Re: Red Queen, White Queen

Szomb. Jan. 06, 2024 2:10 pm

Red Queen, White Queen

Hol vagyunk?

-----------------:O:-----------------

Úgy vélem a többieknek is eléggé elege lett ebből a „kalandból”, ami az elején még mondhatni érdekfeszítő és mágikus volt, hiszen megtapasztalhattam a hatalmát, aztán viszont káoszba és életveszélybe fordult.
Bár a varázslatos képességemet szívesen megtartottam volna, a fal aljánál érzett félelem még mindig a csontjaimban borzongott, ezért nem felejthettem el, hogy a jövő egy egérfarknyi szeletének előrelátása, nem ellensúlyozhatta a tehetetlenség érzését.
A tojások válasza nem lepett meg, ha már eddig elhurcoltak minket, hol erőszakkal, hol önkéntesként, a királynőjük helyett nem dönthettek, nem engedhettek csak úgy útunkra.
Csak a Fehér Királynő józan eszében és bölcsességében bízhattunk……..
Moros úr kérdése azonban újból felkeltette az érdeklődésemet, hiszen a menekülés a katonák elől félbeszakította az ezirányú kérdezősködésünket és mivel ez a nixád volt az egyik ok a háborúskodásuknak, nem volt elhanyagolható a róla szóló tudás sem.
Willy elmondásából én azt szűrtem le, hogy ez a „pixi, de mégsem” valamiféle hatalmas és egyedi mágikus képességgel bír, ami pótolhatatlanná és értékessé tesz és…… ami önkéntelenül is felmerült bennem, legyen bárhogyan tálalva a Fehér Királynő motivációja, a béke utáni vágya, szerintem a nixádot akarta. Aki birtokolta, azé volt a hatalom és az irányítás, hiszen könnyedén zsarolhatta a másik felet.
Ezt megerősítette a hirtelen ismét megjelenő macskaszörny, aki most sem erőltette meg magát, hogy kedvelhető legyen, ellentétben az állandóan mézes-mázos többi álcázott pixivel, akiket most ugyan nem vetett fel a jókedv, vert sereggént követték a macskát.
És végre találkozhattunk azzal, aki az elrablásunkat elrendelte. Az biztos, hogy tündér volt, de meg nem mondtam volna milyen fajta, nem voltam túl járatos a népeik felismerésében, még látni is csak messziről láttam egyet is.
A Macskaféle most nem tűnt el, hanem a királynő előtt telepedett le, mint valami védelmező. Selene királynő pedig szabadkozott kicsit és őszintének tűnt, mármint velünk kapcsolatban …..
Az, hogy tőlünk kért tanácsot még ezek után is, meglepett, biztosan voltak tanácsadói eleget, de nem nagyon sokat gondolkoztam a válaszomon.
- Elengedhet minket, hiszen már nem veszi hasznunkat a békekötésben, ráadásul úgy látszik a …hmm …kedves nővére nem csak a nixádot, hanem minket is birtokolni akar, vagy….rosszabb esetben megölni. Aztán, - én legalábbis ezt tenném, ha békét akar,- lopja el tőle azt a lényt, ezzel előnyt szerezve, hiszen kardként lebeghetne a testvére felett, hogy kidobja őt és követőit innen, jelentsen ez bármit is. – intettem körbe.

Vas. Jan. 07, 2024 8:35 pm

× Red Queen, White Queen ×

eat me, they say

----------------- :O: -----------------

Mivel minden tündérfaj szeretett véreket keverni gyógyfüvek közé, hátha valami csodát tesz, a nixádról kapott leírás után kérdésem sem maradt mi is volt abban az üvegben az asztalon, amitől összementünk. Az kérdés maradt, hogy hogy sikerült összemennünk, de legalább a megnövekedett mágikus képességeinket megmagyarázta. És ez a felbecsülhetetlen értékű lény most az egyik nővér kezében volt, de mielőtt Edna megünnepelhette volna a győzelmét, a másik nővér bevette magát a támogatóival egy erődbe. Ezért hoztak minket ide, ugyanis az idő a Vörös Királynőnek dolgozott. Selene hívei már felettébb elkeseredettek lehettek.
A groteszk macska megint csak szimpatikusan vágta rövidre Mr. Hatter szövevényes mondanivalóját, mielőtt elvezetett volna minket a trónterembe és lefeküdt úrnője lábához. Ha a valóságban is feküdt, úgy tippeltem ő lehetett Selen kedvenc ágyasa.
A királynő a várakozással ellentétben nem nézett ki hattyúnak, vagy hópehelynek, vagy életrekelt porceláncsészének, csak egy nagyon fehér pixinek. És bár a szavai mást mondtak, azért a mögöttük megbúvó igazság az volt, hogy nem bánta azért annyira az elrablásunkat, csak épp próbálta kihasználni a helyzetet, hogy a nővérét helyezze a "rossz" szerepébe.
- Felség. - hajoltam meg előtte, csak az udvari etikettnek megfelelően. - Korábban az alattvalói említették, hogy tudják, kinek dolgozom. Gondolom az is sejtik, hogy konyítok valamennyire a pixi politikához - ezért észrevettem néhány dolgot. Ha jól értem a helyzetet, az a ritka helyzet alakult ki, hogy tökéletesen fele-fele arányban sikerült elosztani a kaptár támogatóit, szóval csoportnyomással kilakoltatni a másikat nem áll sem az ön, sem Edna kisasszony módjában. Tehát ha nem akar vért ontani, akkor az egyetlen megmaradt út a külső támogatás. De, csak hogy visszakanyarodjak a munkaadómhoz, felettébb kevésnek látom a magunk kis szedett-vetett csapatát. Miért nem más kaptárakhoz fordult? Nyilvánvalóan megrengetné a nővére támogatottságát, ha az udvar fülébe jut, hogy a megválasztásával háborút kockáztatnak például a Prismblossom dinasztiával. Feltenném a kérdést: valójában mit keresünk itt?

× from 'neath the fairy hill ×

Hétf. Jan. 08, 2024 1:32 pm

Red Queen, White Queen

A királynő

----------------- :O: -----------------

A "van káosz" kifejezés enyhén szólva is kevés. Oltári, bazi nagy káosz van. Mindenki arra menekül, amerre csak a szeme lát. Visszagondolva kicsit, nem is értem, miért rohantunk ennyire? Ha mind szembefordulunk, szerintem simán elfújhattuk volna azokat a kártyakatonákat. De a futás szó, mindenkiben kiváltotta az ősi reflexeket, és nyakunkba kaptuk a lábainkat, szárnyainkat. De legalább már a tetőn vagyunk, és rajtam is újra ruha van, eltakarva pőreségemet. Megnyugodva sóhajtok fel. Na persze a kérdés azért még kérdés marad: Hogyan tovább? Részemről úgy vélem, valóban értelmetlen tovább itt lennünk, hiszen a legjobb esetben is a tárgyaló felek egyike nem igazán hajlik az asztalhoz ülésre.
- Köszönöm, Moros úr.
Fogadom el a faun felajánlkozását, ő pedig lerepít bennünket a megfelelő bejárathoz, miközben jót mosolygok Nizzi megjegyzésén. Na igen. Az átváltozás elszaggatja a ruhát, le is szoktam vetkőzni előtte általában. Nem győzném ruhával. De most már végre a jó helyen vagyunk, és Moros kérésére Willy elmondja milyen is egy nixád. Mindenképpen furcsa kis lény lehet, és ha tényleg akkora mágikus erővel bír, hát igen értékes is. Bár én nem az anyagi értékére gondolok elsődlegesen. És nem tagadhatom, hogy a lelkem mélyén felháborít kicsit a képességének ilyetén kihasználása.
- Hagyhatnák is, békében élni, nem pedig fegyverként használni. Aljas dolog.
Jegyzem meg csak úgy magam elé. Közben Paksha közelébe kerülök, és nem állhatom meg szó nélkül.
- Miért nem repülsz? Van gyönyörű szárnyad.
Válaszát, ha van, menet közben hallgatom meg, míg szépen beljebb kerülünk az erődben, s végül megérkezünk fő vendéglátónk elé. Apró meghajlással húzódok a háttérbe, egyelőre nem kívánok beleszólni a további társalgásba. A királynő tőlünk vár tanácsot, de Warwick úr és Moros úr is, eléggé egyértelművé teszi a helyzetünket. Tényleg mit keresünk még itt? Ahogy Moros is fogalmaz: Valójában minek vagyunk itt? Mert, hogy nem a tárgyalás és egyezkedés bíráiként... az előttem is kétséges. Kíváncsiságomnak hangot nem adok, csak kérdő tekintetem simítom Selene kisasszony ruhájára.

Hétf. Jan. 08, 2024 2:29 pm

Red Queen, White Queen

... én is, ön is, hallgassuk el, ne tudja senki sem ...

-----------------:O:-----------------

Nizase Nae csendes szemlélője az eseményeknek, amelynek oka az elején az értetlenség és a bizalmatlanság volt, mostanra pedig inkább az lett, hogy látja, mások sokkal jobban értenek a politikához és a diplomáciához. Éppen ezért úgy hiszi, felesleges olyan ügyekbe ártania magát, amihez kicsit sem konyít. Persze számára az sem mellékes, hogy jobb, ha nem kerül olyan helyzetbe, amit Gaia kihasználhat. Mert még mindig nem hiszi azt, hogy mostani „szerepe” láthatatlan marad a Perem lénye számára. Azt gondolja, valamennyien addig járnak jól, míg Gaia nem talál olyanra, amit fontosnak tartana és ami miatt úgy döntene, kiválasztja a királynők egyikét, csak hogy győzelmével még nagyobb hatalomra tegyen szert.
Ezért hallgatja némán, mégis aggodalommal a nixádról szóló történetet, hiszen úgy hiszi, Gaia is valami hasonló lehet az Új Földeken. Egy ősi, idegen teremtmény, olyan képességekkel, amelyeket felhasználva háborúk dőlhetnek el. S ha ez még nem lenne elég, Willy a nixád kapcsán arról is mesél, hogy ez a rendkívüli erő „kinyerhető”, s hogy ezt volt, aki meg is próbálta már. S hogy e hatalmas erő birtoklása, sőt igazából csak a vágya annak, hogy valakié lehet, már korábban is megosztott népeket. Ezért örül annak Nizzi, amikor Willy végül azt mondja, hogy legendák ködébe vesznek már a róla szóló történetek. Ezért reméli a lány, hogy a smaragd-arany entitást talán mégsem fogja érdekelni valami, ami csak mendemonda.
És szerencsére a „mese” amilyen gyorsan elkezdődött, olyan gyorsan véget is ér, mert megjelenik a fehér királynő legújabb „küldönce”, s sürgetni kezdi a csapatot. Igyekszik hát Nizase kisasszony a többiek után, folyosók labirintusán keresztül, s jut velük együtt egy terembe. Hatalmasba és hófehérbe… Olyanba, amely tökéletesen tükrözte az uralkodót is, ki most is ott ült, trónszékében, maga is hasonlóan haloványan. Láttukra emelkedik csak fel, s köszönt szívélyesen minden újdonsült „tanácsadót”. S ha a lány kételkedett volna szándékában, most szavai arra biztatják, hogy hinnie kell neki. Hogy hinnie kell abban, hogy a Fehér Királynő békét akar.
S talán így is lenne, ha Warwick Leininger és a faun nem lépne elő, s nem világítana rá olyan dolgokra, amelyek jelenlétüket igencsak megkérdőjelezik. Mert míg az egyik a meghiúsult békekötési szándékot, addig a másik a nyilvánvaló matt-helyzetet említi, amelyet az e világban „idegenek” semmiképpen sem oldhatnak meg. Aztán eszébe jut, amit Amelia mondott, s ami tökéletesen egybevág a leány óhajával. Hiába tudja, hogy ez lenne a helyes, már azzal is tisztában van, hogy ez a világ nem olyan, ahol „veszni” hagynának egy ekkora „fegyvert”.
Nem, nem csak a pixik, az emberek sem tennék…

× Break The Fall ×

Hétf. Jan. 08, 2024 6:59 pm

Red Queen, White Queen

Gwen in Wonderland

Amelia hálásan köszönte meg az ideiglenesen ráképzelt ruhát, de hamar elkezdett a bőröndben ruhák után keresgélni és mindenki más is követte a példáját. Miután megjelent egy sovány macskának kinéző (feltehetően egy újabb) pixi, aki útba igazított minket, én is elkezdtem a bőröndben ruhákat keresni. Jómagam megpróbáltam a kedvenc színemben nézni valamit, de színtől függetlenül sem találtam semmi olyat, amit szívesen felvettem volna. Legszívesebben még mindig Mr. Greycloud ingjét tartottam volna magamon, de macerás volt minden repülés előtt megigazítanom, hogy a szárnyaim elől legyenek, úgyhogy kényelem szempontjából találtam egy olyan ruhát, aminek nem volt háta. Igaz, a fakó narancssárga színe és a hatalmas (szerintem) ízléstelen virágminta hagyott maga után némi kivetnivalót, de ebben a helyzetben egy meleg ruhával is megelégedtem. Még találtam egy kicsit nagy, de legalább meleg csizmát, amihez jobb híján felvettem egy csíkos harisnyát.
- Köszönöm az inget – nyújtottam vissza a ruhadarabot a tulajdonosának.
Követtem a csapatot a macska által említett bejárat felé, ahol meg is láttuk vendéglátóinkat, akik szerint várt is minket már Selene királynő. Mindenki afelől érdeklődött, hogy hazamehetünk-e már, úgyhogy én nem kérdeztem meg még egyszer, de miután a vörös királynő katonái így ránk támadtak, nem volt meggyőződve arról, hogy diplomáciai úton el lehetett volna intézni a királynőválasztást, harcban pedig nem igazán volt tapasztalatom. Úgyhogy ha mindenkit hazaengednének, hiába érdekelne a nixád, vagy pontosabban az ereje, egymagam nem hiszem, hogy meg tudtam volna győzni Ednát arról, hogy adjon nekem még olyan varázsitalt. Mit tudtam volna egyáltalán felkínálni cserébe? Semmit. Mert kétlem, hogy éppen evőkészletre lenne szüksége.
Az jobban érdekelt, hogy mi az a nixád, de Mr. Greycloud megelőzött a kérdéssel, úgyhogy kíváncsian hallgattam, amint Mr. Hatter és a Chez-nek hívott macska válaszol rá. Maga a kalapos nem adott túl sok információt, de a szürke macska annál inkább, úgyhogy koncentrálva belenéztem a fejébe és úgy tűnt, hogy fején találtam a szöget. Szemeim előtt egy pixiszerű lény rajzolódott ki, de bőre sötétszürke volt, szeme nagy, fogai hegyesek, végtagjai pedig karomban végződtek és fémes szaga van. Így elég ijesztőnek tűnt, főleg mert ebben a pillanatban nem voltam tőle nagyobb. Nem volt túl értelmes emberi mércével, beszédre nem volt képes, de valamilyen formán valószínű képes volt kommunikálni, akár éppen telepátiával. Aztán próbáltam a nixád környezetére figyelni, hátha ki tudok deríteni valamit holléte felől, de meglepő módon ő is egy barlangban volt.
Közben Chez a királynő elé vezetett bennünket. Eddig ötletem sem volt, hogy pontosan miért is vannak a királynők színkódolva, de amint beléptünk a trónterembe megértettem. Minden fehér volt. A terem falai kinézetre márványból voltak, s a trónon is egy fehér hajú, fehérbe öltözött tündér ült. Mindenki meghajolt előtte és jómagam is követtem a példájukat. Kérdésére, hogy mégis mit tehetne ebben a helyzetben én sem tudtam volna többet hozzátenni, mint előttem az urak. Egy ilyen patthelyzetben a külső segítség válasz lehetett, de ha egy nixád valóban ennyire ritka és értékes, akkor fennállt a veszélye annak, hogy nem csak ketten fognak érte versengeni ezután.
- Ön szerint Mr. Greycloud, ha más pixik fülébe jutna, hogy ennek a kaptárnak a birtokában van egy nixád, nem érdekelné őket is annyira, hogy ők is beszálljanak a versenybe? Persze én nem értek annyira a pixikhez, mint Ön, de lehet, hogy szándékosan nem kértek tőlük segítséget és ezért hoztak ide minket, hogy külső szemmel tanácsot adhassunk.

× Away with your Fairies ×

Hétf. Jan. 08, 2024 9:47 pm

Red Queen, White Queen

Ahogyan beszéltek, meglepő módon a királynő elmosolyodott. Először Warwickra, szinte már elégedetten, Morosra, amolyan engedékenyen, végül pedig Gwenre, amolyan elismerően, bár csak a fénytündér tudhatta egyértelműen ezeket az érzéseket megállapítani.
- A fénytündér küldött helyesen látja a helyzetet, faun. – nos, úgy tűnt a királynő vagy nem értesült a neveitekről ellentétben Willyvel és a tojásokkal, vagy egyszerűen nem fordított rá energiát, hogy megjegyezze őket. - Ha idehívnám egy másik kaptár seregét, ne adj Adriata pont egy olyan kaptárét, ahol még csak most kezdődött az örökösödési viszály, mint a Prismblossomoknál, akkor nem sokáig maradnék királynő. Ha pedig megtudnák mit őrzünk itt, talán nem csak trónom nem maradna, de kaptár sem, a nixádot pedig elvinnék, a mérhetetlen tudással együtt, amit ezer éve gyűjtünk. Nem véletlenül költöztünk erre a vidékre, messze Tír na nÓgtól. Ám mi is arra jutottunk, hogy külső segítség kell és ez… – intett itt felétek - …tűnt a legmegfelelőbb megoldásnak, és működött volna, hogyha a nővérem nem rúgja fel a megállapodást. Mégis mit gondolt… – sóhajtott itt fel. Ez után fordult csak Warwick felé, és ekkor újra mosoly költözött a szája sarkába.
- Azt hiszem, kedvelem magát. Ugyanis jóideje ezen gondolkozom én is, csak épp nem volt meg az az egy, hiányzó darabka a nagy kirakósból, mostanáig. Önök itt és most mind kivételesek, egyediek, amilyen soha nem volt még és nem is lesz, olyan képességekkel, amiket rendkívüli módon szeretnénk majd feljegyezni, ha megengedik, pusztán az ismereteink gyarapítása miatt, de ez most mellékes. A fontos dolog most az, hogy önök a hiányzó darab és a lehetőség, hogy a Vörös Királynő árulása után végre pontot tegyünk ennek az ügynek a végére. Lopják el nekem a nixádot a nővéremtől, és ígérem, hogy gazdagon megjutalmazom mindannyiukat.
Willy és a tojások olyan falfehérré sápadtak ettől, hogy vetekedtek a trónterem márványával. Chez – vagyis teljes nevén egyébiránt Chesire – pedig elvigyorodva gördült a hátára, mint aki már számított erre a kimenetelre.
A királynő ez után Ameliát és Nizase-t kezdte el nézni a mellettük álló Pakshával egyetemben.
- Ti hárman még nem szóltatok, bár azt mondták az éjtündér elég hallgatag. Sajnos nekem még szokatlan, hogy a férfiak beszélnek és a nők hallgatnak, olyan természetellenes. Mit gondoltok hát az ajánlatomról? - azért itt a tekintete visszavándorolt a többiekre is.

// Következő reag JANUÁR 15. HÉTFŐ.//

Szomb. Jan. 13, 2024 6:41 pm

Red Queen, White Queen

Hol vagyunk?

-----------------:O:-----------------

Elégedetten hallgattam, hogy más is úgy gondolta, hogy a békéltető társaságként már nem sok hasznunkat látják, viszont Moros úr egészen más megvilágítását is elénk tárta a történetnek, amire Gwendolin kisasszony kínált egyféle magyarázatot. Ettől függetlenül a kérdésünk lényege még mindig az volt: miért vagyunk itt?
És a Fehér királyné úgy nézett ki, nagyon is elégedett a felé sorakoztatott kérdésekkel, ami valamiért azt sugallta nekem – a hirtelen szerzett előrelátó képességemtől függetlenül, - hogy nem biztos, hogy tetszeni fog.
Hamarosan megtudtuk, hogy Gwendolin kisasszony – mondhatni, - fején találta a szöget és, hogy ez a nixád nem csak ennek a kaptárnak, hanem minden bizonnyal másoknál is elég értékes volt ahhoz, hogy akár háborúzzanak is érte. Így az már világos volt, hogy miért mi kerültünk ide…..
Mikor a felséges hölgy szemei rám szegeződtek és újabb mosolyra húzódott a szája, egyszerre éreztem magam kényelmetlenül és megtisztelve a felém irányuló szavaitól, a figyelmétől, de azért volt bennem annyi tartás, hogy kihúzzam magam.
Aztán döbbenten hallottam, hogy pont az én felvetett javaslatomat tartotta a legjobb ötletnek!
Ez még nem is lett volna baj, de a feladatot is ránk igyekezett testálni, ami a reakciók alapján nem csak nekem okozott meglepetést.
Még kerestem a szavaimat, mikor a Királynő megszólította a hölgyeket is, de belőlem azért csak kiszakadt közben.
- És ezt mégis, hogyan tehetnénk meg?

Vas. Jan. 14, 2024 8:52 pm

× Red Queen, White Queen ×

eat me, they say

----------------- :O: -----------------

Selene királynő színpadias sóhajára kedvem lett volna karba fonni a kezem és csak a szememet forgatni. Az igazi kérdés nem az volt, hogy a nővére mit gondolt, hanem hogy ő miért gondolta, hogy bárhogyan máshogyan is alakulhat egy ilyen ötlet. De királynői fenségek előtt nem volt illendő szemet forgatni, így maradt az, hogy visszatértünk az igazi kérdésre: hogy valójában miért is voltunk itt. És természetesen nem azért, hogy döntőbírót játszunk.
Hanem hogy kicsavarjuk Edna kezéből az aduászt, amivel fenn tartotta ezt a status quo-t. Persze feltehettem volna a kérdést ezen a ponton, hogy miért nem a saját alatvalóit bízza meg ezzel, de voltaképp egyértelmű volt. Ez egy elszigetelt pixi kaptárnak tűnt, évszázadok óta nem csináltak mást valószínűleg, mint egymással marakodtak. Minden trükköt kiismertek már, amit csak egymás nyakára dobhattak, viszont egy csapat ismeretlen, össze-vissza válogatott fajú szerencsétlen - mi -, akik mind valami sosem látott képességgel lettek felruházva, okozhattunk meglepetéseket a pixiknek.
A kérdés csak az volt, hogy akartunk-e.
- Elnézést, őfelsége, megengedi, hogy váltsak néhány szót a kollegáimmal négysze... akarom mondani privátban? Egy ilyen komoly megbizatást talán illene megbeszélnünk egymás között.

× from 'neath the fairy hill ×

Kedd Jan. 16, 2024 9:05 am

Red Queen, White Queen

Gwen in Wonderland

A királynő elismerően nézett rám szavaim hallatán. Nem véletlen, hogy csak ennyien és ezekből a fajokból lettünk kiválasztva, hátha a különböző képességekkel tudunk olyat, amivel segítségükre lehetünk. És most nagyon úgy tűnt, hogy pont Mr. Leininger ötlete nyomán éppen a nixád elrablásában tudtunk nekik segíteni. Bő jutalmat ígért, de ez a szó túl sok mindent foglalhatott magába, arról nem is beszélve, hogy ki hogyan értelmezte a „bőséges” szót. És amennyire megkedveltem újonnan szerzett képességem, készen álltam megnyerni őt és alkudozni.
Viszont mielőtt bármire is rákérdeztem volna, érdekelt, hogy egyáltalán nyitott-e rá a királynő, vagy úgy általánosan milyen tündér, úgyhogy elképzeltem, ahogy összegyűjtöm a fényt és megvilágítom vele őt. Szerencsére jó pozícióból indultam, mert jelenleg én álltam a legközelebb egy pixihez, nőből voltam és már is neki tetsző meglátásaim voltam. Persze egy királynőről volt szó, aki ráadásul nagyon küzdött azért, hogy ő legyen a kaptárának egyetlen igaz királynője, úgyhogy tudtam mennyi plusz pontot szerezhetek azzal, ha erre egy kicsit rájátszok.
A jutalmak kapcsán is felmértem a terepet, s láttam, hogy elsősorban drágakövekben és különféle általuk készített mágikus tárgyban gondolkodott. Tényleg bőségesnek tűnt, olyannak, amiért szívesen segítenék a királynőnek, de nem láttam tiszta oreát a kövek között és nem úgy tűnt, hogy a képességeinkkel együtt szeretnének minket elengedni. Legalábbis azt megtudtam, hogy van módjuk arra, hogy bármikor újra embert/tündért csináljanak belőlünk, úgyhogy sejtettem, csak addig tarthattuk meg az erőnket, amíg a kaptáruk területén voltunk. Nem azért, mert a varázsital nem hatna máshol, csak nem hinném, hogy elengednek velük, mert a végén túl sok figyelmet generálnánk. De legalább terveztek minket épen és egészségesen visszavinni.
A szemem előtt megjelent egy könyvtár szerű kép, de éreztem, hogy bármi is legyen ott, nagyon értékes és semmiért nem engednének be oda minket. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg értékes tudást halmoztak fel ott, amit nem szerettek volna, hogy akárki kezébe kerüljön, de engem nem is kifejezetten érdekelt, hogy hogyan, én csak szerettem volna megtartani a képességeimet, úgyhogy megjegyeztem, hogy jobb nem is említenem.
Időközben Mr. Greycloud felvetette, hogy szedett-vedett csapatunk privátban megbeszélje, hogy egyáltalán szeretnénk-e elvállalni ezt a hadműveletet, úgyhogy úgy láttam, itt az idő rákérdeznem a jutalmakra.
- Illetve mielőtt még bármilyen döntésre jutnánk, megkérdezhetem Őfelségét, hogy milyen jutalomban gondolkodott? Mert a többiek nevében nem tudok beszélni ugyan, de én felettébb megkedveltem az erőmet és az lenne a legnagyobb jutalom számomra, ha ezt valamilyen módon megtarthatnám. – Közben figyeltem, hogy pontosan hogyan érez a kérés felől, de nem igazán váltott ki belőle szélsőséges érzéseket a kérdésem, számított rá, hogy valamelyikünk fel fogja vetni előbb vagy utóbb. A biztonság kedvéért azért kiegészítettem a mondandómat. – Persze látom a nehézségeit ennek, hiszen elég feltűnő lenne, ha egy csapat nem pixi, hirtelen pixi méretben és soha nem látott képességekkel megjelenik, aminek eredete ha kiderülne az veszélyt jelentene az Ön kaptárára, úgyhogy teljesen megértem, ha ez nem lehetséges.

× Away with your Fairies ×

Szomb. Jan. 20, 2024 8:05 pm

Red Queen, White Queen

A megbeszélés

----------------- :O: -----------------

Álltam és hallgattam a királynő szavait, és... valamiért sehogy sem tudtam maradéktalanul hinni neki. Magamat korholtam belül, hogy bizonyára rosszak az előérzeteim, és majd kellemesen csalódni fogok, de... de valamiért minden gondolat futam végén ott lett egy DE. Csupa nagy betűs DE.
Miért is nem azt mondta, hogy természetesen el kívánjuk engedni, hogy szabadon élhessen, a saját vágyainak megfelelően? Valahogy előre tudtam, hogy nem ilyen választ fogok kapni a kérdésemre. És... De jó! Nem gyorsan szipolyozza ki, hanem a terveinek megfelelően, szép lassan. Zsigerből jött a harag, amelynek hatására bennem felmordult a vadmacska, kitörni készen. Erőszakkal kellett visszafognom, s hogy ezt mások ne vegyék észre, megfordultam, és hátrébb sétáltam pár lépést. Még csak az kell, hogy vérfürdőt rendezzek itt. Le kell nyugodnom. Közben persze az agyam nem áll le, és kicsit elmerengek azon, hogy mi lenne, ha átállnánk a vörös oldalra? Volt már ilyen a történelemben, igaz? Na meg olyan is, hogy mind a két oldalra dolgozik az ember, kijátszva egymás ellen a két riválist. Na de ezzel meg vigyázni kell, nehogy a két szék közül a pad alá essen az ember. Arra van a legkevésbé szükségünk, hogy mind a két királynő minket akarjon kinyiffantani a végén. Mert lehet, hogy a nixád és az uralkodás dolgában ellenségek, de minden bizonnyal tökéletes összhangban végeznének velünk. Persze, ez anélkül is fennáll, hogy egymás ellen ugrasszuk őket. Simán elintézhet bennünket a kedves Edna, amikor besétálunk a vörös erődbe, és épp így végezhet velünk Selene is, még akkor is, ha a kérésének eleget téve, ellopjuk neki a nixádot. Miért is ne ölne meg minket jutalom gyanánt?
A gondolat befészkelte magát a fejembe, és nem hagyott békén. Folyamatosan ott keringet bennem, hogy ebből a nyomorult pokolból nem jutunk ki élve, legyen akármilyen képességünk is. A macska megjegyzése akasztott meg végül. Tehát a varázsital hatása elmúlik egy idő után. Ha nem kapunk utánpótlást, visszanövünk az eredeti méretünkre. Akkor pedig egy közel húsz centis pixi nem ellenfél. Főleg, ha... ha akkor szabadon engedem a pumát. Mert lehet, hogy a mindenféle állatra történő alakváltás képességét elveszítem, de a puma... az más. Azt nem tudják elvenni. És lehet, hogy apróbb lyukakon nem férünk át, de ahogy a macska mondta, valahogy idehoztak bennünket a kaptárba még nagyként. Tehát van valahol egy akkora kijárat, amin úgy is kiférünk.
- Én a kijutáson nem aggódok.
Jegyzem meg csak úgy magam elé, és ha félrevonulunk, akár egy távolabbi sarokba, akár egy másik szobába, követem a többieket. Kváncsi vagyok ki, mi mellé teszi le a voksát.
- Én sem vagyok épp tolvajnak mondható... -kapcsolódok bele a megbeszélésbe Warwick úr után.- ...fogalmam nincs, miként kell egy ilyen akcióhoz hozzákezdeni. És megjegyzem: Nem is igazán füllik hozzá a fogam. De ha úgy döntenek, akkor megyek én is. Azzal együtt, hogy csatlakozva Warwick úrhoz, én sem hiszem a királynő egyetlen szavát sem. Nincs garancia arra, hogy betartja az igéretét. Kényszer helyzetbe hoztak bennünket, kevés választási lehetőséget hagyva. Egy biztos: Nem sétálhatunk csak úgy oda a vörös királynő erődjéhez. Azonnal elfognak bennünket, és bezárnak. Azért nem lenne jó megnőni egy húszszor húszas ketrecben.
Át is adom ezzel a szót a többieknek, miközben tekintetem egy pillanatra Pakshára tévedt. Az ő kérése, mint jutalom, igazán érdekes volt. De persze, nem kérdezek most rá.

Vas. Jan. 21, 2024 2:26 pm

× Red Queen, White Queen ×

eat me, they say

----------------- :O: -----------------

Meg kell mondjam a legjobb időben kértem időt magunknak, ugyanis ideiglenes sorstáraim lassan kezdtek ráébredni a helyzet apró részleteire és elkezdték olyan kérdésekkel bombázni a fehér királynőt, ami egy kevésbé türelmes uralkodónál egyre közelebb vitt minket a Chez által is említett kivégzéshez. Ahogy Selene királynő elbocsájtott minket meghajoltam és sereghajtóként lassan araszoltam az ajtó felé, próbálva mindenkit maga előtt terelni a legközelebbi szobáig. Ott aztán sóhajtottam egy nagyot és nekidőltem a legközelebbi falnak.
- Mielőtt nagyon belemerülnénk... Ha bárkinek felébredt olyan képessége, amivel ellehetetleníti a hallgatózást, javaslom ideje bevetni. Ellenkező esetben jobb halkra fognunk a szavainkat. - mondtam a végén egészen elhalkulva, hogy jó példát mutassak. - Illetve ha már a képességeknél járunk, annak is eljött az ideje, hogy mindenki megmutassa a lapjait. Ugyanis bármi is jön, csak úgy fogjuk tudni megoldani, ha ismerjük egymás határait és lehetőségeit. Magam részéről amit a hernyó odakint telekinézisként írt le nagyjából azt jelenti, hogy valamilyen szinten meg tudom változtatni azt a törvényszerűséget, hogy a dolgok lefelé, a föld felé esnek. Gondolom a részletek főleg kreativitáson és próbálgatáson múlnak, de ezt kaptam én. A vendéglátóink... - Itt egy pillanatra megálltam és megvakartam a fejemet. - Ha jól hallottam többeknek is feltűnt, de a királynő nem hagyott nekünk sok választást, még ha Chez is volt az, aki kimondta a valóságot. Elmehetünk, de valójában nem, ha nem akarjuk megkockáztatni, hogy eltévedünk a barlangok között. Selene felettébb elkeseredett a helyzet miatt, így akármilyen érzéseik is vannak az egésszel kapcsolatban, a legjobb most az, ha együttműködünk. Valamelyikükkel. - Warwick Leininger felé fordultam, aki meglepő éleslátással tárta elénk a valóságot. Mégis csak egy nemes volt a Birodalomban, az ilyen politikai döntések gyakorlatilag a mindennapja részei voltak. - Viszont egyelőre nem tudjuk, hogy Edna hogyan áll hozzánk. Ahogy Mr. Hatter is megjegyezte, már csak azzal is ellene tettünk, hogy beléptünk ebbe az erődbe.
William Hatter. Vajon ő hogyan került ide? Hasonló áldozata volt a pixik szeszélyeinek és most kénytelen volt a lassan bomló elméjével itt élni le a maradék napjait? Felettébb érdekes is lehetett volna ez a nixád-főzet, de kicsit sok volt érte ez az ár.

× from 'neath the fairy hill ×

Hétf. Jan. 22, 2024 6:14 pm

Red Queen, White Queen

... én is, ön is, hallgassuk el, ne tudja senki sem ...

-----------------:O:-----------------

Az uralkodó a csapat képességeiről beszél és arról, hogy azokat nem használni célja megvalósításához milyen hálátlanság lenne. Hiszen "tőle" kaptuk, hát fizessünk érte mi magunk azzal, hogy megszerezzük, mire annyira vágyik. És mert az adomány az övé, pontosan tudja, mire vagyunk képesek.

Ahogyan azt is, mit akar kezdeni azzal a lénnyel. Hiszen elmondja... Egy életen át fogságban élni, s tűrni, elviselni, hogy lassan szipolyozzák ki a testéből a mágikus erőt. Ezt szánja neki, s hiszi, indokait majd becsülni fogjuk. Titkát akarja a nixádnak, de nem azért, hogy megmentse, inkább csak hogy újabb és újabb példány szolgálja majd őt az idők végtelenségéig. Nem, Nizase azt hiszi, a Fehér Királynő sem kínál valódi életet a nixádnak. Hiába élő, érző, lélegző maga is, csak egy vagyontárgy a hölgy szemében, egy drága "aranyládika", amely ékkövek és érmék helyett másfajta ajándékot rejt. Hatalmat. S most ők is azok, bár börtönük még nagyobb, mint egy cella valamelyik királynő "várában".

Hiszen ez a következő, amiről királynő beszél. Hogy foglyok tulajdonképpen ők is, s sorsuk most bizonytalan, ahogy az is, képesek lennének-e kijutni innen.

- Egyik felséget sem érdekli a nixád, csak az, amit kaphatnak tőle. Azt hiszem, igazuk van, amikor úgy hiszik, a mi sorsunk sem fontosabb nekik. Ahogy a képességeink is csak abból az okból kellenek, hogy hasznosak-e, vagy sem. Én nem tudok alakot váltani, ahogyan Amelia és felemelni és leejteni sem tudok semmit az elmém erejével - vallja be képessége "haszontalanságát". - Én csak azt érzem, hogy amit kőnek, falnak, csempének, ablaknak látunk, természetes kőzet, ásvány, vagy valami más. Amikor felébredtünk, tudtam, hogy egy barlangban vagyunk, hiába tűnt egy szobának a helyiség, s hitte annak mindenki. Azt is éreztem, hogy ahogy kijutottunk onnan, úgy kerültek tőlünk távolabb a kövek, s most sem érzem, hogy körbevennének bennünket. De mást eddig nem adott a képességem. A királynő azt mondta, valaki formálhatja úgy közülünk a sziklákat, akár ha puha agyag lenne... Talán nekem kellene megpróbálnom... Bár kicsit sem lelkesedem a dologért, hogy ilyesmit tegyek... De ha kell és ha képes vagyok rá, akkor ezt is a csapat szolgálatába állítom, hogy kijussuk... Együtt... Mert attól tartok, külön-külön nem igazán boldogulnánk...

× Break The Fall ×

Hétf. Jan. 22, 2024 7:26 pm

~ Red Queen, White Queen ~

Behunyta a szemeit, és magában korholta a butaságát, amiért szomorú vizekre tévedt, pedig a lány csak annyit kérdezett tőle, hogy miért nem használja a szárnyait. Párszor elismételgette magában a "buta" szót, míg beértek a Fehér királynő tróntermébe. Azóta hozzá se szólt a lány. Majd a koránt sem túl kellemes beszélgetésük után bevonultak valami félreeső szobába, hogy külső behatások nélkül tudjanak dönteni. Pakshában megfordult a gondolat, hogy a fehér királynőtől már ez is túl nagyvonalú, amit többé kevésbé Moros szavakba is öntött. Sajnos bármit is tudott volna kezdeni a szoba átalakításával úgy érezte túl sok erőt igényelt volna egy ilyen manőver, amivel hangszigetelté tehette volna a helyet. Talán ólom falakkal, de hol találna rá anyagot? Nem. Megrázta a fejét a kérésre.
Miközben a többiek beszéltek, összeakadt a tekintette Ameliáéval. Egy pillanatra elmerült a lány sötét barna íriszeiben, majd kicsit meghökkenve lesütötte a szemeit és a padlót nézte. Márvány. Szinte csak ezt az anyagot ismerte a fehér kriálynő. Nizase szavaira egy picit gyorsabban kapta fel a tekintetét mint szerette volna. Tényleg ezt mondta Selene! Idegesen megvakarta a tarkóját.
- Azt hiszem az én vagyok... - előrébb lépett és leguggolt a kis csoport elé, ráhelyezte az előtte lévő csempére a kezét és koncentrált. Csak úgy mint akkor először. A csapat előtt lassan de biztosan megolvadt a csempe és egy körülbelül tizenöt centi magas paripa alakja rajzolódott ki. Szárnyai voltak, amiket kitárt magasan és a két hátsó lábán ágaskodott felfelé, repülésre készen. Fújt egyet.
- Bárh, nem túl gyors. Hehh, és sok erőt kivesz belőlem.
A ló egy leheletnyit jobban hasonlított Amelia szárnyas alakjára, mint más lovakra. Úgy látszik megihlette a belső művész énjét. Felállt.
- Szerintem egyetérthetünk abban, hogy senkiben sem bízhatunk. Azonban a vörös királynő már kifejtette, hogy mi a véleménye a "betolakodókról". Én nem mennék hozzá sem üres kézzel, sem a tőle ellopott nixáddal. Az egyetlen járható útnak egyelőre azt látom, ha most együtt működünk Selene kisasszonnyal, és valahogy megszerezzük a nixádot.... - itt vett egy nagy levegőt. - és elrejtjük valahova azt a nixádot, mert az a kijutásunk kulcsa. Elnézést Miss Nizase. - Nizase felé fordult és meghajolt. - de a nixád sorsa a kaptáré kell, hogy maradjon ha nem akarjuk egy egész pixi kaptár haragját magunkra vonni. Één biztosan nem akarnám. Ha jó helyen van a nixád, Selene őfelségének be kell tartania az ígéretét, annak fejében hogy elmondjuk a hollétét, amint kijuttatott minket. Ehhez persze nem csak meggyőzőnek kell lennünk, hanem vinnünk kell majd valami bizonyítékot is arról, hogy valóban nálunk van a nixád....
Nem egy könnyű terv. Elhúzta a száját. Nem egy egyszerű helyzetbe kerültek.
- Ha van jobb terv, ne tartsátok magatokban.

[/color]

Kedd Jan. 23, 2024 1:20 am

Red Queen, White Queen

Gwen in Wonderland

A királynő Mr. Leininger kérdésére, miszerint hogyan kéne elrabolnunk a nixádot, elkezdte sorolni a különböző erőket, amikre szert tettünk és bizony a telepátiát is közéjük sorolta. Szóval tudta, hogy megvan hozzá az erőm, viszont azt már nem tudta megmondani, hogy használom-e. Azt is megemlítette, hogy Edna nem tud a képességeikről, ami furcsa volt, hiszen elvileg közös megegyezés alapján hoztak ide bennünket. Vagy lehet, hogy a megegyezéstől függetlenül Selene volt ezen tudások birtokában, Edna pedig tényleg csak a nixád birtokában lenne? Megpróbáltam újra belenézni őfelsége fejébe, hátha valamit ezzel kapcsolatban ki tudok szűrni a fejéből, de semmi újat vagy említésre méltót nem találtam.
Amelia nixáddal kapcsolatos kérdésére biztosított minket afelől, hogy jó körülmények között tartanák, de ők is felhasználnák a varázserejét szép lassan, s ha esetleg meghalna az egyébként viszonylag öreg példány, akkor remélik, hogy a tudományukkal reprodukálni tudják. Ennek hallatán pedig gondolatom egyből a könyvtárra tévedt és elkezdtem merengeni azon, hogy mennyi mindent lelhetnénk ott. Persze meg sem fordult a fejemben, hogy betörjünk, azért biztosan ellenünk fordultak volna és mindkét oldal ereje ellen nem tűnt elég harcképzettnek szedett-vedett csapatunk.
Aztán rám tekintett, mosolyogva kérésemen. Eddig bele se gondoltam, hogy a képességeinknek lehet hátulütője, pedig végig ott volt előttünk Mr. Hatter, és a többiekkel ellentétben nem csak a beszédjéből, de a gondolataiból is láthattam, hogy mennyire megviselte a testét. Hirtelen már nem is tűnt annyira vonzónak a képességem megtartása. Mert amilyen opciókat elém tárt a királynő, azok közül egyik sem érdekelt kifejezetten, úgyhogy megelégedtem a tárgybeli jutalmakkal is.
A büntetés lehetősége fel sem merült bennem, nem amikor éppen jutalmat ígértek. De Ms. Nae-nak köszönhetően megtudhattuk, hogy nem kell különösen tartanunk efelől. Aztán ahogy Selene királynő elkezdte sorolni, hogy milyen lehetőségek esetén hogyan cselekednének, láttam hogy nincs is szükség rá. Mert ha nem vezetnek ki minket innen, akkor bármilyen méretünkben nehéz lenne kitalálnunk innen.
Miután minden kérdésünkre válaszolt a királynő, intett, hogy elvonulhatunk megbeszélni a dolgokat magunk közt. Illedelmesen meghajoltam és a többiekkel a legközelebbi terembe vonultunk. Még útközben éreztem, hogy mennyire nem bíznak a királynő szavaiban, de mielőtt bármit is szólhattam volna, mindenki belekezdett sorra a mondandójába, úgyhogy figyeltem, hogy ki hogyan vélekedik a dolgokról és esetleg milyen terveik vannak, amik pedig elég vegyesek voltak. Mikor szóhoz jutottam, elkezdtem fel-alá sétálni, félig hangosan gondolkodva, félig a véleményemet megosztva , néha megállva, hogy figyeljek a többiekre.
- Belegondolva a lehetőségeinkbe, személyesen én élnék Selene királynő ajánlatával. Lehet, hogy ez nem a legjobb a nixádnak – néztem itt Ameliára és Nizaséra – de nem hiszem, hogy bármelyikünk többet tudna róla ahhoz, hogy jobb körülmények között eltartsuk. Mert technikailag ez is egy opciónk lenne, hogy elraboljuk, aztán meg megpróbálunk megszökni vele, csak nem éppen a legokosabb döntés lenne, mert akkor a kaptárt egységesen haragítanánk magunkra és azért nem vagyunk annyira járatosak itt, hogy hamarabb kijussunk, minthogy ők ránk találnának – ismételtem meg Paksha gondolatát. – A két királynő közül pedig eddig Selene bánna vele jobban. Akkor ott van Edna is, akinek a véleményét még nem hallottuk, de eddig nem igazán tűnt túl együttműködőnek, úgyhogy nem is biztos, hogy segítene nekünk. Mivel ő is szeretné az örökösödési kérdést lezárni egyszer s mindenkorra, kijutásban szinte biztos nem segítene, kivéve ha nem állunk az ő oldalára és ostromoljuk meg az ittenieket. Vagy ha nem a területre fájna a foga, akkor a nővére kezén lévő tudástárba kéne bejutnunk és szereznünk meg neki információkat – álltam meg elmélázva az új lehetőségen. – Aztán egyszerű tündér vagyok, nem tagadom, hogy vonz a jutalom, amiben gondolkodik Selene - tártam szét karjaimat. – Még annak ellenére is, hogy nincs köztük orea. Egyébként ha mást is érdekel, akkor drágakövek, esetleg általuk készített mágikus tárgyakról van szó – említettem meg lelkesen, hátha a többieknél is ez inkább az egyik irányba döntené a mérleget a másik helyett. – Persze választhatjuk azt is, hogy nem avatkozunk bele a kaptár ügyes-bajos dolgaiba és távozunk, de nem lenne könnyű kijutnunk innen. Hacsak, Ms. Nae nem tud minket kivezetni a kövek alapján – néztem jelentőségteljesen Nizaséra. – Ebben az esetben lenne módja arra Selene királynőnek, hogy a varázsital hatását idő előtt megszűntesse – hoztam fel egy újabb információt, amit a többiek nem tudhattak. - Végül bárhogy is döntsünk, minden esetben együtt kell működnünk, amihez nem árt tudnunk, hogy ki mire képes – erősítettem meg Mr. Greycloud korábbi felvetését. – Jelenleg én állok legközelebb egy pixihez képességeim terén és ugyan tapasztalatom nincs, de képes vagyok illúziókat létrehozni. Ha pedig azon gondolkodnának, hogy honnan tudok egy-egy információt, akkor el kell mondjam, hogy rám gondolt a királynő, amikor a telepátiát említette. Úgyhogy amíg kérdezgettük szóban, megpróbáltam némi extra információt kinyerni belőle. Azon kívül, amit már eddig elmondtam, legfeljebb annyit tudnék hozzátenni, hogy a királynő őszinte volt mindazzal kapcsolatban, amit mondott. Szóval ha megszerezzük neki a nixádot, akkor épségben hazavinnének bennünket.

× Away with your Fairies ×

Hétf. Jan. 29, 2024 7:35 am

Red Queen, White Queen

A tervek

----------------- :O: -----------------

Teljességgel egyet értettem Nizase szavaival. Valóban, egyik királynőt sem érdekli a nixád sorsa. S bizony, ahogy észrevettem, közöttünk is vannak, akik a saját pecsenyéjüket sütögetik előbb. Kárhoztatni ezért persze senki nem fogok, nem is akarok, mindenkinek a saját döntése, hogy miként megy előre a saját útján. Abban viszonyt Morosnak volt igaza, hogy most már jobb, ha mindannyian tudjuk a többiek képességeit. Gwendolyn kisasszonynak is igaza volt abban, hogy sok választásunk nincs, vagy megcsináljuk, vagy megcsináljuk. S ebből kell kiindulnunk.
- Azért kicsit zavar, hogy senki nem gondol arra, hogy ama szerencsétlen lényt is meg kéne kérdezni, hogy ő mit szeretne. -Paksha felé fordultam.- Biztos, hogy Selene királynőnél lesz jobb helyen a nixád? És egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy őfelsége betartja majd az ígéreteit, főleg, ha megpróbáljuk megzsarolni a lénnyel.
Szúrom csak úgy magam elé, halkan morogva, aztán, amikor rám kerül a sor előadom a magam dolgát.
- Gondolom, kitalálták már, hogy én alakváltó vagyok. Az állati alakom egy puma. Itt és most a képesség, ami kaptam, de ezt is láthatták, annyiban bővült ki, hogy bármiféle, de tényleg bármiféle, állati alakot felölthetek. Bizonyítja ezt az ideérkezésünkkor vislet pegazus alak. Vélhetően delfinné, de még szúnyoggá is átváltozhatok. Sőt... -Sóhajtottam egyet.- Ha kell, és már láttam olyat, akkor lehet, még a nixád alakját is fel tudnám venni. Mondjuk ez engem is érdekelne, hogy tényleg sikerülne-e.
Fűztem hozzá a dolgokhoz halkan.
-Sajnos, azonban nincs semmi ötletem arra vonatkozóan, hogy miként is oldhatnánk meg úgy ezt a helyzetet, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.
Tettem még hozzá végül, átadva ezzel a terv kigondolását a többieknek.

Hétf. Jan. 29, 2024 6:38 pm

× Red Queen, White Queen ×

eat me, they say

----------------- :O: -----------------

Egészen kiváló tolvaj csapat verbuválódott itt össze, a lehetőségekhez képest. Igazából a lehetőségeken túl is, mintha házigazdáink túl jól válogattak volna a kinti világból. Egy alakváltó, aki bármivé tudott változni. Egy éjtündér, aki már a nyers vasnál többet is formálni tudott. Egy fénytündér, aki látta mások gondolatait, mint az üvegen átcsillanó fényt. Egy ember, aki látta a jövőt - Álmodóvér-főzet nélkül -, és egy másik, aki érezte a köveket. Nem egészen tudtam, hogy kötötte ez a képesség Nizase-t a Perem őslakóihoz, de nem ott és akkor volt ideje ezen rágódni. A lényeg, hogy talán a Központi Bank rablói sem voltak ennél jobban felkészültek.
Egy pillanatra mélyen Edevane kisasszony szemébe néztem. Ha ő tényleg olvasott mások fejében, itt volt az ideje kihasználni.
~ Ha hallja amit mondok, Gwendolyn, szeretném, ha megtenne valamit. Nem bízok abban, hogy a macska nincs most is itt és várja, hogy vigyorogva felbukkanhasson. Ha megtalálja a gondolatai alapján, azonnal állítson meg.
Ez után megvártam, míg mindenki elmondta a maga részét, aztán hosszan sóhajtottam.
- Van itt valami, amit egyikünk sem vett számításba; annyira akarják őrizni a nixád titkát, hogy féltek más kaptárakból szövetségeseket keresni, ahogy az egyébként megszokott pixiknél. Ha el is hozzuk Selene királynőnek a nixádot, én nem vagyok biztos benne, hogy bármi garantálná, hogy kisétálhatunk innen. Én legalább is magamat semmiképp nem engedném el azok után, amilyen kijelentéseket tettem. Vagyis fel kell készülnünk rá, hogy azzal sincs vége a veszélynek, hogy elhozzuk a nixádot. Azzal viszont sajnos egyetértek, hogy más választásunk nincs. A patthelyzet megbolygatása Edna oldaláról az lenne, ha kisöprünk innen mindenkit, ami nonszensz, még a képességeinkkel is. Jelenleg ezek a lapok jutottak nekünk, de ideje megtömni az ingujjunkat.

× from 'neath the fairy hill ×

Hétf. Jan. 29, 2024 10:33 pm

~ Red Queen, White Queen ~

Lassan minden fontos kiderült a kis csapatról. Nem voltak olyan elveszettek mint amilyennek látszottak a fehér királynő előtt. Főleg Paksha. Kívülről nézve az ember nem tudná eldönteni, hogy fel akar vágni a csillogó kiegészítőivel, esetleg a kocka hasával, vagy melege van. Igazság szerint egyáltalán nem volt melege, de annál nagyobbra tartotta a büszkeségét, minthogy kimutassa. Halkan szipogott az orra alatt néha és igyekezett minden porcikájával figyelni. Bólogatott egyetértően és együttérzően a lányok gondjára a nixáddal, majd megrázta gyengén a fejét, mikor rájutott a sor.
- Igazság szerint... ha jól emlékszem a nixád nem is értelmes lény. Mármint nem fogunk vele szót érteni. Szóval valószínűleg a vele való együtt működés kizárt... de lehet hogy rosszul tudom... - Szabadkozott.
Elhúzta a szája szélét gondolkodva, és még hozzá tette a következőeket sietve. - Persze ez nem vesz el abból a jogából, hogy békében élhessen,... - itt felvitte a hangsúlyt majd komor hanggal folytatta egy fél mondat erejéig. - ,de az élet nem mindig fair.
Ebben a pillanatban ha lehet, talán még feltűnőbbek voltak rajta a hegek és vörös csíkok a fém és a hús találkozásánál. A fém súlya tökéletesen látható volt, ahogy nem egészen természetesen lógatta a karját, mintha állandóan nehezéket cipelne. Ő a maga részéről befejezettnek tekintette a nixád sorsáról való értekezést.
Moros felé fordult.
- Így van, nem adhatjuk oda a nixádot csak úgy. Ha megtennénk, semmi nem garantálná a kijutásunkat.
Morosról tudta, hogy lenne aki keresné, de őt senki.... felcsillant a szeme. - Várj! Talán túlgondoljuk! Moros te... te jóóóbarátja vagy annak a pixi hercegnek, nem? -
Megrázta a fejét megint csak. - Ez így nem adódik össze. Miért raboltak volna el olyasvalakit, akit egyértelműen kerese egy másik pixi kaptár ha eltűnne!? - Megint megrázt a fejét. - Valamiről még nem tudunk...Mindegy is. Túl sokat időzünk. Én amondó vagyok, hogy ha egyetértünk abban, hogy elmegyünk a nixádért, akkor jelentsük be, a többin lesz időnk gondolkodni út közben.

Hétf. Jan. 29, 2024 11:08 pm

Red Queen, White Queen

Gwen in Wonderland

Mr. Greycloud javaslatára mindenki elmondta, hogy mire képes. Ugyan semmi új információt nem mondtak, de érdekes volt hallani, hogy ők hogyan állnak a képességeikhez, hogyan látják őket. Ezután mindenki az első körben elhangzott meglátásokra kezdett el javaslatokat tenni. Mielőtt a faun megszólalt volna, jelentőségteljesen rám nézett és éreztem, hogy mondani szeretne valamit úgyhogy beleolvastam a gondolataiba, majd egy aprót bólintottam, hogy eljutott hozzám a kérése. Körbe is néztem a szobában a macska után kutatva. Eddig mindig láttam azt, akinek a gondolataira kíváncsi voltam, úgyhogy hirtelen nem tudtam hogyan kéne nem látható lényekkel ugyanezt megtennem, de elképzeltem, amint a belőlem áradó fénnyel bevilágítom az egész szobát, elkergetve a sötétséget minden sarokból és tárgy által vetett árnyékból. De nem éreztem, hogy bárki is lett volna ott rajtunk kívül.
- Körbenéztem az előbb, de senki nincs itt rajtunk kívül – válaszoltam mind a faunnak, mind a többieknek tudtára akartam adni, hogy nem kell óvatoskodnunk a szavainkkal. – Egyetértek Mr. Pakshával, hogy út közben is gondolkodhatunk, és azt javasolnám, hogy elsősorban próbáljuk meg meglátogatni Ednát. Ha fogad, akkor őt is meg tudjuk kérdezni a helyzetről, hátha több belátásunk lesz és könnyebben meg tudjuk hozni végleges döntésünket, hogy kinek az oldalára állunk. Én persze megnézném, hogy milyen el nem hangzott érzései, gondolatai lennének. Ha nem fogadna, akkor elraboljuk a nixádot és megpróbálhatok vele kommunikálni arról, hogy ő hogyan érez az egésszel kapcsolatban, ő mit szeretne.
- Viszont, ha az elrablásra kerülne sor, akkor én nem keresném mások segítségét, amíg nem muszáj, mert nem lehet tudni, hogy ki mikor árulna el minket, és ha más nem is, de annyi közös biztosan van bennünk, hogy élve ki szeretnénk jutni innen. Úgyhogy ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy hova kell menni, hol őrzik a nixádot, akkor gondolatokból ezt ki tudom deríteni – néztem Mr Leiningerre. – Ugyan remélem nem lesz szükségünk arra, hogy felvegye egy nixád alakját – pillantottam Ameliára, - de ha mégis, akkor meg tudom mutatni, hogy hogyan néz ki. – Felidéztem magam előtt a macska gondolataiban látott képet és a kezemet kitartva elképzeltem, ahogy megjelenik rajta. – Persze a többieknek is jó, ha tudják, hogy hogyan néz ki az, amit keresünk – tettem hozzá.
- A kijutásunkhoz csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy Selene királynő őszintének tűnt. Meglehet, hogy van valamilyen apróbetűs részlet, amit nem vettem észre, mert valóban elég gyanús a helyzet – osztoztam a tündértársaim aggodalmán. – Nem kizárt, hogy ő elengedne minket, de mások nem lennének ennyire kedvesek és fárasztóbb annál a gondolatolvasás, minthogy mindenkit egyesével megnézzek. De az is lehet, hogy alaptalan az aggodalmunk és elengednek minket. Ha pont úgy vinnének ki minket, mint ahogy behoztak, akkor nem tudjuk, hogy pontosan hol található a kaptár és ha beszélnénk is másoknak a nixádról, nem találnának ide – gondolkodtam hangosan, feltérképezve minden lehetőséget.

× Away with your Fairies ×