Kezdőlap
Calendar
Legutóbbi képek
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
BelépésRed Queen, White Queen
+3
Gwendolyn Edevane
Moros Greycloud
Vahe's Wrath
7 posters
Vahe's Wrath 
Posztok : 95
Red Queen, White Queen
Szomb. Okt. 07, 2023 6:27 pm
Red Queen, White Queen
Egy nagy terem padlóján ébredtetek fel. Fogalmatok sem volt, hogyan kerültetek oda, egyikőtöknek sem, az utolsó emléketek, hogy a napi teendőitek befejeztével nyugovóra tértetek, ki-ki a maga ágyában, majd mindenféle álom és rémálom nélkül, teljesen kipihenten tértek magatokhoz.A padló, amin eddig feküdtetek kemény volt, kicsit talán el is gémberedtetek, de ezen kívül kutya bajotok, se sérülés, se semmi, talán egy minimális fejfájás.
Ha körülnéztek, ez a bizonyos padló pepitás, a terem fala mintás, de mintha több fajta különböző színű és mintájú tapétát dobált volna rá egy rendkívül ízlésficamos lakberendező. A falakon lámpások adják a fényt, szép, virágos búrája van, de ha megnézitek ezek nem gázlámpák, hanem közénséges gyertya ég bennük. Se ablakot nem láttok, sem pedig ajtót… vagyis hogyha nagyon figyeltek találhattok egyetlen ajtót, ám az nagyjából húsz centis csupán.
A berendezés egyetlen üveg tetejű, kovácsoltvas lábú, kör alakú asztalka, de se székek, se kanapék se semmi más nincs. Az asztalon viszont van egy üveg. Vodkásüvegnek tűnik, egészen egyszerű, egy literes kivitelezés, benne elsőre színtelen és átlátszó folyadékkal. Ha közelebbről megnézitek, akkor viszont kavargó csillámot láttok benne, biztos, hogy nem közönséges vízről van szó. A nyakára akasztva felirat díszeleg egy cetlin:
IGYÁL MEG.
Mellette van egy aprócska kulcs is.
//Derült égből villámcsapásként ért ez az esemény? Meg hogy máris mesélői reagot kaptatok? Én mondtam, hogy az impulzus kontrollom elég rossz… És azt is, hogy évekig le foglak kötni benneteket.
EGY HETETEK van beírni magatokat a kalandba. Bárki jöhet bármilyen karakterrel, de értelemszerűen csak eggyel. A következő mesélői reag október 14. SZOMBATON érkezik. Ha valaki menet közben rájön, hogy mégis szeretne jönni, de lemaradt a határidőről, az még a második héten beírhatja magát, őt úgy kezeljük, hogy eddig is ott volt, de később tér magához. Az ébredés sorrendje az a sorrend, ahogyan írtok.
A kaland rendszere megegyezik az előző (B&W) rendszerével, heti 1 kisreag elég, de az legyen meg rendszeresen, a második hiányzás után van kimesélés.//
Moros Greycloud 
Előtörténet : A tale of woe and ambition Posztok : 211
Re: Red Queen, White Queen
Szomb. Okt. 07, 2023 7:19 pm
× Red Queen, White Queen ×
eat me, they say
----------------- :O: -----------------
Ébredtem már különös helyeken - csütörtökön. Istálló, kocsma raktára, egyszer még egy közkút mellett is a hajnal első sugaraival. De ezek mind a Szabad Szerdáim következményei voltak, és határozottan emlékeztem, hogy tegnap hétfő volt, ezért nem illett volna azt sem tudnom, hogy éppen hol vagyok. Tegnap tisztes faun asszisztens voltam, leveleket intéztem, időpontokat egyeztettem, átnéztem, hogy mi hiányzik a készletből - fogyatkozóban volt a kék sajt, ami különös volt, mert Daphne utálta, szóval nem tudom ki dézsmálhatta meg -, most pedig ott feküdtem egy hideg, kemény padlón. Csempéken, ez egyértelmű volt. De minek a csempéin?Ahogy felemelkedtem, az első, ami szembeötlött a tény volt, hogy nem voltam egyedül. A második a szoba gusztustalan, harsány berendezése volt, amitől szinte felfordult a stílusérzékem gyomra. A harmadik az asztalon heverő vodkás üveg, de mivel ez tele volt, gyanítottam, hogy nem ez volt a felelős a dolgokért.
- Remek kezdése ez a kedd reggelnek... Álruhás hétfő. - morogtam, miközben alaposabban megvizsgáltam a palackot, meg a mellette hagyott feliratot.
Igyál meg. Mikor legutóbb hallgattam valakire, hogy pontosan mit és hogyan igyak, annak az lett a következménye, hogy másnap egész nap émelygéssel küzdöttem, így nem volt kifejezetten sok kedvem próbát tenni a rejtélyes üveggel. De tekintve, hogy az egyetlen ajtó egy egérlyuk volt, a cetli volt a legkevésbé furcsa dolog ebben az egészben.
- Hahó! Van itt valaki még ébren? - kérdeztem véletlenszerűen pillantva a ronda faliszőnyegek irányába. Lehet, hogy még mindig álmodtam?
Gwendolyn Edevane 
Posztok : 36
Re: Red Queen, White Queen
Vas. Okt. 08, 2023 11:05 pm
Red Queen, White Queen
Gwen in Wonderland
Mély álomból ébredezve éreztem, hogy nem a saját ágyamban fekszek. Lehet, hogy még mindig álmodok? Kinyitottam a szemem és néztem a cseppet sem ismerős plafont, amin különböző minták követték egymást egy hatalmas rendezett káoszban. Biztos hogy álmodom, mert senki nem díszítené a plafonját ennyire ízléstelen tapéták tömkelegével.
Így feküdtem egy darabig a plafont bámulva, de ha valóban egy álomban lettem volna, akkor már tovaúszott volna sok minta és helyette máshol jártam volna, de minden maradt ugyanolyan: furcsa. Arról nem is beszélve, hogy nem kellett volna fáznom. De ha ez nem álom, akkor hogy kerültem ide? Emlékszem, hogy lefekvés előtt Dwayne-t nézegettem az ágyon fekve és a kezem közül kicsúszva koppant egyet a fejemen, de legfeljebb egy zöld foltot kellett volna hagynia a homlokomon, nem pedig egy teljesen más helyre küldenie az éjszaka közepén. Az említett kő a kezemben kellett, hogy legyen és jobb tenyeremben éreztem is érdes felszínét. Legalább Dwayne velem van.
Egy ismerős hang zökkentett ki a merengésemből. Bele se gondoltam, hogy esetleg nem egyedül vagyok ebben a bizarr szituációban. Felültem és gyorsan körbenéztem. Egy hatalmas terem méretéhez képest meglepően üres volt, rajtam kívül még néhányan ott feküdtek a padlón, az egyedüli bútordarabnál pedig egy nagyon ismerős faun nézelődött.
- Mr. Greycloud! Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen… különös helyen fogjuk egymást újra látni. – Mivel a táskámnak az éjjeliszekrényemen kellett lennie - ami láthatóan nem itt volt - Dwayne-t jobbára bal tenyerembe zártam, úgy pattantam fel és sétáltam közelebb. Az üveget messziről kiszúrtam tartalmával együtt. A színtelen folyadék sok minden lehetett – víz, alkohol, hogy néhány példát mondjak – de messziről is látszódott, hogy máshogy veri vissza a fényt, mint egy közönséges folyadék és közelebbről látszódott is, hogy miért: csillámpor kavargott benne. Elég gyanúsnak tűnt, az üvegre akasztott cetli pedig csak megerősítette ezt az érzést bennem.
- Egészen véletlenül nem tudja, hogy hol vagyunk vagy hogy mit keresünk itt? – kérdeztem tőle, s bár nem úgy tűnt, mint aki többet tudna a helyről vagy arról, hogy hogyan kerültünk ide. Egyik lábamról a másikra helyeztem a súlyomat, hogy a másik addig se érjen hozzá a hűvös padlóhoz. Hiányoltam a zoknimat, amit az éjszaka mindig lerúgok a lábamról. Hirtelen realizáltam, hogy meglehetősen alulöltözött voltam a fehér, apró virágmintával díszített hálóingemben. Kezeimet összekulcsoltam mellkasom előtt, ami ugyan nem takart sokat, de legalább ettől egy fokkal jobban éreztem magam.
Így feküdtem egy darabig a plafont bámulva, de ha valóban egy álomban lettem volna, akkor már tovaúszott volna sok minta és helyette máshol jártam volna, de minden maradt ugyanolyan: furcsa. Arról nem is beszélve, hogy nem kellett volna fáznom. De ha ez nem álom, akkor hogy kerültem ide? Emlékszem, hogy lefekvés előtt Dwayne-t nézegettem az ágyon fekve és a kezem közül kicsúszva koppant egyet a fejemen, de legfeljebb egy zöld foltot kellett volna hagynia a homlokomon, nem pedig egy teljesen más helyre küldenie az éjszaka közepén. Az említett kő a kezemben kellett, hogy legyen és jobb tenyeremben éreztem is érdes felszínét. Legalább Dwayne velem van.
Egy ismerős hang zökkentett ki a merengésemből. Bele se gondoltam, hogy esetleg nem egyedül vagyok ebben a bizarr szituációban. Felültem és gyorsan körbenéztem. Egy hatalmas terem méretéhez képest meglepően üres volt, rajtam kívül még néhányan ott feküdtek a padlón, az egyedüli bútordarabnál pedig egy nagyon ismerős faun nézelődött.
- Mr. Greycloud! Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen… különös helyen fogjuk egymást újra látni. – Mivel a táskámnak az éjjeliszekrényemen kellett lennie - ami láthatóan nem itt volt - Dwayne-t jobbára bal tenyerembe zártam, úgy pattantam fel és sétáltam közelebb. Az üveget messziről kiszúrtam tartalmával együtt. A színtelen folyadék sok minden lehetett – víz, alkohol, hogy néhány példát mondjak – de messziről is látszódott, hogy máshogy veri vissza a fényt, mint egy közönséges folyadék és közelebbről látszódott is, hogy miért: csillámpor kavargott benne. Elég gyanúsnak tűnt, az üvegre akasztott cetli pedig csak megerősítette ezt az érzést bennem.
- Egészen véletlenül nem tudja, hogy hol vagyunk vagy hogy mit keresünk itt? – kérdeztem tőle, s bár nem úgy tűnt, mint aki többet tudna a helyről vagy arról, hogy hogyan kerültünk ide. Egyik lábamról a másikra helyeztem a súlyomat, hogy a másik addig se érjen hozzá a hűvös padlóhoz. Hiányoltam a zoknimat, amit az éjszaka mindig lerúgok a lábamról. Hirtelen realizáltam, hogy meglehetősen alulöltözött voltam a fehér, apró virágmintával díszített hálóingemben. Kezeimet összekulcsoltam mellkasom előtt, ami ugyan nem takart sokat, de legalább ettől egy fokkal jobban éreztem magam.
Warwick Leininger 
Előtörténet : W.Leininger Posztok : 49
Re: Red Queen, White Queen
Kedd Okt. 10, 2023 7:38 pm
Red Queen, White Queen
Inni vagy nem inni…!
-----------------:O:-----------------
Szokás szerint egy jókora nyújtózkodással indítottam a napot, élvezve, ahogy puha és hűs ágynemű körülölelt. Valami nagyon nem stimmelt! Még nem nyitottam ki a szemem, de se a meleg ágyneműt, sem a kényelmes ágyaljat nem éreztem, sőt túl kemény volt alattam az a „matrac”, hogy ne villanjon vészjelzés az agyamon, hogy nem a saját ágyamban vagyok.
Olyan hirtelen ültem fel, hogy a fejem is belesajdult, kicsit kábán néztem körbe és pár pillanatig fel sem igazán fogtam, hogy hol vagyok.
Muszáj volt párszor pislognom, mert elég mellbevágó volt ez az idegen szoba, mert, hogy nem a saját szobámban, a saját ágyamban voltam, az már holtbiztos volt, ha csak nem álmodtam még mindig.
Megráztam a fejem, de minden maradt, ahogy volt, a padló pepita, a falak rémálomszerű összevisszaságú színekben, ettől csak a fejfájás lüktetése erősödött.
Voltak rajtam kívül is a nem túl otthonos helyiségben, sőt ketten már az egyetlen berendezési tárgynál álldogáltak, ami egy asztal volt és azon néztek valamit. Egy faun és egy ……talán ember, vagy tündér lehetett, nehéz volt első látásra eldönteni, bár a fehér, fénylő haj inkább az utóbbi felé billentette a mérleg nyelvét.
Fogalmam sem volt, hogyan kerülhettem ide, még csak nem is ittam semmit lefekvés előtt, így csak arra tudtam gondolni, hogy valamivel elkábíthattak és elraboltak.
~ Tőlem ugyan egy vasat sem kaptok nyomorultak! ~ öntött el az indulat, de az elkapott beszélgetésből, arra kellett következtetnem, hogy a körülöttem lévők nem a zsiványok, hanem az áldozatok közé tartoznak.
Minden esetre furcsa egy hely volt ez, hiszen egy icipici ajtót kivéve, sehol nem láttam más kijáratot.
Végignéztem magamon és magamban jót káromkodtam. Igaz még szerencsésnek mondhattam magam, hogy nem pucéran szeretek aludni, így egy kényelmes alsóruha volt rajtam, finom lenvászon ing és bokáig érő alsónadrág.
A fejfájásom enyhült, így felálltam és én is az asztalhoz lépkedtem, megnézni mi van ott.
A gyertyák fénye csillámlóan szaladt végig az üvegen.
- Magukat is elrabolták? Van ötletük hogyan juthatunk ki? – intettem körbe. – Bocsánat hölgyem az öltözetemért, nem én tehetek róla. Warwick Leininger vagyok! – hajoltam meg a lány előtt aztán az üveg és a szöveg felé biccentettem. – Komolyan azt várják tőlünk, hogy önként megigyuk?
Nizase Nae 
Előtörténet : Holnap tán jobb nap jő... Posztok : 171
Re: Red Queen, White Queen
Szer. Okt. 11, 2023 8:42 pm
Red Queen, White Queen
... én is, ön is, hallgassuk el, ne tudja senki sem ...
-----------------:O:-----------------
Hangok... Valami, aminek nem kellene felébreszteni... Biztosan csak az ajtó előtt... Küzd azért, hogy nyerjen még néhány pillanatot és megpróbálja kizárni a fejéből őket. Azt ajtót bezárta, kulcs, retesz, lánc... Azóta a nap óta sosem felejti el használni is őket. Na de a hangok... Férfi... egy nő... másik férfi... ~ Nem, ez teljes képtelenség... ~ Fordulna tovább a másik oldalára és fúrná a fejét a párnái közé, de... Ujjai tapogatnak valamin, amiről azt hiszi, hogy a lepedőbe bújtatott matrac az ágyon, de... Türelmetlen szusszantással próbál tovább keresgélni, de semmit sem lel... Lassan próbál magához térni miközben még mindig hallja a hangokat, de a napközben mindig rendezetten viselt hajkoronája most csak kesze-kusza zuhatag, amely eltakar előle nagyjából mindent. Néhány tincset megpróbál kiseperni az arcából, akkor látja meg a... kockás padlót? Először fel sem fogja, mit lát, csak amikor a meztelen lába és a az oldala is fázni kezd, akkor rakja össze a részleteket.
A földön fekszik! Valahol! Ostoba ötletnek tűnik első pillanatban, félelmetes lehetőség lesz belőle a következőben.
Ám a hangok nem hallgatnak el, megerősítik a feltételezését, de furcsa módon senki sem sikoltozik, vagy retteg látványosan, hát Nizase is próbálja megfelelő nyugalommal viselni a helyzetet amíg próbálja eldönteni, mit is tegyen. A diskurzus folyik tovább, sőt az egyik hang mintha ismerős is lenne. ~ Nem, az nem lehet! ~ Becsukja a szemét, aztán újra kinyitja, de még mindig ugyanazt az ismerős orgánumot hallja.
- Komolyan azt várják tőlünk, hogy önként megigyuk?
Lassan ül fel, miközben azt várja, eltűnik előle minden, mert az egész annyira értelmetlen. De nincs ekkora szerencséje. A szoba közepén egy asztal áll, rajta egy üveg, s még valami, amit lentről nem igazán tud kivenni. Az azonban nyilvánvaló, hogy a bútordarab mellett egy faun áll és éppen egy hölggyel társalog. E megfogalmazás azonban közel sem adja vissza a látványt, vagyis a karcsú és nagyjából minden tekintetben hófehér alakot, aki finomságával tökéletesen kitűnik erről a helyről és élesen elüt a mellette álló két másiktól. Mert ketten vannak. S ha a faunt vette észre Nizzi az első pillanatban, most meglepheti az, hogy ki a másik...
Warwick Leininger...
Kéretlen ismeretségük emlékével először arra gondolna, ismét a férfi lelkén szárad ez a furcsa kaland, de aztán ráébred, hogy a nemes éppoly meglepett, mint ő maga. Hát ezért inkább igyekezne szabadulni a helyzetből és azt nézi, merre surranhatna ki észrevétlenül ~ Mégsem mutatkozhat hálóingben senki előtt! ~, de hiába kémlel mindenfelé, sem ajtót, sem ablakot nem lát. És ami még rosszabb, egyetlen olyan ruhadarabot, takarót, leplet, függönyt, paravánt sem, ami mögött, alatt elrejtőzhetne. Így hirtelen rántja hálóinge alá a lábát és igyekszik feltápászkodni, hogy aztán fázósan fonja karba a kezeit és szólítsa meg az odébb álldogáló csoportot, igyekezve tisztes távolban maradni tőlük.
- Elnézést... Valaki tudja, mi folyik itt?
A földön fekszik! Valahol! Ostoba ötletnek tűnik első pillanatban, félelmetes lehetőség lesz belőle a következőben.
Ám a hangok nem hallgatnak el, megerősítik a feltételezését, de furcsa módon senki sem sikoltozik, vagy retteg látványosan, hát Nizase is próbálja megfelelő nyugalommal viselni a helyzetet amíg próbálja eldönteni, mit is tegyen. A diskurzus folyik tovább, sőt az egyik hang mintha ismerős is lenne. ~ Nem, az nem lehet! ~ Becsukja a szemét, aztán újra kinyitja, de még mindig ugyanazt az ismerős orgánumot hallja.
- Komolyan azt várják tőlünk, hogy önként megigyuk?
Lassan ül fel, miközben azt várja, eltűnik előle minden, mert az egész annyira értelmetlen. De nincs ekkora szerencséje. A szoba közepén egy asztal áll, rajta egy üveg, s még valami, amit lentről nem igazán tud kivenni. Az azonban nyilvánvaló, hogy a bútordarab mellett egy faun áll és éppen egy hölggyel társalog. E megfogalmazás azonban közel sem adja vissza a látványt, vagyis a karcsú és nagyjából minden tekintetben hófehér alakot, aki finomságával tökéletesen kitűnik erről a helyről és élesen elüt a mellette álló két másiktól. Mert ketten vannak. S ha a faunt vette észre Nizzi az első pillanatban, most meglepheti az, hogy ki a másik...
Warwick Leininger...
Kéretlen ismeretségük emlékével először arra gondolna, ismét a férfi lelkén szárad ez a furcsa kaland, de aztán ráébred, hogy a nemes éppoly meglepett, mint ő maga. Hát ezért inkább igyekezne szabadulni a helyzetből és azt nézi, merre surranhatna ki észrevétlenül ~ Mégsem mutatkozhat hálóingben senki előtt! ~, de hiába kémlel mindenfelé, sem ajtót, sem ablakot nem lát. És ami még rosszabb, egyetlen olyan ruhadarabot, takarót, leplet, függönyt, paravánt sem, ami mögött, alatt elrejtőzhetne. Így hirtelen rántja hálóinge alá a lábát és igyekszik feltápászkodni, hogy aztán fázósan fonja karba a kezeit és szólítsa meg az odébb álldogáló csoportot, igyekezve tisztes távolban maradni tőlük.
- Elnézést... Valaki tudja, mi folyik itt?
Paksha 
Előtörténet : Night fairy, without wings Posztok : 46
Re: Red Queen, White Queen
Szer. Okt. 11, 2023 10:33 pm
~ Red Queen, White Queen ~
...darabos reggel.
-----------------:O:-----------------
Minden este ugyanúgy zajlott le nálla. Szinte már már ritualisztikusan. Az ágyat az ablak alá tolta, hogy a reggeli napsugarak egyből őt érjék. Kinyitotta az ablakokat és elhúzta a függönyököet. Mindent a fény fűrdőért! A következő napirendi pont a dupla dunyha és a stratégikusan elhelyezett nagy és puha párna volt. Az egyik paplant maga alá terítette, a másikkal, a melegebbel pedig betakarózott. Sajgó illesztékei miatt nem szeretett magán hordani semmit, de már megtanulta, hogy ha valaki egy motel szobában alszik, akkor legyen felkészülve mindenre, mint például a legutóbbi részeg párocskára, akik rossz ajtón próbáltak bejutni. Kemény tapasztalás amikor órákon át próbálnak betörni hozzád, és még csak meg se tudsz moccanni, de végig hallod őket. Egy lenge, puha madzaggal megkötött fehér pamut nadrágot vett fel a családi ékszerek védelmére, és ezen kívül semmi mást! A nadrág olyan bokáig érő fajta volt. Mindezek után letette magát hassal az ágyra, magára húzta méllyen a takarót, hogy csak a tarkója látszódjon ki, és az aznapon kezdett el gondlkodni. Ez a szeánsz amiatt a kéynszer miatt alakult ki nálla, merthogy a sötétedés este hat, fél hét körül befejeződik. Így volt elég ideje kipihennie magát másnapra, meg elgondlokodni az élet értelmén, meg megtervezni, hogy mit fog enni másnap,...
...meg megtervezni a következő három napra, hogy mit fog enni, inni, csinálni és leszidni magát amiért nem képes elalduni már végre.
Néha meglátogatta a róka álmában. Máskor semmit sem látott, vagy ha mégis, nem emlékezett rá. Amikor viszont igen, mindig cask a róka volt. Amióta elkeveredett Estranceba a perem mellől, a róka mintha saját akarattal rendelkező lényként járkálgatott volna az álmaiban.
Mintha akarna tőlle valamit, de sosem történt semmi említésre méltó.
A mostani éjszaka is így zajlott le. A róka odasétált mellé lomhán, leüllt elé és nézte őt, majd felébredt...
A terem egyik sarkában egy 160 valahány centi magas, tengeri csillag módjára lefektettett, betegesen fehér bőrű "babát" találhattak a résztvevők. Hacsak Morosnak nem tűnt fel az ismerős hason fekve, a többieknek egy életnagyságú hegyes fülü baba is lehetett volna. Piciket ugyan, de ha közel mentek hozzá, akkor vett levegőt ő is. Egyetlen mackó-nadrág volt rajta, felül semmi. A lábai mintha "befejezetlenek" lennének, nem volt sem "kifestve", sem azzal az élethű precizitással megmunkáva mint az arca például! A jobb boka körül, be volt horpadva. A háta bronz barna színben csillogott a fémektől. A gerincén keresztül vonuló vastagabb és vékonyabb fém lapok, eltüntek a hús mögött. Fém és test ötvözete volt ez. Egy groteszk munka ember és fém, jobban mondva tündér és fém között. A lapockától kezdve nem látszott bőr. A fém körbeölelte a karjait és a karok vékony fém csövekben folytatódtak. Elég masszívnak tűnt a szerkezet az egész látványt nézve, de a karok és lábak önmagukban egy éhező gyerek vastagságával bírtak. Végül egy, a nyaka körüli bronz színű "pánttal" végződött a szerkezet. Egy valami hiányzott a sápatag tündérről. Szárnyak helyett egy-egy alig húsz centis fém szárnyacska simult a lapockákhoz, mintegy reprezentálva hova tartozását és egyben kihangsúlyozva hiányosságát is.
Hangos zúgással indult be a gépezet, ahogy egyszerre mozdult meg megszámlálhatatlanul sok kicsi fogaskerék. A fiú görcsbe rándult és előbb a kezeit szorította ökölbe, majd darabos mozgással feltolta magát. Levegőért kapva, nagyot nyelt a szoba gyertyalángos füstjéből. A nyakánál, csuklóinál és bokáinál zöldre festették a dolgozó orea kövek a barna fémet. Lassú zihálással járatta végig tekintetét a szobán. Semmi sem volt ismerős. Még reggel volt és nem látott direkt napfényt, ami táplálhatná a köveket. Ez baj. Nagyot csattant a fém a fekete-fehér csempén, ahogy megpróbált felállni. A reggeli robotikus mozgása számára már megszokott volt, de ki tudja a többieknek hogy jön le az, hogy előszőr kétrét görnyed, majd egymás után rakja előre a végtagjait.
Mindenesetre szembesülnie kellett a helyzettel, miszerint csak egy pizsama gatya van rajta és bárki van jelen rajta kvül, mindent látott belölle, bele értve azt is, hogy nagyon is él. Nem csak egy élethű baba.
Végül nincs nálla a szokásos kis füzete és ceruzája, hogy írhasson az embereknek. A nyakába ültetett fogaskerekek zümmögései pedig emlékeztették arra, hogy mi történik ha beszél. Megállt a tekintetete a faunon. Őt ismeri! Az ijedtségtől kétszer akkorára nyílt szemeivel bámulta Morost, azonban nem mert megmozdulni. Ezen a padlózaton bezengi az egész termet minden eggyes lépéssel.
Lopva rápillantott a többiekre is. Vajon mit gondolhatnak róla? Ugráska készen állt, mint egy macska, ha valaki ellenségesen közeledne felé. Ennek értelmében ő nem próbált meg senkihez odamenni, nehogy rossz következtetést vonjanak le róla. Visszatért a tekintete Morosra, és egy halovány mosolyt engedett meg, mintha régi cimborák lennének, és ez a dolog ami most kiderült, csak egy kis "upsz" lenne....
Amelia Barlow 
Posztok : 32
Re: Red Queen, White Queen
Pént. Okt. 13, 2023 9:43 pm
× Red Queen, White Queen ×
Furcsa ébredés
----------------- :O: -----------------
Szabadnap. Mindig valami ostobasággal töltöm el általában, mint ahogy tettem azt most is. Kirándultam. Ki az, aki a mai világban kirándulással múlatja az időt, amikor munkával is tölthetné. Hát ugye, kinek mi? Nekem mindig valami más. Későn értem haza, és ha jól emlékszem, éppen csak ledobáltam magamról a ruhákat, vékonyka, combközépig érő, keskeny pántos kis kombinéba bújtam, s úgy az ágyba. Általában nem szoktam fázni. Általában...Most még is arra ébredek, hogy borzasztóan fázom. A hideg alulról sugárzik át a combjaimba, oldalamba, ahogy térdeimet felhúzva gömbölyödtem össze, hogy melegen tarthassam magamat. Megkoccantak a fogaim. Borzongva nyitottam fel a szemeimet, meglepetten konstatálva, hogy fáradt az kicsit sem vagyok. Ahogy sikerült fókuszálnom, teljesen ismeretlen kép tárult elé.
-Mi a fene...
Ültem fel. Körül pillantottam. A hely... hát az egy borzadály volt. Pepita padló, ocsmány tapéta. Mintha valami izlésficamos béna festőmester csak úgy feldobálta volna az anyagot a falakra. De figyelmem a förmedvényen túl inkább a helyiségben lévőkre koncentrált. Egyik alakról a másikra, csalódottan, hogy senkit sem ismerek.
Vagy még is? Nizasén pihent meg a tekintetem, miközben magam alá húztam a lábaimat, és felálltam. Ekkor döbbentem meg igazán. Már értem miért fázok. A lenge kis kombiné, amit alváskor szoktam magamra húzni, nem sokat takar belőlem. Vékony selyem anyaga többet mutat, mint amennyit takar. Még jó, hogy kibomlott hajam azért elfed valamennyit. De mezítelen talppal állok a kockás padlaton, és igencsak hidegnek érzem.
Még elcsípek egy-egy szót, rövid mondatot a többiek megnyilvánulásaiból, de azért közelebb lépek, Nizase irányába indulva.
-Üdvözletem. Amelia Barlow vagyok.
Nem teszem hozzá, hogy csatlakoznék a kérdéshez, miszerint mi folyik itt, és miként kerültünk ide, szemmel láthatóan édes álmunk közepéből az ágyunk melegéből? Inkább a többieket mérev végig. Így állapodik meg végül pillantásom a kicsit távolabb álló fura lényen. Végig fut rajta a tekintetem. Fém és bőr és fém... Mintha az egész testét a fémek tartanák össze. Nővérként találkoztam már sok mindenféle dologgal, de ilyen különössel még nem. Ember? Tündér? Gép? Mi, vagy ki ez? De... láttam a rémületet is a szemeiben, így lépteimet inkább felé irányítottam. Nem rohantam, próbáltam nyugodtnak mutatni magamat.
-Ne aggódjon, minden rendben lesz.
Igyekeztem megnyugtató hangon megszólítani, kirántani a pillanatnyi helyzet kényelmetlenségéből, pedig én magam sem tudtam, mibe is keveredtünk mi itt?
Vahe's Wrath Posztok : 95
Re: Red Queen, White Queen
Vas. Okt. 15, 2023 6:31 pm
Red Queen, White Queen
Egyelőre minden csendes. Senki sem zavar meg titeket, és semmi nem történik, de azért a padló tényleg kellemetlenül hideg a meztelen lábatoknak. Nincs se víz se élelem… Már azon az egy üvegen kívül. Valahogy csak ki kéne jutnotok.//Hajrá mehet még egy kör! Következő mesélői reag (ami ennyi lesz kb ameddig el nem hagyjátok a szobát.) október 22. vasárnap! (Ha valaki jönne MOST még beszállhat.)//
Moros Greycloud Előtörténet : A tale of woe and ambition Posztok : 211
Re: Red Queen, White Queen
Kedd Okt. 17, 2023 9:27 pm
× Red Queen, White Queen ×
eat me, they say
----------------- :O: -----------------
A mögöttem felhangzó kérdésre megfordultam, el a furcsa üvegtől. A társaság többi tagja lassan, egyesével magához tért, és valtak közöttük fenemód ismerős arcok. És teljesen ismeretlenek is. Kár, ha legalább valami közös pont lett volna, talán kitalálhattam volna, mégis ki játszott velünk elrablósat. Nem buktam az ilyesmire.- Miss Edevane. - mosolyodtam el a tündérre. - Nos, én sem éppen itt számítottam volna önre. De, hogy megvalljam az igazat, magamra sem, ugyanis abszolút fogalmam sincs hol vagyunk.
De ez a kérdés jelenleg lényegtelen is volt, sokkal érdekesebbnek gondoltam azt, hogyan hoztak be minket ide. Amennyire körbe tudtam nézni, a teremből tényleg nem vezetett ki - vagy be - semmi, azon az egyetlen, aprócska lyukon kívül. És mivel egyikünk sem volt pixi, elég nehéz volt elképzelni, hogy azon átrángattak. De ha már pixiknél tartottunk, mindig érdemes volt ellenőrizni, hogy valami nem csak egy illúzió volt-e, így óvatosan végigkopogtattam a falakat. Egy gyakorlott pixi képes volt egészen komplex képzeteket is alkotni, de ahhoz, hogy a falaknak látványa, tapintása, és hangja is legyen, tényleg nagyon, nagyon ügyesnek kellett lennie.
Amikor az ismeretlen férfi kifakadt, a vállam fölött sandítottam vissza. Csak a szabadkozása nyomán realizáltam, hogy rajtam kívül senkin nem volt tisztességes ing, én viszont csak alváshoz használtam, szóval ki is bújtam belőle és Gwendolyn felé nyújtottam.
- Csak tessék, talán így kevésbé érzi majd magát kényelmetlenül.
Akár elfogadta az ingemet - ami ugyan nem volt virágos, de egy teljesen tisztességes, felettébb drága fehér ing volt, mint amit a nemesi házak jobb sorsú szolgálói hordtak -, a figyelmem tovább fordítottam a földön fekvő és felettébb mozdulatlan tündérre. A páncél most nem igazán tűnt annak, ellentétben a Gourmet fészekben gondoltakkal. Vagy pofátlanul gazdag volt ennyi orea-módosítással, vagy valaki pofátlan gazdagnak volt a játékszere. Ez igazából elég szomorúnak hangzott.
- Az úr nem kifejezetten beszédes fajta. - mondtam a felettébb lengén öltözött nőnek, aki megpróbálta magához téríteni a sokkból a gép-tündért, és közben megpróbáltam nem feltűnően végignézni a combjain a ruhája alsó széle alatt. Csak rejtve. - Gyanítom a papírját nem hozták ide, akárkiknek is köszönhetjük ezt a kalandot. Fel tud kelni? - kérdeztem a tündért, kezet nyújtva neki, hogy felsegítsem. Ezután visszasétáltam az asztalhoz, aztán megköszörültem a torkomat.
- Nem szívesen vagyok a rossz hírek hozója... - kezdtem a rögtönzött beszédet. - De azt hiszem elraboltak minket. És szeretnének valami játékra rávenni, már az üvegből ítélve. És tekintve, hogy ötletünk sincs hogyan jussunk ki, kénytelenek vagyunk belemenni.
Felkaptam az üveget az asztalról és magam elé emeltem.
- Ha senki nem jelentkezik, én magamra vállalom az első kortyot. De ha valaki megelőzne, csak tessék.
Warwick Leininger Előtörténet : W.Leininger Posztok : 49
Re: Red Queen, White Queen
Szer. Okt. 18, 2023 6:15 pm
Red Queen, White Queen
Inni vagy nem inni…!
-----------------:O:-----------------
Nem voltam soha figyelmetlen, nem engedhettem meg magamnak, hiszen fenn kellett tartanom egy illúziót a családunk anyagi helyzetéről úgy, hogy még a testvéreim sem lássanak át rajta. Most mégis annyira megdöbbentett a helyzet, amibe kerültem, mint még Wayne álma sem és csak a mozgólódásra a hátam mögött kaptam észbe, miszerint vannak még, a helyiségben páran.
Az ismerős hangra egy pillanatra megdermedtem, hiszen egyáltalán nem számítottam arra, hogy az előbb eszembe jutott Parancsnok barátnője és a különleges peremi „kapcsolattal” rendelkező Nizasse kisasszonnyal pont itt akadok össze. Hát ez, ha lehet még a kellemetlennél is kellemetlenebb!
Csak a fejem fordítottam felé és csak a szemöldököm enyhe megemelkedése jelezte, hogy észrevettem az ő és a többiek hiányos öltözékét – ezek szerint szerencsére nem csak engem ért ágyban a szokatlan emberrablás, - de rezzenetlen arccal próbáltam érzékeltetni vele, hogy nem kívánom más tudomására hozni az ismeretségünket. Mivel nem kezdett el ujjal rám mutogatni, inkább a másik két ébren lévő társamra rebbent a szeme, úgy véltem ős sem akart mást….
A következő mozgolódó viszont már nem kerülhette el, hogy mindenki figyelmét magára vonja, hiszen a bútorozatlan szoba eléggé visszhangos volt és a félig gép, félig ember, ha akarta sem tudott volna halk lenni, ahogy ügyetlenül feltápászkodott. Életemben nem láttam még ilyet, így eléggé megbámultam az ijedt, mackónadrágos alakot. Lehet, hogy volt akit elborzasztott ez a „félvérség”, de a maga nemében rendkívüli alkotás volt.
Gondolom ő sem tervezte mutogatni így magát, de a faunra szegeződő tekintete és a reménykedő mosolya azt mutatta, hogy talán találkoztak már. Viszont eddig ő volt az egyetlen, aki a váratlan helyzet ellenére egy szót sem kérdezett.
Amelia felé megbiccentettem a fejem és közben elkönyveltem magamban, hogy ő nő és lenge öltözete ellenére elég higgadtan vette tudomásul a történteket és azonnal a fém-tündefiú felé fordult és nyugtatni igyekezett.
- Azért ebben nem lennél olyan biztos. – jegyeztem meg az optimista szavaira. – Semmi nincs rendben.
A tippem is megállta a helyét, a faun ismerte a fiút, aki, - ahogy a faun szavaiból összeraktam, - valamiért nem beszélt és papíron kommunikált.
Mivel nyomon követtem a bak ténykedését, sajnos nem nagyon tudtam vitába szállni azzal, hogy elraboltak és az egérlyukon kívül kijárat sem akadt. Ez az igazság bosszantó volt!
De legalább volt egy önként jelentkező a próbára.
- Én nem tartom vissza, részemről Öné a megtiszteltetés. – intettem a faunnak nagylelkűen.
Akárki is találta ki ezt a remek csapdát, nem hagyott sok választást, így ha sorra kerültem én is meghúztam az üveget, ha nem halt meg azonnal.
Paksha Előtörténet : Night fairy, without wings Posztok : 46
Re: Red Queen, White Queen
Szomb. Okt. 21, 2023 2:19 pm
~ Red Queen, White Queen ~
...darabos reggel.
-----------------:O:-----------------
Rémülete, meghökkentségbe csapott át, ahogy a körülötte allók álltak hozzá. Nem ellenséges, inkább kiváncsi szemek tapadtak rá, sőt néhol sajnálkozó. A semmiből jött kedvesség visszahúzódásra késztette. Nem szokott hozzá az idegenek ekkora közvetlenségére. Egy kínos mosoly és néma csend, meg behúzott nyak várta válaszul a felettébb lenge halóinges, de annál kedvesebb hölgyet. Látványosan nem tudta Paksha, merre is nézzen rajta. Az arcára nem tudott volna anélkül, hogy a keblei ne lennének "útban". Pironkodva lesütötte a szemeit és kisfiúsan megingott a kérdésre. Hát most mit mondjon. Nagyjából azt mondaná, amit a többiek is, csak nincs kedve... Ekkor jött segítségül Moros és kvázi bemutatta a többieknek.
Ekkor jutott eszébe, hogy a faun nem tudja a nevét! Nah ebből az lesz, hogy mindneféle becenevet fognak ráaggatni. Nagyszerű.
"Az úr nem kifejezetten abeszédes fajta". Félénk bólintást és üdvözló integetést csalt ki a tündérből a szóhasználat. Höhö, úr lett... Azon az integetésen szó szerint hallatszott, a "sziasztok, örülök hogy megismerhetlek titeket." és a vele járó félénk lelkesedés is.
Ekkor ránézett az elöbbi lányra is, ugyanazzal a mosollyal. Valahogy meg akarta köszönni a törődést, csak hogy fogalma sem volt hogyan tegye a füzete nélkül. Nem jött bele ebbe a pantomimes dologba még.
Egyszóval ott állt mint valami díszlámpa, mikor a faun belecsapott a közepébe a kikerülhetetlennek, és egy kisebb szónoklat után pedig belekortyolt az italba.
Paksha valahol méllyen azt remélte, hogy kifogy az üvegcse mire rá kerül a sor, így érthető módon ha csak nem adták a kezébe, ő volt az utolsó aki aki beleivott.
Gwendolyn Edevane Posztok : 36
Re: Red Queen, White Queen
Szomb. Okt. 21, 2023 3:06 pm
Red Queen, White Queen
Gwen in Wonderland
Mr. Greycloud válaszával megerősítette sejtésemet, miszerint egyikünk sem önszántából került erre a bizarr helyre. Újra végignéztem a szobán bármiféle kijáratot keresve, de tekintetem megakadt egy… szerkezeten? Ember méretű és formájú volt, de elnézve a különböző fém lapokat és csöveket, inkább egy mesterember által készített félkész műalkotás volt, amit ki tudja milyen szándékkal és célra készített. Remélem nem kapcsol be, ha pedig mégis, akkor nem harci funkciókkal van ellátva.
A potenciális veszély miatt ijedten pillantottam hátra, ahonnan mocorgást hallottam, de csak a többiek kezdtek el ébredezni. Pontosabban egy magas férfi ember, aki még nálam is alulöltözöttebb volt. Ettől egy fokkal jobban éreztem magam, hogy nem csak én voltam ott pizsamában. Miután ő is felmérte a helyzetet, hogy hova is csöppent, odasétált hozzánk, elnézést kért lenge öltözékéért és bemutatkozott.
- Ugyan, azt hiszem mindannyian ugyanabban a szerencsétlen helyzetben vagyunk. Gwendolyn Edevane vagyok – és örvendek(?) a szerencsének, bár ebben a helyzetben ez utóbbit inkább nem fűztem hozzá, mert ebben a helyzetben nem sok örvendetes dolgot találtam. Mr. Greycloud - akin talán még több ruha is volt, mint máskor – látva, hogy elég kellemetlenül érzem magam pizsamámban, levette ingjét és felém nyújtotta. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy ne fogadjam el, mivel vannak olyanok, akik talán jobban rászorulnának arra az ingre, de végsősoron felkínálta nekem, én pedig nem voltam pizsamapartis hangulatban.
- Mily figyelmes, köszönöm szépen. – Belebújtam az ingbe és már is kevésbé éreztem magam kényelmetlenül a továbbra sem kevésbé furcsa helyzetben.
A földön fekvő alakok közül egy újabb személy kelt fel, egy vörös hajú nő, aki hozzám hasonlóan rendkívül kellemetlenül érezte magát a szituációban. Viszont ő nem jött, közelebb, onnan érdeklődött, hátha valaki tud bármit is arról, hogy mi történik.
- Nem sokkal ébredtünk Ön előtt és mi is éppen azt próbáljuk kideríteni. – Szerettem volna kielégítőbb választ adni, de eddig egyikünk sem tudott többet és a helyzetet elnézve bárki miatt is kerültünk ide, ő nem tartózkodott a szobában.
Összerezzentem, ahogy gép zúgását hallottam a fura szerkezet felől. Ahogy odanéztem, a gépezetben felcsillantak az oreák, amik működtették és éppen tápászkodott fel. Ösztönösen összehúztam magam, remélve, hogy azok a kristályok ténylegesen csak energiával látják el és nem adnak neki valami extra képességet is. Egy Mr. Leiningerhez hasonlóan alulöltözött nő sietett segítségére, és Mr. Greycloud is hasonlóan tett. Mivel nem értettem, hogy miért nem tartanak tőle, jobban szemügyre vettem és amit eddig rajta borításnak gondoltam, ami a gépezetet takarta, az valójában a bőre volt. Egy húsvér tündér, akinek meglehetősen nagy része gépekre lett lecserélve. El nem tudtam képzelni, hogy milyen helyzetben történt meg ez vele és jobbnak is láttam, ha nem gondolok bele.
Mr. Greycloud úgy tűnt, hogy ismeri a félig gép, félig tündért, mert utalt arra, hogy a jegyzetfüzete nélkül nem igazán tud velünk kommunikálni. Ő félénken integetett egyet, valószínű így szeretett volna köszönni nekünk. Így mozgásban látva félénknek tűnt, nem olyannak, aki ártani szeretne bármelyikünknek is. Sután visszaintegettem neki, mert hirtelen nem tudtam, hogy ebben a helyzetben hogyan illene viselkednem. Kezdetlegesen nem kéne bámulnom, mert az nem a legudvariasabb dolog.
Közben mindenki magához tért, Mr. Greycloud pedig magához ragadta a szót, s kimondta mindazt, ami mindannyiunk agyában ott motoszkált, csak lehet néhányan még reménykedtek abban, hogy az egészet csak álmodják. De nem álmodtunk. Ott álltunk mind egy furcsa szobában egyedül egy üvegcsével, ami azt sugallta, hogy meg kell innunk, ha ki szeretnénk jutni. Márpedig én nem szerettem volna inni belőle, nem amíg más nagyobb vállalkozó szellemmel meg nem kóstolja és nem lesz tőle baja.
A potenciális veszély miatt ijedten pillantottam hátra, ahonnan mocorgást hallottam, de csak a többiek kezdtek el ébredezni. Pontosabban egy magas férfi ember, aki még nálam is alulöltözöttebb volt. Ettől egy fokkal jobban éreztem magam, hogy nem csak én voltam ott pizsamában. Miután ő is felmérte a helyzetet, hogy hova is csöppent, odasétált hozzánk, elnézést kért lenge öltözékéért és bemutatkozott.
- Ugyan, azt hiszem mindannyian ugyanabban a szerencsétlen helyzetben vagyunk. Gwendolyn Edevane vagyok – és örvendek(?) a szerencsének, bár ebben a helyzetben ez utóbbit inkább nem fűztem hozzá, mert ebben a helyzetben nem sok örvendetes dolgot találtam. Mr. Greycloud - akin talán még több ruha is volt, mint máskor – látva, hogy elég kellemetlenül érzem magam pizsamámban, levette ingjét és felém nyújtotta. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy ne fogadjam el, mivel vannak olyanok, akik talán jobban rászorulnának arra az ingre, de végsősoron felkínálta nekem, én pedig nem voltam pizsamapartis hangulatban.
- Mily figyelmes, köszönöm szépen. – Belebújtam az ingbe és már is kevésbé éreztem magam kényelmetlenül a továbbra sem kevésbé furcsa helyzetben.
A földön fekvő alakok közül egy újabb személy kelt fel, egy vörös hajú nő, aki hozzám hasonlóan rendkívül kellemetlenül érezte magát a szituációban. Viszont ő nem jött, közelebb, onnan érdeklődött, hátha valaki tud bármit is arról, hogy mi történik.
- Nem sokkal ébredtünk Ön előtt és mi is éppen azt próbáljuk kideríteni. – Szerettem volna kielégítőbb választ adni, de eddig egyikünk sem tudott többet és a helyzetet elnézve bárki miatt is kerültünk ide, ő nem tartózkodott a szobában.
Összerezzentem, ahogy gép zúgását hallottam a fura szerkezet felől. Ahogy odanéztem, a gépezetben felcsillantak az oreák, amik működtették és éppen tápászkodott fel. Ösztönösen összehúztam magam, remélve, hogy azok a kristályok ténylegesen csak energiával látják el és nem adnak neki valami extra képességet is. Egy Mr. Leiningerhez hasonlóan alulöltözött nő sietett segítségére, és Mr. Greycloud is hasonlóan tett. Mivel nem értettem, hogy miért nem tartanak tőle, jobban szemügyre vettem és amit eddig rajta borításnak gondoltam, ami a gépezetet takarta, az valójában a bőre volt. Egy húsvér tündér, akinek meglehetősen nagy része gépekre lett lecserélve. El nem tudtam képzelni, hogy milyen helyzetben történt meg ez vele és jobbnak is láttam, ha nem gondolok bele.
Mr. Greycloud úgy tűnt, hogy ismeri a félig gép, félig tündért, mert utalt arra, hogy a jegyzetfüzete nélkül nem igazán tud velünk kommunikálni. Ő félénken integetett egyet, valószínű így szeretett volna köszönni nekünk. Így mozgásban látva félénknek tűnt, nem olyannak, aki ártani szeretne bármelyikünknek is. Sután visszaintegettem neki, mert hirtelen nem tudtam, hogy ebben a helyzetben hogyan illene viselkednem. Kezdetlegesen nem kéne bámulnom, mert az nem a legudvariasabb dolog.
Közben mindenki magához tért, Mr. Greycloud pedig magához ragadta a szót, s kimondta mindazt, ami mindannyiunk agyában ott motoszkált, csak lehet néhányan még reménykedtek abban, hogy az egészet csak álmodják. De nem álmodtunk. Ott álltunk mind egy furcsa szobában egyedül egy üvegcsével, ami azt sugallta, hogy meg kell innunk, ha ki szeretnénk jutni. Márpedig én nem szerettem volna inni belőle, nem amíg más nagyobb vállalkozó szellemmel meg nem kóstolja és nem lesz tőle baja.
Nizase Nae Előtörténet : Holnap tán jobb nap jő... Posztok : 171
Re: Red Queen, White Queen
Szomb. Okt. 21, 2023 4:52 pm
Red Queen, White Queen
... én is, ön is, hallgassuk el, ne tudja senki sem ...
-----------------:O:-----------------
Válasz persze csak később érkezik a kérdésre, ám addig még történik néhány dolog. Az első az lesz, hogy ahogyan jobban körülnéz, egy ifjú keltse fel a figyelmét, aki minden tekintetben különlegesnek tűnik. A szemlélődő tekintet számára elsőként nyilván a külseje tűnne fel mindenkinek. Ahogy feltápászkodik némi segítséggel, tündér voltának nyomait le sem tagadhatná, ahogyan azt sem, hogy teste működését szerkezetek segítik, amelyek... Az orea lesz a következő, amely különlegessé teszi a fiút, s teszi félelmetessé Nizase szemében őt. Talán ezért érez késztetést egy pillanatra, hogy visszatartsa a faunt és a hölgyet, kik sokkal figyelmesebbek, és bátorítóak, mint amilyen ő maga. De végül mégsem tesz semmit és ettől még inkább elszégyelli magát, főként azért, mert az arc, mi a furcsa testhez tartozik, kedves, ám kissé tartózkodó, s félénk integetése cseppet sem igazolja korábbi gyanakvását. Látja, hogyan int vissza neki a magát Gwendolyn-nak nevező, hát ő is biccent, bár a mosoly most nem bújik elő arcán, aggodalom felhőzi inkább.
Közben a válasz is megérkezik, csak még furcsábbá téve a helyzetet. Mert ha mindenki most tért magához, akkor ez sem lehet véletlen, s a lány kénytelen hinni a faunnak, hogy itt létük valaki érdekeit szolgálja, ki attól sem riadt vissza, hogy elrabolja őket.
Hát csak áll ott, Leininger szemének villanása készteti óvatosságra, s arra, hogy ismeretségüket ne hozza nyilvánosságra. Meztelen talpa fázik és pont akkor tüsszenti el magát, amikor az udvarias és mindenképpen vállalkozószellemű faun felajánlja, hogy megteszi azt, amit az üvegre függesztett cédula javasol. A lány azt hiszi, Warwick talán csatlakozik a próbához, de mert hallgat, Nizase maga lép közelebb az asztalhoz, mert a hely és a helyzet oly zavaró, hogy belőle mihamarabb szabadulni akarna, hát szól ő is, nem néz senkire, csak az üveget bámulja a hím kezében, amelyben furcsán kavarognak a fények.
- Leszek én a második... Csak jussunk ki innen...
Közben a válasz is megérkezik, csak még furcsábbá téve a helyzetet. Mert ha mindenki most tért magához, akkor ez sem lehet véletlen, s a lány kénytelen hinni a faunnak, hogy itt létük valaki érdekeit szolgálja, ki attól sem riadt vissza, hogy elrabolja őket.
Hát csak áll ott, Leininger szemének villanása készteti óvatosságra, s arra, hogy ismeretségüket ne hozza nyilvánosságra. Meztelen talpa fázik és pont akkor tüsszenti el magát, amikor az udvarias és mindenképpen vállalkozószellemű faun felajánlja, hogy megteszi azt, amit az üvegre függesztett cédula javasol. A lány azt hiszi, Warwick talán csatlakozik a próbához, de mert hallgat, Nizase maga lép közelebb az asztalhoz, mert a hely és a helyzet oly zavaró, hogy belőle mihamarabb szabadulni akarna, hát szól ő is, nem néz senkire, csak az üveget bámulja a hím kezében, amelyben furcsán kavarognak a fények.
- Leszek én a második... Csak jussunk ki innen...
Amelia Barlow Posztok : 32
Re: Red Queen, White Queen
Szomb. Okt. 21, 2023 7:19 pm
Red Queen, White Queen
Meztelen talpak
----------------- :O: -----------------
Az első sokkból lassan mind magunkhoz térünk. Én is megnyugszom így, hogy az ismeretlen tündér-gép lényt megnyugtatom. Lehet, nem is őt akartam első sorban, hanem magamat, de az is lehet, hogy az ápolónői vénám mozgatott, hiszen a beteg nyugalma már fél siker a gyógyításhoz. Tekintetem pedig egyik sorstársamról a másikra ugrik, ki milyen sorrendben szólal meg.
- Nem tud beszélni?
Pillantok vissza a tündérre, mintegy egyértelműsítve a faun bak szavainak értelmét. Mosolyát mosollyal viszonozom. Aztán megint csak a többiek felé fordulok. Mindannyian lengén vagyunk öltözve, ki jobban, ki kevésbé. Engem nem hoz zavarba a mezítelen test látványa, láttam már eleget. Tekintetem végül megállapodik Nae kisasszonyon, ha pillantásunk összetalálkozik, csak aprót biccentek felé egyet. Nem tudom, hogy fel akarja-e fedni ismeretségünket, vagy inkább hallgatna róla? Nizzi azon kevesek közé tartozik, akik tudják rólam miféle vagyok valójában, de ezt a tényt nem is akarnám mindjárt mindenki tudtára hozni.
Megint végig futott bennem a felismerés, fázom. Főleg a meztelen talpam, hiszen a hideg padlón álltam, de már éreztem, ahogy finoman libabőrös lesz a lábszáram is, és a vékony kombiné alatt a hátamon is végig fut egy halvány remegés. Remélem nem fogok felfázni. Ezt a félelmemet a faun hangja veri ki a fejemből. Következtetése logikus, bár az ivással kapcsolatos nézetét nem osztom teljesen.
- Jó ötlet beleinni egy ismeretlen összetételű löttybe?
Adok hangot kétkedésemnek kissé megkésve, hiszen ekkor már a faun bak kortyintott is egyet, majd a Gwendoline névre hallgató lány is így tett. Megkésve mérem végig a többieket, s várom ki, míg a másik férfi és Nizzi is iszik, s csak ezután, mintegy utolsó előttiként csippentem ujjaim közé én is az üvegcsét.
-Félek... nagy ostobaságot követünk el. De ha ez egy kollektív álom, talán a folyadék megivása után az ágyunkban ébredünk.
Mondtam ki hangosan abbéli reményeimet, hogy még is csak agyam szülte torz esemény szereplője vagyok. Épp olyan lehetetlen helyzetben, mint általában az álmokban szokott lenni.
Aztán magam is kortyoltam egyet, s tovább adtam az üveget a tündér-gép férfinek.
Vahe's Wrath Posztok : 95
Re: Red Queen, White Queen
Vas. Okt. 22, 2023 9:44 am
Red Queen, White Queen
Moros végigkopogtatja a falat, de nem talál rajta semmi különöset. Ez, amennyire ő meg tudja állapítani egy tökéletesen normális fal a csúfságán túl.
Ez után sorban meghúzzátok az üveget, és néhány másodpercig nem történik semmi… Majd a világ hirtelen tágulni kezd. A falak messzire kerülnek, ahogyan a mennyezet is, az asztal és az üveg megnő – Paksha el is ejti azt egy ponton mert már túl nagy lesz, hogy fogja, az csörömpölve esik le, a maradék bájital ki is ömlik belőle, de legalább nem törik össze. Egyedül a padló az, ami stabil marad alattatok. Beletelik egy kis időbe, mire rájöttök, hogy nem a világ nőtt meg, hanem ti mentetek össze. Így viszont már az ajtó, ami eddig kicsi volt, most teljesen normális méretűnek tűnik, az aprócska kulcs viszont, ami az asztalon volt az üveg mellett, most elérhetetlen magasságba került, kivéve Gwennek, akik fénytündér lévén továbbra is tud repülni. A kulcsra pedig szükségetek is van, az ajtó ugyanis egyébként be van zárva.
A legkülönösebb talán az, hogy mindezen furcsaságok ellenére, amikor elmúlt az a minimális szédülés, amit pusztán az összemenés és a környezet megváltozásának élménye okozott, kifejezetten jól érzitek magatokat.
Moros, Gwen: Ti konkrétan érzitek, ahogy elönt titeket a mágia. Még soha életetekben nem éreztétek magatokat ennyire erősnek, akár úgy is tűnhet, hogy hegyeket tudnátok megmozgatni. Ezen kívül viszont, mivel ti hozzá vagytok szokva a mágia jelenlétéhez nem éreztek semmi nagyon különöset vagy furcsát. Gwen, te annyit érzel extrában, hogy úgy gondolod nagyon pontosan fel tudod mérni a többiek érzéseit. Tudod például, hogy Amelia, Warwick és Nizase ismerik egymást, hogy Ameliának valami titka van, érzed Paksha ijedtségét és szégyenét… És ehhez még csak nem is kell koncentrálnod. Mi lenne, ha koncentrálnál?
Moros, te is érzed, hogy az, hogy lecsökkented, vagy megnöveled a súlyod, az már nem nagy kunszt, nem nagyobb, mint a lélegzés. A hatalmasra nőtt asztallal is elboldogulnál, és tudod, hogy még csak meg se kéne hozzá erőltetned magad. Sőt, hozzá se kellene érned. Ha kicsit koncentrálsz, akkor megérzed, ahogyan a súly lefele húzza az asztalt, lefele húz titeket is, ahogyan azt a fizika törvényei megszabják, de te… Ha akarod át tudod írni ezt a törvényt. Miért kéne a lefelének lefele lennie? Miért nem lehet bármelyik irányba? Miért kéne vonzani, amikor taszítani is lehet? A lelki szemeid előtt látod a jelenlegi irányokat, a ható erőket mintha rajzolt vonalak lennének, az akaratoddal pedig ezeket meg tudod növelni, ahogyan eddig is, de mostmár el is tudod őket forgatni, ami viszont eddig elképzelhetetlen volt.
Nizzi: Téged elönt egy furcsa bizsergés, majd a lehető legkülönösebb érzés, hogy konkrétan érzed magad körül a sziklát. Minden követ, a csempét, és egyszerűen tudod, hogy ahol vagytok bár szobának tűnik, valójának egy barlang. A TÖBBIEK láthatják, hogy Nizzi kék szeme pedig fényes zölddé változott, mintha az írisze oreából lenne, mindezek ellenére viszont Gaia néma marad. A jelenlétét se érzed, csak hatalmas erőt és… kontrollt, ami egészen különös.
Amelia: A benned levő macska megnyugszik. Konkrétan olyan kezessé válik, mintha ölben fekvő, doromboló kismacska lenne, és ha csak úgy diszkréten rápróbálsz látod, hogy az átváltozás egészen könnyen menne, viszont még mindig teljesen kontrollban tudnál maradni, bár ezt nem tudod honnan tudod. Viszont van még több is. Ha felnézel az asztalra, eszedbe jut, hogy madárként felrepülhetnél. Ha az ajtóra, akkor tudod, hogy apró muslicaként átrepülhetnél a kulcslyukon is. Vagy medveként egyszerűen szétzúzhatnád az ajtót. A lehetőségek végtelen tárháza önti el az elméd ötletként, de hogy meg tudod-e csinálni… talán igen. Ami persze nem normális, de mi normális itt?
Paksha: Ami először feltűnik az az, hogy a mozgásod könnyűvé válik. Minden erőfeszítés, ami arra ment el, hogy mozgasd a végtagjaidat, ezt a nehéz orea szerkezetet, az most olyan természetes lesz, mint ahogyan azokat a testrészeidet mozgatnád, amivel születtél. Ráadásul teljesen fel is vagy töltve. A következő dolog, ami feltűnik, hogy tökéletesen uralod a fémet, nem is mintha gyurma lenne, mint amit az éjtündérek általában éreznek, hanem mintha folyadék, ami úgy hajlik az akaratod nyomán, ahogyan akarod. Kell néhány másodperc mire rájössz, hogy nem csak a fémet érzed, hanem a szerves részeidet is. A véred, a húsod, mindent tudnál úgy formálni, ahogyan csak akarod. Egészen merész gondolat, de ebben az állapotban még az is lehet, hogy vissza tudnád növeszteni magad olyanra, amilyen réges-régen voltál. Kérdés lehet, hogy megpróbálod-e rendbehozni legalább a hangod, hogy ne legyen fájdalmas beszélni, és a következő kérdés, hogy ez vajon csak rád érvényes-e, vagy képes lehetsz-e kapcsolatba kerülni a környezeteddel is, és akár mások szöveteivel is.
Warwick: Téged egy egészen különös bizsergés önt el, amit először nem tudsz hova tenni, hisz emberként sosem érezted még milyen az, amikor mágia önti el a véred. Határozottan jó érzés. Hatalmasnak érzed magad, elsőre szinte megrészegít. Majd látod, ahogyan Gwen felrepül. Éppen csak egy pillanatra, de amikor pislogsz egyet látod, hogy ilyesmi nem történt. Amikor az ajtóra nézel látod, hogy mintha Moros odalépne a kulccsal és kinyitná… De, amikor visszafordítod a fejed látod, hogy a faun ott áll egyhelyben, és semmi ilyesmi nem történt. Még…
//Következő mesélői 10. 29. vasárnap!//
Moros Greycloud Előtörténet : A tale of woe and ambition Posztok : 211
Re: Red Queen, White Queen
Vas. Okt. 22, 2023 8:09 pm
× Red Queen, White Queen ×
eat me, they say
----------------- :O: -----------------
Az volt a baj az ilyen kiszolgáltatott helyzetekkel, hogy nem igazán volt választásunk a továbbiakkal kapcsolatban - viszont legalább egyértelmű volt, mit is vártak tőlünk az elrablóink. És mások kedvére tenni már sokszor mentette meg az életemet is akár, szóval mivel senki nem ellenkezett, felbontottam az üveget. Húztam belőle egy közepes kortyot, aztán továbbadtam a vörös hajú embernőnek, aki másodiknak vállalkozott, és közben próbáltam bíztatóan mosolyogni rá.- Ne aggódjon, ha meg akartak volna minket ölni, ennél gyorsabb és szórakoztatóbb módja is lenne.
Mert hát az én tapasztalatom szerint ez a két dolog volt, ami meghatározta, ki hogyan halt meg.
Az üveg hatása úgy kezdődött, ahogy vártam; rosszulléttel. A fejem zúgni kezdett, a gyomrom felkavarodott, de ezek már szinte ismerős érzések voltak. Az, hogy falak hirtelen távolodni kezdtek, már egy kissé ritkább jelenség volt, de még ez sem riasztott meg igazán.
De az, amikor az asztal is hirtelen fölém mászott már egészen furcsa volt.
Mikor elmúlt az alapvető émelygés megpróbáltam körbenézni, hátha csak nagyon alattomos módon elájultunk és átkerültünk valahová máshová, de nem. Ugyanabban a szobában voltunk - csak épp mindenki összement.
- Szóval ilyen lehet a világ Daphne számára. - jött ki az első "értelmes" mondat a számon. Valaki itt hagyott nekünk egy üveget, ami összezsugorított. Ötrezes olcsó fantasztikákban olvastam hasonlót, amit unatkozó alkimista inasok találtak ki és küldték be egy újságnak. Az egész annyira röhejes volt, hogy még mindig nehezen tudtam elhinni, hogy tényleg megtörtént, szóval csak hitetlenkedve néztem a magam elé kinyújtotta kezemre - a most már megmozdíthatatlan nehéz óriás-asztal pedig csúszott előre néhány centit.
Gyanakodva húztam össze a szemöldököm.
- Oké, ez fura.
Olyan érzésem volt, mintha a mágia szinte kicsordult volna az eddig sem sekély üvegéből bennem, és most megállíthatatlanul hömpölygött szanaszét. Nagyobb figyelmet igényelt megálljt parancsolni neki, mint előhívni, és volt valami egészen új benne. Mintha egy eddig sosem használt érzékszervem nyílt volna ki, az egész szoba körülöttünk áramló erővonalakkal volt megtelve, amik körbefontak és lefelé húztak mindent. És ahogy kinyújtottam a kezem megint, mintha tovább értem volna a testemnél, egyenesen belekapaszkodva az egyik ilyen vonalba. És ahogy megfordítottam, az aprócska patáim hirtelen elemelkedtek a talajtól.
- Whoah.
Az erő csak vitt felfelé, egész az asztal szintje fölé, amíg sikerült megálljt nem parancsolnom neki, és kis ügyeskedéssel landolnom az asztalon, a kulcs mellett. Csak úgy, kíváncsiságból megtekertem azokat a vonalakat is, amik azt közrefogták, amitől aztán az egész felemelkedett, aztán belerepült a kezembe.
- Szerintem egy Álomban lehetünk, nagy betűvel. - szögeztem le. - Máshogy ez képtelenség lenne. Maguk nem tapasztalnak nagyon különös dolgokat?
Paksha Előtörténet : Night fairy, without wings Posztok : 46
Re: Red Queen, White Queen
Csüt. Okt. 26, 2023 2:14 pm
~ Red Queen, White Queen ~
Kezdett megnyugodni annyira, hogy ne próbáljon mindenkit egyszerre szemmel tartani. Látható volt, hogy a jelenlévők mind legalább annyira meg voltak lepődve mint ő, és kis ijedtségen túl, nem mutattak komolyabb ellenszenvet irányába. Sőt, ketten is a segítségére siettek. Egyikük Moros volt, akitől néma tekintetekkel könyörgött védelemért, amikor még azt hitte, hogy szüksége van rá. Elfogadta a baráti kezet és felállt a saját lábára. A lány, akit eddig még nem ismert, Amelia pedig őszinte aggodalommal a hangjában kérdezett rá a helyzetére. Nem akart hazudni az ember lánynak, de hát nem volt nála a füzete ugyebár. Felhúzta a vállait és játékosan megforgatta a szemeit. Ebből aztán ki lehetett olvasni azt is, hogy “nagyjából”, meg tulajdonképpen minden mást is.
Aztán elmosolyodott, amitől kapott egyet válaszul. Nah abba meg belepirult kissé és lehajtotta a fejét, hogy szemügyre vegye a lábait. Moros közben magához ragadva a kezdeményezést és úgy döntött, hogy nincs választásuk. Sajnos ő is erre jutott magában, csak remélte, hogy más talán kitalál valamit ahelyett, hogy furcsa idegen löttyöt iszogassanak. Óvatosan nyúlt az üvegcséért. Nem akarta neki ütni a lány karjának véletlenül sem a bumszli vas kezeit. Vett egy mély levegőt és beleivott ő is. Nézett jobbra, nézett balra a kezében maradt üveggel, de semmi sem történt. Majd hirtelen nagyon gyorsan olyasvalami, ami felborította a térérzékét. Nem volt ideje arra, hogy lássa, a többiekkel is hasonló történik e. Szédült és émelygés fogta el. A falak kitágultak, a mennyezet a távolba került és csak azután értette meg, hogy mi történt, miután abba maradt a szédülés.
Mindannyian összementek!
Végig nézte ahogy Moros a fizika törvényeit meghazudtoló módon fel .... emelkedik az asztalra. Nem lehetett volna mondani azt amit történt, semminek amit eddig látott. Nem repült, lebegett vagy úszott, egyszer csak oda került, mintha valami felszipkázta volna oda.
Majd mindezek után a kulcs oda szaladt a faun kezébe.... elképesztő...
Körbe nézett, hogy mások is megbolondultak e. Ha beszélt volna, most egyet értene Moros álom hasonlatával, csak azzal kiegészítve, hogy biztos nem az ő álmában vannak, mert akkor nem gép tündér lenne... vagy mindenki mellett ott ülne egy róka.
Valamelyik a kettő közül.
Aztán észrevett valamit, amit eddig a megfáradt agya nem akart tudomásul venni.
Előre kellett tartania a karjait, annyira hihetetlen volt.
- Érzem a kezeimet,... újra.... - csak úgy kibuggyantak belőle a szavak, azon a fájó, rozsdás-gépzúgással teli hangján.
De nem csak a kezeit, a lábait is érezte. Ugyan eddig is érezte őket, de tompán, mintha egy távoli dolog lennének. Egy tárgy, amit fog. Most viszont valami olyasmit érzett, mint amit azelőtt. És még többet. Érezte a vér lüktetését, a belső szerveit. A fém mágiája pedig minden eddiginél erőteljesebben tombolt benne. Tudta, hogy bármit meg tudna tenni a fémmel most. Jobbját egyetlen gondolatára képes volt éles pengévé változtatni és vissza kézre, sőt, egy szebb, részletesebb verziójára is. Utána eljátszott a gondolattal, hogy egy nagy villát csinál belőle, és voila ott volt előtte. Egy kar nagyságú villa.
Eltátotta a száját. Ez a képessége még jól jöhet ha bajba kerülnek.... majd izgatottá vált egy még ambiciózusabb gondolatra.
Beleremegett a lehetőségbe.
Maga elé meredve vette sorra a gépet és a test részeit, a szerveit, milyen állapotban vannak, mi mivel összeegyeztethető. Látta a hibákat, amiket a tudós vétett szükségszerűen is, de ő most helyre tudja hozni anélkül, hogy fel kellene vágnia a bőrt. Talán vissza is növeszthetné a végtagjait ha ügyes.... de nem. Megrázta a fejét. Az is elég rizikós, amire most gondol. Ha olyasmivel próbálkozik, amihez nincs elég alap anyaga, abból súlyos következmények lehetnek.A hús és vér karjai és lábai odavesztek a laborban, és ami megmaradt túl picike és kevés ahhoz, hogy át lehessen formálni.
Kis terpeszbe állt és lazán széttárta a karjait, hogy legyen elég helye a transzformációra. A folyamat közben se nem látott, se nem hallott semmit maga körül. Nagyon erősen kellett koncentrálnia arra, amihez éppen hozzányúlt.
Megkereste az összes csonkot és kivezető rést, mint a végtagok, a különböző vágások a testén, ahol a fémek csatlakoznak, a szárnyai helye. Minden fontosabb felület szerkezetén, anyagán, hasonlóságain és különbözőségein végig ment.
A fém viszkózussá vált rajta. Réz barna folyadékként ölelte körbe a testét, és csak akkor vált szilárddá, amikor használni akarta valamire. Nem volt szép látvány. Kilátszottak a csonkok a vállánál. Látható volt, milyen mélyen reszelte le róla a kart a tudós. A nyakán lévő csigolyák is mutatkoztak hol jobban, hol kevésbé.
Egyszer csak megfogta a haját egy marokra, és egy jól irányzott nyisszantással levágta rövidre. A fekete fürtöket ellepte a hátán imbolygó fém, és abban a pillanatban előkerültek a szárny csonkjai is. Egy pillanatra kifogyott belőle a levegő, ahogy a tüdejében lévő chitin származékokat válogatta ki és sorakoztatta át a szárny részbe. Ezeket ezután a haja keratinjával fonta össze szárnnyá.
Aprókat nyelve a levegőből a következő, amit el kellett érnie, hogy az orea kövek jobb helyre kerüljenek. Összeszorított fogakkal, és rengeteg energiával megolvasztotta, majd a vérébe, a bőrébe, és a fém szálak közé juttatta az öt kristályt. Ezzel technikailag korát jóval meghaladó módon nanotechnológiai módszert alkalmazva látta el oreával a testét.
A közben képződő tündér szárny, az oreától és a haj szálak kék pigmentjétől mély türkiz színt vett fel, amit a bronz barna fém szálak tartottak meg. Egy-egy helyen pedig kisebb nagyobb fogaskerekek és propellernek látszó lapátkák szegélyezték a fura fém és hártya képződményt. Ez a szárny azonban harmónika szerűen összecsukható volt a háton, hasonlóan a méhekhez.
A szeme színe még élénkebb zöldet vett fel, sápadt bőrén pedig nagyon halvány, orea zöld színű háló futott végig.
Végül megállt a zúgás és a gép tökéletes csöndben működött tovább.
Pakshának felderült az arca. Hónapok óta először mosolyodott el örömében.
- Elmúlt. ... Nem hallom a zúgást. ... csönd van....
És volt egy szárnya. Szippantott egy reménytelit a szoba füstjéből, majd kipróbálta, hogy működnek e.
Amelia Barlow Posztok : 32
Re: Red Queen, White Queen
Csüt. Okt. 26, 2023 8:25 pm
Red Queen, White Quenn
Lehetnék bármi, tehetnék bármit...
----------------- :O: -----------------
Iszunk. Sorban, egymás után. Ahogy a faun nyugtatni próbálja Nizzit, szinte késztetést érzek arra, hogy szemet forgassak. Marhára vígasztaló és nyugtató tudni, hogy bár gyorsabban, de szórakoztatóbb módon is megölhetnének minket. A kérdés csak, hogy kinek lenne szórakoztató, ugye bár? Utolsó előttinek veszem kézbe az üvegcsét, és miután elfogyasztom a magam kortyát a benne lévő italból, tovább nyújtom hát a kis készséget a fura tündér-gép fiú felé. Ő is kortyol egyet, aztán várunk. Egymásra pislogunk, körbe-körbe, de néhány pillanatig semmi változás nem történik. Már-már hajlamos lennék arra gondolni, hogy ostoba tréfa az egész, amikor hirtelen berobban a kis világunkba a változás. Talán a szédülés az, amely elsőre jelentkezik, oly erős, hogy megingok, és fenékre ülök. Fura helyzet, ahogy hátra hanyatlás közben elemelkedek kicsit a padlótól, csupán egy szívverésnyi időre, majd úgy huppanok le a fenekemre, mint egy fura marionett bábu. Lábaim kicsi terpeszben, tenyereimmel támasztom meg magam a csípőm mellett, és erősen zárom össze a szemeimet, hogy a feltámadó forgás megszűnjön. Ám nem sokáig tartom lesütve szemhéjaimat, felpillantok, hogy tekintetemmel a többieket keressem.Ekkor szembesülök vele, hogy összementünk. Egyértelműsíti az új helyzetet, hogy az aprócska ajtó most normális méretűnek tűnik, viszont az asztal az óriási lett. Velem szemben, ahogy ülök, a tündér-fiú is változáson esik át, ő is összemegy, talán szívverésnyivel utánam, hiszen kicsivel később ivott az üvegből. A faun az első, aki valami furcsát kezd el művelni magával. Hirtelen olyan, mintha a föld vonzása nem hogy nem tartaná, de egyenesen ő irányítani a fent és lent dolgait. Meglepetten nézem, ahogy az asztalra röppen. Vagy legalább is nagyon hasonlót tesz. Szemem sarkából érzékelem, hogy a tündér iskészül valamire, odapillantok, és ekkor váratlanul ér a hangja.
-Hát... még is csak tud beszélni?
Szinte suttogom magam elé a kérdést, aztán... végig csodálom, ahogy átalakul. Bőr, csonok, gép alkatrészek, fém és minden, ami a testét alkotja... olyan, mintha eddig valami őrült tudós csak úgy hevenyészve rakta volna össze a részeket, vagy sikerült illeszteni, vagy nem. De most a kapcsolódások a helyükre csúsznak, fém folyik rá a nyitott részekre, és... a legmegdöbbentőbb, ahogy a hátán kitárulnak az újonnan kialakuló szárnyak.
-Fhú, de gyönyörű lett!
Sóhajtok fel akaratlanul is csodálkozva, és megcsodálva az átváltozást. Viszont ez bennem is gondolatokat ébreszt, hogy megvizsgáljam önmagamat is. A ragadozó, mely mélyen bennem szunnyad, most valóban olyanná válik, mint valami kedves, doromboló kiscica, s ahogy lopva csak a mancsomat próbálom meg átváltoztatni, éreznem kell, hogy mindez nem okoz semmi féle problémát. Viszont újabb késztetésem támad. Talpra ugrok, és elképzelem, hogy sólyommá változva repülök fel az asztalhoz én is. És bár nem változok át, de zsigerből érzem, hogy sikerülne. Óh! Milyen is lehet vajon tényleg repülni?
S ez a repülés adja az újabb gondolatot, hogy akár parányivá zsugorodva, mint egy apró szúnyog, vagy légy, simán átrepülhetnék a kulcslyukon. Vagy éppen, ha úgy szeretném, bivaly erős medvévé is változhatnék, és szétmarcangolhatnám azt a nyamvadt kis ajtót. Persze, nem változok át most semmi mássá, csak élvezem a gondolatot, hogy mindezt megtehetném. Egyelőre nem akarnám megrémíteni a többieket.
Most már ezzel a tudattal pillantok végig rajtuk is, aztán elnevetem magamat.
-Ha ez álom... -Válaszolok a faun szavaira.- akkor kollektív, mert mind ugyanazt álmodjuk. De... ez inkább valami varázslat lehet. Idevarázsoltak minket valamilyen céllal, és azt hiszem a löttyel valami plusz képességekre tettünk szert. A kérdés most már csak az, hogy mindez a készség meddig áll majd a rendelkezésünkre, és milyen feladat végrehajtására kapjuk mindezt?
Warwick Leininger Előtörténet : W.Leininger Posztok : 49
Re: Red Queen, White Queen
Pént. Okt. 27, 2023 5:26 pm
Red Queen, White Queen
Az ismeretlen ajtó!
-----------------:O:-----------------
Végül mikor rám került a sor, megvontam a vállam és in is ittam a csillogó italból, mert igazat kellett adnom a bátor vagy épp botor – nézőpont kérdése – faunnak, ha meg akartak volna ölni minket azt a helyzetet nézve – észrevétlen elraboltak az ágyamból – bármikor megtehették volna.
- Egyáltalán nem, de úgy látom nem sok választásunk akad. – biccentettem Amelia felé, akinek a hozzáállása szimpatikus volt, hasonló gondolkodásúnak tűnt, mint én.
Ráadásul bennem is az merült fel az álmodó Westenburggal való találkozás után, hogy ez is valakinek az álma lehet, bár, hogy miként rántott bele, az egy jó kérdés.
A változás olyan villámgyorsan következett be, hogy nem is volt időm a többiek után nézni, bár a szemem sarkából láttam és biztos voltam benne, hogy minden felől mozgást észleltem. Levegő után kaptam, ahogy mellettem minden ….. zuhanni kezdett…..FÖLFELÉ! Önkéntelenül becsuktam a szemem, hogy a hirtelen rám törő émelygés, nehogy kellemetlen következményekkel járjanak, így nem voltam abban biztos honnan jött a csörömpölés, de nem hittem, hogy nagyot tévednék, mikor az italosüvegre tippeltem.
Talán csak egy pillanat telt el, ahogy óvatosan kinyitottam a szemem, majd még kettőt pislogtam, ahogy felfogtam a környezetemet, a körülöttem mozgolódó társaimat, az óriási, fölém tornyosuló asztalt és…… a most már átlagos méretű ajtót. A rémület belemart a gyomromba és önkéntelenül kisebbre húztam magam, valamiféle támadásra számítva, de ……. nem történt semmi, vagy …..mégis?
Valamiért a helyzet ellenére nagyszerűen éreztem magam. Különösen, de nagyszerűen. Szinte minden sejtem bizsergett, a vérem erőteljesen száguldott az ereimben, a fejem könnyű volt, mintha túllennék pár pohár finom pezsgőn. Soha életemben nem voltam ilyen jól!
Körbenéztem, hogy lássam a többikkel mi van és legnagyobb döbbenetemre a Gwendolyn nevű lány egyszerűen a levegőbe röppent. Megráztam a fejem és ismét ránéztem, ám a lány ott állt, ahol az előbb, majd mozgásra lettem figyelmes és a faunra kaptam a szemem, akinek a kezében már ott volt egy kulcs és épp az ajtót készült kinyitni, de egy pislantás után már ő is ott volt, ahol elsőnek megláttam. Mi a fene történik velem!?
A kezem a fejemhez emeltem, aztán megdörzsöltem a szemem, mielőtt megint gyökeret verne bennem a félsz és ekkor………. A faun elemelkedett a földről, mintha csak egy léggömb lenne és csak emelkedetett …. emelkedett, majd megállt az asztalon. Egy pillanatra szem elől vesztettem, de aztán megjelent és már a kezében volt a kulcs……..
- Ez……ez nem lehet igaz! – szakadt ki belőlem és azonnal Gwendolynra meredtem. Ha most ő is elkezd repkedni, akkor nagyon is különös dolog történt velem, aminek már a gondolatára is úgy kezdett kalapálni a szívem, hogy majd kiesett a helyéről.
- Ez a ………mágia? Én azt hiszem …… érzek vagyis inkább ……. látok valamiket. - hebegek, ami tőlem igen csak szokatlan.
Lehet, hogy meg kéne tartanom magamnak, de ez annyira…..annyira JÓÓÓÓ, hogy képtelen vagyok magamban tartani.
Úgy látom, hogy mások is elég kiakadtnak tűnnek, főleg a félig gép, félig tünde fiú, aki még az eddigi némaságát is megtöri és ez talán jobban meglepi, mint minket. Aztán …….. a bőre, a hozzá kapcsolt fémtagok, mintha megolvadnának rajta. Álltam ott leesett állal és csak bámultam, ahogy ……. újraalkotta magát, mert ezt nem tudtam volna másképp leírni. Csodálatos volt még nézni is! Azok a szárnyak ……………
Nem vagyok az az ámuldozós, dicsérős fajta, de most elismerően biccentettem a fiú felé.
- Ilyet még sosem láttam. – értettem egyet magamban Ameliaval továbbra is. – Egy Álmodó álma hihető lenne, de li lehetne képes ilyen varázslatra, még soha életemben nem hallottam ilyet. – csóváltam azért meg a fejem.
A képesség terén azonban nem vitatkozhattam vele.
- Azonban eléggé csapdahelyzetben vagyunk, hiszen csak egy utunk van, mégpedig arra. – intettem az ajtó felé, majd a faunra szegeztem a pillantásom. – Mister ………?
Na most kiderül, hogy igaz-e amit láttam.
Gwendolyn Edevane Posztok : 36
Re: Red Queen, White Queen
Szomb. Okt. 28, 2023 7:42 pm
Red Queen, White Queen
Red Queen, White Queen
Gwen in Wonderland
Red Queen, White Queen
Gwen in Wonderland
Mr. Greycloud volt az első, aki végül elsőnek beleivott a titokzatos folyadékba. Mindannyian vártuk, hátha történik valami, de nem úgy tűnt, mintha ártalmas lenne. Legalábbis egyenlőre nem látszódott semmi a faunon, úgyhogy vonakodva, de én is átvettem az üveget, amint rám került a sor. Még mindig nem tartottam a legjobb ötletnek, hogy csak úgy beleigyunk egy löttybe és aggodalmamnak más is szót adott. Viszont senki nem tudott okosabb ötlettel szolgálni azzal kapcsolatban, hogy hogyan juthatnánk ki, ráadásul bárki által is kerültünk ide, ki voltunk neki szolgáltatva. Ha meg akart volna ölni minket, már megtehette volna, úgyhogy csak nem fog ártani, bármi is legyen belekeverve. Remélem legalább nem lesz undorító az íze. Szerencsére nem volt az, bár nem voltam benne biztos, hogy finomnak tudtam volna nevezni. Nem volt íze, de közben mégis mintha minden íz ott kavargott volna benne. Volt benne valami különös és a csillámból ítélve valamilyen mágia lehetett benne, s csak reménykedni tudtam, hogy nem az ártalmas fajta.
Végül egyesével mindannyian beleittunk az üvegbe, mindig várva, hátha végre történik valami, s amikor már kezdtem azt hinni, hogy az ital zsákutcába vezetett minket, hirtelen megszédültem. Legalábbis ahogy a falak egyre messzebb kerültek tőlünk, nagyon is úgy tűnt, hogy én szédültem meg. Mégis stabilan álltam a padlón, amire ahogy lenéztem, szintén egyre jobban megnyúlt, s a többiek is egyre távolabb kerültek tőlem. Amikor végre semmi és senki nem mozdult, körbenéztem, hogy mi változott még meg, de a méreteket leszámítva minden ugyanolyan maradt.
Ránéztem a többiekre és mindenki hasonlóan meg volt szeppenve a helyzettől. Sőt, mintha a géptündér egyenesen szégyellte is volna magát, ami a helyzetben elég furcsa volt. Azért, mert összementünk? Nem, hanem azért, ahogy kinézett. Amivé valaki változtatta. Én pedig ezt valahogyan meg tudtam állapítani abból, hogy ránéztem. Csodálkozva néztem a mellette ülő nőre és éreztem, hogy feszült, tart valamitől. Ahogy ő is lassan felmérte a helyzetet, úgy tűnt, mint aki megkönnyebbült volna. És mintha mindenki egy kicsit ámulatba esett volna. Mert bármi is volt abban a csillámló folyadékban, mindenkit elöntött a mágia. Eddig sem volt idegen tőlem, de most úgy éreztem, hogy fényesebb vagyok bármely oreánál. Az a fény, ami eddig is ott volt bennem, az összezsugorodott velem és ahelyett hogy vesztett volna világosságából, most koncentrálva nagyobb erővel világítana. És ahogy áradna ki belőlem, mintha visszaverődne mindenkiről. Érzések formájában. Hirtelen pedig elkezdett zavarni, hogy a padló nagyrészt elnyelte ezt a fényt, úgyhogy szárnyra keltem, hogy minden irányba tündökölhessek.
Éreztem, hogy mindenkiben erősödött a mágia és mindenki valamilyen újabb képességre tett szert. Láttam, amint Mr. Greycloud faun létére felröppen az asztalra a kulcsért. Láttam, ahogy a géptündéren megolvadnak a fém részek és új alakot vesznek fel tökéletesebb végtagokat formálva. Láttam, hogy a többiek is le vannak nyűgözve az újonnan szerzett erejüktől. Tudtam, hogy nem csak én és a faun találkoztunk korábban, hanem mások is ismerik egymást. És még csak meg sem erőltettem magam. Mi lenne, ha ténylegesen megpróbálnék fényleni, akkor mi minden verődne vissza a többiekről?
Osztoztam a többiek véleményén, hogy ez mind túl furcsa, hogy valóság legyen. Hallottam, hogy az Álmokban bármi megtörténhet, de ez valahogyan még is úgy tűnt, hogy nem fér bele abba a bármibe. De ha nem álmodnánk, akkor mi történt? Ki és hogyan zsugorított össze mindenkit? És miért?
Rengeteg kérdés merült fel bennem, de a legtöbbre egyenlőre nem tudtam volna választ találni, úgyhogy arra az egyre fókuszáltam, ami megválaszolhatónak tűnt. Hogy mégis mire lennék képes, ha megerőltetném magam. Hogy mi mindent láthatnék, ha rávilágítanék. Ez pedig csak úgy deríthető ki, ha megpróbálom. Elkezdtem koncentrálni, összegyűjtöttem az eddig magától minden irányba kiáradó fényt és egy sugárba sűrítve rávilágítottam egyesével mindenkire. Legalábbis belül így képzeltem el, de mindez minden külső fényjelenség nélkül történt.
Végül egyesével mindannyian beleittunk az üvegbe, mindig várva, hátha végre történik valami, s amikor már kezdtem azt hinni, hogy az ital zsákutcába vezetett minket, hirtelen megszédültem. Legalábbis ahogy a falak egyre messzebb kerültek tőlünk, nagyon is úgy tűnt, hogy én szédültem meg. Mégis stabilan álltam a padlón, amire ahogy lenéztem, szintén egyre jobban megnyúlt, s a többiek is egyre távolabb kerültek tőlem. Amikor végre semmi és senki nem mozdult, körbenéztem, hogy mi változott még meg, de a méreteket leszámítva minden ugyanolyan maradt.
Ránéztem a többiekre és mindenki hasonlóan meg volt szeppenve a helyzettől. Sőt, mintha a géptündér egyenesen szégyellte is volna magát, ami a helyzetben elég furcsa volt. Azért, mert összementünk? Nem, hanem azért, ahogy kinézett. Amivé valaki változtatta. Én pedig ezt valahogyan meg tudtam állapítani abból, hogy ránéztem. Csodálkozva néztem a mellette ülő nőre és éreztem, hogy feszült, tart valamitől. Ahogy ő is lassan felmérte a helyzetet, úgy tűnt, mint aki megkönnyebbült volna. És mintha mindenki egy kicsit ámulatba esett volna. Mert bármi is volt abban a csillámló folyadékban, mindenkit elöntött a mágia. Eddig sem volt idegen tőlem, de most úgy éreztem, hogy fényesebb vagyok bármely oreánál. Az a fény, ami eddig is ott volt bennem, az összezsugorodott velem és ahelyett hogy vesztett volna világosságából, most koncentrálva nagyobb erővel világítana. És ahogy áradna ki belőlem, mintha visszaverődne mindenkiről. Érzések formájában. Hirtelen pedig elkezdett zavarni, hogy a padló nagyrészt elnyelte ezt a fényt, úgyhogy szárnyra keltem, hogy minden irányba tündökölhessek.
Éreztem, hogy mindenkiben erősödött a mágia és mindenki valamilyen újabb képességre tett szert. Láttam, amint Mr. Greycloud faun létére felröppen az asztalra a kulcsért. Láttam, ahogy a géptündéren megolvadnak a fém részek és új alakot vesznek fel tökéletesebb végtagokat formálva. Láttam, hogy a többiek is le vannak nyűgözve az újonnan szerzett erejüktől. Tudtam, hogy nem csak én és a faun találkoztunk korábban, hanem mások is ismerik egymást. És még csak meg sem erőltettem magam. Mi lenne, ha ténylegesen megpróbálnék fényleni, akkor mi minden verődne vissza a többiekről?
Osztoztam a többiek véleményén, hogy ez mind túl furcsa, hogy valóság legyen. Hallottam, hogy az Álmokban bármi megtörténhet, de ez valahogyan még is úgy tűnt, hogy nem fér bele abba a bármibe. De ha nem álmodnánk, akkor mi történt? Ki és hogyan zsugorított össze mindenkit? És miért?
Rengeteg kérdés merült fel bennem, de a legtöbbre egyenlőre nem tudtam volna választ találni, úgyhogy arra az egyre fókuszáltam, ami megválaszolhatónak tűnt. Hogy mégis mire lennék képes, ha megerőltetném magam. Hogy mi mindent láthatnék, ha rávilágítanék. Ez pedig csak úgy deríthető ki, ha megpróbálom. Elkezdtem koncentrálni, összegyűjtöttem az eddig magától minden irányba kiáradó fényt és egy sugárba sűrítve rávilágítottam egyesével mindenkire. Legalábbis belül így képzeltem el, de mindez minden külső fényjelenség nélkül történt.
Nizase Nae Előtörténet : Holnap tán jobb nap jő... Posztok : 171
Re: Red Queen, White Queen
Szomb. Okt. 28, 2023 9:01 pm
Red Queen, White Queen
... én is, ön is, hallgassuk el, ne tudja senki sem ...
-----------------:O:-----------------
A faun kortyol bele az üvegbe elsőként. Még a kezében fogja az üveget, s én a fájdalom jeleit keresem rajta, hirtelen megjelenő görcsökét, de semmit sem látok. Ezért fogadom el a felém nyújtott palackot, amikor néhány biztató szó után átnyújtja. Nem, én is azt hiszem, nem méreg, ami benne van. Óvatosan szagolok az üvegbe, de nem igazán érzek semmilyen illatot, s óvatos a korty is, amivel az italba kortyolok.
Semmi sem történik.
Akkor adja tovább a kristálypalackot, amikor a faunnal hirtelen mégis történik valami. Hirtelen kezd el zsugorodni a férfi, s néhány pillanattal később Nie maga is, s talán ezért nem tudja követni, milyen sorrendben kortyolnak bele a többiek az innivalóba, ami önmagát "kínálta". Szédül, hát szorosra zárja a szemeit, hogy ne lássa a távolodó falakat, igyekszik megtartani az egyensúlyát, zúg a füle és ...
Hirtelen azt érzi, sziklák nyomják össze. Hatalmas kőtömbök tonnáit érzi maga körül, hát azt hiszi, más helyre került, de ahogy kinyitja a szemeit, a szobát látja maga körül. Hatalmasra nőtt fekete-fehér kockákat a meztelen talpa alatt, falak kusza mintáit maga körül.. De mégis érzi a barlangot, ott rejtőzik a díszes tapéta és a pepita kőpadló mögött, amelynek egyik fehér lapján ő maga is áll.
Talán ezért látja meg a zöldes villanást, amint a csupasz lábujjait nézi, s már érzi is megint, Gaia erejét magában, s tudja, hogy itt van megint. Várja, mikor szólalnak meg a csengettyűk, de a lény néma marad ez alkalommal. De nem bízza Nizase a véletlenre a dolgot, nem hisz a jóban ostobán. Ezért hívja gondolatban Őt, próbálja szóra bírni, de minden csendes a fejében, csak a Perem-szülte erőt érzi és azt, hogy ő uralja. Ő és nem Gaia.
Ezért pillant fel végül, félig lehunyt szemhéjai alá rejti írisze smaragdját. Ezért láthatja meg hogyan szerzi meg a faun az asztalon hagyott kulcsot, s látja a többiek csodálkozását is. S ha ez nem lenne még elég, látja , hogy alakítja át testét orea-szülte erő az ifjúnak, ki eddig némán, s esetlenül tűrte furcsa kalandjukat, s növeszt smaragd-arany szárnyat testére.
Orea... Ez megint Gaia rémséges csapdája... Azért sem hisz a többieknek akkor, amikor álmot emlegetnek... Ez nem az ő álmuk... Valaki másé...
Semmi sem történik.
Akkor adja tovább a kristálypalackot, amikor a faunnal hirtelen mégis történik valami. Hirtelen kezd el zsugorodni a férfi, s néhány pillanattal később Nie maga is, s talán ezért nem tudja követni, milyen sorrendben kortyolnak bele a többiek az innivalóba, ami önmagát "kínálta". Szédül, hát szorosra zárja a szemeit, hogy ne lássa a távolodó falakat, igyekszik megtartani az egyensúlyát, zúg a füle és ...
Hirtelen azt érzi, sziklák nyomják össze. Hatalmas kőtömbök tonnáit érzi maga körül, hát azt hiszi, más helyre került, de ahogy kinyitja a szemeit, a szobát látja maga körül. Hatalmasra nőtt fekete-fehér kockákat a meztelen talpa alatt, falak kusza mintáit maga körül.. De mégis érzi a barlangot, ott rejtőzik a díszes tapéta és a pepita kőpadló mögött, amelynek egyik fehér lapján ő maga is áll.
Talán ezért látja meg a zöldes villanást, amint a csupasz lábujjait nézi, s már érzi is megint, Gaia erejét magában, s tudja, hogy itt van megint. Várja, mikor szólalnak meg a csengettyűk, de a lény néma marad ez alkalommal. De nem bízza Nizase a véletlenre a dolgot, nem hisz a jóban ostobán. Ezért hívja gondolatban Őt, próbálja szóra bírni, de minden csendes a fejében, csak a Perem-szülte erőt érzi és azt, hogy ő uralja. Ő és nem Gaia.
Ezért pillant fel végül, félig lehunyt szemhéjai alá rejti írisze smaragdját. Ezért láthatja meg hogyan szerzi meg a faun az asztalon hagyott kulcsot, s látja a többiek csodálkozását is. S ha ez nem lenne még elég, látja , hogy alakítja át testét orea-szülte erő az ifjúnak, ki eddig némán, s esetlenül tűrte furcsa kalandjukat, s növeszt smaragd-arany szárnyat testére.
Orea... Ez megint Gaia rémséges csapdája... Azért sem hisz a többieknek akkor, amikor álmot emlegetnek... Ez nem az ő álmuk... Valaki másé...
Vahe's Wrath Posztok : 95
Re: Red Queen, White Queen
Vas. Okt. 29, 2023 2:57 pm
Red Queen, White Queen
Gwen: Amikor ráfókuszálsz egy-egy társadra, egészen konkrétan látod a szándékaikat és a gondolataikat. Egész egyszerűen tudod, hogy Amelia tudja, hogy bármilyen állattá át tudna változni, de hezitál, hogy ki is próbálja. Hogy Moros a faunokra jellemző súlycsökkentő és növelő mágiáját terjesztette ki, hogy magát helyezze a tömegvonzás középpontjába, és nem csak vonzani, hanem taszítani is tud, amikor felemelte magát az asztalra. Azt is tudod, hogy Paksha – bár a nevét nem tudod kiolvasni a fejéből – rendbe hozta a tökéletlenségeket, és hogy a szárnya elvesztése okozta fájdalom enyhült benne így, hogy újra tudta alkotni azt a szervet, ami a tündérségét jelentette. Tudod, hogy Warwick nem csak lát dolgokat, de valószínűleg előre lát dolgokat most, és azt is, hogy Nizase érzi a környezetet, vagyis pontosabban a sziklákat és a köveket, és azt is, hogy valamitől nagyon fél, valami megfoghatatlantól, de nem tudod kiolvasni belőle, hogy mégis mit. Alapvetően mindenki örömteli és reménykedő az új ereje miatt, bár van bennük egy egészséges gyanakvás is.
Amit mindannyian éreztek, az az, hogy ezeknek az erőknek a használata ki is vesz belőletek. A mágia használata, főleg a tudatos kifejezetten fáraszt titeket. Paksha hirtelen annyi dolgot javított meg magán, hogy hiába most kelt kell neki pár perc, hogy összeszedje magát, és biztos, hogy ilyen nagy varázslatot még egyszer nem tud megismételni egy ideig – bár hogy mennyi ideig, azt nem tudja megállapítani. Úgyhogy aki próbálkozik már tudja, hogy azért így is csínján kell bánni az új lehetőségekkel. Rajtatok áll, hogy mennyit osztotok meg ebből a többiekkel.
Az ajtó pedig még mindig ott van, nem ront be rajta senki, de van hozzá kulcsotok is, már csak át kell menni rajta.
Moros Greycloud Előtörténet : A tale of woe and ambition Posztok : 211
Re: Red Queen, White Queen
Csüt. Nov. 02, 2023 9:52 pm
× Red Queen, White Queen ×
eat me, they say
----------------- :O: -----------------
Nem csak én éreztem többnek magam - ami a helyzethez képest felettébb ironikus volt -, mindenki más a maga módján élte meg a különös Álmot, amiben ragadtunk. A szótlan tündér például megszólalt, aztán a teste mintha újraalkotta volna önmagát, főképp az eddig hiányzó szárnyát. Valamiért elégedett mosoly költözött az arcomra ettől. Elvették tőle azt, ami tündérré tette, most pedig visszaszerezte magának. Mindenki tág szemekkel nézte, ahogy formálódik, ledöbbenve a csodán - de sajnos a csoda nem juttatott ki minket innen.Leugrottam az asztalról, némileg tompítva a saját zuhanásomat, halkan koppanva, amikor az apró lábaim talajt értek.
- Az Álmokban ez a veszélyes. - mondtam a Warwick Leininger néven bemutatkozó embernek. - Elég egyetlen Álmodó, hogy tucatnyi szerencsétlent magával rántson. De ha ez mégsem az, akkor felettébb kíváncsi vagyok, hogy mégis micsoda. Szóval, ha nem bánják, nyissuk ki azt az ajtót.
Ezzel a kijelentéssel a szoba sarkában várakozó, most már méretarányos ajtóhoz sétáltam és elfordítottam a zárban a kulcsot.
- Mondanám, hogy hölgyek előre, de lehet most biztonságosabb, ha valaki harcedzett lép át először. - néztem a géptestű tündérfiúra. - Kollega, mit szól? Ha kipihente magát, lesz a szárnyvédem?
Ha már visszakapta a szárnyait, ideje volt használni őket.
Warwick Leininger Előtörténet : W.Leininger Posztok : 49
Re: Red Queen, White Queen
Pént. Nov. 03, 2023 4:40 pm
Red Queen, White Queen
Az ismeretlen ajtó!
-----------------:O:-----------------
Valósággal megszédített ez az ajándékba kapott varázserő, jövőbelátás vagy akárminek is nevezzük, bár még nem voltam benne ezer százalékig biztos, de valami elárasztotta a véremet, valami nagyszerű. Ám a két látomás után, amiből eddig ugyan csak egy mutatta meg magát, mégis azt éreztem, mint egy jó kiadós vívóedzés után. Nem tartottam magam ostobának, így arra jutottam, hogy ez a képesség olyan lehet, mint az előbbi hasonlatban az edzés, szokni kell és tapasztalni, különben lefárasztja az embert, valószínűleg különösen az elmét.
persze ezt a kis „hiányosságot” nem akartam a többiek tudomására hozni, csak erősen megnyomkodtam a halántékomat, de közben azért fél szemmel a többieket néztem, vajon ők miként viselik a megszerzett képességeiket, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy mindenki kapott valami pluszt.
A faun nem volt annyira udvarias, hogy a függőben hagyott kérdésemre egy nevet mondjon, így hát marad Faun.
- Mi lehetne más, mint egy álom, csak az a kérdés ki az Álmodó és, hogyan kerültünk mind elég közel hozzá, hogy magával rántson, mert nekem az utolsó emlékem az, hogy a saját ágyamban fekszem…..egyedül. – léptem arrébb a bak útjából egyidejűleg. – Részemről haladhatunk. – tettem még hozzá, mivel mást úgy sem tehettünk, akkor meg inkább járjunk a dolgok végére.
Nekem az is tökéletesen megfelelt, hogy magára vette a felderítő szerepét és a hátsója fedezésére a szárnyat növesztő fiút kérte fel.
Akárki is tervezte ezt meg nekünk, nagy hatalma lehetett és nekem jó volt az éber szemlélődő szerep egyelőre, de egyedül sem akartam maradni, ezért igyekeztem Amelia mellé kerülni, ő is olyannak tűnt, aki helyén kezelte a dolgokat.
Akkor lássuk mi van az ajtó túloldalán.
Paksha Előtörténet : Night fairy, without wings Posztok : 46
Re: Red Queen, White Queen
Szomb. Nov. 04, 2023 12:46 pm
~ Red Queen, White Queen ~
Arra gondolt, hogy felemelkedik, és nem törődve a súlyával, úgy ugrott fel, ahogy régen tette volna. A szárnyak pedig reagáltak rá. Kitárult a két hosszúkás vas szárny, a fogaskerekek halkan mozgásba lendültek, a propellerek kis szellőt gerjesztettek, ahogy a szárnyak csapásával egyidejűleg beindultak és Paksha a levegőben érezte magát. A fölfelé azonban gyorsan lefelévé vált. Az első szárnycsapás után úgy érezte, hogy kikívánkozik a nemlétező reggeli is, így csak egyetlen nagy ugrást tett meg a levegőben mielőtt a földre rogyott. Térdre ereszkedett aztán megrázta magát. Eltántorgott az immár közelebbi asztallábhoz és nekidőlt háttal.
Fáradtan elmosolyodott Moros ötletére. "Szárnyvéd" hehe.
- A szó szoros értelmében... egy pillanat és otthh vagyok.
Míg pihent, a szárnyai élettelen szobrokként meredtek oldalra, azonban ahogy felállt és mozgásba lendült, volt bennük valami apró rezgés, ami a tündérekre jellemző. Mintha lélegeznének Pakshával együtt, csak a maguk módján. Nagyobb darabokban, robotikusabban mozogtak, mint ahogyan egy valódi tündérszárny tette volna.
Nem akarta persze húzni sem az időt, így ahogy már könnyebben vette a levegőt, igyekezett a lehető legkönnyebben felállni, majd elindult az ajtó felé. Eszébe jutott a gondolat, hogy fegyverré alakítja a balját, de megállította magát. Nem tudni mennyi erőt vesz ki belőlük jelenleg egy kisebb varázslat is. Akart hagyni magának kis időt mielőtt újabb mutatványba kezd bele.
Moros mellett megállva, a többiek felé fordult előbb és meghajolt jobb kezét a szívére helyezve, régi tündér szokás szerint.
- Elnézésüket kérem a megjelenésem miatt. A nevem Paksha. - A névnél kissé összeráncolta a homlokát. Sosem mondta még ki hangosan és valahogy nem hangzott ismerősen, de aztán elhessegette az érzést. - Ez az álom, vagy bármi is legyen, lehetővé tette, hogy legalább biztosíthassam önöket, hogy teljes mértékben a hatásom alatt tartom ezt a szerkezetet, és nincs okuk aggódni.
Hangja az a nem túl mély, nem túl magas, férfiasan lágy típus volt. Miközben beszélt, az emberek szemébe nézett nyíltan. Egy gond volt csak ezzel. Ő nem tudta még milyen erősen világítanak a zöldjei a sok oreától.
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|