Tax the rich - Matt & the gang

×Tax the rich ×

featuring: the boys

A Gyűrű közepén a házak szétesőfélben voltak. Néha meghúzták magukat benne, akiknek máshol nem jutott hely, de veszélyes volt. Könnyebb volt elvágott torokkal ébredni, mint élve, ráadásul a hideg ellen se védett semmi. Az egyik szobában fekete koromfoltok jelezték a keserű emlékét annak, hol égették el a nincstelenek a ruháikat, csak hogy egy fél órára melegük legyen, mielőtt megfagytak.
Az egyik sarokban eliramodott egy patkány, a hangtól pedig Skeet összerezzent.
- Mi az eget keresünk itt, főnök?
Annie nem volt ilyen könnyen megrémiszthető, ő csak követte a szemével a rágcsálót, mielőtt eltűnt egy lyukban, aztán felvett egy darab követ és egyik kezéből a másikba dobálta. Egyszer láttam, hogy egy csonttal csinálja ugyanezt, azóta nem volt ugyanaz ez a gyermeteg gesztus.
- Amit látsz, Skeet.
Skeet a nyakát behúzva körbenézett, mintha eddig nem vett volna észre valamit, ami nem egy romos telep volt. Pedig nem volt mit észrevenni, pont a romok és a régen halott lehetőségek miatt voltam itt.
- Kezdenünk kell valamit ezzel a hellyel. - mondtam elgondolkozva, miközben átbicegtem a szoba másik végébe, átpillantva a következő lelakott házba. - Túl nagy helyet foglal el. Valami értelmes is lehetne itt.
- Mint?
Persze a nekem dolgozók nagy része fantáziátlan volt, de épp ezért dolgoztak nekem. Az okos és kreatív emberek ritkán követtek másokat. Ők inkább vezettek, mint én.
- Egy szállodát. Egy parkot. Egy beltéri piacot, vagy iskolát. Akármit.
Skeet pár másodpercig küzdött azzal, hogy felfogja, mit akarok. Nem sikerült.
- Tudod, főnök, az ilyen dolgokhoz pénz kell. Kurva sok pénz.
- Ebben kivételesen igazad van. - feleltem az egyik repedést nézve. - Szerencsére a központi bank tele van pénzzel.
Skeet köhögni kezdett, de úgy tett, mintha a portól lenne. Talán attól is volt, ki tudja, elég koszos volt a hely.
- Bankot fogunk rabolni?
- Te? Nem. Mit keresnél te egy bankrabláson, Skeet? Oda jobb emberek kellenek.
Meglepő módon az elutasítás nem felbosszantotta, inkább megkönnyebbült. Még az ajtó felé is tett néhány lépést, mintha ezzel lezártuk volna a beszélgetést. Azért csak eszébe jutott valami, mielőtt eltűnt, legalább is lefékezett és hátrafordult.
- Akkor ki?
- Van néhány jelöltem. Már megírtam az üzeneteket. A te dolgod lesz kézbesíteni őket.
Skeet ritkás szemöldöke összeugrott.
- A szokásos?
- A szokásos. Ne lássanak, ne keveredhessen el, ne kapja meg más. Tudod már a dolgod, nem?
Skeet erre váratlanul elvigyorodott. Ki gondolta volna, hogy még benne is maradt némi büszkeség?
- Bízhatsz bennem, főnök. Kinek vigyem?


"Vakmerő jelentkezőket keresek egy nagy nyereséget ígérő munkára. Ha érdekel, szombaton hajnalban Kirkham játékboltjában várlak."

A levél végén nem volt aláírás, csak négy vonal. Három felfelé, egy lefelé. Akinek kellett, az ennyiből is megértette. Aki nem, az jobb is volt, ha nem érti.

× Tax the rich ×

Callie and the boyz

Nyugodt estének ígérkezett, ameddig Rob be nem kopogott. Egy kellemes szimfónia szólt a gramofonból, a székem kényelmes volt, és bár sok volt a dolgom, semmi olyan, ami különösen megfeküdte volna a gyomromat. Általában minden flottul ment a Konyhán, olajozott gépezet voltunk, így hogyha valaki csak úgy megzavart, előzetes egyeztetés nélkül, az mindig valami problémát jelentett. Vagy érdekességet.
Az íróasztalom mögött ültem, feltett lábamon fényes fekete tűsarkú díszelgett, ölemben pedig egy könyv feküdt, amit éppen akkor csuktam be, hogy fel tudjak állni üdvözölni a vendéget. Mathias Crowle friss madár volt a Sötét Negyedben, legalábbis nekem még annak érződött, de ennek ellenére egészen működőképes bandát verbuvált össze és hamar hírnevet szerzett magának. Ráadásul megbízható üzletfél volt, felvásárolta az árunkat, majd drágábban adta tovább, de nagyrészt máshol terített, mint mi szoktunk, így ez nekünk extra részesedés volt, neki is pénz, ráadásul nem kellett fenntartania egy egész Konyhát.
- Matty drágám, Rob mondta milyen nehézségekbe ütköztél az ajtóban. Legközelebb ideszólhatnál.
A férfi levette a kalapját és biccentett.
- Szólnék, de akkor el kellene hintenem, hogy mit akarok. Azt meg jobb személyesen, Lady Evenstar.
Felnevettem a megszólításra. Elegáns visszavágás volt arra, ahogyan én neveztem, ezért nem vettem zokon.
- Lady... hát attól azért elég messze állok, de remek humorod van. Foglalj helyet, aztán add elő mit szeretnél. A szállítmány a jövőhétre esedékes.
Matty leült az íróasztallal szemközti székbe. Az őt kísérő kislány kíváncsi tekintettel lépkedett közelebb a gramofonhoz, de nem nyúlt hozzá, csak karnyújtásnyi távolságról nézte, ahogy a lemez forgott a tű alatt. Nem először láttam, de azóta sem sikerült megértenem, hogy minek kísérgette a bandavezért egy gyerek. Nem voltam oda értük különösebben, de azt még én is tudtam, hogy ezeken az utcákon sok olyat láthatott, amit nem kellett volna neki, ha nem volt muszáj. És Matty el tudta volna intézni, hogy ne legyen muszáj neki. Viszont nem az én dolgom volt, így nem is szóltam érte.
- Nem is ezért jöttem. Arra gondoltam keresek egy kis pénzt, és kíváncsi voltam érdekel-e.
Hosszan tanulmányoztam a férfi arcát. Minden, amit csináltunk azért volt, hogy pénzt keressünk vele, és néha találjunk is, ebben nem volt semmi újdonság.
- Mi a csapda?
Elmosolyodtam.
- Óvatos, mint mindig. Azt tervezem, hogy kifosztom a központi bankot.
Elkerekedett a szemem, és sokáig hallgattam. Igazából azt latolgattam, hogy a férfinak elment-e az esze, vajon a rövidke élete elért-e annyira a végére, hogy az már nyomot hagyjon az agyán. Ám a bankban valóban nagyon sok pénz volt, bizonyára nem ő volt az első, akinek eszébe jutott, hogy kirabolja. Azt mondjuk nem tudtam, sikerült-e már bárkinek is.
- És ehhez mi köze az én konyhámnak? Altató kéne?
- Is. - bólintott.  - De szükségem lenne egy zártörőre. Csak mivel még senki nem járt a Sötét Negyedből a páncélteremben, senki nem tudja milyen zárat kellene feltörni, szóval olyanra van szükségem, akinek ez nem számít.
Tehát zár. Kezdtem sejteni, honnan fújt a szél és miért idejött, az oknak pedig nem sok köze volt a Konyhához. Sokkal inkább hozzám. Ahhoz, ami voltam. Levettem a lábam az asztalról, és rágyújtottam, miközben cigarettatárcát néhány előre betekert szállal a férfi felé nyújtottam.
- Nincs benne semmi, csak aminek látszik. - mondtam, mielőtt még azt hinné, hogy meg akarom mérgezni, vagy be akarom drogozni. Én csak főztem az anyagot, de nem éltem vele, még alkoholt sem ittam, mert tudtam mi van benne.
- Ne kerülgesd a forró kását, tudod, hogy nem szeretem. Egy éjtündért akarsz, hogy mágiával szerezze meg ami a széfekben van.
Matty elvett egy cigarettát és a zsebéből előtúrt gyufával rágyújtott. Még ehhez a művelethez sem vette le a kesztyűjét, pedig kifejezetten nehéz lehetett így. Biztos nagyon lányos és törékeny keze volt, ami miatt sokat csesztették.
- Pontosan. – felelte, kifújva a füstöt.  - És remélem, hogy az említett éjtündér elég jónak értékeli a közös munkát, hogy társuljon velem bizonyos... hosszabb távú befektetésekben.
- Ó, valóban? - persze a hosszútávú nála és nálam egészen mást jelentett, nekem egészen rövidtávú volt, amit ő már hosszúnak érzékelhetett. Azért nem ártott tudni, hogy ilyen szinten számolt velem, és egy gyümölcsöző barátsággal. - Ne szaladjunk előre ennyire Matty, mintha már a markodban lenne a pénz. Térjünk vissza arra, hogy milyen szerepet szánsz nekem. Zártörést, és ennyi?
- Ha minden a terv szerint halad, igen, ennyi. Ha nem, akkor viszont jó, ha van két kellően határozott és találékony vezető a csapatban. Aki nem pánikol be.
Ez fair volt, ha tényleg csak ennyi volt az egészben.
- Tíz százalék. És ebben nincs benne, ha a konyháról kell valami az akcióhoz. – jelentettem ki végül. Méltányos ár volt, kezdhettem volna jóval pofátlanabbul is az alkudozást, de nem akartam feleslegesen nyújtani ezt a látogatást, sem pedig extra köröket futni, mikor úgyis nagyjából egy ekkora részesedésnél lyukadtunk volna ki.
- Tíz, meg a költségek. - bólintott. – Kivéve, ha hoznál magaddal valakit, bár elvileg minden feladatra lesz emberem.
- Megnézném előbb az embereidet. – ha inkompetensnek ítéltem őket, még mindig kiszállhattam, vagy javasolhattam hozzáértőbb szakembereket, bár nem ismertem még a tervet, sem pedig azt, hogy Mattynek milyen tudásra van szüksége az enyémen kívül.
- Kérni is akartam. Szombaton lesz a kupaktanács. Kirkham boltja, a Gyűrű déli harmadában, napkeltekor.
- Napkelte? Kínozni akarsz engem, Varjú? – az élet nekem naplemente után kezdődött inkább, így szoktam meg, és ebben csak egy egészen kicsi szerepe volt annak, hogy éjtündér voltam.
- A Csalogány nem hajnalban dalol a legszebben? - kérdezett vissza mosolyogva. - Ez a legbiztonságosabb. Nem csak te utálod a hajnalt, a negyedben mindenki. Senki nem fog hallgatózni.
- Jól van. Gyere értem. – mert az azért mégsem járta, hogy csak úgy odagyalogoljak, ebben a cipőben. Meg egyébként is, nem ártott, ha látták mások, hogy engem nem ugráltathatott ugyanúgy, mint az embereit, akik neki dolgoztak. Én vele voltam hajlandó dolgozni.
- Szerzek hintót. - felelte, miközben felállt és magához vette a kalapját. - Nem is zavarnék tovább, a pribékjeid szerint elfoglalt vagy. Gyere, Annie.
- Azért a gyereket ne vidd el a bankrablásra. – szóltam még utána. - Ha nincs hova tenned, itt eljátszhat. Akkor szombaton. - intettem neki búcsút, majd hátradőltem és mélyet szívtam a cigarettámból. Végülis egyszer mindent ki kellett próbálni.


Ahogy ígérte, tényleg eljött értem egy hintóval még napfelkelte előtt. Úgy döntöttem, megtisztelem az alkalmat, tehát az elkészüléshez még korábban kellett volna kelnem, ami azt jelentette, hogy le sem feküdtem. Sötétkék fűzőt vettem fel, ami épp takarta a melleim, de nagyon látványos dekoltázst csinált, fölé fekete kabátot, aminek bár nem volt kivágása a szárnyamnak, de nem terveztem repülni. Mellé pedig fényes fekete anyagból készült nadrágot húztam, magassarkúval, ha már elértem, hogy gyalogolnom ne kelljen. Még két csillogó tejüveg fülbevalót is vettem, a metsző jégkék szemem pedig fekete tussal emeltem ki.
Elfogadtam, sőt el is vártam, hogy Kirkham játékboltjához érve Matty kisegítsen a hintóból, ahogyan egy hölgyet volt szokás, majd előre engedjen az ajtónál. A férfi, aki bizonyára Kirkham lehetett morgott emiatt a korai nyitás miatt, de amikor meglátott elakadt a szava. Elővettem a legszebb mosolyomat, amivel üdvözöltem, majd látványosan belekaroltam a Varjúba, miközben felmentünk az emeletre. Ott azután elfoglaltam az egyik fotelt, és keresztbe ültem rajta, feltéve a két lábam keresztbe a karfára. Az asztalra valaki odakészített némi süteményt – hogy pontosan mi volt nem tudtam megállapítani, valami tallér – de inkább nem vettem belőle.
- A lenti pasi szerintem egy hónapig gondolkozni fog, hogy mit csinálunk itt ketten hajnalok hajnalán. – jegyeztem meg szórakozottan. – Kíváncsi vagyok az embereidre. Meg a pontosságukra is.

 Tax the rich
 

-----------------:O:-----------------

Az ég tengere, mint kagylóhéj nyílik, s szitakötőszárnyon érkezik a hajnal. Hirtelen. Még látom, ahogy lángra lobbantja a horizontot; ködpára gyémántcseppjei szikráznak a vörös nüánszaiban.  Egy aprócska pillanat, mely az elsorvadt lelkem ellenére, de az emberek, tündérek s más egyebek közt eltöltött időnek köszönhetően, mégis csak csodásnak vélek. Aztán elvész, miként befordulok a sötét negyed utcájára. Léptem alatt repked fürge, táncos szél. Lobogó köd, mint megannyi szellemlény. Könnyű testük az út felett lengedez; létük csupa móka s játék. Korai még az idő, a negyed még csak pislogva ébredez, a sötétség átöleli méla csendjét. Korai, de én már órák óta ébren vártam, hogy a csillagok fénye halványuljon, az ég vásznán, s fehérlő hajam köpenyem alá rejtve, lépjek ki a homályba. Ha munkáról van szó, a kényelem a legutolsó, melyet az én fajtám figyelembe vesz. S már pediglen afféléről árulkodik a levél, melyet pár napja a boltocska ajtórésében “felejtettek”. Kurta, de minden benne volt, amellyel csak felkelthetik a figyelmem. Létemből fakadóan hajszolom a veszélyt, s a haszon is elfér házam táján. Jövedelmező biznisz a gyilkolás, s nem is az a fajta, mely egy hamar kimegy a divatból, ám a másodállásom, inkább viszi, mint hozza a pénzt. S hát vannak terveim. És nem feledkezhetek meg a feladójáról sem. Mondhatni akár elismerésnek is vehetném, az invitálást. Noha a legkevésbé sem vagyok rászorulva, a jószomszédi (v)iszonyt illik megtartani. Ezért folytatom utam a megkopott macskaköveken, s eleven lélekkel aligha találkozom, a holtaktól meg nem félek.  

Mire a kitört kirakatú játékbolthoz érek, köpenyem nyirkosan nehezedik vállamra. Szemöldököm felvonva pillantok körbe, akad e még valaki rajtam kívül, aki pont ebben az órában vágyik porcelánbabára. De úgy tűnik egyedül vagyok. A kiszűrődő fény azonban arra sarkall, hogy ne ácsingózzak tovább. Határozott mozdulattal nyúlok a kilincsért és lépek be. Kesztyűmet levéve pillantok körbe. A polcokról üres tekintetű, szép ruhás babák figyelik, ahogy beljebb és beljebb lépek. Egy némelyik még mosolyogni is próbál, de bár csak ne tenné. Nem kellenek a kölyköknek lidérc mese, elég, ha kapnak egy ilyen förmedvényt és garantált lesz a felnőtt kori ágyba vizelés.  Akad még itt tündérlányos hógömb, színes fejű bohóc, hintaló és cintányéros majom. Élőnek azonban még nyoma sincs, legalábbis addig míg az idióta majomnak megzörgetem a tányérját. - Jaj, ne nyúljon kérem semmihez! - terem elő a semmiből, vélhetően a hely tulajdonosa, mivel egy kicsit sem hasonlít arra, akit keresek, s nem is gondolom, hogy hobbijai közé tartozik a játékkatona gyűjtés.  Mert, hogy abból is akad egy hadseregre való. - Bocsánat - húzom ki magam, hisz valóban meglepett jelenléte. - Ott vannak hátul - int a fejével az irányba, miközben megállítja a billegő hangszert. ~ Vannak? ~ fordul meg fejemben, aztán megvonva vállam hajtom le fejemről a csuklyát, elvégre nem is igazán hittem, hogy egyedüli vendég leszek. Kimért lépteim alatt halkan reccsen a rozoga padló, s hangos, hátborzongató nevetéssel ugrik ki egy földön heverő dobozból, valami lidércnek gondolt valami. - Pixik rágják ki a lelked! - nem sokáig van ideje boldogan kacarászni, mivel egy jobb egyenest követően gyorsan hajt fejet mellettem. - Jaj! - kiált fel ismét a férfi, s sietős léptekkel veszi gondozásába, a elhajolt játékot. - Nincs semmi baj, aranyom... Barbár népség - fújtat sutyorogva. De elengedve a fülem mellett, lépek be a szobába. Ahol Crowlw és egy számomra ismeretlen nő tartózkodik. Mármint a neve ismeretlen, azonban a fajtája nem. Leheletnyi fintorra húzom ajkam, s egy halk morgás is elhagyja garatom meglátva. De ennél több időt nem szánok a nősténynek. - Mr. Crowle... - bólintok a férfi felé. - megkaptam az üzenetét. A legutóbbi sikeres üzletünk után, reménykedve hallgatom, hogy most miről is lenne szó - ülök le, mielőtt újra ráemelem páratlan tekintetem.  

Tax the rich

Első rablás

-----------------:O:-----------------

Igazi papíron érkezik Varjúláb utánozhatatlan szignója, amitől legalábbis akkora delíriumba zuhanok, mintha egy illatos nemeskisasszony rajongói levelét böngészném.
Először is vakmerő! Másodszor Kirkhamhoz alapból illene benéznem új micsodáért (főleg ha valamelyik fotelmélyedésben a legkirályabb bűnöző szemek hunyorognak rám)  - és már csak a koránkelés gyötrelmeit kell kihevernem. Előző nap egy korty szeszt sem csórtam senkitől, néhány hülye megjegyzéssel tértem nyugovóra, többen érdeklődtek az egészségi állapotom felől.
Egyedül Adam fülét rágtam, menjünk már sétálni ILYENKOR - és nem tudom kapott-e levelet, mert marha rejtélyes voltam, rébuszokban, tündér rímekben és kissé túlzó ovációban, mennyire szükségem van egy légtornászra ilyenkor.
Mert tényleg, olyan irtózatos álmos vagyok, ha nem a vállán telepednék meg - és fognám a felsőjét akármi van rajta, mint egy kantárt, össze-vissza cikkcakkban repülnék a boltig, mint aki még egy nemeskisasszony körömkoszát nyögi.
Adam nyakánál megtámaszkodom, meglátjuk mennyire morog érte, aztán kényelmesen fújkodom a korai koszos levegő tündőcimcáló cidrijét.

Hogy ezt betörték? Majdnem leájulok róla, amikor a megbeszélt helyre érkezünk, fel is pattanok, vállára állva és nyakam előre nyúlik úgy lesek elkerekedett kukkeremen, mennyire fosztották ki a boltom!
Egyszerű ruha van most rajtam flitterek nélkül, derekamon szoros zsinórral az apró orea mikrofon fityeg, ha megkérnének rá, hogy például tartsak beszédet és ilyenkor még nem működnének úgy a hangszálaim, ahogy este.
Piximértékben ordítva beszélek, de emberfülnek ez a normális, megszoktam.

Amikor belépünk, Kirkham szinte keresztet vet, de jobban érdekelnek a dolgai, gyorsan körbeszállok. Kiszúrok egy kalapot Daphnenak, magamnak hintalovat és játék tőrt, meg a majmot cintányérral. Az nem kell, csak a cucca, jól állna a kezemben. Amint Adam  lefoglalja megpróbálom kicibálni belőle, kár hogy odarögzítették. Fránya, fantáziátlan óriások!
- Mennyi a majom? Meg a kalap? Mindegy. Viszem, ha vége. Talán a lovat is, de a cintányért mindenképpen!
Nem akarok elkésni, tuti alkudozni kezdenék és késő délutánig licitálnék az összes kacatra, aztán Adam már rég faképnél hagyna. Nekem ma a felsőbb körökbe van belépésem, így dagadó mellkassal szállok be oda, ahonnan fény szűrődését látom.
Gondoltam rá, hogy valami szenzációs szöveggel kellene nyitni, de élőben Mr. Crowle nagyobb, mint képzeltem, ráadásul nincs egyedül.
A lidérc para tekintete szerintem most készül nyársra húzni, viszont én le sem tudom venni szemeim a Csalogány dekoltázsáról. Na megvan hol akarok meghalni! Vagy mibe zuhanni merő véletlenségből. Ki is szárad a szám, gyorsan csinálok egy hátraszaltót a levegőben, hátha felébreszt saját szárnycsapásaim huzata.
- Jó reggelt, köszönöm a meghívást! Hoztam egy plusz személyt, ő a testőröm, muszáj jönnie, de garantáltan a legparább légtornász egész Estranceban! Fogadják szeretettel az egyedi és utánozhatatlan belezőt, Mr. Moravát!
Annyira megszoktam, hogy fel kell konferálnom, hogy a menő én vagyok Nova, minden lyukba beleférek szövegem helyett ezzel álltam elő. Csodálatos. Azért meghajolok, még ha nem is fognak tapsolni.

Tax the rich

A banda

-----------------:O:-----------------

×Tax the rich ×

featuring: the boys

Kívülről senki nem mondta volna meg egy drogkonyháról, hogy drogkonyha, de épp ez volt a lényeg. Se cégére nem volt, se fedősztori, csak egy véletlenszerű gyárépület volt a semmi közepén. Hatalmas ajtókkal, mint a gyárakban általában. És minden sarkon nézelődő őrszemekkel. Nem óvatoskodtam, a főbejárat felé sétáltam a szokásos kalapban, mert egy ilyen találkozónak illett megadni a módját. De azért annyira nem voltam óvatlan, hogy egyedül sétáljak be, Annie most is ott lézengett mögöttem, megbámulva mindent, ami kicsit is érdekesnek látszott. Az egyik nézelődőnek észre kellett vennie.
Mire az ajtóig eljutottam kisebb tömeg gyűlt körém bizonytalan pillantású helyi munkásokból, de egyelőre csak az egyik, egy kissé bamba tekintetű hegyomlás volt elég bátor, hogy az utamba álljon. Buta és nagy. A legrosszabb párosítás - nekem.
- Időpont?
- Meglepetés. - feleltem rezzenéstelen arccal.
A butaképű férfi megrázta a fejét.
- Az nem jó. Nem szereti a meglepetéseket. Kérj időpontot!
Szerencsére egy másik, valamivel kisebb és biztosan okosabb közelebb merészkedett és megpróbálta odébb tolni az elsőt.
- Meg vagy veszve, David? Tudod ki ez?
A másik felé fordította a tekintetét. Valószínűleg teljesen összezavarta a kérdés.
- Callie azt mondta beengedhetem akinek van időpontja. A szállítókat kedden délelőtt, meg Marcust, csütörtök este...
- A Varjúnak nem hiszem, hogy kellene időpont!
- Varjú nincs a listán. Kislány sem.
Legalább egy valaki felismert, bár egyelőre nem tudtam, hogy ez jót vagy rosszat jelentett. Elnyomtam egy sóhajt és a zsebembe nyúlva elővettem egy aranyérmét és a férfi felé nyújtottam.
- Itt a meghívóm.
Az érme csillogása szinte megbabonázta a bamba pribéket, a tekintete kitágult, mint a macskakölyköknek a gyertyafényben és egy pillanatra a száját is elfelejtette rendesen becsukni.
- Nézd, David, ez igazi arany! Nem is láttál még aranyat lefogadom. Tudod mennyi sört lehet ebből venni? - csapott le rá azonnal a másik.
- Ötöt?
- Neeeem, annál sokkal többet, sőt, még levest is! Menj, vegyél magadnak valamit.
Társa bénultságát kihasználva az okosabb egy vállapogatással útjára engedte és kinyitotta az ajtót, beljebb invitálva.
- Bocsásson meg neki, uram. Ostoba mint a kő, egy kisgyerek szintjén van, de erős, és megbízható mint látja az meg igazi kincs. Az irodába?
- Ha a Csalogány ott van, akkor igen. - feleltem, követve a láthatóan tájékozottabb leskelődőt. Úgy tűnt gyermeteg de erős beosztottakat tartani valami vezetői hóbort volt.
Egy rövid folyosó után az út azonnal beletorkollott a "főzdébe". Üstök, rézhordók, csövek, lepárlók, amit csak el lehetett képzelni egy ilyesfajta helyen, mindegyikben kifejezetten visszataszító szagú dolgokkal. Némelyik még buborékolt is. Inkább követtem a pribéket egy vaslépcsőn egy rámpára, ami az egész fölé nyúlt, mielőtt Annie alulmaradt volna a kíváncsiságával szemben és közelebbről meg akarja nézni a boszorkányüstöket.
A rámpa viszont nem illett az egészhez. A csavart kovácsoltvas korlát, ami körbevette jobban hasonlított a pöffeszkedő északiak erkélyeihez, mint egy drogtanyához. A vasajtó már kevésbé, de annak is díszes rézkerete volt, gyanítom utólag feltéve. A Csalogány úgy tűnt nem bírta nem csinosítani a fészkét.
Kísérőnk bekopogott és előre ment, az ajtó résén átengedve egy foszlányt a benti zenéből. Hegedűszó volt, az alig hallható sercegésből ítélve egy gramofonból. Alig egy perc volt, utána a pribék távozott, én pedig besétáltam Calliope Evenstar irodájába.
A Csalogány úgy nézett ki, mint a prosti, akire a világon senkinek nem lenne pénze. Sokan elaléltak a szépségtől, tőle pedig egyenesen ölre mentek, de nekem más tapasztalataim voltak. A szépség veszélyes volt, elfedett más, kegyetlenebb dolgokat és megmásította a valóságot. De nézni azért nem volt káros.
Callie láthatóan kényelmes napra számított, a feltett lábából és az ölében heverő könyvből ítélve, amit a megjelenésem rövid úton vízbefojtott.
- Matty drágám, Rob mondta milyen nehézségekbe ütköztél az ajtóban. Legközelebb ideszólhatnál.
Levettem a kalapom és biccentettem.
- Szólnék, de akkor el kellene hintenem, hogy mit akarok. Azt meg jobb személyesen, Lady Evenstar.
Callie felnevetett, bár az ő hangján ez is trillázásnak hangzott.
- Lady... hát attól azért elég messze állok, de remek humorod van. Foglalj helyet, aztán add elő mit szeretnél. A szállítmány a jövőhétre esedékes.
Leültem az íróasztallal szemközti székbe. Annie kíváncsi tekintettel lépkedett közelebb a gramofonhoz, de nem nyúlt hozzá, csak karnyújtásnyi távolságról nézte, ahogy a bakelitlemez forog a tű alatt.
- Nem is ezért jöttem. Arra gondoltam keresek egy kis pénzt, és kíváncsi voltam érdekel-e.
Calliope hosszan bámult vissza, kereste az arcomon az árulkodó jeleket. Pedig őszinte voltam, kivételesen.
- Mi a csapda?
Elmosolyodtam.
- Óvatos mint mindig. Azt tervezem, hogy kifosztom a központi bankot.
Callie levegője megakadt, jégkék szemei közepén kitágultak az éjfekete pupillák és láthatóan latolgatnia kellett hogy komolyan beszélek-e. De mivel akármennyit bámultuk egymást egyikünk sem vigyorgott a tréfán, jöttek a praktikusabb kérdések.
- És ehhez mi köze az én konyhámnak? Altató kéne?
- Is. - bólintottam. - De szükségem lenne egy zártörőre. Csak mivel még senki nem járt a Sötét Negyedből a páncélteremben, senki nem tudja milyen zárat kellene feltörni, szóval olyanra van szükségem, akinek ez nem számít.
Callie elég komolynak érezte a témát, hogy levegye a szembökő tűsarkúját az asztalról, aztán felnyitott egy ezüst - vagy legalább is annak tűnő - tárcát és kivett belőle egy sodort cigarettát. Aztán felém tolta a tárcát, ami ismerve a foglalkozását nem volt a legbíztatóbb gesztus.
- Nincs benne semmi, csak aminek látszik. - tette hozzá szinte azonnal. - Ne kerülgesd a forró kását, tudod, hogy nem szeretem. Egy éjtündért akarsz, hogy mágiával szerezze meg ami a széfekben van.
Valamiért sosem kaptam még rajta a Csalogány, hogy hazudott volna, így elvettem egy cigarettát és a zsebemből előtúrt gyufával rágyújtottam. Tiszta szerencse volt, hogy mire a korom belőle megölte a tüdőmet, én már rég halott voltam.
- Pontosan. - feleltem kifújva a füstöt. - És remélem, hogy az említett éjtündér elég jónak értékeli a közös munkát, hogy társuljon velem bizonyos... hosszabb távú befektetésekben.
- Ó, valóban? Ne szaladjunk előre ennyire Matty, mintha már a markodban lenne a pénz. Térjünk vissza arra, hogy milyen szerepet szánsz nekem. Zártörést, és ennyi?
- Ha minden a terv szerint halad, igen, ennyi. Ha nem, akkor viszont jó, ha van két kellően határozott és találékony vezető a csapatban. Aki nem pánikol be.
Callie fejében kattogtak a fogaskerekek, de lassan elfogyott a fogás, amit az ajánlaton találhatott. Nyilván vakmerő volt, kissé pofátlan alsóvárosi söpredékekhez képest, de csak őszinte őrület volt, felesleges belső buktatók nélkül.
- Tíz százalék. És ebben nincs benne, ha a konyháról kell valami az akcióhoz.
- Tíz, meg a költségek. - bólintottam. Meglepően olcsón adta azt a jó bőrét, többre számítottam. - Kivéve ha hoznál magaddal valakit, bár elvileg minden feladatra lesz emberem.
- Megnézném előbb az embereidet.
- Kérni is akartam. Szombaton lesz a kupaktanács. Kirkham boltja, a Gyűrű déli harmadában, napkeltekor.
Callie mesterkélten tökéletes arca hirtelen elfancsalodott.
- Napkelte? Kínozni akarsz engem, Varjú?
- A Csalogány nem hajnalban dalol a legszebben? - kérdeztem vissza mosolyogva. - Ez a legbiztonságosabb. Nem csak te utálod a hajnalt, a negyedben mindenki. Senki nem fog hallgatózni.
- Jól van. Gyere értem.
- Szerzek hintót. - feleltem, miközben felálltam és magamhoz vettem a kalapom. - Nem is zavarnék tovább, a pribékjeid szerint elfoglalt vagy. Gyere, Annie.
- Azért a gyereket ne vidd el a bankrablásra. Ha nincs hova tenned, itt eljátszhat. Akkor szombaton.


Hintót szerezni nem volt egyszerű, főleg ilyen korai időpontra, de volt egy jól működő láncolatom. Én ismertem valakit, aki ismert valakit, akinek az öccse ismert másvalakit, végül pedig lett egy hintóm két vasderes lóval, ami pirkadat előtt begördült Callie konyhája elé. Nem aprózta el a megjelenését, de mindannyian úgy vívtuk ki a kívánt hatást, ahogy tudtuk. Én madárfejes bottal jártam, ő mellkiemelő fűzőben. A funkciójuk ugyanaz volt.
Amennyire tiltakozott a 'lady' megnevezés ellen, annyira türelmesen várta meg, hogy megkerüljem a hintót és lesegítsem, mint egy északi nemesasszonyt. De a látszatot meg kellett adni. Nemsokára úgy is az olyanok lesznek Estrance urai és úrnői, mint ő. Meg én, ha szerencsém van.
Kirkham félig aludt, ahogy benyitottunk az ajtón, de Callie látványára sikerült annyira felébrednie, hogy lefagyhasson.
- Reggelt, Clyde. Ha esetleg érkezne még valaki, felküldenéd a hátsó szobába? - emeltem meg a játékárus felé a kalapom egy röpke pillanatra, mielőtt a Csalogány polgárpukkasztásként belém karolt. És mie felértünk sem unta meg a cukkolásom. Nem tudom, hogy az szórakoztatta, hogy mindenki egy dugni való nőnek nézte, ezzel alábecsülve, vagy annyira lenézett engem, hogy a helyzet abszurditása szórakoztatta. Nem mintha bármilyen tisztes prostinak lehetett volna annyit fizetni, hogy egy hozzám hasonló elcseszett hibridet bevállaljon, a hasonsorú társaimat kivéve, Callie pedig azóta nem dolgozott ilyen körökben, hogy az eszemet tudtam, csak sztorikat hallottam.
- Ha az embereim megérkeznek, Kirkhamnek még több gondolkodni valója akad. - mosolyodtam el. Végülis milyen orgia lett volna egy hibrid és egy éjtündér között, ha nem csatlakozik hozzá egy pixi, lidérc, faun és talán egy beugró? Unalmas. Az lett volna.
Az első érkező történetesen a lidérc volt, úgy suhanva be az ajtón, mint a pestis. Fenyegetően, fehéren és egyetlen hang nélkül.
- Reggelt, Mr. Morceran. Ha nem bánja, megvárnám, amíg minden meghívott megérkezik, mielőtt belefognék az ismertetőbe. Addig foglaljon helyett.
Szerencsére az idő hajnalban gyorsabban telt, mint máskor, így alig volt időnk elpilledni, mielőtt az ajtó újra kinyílt, ezúttal valamivel extravagánsabb vendégeket engedve be.
- Tudja, Mr. Prismblossom, az ilyen találkozók általában csendben szoktak lezajlani. - mondtam megdörgölve az orrnyergem az apró pixi műsorszáma után. Sok néven emlegették a negyedben, köztük "körömpiszok", "az a kis fasz", de a kedvencem, a "rohadék aki a szemed is kilopja és észre sem veszed" voltak a leggyakoribbak. A vele érkező, sötét szemű férfi csak a bónusz volt. - Remek, Mr. Morava is csatlakozott. Még egy valakit várunk, utána elmondom, miért vannak itt.
- Nem kell, Matt. Egyvalaki is itt van. - lépett be mögöttük az utolsó érkező, lehajtva a fejét, hogy a szarva ne akadjon be a fejfába, aztán sietősen be is csukta az ajtót. Kyros a legtipikusabb faun volt ránézésre, akit valaha láttam. Nem csak magas volt, de széles is, a ruhája pedig arra készült, hogy ne szakadjon el a kocsmai verekedések alatt.
- Nagyszerű. - eltoltam magam a faltól, aminek eddig támaszkodtam és a középen álló asztalhoz bicegtem. - Mielőtt elkezdem, le kell szögeznem, hogy ami ebben a szobában elhangzik, az itt is marad. És ne akarják megtudni milyen az, ha ezt az egyszerű szabályt nem tartják be. Szóval aki bizonytalan, jobb, ha most kisétál.
A hatás kedvéért vártam néhány másodpercet, bár nem számítottam rá, hogy bárki visszakozott volna. Callie pontosan tudta, miről fogok beszélni, a lidérc profi volt, ahogy a Légtornász is. Körömpiszok pedig valószínűleg jobban érdeklődött, mint hogy ki akarjon maradni belőle. Kyros pedig ötven éve élt a Negyedben, tudta, mi szolgálta az érdekeit.
A kabátomba nyúltam és előhúztam egy összehajtogatott papírt, aztán kiterítettem az asztalon.
- Ez itt az Észak-Estrance-i Központi Bank alaprajza. És ha minden jelenlévő teszi a dolgát, ki fogjuk rabolni. Az utolsó érméig.

× Tax the rich ×

Callie and the boyz

Elvigyorodtam Matty válaszára, de inkább már nem kommentáltam. Valószínűleg Kirkham-nek annyi esze még volt, hogy ha sok különféle nép érkezik a boltjába, akkor előbb gondoljon titkos összeesküvésre, mint bármi másra, biztosan sejtette – ha nem is tudta talán pontosan – hogy Matty mivel kereste a kenyerét. Vagy inkább azt, hogy nem tisztességes gyári munkás volt, annál jobb ruhákban járt.
Elsőnek egy lidérc érkezett, aki amikor rám nézett hát… maradjunk annyiban, hogy kevesen szoktak rám fintorogni, amitől rögtön fel is szaladt a szemöldököm. Nem volt ismerős az arca, pedig a szemkötő elég jellegzetes volt, valószínűleg rémlett volna, hogyha találkoztam volna már vele. Így adta magát a kérdés, hogy a tündérekkel volt baja, a nőkkel, vagy ő viszont tudta rólam mivel foglalkozom, és a drogdílereket nem szerette. Bármelyik elképzelhető volt, de a szavaik alapján Matty már dolgozott vele, jelenleg ennyi volt a lényeg.
A következő érkezők viszont már ismerősebbek voltak, legalábbis látásból. Jártam én is a cirkuszba, az előadók közül többen az én árumra verték el a gázsijukat, így hát csak természetes volt, hogy legalább egyszer beültem egy előadásra. Pixiből ráadásul kevés volt ahhoz a Sötét Negyedben, hogy ne tűnjön fel ha egyikük hosszabb távon is maradni tervezett. A szépfiút arcról először nem ismertem fel, de a konferálásból már igen, a cirkusz légtornásza jól jöhetett még egy olyan műveletnél, amit a Varjú tervezett. Nem köszöntöttem senkit külön, ez nem az én bulim volt, inkább csak figyeltem egyelőre.
Utoljára pedig egy faun nyitotta ki az ajtót. Azt hinnék, hogy a tündérek összetartottak idelent a város segglyukában, de ez egyáltalán nem volt így. Itt már nem különböztünk a helyi szerencsétlenektől, csak egyének léteztek és bandák, mindenki úgy boldogult, ahogy tudott. Értem sem jött soha tündér megmentő, aki csak a közös gyökerek miatt akart volna kivinni innen, és már nem is volt rá szükségem, hogy jöjjön. Viszont én sem voltam senki megmentője.
Az illusztris társaságon végignézve már kezdett körvonalazódni, mi lehetett Matty terve. A képességeinkre épített, kellett az illúzionista, a széftörő, valaki aki el tudott szállítani bármit, mert egy érintéssel pehelykönnyűvé varázsolt kétszáz kiló aranyat is, az akrobata könnyen bejut bárhova, a lidért, aki elvágja a torkokat… Minden szerepre volt valaki.
Amikor a Varjú kiterítette a térképet, egy lendületes láblendítéssel, vagyis inkább tűsarkúlendítéssel felálltam, és kopogva sétáltam az asztalhoz, hogy lássam azt a bizonyos alaprajzot.
- Alaposan felkészültél Matty drágám, inkább meg sem kérdezem ezt hol szerezted. És tekintve az összegyűlt díszes társaságot, gondolom van egy egészen pontos terved is, hogy ezt hogyan akarod kivitelezni. – hogy talán nem kellett volna így szólítanom a többiek előtt, az bár megfordult a fejemben, miután kimondtam, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel, nem baj ha látják, hogy én nem voltam a Varjú alárendeltje, csak az üzletfele.

 Tax the rich
 

-----------------:O:-----------------

Szeretem, ha kielégítenek. Ez azonban várat magára, még ha nem is oly sokat. Addig is míg pilleszárnyon nem érkezik a rettenet, némasággal tűröm a súlyos csendet, melyben egyetlen lélek rezdítő hang zakatol; a falon függő antikolt kakukkos óra. Akár gondolataim monoton kattogása, billen a mutató vonalról vonalra. Egy gránát kisebb becsapódással érkezik a földbe, mint ahogy a pixi reppen be az ajtón. Ha vérem nem lenne oly, hideg, mint fagyos folyók vize, minden bizonnyal az arcomba csapnék. De legalább a gardedámja csendben érkezik és nincsennek röppentyűi.  - Azt én is szeretném tudni...- motyogom az orrom alatt, s inkább a padló sűrű erezetére süllyesztem a pillantásom. Bár ez éppen úgy szólhat, a személyüknek, mint magának az oknak, amiért ilyen szép számban összegyűltünk.  Dehogy, még ennél is frusztráltabb legyek, az újabb jövevény sem hoz magával megkönnyebbülést, csak lószagot. Ennek ellenére el kell ismernem, mindegyikőjüknek megvan a maga képessége, mely bármiről is legyen szó, hasznos lehet. S a berkeinkben kevesen állítanák azt, hogy Crowle, ne tudná, mit miért tesz.  

Érdeklődve figyelem, amint az asztalhoz biceg s a kezében lévő tekercset, akár az abroszt a szekreterre simítja. Csak akkor emelkedem fel a székről, mikor kiböki, mit is láthatunk rajta. - Az a legnyüzsgőbb hely a városban, a liget mellett, ahol lézengenek a nemesek, az unatkozó tündérek és a rendfenntartó erők - kezem a hátam mögött összefonva állapodok meg a szebb napokat is megélt bútordarab felett. - A város szíve... az elképzelés is vakmerő, s ha nem sikerül, itt mindenki a fejét veszti. S pont ezért a fogamra való - akad még néhány kihívás az életemben, de korán sem ekkorák. És ha sikerül... - Bár én azért kíváncsi lennék a részletekre, de előtte arra tudjuk-e pontosan, miért is visszük vásárra a bőrünk? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, s most nem is az érdekel, hogy mennyit őrizget a gyomrában a monumentális épület, hanem hogy mi mit látunk belőle. A felvázolt terv után, pedig felteszem további kérdéseim. Ha lesznek.  

Tax the rich

Első rablás

-----------------:O:-----------------

Adam vállán csak nevetgélek, mert mindketten jobban járunk, ha kicsikét bent tartom a mondanivalóm. Sokan vádoltak már vele, hogy ilyesmire képtelen vagyok, de egyenek vasmacskát!
Ha már érdemeket kell pipálgatni, Adam legalább beszólt Kirkhamnak, nem volt most affinitásom vele szájalni, hiszen hatásos és időzített belépőre volt szükségem, nem mellesleg a légtornászt is el kellett adnom valahogy.

Hangosan, ahogyan Varjúláb, o-ó Mr. Cowle is felhívta rá a figyelmem, de csak épp annyira jövök zavarba, ami egy 21 centis pixitől még nem pofátlanság. A legtöbben nem nagyon figyelik mennyire széles a mosolyom, de ha látványt akarok nem szabad visszafognom a mimikát.
- Köszönöm, elnézést, tudok nagyon halkan is beszélni, mint egy pixi
Vigyorgom normális hangerő mellett, Adam vállára visszatelepedve, lazán, szinte nemtörődöm, keresztbe vetett lábbal. Biztatóan ütögetem a fülcimpáját.
- Nyugi, nagyon meg fogja érni neked! Légy hálás, a cirkuszon kívül is sztárollak, öregem!
Valószínűleg úgy van jól, ha ezt csak ő hallja, közel vagyok a füléhez és nem nagyon erőltetem meg hangszálaimat. Az is eszembe jut milyen irdatlan korán van.

Biccentek az érkező böhöm nagy faunnak, érdekel a szarva mennyit érhet, de csak becslés szintjén, egyébként udvariasan köszöntöm és közelebb reppenek a bank térképéhez. Sűrű szárnycsapásokkal billegek felette, tuti jobban látom, mint bárki más, aki csak hajolgat, az se nagyon érdekel hányan veszik körül, gondolom nem a legnagyobb forgalomban megyünk. Adam alakot vált, én meg belemászom bármibe, ha baj van, az aranytallérok máris lelki szemeim előtt strihelnek.
A lidérc uraság ismerős, ő is mindig ott van az egész szemével, ahol a fontos dolgok történnek. Izgatottan közelebb szállok, persze csak olyan távol, ha felém lendítené valamijét, ki tudjam kerülni, akkor is ha véletlenségből a csalogány akármilyében találom magam.
- A fogadra nagyon sok pixi különlegességet ajánlhatok, például hajszálat fogselyem helyett, kijön minden lepedék! Egyébként gondolom a pénz miatt Mr. Morceran, nem igaz?
Pislantok Matty felé, ahogy Evenstar hívja nagyon tetszik, bár nem engednék meg magamnak ekkora személyeskedést egyelőre.
- Gondolom éjjel csapunk le és egy zseniális elme tervét követjük majd.
Félig seggnyalás, másrészt én tényleg elismerem, hogy a Varjú baromi okos fickó, nem lennék most itt, ha Debella Stella, vagy Tyúkszemes Fred hívnak ide a helyi csehóból.

Az első rablás

-----------------:O:-----------------

×Tax the rich ×

featuring: the boys

Az alaprajz és a hozzá fűzött félmondat pont azt a reakciót váltotta ki mindenkiből, amire számítottam. Persze a kétkedés jogos volt. Mindenki tudta, hogy milyen elképzelhetetlen vagyont őriznek a bankban. Ha könnyű lett volna ellopni, valaki már régen megtette volna. Ha lehetséges volt, akkor viszont csak a bátrakra várt.
- Meg vannak a forrásaim. - feleltem Callie fel nem tett kérdésére egy meg nem adott válasszal. - Ahogy a tervem is, különben nem gyűlt volna ide ez a díszes társaság. De haladjunk praktikusan visszafelé.- pillantottam itt Rydel Morceran egyetlen szemébe. Persze senki nem szerette belekeverni magát bármibe ingyen, így a kérdés teljesen jogos volt. - Öt százalék, mindannyiuknak fejenként. Csak egy kis gyors fejszámolás, ha potom ötvenezer aranyat őrizget a bank, ami alig tíz nemesi birtok ára a felszereltség nélkül, az fejenkét kétezer és ötszáz arany. És én többre számítok. Sokkal többre.
Callie tíz százalékát is leszámítva ez a zsákmány hetven százalékát jelentette nekem, mint értelmi szerzőnek. Ami pofátlan alku volt, de egyfelől terveim voltak azzal a pénzzel, másfelől nem számítottam rá, hogy ezúttal megúszom a kofárkodást.
Mivel nem voltam a saját sorsom elrontója - arra volt más -, megvártam minden vitát, egyezkedést és felháborodást, amit az ár kiváltott, és csak utána folytattam a terv elmagyarázását, miután mindenki megelégedett a saját részesedésével.
- Ahogy többen is megemlítették, nem egy parki sétára készülünk. Mr. Morcerannak igaza van, a bank egy sűrűn látogatott és ezért szorosan őrzött park mellett van, és a legkisebb jelre darazsakként repülnek a rendfenntartók. Ezen kívül a banknak egyetlen bejárata és így kijárata van, ami a teljes üzletfeleket fogadó csarnokon átvezet, mielőtt valaki eljuthatna a páncélszekrényekhez. Szóval haladjunk sorban.
Megint belenyúltam a zsebembe és elővettem egy fényképet. Jól exponált volt, éles, mint a nemesek családi fotói - hiszen az volt. Egy fiatal, sötét bőrű nő volt rajta, drága ruhákban, annyi ékszerrel, ami az egész Negyedet megetetné egy hónapig.
- Valerie Coleman, William Coleman tanácsos lánya. Átlag északi picsa, akinek van egy nagyon paranoid apja, aki a családi széfjében tartja a tanácsosi pecsétgyűrűjét. Két hét múlva, szombaton, pontban három órakor be fog sétálni a bankba és az apja kérésére saját maga akarja kivenni a gyűrűt. Ez lesz Lady Evenstar, némi segítséggel Mr. Prismblossomtól. Már ha meg tudja oldani. - néztem itt a pixire. Fogalmam sem volt meddig terjedt a mágiája, ezért igyekeztem a minimumra fogni a használatát, de ez a lépés szükséges volt. Ezért volt itt. - Mr. Morava elkíséri a Csalogányt, egyrészt biztosításnak, másrészt mert szerepe lesz a következő lépésekben. Három óra tíz perckor a ligetben felrobban egy bomba, a bank biztonsági rendszerei bekapcsolnak, a széf és az ügyféltér közötti kapuk lezárnak. Mr. Morava elintézi a banki alkalmazottakat, akik odaát rekedtek önökkel, Lady Evenstar elintézi a széfeket, aztán van fél órájuk a lehető legtöbb pénzt ide halmozi, pont egy díszes ablak alá. - mutattam rá a tervrajz egy pontjára. - Három óra negyvenkor egy léghajó fog érkezni az ablak elé, aztán egy kis rongálás után Kyros bevetődik rajta egy hálóval együtt. - néztem itt a faunra, aki eddig csak nagyon fenyegetően nézte a papírt. - Itt három percük lesz a hálóba pakolni minden megszerzett zsák aranyat, hogy aztán Kyros pehelykönnyűvé tehesse és felhúzhassuk a léghajóba. Három óra negyvenöt perckor a bank rendszere kinyit, a páncéltermeket pedig elözönlik a lidérc végrehajtók. Addigra legjobb esetben egyikünk sincs már ott.
Kyros félredöntötte a fejét és összefonta a karjait a mellkasa előtt.
- Honnan lesz ez a rejtélyes léghajó, Matt?
- Örülök a kérdésnek. Miközben a hamis Valerie Coleman bankot látogat, én, Mr. Morceran és te meglátogatjuk az éppen aznapra tervezett léghajóparádét és meggyőzzük az egyik semleges küllemű hajó tulajdonosát, hogy jobb célt fog szolgálni a hajó a mi kezünkben. Ugyanez a léghajóparádé jelenti majd a menekülőutunkat is, ezért jól kell hajót választanunk. Egyéb kérdés?

× Tax the rich ×

Callie and the boyz

Mindenki a térkép köré sereglett, és persze mindenkinek megvolt a maga hozzáfűznivalója, hogy ez miért is nagyon veszélyes vállalkozás. Még én is úgy gondoltam, hogy Matty most túl nagy fába vágta a fejszéjét, és bár a jutalom is nagy volt, de a kockázat is, ám valamiért a férfi – már ahogy hírlett róla és amennyit én láttam belőle eddig – sosem elégedett meg a kevéssel, és nem létezett olyan, ami már elég volt. De talán a város ezen részének pont egy hozzá hasonlóra volt szüksége.
Nem szálltam be az alkudozásba, mert mi már megtárgyaltuk négyszemközt az én tíz százalékomat, de biztos voltam benne, hogy a többiek nem fognak öttel megelégedni, ezt a Varjú is bele kellett kalkulálja. Mondhatni része volt ennek a biznisznek.
A terv viszont részletes volt és jól átgondolt. Percre pontosan be volt osztva mire mennyi időnk volt, hogyha minden jól ment, de olyan még soha nem volt, hogy minden a terv szerint haladjon.
- Tehát ha jól értem, Mr. Prismblossom dolga, hogy úgy nézzek ki, mint ez a nemeskisasszony. Ha nem ismerik ők a bankban és nem futok ismerősbe, akkor el fogom tudni játszani. – végülis mennyire lehetett nehéz eladni, hogy egy északi picsa vagyok, ahogy Matty fogalmazott? Kényeskedni kell, hisztizni esetleg egy kicsit, még egy kisgyerek is meg tudta volna csinálni. Kérdés, hogy a pixi illúziója volt-e annyira erős, hogy tökéletes képmást csináljon belőlem, de hát ezért hívták ide, bizonyára meg tudta csinálni.
– Tegyük fel, hogy bejutunk és Mr. Morava el tudja intézni az őröket a lezárás után. Gyanítom, ha zárva van a terem, ahol a széfek vannak és a pénz, utána azt is nekem kell kinyitni, hogy utána eljussunk az ablakig. Már csak az a problémám, Matty, hogy ha vége az akciónak és felmérik a helyszínt, pontosan tudni fogják, hogy hogyan csináltuk. Annyira a tündérképességekre építesz, hogy azonnal tudni fogják, hogy egy faunt, egy éjtündért és egy pixit kell keresniük. Az idő túl kevés ahhoz, hogy eltűntessem a nyomainkat.
A Sötét negyedben élt minden féle nép, de nem gondoltam, hogy a hármunk fajtájából annyira sokan lennének idelent. Nova Prismblossom sokaknak volt a bögyében a stílusa miatt, engem akkor is feldobtak volna, ha nem én csináltam volna, azok, akiknek a konyhámra fájt a foga. Kyros nem tudom mennyire volt ismert, vagy feltűnő jelenség, nekem eddig még nem volt dolgom vele, de egy faun sem éppen a beolvadási képességeiről volt híres. Igazából nem is attól tartottam, hogy a rablást ne tudnánk kivitelezni, hanem az utána következő megtorlástól. Rács mögött leszünk, mire el tudnánk költeni a pénzt. És volt még egy gondom.
– Egy léghajó ráadásul elég feltűnő, ha csak úgy odalebeg a bank ablakához, hogy akarod kivitelezni, hogy ne lőjék le menet közben?

 Tax the rich
 

-----------------:O:-----------------

Az ok, amiért összegyűltünk ezen a becses napon hamarosan napvilágot lát. Részleteit, azonban még köd fedi, akár Lidércfölde komor szikláit, s igaz, ami igaz felcsillant a szemem a kihívás hallatán, ám ha a többieknek mindegy is, miért viszik vásárra a bőrüket, én azért nem vagyok ennyire megalkuvó. Mellesleg, ha nem tetszik az ajánlat, anélkül mondhatok nemet, hogy a kivitelezés többi pontjára fény derülne. Mondhatni biztonságban távozhatok. A pixiszárnyak keltett örvény elhaló érintése simítja arcom, de csak akkor emelem egy szem szemem a kis fickóra mikor bizton veszem, hogy engem fixíroz, s nekem intézi szavaid. A feje búbjától lábujja hegyéig mérem végig, az innen törékenynek tűnő testet. - Honnan veszed, hogy éppen nem a te fajtád csontjaival piszkálom a fogam vacsora után? Épp fogyóban van a készletem  - koccantom össze fogaim, hogy maga is megbizonyosodjon szikrákat vet fehérségén a szoba fénye.- Elmés vagy, nagyon elmés - ingatom meg fejem szinte észrevétlenül. - Ezek szerint neked mindegy, hogy egy arany ezeregy üti a markod? - vonom fel szemöldököm.  

Szép lassan percre pontosan kapunk betekintést a tervbe, s a figurák is a helyükre kerülnek a táblán. De számomra is maradtak nyitott kérdések, miként az éjtündér madárkának. Jól vág az esze, el kell ismernem, noha ezt hangosan sohasem adnám a tudtára. - Ez eddig tökéletesen hangzik. De mi a garancia arra, hogy tíz perc alatt eljutnak a széfig? Bárki feltartóztathatja őket, késnek és még sorolhatom. Nincs is ezzel semmi gond, hisz a triumvirátusunk fogja magát és haza ballag, de hogy fogunk erről értesülni mi? És mi a garancia, hogy Mr. Moravát, beengedik Miss. Evenstarral? - vonom fel kérdőn enyhén szemöldököm. - S ha már itt tartunk az eredeti Valerie addig teázgat valahol? - feltételezem nem, azonban számomra ez azt sejteti, bőven akad dolgunk még előtte, noha elnézve a díszes társaságot elég gyér számban gyűltünk össze ahhoz, hogy ezt egyszerre kivitelezni tudjuk. Hisz kell valaki, aki robbantson is, a megfelelő időben történjen meg a csere. - S ha azonnal még le se puffantanak minket, mert esetleg akad valaki a hajón, akinek az élete azért jelent valamit. Követni biztos fognak minket, ha csak pixi barátunk, nem tudja láthatatlanná tenni a hajót.  

Tax the rich

Első rablás

-----------------:O:-----------------

Mondtam már, hogy a lidérceket túlértékelik? Nem olyan egyszerű elkapni egy pixit! Rá is vigyorgom Rydel nagyúrra, elég gúnyosan, mégis lehet ezt nyugodtan tenyérbemászóként értelmezni.
- Onnan Mr. Morceran, hogy a pixi csontok gyakran cigányútra tévednek. Még meg talál egyszer fúlni, ha ilyeneket mond. Igazán kár lenne érte. A pénz nekem sem mindegy, kicsinek tűnök, de ettől még sajnos nem vásárolok kevesebbért.
Fogadjunk nem fogják eladni nekem csak a cintányért, majom nélkül.

A jelenlévők nem látják, hogy kigúvadnak szemeim, mert nagyon kéne figyelniük a fejem, hogy rendesen lássák, de most Cowle van rivaldafényben. Szó se róla megérdemli ezért az elmebeteg ötletért. Ennyiből már vehetnék magamnak szobát, ahová beférne mindenem!
Nem rágom a kefét sokáig, mennyit tudnék még kibulizni magamnak, bár meg kell próbálni, ha csak egy mód van rá. Szapora szárnycsapásokkal röppenek a fotó fölé, aztán magabiztosan kihúzom magam.
- Hogyne tudnám! Nem holmi szakadt mutatványos vagyok! Csupán közel kell tartózkodnom Lady Evenstar önmagához, és fontos, hogy ne lötyögjek. Egy-két hátrafelé bukfenc és egy-egy pillanatra megtörhet a varázs, de úgy gondolom nem engedhetünk meg magunknak egy másodperc képszakadást sem.
Futó pillantást vetek a kisasszony kebleire - és remélem, ha odakerülök képes leszek majd koncentrálni, valamint senkinek sem tűnik fel, hogy a (nekik) apró dudor a lábam közében biztosan megnő majd. De én bátran fogom állítani, hogy mindig is ekkora volt nyugalmi állapotban. Valószínűleg nem lesz akkor mázlim, hogy másnak is eszébe jusson mellkendőnek használni. Csak simán a kisasszony melltartó pánjával lerögzítem magam a vállán, vagy ilyesmi köztes megoldás lesz. Sóhajtok, bele kell repülni részegen, nincs mese.
Tovább bólogatok Varjúláb zsenialitásán, aztán megunom az egyhelyben röpdösést és lerakom magam a kép széléhez, amíg még a csücske nem szúrja semmimet.
Evenstar kisasszony is elég okos teremtés, nekem kellene vagy tíz perc, mire fel tudnék tenni bármilyen kérdést, de a hiányosságaim remekül palástolom. Fel is állok - ettől bizonyára rendkívül nyughatatlan pixinek tűnök, de mégis egy bankrablás részleteiről beszélünk a nanohangyák ott zizegnek az én gatyámban is. Jól hallhatóan torkot köszörülök és érkeznek saját gondolataim.
- Kelleni fog alibi! A miénket Adammel el tudja intézni az igazgató, azt mondja fellépésünk van- és tudják milyen az emberi memória, biztos lesznek, akik emlékeznek rá, hogy konkrétan ott voltunk aznap este a cirkuszban, sőt még arra is, mit adtunk elő. Csupán az öt százalékon felül ki kell ám fizetni a főnökünk is, meg egy pár aranyat adni azért a nézőknek, akik látnak minket aznap este. Plusz ezért a remek ötletért nekem igazán felszámolhatunk hat százalékot, nemdebár?

Láthatatlanná, egy egész hajót? Mire lenne elég hat százalék, ha képes lennék ilyesmire?
- Nem hiszem, hogy lesz más is a hajón, de azért egy léghajó elég nagy, viszont tegyük fel, képes vagyok azt az illúziót kelteni, hogy láthatatlan, az az igazság, csak rövid ideig. Amíg áll. Aztán a levegőben már úgyis beleveszne a többi közé. Hét százalékért vállalom is!
Teszem csípőre a kezem, marha kimerítő lesz, de majd elpihenek a kisasszony ölében, biztos megengedi, ha olyan tüneményes pixi szédül meg a közelében, mint jómagam, nem is lehet ellene kifogása! Szeretem puha dolgokon nyugtatni a valagam!

A tervezés

-----------------:O:-----------------

×Tax the rich ×

featuring: the boys

Meg volt az oka, hogy miért hetekkel ezelőtt zajlottak az ilyesféle tanácskozások. Sokkal nagyobb volt az esélye, hogy az elkövetkező két hétben nem kívánt fülekhez jut valami a tervből, de szinte mindig voltak... részletek. Vitatkozások, kóstolgatás, bizonytalankodás. Ezeknek pedig idő kellett, még ha valaki olyan is vezette a szimfóniát, mint én.
- A kérdéseik jogosak. - feleltem egy bólintással, csak hogy időt nyerjek. Nem mutatott jól, ha a vezető vállrándítva bevallja, hogy bizonyos apróságokra nem gondolt, ezért nem terveztem akár a jelét sem adni. - A léghajó kérdésére több lehetőségünk is van, de meghagyom a döntést az egybegyűlteknek. A merészebb, nagyobb kockázatot de nagyobb nyereséget jelentő lépés, ha nem egy nemes járművét foglaljuk le, hanem egyenesen a rendfenntartó erőktől... kölcsönzünk egyet. - Ahogy tartottam egy apró szünetet, a fejem másoknak kényelmetlen szögben billent oldalra, aztán vissza, ahogy egy viszketésnek engedelmeskedve a félvér ösztöneim egy pillanatra átvették az irányítást. - Az érkezésünk így tűnhet az első intézkedésnek is, mire pedig ráébrednek, hogy valami nem stimmel már lehetőségünk lesz elmenekülni. A másik lehetőség, ahogy Mr. Morceran javasolta, a túszejtés. Egyszerűbb, de magával hozhat egy hajtóvadászatot. Onnan csak a manőverezésen múlik, hogy megszökünk-e.
Mivel más nem volt erre alkalmas, a pilóta szerepét nekem kellett magamra vállalnom. Szerencsére egykoron erre is kiképeztek, és bár nem voltam őstehetség, azért elboldogultam.
- Az alibi egy olyan pont, amit maguknak kell megoldaniuk. Viszont ennek megkönnyítésére mindannyiuknak felajánlok két extra százalékot, a megvesztegetések és az egyéb kellemetlenségek fedezésére. - A mondat végén Callie felé pillantottam, hogy értse, ez nem hét százalékot jelentett. Legalább is neki nem. - A tiédet, Lady Evenstar, éppen garantálni tudom, ugyanis az embereim épp most tolakodnak be a területedre, hogy felárral terjesszék a tündérport. A látszat kedvéért, persze. Ahogy ezért megtorlásképp a látszat kedvéért megmérgezheted a Varjúfészket, a fal mellett. Mire elterjed a bankrablás híre, senki nem gyanítaná egy pillanatig sem, hogy két háborúban álló banda valamilyen Vahe álmából jött ok miatt képes lenne együtt dolgozni. A legjobb álca.
Az, hogy a többiek hogyan oldották meg nem különösképp érdekelt. Nem Nova Prismblossom volt az egyetlen pixi Estrance-ban, ahogy alakváltók és faunok is lézengtek még.
A tekintetem a híres Légtornász felé fordult. Ő volt a legszerényebb, aki megelégedett volna a maga öt százalékával, de úgy tűnt helyén volt az esze és tudta, miért volt itt.
- Illúzió ide vagy oda, a bankba nem vihetnek fegyvereket. Sem bármi olyasmit, ami északi nemeseknél nem megszokott, ezért igen, Mr. Morava, számítok arra, hogy minden eszközét beveti. Ne aggódjon, én bízom a képességeiben, és bármilyen hasonló munkához örömmel ajánlom... vagy felkérem, ahogy alakul. De hogy Mr. Morceran kételyeit is elaltassuk, állítok egy embert a liget és a bank közé, aki figyelni fogja önöket. Ha nem sikerül bejutniuk a páncéltermekhez a robbanásig, ő lead egy jelzést, önök pedig tűnjenek el, nyomtalanul. De ha mégis... - Megint kotorászni kezdtem a zsebemben, aztán az asztalra tettem egy darab fekete bársonyt. Egy maszkot formázott, ami tökéletesen körbeölelte valaki szemgödrét, az orrát, egészen a járomíve alatt. - Ha valaki nem ismerné fel, ez egy álarc, amit az északi elit bordélyokban használnak, ha nem akarják feltétlenül az emberek orrára kötni a kuncsaftok kilétét. Mr. Morava ezúttal a drága Valerie bérelt szépfiúja lesz, akit apuci éppen elküldött a bankba a gyűrűjéért. Higgyenek nekem, az a lány az egyetlen, akiben Coleman egy kissé is megbízik. Ő pedig ki is használja ezt, szóval Callie-nek nem kell egy picit sem visszafognia magát a szerep eljátszásához. - mosolyodtam el, alig egy csipetnyi keserűséggel az arcomon.
Coleman.
- A tanácsos túl fontos ember egy ilyen akcióhoz. - ráztam meg a fejem a Légtornász kérdésére. - Őt jobban figyelnék, nagyobb gyanakvást keltene, ha félresikerül valami. Egyszerűbb az ostoba lányát kihasználni, aki ebben az időben a város ellenkező szegletében lesz, az egyik titkolt szeretőjénél. Azt hiszem ezzel a legtöbb kérdést megválaszoltam, akad még kétely?

× Tax the rich ×

Callie and the boyz

Ahogy számítani lehetett rá, már a terv felvázolásánál elindult a csapatban a faszméregetés, noha nem gondoltam volna, hogy pont a pixi és a lidérc között fog ez először felbukkanni. A faunra, vagy az ember-szépfiúra előbb számítottam volna. Férfiak… noha be kellett valljam magamnak, kifejezetten szórakoztató volt ezt nézni, abban már biztos voltam, hogy magát az akciót félretéve sem fogok unatkozni. Többször kellett volna kimozdulnom a Konyháról, az volt az igazság.
A felmerülő kérdések mindegyike teljesen jogos volt. Kíváncsian néztem Mattyre, hogy mégis hogyan fogja ezeket kezelni. Hozzám képest nagyon fiatal volt – bár a sötét negyedben majdnem mindenki az volt, nem sokan haltak meg ágyban párnák között természetes halállal, talán a bordélyban fordult elő ilyesmi a legtöbbször. Mégis, egészen profi módon vezényelte ezt a zenekart, mintha csak tapasztalt karmester lett volna, nekünk pedig úgy kellett játszanunk a hangszereinken, ahogyan ő integetett. Amivel nem is volt semmi baj, ha ez a profizmus kitart a végéig, még ha őrült ötletekről is volt szó. Mert abban már biztos voltam, hogy Mathias Crowle egy eszelős volt.
– Noha én nem a léghajós csapatban vagyok, ha megengednek az urak egy véleményt, szerintem a rendfenntartó léghajóért menjenek. Lehet, hogy megszerezni veszélyesebb, de minden mást könnyebbé tesz. Amikor pedig már a szajréval együtt a hajón vagyunk, akkor a porondmester úr már kijuttatja a csapatot, illúzióval nem csak eltűntetni tudja, hanem elhitetni, hogy az mondjuk csak egy sétahajó, és talán nem is igényel annyi energiát. – nem mintha annyira járatos lettem volna akár a saját fajtám korlátaiban, de ha engem meg tudott változtatni, akkor a hajót is meg tudta, és lehet jobb volt is volt így, mintha teljesen láthatatlanná tett volna minket.
Az én alibimre felvontam a szemöldököm. Jó terv volt – hasonlóan őrült, mint ez az egész bankrablás – de működhetett, és lehet, hogy nem csak most, hanem hosszú távon is zavart kelthettünk ezzel a Sötét Negyed bandái között.
– Ennek a hosszabb távú hatásairól még mindenképp beszélnünk kell, de most tegyük fel, hogy elfogadom. Tudok olyasmit csinálni, amit az embereid figyelmeztetésnek vehetnek, és elhitethetjük mindenkivel, hogy ellenségeskedés van közöttünk. Viszont ehhez be kell avatnunk az összes emberünket, a tieidet is és az enyémeket is. Nem gondolod, hogy ez veszélybe sodorja a tervet, ami miatt az egészet csinálnánk?
Megbíztam az embereimben, hogy teszik, ami a dolguk, de ennyi. Az életemet nem bíztam volna egyikükre sem, ahogyan a Varjakra sem. Sosem lehetett tudni, hogy kinek húzott másmerre a szíve, és hogy melyikük köpne be minket néhány csillogó aranyérméért.
Ez után az álarcra néztem, utána Mr. Moravára… Hát érdekes volt, hogy hogyan fordultak a szerepek, kurva helyett most kuncsafttá avanzsáltam egy röpke színdarab erejéig… Nem mondhattam, hogy ez jó érzéseket keltett bennem, de a jutalomért megérte eljátszani.
– Hát, ha Mr. Moravát ez a szerep nem zavarja, akkor el tudom játszani a hisztérikát, aki ragaszkodik hozzá, hogy a kísérőjét is bevigye magával. De ha az úrnak derogál ez a szerep, talán a testőr szerepe egy fokkal hihetőbb, természetesen csak ha Mr. Prisomblossom képes mindkettőnk külsejét megváltoztatni egyszerre. – vontam vállat, mint másik lehetőség. Ki tudja ki mire volt kapható.

 Tax the rich
 

-----------------:O:-----------------

Nem kívántam tovább farkat méregetni a pixivel. Lett volna meglepetés. Így csak egy halovány mosolyt küldtem felé, mondjuk nem a barátkozó fajtából. Sokkal komolyabb dolgok miatt futottunk össze, ami történetesen jobban lekötötte a figyelmem. - Felőlem rendben, legyen egy rendfenntartó jármű. Számomra, mindegy kit kell kiiktatni - egyeztem bele végül, megvolt a maga előnye. - Jelezni tudjuk, hogy nem találtunk bent senkit, s hogy valahol az épületben lehetnek a rablók. Ezzel is talán növelve az előnyünket- billentettem oldalra a fejem. - De mégis, ki fogja vezetni és hol fogunk leszállni vele? - helyezem testsúlyom egyik lábamról a másikra. - Mert arra azért én számítanék, hogy a légiparádé csak ideiglenesen fog biztonságot adni.  Előbb- utóbb minden sétahajót, magángépet leszállásra fognak felszólítani - mutatóujjammal az asztallapján koppan, míg eléjük tárom a magam elképzelését. - Ahogy azt se feledjük el, hogy amint a végrehajtók végig járják és biztosítják a bankot, nem lesz nehéz kitalálniuk, hogy bizony a hajót használtuk a menekülésre - simítom újra hátam mögött a tenyerembe a kezem. Persze tévedhetek is, és erre is megvan már a megfelelő lépés. ~Képességek?~ szemem sarkából mérem végig a férfit, akiről történetesen szó van. - Nem a hozzáértésében kételkedem... - ingatom meg a fejem. - leginkább az aggaszt, hogy B tervről még nem esett szó. Az idő szűkös, s olyan, mint biztosítókötél nélkül a magasban egyensúlyozni. Hibát nem csak maguk követhetnek el – tetszik vagy sem, éppúgy fenyeget engem ez a veszély, mint itt bárkit. De elnézve a többieket, a legnagyobb pesszimista én vagyok. - De majd improvizálunk - vonom meg vállam, túl magabiztos itt mindenki, hogy ne ragadjon rám is belőle. Az alibihez nem igazán tudok mit hozzáfűzni, már az első pillanatól megvolt a sajátom, ha netalán bárkinek is eszébe jutna utánam kérdezősködni. Néhány utcával lentebb alussza édes álmát, ágymelegítőm, s informátorom. Csupán az óradíját kell kifizetnem. Azonban szokatlan plusz információkkal leszek ez idő alatt gazdagabb. S egyelőre az én részemről a továbbiakban nincs kérdésem, se felvetésem.  

Tax the rich

Első rablás

-----------------:O:-----------------

Adam barátomat nem ejtette fejére születésekor a bába, azt ide rögtön megmondom!
A sunyi képem nekem is megelégedne öttel különben, de sírva ölelgetném azt a szőrös plüssmajmot, ha nem kalkulálnék kicsit többet a dologba, főleg, hogy a kockázat nagy, ha betuszkolnak egy tükör nélküli kalitkába, nekem végem! Biztos megoldják ezek a fehér pofák, hogy rács mögé csukjanak egy pixit! A történelem legnagyobb szégyene lennék! Daphne sosem állna többet szóba velem!
Szórakozottan figyelem a varjú tikkelését. Biztos sok tündérport szívott! Elég madárgyanús mozdulat, de láttam már fura reakciókat, ha a szárnyamtól is lenyaltak egy gyűszűnyit.
- Még egy szavazat a rendfenntartó járműre és természetesen adott esetben elvarázsolom akár tökhintóvá is.
Elégedetten bólintok a vesztegetés felárára, nem szeretném elvetni a sulykot, a cirkuszban ezt egész egyszerűen megoldhatjuk, egy kis extra jutalom és a családi szeretet számlájára bárki szilárdan fogja állítani, hogy aznap cukorkák potyogtak az égből és még egy áriát is előadtam.
Adamra pimaszul nevetek, kár, hogy a mimikám annyira elveszik itt a sok nagy arc között. Pont neki derogálna ez a szerep egy ilyen nő oldalán! Miért nem vagyok magasabb egy kicsit, hogy játszhatnám a szeretőt?
- Nem okoz gondot uniformist bűvölni a szépfiúnkra, ha testőrnek szeretne kinézni.
Bár ez azt is jelentené, hogy nem találnék jó okot Miss Evenstar keblére kérni magam.
Izgatottan hallgatom a B terv igényeket, nem rossz a lidércről, hiába vigyorog rám csúnyán. Hozzá is teszek még egy aprócska, jelentéktelen kérdést, csak, hogy a terv végén is oda tudjam képzelni magam valahová.
- Annak fényében, amit Morceran úr kérdezett, hol lesz a léghajó célállomása? Hová megyünk a bankból? Valami remekbeszabott rejtekhelyre?
Alliterálok ügyesen és élénk tekintetem az ötletgazdára vetem.

A tervezés

-----------------:O:-----------------

×Tax the rich ×

featuring: the boys

Az összegyűlt csipet-csapat nem volt szívbajos, ami a terv merészségét illette, aminek kifejezetten örültem. Nem értünk rá óvatoskodni, vagy a biztonságosabb megoldásokat választani. Én nem.
Kyros eddig javarészt hallgatott, de ezen a ponton megvakargatta az állán serkenő borostát és vállat vont.
- Szerintem a léghajó részletkérdés, az meg a te asztalod, Matt. Ha elkapnak, egyébként is a lidércek kezén végezzük, akkor meg már jobb eléjük menni.
- Merészek. Ez tetszik. - mosolyodtam el, mint egy elégedett ragadozó. - A jármű kérdése akkor tisztázott. Mr. Morceran, Kyros és én ez esetben a terv napján két órakor találkozunk az északi légikikötőnél. A fedősztorinkat én biztosítom, önök csak legyenek készen megtenni bármit, ami szükséges. - néztem itt a két férfira. Tudniuk kellett, hogy egy ilyen vállalkozás drasztikus lépéseket igényelhetett, de szerintem Estrance falain belül senki nem bánta volna, ha közben el kell vágnunk néhány lidérc torkát. Még a többi lidérc sem.
Callie elég okos volt, hogy észrevegye a felvázolt alibink grandiózusabb lehetőségeit - de ha nem tette volna, nem keresem meg. Én nem kötöttem üzleteket olyanokkal, akik nálam ostobábbak voltak, azok inkább dolgoztak nekem. A Csalogány viszont egyike volt a kevés alvilági névnek, aki talán egyenlő partnerként dolgozhatott velem azon, hogy kiemeljük a Negyedet a mocsokból és a sötétből.
- Én beavattam a legmegbízhatóbb embereimet a dolog hátterébe. Szám szerint kettőt. Ők pedig parancsba kapták, hogy visszafogottan vezessék a színdarabot. Egy-két balhé, néhány betört orr, de semmi gyilkosság és végeredményben semmi veszteség, egyikünk oldaláról sem. Aki nem játszik szépen, az elveszíti a fizetését és valószínűleg néhány ujját is. Én azt javasolnám, hogy valami hasonló rendezést írj te is a saját oldaladnak. Már ha a Csalogány elfogad tanácsot a Varjútól.
Ez volt a kettőnk alibije, a csapat többi tagja azonban magára volt utalva. Ha nagyon akarták, biztosan tudtam volna valamit kitalálni bármelyiküknek, de az már extra munka volt nekem, ami nem volt ingyen.
- Miattam nem kell aggódnod, Matt. - mondta Kyros, teljesen váratlanul elmosolyodva. Sose hittem volna, hogy faunok tudnak mosolyogni egyáltalán. - Van egy öcsém a nagykövetségen. Majd ő megoldja.
Egyelőre nem tudtam hová tenni az információt, csak kissé félre döntött fejjel bevéstem az emlékezetembe. Később ez akár hasznos is lehetett, most azonban elég volt annyi, hogy a terv gördülékenyen haladt tovább.
- Egy ilyen kaliberű bankrabláshoz egy terv is kész csoda, Mr. Morceran. A B terv a menekülés, ha bármi félresikerülne. De ha eljátszák a saját szerepüket, semmilyen más tervre nem lesz szükség. Mr. Morava kilétét rábíznám Mr. Prismblossom képességeire, de azt a csapatot Callie fogja vezetni, szóval az ő szava a döntő. Ha mindenki a léghajón van, beleveszünk a parádéba, itt olyanná pingálja a járművet, amilyenre nem szégyelli, Mr. Prismblossom. - Kezdtem unni a harcot a saját nyelvemmel minden alkalommal, mikor a pixi nevét kellett kimondanom, de sajnos ezt most vállalnom kellett. - A terv szerint követjük a légiparádé folyamát, egészen amíg az el nem halad a faltól néhányszáz méterre, az északi és a nyugati kapu között. Ezen a ponton átrepülünk a fal fölött. Ha a rendfenntartás lefújja a parádét, akkor is megcélozzuk a Falat, ha túljutottunk rajta, akkor viszont ugranunk kell. A léghajó tovább repül nélkülünk a Perem felé, magára vonva a figyelmet, míg mi a megszerzett szajréval együtt földet érünk a Falon kívül. Ott már várni fognak, egy régi csempészjárat fut alatta, azon keresztül figyelő szemektől mentesen egészen a Sötét Negyedig juthatunk.
Kyros keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt.
- És mi az, amit még nem böktél ki?
- Ejtőernyő nélkül kell ugranunk. Túl feltűnő lenne azzal együtt, és ha észreveszik, az egész menekülésnek lőttek.
Vagyis az egész szimfónia vége megint csak a faun varázserején múlt, hogy képes volt-e lelebegtetni a pénzt és minket is.
- Hatan vagyunk, Matt. - felelte Kyros egy rövid gondolkozás után. - A pixi és a Csalogány gondolom repülnek nélkülem is, viszont maradsz te, Morava, Morceran és a szajré. Ezek közül legfeljebb hármat tudok levinni magammal, és nem a pénzt fogom ott hagyni.
Ez egy jogos pont volt, amire sajnos csak tessék-lássék megoldásaim voltak. Legalább is egyelőre.
- Callie, megkérdezhetem hogy megy a repülés? Elbírsz közülünk valakit annyira, hogy legalább ne egyenes vonalban csapódjunk a földbe?

× Tax the rich ×

Callie and The Boyz

Különös, szinte már idegennek ható optimizmus lengte be ezt a kis szobát. Gondolhattam volna, hogy a hatalmas nyereség motiválta őket ennyire, hogy mindenki hozzáadja a maga két rézérméjét a tervhez, de sejtettem, hogy ez az egész sokkal inkább Matty őrületének volt köszönhető. Hiszen csak egy őrült mert volna előállni ezzel a tervvel, csapatot szervezni hozzá, és úgy általában teljesen komolyan gondolni az akciót. A Sötét Negyed annyira megtanulta a maga helyét a városban, a lakói annyira belenyugodtak abba, hogy nekik ez a sors jutott, hogy csak nagyon kevesen voltak azok, akik ezen változtatni akartak. Mind mondta persze, hogy a helyzet szar, hogy minden reménytelen, akkor is ha a Perem itt volt egy karnyújtásnyira, de csak kevesen próbáltak meg legalább elindulni az ismeretlen felé, megpróbálni amit mások még nem próbáltak… A saját elméjük foglyai voltak, de Matt nem. Kíváncsi lettem volna, mi táplálta a tüzet, ami ennyire hajtotta.
A javaslatára karba fontam a kezem, de bólintottam. Két ember beavatott, remélhetőleg ez elég lesz. Mi nem voltunk ennyire hierarchikusan szervezettek, de tudtam, kik lesznek azok, akiknek el fogom mondani, hogy ez csak elterelés, a Varjúláb banda a szövetségesünk, de szükség van erre az egészre egy nagyobb szabású tervhez. A kuktáknak és a futároknak nem kellett tudniuk róla, ők egyébként sem voltak harcosok, pont azért dolgoztak nekem, és vállaltak olyan feladatokat, ahol nem kellett vérrel bemocskolni a kezüket, de védelmet kaptak azoktól, akik hajlandók voltak az ilyesmire.
- Jól van. Tudni fogják, hogy nagyobb dolog van készülőben, amihez kell ez a színjáték. El fogják hinni, tudják rólam, hogy szeretem a teátrális megoldásokat. – vigyorodtam el a végén. Tényleg szerettem a látványos megoldásokat, azok voltak a legelrettentőbbek, és ez alapozta meg végső soron a hírnevemet. Annak idején nem ilyesfajta csillogásra vágytam, de ez a hírnév is volt olyan jó, mint bármilyen másik. Sőt talán jobb is, hiszen, ha a színpadon lett volna belőlem sztár, akkor napi szinten cikkeztek volna rólam a pletykalapok. Legalábbis nagyon igyekeztem elhitetni magammal, hogy ez nem tetszett volna.
Felvont szemöldökkel néztem a faunra, amikor a követséget emlegette, de inkább nem kommentáltam. Mindenesetre érdemesnek gondoltam megjegyezni, hogy Kyrosnak ha kellett igen magasra is felnyúlhatott a keze. Nem tudtam, miben utazott, gyanítottam, hogy teljesen másban, mint én, mert eddig nem volt dolgom vele, de jobb volt nem keresztezni az útját. Talán, ha minden simán ment, megkörnyékezhettem egy állásajánlattal, de ez még a jövő zenéje volt.
Amikor Mr. Morava megemlítette, hogy nekem bármikor eljátszaná a kísérőmet enyhén felvontam a szemöldököm, majd elvigyorodtam.
- Ha ilyesmire lesz szükségem majd szólok, és egyeztetjük a tarifáinkat. – hiába rég nem dolgoztam már kurvaként, sokan azt hitték, hogy még űztem az ipart, én pedig nem cáfoltam meg őket, sőt, még adtam is alájuk a lovat. Érdekes volt, hogy még soha senki sem mert ajánlatot tenni. - Viszont, ha ebben az én szavan a döntő, most a testőrre szavaznék. Hihetőbbnek érzem, és ha Mr. Prismblossom el tudja változtatni Mr. Morava arcát, akkor nem lehet gond. Az arc még fontosabb lenne, mint az egyenruha, arra mondhatjuk, hogy el akar vegyülni, de én kezeskedek érte, hogy tényleg testőr. Csak később ne tudjanak róla személyleírást adni.
A léghajó kérdésébe nem akartam beleszólni, mert az nem az én dolgom volt a tervben, de érdeklődve hallgattam a többieket. Jó volt tudni, hogy létezett menekülőút, és a terv nem ott ért véget, hogy beleveszünk a forgatagba, vagy ahogyan a mesék végén szokott lenni, a hős ellovagolt a naplementébe. Ám a folytatás kicsit sem tetszett. Szerencsére elég sötét volt a bőröm ahhoz, hogy ne tudjak elsápadni, de olyan érzésem volt, mint amikor az emberek el szoktak.
Tudtam repülni, de ritkán szoktam. Mindenki más is a földön mászkált, valahogy nem jött természetesen, hogy a szárnyaimat használjam gyaloglás helyett, de néha direkt figyeltem rá, hogy tornáztassam őket. Viszont nem bíztam volna senki életét sem a testi erőmre, sem a repülési képességeimre.
- Nem fogok kertelni Matty, a legtöbb amit mondhatok az, hogy talán. Te tűnsz a legkönnyebbnek egyébként is, megpróbálhatjuk elbírlak-e. Ha nem, akkor még mindig gondolkozhatunk, hogy hogyan viszünk le még egy embert. – válaszoltam most először bizonytalanul.

Tax the rich

Első rablás

-----------------:O:-----------------

Kicsit szemtelenül nézek Ademre, de csupa jóindulattal. Ha pillantással lehetne cukkolni, öregem, világbajnok lennék! Mint amikor a nagyok egymás vállát veregetik és szaporán járkál a szemöldökük, mert célozgatni akarnak, de az egész baromi átlátszó. Kár, hogy a világon senki nem látja, hacsak nem figyel kizárólagosan Engem (de senki nem teszi), vagy hoz nagyítót, hogy nocsakokolom a szépfiúnkat. De ha testőr, hát az, nekem mindegy, világi uniformisa lesz! Előtte azért majd csinálok házi feladatot, megfigyelem hogy néznek ki és próbálok olyan illúzióval előrukkolni, ami nem fog csillogni! Azt majd kiélem Callin!
- Természetesen olyan arca lesz az én Morava barátomnak, amilyet csak szeretne! Szép, ronda, acélos, jelentéktelen. Talán ez utóbbi lenne a legcélszerűbb, hogy könnyen elfelejtsék. Igen megerőltető lesz semmitmondót alkotni, dehát a küldetés sikeressége elsődleges
Sóhajtok tragikusan. Muszáj lesz megerőltetnem magam. Kicsit azért fájni fog. Ez a tarifa dolog is mélyen szíven üt. Adamot nagyon fogom utálni, ha közelebb jut a nagybetűs mellbevágó élményekhez.

Crowle nem rejti véka alá, hogy összekoszolhatjuk a kezünket. Mármint én nem, csak mosni szoktam. De végülis ha a lidércnek nem okozott gondot lidércre vadászni…
Kicsit eljár tekintetem a csalogányon és a varjún, nem semmi madarak, de végülis ha valaki bűnbandát vezet, akkor legyen is ilyen tökös és bögyös páros. Gondolatban fejet hajtok zsenialitásuk előtt, de a szavakkal most fukarkodok. A seggnyalásnak mindig megvan a megfelelő ideje és helye, a világért sem szólnék  bele ebbe a brilliáns eszmefuttatásba. Csak kivárom az engem érintő megjegyzéseket, mintha szörnyen illemtudó lennék.
A csalogányra rákacsintok, micsoda főnök, aztán szörnyen kihúzom magam megint. Megroppan a hátam, de nem számít, ha színekről van szó.
- Nagyon kevés dolgot szégyellek csak Mr. Crowle, így inkább azt ígérem meg, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ne bukjunk le. Se a léghajónk színével, sem az álcáinkkal.
Annyira izgulok, hogy hevesen csattognak szárnyaim, pedig nem akarok elszállni. Ott egy rövid “oh”-t elnyögök, hogy ugrani is muszáj, nekünk szárnyasoknak nem is probléma, a faun pedig intézi a többit, gondolom. Hacsak Adam nem végzi például Callie karjaiban, vagy együtt repül a két madár?
Úgy tűnik Kyros is ezen agyal épp, hát rávigyorogom, bajtársak vagyunk elvégre. Figyelmem aztán kellemesebb látvány felé fordítom, mint ez a tagbaszakadt faun, hiába van meg a maga, szőrös bája.  Mindkét férfit elnéztem volna a Csalogány karjában, mint egy menyasszonyt, de egyiket sem mertem volna kiröhögni hangosan. Viszont a szajré említésekor majdnem megáll a szívem. Kicsi pixi kegyető, rugóra jár! Ilyesmivel még csak ne is vicceljünk!
- Az egész szajrét le tudja hozni? Biztosan? Ez fontos lenne…
Persze ha Kyros akkora faun, hogy a követségnél vannak emberei, biztos képes rá. Én azért mélyen hallgatok róla, hogy maga a Kiskövet asszony a nővérem, bár Adamre vetek egy sokatmondó pillantást, egészen a Csalogány vallomásáig, amikoris a bébipózban kuporgó Adam képe apró darabokra hullik lelki szemeim szivárványa előtt, de Crowle még nincs veszve, így ránézésre nyom vagy negyven kilót, ami lehet egy pixihez képest súlyosan elhízott elképzelés, de embermértékben mérve kevés. Hát hiába, ha valaki Callie kezei között végzi, minimum ekkora észnek kell lennie!
- Hát sajnos ebben nem tudok segíteni, hacsak nem csinálok egy légibaleset illúziót! Mostanában úgyis sok ilyen van, el tudnánk bújni a Sötét negyedben, vagy tényleg felgyújtani és úgy leszállni vele! Persze ez kockázatos, ha kivizsgálják ugye... Úgyhogy talán együtt kellene repülniük
És semmi jobb nem jut eszembe, hát a Matty súlyát kell valahogy megoldani, amíg Adam, Morci, a faun, meg én figyelünk a  lényegre!

A tervezés

-----------------:O:-----------------

×Tax the rich ×

featuring: the boys

Összetekertem a bank alaprajzát és eltettem a zsebembe. A terv lassan kezdett kikristályosodni, egyedül az apró részletek maradtak a levegőben függve. A Légtornász álcájába nem akartam beleszólni, nekem teljesen mindegy volt, milyen ürüggyel vitte Callie magával. A lényeg az volt, hogy ott legyen és el tudja végezni a feladatát.
- Ahogy mondtam, ezt Callie-re bízom. Viszont a bank lezárása után az önökkel ragadt alkalmazottakkal kapcsolatban... van egy bizonyos látásmód, amit egy ilyen feladat igényel. Senkinek nem kell meghalnia, de senkinek nem kell túlélnie sem. Remélem értjük egymást. Tegyék, amit kell a sikerességért. Most semmi nem fontosabb.
Kirabolni az északi nemeseket önmagában olyan volt, mint a tökeikre taposni két lábbal, egy-két gyilkosság már nem növelte a megtorlást ellenünk. Ha elkaptak, ugyanaz a sors várt ránk, ahogy Kyros is mondta - egy-két kínkeserves hét valami rohadó cellában, utána egy gyors akasztás és a csatornák. Vagy a Süllyesztő, hogy a hozzám hasonlók is ehessenek valamit, mikor már unták a követ és a cipőtalpat.
A menekülés viszont úgy tűnt nehezebb volt, mint először terveztük, de legalább is többen voltunk hozzá. Kyros a pixi felé fordult, arcán egy felemás mosollyal. Nem volt valami gyakorlott mosolygó, így inkább csak valami bárgyú utánzatnak tűnt.
- Ne aggódj, kisember. Előbb hagyom ott Matt-et, mint egyetlen érmét is.
- Helyes. - bólintottam a faun felé. - Ezért is vagy itt. Ennek ellenére kénytelenek vagyunk valahogy lejutni mindannyian, de addigra kitalálok valamit. Mr. Morava javaslata helytálló, csak gyanítom nem lesz elég. Azt hiszem viszont, hogy ezzel berekeszthetjük az ülést, uraim és milady. Illetve... még egy utolsó dolog. Gondolom az teljesen egyértelmű, hogy amíg nincs mindenki a léghajón, senki nem szólíthat senkit a valódi nevén, de azért jobb, ha megemlítem. Szóval a könnyedség kedvéért a hét napjaiként hivatkozunk majd egymásra. Sunday... - néztem Callie felé, aztán tovább vittem a tekintetem a Légtornászra és a pixire. - Monday és Tuesday. Kyros viseli a Wednesday nevet, Mr. Morceran lesz Thursday, én Friday. Ha mindenképp szólítaniuk kell egymást, ezeket használják. Vagy semmit. Az lenne a legjobb.
Elléptem az asztaltól és zsebre tettem a kezem.
- Ennyi lenne. Találkozunk két hét múlva.