semmi keresnivalója nem volt egy ilyen dolognak egy emberben, különösen nem egy zsúfolt város közepén.
- Ha lenne is, mit akar kezdeni vele? – Kérdezett az vissza kellő gyanakvással. Ezen a változatosság kedvéért nem volt mit gondolkodnia Jeremiah-nak, így azonnal felelt, teljes tárgyilagossággal és meggyőződéssel.
- Kiszedni, és visszavinni oda, ahonnét hozták. Így a város minden polgára veszélyben van, nem is beszélve Önről. Persze ha túléli a folyamatot. Ha életveszélyes a folyamat, akkor ki kell találnunk valami mást. – A végét is komolyan gondolta. Személyesen örült volna, ha nincs több áldozata a dolognak a lenti gyík-hibriden kívül. De valahol belül tudta, hogy nem lesz ilyen könnyű dolga. Scarlet keserű mosollyal terelte a témát más mederbe.
- Azt mondta járt a peremen? És találkozott is azzal, ami ott lakik?
- Persze. Vagyis, nem tudom, hogy azzal találkoztam-e, amivel Önök, de igen, találkoztam valamivel, ami hiányolt magából egy darabot. Lila virágok, zöld indák. Erdő, ami él. Ilyesmi?
- Ilyesmi, ez a jó szó. Gaia egy lázadó. Nem is létezett, ameddig az Ütközés ide nem tépte a Peremet. Nem akar visszamenni.
Jeremiah csak úgy magában sóhajtott egyet. A lehető legkevesebb kedve és ideje volt az életveszéles másvilági lények kamaszkori lázadásával foglalkozni.
- És mit akar tenni ő? Már Gaia.
- Amit a többiek. Benőni a világot, elterjedni minden elérhető helyen. De fiatal, és olyan, mint a fiatalok. Például türelmetlen. Az olyanoknak, mint az erdő, vagy akit Gaia az apjának hív, nekik megfelel, ha évezredek alatt terjednek egy-egy mérföldet. De neki nem. És Harrow ezt az erőt akarta igába dönteni.
- Harrow annyit mondott Önről azon kívül, hogy vörös a haja, hogy rendkívül éles elméjű hölgy. Ne értse kérem félre amit most fogok mondani, mert nem jelez előre semmilyen szándékot a részemről, de minden bizonnyal látja, hogy milyen fenyegetést jelent Gaia az emberek számára. – Jeremiah hangjába némi csalódottság vegyült. Eszébe jutott az erdő fenyegetése ugyan ebben a témában, és tudta is, hogy emiatt nagyon nehéz lesz a jövő generációinak az együttélés kimunkálása. Kivéve, ha az embereknek elegük lesz. Mert akkor kivezénylik a Sinarini hadsereget, és porig égetnek meg bombáznak mindent a Peremen. Az orea nem olvad és törötten is értékes. A saját hasznukon kívül pedig semmi más nem érdekelte az embereket. Nem lett volna tehát senkinek sem jó, ha most egy ilyen incidens felkelti az emberiség vasöklének figyelmét. Amit Scarlet mondott azonban azonnal visszaterelte őt a legmélyebb aggodalomba.
- Maga szerint miért menekültem el? Harrow arra használt, hogy gyártsam neki az oreát. Gaia ilyen, nem csak terjedni tud, de be is olvaszt. Magába szív minden orea ötvözetet, azt is, ami az élők testében van. Mióta belém jutott, magával vitte az alakváltást mindenkibe, akibe eljutott. Meg akartam állítani.
- Mindenkibe...? Hányan... estek áldozatul neki? – Jeremiah elképzelése a lehető legkevesebb áldozatról azonnal semmissé vált.
- Nem tudom. De többen, mint kellene. Sokkal többen. Viszont... – Scarlet Flip tétovázása most megakadássá vált. Elváltozott arcán mintha aggodalom nyomait vélte volna felfedezni. - Bíznom kell magában. Mondjon valamit, ami miatt elhihetem, hogy tényleg meg akarja állítani ezt, nem kihasználni. Akármit. Ez most fontos.
Jeremiah tudta, hogy ha nekiáll gondolkodni, az már magában válaszértékű lett volna. Az első, őszinte válasz jelenti a legtöbbet, így talán egy pillanatnál nem is tétovázott tovább.
- Veterán vagyok, otthagytam a sereget, mert nem bírtam nézni, hogy ártatlanokat kell ölnünk. Beszéltem az erdővel, és milliók halálát ígérte, azokon kívül akik "hallják a hangját". Én nem akarok egy olyan világban élni, ahol csak a kiválasztottak maradhatnak meg. – Válasza határozott volt és őszinte. Talán most először mondta ki hangosan azt, ami az erdővel való találkozás óta a fejében volt. Hogy a Perem csodálatos, és egyre inkább hívja őt. De végső soron ember, aki emberek között érzi jól magát. Nem adhatta semmilyen külső erő kezébe azt, hogy megválassza az emberek sorsát maguk helyett. Azt már Sinan meghatározta nekik a kezdettől fogva. Az ütközések eredményeinek visszaszorítása (vagy ebben az esetben felfedezése és megszelídítése) pedig pont ez a sors volt. Ez nem fért össze az erdő vízióival.
- Jól van. Elhiszem. Ha hallja a hívást, ami folyton hazaszólítja, vigyázzon Gaia-val. Ne sértse fel a bőrét, ne jusson a szemébe, és még véletlenül se nyelje le. Röhejesen hangzik, de fontos. Viszont míg Harrow pribékjei elől menekültem, találtam egy megoldást. Egy halvány reményt, ami... aaami... Áááh! – Nem tudta befejezni a mondandóját, mert a padlóra görnyedt a fájdalomtól, és fejét a földnek szorítva üvöltött. Jeremiah ösztönösen is megindult felé, aztán azonnal eszébe jutott, hogy ez pont az ellentétje lett volna annak, amire az imént kérte a nő. Így csak rászorított fegyverére és néhány lépés biztonságos távolságban maradt.
- Scarlet? Mi történik?
- Gah... Gaia nem akarja, hogy elmondjam. Nem tudom, meddig tudok ellene küzdeni, szóval hadarni fogok, de... Áááh! A kurva életbe, akkor is elmondom. Gaia nem legyőzhetetlen. A tudata nem tud sokasodni, mint a többieknek. Csak elvékonyodik, és minden generációval egyre kevesebb van benne, ezért olyan vadállat aki csak eszik belőle. Mint egy fa, aminek az ágai egyre vékonyabbak. Tudja, hogy kell egy ilyen fát megsemmisíteni, igaz?
Az őt belülről feszítő lény minden áron igyekezett megállítani Scarlet Flipet, de a nő jobban küzdött annál. Ez az ellenállás kivívta Jeremiah tiszteletét. Nem ismerte a nőt, semmit sem tudott róla, de ott akkor közösen álltak a Peremmel való küzdelem frontján. Amit mondott azonban a legkevésbé sem nyugtatta meg őt.
- Van olyan dolog, ami el tudja vágni a gyökerénél a problémát? Ugye nem arra céloz, hogy...
Nem akarta kimondani. Nem akart belegondolni. Érezte, hogy mire gondol Scarlet Flip, de nem akarta elfogadni belül. Bár csak mellette lett volna Spruston! Ő biztos tudott volna valami okosat mondani. Hogy hogyan lehet visszaszorítani egy növényt, vissza a tövébe. Ahol kordában lehet tartani. Ahol nem kell… kivágni. De az egyre inkább oréától burjánzó Scarlet megerősítette a félelmeit.
- Én vagyok a gyökér! Bennem van a legtöbb tudata, ha velem végez, Gaia tudata széthullááh! – Jeremiah szájában megkeseredett a nyál ahol a földön szendvedő nő vergődését figyelte. Minden egyes alkalommal, amikor lefejelte a padlót hogy életben tartsa halványodó tudatát ő maga is belesajdult kicsit.- Gaia nem fogja hagyni. Egy olyan szörnyet kell megölnie, ami minden oreát, amit megevet maga ellen fordít, úgyhogy igyekezzen, a rohadt életbe!
Most már nem volt mit félreértenie. Csettintett egyet a nyelvével, majd rászegezte a nő fejére a fegyverét. Megint itt volt – le kellett lőnie valakit, akit őszintén érdekelt a Perem. Aki valószínűleg ugyan úgy hallotta a hangját, mint ahogy ő is. Egy ártatlant – sőt, egy harcost, aki eddig egyedül hordozta ezt a terhet. Nem érezte jól magát. Még akkor sem, ha ezreket, ha milliókat, ha az egész emberiséget mentette meg ezzel. De nem volt ideje ezzel törődni. Scarlet Flip sem akart volna mást, csak végre megszabadulni. Akkor itt volt az idő, hogy Jeremiah átvegye a terhét.
- Találkozunk Sinannál.
Magához képest meglepően halk szavait követték a lövései is. Mind a négy maradék tüskéjét rálőtte Scarletre. Eredetileg azért tette, hogy ne szenvedjen se Scarlet, és talán a lény sem benne – De úgy tűnt Gaia életben akart maradni. Az első lövést mintha egy láthatatlan kéz ütötte volna félre, ártalmatlanul kerülte ki Scarletet és tépte át az egyik falát a rozoga szállónak. A másodikat kikerülni próbálta, de lassú volt, és orea-zöld szilánkok tömkelegét felkavarva megállt egy csontban. Jeremiah fegyvere egy vasúti sínen is áttört ebből a távolságból – Gaia félelmetességét ez csak mindinkább aláhúzta benne. A harmadik lövés talán pont ezért egyenesen a homlokába fúródott. Túl sok múlt azon, hogy betalál-e vagy sem. A nő kellemetlen puffanással dőlt el a rozoga padlón, és valahogy még mindig maradt annyi ereje, hogy megtalálja pontosan Jeremiah tekintetét. Talán valami különleges erőnek köszönhetően átlátott sötétített lencséjű gázmaszkján is.
- Kö... szönöm... Várni fogom... akárhogy is hívják...
Egy utolsó mozdulattal még a hátára fordult, de az élet maradék szikrája már kialudt benne. Scarlet Flip meghalt. Jeremiah csak remélte, hogy Gaia is.
- Jeremiah Cooper, tizedes. – Tudta, hogy már nem hallja a nő, de így volt tisztességes részéről. Ha a napban volt Sinannál, akkor talán még el is jutott hozzá a neve. A veterán letette a földre a fegyverét, és automatikusan elkezdte újratölteni. Talán akkor nem kellett azon gondolkodnia, hogy mit is tett éppen. Hogy megint mások őrülete miatt kellett ártatlanok életét elvennie. Ahogy pedig egymás után helyezte be a fémtüskéket revolvertáras fegyverének cilinderébe, újra felhangzott a különös surrogás és csoszogás a lépcső irányából. Undorral teli arccal nézett a feltolakodó és egyelőre csak mohón szemlélődő narkósok és nyomorultak irányába. Persze, az orea kellett nekik Scarlet Flip testéből. Ugyan Sinan-t nem érdekelte az emberek teste haláluk után, de most úgy érezte, hogy semmi köze senkinek a nyomornegyed lakói közül az itt lezajlottakhoz. Leakasztotta a derekán hátul lógó lángszóróját, miközben feltápászkodott. Scarlet Flip testét ha már víznek nem tudja adni, akkor tűznek fogja.
- Ez kellene nektek? Orea? Nem érdemlitek meg. A Perem dolgainak a Peremen van a helyük. Ti még csak vendégek sem vagytok ott. Nem vagytok méltóak, hogy a közelébe jöjjetek a hölgy testének. Ha bármennyire is kedves az életetek, fussatok. De aki akar próbálkozhat is. Engem nem érdekel. – Miközben beszélt, gyújtás nélkül kiszórta a lángszórójának üzemanyagát Scarlet Flip testére és a folyosóra is, vigyázva, hogy ő magára ne jusson belőle. Egyetlen lángcsóvával begyújtotta végül a folyosót, majd elindult határozottan afelé az ablak felé, ahol a nő is ki akart menekülni korábban. A legtöbb nyomorult menekülőre fogta, néhányan azonban megpróbálták elérni a testet – csak hogy ők maguk is lángra lobbanjanak, és az elolthatatlan üzemanyag beleégjen a húsukba. Jeremiah hátra sem nézett a lángoló, üvöltésektől hangos épületre, ami nagyon hamar megadta magát, és összeroskadt. A mellkasában feszülő céltalan keserűséget és dühöt az enyhítette, hogy legalább Edevane kisasszony nem tartott vele. Jobb volt ezt nem látni senki másnak. Ahogy pedig sétált ki a Süllyesztő most a lángoktól halvány-narancsszínnel tarkított ege alól megfogadta, hogy ha csak tőle és jelentésétől telik, senkinek nem fog soha többé eszébe jutni hasonlót megkísérelni, mint Harrownak és Flipnek.

× Will the circle be unbroken?

Hétf. Márc. 06, 2023 4:33 pm

All that glitters

Adam & Nova

Jonathan Clay először csak bizalmatlanul méregette Adam-et, próbálva előhámozni a fenyegetés és ígéret furcsa keveréke alól valami olyat, ami neki is tetszett - mindez addig tartott, míg Nova a füléhez nem reppent. A bogár érintésére - még akkor is, ha nem volt valódi - a férfi vadul kezdte dobálni a fejét.
- Szedd le rólam ezt a szart, te kibaszott pixi, különben esküszöm Sinanra, hogy addig taposlak, amíg csak a por marad belőled! - kiabálta közben, ehhez hasonló ízes fenyegetésekkel kísérve. De, mint mindenki, egy idő után lassan tudatába ébredt a saját tehetetlenségének és ömleni kezdett belőle a szó. - Azért loptam azt a pénzt, hogy Scarletnek segítsek, oké? Ő meg Harrow kint voltak a Peremen, az első hullámmal. Alkimisták, mindketten, csak Harrow őrült. Találtak valamit ott, valami élő oreát, ami képes megenni a többit. Azt is, ami a tündérekben meg másokban van. Scarlet egy alakváltó, Harrow pedig belenyomta azt a szart. Minden alkalommal, mikor átváltozott, az az élő orea elárasztotta a testét, aztán visszaváltozáskor egyszerűen lehullott róla, azt árulják most rézpénzekért. Minden egyes kristály, amit Harrow szétosztogatott a Negyedben él. És tud mindent, amit megevett előtte. Alakváltást, lebegést, minden faszom mágiát, amivel találkozott. De Scarletnek volt egy ötlete, hogyan állíthatjuk meg... De az őrültség. Nem fogom neki hagyni, találtam más megoldást.
Mathias Crowle eddig csak felvont szemöldökkel hallgatta a mesét, ezen a ponton azonban felállt és odabotorkált Clayhez, a botjával nem fájdalmasan, de elég határozottan rátámaszkodva a férfi lábára.
- Figyelj, John, ha a barátnőd tudja, hogyan állíthatjuk meg ezt a járványt, mielőtt bekebelezi az egész Sötét Negyedet, nem te fogod megmondani, megcsinálhatja-e.
- Igen, de Scarlet téved. - felelte Clay, oldalra rántva a fejét, hogy lerázza a gyilkos agyevő fülbemászót. - Azt hiszi, hogy benne van annak az orea-szarnak a tudata, de nem igaz. Harrowban. Láttam, ahogy beszélget vele, a tükörben. Az a kristály elferdítette a tükörképét, válaszolt neki. Ha Harrowt megölöm, Scarlet szabad lesz, akikben meg ott a kristály nem lesznek többet vadállatok. Már meg is volt a terv. Harrow kifogyott a pénzből, ezért megegyeztem vele. A Gyűrű mellett, az elhagyott fatelepen kell találkoznunk, azért loptam meg a kasszát. De egyedül jön, megmondtam neki, különben fújhatja a pénzét. Akkor lett volna esélyem megölni.

Csüt. Márc. 09, 2023 3:45 pm

All That Glitters

És jő a vég

-----------------:O:-----------------

Egy röpke pillanatig, - ahogy rám meredt Clay, - azt gondoltam, hogy nem fog beszélni, nem hat rá a fenyegetésem, talán nem nézi ki belőlem, hogy valóra is váltom, bár arra mérget vehetett, hogy „volt” főnöke viszont nem habozna……
De ez végül nem derült ki, mert kedvenc pixi porondmesterem bevetette magát és valami olyan durva és undorító dolgot vetített az agyába, hogy a férfi majd eszét vesztette. Örültem, hogy Nova nekünk nem továbbította a képeket, jobb szerettem az ebédemet ott ahol volt….
- Höhahé! Vigyázz a szádra!– adtam egy kokit a fickó fejére, - Nova nevében, - belerondítva a fröcsögésébe, hogy tudja hol a helye, de pár pillanat múlva egyébként is belátta, hogy jobb, ha dalol, mint egy pacsirta és nem szarakszik egy tapasztalt pixivel, főként több olyannal egy szobában, akik nem nagyon viselték a szívükön egészségének hogylétét.
Az elégedettségemet, hogy végre beszélni kezdett, úgy söpörte el a döbbenet és az aggodalom az elhadart mondatokat hallva, mint valami pusztító, semmiből jött vihar.
Minden eddig összeszedett ismeret egy pillanat alatt a helyére került. Nem tudom miért hatott Scarletre az az idegen orea másként, mint azokra akiket megfertőzött és ami őt nem ölte meg. Talán az alakváltó képessége miatt, vagy valami más volt az oka? Akármi is volt meg kellett állítani, ha nem akartuk, hogy a világunk oreavá váljon, vagy valami Perembéli nyavaja átvegye az uralmat.
Ha az a nő volt a kulcsa Harrow és az élő kő megállításának, akkor ez volt az ára, csak egyet tudtam érteni Varjú – botjával nyomatékosított – kijelentésének. A srác nyilvánvalóan bele volt esve Scarlet-ba, ami szép és jó lett volna, ha épp nem a világunk sorsa múlik rajta.
- És, ha nem téved Clay? Mit gondolsz mi történik akkor odakinn? – vágtam közbe a férfi heveskedésére. – Meghalsz te, meghal Harrow és mindenki más is, aztán ha ez bekövetkezik, maga az átváltozott Scarlet is, hogy az az idegen orea uralja a földeket. Lehet, hogy Harrow is megfertőződött és Vahe látja a lelkem, az eddig megtudtak után szívesen nyírom ki, de nem lehetünk benne biztosak.
Mond el hol van Scarlet, hogy szemmel tarthassuk és én elmegyek arra a találkozóra helyetted, sötétben még össze is keverhetnek veled. Akkor megbizonyosodhatunk arról, hogy jól következtettél és Harrow halála megoldja-e a problémát…..
Nem hagyhatjuk, hogy Scarlet kicsússzon a kezünkből, hiszen eddig nagyon úgy tűnt, hogy ő terjeszti a kort. Amennyiben az őrült tudós halála nem állít meg semmit, akkor jöhet a nő…..
Kérdőn néztem Crowe-ra és Nova-ra, ők vajon mit szólnak ehhez.

Szomb. Márc. 11, 2023 4:07 pm

All that glitters

Első nagykaland

-----------------:O:-----------------

Ha lenne órám, csinálna csak nekem valaki egy apró zsebest, most unottan nézegetném, de így csak egykedvűen vizslatom körömágyam és piszkálom meg néha, hiába nem látványos ez senkinek.
Legalább a tag átérzi a bogárral való gonosz illúziókeltést. Pixi szám erősen leesik, ahogy beszélni kezd, élő orea-árulják-Scarlet! Kelleni fog a kurva is, a francba!
-Milyen megoldást? Mert terjed miattatok az a szar, hapsikám! És ha csak nem akarsz férgeket a seggedbe is, kurva gyorsan kiböfögöd a hülye kis terveitek. Mindkettőt, meg azt is, hol van a nő!
A kettő mindig jobb, mint az egy.
A Varjú utáni vallomáscunamit követően elengedem Clayt, megszűnik az illúzió és minden bogár érzet.
-Kösz, hogy bevédted a poros seggem, meghatódtam volna, csak éppen bogarat ültettem a fülébe.
Szállok vissza Adam vállára hálásan és nagyon fáradtan. Amit ő hosszasan elmondott, azt nagyjából én is adtam, szerintem is a nőt kell megtalálnunk, bár hogy Adam menjen-e egyedül vele találkára, ebben nem voltam biztos, lehet a cucc tényleg mésképp hat az alakváltókra és akkor mindmeghalunk, ahogy ő is felvázolta az imént.
-Matt, segíts nekünk, kéne a nő! Biztos, hogy ő a kulcs, valahogy meg kell ezt állítani, különben azt hiszem vége a világnak.
Jelentem ki roppant drámaian, sok-sok ideges szárnycsapással, hol felemelkedem Adam válláról, hol visszaszállok rá.

Im flesh and im bone

Hétf. Márc. 13, 2023 12:45 pm

All that glitters

Adam & Nova

Mathias Crowle elgondolkodó arccal dőlt hátra a székében, kesztyűs ujjával dobolva az asztalon.
- Van egy lyuk a Süllyesztőben, ugye, John? Kibéreltél egy egész emelet, de minek, ha van házad a Gyűrűnél? Annál jobb hely nincs délen, szóval néha elgondolkoztam, minek neked egy patkánylyuk. Így talán tudom.
Clay tekintete elkerekedett és felugrott - volna, ha a Varjú fogdmegje nem lökte volna azonnal vissza a padlóra.
- Ezt igennek veszem. De ahogy mondták, uraim... - nézett itt rátok. - ...jobb biztosra menni. Én elmegyek ezért a Scarletért, talán meg tudom győzni, végülis ő már csapdába esett. Ez a Harrow viszont... Ő már veszélyben érzi magát, de még menekülhetne. Ismerem a fajtáját, a Zsebesek nagy része is ilyen. De maguk jól működnek együtt. Ha megtenné, Mr. Prismblossom, hogy ideiglenesen a Légtornász arcára festi John ronda ábrázatát - a betört orr nélkül, nyilván -, találkozhatnának ezzel a rejtélyes orea-mágnással. És akkor mindkét fonalat elvágjuk.
- Ne, kérem, Mr Crowle... - nyögte volna Clay, de a verőember olyat rúgott az oldalába, hogy belefulladt a szó.
- Ha elmondod, hol a pénzem, John, talán meggondolom, hogy mit teszek azzal a nővel. Addig van időd, míg odaérünk, mert hogy velem jössz.
A Varjú intett a fejével, mire a fogmegje felkaparta a földről a szerencsétlenül járt John Clayt.
- Még utoljára, mondd el az uraknak pontosan hol találkoztál volna Harrow-val. - Amit Clay némi noszogatással meg is tett, Matt pedig a fejébe nyomta a kalapját és biccentett. - Itt találkozunk. Mielőtt lenyakazzák ezt az alkimistát, azért próbálják valahogy megtudni tőle, hogy Clay igazat mondd-e. Utána meglátjuk, hogy alakul ez a gyászos rémtörténet.

Szer. Márc. 15, 2023 7:05 pm

All That Glitters

A rejtélyes nő

-----------------:O:-----------------

Nova soha nem aprózta el, ha az illúzióit kellett használnia. Most is sikeres volt, örültem, hogy a barátomnak tarthattam. Már nem először húztuk ki egymást a slamasztikából, ezért most is csak biccentettem felé a szavaira, ahogy visszatért a vállamra.
Nyilván csak reménykedhettünk benne, hogy a Varjú nem csak a pénzét akarja vissza, hanem a várható katasztrófára való tekintettel, további segítséget is fog nyújtani, hiszen az ő emberei is veszélyben voltak és, ahogy megismertük, a szívén viselte az övéi sorsát.
Ezért csak megerősíteni tudtam egy újabb bólintással pixi társam felvetését.
Crowle nem kapkodta el, de mikor megszólalt senki nem kételkedhetett éles elméjében, mert nagyon gyorsan rakta össze a dolgokat, a már meglévő és a most megszerzett információk alapján.
Claynak esélye sem volt ellene soha, valószínűleg mi csak meggyorsítottuk a folyamatot.
De arra is választ kaptunk, hogy segít-e minket továbbra is.
Szóval ők mennek Scarlet után és mi, Nova-val az egész rohadt helyzet kialakítójához, ha hinni lehet a hősszerelmesnek.
A Perem sok szörnyet teremt, így én sem tudtam milyen veszéllyel fogunk szembe nézni, de önként vállaltam, mert meg akartam fizetni neki és, ha sikerül megtéveszteni, akkor előbb lecsapom, mint, hogy bármit is csinálhatna. Ez volt a terv és minden bizonnyal mi voltunk a legjobb lehetőség erre, ahogy a Varjúk vezére is kimondta.
- Nova tapasztalt illúziókeltő, ahogy már tudja Mr. Crowle, én meg gyors vagyok és elég motívált. – mondtam, ami egyben azt is jelentette, hogy a magam részéről elfogadtam a munkamegosztást.
Természetesen ehhez Nova beleegyezése is kellett, de biztos voltam benne, hogy neki is meg van a kellő indoka és a veszély csak megédesíti neki a feladatot.
- Megpróbáljuk életben tartani addig, míg nem beszél, vagy elhozni– értettem egyet a javaslattal, - de kockázatot sem vállalhatunk, ha a tolvaj feltételezése beigazolódik. – tettem hozzá.
Ha Clay felfedi a találkozóhelyet, akkor már indulhatunk is, nincs vesztegetni való időnk……

Vas. Márc. 19, 2023 7:26 am

All That Glitters

Gwen, Adam, Jeremiah, Nova, Rydel és Tybalt

-----------------:O:-----------------

Grant professzor kortyolt egyet a saját brandyjéből, mintha időt akart volna nyerni, míg kitalálja, hogyan is kezdjen neki.

- Amit a jelentésekben olvasott igaz. Vincent Harrow egy kifejezetten okos ember, de a legkevésbé sem bölcs. Úgy is mondhatnám, hogy egy eszeveszett őrült, akit nem érdekel semmi, csak hogy igaza legyen. Így amikor elkezdte ezt az okoskodást az orea alapú létformával, az első dolga volt megjelenni a Peremen, mikor az megjelent a kertünkben gyakorlatilag. Amit most fogok mondani, az titkosított. Nem úgy, mint az Indexbe zárt papírok, ezt hatóságilag titkosították, és csak tudni róla is veszélyes. Tudni akarja így is, Miss Nae? Még kisétálhat azon az ajtón és sosem találkoztunk.

Nem, semmiképpen sem akar kisétálni az ajtón, mert akkor esélye sem lenne megtudni ARRÓL a dologról valami közelebbit. De azt is tudja, hogy a fura látomásokról hallgatnia kell.

- Vállalom a veszélyt, Grant professzor és kérem, hogy mondjon el mindent. Az ügy oly fontosságú, hogy most a veszély, amely talán engem fenyegethet, másodlagos.

A szavai meggyőzik a férfit, mert Grant kortyolt még egyet, aztán belekezd.

- Amikor a Peremvidék felbukkant, küldtek egy kutató expedíciót egy adag katonával felvértezve. A szokásos dolog volt, fel kellett mérni első pillantásra mit tudunk meg az új helyről, mennyire halálos és hogy le kell-e ágyúznunk az egészet, mielőtt baj történik, ahogy azt a Birodalom szokta. Ebben az expedícióban voltam én, Vince, egy Scarlet nevű nő, akiről ott hallottam először és azóta se sokat, meg még néhányan. Azért csak ezeket a neveket említem, mert... ennyien jöttünk haza. Ugyanis találkoztunk az új Perem őslakóival. Mit gondol, kisasszony, hány élőlény lakja azt a vidéket? A növényeket is beleértve.

Elgondolkodik a kérdésen, de be kell vallania magának, hogy képzelni sem tudja azt, hogy vajon mit is jelent egy ilyen Ütközés. Azok a világok, amelyek ilyenkor megjelennek, mindig furcsák és különlegesek, s az, hogy hányfajta életforma található meg az új területeken, meg sem tudná becsülni. Ha az eddig érkezettekre gondol, azt kell hinnie, hogy több ezer új, ismeretlen növény, állat, vagy még kisebb élőlény faja tűnik fel megszámlálhatatlan egyegszámban, s akik először arra járnak és elpusztítják őket, talán maguk sem tudják, mekkora kárt okoznak. Sosem gondolta végig, hogy hogyan is kezdődnek ezek az "expedíciók", de az, amit a professzor mond, egyszerre elkeseríti és felháborítja. De aztán az, hogy a férfi a veszteségeikről beszél... Nos az is megrémíti. De elképzelését megosztja a kérdezővel, ahogyan a véleményét is arról, hogy mit is gondol, a „felfedezők” módszeréről.

- Nem lehet, hogy pontosan azért támadtak Önökre, mert úgy gondolták, meg kell védeniük magukat?

- Általában igen, néha több tízezer új faj sok millió egyede jelenik meg a szomszédban. - helyeselt Grant. - Ezúttal a szám közelebb áll a két tucathoz. Nem faj, egyed. De ezek az élőlények nem egészen olyanok, ahogy eddig ismertük őket, és ez az, amiért az állam titkosította a kutatást. A Peremen ugyanis az erdő, amit a fal tetejéről is látni, nem egy erdő. Az egyetlen élőlény. De a lápvidék sem egyszerű láp, ott minden csepp víz egy másik lény. Elképzelni is nehéz, tudom, felfogni pedig lehetetlen. Ami az expedíció vesztét okozta végül azonban egy... hogy is mondjam, hogy ne hangozzon gyermetegen... egy olyan roppant élőlény volt, aminek a teste, vagy hát amit mi annak hiszünk puszta kő volt. Gránit, pala, és még kilenc másik kőzet, de ez a kő élt. És valamiért úgy döntött, hogy hármunkon kívül mindannyiunkkal végez.

Nizz uralkodni próbál a vonásain, de Grant talán már hozzászokott, hogy a „története” ilyen reakciókat vált ki mindenkiből. A lány először nem is érti, hogy miről beszél. Egy erdő, ami egyetlen élőlény? Igen, aki tudománnyal foglalkozik, az tudja, hogy sok dolog összefügg egymással, de az képtelenségnek tűnik, hogy egy ekkora élőlény létezzen. És hogy egy mocsár... És sziklák, amelyek a „hagyományos” nézetek szerint semmiképpen sem számítanának élőnek… Ez az ötlet még inkább képtelenségnek tűnik. De persze ott motoszkál benne, hogy mi van, ha mindez igaz és Gaia... Hogy ő sem hazudott. És hiába bizonygatja a professzor a többiek halálát, még valami felmerülhet Nizzi-ben, ami aztán arra ösztönzi, hogy újabb kérdései legyenek. Hiszen Gaia azt mondta, hogy vannak, akik „mások”, mint a többiek, s akik "megérdemlik", hogy megmentsék őket. Vagy éppen azt, hogy ne öljék meg…

- Miért választotta hármójukat? - csak félve kérdez rá, mert ezer más oka lehet, mint az ő feltételezése. - Önök nem fogtak fegyvert rájuk? Vagy menteni próbálták őket? Esetleg valami más lehet az ok?

- Ezt nem tudom - vallotta be Grant. - Sosem derült ki, de Harrow, a nő és én szabadon elmehettünk. Harrow pedig vissza is ment. Ez a kőlény... Atlas, ahogyan Vince nagyon fantáziadúsan elnevezte... hatalmas. A legszéle egészen elér az Ütközés határáig, és azt gyanítottuk, hogy le is tépett belőle egy darabot. De az Ütközés... Hát, az még rejtélyesebb és érthetetlenebb, mint a kőlények, hiába figyeljük meg újra és újra. Valahogy... volt egy darabja ennek a kőlénynek, ami mintha oreává változott volna. És Harrow meg volt győződve róla, hogy beszél hozzá.

Ez ijesztőnek hangzik főként azért, amit Nizase is tapasztalt. De nem akarja elmondani ezt egy „idegennek”, inkább úgy igyekszik tőle megtudni dolgokat, hogy ne sejtse, bármiféle köze lehet AHHOZ a dologhoz, vagyis Gaiához. De képtelen megállni a faggatózást, még ha ezzel talán gyanút is kelthet a másikban.

- És elmondta, hogy mit mondott neki? A többiekhez is beszélt? Ha igen, nekik mit mondott? Ha Vince Atlasnak hívta a "kőlényt", adtak valami nevet az "orea-lénynek" is? Ő mentette meg a triót? Mi lett a többiekkel? Bárki, aki ott járt, tapasztalt valami furcsát, amikor visszaérkeztek? Hallottak mástól is ilyesmit?

- Már megbocsásson, Miss Nae, de Vince egy sültbolond. Senki nem hitte el neki, hogy beszél hozzá a kristály. Nem kérdeztem, hogy mit mondott, mert biztos voltam benne, hogy csak belecsavarodott. Ezt a kristályt nevezte Gaia-nak, ami utána a projektje fedőneve lett. Annyit megtudtunk, hogy a kristály tényleg... élt, valahogy. Különös dolgokat művelt. Képes volt magába olvasztani más orea-ötvözetek hatásait, mintha adaptálódott volna. De nem beszélt, legalább is hozzám biztosan nem. És nem is mentett meg minket. A kőlény magába szippantott mindenkit, aztán néhány rettegéssel teli perc után elengedett minket, hármunkat. Mintha megnyílt volna egy barlangszáj, amiből aztán ki tudtunk mászni, ez az igazság. A többiek lent maradtak és sosem kerültek elő. Azt nem tudom, mit ért furcsa alatt, a Perem sok furcsaságot művel az emberekkel. Szinte senki nem úgy jön haza, ahogy odament.

Egyre rémesebben érzi magát attól, amit hall. És egyre erősebb benne valami, ami még szörnyűbbé teszi az egészet.

- Akkor miért gondolja, hogy meghaltak? Lehet, hogy mindannyian odalent vannak, de élnek. Előkerült bárkinek is a holtteste? És ha az nem furcsa, hogy valaki kőlényekkel beszélget és ezt később a kollégái előtt is felvállalja, akkor mi más lenne ennél furcsább? – heves reakciója, csak a lelkében zajló vihar tükörképe. De tudja, hogy igaza lehet a professzornak. Hiszen ő csak egyetlen egyszer szembesült valamivel, és már változásokat hozott az életében. - És maga miben változott meg, professzor?

Nizz észre sem veszi, hogy önkéntelenül is elárulta magát, de Grant megjegyzése ráébreszti, hogy óvatosabbnak kell lennie. Tudja, hogy a Perem veszélyes, de azt is, hogy sokan mentek már oda. Hogy eltűnjön egy teljes expedíció, ijesztőnek tűnik, és az még ijesztőbb, hogy erről sosem hallott. Persze az újságbeli dolgok sem biztatóak, hiszen az oreává változott emberek lehetősége még inkább arra utalhat, hogy lehet igazság az elbeszélésekben.

- Ez az eset több, mint fél éve történt, Miss Nae. Az emberek ennyi idő alatt szomjanhalnak, még ha levegő volt is odalent. Én úgy jöttem haza, hogy együtt kell élnem a tudattal, hogy az élet egyáltalán nem olyan és nem annyi, aminek gondoltuk. Sem a nővel, sem Harrow-al nem találkoztam azóta, hogy a Gaia projektet lefújták és titkosították. De ezek a kérdések már nem csak a kutatásra vonatkoznak, nem igaz? Miért érdekli ez ennyire?

Nem akar Harrow sorsára jutni és nem szeretné, ha Grant őt magát is elmebetegnek tartaná. De rá kell jönnie, hogy ő tud-e még valamit és azt is, hogy azt esetleg tudja-e, hol találhatja meg a másik két "túlélőt".

- Ugye olvasta az újságokat? Maga is ostoba rémhírnek tartja, hogy az emberek oreává változhatnak? Vagy ha nem is azzá, valamivé, ami nagyon hasonló hozzá? Ami olyan, mint az orea, de mégis több. Ha pedig nem, akkor is pontosan tudja, miért érdekel ennyire a dolog. El tudja képzelni, hogy mekkora pánik lenne ebből? Ahogyan a Céh máris nyilatkozatot tett arról, hogy "hamis" kristályok kerültek forgalomba, már most is zavart okozott a város életében.

Azt hiszi, a magyarázata meggyőzheti a férfit. Igen, persze ez is mind ok arra, hogy megtudjon mindent, amit csak lehet. Például azt, hogy mit is értett a tudós a kristályok adaptációján... Hogy miben is volt más az a kő...

- Rémhírnek tartanám, ha maga jönne hozzám először. - felelte Grant. - De már meglátogattak azóta, délről, és ők eléggé meggyőzőek voltak abban, hogy nem, nem csak kitaláció. Valódi, és elég nagy pánikot okoz.

- Akkor pontosan tudja, hogy mi az okom a kérdezősködésre. A Céh hírneve is veszélyben forog, ha kiderül, hogy bármilyen módon köze lehet ehhez a dologhoz. És ha már mások is kérdezték, akkor nyilván nem lesz az a kérdés sem új az Ön számára, hogy hoztak-e onnan bármit is azokból a lényekből. Hogy Atlas vagy Gaia egy-egy darabja ide kerülhetett-e. És ha igen, vajon biztos helyen őrizték?

Talán az elárulhatja, hogy ő maga is látott olyan köveket, amelyek különböző tulajdonságokkal bírtak, de abban hasonlóak voltak, hogy bárki összetéveszthette őket a valódi oreával.

- Őszintén megmondom önnek, kisasszony, hogy nem tudok mindenre válaszolni. Ha azt kérdezi, kitelne-e Harrowtól, hogy becsempész a Peremről a drága élő kristályaiból, a válasz igen. Ha azt kérdezi, hogy ez az újságbeli kristály-járvány az Gaia, úgy a válasz azt, hogy fogalmam sincs. Lehet, lehet nem. Erre én magának nem tudok válaszolni. De ha ennyire érdekli, megkeresheti Novát vagy a jóvágású barátját a cirkuszból, ők biztosan.

A két férfi említésére csak a kétségbeesés uralkodik el rajta, amelyet nem tud titkolni Grant előtt sem.

- Ez a lehetőség még ijesztőbb, mint az oreává váló emberek – fakad ki a lány. - Nova Prissmblossom a legrémesebb alak, akivel a tündérek közül találkoztam. Nem tudom, hogy benne mennyire hagyott mély nyomokat találkozásunk, de úgy tűnt, megbocsáthatatlanul és véglegesen megsértettem az urat. Nem hiszem, hogy bármiben is a segítségemre lenne. A jóvágású barátja pedig a Légtornászt jelenti? Mert akkor azt hiszem, nem biztos, hogy megérné felmelegíteni az ismeretségünket.

Próbál kibúvót keresni, mentséget, okot a találkozás elkerülésére, ám ha Grant sem Harrow, sem a nő lakcímét nem tudja, talán ez marad az egyedüli lehetősége. Bár az, hogy melyik az ijesztőbb, Nova Prismblossom „herceg”, vagy egy gyilkos, az még nem világos a számára.

- Tehát a kisasszonynak is volt szerencséje a kurafihoz. Jól leírta, de sajnos úgy tűnik épp ő és a légtornász barátja dolgoznak egyedül azon, hogy a Sötét Negyed békéje visszaálljon. Nem tudom, mit követtek el maga ellen, de higgye el, én bármit elhinnék arról a kettőről. Azt már ön dönti el, hogy hogyan lép tovább.

Bocsátja végül útjára a házigazdája, de Nizase nem indul még el. Csak áll a férfi háza előtt és képtelen dönteni. Mert Gaia miatt minden félelme ellenére nem hagyhatja abba a nyomozást, mert – és ebben tökéletesen biztos - előbb-utóbb ő is Harrow sorsára jutna. Nagyot sóhajt, mielőtt útnak indul…

Nincs más választása…

Megkeresi Adam-et.

× Break The Fall ×

Vas. Márc. 19, 2023 1:27 pm

All that glitters

Első nagykaland

-----------------:O:-----------------

Hüledezve bámulom mennyire király e za Varjú, álmodozom arról is, hogy saját pixi bűnöző birodalmat kellene kiépítenem a mintájára.
Egyszer…tulajdonképpen még fiatal vagyok és a színészi karrierrel sem lenne teljesen összeegyeztethetetlen.
Alaposan megbámulom John Clay pofáját, méghozzá közvetlen közelről “zümmögve” az arcába, hogy vetve a levegőben egy duplaszaltót, végül nevetve szálljak Adamra, mondandóm még Crowlenak címezve.
-Természetesen, olyan ronda lesz, hogy rá sem lehet majd ismerni, illetve Harrow talán rá fog.
Ígérem és máris ronda illúziót kanyarintokAdamunk képére, egészen elaljasodik ettől a fejtől. Együttérzően paskolgatom meg az arcát.
-Járjon sikerrel az egész világ érdekében, ahogy remélem mi is hatékonyak leszünk!
Kiáltok még a távozók után, aztán az illúzióra koncentrálva, leszállok Adam zsebéig, közben minden bizonnyal Clay is elköpte, hová kell mennünk ezúttal.
-Itt majd meglapulok, jó? Vigyázok az álcádra, aztán rázd ki belőle az igazat, barátom.
Súgtam fel neki, mielőtt útnak indultunk volna. Mennyire élveztem volna a mai kalandot, ha nem félek borzasztóan, hogy hiba csúszik számításunkba és elhúzzák egész Estrance nótáját.

Im flesh and im bone

Hétf. Márc. 20, 2023 8:12 pm

All that glitters

Adam, Nova & Nizzi

A Sötét Negyed kanyargós utcáin siettek hát hárman, ki-ki a maga dolga felé. Adam arca sehol nem bukkan fel, talán Nizzi éppen kétségbe is esne, de egy sarkon befordulva, egy teljesen lényegtelen arcú férfival talákozva valami összetörik. Nem csak képletesen, ugyanis Nizzi fülét mintha széttörő üveg csilingelése töltené meg egy pillanatra, a következő pislogás után pedig épp a Légtornász néz szembe vele. Persze Nova illúziója tökéletes, mindenki mást, még önmagát is átveri. Mindenki, aki nem Nizase Nae John Clay arcát látja Adam Morava helyett, a hölgy azonban úgy lát át az illúzión, mintha ott sem lenne. Amit viszont ő nem lát, Adam viszont igen, az a kísérteties zöld csillogás a szemében eközben.

//Nyugodtan reagáljatok egymásra, akár több körben is, majd írok, ha tovább haladunk.//

Szer. Márc. 22, 2023 5:15 pm

All That Glitters

A végkifejlet

-----------------:O:-----------------

Nem először dolgozunk együtt Nova-val és tudom, hogy nagyon jól és hosszú ideig képes megtartani az illúziót, amit el akar hitetni másokkal. Így aztán azon egyáltalán nem aggódom, hogy nem teljes egészében Clay bőrében látnak engem az emberek, ahogy a Gyűrű melletti fatelep felé iránnyítom a lépteimet. Valószínűleg a vállamon ülve is tudná kis pixi barátom úgy láttatni magunkat, mintha nem lenne ott, de gondolom neki is egyszerűbb, ha nem kell bonyolítania a dolgot, így most inkább a zsebemben lapul.
- Ki fog köhögni mindent, amit tud, ha meg akarja tartani a húst a csontjain. – morogtam vissza annyi fagyot víve a hangomba, amennyit csak tudtam, mert egy ilyen szemét, aki nem törődik azzal hány embert kell megölnie, hogy megtömje a zsebét, nem érdemel kegyelmet. – Viszont te meg vigyázz, ha eldurvulna a helyzet, nehogy a zsebemben ragadj, mert nem biztos, hogy tudok majd rád figyelni.
Mert ugye az nem kizárt, hogy ismeretlen barátunk, nem egyedül érkezik erre a találkozóra és nem akarja a „zsarolóját” élve elengedni….
Persze azért az utcák és sikátorok labirintusában is igyekszem nyitva tartani a szemem, mert a Sötét negyedben mindenre fel kell készülni. Ám amibe a következő sarok után belebotlok…….., hát arra nem igazán sikerült.
- Vahe tökeire! – torpanok meg döbbenten, ahogy egy olyan nőt pillantok meg, akire ezen a környéken egyáltalán nem számítottam. – Mit keresel itt? – bukik ki a számon, de aztán rájövök, hogy Nizase Nae-nak fogalma sem lehet, hogy ki vagyok, hiszen Clay arcát láthatja csak.
Viszont a szemeim gyanakodva szűkülnek össze, amikor furcsa zöld és igen csak ismerős csillanást látok meg a szemében.
- Te is……te is megfertőződtél….. – állapítom meg és lépek hátrébb, merő óvatosságból. – Tartsd távol magad tőlünk.

Pént. Márc. 24, 2023 9:16 pm

All That Glitters

Gwen, Adam, Jeremiah, Nova, Rydel és Tybalt

-----------------:O:-----------------

Nem igazán tudja, merre keresse a férfit. A legegyszerűbb megoldásnak az látszik, ha elmegy a Rémcirkuszba és ott kérdezősködik utána. Az persze nem tölti el nagy örömmel – sőt inkább jelentős aggodalom az, ami beleköltözik a lelkébe emiatt -, hogy talán összefuthat Nova Prismblossom-mal is. Persze azóta is bánja, hogy olyan rémesen ért végük a találkozásuk, de mindeddig nem tudta magát rávenni arra, hogy felkeresse őt és bocsánatot kérjen a félreértések miatt.

Most azonban nincs más választása.

A városi vonaton még próbálja győzködni magát arról, hogy semmi baj sem lesz, hogy csak megszerzi az információkat és már igyekszik is vissza. Mivel amióta eljött Grant-től, semmi rendkívüli sem történt, így tulajdonképpen némileg megnyugodva száll le a végállomáson és igyekszik arra, amerre a Légtornász „munkahelyét” sejti. Közben átgondolja, hogy mit is fog neki mondani. A feladatra koncentrál és igyekszik a pixi-herceget is kiverni a fejéből.

Talán ezért is veszi későn észre a férfit, aki az egyik sarkon majdnem összeütközik vele. Talán ezért hiszi azt, hogy a halk csilingelés csak egy közelben összetörő pohár hangja, s ezért nem kapcsolja össze a dolgot Gaia-val. És talán ezért ébred rá, hogy majdnm elszalasztotta az alkalmat és nem ismerte fel a gyilkost, kivel eleddig nem igazán akart találkozni.

- Ó, hát éppen magát kerestem! – kezdené megkönnyebbülten, de a furcsa tekintettel rá bámuló alak lelkesedése nem igazán hasonlítható a sajátjához, s a folytatás pedig inkább ijesztővé válik a lány számára.

- Te is……te is megfertőződtél…. Tartsd távol magad tőlünk.

- Miről beszél? – háborodik fel Nizase, s a megjegyzés több szempontból is értetlenséget szül benne, amelynek aztán hangot is ad. – Hiszen éppen a fertőzés miatt keresem… Grant professzortól jövök, ő irányított önhöz – teszi hozzá suttogva, s lép közelebb a másikhoz. – Azt mondta, talán tudna segíteni, hogy megtaláljam Vincent Harrow-t. De miért tartsam távol magamat „önöktől”? És mégis ki lenne az a „mi”?

× Break The Fall ×

Szomb. Márc. 25, 2023 9:41 pm

All that glitters

Első nagykaland

-----------------:O:-----------------

Adam Clay rusnyára varázsolt képével járjuk az éjszakát, ő fut a két lábán, én zsebében gubbasztva koncentrálok - és kezdek kifáradni az egész napos oda-vissza hajszától.
Valószínűleg a félszbe csepegtetett adrenalin hajt, hogy kristály lesz a világ, ezáltal sokkal unalmasabb.
-Benned sosem kételkednék Adam, hoppá John Clay barátom
Motyogom a zsebből, ő talán meghallja, mások nem fontosak, legfeljebb Clayt nézik bolondnak, ahogy a kendőjének magyaráz.
-Kiszállok, ha eldurvul, ne félts! Bár nagyon megható és ez most rám fér. Viszont, ha eldurvul, nem biztos, hogy tudom tartani az illúziót.
Figyelmeztetem feszülten suttogva felöltőjébe. Éppen ellennék, kipihenem a zsebkosz közti fáradalmakat, amikor egyszeriben, a nyílt utcán Nizasa Nae toppan elénk, zölden villogó szemekkel. Mindig is tudtam, egy démon ez a nő!
Kidugom a fejem, vagyis Clay kabát zsebéből bukkan elő diónyi méretű kupám.
Azt már tudom, hogy Adammal ketten ismerik egymást, de meglep, hogy valószínűleg nem Clay fejét látja, hacsak nem ismeri. De miért ismerné? Honnan? Én pedig akárhogy koncentrálok, úgy érzem, tartom az illúziót. A zöld csillanás pedig igenis aggodalomra ad okot, hát talán ez most vészhelyzet, olyannyira, hogy halált megvető bátorsággal rajzok ki Adam zsebéből, Nizase szeme előtt megállva, de azért biztonságos távolságban tőle.
-Zölden csillog valami a szemében és járványban áll a város! Gyanús mindenki! Mondja csak, nem John Clay képét látja maga előtt?
Nem tűnik bolondnak, nem bomlottabbnak, mint eddig bármikor, ráadásul, amikor elhangzik a varázsszó, Harrow neve, a meghökkenés kiűz belőlem minden elővigyázatosságot. Még levegőt sem kapok, pedig nálam ritka, hogy elapad!
-Mi éppen vele fogunk találkozni! Tehát Nizase “kis” asszony is a járvány ügyében nyomoz?
Szándékosan iróniával ejtettem ki legnagyobb jelzőm, a legbecsesebbet, a kicsit.

Im flesh and im bone

Kedd Ápr. 04, 2023 5:55 pm

All That Glitters

A leszámolás

-----------------:O:-----------------

Nem tudom, hogy miért nem hat a nővérre Nova bűbája, de nyilvánvalóan átlát rajta, hiszen felismert. Lehet, hogy annak az oreas csillogásnak a szemében, köze van hozzá?
Önkéntelenül léptem megint egyet hátra, ahogy összeesküvő módra közelebb hajolt. Láttam milyen gyors lefolyású ez a fertőzés, azt sem értettem, hogy ő hogyan mászkál még…….
Ez határozottan gyanakvásra adott okot.
Nem értettem, hogy az a gyengeelméjű Grand miért uszította utánunk, ahogy azt sem, miként keveredett valahogy a Harrow ügybe.
Mielőtt azonban egyáltalán megszólalhattam volna, Nova szinte kirobbant a zsebemből, hogy nekitámadjon a lánynak – megkönnyebbülésemre óvatos távolságot tartva, - és minden a fejemben felmerülő kérdést rázúdított.
- Ahogy a barátom mondja. – bólintottam. – És, hogy már mindet tud, mi is várjuk a válaszokat, de addig jobb ha nem jön a közelünkbe, amíg az ott csillog a szemében. Mivel lehet, hogy pillanatok múlva már csak egy orea Nizzase áll előttünk - világosítottam fel, nem nagyon szépítve a dolgokat.
Úgy látszott, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy hogyan néz ki.
Érdekel a története, de nem időzhetünk itt sokáig, mert még elszalasztjuk Harrowot.

Pént. Ápr. 07, 2023 7:06 pm

All That Glitters

A Maradék

-----------------:O:-----------------

-Zölden csillog valami a szemében és járványban áll a város! Gyanús mindenki! Mondja csak, nem John Clay képét látja maga előtt?

A hirtelen megjelenő pixi már önmagában is ráijesztene, de amit az aprócska úr mond, az minden félelmét megtestesíti. Kétségbeesetten hagyja faképnél a párost, s keres valamit, bármit, amit tükörként használhatna. De a Sötét Negyed nem a tükrös, vagy üveggel fedett portálokról és tiszta ablakokról híres, így csak egy tócsa marad neki az utca közepén, amelybe kétségbeesetten tekint bele. Gaia… Nem tudja, hogyan érte el az a valami, hiszen annyira óvatos volt, annyira vigyázott. Kétségbeesetten hunyja el a szemét, azt várja, tűnjön el belőle a smaragdszín fény és legyen az egész egy rossz álom. De tudja, nem várhat csodára, s felelnie kell, csak hogy válaszokat találhasson maga is. De ARRÓL nem beszélhet. A látomásairól, vagy bármiről is, amit azóta lát, hogy azt a borzalmas dobozt kinyitotta.

- Semmi bajom – fordul aztán a két alak felé, miközben karcsú ujjairól húzza le a kesztyűt, mutatva ép és „orea-mentes” kezeit. – Nem fogok oreává változni és nem fertőzök meg senkit, ígérem. Minden testrészem valódi és nem változok át egy nagy halom kristállyá, ahogy azokkal a szerencsétlenekkel történt. – borzong meg az újságban olvasottakra gondolva. - Akkor Grant professzor sem engedett volna el Mr. Harrow után. Arról kell beszélnem vele, hogy mi történt akkor, amikor a Peremnél jártak. Hogy elhozott-e onnan valamit – próbál magyarázkodni kétségbeesetten. - És nem, nem azt az ismeretlen nevű urat látom, hanem azt a… A Légtornászt, akit azon a képen ismertem fel, amit ön mutatott nekem, Mr. Prismblossom… De ha már a furcsaságoknál tartunk, miért kellene mást látnom, mint a valóság? Nem gondolják, hogy ha már őrületről és járványról beszélünk, akkor ez a megjegyzés is elég furcsa?

× Break The Fall ×

Vas. Ápr. 09, 2023 3:14 pm

All that glitters

Első nagykaland

-----------------:O:-----------------

-Ha baj van, változz át és menekülj, én repülök!
Súgom Adamnak, amint kifejti ő is miért van nagyon nyomós okunk tartani az ilyen csillivilli szempároktól, még akkor is, ha a kisasszony látványosan rémüldözik.
A cirkuszba rontó orea-ismeretlen asszony sem tűnt kiegyensúlyozottnak, vagy boldognak azokban a horrorisztikus momentumokban.
-Az a baj, hogy láttunk már nőt szétesni a cirkuszunk kellős közepén és nem igazán bízunk az ígéretekben. Vagy van valamilyen magyarázat a tekintetedre? A peremnél jártak? Szóval onnan ered a vírus, nos logikus!
Nézek Adamra, ő tudja, hogy diónyi agyam nem arrafelé tendál, hanem Estrance mocsokságában ragadt, mindenesetre érdekes - szándékozom is kerülni azt a vidéket egyelőre. Invázió lenne?
Nizase leleplezi magát, hát bátran felrepennek és szeme elé szállok!
-Valóban ő a légtornász! Akkor átlátsz a dolgokon? Nem furcsa, mi küldetésben járunk el, illúzval kellett kezelnem a légtornászom! Clay arcát látja mindenki más, ugyanis neki kellene itt találkoznia Mr. Harrowal! Ezek szerint te is rá vársz!
Gyorsan visszaröppenek Adam kabátzsebébe, teljesen megfeledkeztem róla, hogy inkognitóban vagyok. Nizaset azért szemmel tartom, mert elég furcsa ez a smaragd csillogás

Im flesh and im bone

Pént. Ápr. 14, 2023 5:15 pm

All That Glitters

A leszámolás

-----------------:O:-----------------

Természetesen sehová sem mentem volna Nova nélkül, hiába biztatott erre, hiszen még repülve sem versenyezhetett volna a gyorsaságommal, akár emberként és főleg nem ragadozóként. De a hosszú évek alatt amúgy is megtanultam uralni a bennem élő vadat, eszemben sem volt egy nyílt utcán átváltozni. Egyébként meg, ha a nővér elkezdett volna kővé változni, kétlem, hogy versenyt tudott volna futni velünk, csak annyi lett volna a dolgunk, hogy elkerüljük az érintését……..
Nova-nak meg volt elég trükk a tarsolyában a repülés nélkül is, bármit elhitethetett volna Nizase kisasszonnyal, aki viszont láthatóan a kövesedés helyett a pánikot választja, bár elsőre azt gondoltam, hogy se szó, se beszéd elrohan és vissza sem néz, de csak egy tükröződő felületet keresett, ahol megnézhette magát.
Szóval ezek szerint maga sem tudott arról, hogy megfertőződött……….valahogy, mert ez nem hasonlított arra, amit eddig láttunk.
Nyilván valami nem stimmel a dologban, de az, hogy ő más volt, mint a többi fertőzött, még nagyobb óvatosságra intett, de nem feledtem Clay meséjét sem, így csak biccentettem kaland- és tettestársam szavaira.
- Eddig azt sem tudtad, hogy van benned abból a szarságból, akkor, hogyan ígérhetnél olyat, hogy nem fogsz ugyan úgy járni, még ha jelenleg nem is hatalmasodott el rajtad. – ingattam meg a fejem. – Grant-ot meg….hagyjuk, nem hiszem, hogy bármilyen aggálya lenne azért, mert utánunk küldött, talán még örülne is, ha nem úsznánk meg, nem igaz Nova? – pillantok megerősítésre a pixire, hiszen az ő ismerőse.
Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy az a zöld fény a szemében futtatta zátonyra Nova illúzióját, mert nagyon is tisztában voltam társam képességeivel. A nővéren kívül biztos voltam benne, hogy mindenki Clay haverunkat látta bennem.
De Nizase gyorsan meg is kapta erre a magyarázatot, bár a választ már velem kell közölnie, mert Nova olyan gyorsan vonult vissza a zsebembe, hogy gyanakodni kezdtem, hogy látott, vagy hallott-e valamit, ami erre sarkalta.
- Harrow-val, ahogy Nova mondta nekünk is van .............beszédünk, van némi megmagyaráznivalója ezzel a járvánnyal kapcsolatosan, de…….. – egy kis időre elnémulva meredek a lányra és az jut eszembe, hogy talán, ha elég óvatosak vagyunk vele, még jól is jön, ha velünk tart, mert az a „dolog” nem tűnt veszélytelennek és ki tudja Harrow mivel lep meg minket, de Nizase elvonhatja a figyelmét….. – velünk tarthatsz és talán megtudsz valamit.
~ Mielőtt kiiktatjuk az emberi létből….. ~ teszem hozzá magamban.
Aztán várakozóan nézek rá, hogy vajon van-e mersze velünk jönni, hiszen tudja ki vagyok…….., bár, hogy Nova-t honnan ismeri ez egy jó kérdés…….

Vas. Ápr. 16, 2023 11:26 pm

All That Glitters

Küldetés

-----------------:O:-----------------

Hogy gondolatai ne ugráljanak vissza-vissza Scarlet Flip haldokló arcára, Jeremiah igyekezett a küldetésére fókuszálni. Ez nem teljesült természetesen maradéktalanul, de legalább békét tudott lelni abban, hogy tisztességes véget tudott adni a nőnek – Scarlet Flipként és nem Gaia-ként. Úgy sejtette, hogy ha más nem sikerült legalább ezzel az orea-hamisító ügylet felét felszámolnia, de a másik még hátra volt. Harrow. Szapora léptekkel igyekezett az elhagyatott gyárhoz, ami úgy nyüzsgött, mint hangyaboly a zápor előtt. Senki nem figyelt rá – mindenki két zsebére tömte a hulladék-minőségű oreát és menekült fejvesztve. Ő besétált az asztalig, ahol korábban Harrow-al tárgyalt, útközben kis híján fellökve néhány szakadt munkást. Az öreg őrültnek nyoma sem volt természetesen, ő pedig mind inkább igyekezett beszédfoszlányokból kibogozni a történteket. Harrow üzleti tárgyalásra ment, de gyarapodás helyett az életével fizetett. Az egyik érintett felkutatta, és elkapták. Hogy a Varjúláb banda vagy a Rémcirkusz volt, arra nem hallott biztos választ a zűrzavarból, de ez nem is számított. Harrow nélkül az üzlet halott volt, és ezzel a küldetése is véget ért. Felsóhajtott magában, valamelyest megkönnyebbülve. Érezte, hogy valakinek igazságot kell szolgáltatnia Harrow-on, de örült, hogy végül ez nem ő volt. Így nem kellett olyat tennie, amivel valójában ő sem értett egyet. Némán hagyta el a romos épületet – senki nem szólt hozzá, senki nem állította meg, és ez jó is volt. Nem akart egyik munkással sem beszélni. Azt viszont tudta, hogy így vagy úgy, de jelentenie kell a munkájáról a feletteseinek, és ettől rögtön elment minden maradék energiája. El is könyvelte magában, hogy az elkövetkező napokban csak a jó Lowlight professzor titkos sörprojektjében lesz hajlandó „asszisztensi” munkát vállalni. De előtte szerette volna felkeresni Henry Kohl-t. A gazdasági osztály emberét valamiért nagyon hamar megkedvelte. Egyszerű volt, megbízható és nem kötekedett, ha nem volt muszáj. Olyan egyenes ember, akik társaságában szívesen töltött időt. Hiába hajnalodott odakint épp, most is az irodájában volt, feltehetően az Akadémia lehetetlen beszerzési kéréseit kezelve. Jeremiah elmélete szerint Henry Kohl nem aludt soha sem.
- Áh, Cooper, jöjjön csak. Van még lefőzve kávé, szolgálja ki magát, gondolom magára is ráfér. Jutott valamire?
Jeremiah nagy huppanással ült le a Kohl előtti székbe, próbára téve annak teherbírási határát. Sóhajtott egy fáradtat, majd töltött kávét magának, és még csak tejjel se öntötte fel. Nem szokott kávézni, nem is szerette nagyon, de innia kellett valamit.
- Jutottam. Sikerült felszámolni a hamis orea forrását, bár ami elkészült belőle, az a piacon maradt. Cromwell nem tudott semmiről, viszont mint kiderült, nos... Kohl, igazából a véleményére is szükségem lesz. – Igyekezett rövid és konkrét lenni, de nem is tudta, hogy pontosan honnét kellene megfognia a történet lényegi részét. Látszólag Kohl se számított, hogy valaki az ő véleményére kíváncsi az ügyben, de készségesnek bizonyult a segítségre.
- A véleményemre? - szaladt fel a férfi szemöldöke. - Hát, ami munkát vállalt, ez a legkevesebb. Mondja csak.
- Szóval röviden a helyzet az, hogy egy innét kicsapott tudós folytatott nagyszabású emberkísérletet valamivel, amit a Peremről lopott el. Ezzel gyártotta az oreát. Valahogy el kell mondanom a dékánnak, ha már ő volt a megbízóm a végén, hogy mi történt, de nem akarom, hogy megismétlődjön az egész. Mert mi a garancia, hogy nem próbálják ők is ugyan ezt meg a könnyű ingyen oreáért?
Jeremiah Kohl-ról tudta, hogy nem volt tudós, és nem lesz meg a kompetenciája, pénze és ideje, hogy megpróbálkozzon hasonlóval. Vagyis ezt remélte. Ezt szerette volna remélni.
- Értem a problémát. Ezek a tudósfélék, sosem lehet megbízni bennük, ha valami érdekeset tesznek az orruk elé. Hol van most az, amit a Peremről lopott?
Nagyot kortyolt az üzletember a kávéjából, Jeremiah pedig maga is így tett. Kohl semleges válasza azért meglepte, de sejtette, hogy leginkább csak túl sok ideje dolgozott tudósokkal, és nem lepte meg semmi, amit látott vagy hallott.
- Hát, két opció van. Ha szerencsém van, akkor felgyújtottam, és már sehol. Ha nincs szerencsém, akkor rohadt sok emberben a nyomornegyedben.
- Óh, az a szar az újságban? – Bökött Kohl az asztal sarkára, ahol a tegnapi napilap hevert. A szalagcímre összehúzta a szemét. "Különös kórság Dél-Estrance-ban! Emberek válnak kristállyá! A cirkuszt bezárták!" Ez határozottan az ő ügye volt. - Ami azt illeti, erről kaptam egy fülest. Ne kérdezze. Elvileg ez a kristály-kór még lapzárta után, tehát néhány órája hirtelen véget ért. Akinél nagyon rossz volt, az sajnos már Sinannál barnul, akinél kevésbé, az csak rászorul néhány chirurgusra. – Kohl nyomatékosan intette a szemével arra, hogy az információ forrása felől ne kérdezzen, de esze ágában se volt. Nem is érdekelte, őszintén. Ő csak megkönnyebbült, hogy amit tett, elég volt. Ha az emberek gyógyultak, ő is sikerrel járt.
- Igen, ez volt az. Akkor jó. Akkor elégettem. Viszont nem tudom, hogy mi fogja megakadályozni a professzorokat, hogy kimenjenek egy túrára, és hozzanak még egy ilyet. Vagy ami rosszabb, elküldjenek engem egy ilyenért. És ha már ezért fizetnek, biztos, hogy engem fognak küldeni.
Ismét sóhajtott egy nagyot lemondóan.
- Maga szerint mit mondjak nekik?
- Az évek során megtanultam, hogy a tudósokat semmi nem untatja annyira, mint a gazdaságtan. Fogalmazza úgy meg az egészet, mintha csak egy beszerzési ügy lenne, aminek a végére járt és a felelőst elszámoltatta. Egy minőségbiztosítási hiba. Ha meglátják ezeket a szavakat, a kutya nem fogja elolvasni az egészet. – Kohl ötlete jónak tűnt. Nagyon is. Ő tudta, hogy mitől nem fog érdekelni egy tudóst valami, és ha le is akar írni mindent, csak a legkörülményesebben, leghülyébben kell megfogalmaznia.
- Hah, igaza van. Ez jó ötlet. Ebben az esetben nem is zavarom tovább, köszönöm a kávét. Kétszeresen is nézessenek meg minden beérkező oreát ezután.
- Meg lesz. Oh, és Cooper... – Szólt hirtelen Kohl, mielőtt Jeremiah elhagyhatta volna az irodát, és elé tolt egy kompakt méretű csomagot, át az íróasztalán heverő papírokon. – Ha már az égetésnél járunk, ezt nem rég küldték a fejlesztésről. Azt akarják, hogy éles helyzetben tesztelje.
Jeremiah kinyitotta a dobozt, és négy fiolányi valami volt óvatosan kirögzítve benne. A közel húsz centis csöveket végükön rézzel zárták le, tartalmuk pedig valamiféle színtelen lé volt, ami távolról is a magas tudomány baljós energiáit árasztotta magából. Persze leginkább csak víznek tűnt, az utóbbit pusztán hozzáképzelte Jeremiah. Volt még benne egy borítéknyi pénz, de azt számolás nélkül zsebre vágta. Így is több pénze volt, mint amit el tudna költeni.
- Valami új orea-kotyvalék. Ha levegővel érintkezik, köpni kezdi magából a lángot, forróbbat, mint a foszfor. És a rézvégek tekerésével lehet időzíteni. Csak ha még akad valami, amit felgyújtana.
Jeremiah félig elmosolyodott. Reménykedett, hogy soha nem fog a városban meghibásodni a hátizsákja, mert az hamar Süllyesztővé konvertálná bármelyik negyedét Estrance-nak. Ha csak látná az ilyesmit a Perem beszélő erdeje! Bizonyára vagy meghúzná magát, vagy maradéktalanul kipusztítana minden embert.
- Köszönöm, Kohl. Remélem hamarosan tűzálló egyenruhát is kapok...
Intett végül, majd elsétált a szobájába megírni a tudományos világ közelmúltjának legérdekesebb eseményéről a legunalmasabb jelentést valaha.

× Will the circle be unbroken?

Hétf. Ápr. 17, 2023 2:10 pm

All That Glitters

A Maradék

-----------------:O:-----------------

- Semmi sincs bennem! Miért nem érti meg, hogy hozzá sem nyúltam semmi olyanhoz, ami veszélyt jelenthetett volna! Nem vagyok ennyire ostoba, elhiheti! És persze, hogy felismerem ezt az urat, amikor... Nos, azt kell mondjam, olyan körülmények között találkoztunk, hogy nem hiszem, hogy valaha is el fogom felejteni az arcát. Az pedig. hogy Mr. Prismblossom nem tudott becsapni az illúzióival, nem hiszem, hogy különleges dolog lenne. Vagy megkérdezett mindenki mást is az utcán? - persze, hogy ő maga sem érti az egészet, de úgy látja, a pixi és a gyilkosságok elkövetője sem igazán biztos abban, hogy mi is történik. - De miért olyan nagy dolog ez? Inkább igyekeznünk kellene, hogy a végére járjunk a dolognak. Mr. Harrow-ra meg nem várok, hiszen azt sem tudja, hogy jövök. Meg kellene keressem őt, hogy válaszokhoz jussak!

A felelet talán terelné a szót a látványról, melyre persze, hogy tudna Nizase magyarázatot adni, ám nem igazán van szándékában meg is tenni és ezzel felfedni a kapcsolatát a két férfi előtt. Hiszen ő maga sem tudja, hogy mi az, amit lát, s hogy abból mások vajon mit vehetnek észre. annak örül, hogy most sehol sem jelenik meg Gaia. Gaia pedig... Nos, ahhoz, hogy ő megtalálja azokat, akikkel szót akar érteni, nem kell semmiféle fertőzés sem.

- És annak a nőnek is furcsa csillogást láttak a szemében, vagy talán valami mást? Nem fogom bizonygatni, hogy semmi okuk arra, hogy attól féljenek, az érintésem bajt és halált okoz. Grant professzor pedig a saját lakásába is beengedett, vagyis ő nem tűnt annyira aggodalmasnak, mint Önök.– próbál még mindig elfogadható magyarázatot adni a rémes feltételezésre, amely azzal fenyegeti, hogy belőle is egy halom értéktelen és legfőképpen különleges kő lesz. - Grant professzor az mondta, Mr. Harrow tudna arra válaszolni, hogy mi történt a Peremen. És talán lennének ötletei is arról, hogy honnan származnak a bajt okozó kövek. Ahogy olvasták is, a Céh teljesen elhatárolódott attól a holmitól, de persze érdekében állna megtalálni, hogy kik azok, akik rontják a valódi és kifogástalan minőségű kövek hitelességét– igyekszik magyarázatot adni arra, miért is olyan fontos számára Mr. Harrow. - Magukkal megyek, és ha rajtam múlik, Mr. Harrow biztosan válaszokkal fog szolgálni!

× Break The Fall ×

Hétf. Ápr. 17, 2023 4:52 pm

All that glitters

Első nagykaland

-----------------:O:-----------------

Gyanakvó tekintetemmel róbálom átszúrni ezt a nőstény ördögöt, mert más, mint az eddigi esetek, de vajon mitől, miért és hogyan?
Adam sem tud napirendre térni felette, én is fürkész szemmel vizslatom, de egyikünk sem lesz okosabb. Les-fel szálldosom válláról, majd óvakodó hümmögésem után térek vissza gondolatban a kellemetlen figurához.
-Most már kifejezetten táncolna a sírjainkon. De az enyém kicsi lenne, nem találná!
Legyintek, egy pixi sír különleges dolog, afelől azonban semmi kétségem, hogy Grant örülne, ha idejekorán oda kerülnénk.
Visszaszállok Adam zsebébe, hátha Harrow felbukkan és akkor gyanússá válik az álcája, hiszen bármikor befuthat.
Ez persze még nem jelenti, hogy Adam zsebéből kikandikálva ne tudnék csúfondáros pillantást vetni Nizasera, illetve szónokolni hozzá, meredten bámulva szemének természetellenes csillogását.
-Talán majd az idő megmutatja, de mi nem fogunk ékszerré változni, az biztos!
Jelentem ki keményen, azt hiszem Adam barátom is egy véleményen van velem, hát kissé megmozgatom seggem abban a zsebben, hogy nagyérdemű légtornászunk még rám figyeljen, ugyanakkor cukkolásom a hölgynek szól.
-Nocsak, rossz körülményeket biztosítottál a kisasszonynak?
Vigyorgom gonoszul, talán nem azt kapta, amire befizetett a hölgy, mindenesetre érdekelnének a részletek és nem női szemszögből.
-Az én illúzióm bombabiztos, efelől ne legyen kétsége, senkinek!
Rögtön megsértődöm, ez a nő mindig képes rá, hogy büszkeségembe tiporjon, amitől valahogy nagyon feszült leszek. Fújkodom magam elé a levegőt, ott a kabátzseb biztonságában és biztosan nem fogok előmászni, csak ha minden elcsendesedik. Adamban megbízom.
-Most hogy mondja én az orea asszony szemében nem láttam ilyen csillogást.
Pisszegem Adamnak, mert lehet, hogy ez a nőszemély, amilyen kétségbeesetten próbálja védeni magát, félig igazat mond, noha Grant szavára nem adok.
-Jöjjön, de figyeljük Miss Nae, elég ocsmány dolgot láttunk mostanában, a Mi cirkuszunkat érte támadás, tehát nézze el nekünk, ha gyanakvóak vagyunk, majdnem mind hamis kristályokká váltunk és higgye el, sokkal értékesebbként szeretném végezni.
Kissé durcásan vissza huppanok Adam zsebébe, gondoskodva illúziójáról, ugyanis biztosra veszem, hogy a lehető legteljesebben működik most is.

Im flesh and im bone

Kedd Ápr. 18, 2023 9:22 pm

All that glitters

Adam, Nova & Nizzi

Mathias Crowle nem bízta a véletlenre, hogy odataláltok-e John Clay és Mr. Harrow találkozójára, és a két cirkusztöltelék szorongatása is megtette a hatását, tehát egészen pontos elképzelésetek volt, mit kell keresnetek - egy nagyobbacska udvart, két leégett gyárépület között, fa palánkkerítéssel körberakva, aminek egy bejárata volt délről, a Gyűrű közepe felől, egy pedig északról - innen érkeztetek ti.
Harrow olyan volt, mint egy akadémikus, akinek a pályája lassan véget ért, a pénztárcája meg gyorsan. Amit hordott akár elegáns is lehetett volna, ha nem lett volna ütött-kopott, akár csak Crowle fekete kabátja, de Harrow még ronda foltozással is megtoldotta az összeképet. Ősz férfi volt, valahol az ötven körül, és saját magán kívül két tipikus helybelit hozott a találkozóra. Látszólag egyiküknél se volt fegyver, de ebben sosem lehetett biztos valaki a Sötét Negyedben. Egy darab madzag is lehetett fegyver a jó kezekben.
- Maga lenne az a Clay, igaz? - nézett végig az illúzión, amit Adam ábrázatára rajzolt Nova mágiája, látszólag a gyanú legkisebb jele nélkül. - Javaslom ne húzzuk az időt. Négyezer aranyat ígért készpénzben, cserébe a részesedés hét százalékáért. Máskor botrányosnak tartanám ezt, de kissé... szorít a költségvetésünk. Szóval ha biztosít, hogy tényleg létezik a pénz, kezet is rázhatunk.
Úgy tűnt Nizzi egyelőre elkerülte Harrow figyelmét, ha elrejtőzött, vagy teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, ha szem előtt volt. Bármelyik is, úgy tűnt tényleg elég sietős dolga volt az úrnak.

Pént. Ápr. 21, 2023 9:26 pm

All That Glitters

A leszámolás

-----------------:O:-----------------

Sok mindent mond a nővér, hogy meggyőzzön minket, ő nem fog oreakővé változni és megfertőzni minket, ami nyilván nem győz meg egy olyan dörzsölt vagányokat, mint én és Nova, ahhoz túl sok időt éltünk meg ezen a nyomorult helyen. Viszont az meglep, hogy milyen vehemens lett Nizase kisasszony, aki most nem tűnik olyan félénk nyuszinak, mint amikor abban a nemesi lakosztályban „összefutottunk”. Most inkább dühösnek látszott, mint ijedtnek és nem hátrált meg előlünk, bármit is vágtunk a fejéhez. Talán igazat mond, mert még azt sem tagadja, hogy átlát Nova illúzióján, ami minden bizonnyal azoknak a zölden csillogó szemeknek köszönhető.
Viszont az biztos, hogy valami van benne, aminek nem kéne és talán ez okozza a viselkedésbeli változásait is.
Egyet kell értenem a társammal, az idő megmutathatja, hogy mi fog történni, de az biztos, hogy amíg ilyen, addig nem hagyom, hogy valamelyikünket is megérintse. Kivéve Harrowot…..Ez érdekes kísérlet lenne………
Nova már újból a zsebemben rejtőzködik az esetleges kíváncsi tekintetek elől, de arra gondolni sem lehet, hogy szó nélkül hagyja a nővér szavait, amikkel a képességeit is illeti.
A helyzet ellenére vidáman felhorkanok. Ha a pixi a gondolataival ölni lehetne, a lány már halott lenne, hogy ilyenekkel vádolja……
- Nova nagyon jó az illúziókeltésben, ezt nem kéne kétségbevonnia és ehhez nem kell senkit megkérdezni. – erősítettem meg a zsebem felől érkező kifakadást, majd neki címeztem halk, hidegen csengő szavaimat. – Csak az életét köszönheti nekem, de a hála már kihalóban van mostanában. – toldottam meg egy éles mosollyal.
De ennek nem most van itt az ideje. Ahogy már az előbb végig gondoltam, a lány másként nézett ki, mint aki a Cirkuszban elindította a járványt, ezt még Nova is elismerte, pedig biztos vérig sértették az lány szavai. De mi profik voltunk és most munkában voltunk és ehhez kellett igazodni.
Mindannyiunknak kellett ez a Harrow és bár a halála már kőbe volt vésve, azért azt is meg kellett tudni, hogy rajta kívül nem leselkedett-e más hasonló veszély ránk, így nem volt kifogásom ellene, hogy kifaggassuk és megtudjuk, amit Nizase is akar.
- És persze semmi köze sincs ahhoz ennek a találkozni akarásnak, hogy zölden csillog a szeme…… - néztem rá fürkészően, de aztán megvontam a vállam. – Ám mindegy is, ma a végére járunk a dolgoknak, csak tartsa észben Nova szavait. Sok okunk van ……. gyanakodni. Na meg azt sem, hogy ez nem lesz egy veszélytelen találkozó, remélem ezt felfogta?
Meglódulok és rábízom a lányra, hogy követ-e vagy sem ezek után, bár elég elszántnak tűnt.
Mikor megtalálom a lepukkant gyárak között az zárt udvart, óvatosabbá válok. Tudom, hogy két bejárata van, így ha csapdát állítanak, csak ott tudunk kitörni. Az viszont csak most jut eszembe, hogy ha át kell változnom, ez mit fog okozni Nizase-nek, de hát ő akart velünk jönni és már ismerte az egyik sötét oldalamat, nem igaz?
Harrow a másik bejárat felől érkezett, gondolom valaki szólt neki, hogy megérkeztünk, így nem csak azzal a két verőemberrel kell számolni, akik láthatóan vele tartottak. Ha nem tudtam volna, hogy a fickó egy gátlástalan, aljas alak, akkor még ártalmatlannak is néztem volna azzal a deres hajával, a kopott megjelenésével. De itt senki sem volt ártatlan és ártalmatlan, még valószínűleg a nővér sem.
Elnyomtam a mosolyt, amikor Clay-ként azonosított, így Nizase is láthatta, hogy a piximágia működött.
- Igen, én vagyok és hová siet Mr. Harrow? Honnan tudjam, hogy biztosítja az a TÍZ százalékot, amiben megegyeztünk? – léptem annyira közel, hogy még ne legyen gyanús, de azért egy ugrással áthidalhassam.
Persze csak blöfföltem a részesedés megemelésével, de fél kezem tettem volna rá, hogy Clay nem hét százalékban állapodott meg vele.
- Na meg sok már a szóbeszéd is és én tudni akarom az igazat arról, mibe is megyek bele. Négyezer nagyon sok pénz, ennyit megér, nem? – villant meg a szemem, de nyájas maradtam.
Talán mond valami érdekeset, mert abban egy percig sem kételkedtem, hogy, ahogy mi az ő halála miatt jöttünk, ő sem szándékozott minket életben hagyni……

Vas. Ápr. 23, 2023 8:47 am

All That Glitters

A Maradék

-----------------:O:-----------------

Hatalmas könnyebbséget jelent a lány számára, hogy már nem látja Nova Prismblossom-ot, mert a pixi tekintete – főként annak tudatában, hogy hogyan váltak el korábbi találkozásuk alkalmával – zavarba hozza és feszültté teszi. Persze a szónoklatait még így is hallhatja, de csak hallgatást kap érte az aprócska férfiú, Nizzi nem akar beszámolni neki a körülményekről, amely a Légtornásszal való első találkozásukat kísérte. Sőt, ha tehette volna, már régen el is felejtette volna az egészet. De nem felejthette el, és az emlékek újra előbukkannak, így most, hogy szemtől-szemben áll Adam Morava-val is, már nem teljesen biztos abban, hogy ez a kirándulás jó ötlet volt. Éppen ezért nem, semmiképpen sem fog sem többet elárulni arról, hogy mi az ok, amiért annyira találkozni akar Mr. Harrow-val, se arról, hogy mit is láthat a pillantásában a két férfi. Azzal győzködi magát, hogy ő maga sincs tisztában azzal, mit is jelent Gaia jelenléte, hát feltételezésekkel rémisztgetni másokat, az nem lenne helyes. Csak azt reméli, kitartó tagadása meggyőzi majd a váratlanul előbukkanó ismerősöket, s elvezetik őt majd ahhoz, akitől a helyzet megoldását reméli. Már néhány válasz is kielégítené. Azokra a kérdésekre, amelyeket hiába tett fel Grant professzornak.

Éppen ezért ő sem megy bele a vitába, úgy érzi, már így is sok időt vesztegettek el, s attól fél, hogy ahogyan Gaia tekintete most az ő pillantásában is megjelent, talán más váratlan dolgok is történhetnek még vele, amelyeknek nem lesz tudatában. Azonban nem akar már újabb szörnyűséget, azt szeretné, ha már végre túl lehetne ezen a rémes éjszakán, s reggelen, és végre véget érne ez a rémálom. De tudja, ehhez most nem futamodhat meg még akkor sem, ha két borzalmas alakkal együtt kell szembenéznie a kihívásokkal.

Éppen ezért a veszélyre vonatkozó felszólítás csak látszólag hagyja hidegen, ám a figyelmeztetés még mindig kevésbé rémíti meg, mint annak a lehetősége, hogy a hangok, s az a VALAMI, ami bármikor tud hozzá hasonló lenni, s ami bármikor képes megjelenni, s befolyásolni érzékeit, újból megjelenjen. Ez a lehetőség sokkal ijesztőbb számára. Éppen ezért a Légtornász kérdésére csak egy kurta biccentés a válasz, s amikor igenlését elfogadja a férfi, hát Nizase megkönnyebbül. Talán ez a megkönnyebbülés, ez az ostoba bizakodás az oka, hogy nem kérdezi meg, ki az a Clay, s ha azok ketten nem akarják megosztani vele annak okát sem, hogy mégis miért kell Adam Morava-nak az ő álcáját viselnie, akkor erről sem faggatja őket. Mert ő a saját kérdéseire szeretne válaszokat, s nem ő akar megfelelni a többiek faggatózására.

Amikor aztán végre elindulnak, néhány lépésre lemaradva követi „Mr. Clay”-t. Csak annyira marad hátra, hogy ne tűnjön úgy, magányosan, kísérő nélkül sétálgat a Sötét Negyedben. S ha azt látja, hogy bárki idegen fordul utánuk, hát megszaporázza a lépteit, hogy összetartozásuk nyilvánvaló legyen. Arra is ügyel, hogy senkire se nézzen rá egyenesen, hogy ne tűnhessen fel már másnak az, amit „kísérői” észrevettek.

Nizzi éppen ezért maradhat talán észrevétlen a trió számára is a nála testesebb férfi mögött, bár arra, hogy jelenléte teljesen rejtve maradhatott, Nizase talán nem is gondolhat. Talán csak Mr. Harrow az, akit nem érdekel a jelenléte, akinek sokkal fontosabb a küszöbön álló üzlet, mint egy karcsú, fiatal hölgy jelenléte, aki a háttérbe húzódik csendben. Nincs gyakorlata a lánynak az ilyesmiben, éppen ezért nem is próbálja sem felmérni a terepet, sem beleavatkozni a tárgyalásba, ő pusztán csak azt várja, földre szegezett tekintettel, hogy feltehesse a kérdéseit. Talán, ha tudná azt, amit Mr. Harrow tud, talán, ha látta volna, amit a Peremre utazott csapat látott, nem lenne ennyire bátor, azonban most elkeseredettsége mindent fölülír. Ha ismerné a veszélyeket, akkor talán máshogy cselekedne. De most még ott áll némán, mozdulatlanul „Mr. Clay” mögött.

Aztán hallja az alkudozást és a négyezer arany hallatán egy pillanatra elakad a lélegzete, hiszen ennyi pénzért évekig, ha nem évtizedekig kellene dolgoznia, s el sem tudja képzelni, mi lehet az, amiért valaki ennyit hajlandó fizetni. Csak egyetlen lépéssel lép közelebb, hogy jobban láthassa azt a dolgot, ami most ennyiért cserél gazdát és csak azért imádkozik a Gondoskodó Anyához, hogy ne olyan kristályok legyenek, amelyeket most Delictato mester széfje őriz. Azt reméli, valami irat, dokumentum kerül majd elő, olyasmi, ami világosabbá teheti számára a dolgokat. Hiszen úgy véli, a gyilkos és a pixi is arra keresi a válaszokat, ami most felbolydítja a várost.

Azt persze nem tudja, hogy mi fog történni, ha mégis a furcsa és különleges orea kerül elő.

Nem tudja, Gaia mit fog majd akkor tenni… Talán éppen általa…

× Break The Fall ×

Hétf. Ápr. 24, 2023 8:33 am

All that glitters

Első nagykaland

-----------------:O:-----------------

Igazából meghat, hogy legalább Adam nem kételkedik a képességeimben, de soha nem fogom az orrára kötni-mennyire. Ott a zsebében elmorzsolok egy láthatatlan könnycseppet a meghatottságtól és vicsorogva értek egyet.
Nem kerüli el figyelmem kettejük dolga, ezt azonban ráérek még kikutatni, de Adam önérzetes hangjából azt szűröm le, nem csak én férfiasságomba tapostak bele.
Micsoda férfiszomorító! De azért van vér a pucájában, ha utánunk lopakodik és az eltelő idő is azt bizonyítja, az ő szemét más kristályból faragták. Már amennyiben tényleg itt van valahol.
Meglapulok, a látképet se annyira látom, csak felülnézetből, néhány gyárkémény még megvan. Minden pixi tálentumom Adamba vetem, óvakodom, hogy álcája egy pillanatra se hulljon le.
A léptek számából arra következtetek Harrow nem egyedül érkezett, tehát bármikor szükség lehet egy ütős illúzióra, egyelőre azonban Adam vérporfin kezeli a helyzetet.
Alig-alig mozdulok ott a zsebben, nehogy a mocorgás felhívja rám az öreg, vagy fogdmegjei figyelmét, továbbra is koncentrálok és minden feszült érzékem nyitva, mint a kaptár ajtajai, amikor hazavárjuk a dolgozókat.
Rövid gondolati kitérőt teszek csak a négyezer felé, de minden sóhajom, feltörekvő megjegyzésem beharapom és az csendesen el is apad egyelőre.
Amíg Adam a feladat oroszlánrészét végzi, én azért gratulálok magamnak, milyen észrevétlen tudok lenni.
Egyedül Nizaset nem tudom hová tenni, követett-e, vagy lemaradt, az ő neszezését nem hallani, de nem is tudnék ennyi Nagyra egyszerre figyelni.

Im flesh and im bone