Re: Red Queen, White Queen

Vas. Dec. 03, 2023 9:42 am

× Red Queen, White Queen ×

eat me, they say

----------------- :O: -----------------

Szerencsére nekem nem voltak ilyen problémáim, mint a megfelelő öltözék, nekem ugyanis ahhoz le kellett vennem némi ruhát, nem fel. A bőrömbe rajzolva hordtam bármilyen udvarba illő megjelenést - már nem olyat, ami mindenhol megfelelően divatos vagy elegáns volt, inkább olyat, ami mindenhol a megfelelő hatást váltotta ki. Ennek ellenére meg tudtam érteni a jelenlévő három nő problémáját. Ha valaki egy követségen dolgozott, megtanulta, hogy a ruha - különösen azok az átkozott cipők - messzemenően fontosabbak voltak, mint bárki gondolta.
Az aljas rágalomra, miszerint harcias királynőket hoznék a nyakukra először csak megemeltem a szemöldökömet, mielőtt leesett volna a tantusz. Tehát ezek szerint az első ösztönöm mégis csak helytálló volt - egy pixi kaptárban voltunk. Ahol történetesen éppen örökösödési viszály zajlott. És csak mellékesen valahogy képesek voltak minket is a saját méretükre zsugorítani, kinyújtva az istenek adta határait a saját mágiánknak. Ez valahogy jobban érdekelt, mint a két civakodó királynő.
- Már megbocsásson a felettébb általánosító kijelentésért... - kezdtem belekortyolva egy csésze teába. - De az ilyen ügyekben az szokott a királynő lenni, aki túléli a civódást és ármánykodást. Még sose hallottam olyanról, hogy egy kaptár külsős segítséget kért volna ennek eldöntéséhez - legalább is nem úgy, ahogy most felvázolták. Egészen biztos benne, hogy akár Edna kisasszony, akár Selene kisasszony elfogadja a döntésünket?
Talán jobb lett volna, ha a két harcias királynőjelölt közül legalább az egyiket elhozzák velem, ők biztosan jobban értették volna azt a bonyolult politikai hálót, amit a pixik maguk köré tudtak szőni. Néha semmi értelme nem volt, néha túl sok, és egy szárnycsapásra változhatott meg minden. És nekem most ebben kellett rendet tennem. Remek. Az már csak hab volt a tortán, hogy a Nizase néven bemutatkozó embernő ezek szerint valamiféle nagykövete volt a Westerburg gróf által említett enitátsoknak a Peremvidékről, szóval ezzel a problémával is hamarabb kellett kezdenem valamit, mint szerettem volna. Viszont ez egy érdekes fejlemény volt, olyasmi, ami valószínűleg a kapitány urat is érdekelte volna.

× from 'neath the fairy hill ×

Vas. Dec. 03, 2023 8:23 pm

Red Queen, White Queen

A reggeliző asztal körül...

----------------- :O: -----------------

Mintha valamiféle gát szabadult volna fel az elmémben. Néhány elejtett szó, és apránként de helyükre kezdtek csúszni a kirakós darabkái.
Újabb szendvics elfogyasztásába kezdtem bele, miközben erősen koncentráltam mindarra ami eddig történt. Minden apró információ morzsát próbáltam a megfelelő helyre pöccinteni.
Az első, és kiindulási pontnak éppen jó adat az, hogy lekicsinyítettek bennünket. A tojások és Willy úr is azt hangoztatják, hogy minden fajból kell egy. Fénytündér és éjtündér. Faun és … ahha… a tündérek közül nincs itt pixi. Miért? Ez ugye kérdést vet fel. De haladjunk tovább. Emberek vannak itt többen is, és furcsán pillantok fel..
- Három. Három ember.
Kottyantom közbe, mentve a menthetőt, de egyelőre ezzel senki nem foglalkozik, pedig látszatra én is ember vagyok, és társaim közül egyedül Nizase tudja, hogy miféle fenevad rejtőzik bennem. Az amúgy rendben van, hogy Mr Warwick ember, és hogy ebbe a kategóriába sorolható Nizase és én is, de Nizzi más miatt van itt, ahogy én is. És ezt az eltérést pontosan tudják is a vendéglátóink, illetve, most már tudjuk, hogy elrablóink, hiszen akaratunk ellenére hoztak ide bennünket.
Majdnem egyidőben azzal, hogy a tojás ecsetelni kezdi, hogy Nizase kisasszony miért van itt, bukkan fel bennem a gondolat, hogy miért. A szavak pedig igazolják a gondolatomat. Így már érthető, hogy engem miért is nem soroltak be az emberek közé.
Míg gondolataimat szövögetem, elmélázok kicsit azon, hogy Paksha, aki újfent bemutatkozik, ezúttal a tojásoknak, miféle ételeket vesz magához. Természetesen fogyaszt olajat is, bár nem úgy, ahogy gondoltam volna, nem annyira közvetlenül. De épp ennyire foglalkoztat a többiek étkezési szokása is, ez sok mindent elárulhat valakiről. De ezt most félreseprem kicsit, ahogy a távozó nyúl után fordulok.
És nem sokkal ez után csapja meg a fülemet Moros hangja.
- Kaptár?
Tekintetem a faunra téved. Kicsoda lehet ő? Nyúl úr szavai bukkannak előtérbe: „Maga meg a nyakunkra hozott volna még két királynőt, az agresszívabb fajtából.”
Hm… Nizzi korábban mondott egy olyat, hogy nem ott vagyunk, amit látunk. Nem tudta pontosan elmondani, de egy nagy barlangnak írta le, sziklaszerű falakkal. És most a faun kaptárat emleget? Létezik, hogy ezért nincs közöttünk pixi, mert… mert egy pixi kaptárban vagyunk? Elképesztő. De legalább tényleg magyarázatot ad arra, miért kellett a méreteinken változtatni.
Na meg arra is, hogy Willy úr miért is mondta az imént azt, hogy bármiféle öltözéket ránk tudnának bűvölni. Hát még is csak egy illúzió ez, nem álom. Minden esetre nem semmi képességgel bír az, aki ezt éppen körünk bűvöli. Bár lehet többen is részt vesznek az illúzió megalkotásában.
Szép munka.
Moros utolsó kérdésére a faunra pillantok, végig mérem. Újra felbukkan a kérdés, kicsoda lehet ő? Ha köze van pixikkel kapcsolatos dolgokhoz, akkor lehet, hogy a pixi követségen dolgozik? Hmmm… Izgalmas társaság.

× Angel in the sky, fly with me... ×

Hétf. Dec. 04, 2023 2:35 am

Red Queen, White Queen

Gwen in Wonderland

A válaszaink tömkelegére készségesen válaszoltak elrablóink. Például megtudtuk, hogy azért hoztak ide minket, mert önként nem szívesen jött volna senki. Ha pedig időmet miattuk másra kellett szánnom, mint mesterségem tökéletesítésére, reméltem, hogy megfelelő lesz a kárpótlásunk. A jelenlegi képességeimről pedig nem szívesen mondtam volna le, ugyanis sok hasznát láttam. Mr. Hatter története után is csak elgondolkodtam a lehetőségen, hogy velem is ugyanez megeshetne, de hamar elhessegettem a gondolatát, hiszen ő ember volt, én pedig mágiahasználó tündér, ráadásul – ha hihetünk a tojásoknak - , akkor mi már csak a töredékét kaptuk meg annak, amit ő annak idején birtokolhatott. Emiatt már másképpen alakulna minden, s úgy döntöttem, hogy minden az ellenkezőjére mutató gondolatot pedig ignorálni fogok.
A ruhák kapcsán szerencsére sikerült meggyőzni vendéglátóinkat, hogy sokkal szívesebben közreműködünk velük, minél több szükségletünket elégítik ki, úgyhogy fehér nyúl uraság el is indult nekünk ruhákért. Amíg pedig ő odavolt, Mr. Hatter elmondta, hogy egy örökösödési háborúban két királynő is a trónra pályázik, s hogy megússzák a vérfürdőt „hívtak” ide bennünket. Hogy pontosan miben tudunk segíteni, azt pedig majd maguktól a királynőktől kellett megkérdeznünk.
Viszont elhangzott néhány olyan információ, ami miatt egyre jobban meggyőződtem arról, hogy egy illúzióban lehetünk. Királynők, vérmes trónviszály, kaptár… Mind olyan szavak, amik arra engedtek következtetni, hogy a pixik felelősek mindenért, ami velünk történik. És ez a méretünket is megmagyarázná. Viszont mielőtt jobban elgondolkodhattam volna ezen, az új jövevényekre terelődött a téma. Hegyeztem a fülem és az elhangzottak alapján meg is tudtam róluk valamennyit. Valóban a Peremen lakhattak, méretben hatalmasak voltak és nem volt szájuk. Ez pedig közel sem volt elég ahhoz, hogy el tudjam őket képzelni. De Ms. Nae elvileg kapcsolatban állt velük, s ő érezte a sziklákat, úgyhogy bármilyen lények is lehettek, a sziklákhoz közük volt. Az sem kizárt, hogy korábban a megmagyarázhatatlan félelem, amit a kisasszonyban éreztem, az is hozzájuk köthető. Csak reméltem, hogy nem találtam fején a szöget és ennél barátságosabbak lesznek.
- Minden arra mutat, hogy Ön már találkozott az új jövevényekkel Ms. Nae. Megkérdezhetem, hogy milyenek? Mennyire ijesztőek? – fordultam felé.

× Away with your Fairies ×

Vas. Dec. 10, 2023 6:16 pm

× Red Queen, White Queen ×

eat me, they say

----------------- :O: -----------------

- Elnézést a tudatlanságért, de... mi a fene az a nixád?
Soha, de még csak véletlenül sem hallottam soha ezt a szót. Mármint abból ítélve, hogy életben akarták tartani feltételeztem, hogy egy élőlény lehetett, de ezen felül nem sokat mondott a kifejezés. Még csak meseként sem hallottam róluk, és ez a tény jelenleg felettébb bosszantott. Ha hozzáadtuk azt a nem elhanyagolható tényt, hogy tőlem nem messze valami prófétája ült a Peremvidéket lakó Titánoknak, ahogy Ikaros nevezte őket, hirtelen kezdtem úgy érezni, hogy túl sokat sikerült markolnom.
De ennek ellenére a lehetőségek nem kerülték el a figyelmem, sem Nizase, sem a nixád, csak éppen egyelőre nem volt hajlandó formát ölteni egyetlen épkézláb terv sem.ű
Ezek után amikor Mr. Hatter felpattant és futni kezdett, csak sóhajtva letettem a következő szelet kenyeret.
- Úgy néz ki ez a nap ma ilyen lesz.
Mondtam, miközben hátratoltam a széket, aztán néhány szökkenéssel igyekeztem beérni a menekülő William Hattert és a nyomában rohanó nemest. Többször is csináltam már ilyet, a faun erdőben néhány helyen csak így lehetett közlekedni, de most valahogy egészen más érzés volt. Nem csak a saját súlyomat csökkentettem, kicsit az erővonalakat is noszogattam, hogy mindig a megfelelő erővel lökjenek előre és tegyenek le, hogy ne essek ki a ritmusból. Közben még arra is figyeltem, hogy akik lemaradtak hátul, például Miss Edevane, a faji hovatartozását felettébb firtató embernő, vagy épp Paksha ne kerüljenek túl nagy slamasztikába. Én meg az a fene jó szívem.
- Ne gondolja, hogy ezzel megúszta a válaszadást, Mr. Hatter. - lihegtem, mikor épp mellé érkeztem a szökkenéssel. - Bár először elárulhatna annyit, hogy mi elől menekülünk.

× from 'neath the fairy hill ×

Vas. Dec. 10, 2023 10:00 pm

Red Queen, White Queen

A reggeliző asztal körül...

----------------- :O: -----------------

A magam részéről befejezettnek tekintem a reggelit, és most már érdeklődve hallgatom a tojások meséjét. Edna a vörös királynő és... Óh, igen! Selene a fehér királynő. Most már legalább be tudjuk azonosítani őket. Aztán már kérdezném meg, miféle lény is az a nixád, de megteszi ezt előttem Mr. Warwick és Mr. Moros is. Mindenesetre én úgy gondolom, épp olyan apró méretű lehet, mint a pixik általában, vagy éppen a jelen pillanatban mi magunk is. Különben hogyan is férne be egy kaptárba, hiszen minket is azért kicsinyítettek le, hogy be tudjunk menni. Az értéke is megvan bőven, hiszen, ha jól veszem ki az egyik tojás szavaiból az egyetlen a fajtájából, aki az ütközéskor átkerült ebbe a világba.
Közben Nizase is kénytelen színt vallani, és feltárja azt a különös kapcsolatot, mely az egyik peremvidéki lényhez fűzi. Hátborzongató még hallani is, és teljesen megértem kedves ismerősömet, hogy nehéz neki mindez. De valljuk meg, a magunk módján egyikünknek sem könnyű. Na jó... talán még is csak nekem a legkönnyebb. Talán. Mert én már hozzá vagyok szokva az átalakuláshoz. Igaz... az érzett képesség most mintha sokkal szélesebb spektrumban állna rendelkezésemre. Ezt mondjuk még bizonyítani kell.
Mire idáig érek gondolataimban, Nyúl úr is visszatér asztalunkhoz, és már fel is állok, hogy megközelítsem a bőröndöt, amikor elszabadul a pokol. Azzal kezdődik, hogy Willy feljajdul, és valahogy ez eléggé vészt jósló ahhoz, hogy megtorpanjak. A következő pillanatban pedig minden meglódul visszafelé, a gombák irányába. Elől Willy, aztán a két tojás, majd Paksha, Warwick és Moros is.
- Na... szép kis lovagok.
Jegyzem meg, és valahogy ezzel együtt késztetést érzek arra, hogy most... most kéne megtennem, amit eddig nem. Egy lóra gondoltam. De nem akármilyen lóra. Egy lóra, szárnyakkal. És már is éreztem magamban a késztetést. Tudtam, hogy a fénytündér hölgy képes repülni, a Nyúl pedig nagyokat ugrik, itt aki ilyen téren hátrányban marad, az Nizase. A vörös hajú lány felé fordultam.
- Ha a Nyúl eldobná a bőröndöt, kapd fel, utána ugorj a hátamra.
Ennyit bírtam csak kidobni magamból, és máris éreztem az átváltozás ismerős bizsergését. Hátam megnyúlt, a nyakam is hosszabbá vált, a hajam sörényként kezdett a gerincem vonalára tapadni, füleim meghegyesedtek, és ezzel együtt előre kényszerültem hajolni. A könnyű kis hálóing, és az alsóneműm, könnyedén hasadt szét, lepottyanva a földre. Karjaimmal magam elé nyúltam, tenyérrel támaszkodtam le, de mire ujjaim érinthették volna a talajt, már is patákká változtak, ahogy lábaim is. Ami a legelképesztőbb volt még a számomra is, ahogy a lapockám alól hatalmas szárnyak csapódtak ki két oldalra. Boldogan nyihítottam fel, és íriszeimet Nizzi felé fordítottam. Reméltem a lány nem rémül halálra, és már is a hátamon terem.
Ha így történik, akkor dobbantok egyet, meglendítem az óriás szárnyakat, és szelet kavarva magunk mögé, a levegőbe emelkedek. Nem kell sok csapás, hogy utolérjem az előre rohanókat, s talán még néhány, hogy le is hagyjam. Remélem a bőrönd is velünk tart, vagy legalább a nyúllal, mert visszaváltozás után eléggé kínos lesz a helyzet.

× Angel in the sky, fly with me... ×

Hétf. Dec. 11, 2023 5:29 pm

Red Queen, White Queen

... én is, ön is, hallgassuk el, ne tudja senki sem ...

-----------------:O:-----------------

A szavak úgy záporoznak, hogy időm sincs kérdéseket feltenni. De megteszik helyettem mások. Ám feleletet ez alkalommal sem igazán kapunk. De ez alkalommal nem a titkolózó vendéglátónk az oka ennek. Sokkal inkább a jajdulás, amely előrevetíti a bajt, aztán a nekiiramodás, mire szintén nem lelhetünk kezdetben magyarázatot.

És amikor már igen, az sem segít rajtunk igazán.

Az pedig csak tovább színezi "sorstársaim" jellemét, hogy a férfiak reagálnak a leggyorsabban a veszélyt jelző felszólításra, ám egyedül csak a faun szentel némi figyelmet ránk, ki a baj megítélésében talán nem vagyunk oly gyakorlottak, mint ők. Hiszen futottak mindannyian...

Nizz megkövülten mered az egyre távolodó csapatra, s talán Gaia ereje az, ami nem engedi, hogy megfutamodjon, mert nyilván nem saját önnön bátorsága veszi rá ekkora ostobaságra. Csak Amélia hangja ébreszti rá, hogy ha nem igyekszik, egyedül marad a furcsa sereg ellen.

- Ha a Nyúl eldobná a bőröndöt, kapd fel, utána ugorj a hátamra...

Nizzi először csak kérdőn néz korábbi ismerősére, ám mikor a karcsó lány alakja furcsa átalakulásba kezd, megválva ruházata utolsó darabjaitól is, a kisasszony már kezdi érteni a felhívást.

Csak hálát tud adni Westerburg parancsnoknak, ki némileg oktatta a hátasokkal való bánásmódra, s nem hagyta, hogy e téren teljes tudatlansága sodorja most bajba, így mikor a szárnyas jószág felé pillant, már indul is felé. Könnyebb dolga van, mint a való világ paripáival, hiszen szárnyába kapaszkodva húzhatja fel magát a síma, éjszín hátra, s ha a pegazus még azzal is segít, hogy mellső lábainak egyikét hajlítja be, hogy lépcsőként szolgáljon neki, hát egyetlen pillanatot sem vesztegetnek.

- Köszönöm - hajol előre Nizase, és súgja köszönetét a szépen formált fülbe, miközben a selymes sörénybe kapaszkodik és szorosan becsukja a szemét. Ezt a helyzetet még egy illúzióban sem könnyű "elviselni".

× Break The Fall ×

Kedd Dec. 12, 2023 2:00 pm

Red Queen, White Queen

Gwen in Wonderland

Ms. Nae válasza megmagyarázta azt, hogy ő miért érezte a köveket, mert annak, akivel találkozott az erejének egy részét birtokolta. Nehéz volt elképzelnem, hogy pontosan hogyan szerzett képességeket ettől a lénytől, de már a csírájának ott kellett lennie ahhoz, hogy az ital megivása után összekoncentrálódva megjelenhessen. S a néhány jellemző, amivel próbálta leírni őket sem segítettek abban, hogy magam elé rajzolhassam őket. De ijesztőek voltak, minthogy még mindig nem tudtam róluk semmit.
Viszont Mr. Greycloud kérdésére érkezett válasz annál érdekesebb volt. Megtudtuk, hogy a két királynő hogyan kerültek sakk helyzetbe, egyikük birtokolván a jól védhető területeket, míg másikuknál van egy nixád. Bármi is legyen az, de ha pixiknél van az utolsó, akkor valószínű a régi világunkból való. Mivel már előttem ketten is megtették, én magam nem kérdeztem rá. Ha vajon jobban figyeltem volna nagyapám meséire, hallottam volna róluk? Végtére mindegy volt, de nagyon szerettem volna a vörös királynő pártját fogni, hátha ezzel valahogyan meggyőzhetem arról, hogy valahogyan megtarthassak valamennyit abból az erőből, amit kaptam.
Hamarosan megérkezett a nyúl egy bőröndnyi ruhával, de Mr. Hatter szólt, hogy nem lesz lehetőségünk átöltözni. Nem nagyon adott magyarázatot arra, hogy miért is kéne futnunk, de ha a furcsa vendéglátóink is tartottak valamitől, akkor biztos nem jelenthetett jót. Gyorsan lenyeltem az utolsó falatot és felröppentem a levegőbe. Bár ha tényleg egy kaptárban vagyunk, akkor pixik ellen nem segít sokat az, hogy a levegőben vagyok, legfeljebb a menekülésnél segít kikerülni olyan akadályokat, amik földön lassítanának.
Ahogy elrepültem a másik két hölgy mellett, láttam, ahogy Amelia átváltozik egy szárnyas lóvá és segít Nizase kisasszonynak.

× Away with your Fairies ×

Vas. Dec. 17, 2023 2:36 pm

× Red Queen, White Queen ×

eat me, they say

----------------- :O: -----------------

Tehát Edna őfelségének - valljuk be - egészen hithű pixiként eszébe sem volt, hogy bármit elfogadjon azokból a felettébb naív kompromisszumokból, amit Mr. Hatter és a Fehér Királynője kiötlöttek. Nem mondom, hogy meg voltam lepődve, az jobban megdöbbentett, hogy ők erre nem számoltak. Ha egyvalamit megtanultam Daphne és újabban Psyche kisasszony társaságában, az az, hogy két pixi tárgyalás közben pusztán azért volt hajlandó beszélgeténi, hogy elterelje a figyelmet a másik nyaka felé tartó orvgyilkos késéről. És most mi ebbe cseppentünk bele.
Keresztül vágtunk a gombaréten - közben fél szemmel a kukacot kerestem, de valószínűleg ő is megsejthette a közelgő veszélyt, ugyanis nem sikerült kiszúrnom -, aztán ahogy mindenki csak úgy könnyedén átszelte az elénk magasodó falat a bugyuta illúziók alatt lapuló pixi szárnyakkal, én csak lefékeztem Warwick mellett és megingattam a fejem.
- El se hinné a tündérek milyen gyakran felejtik el, hogy még közülük sem tud mindenki szárnyalni. Adja a karját, nagyuram. - mondtam, miközben intettem Paksha felé. jelezve, hogy kézben tartottam a helyzetet.
Ha Warwick megragadta a karomat, akkor hagytam, hogy a mágia elárasszon mindkettőnket, aztán pihényi súllyal elrúgtam magam a fal teteje felé. Persze használhattam volna az új, különösen kusza erővonalakat, hogy egyszerűen felrepítsenek, de nem ismertem a képesség határait. Jobb volt most a járt út, ameddig biztonságban nem voltunk.
- Miss Edevane? - fordultam hátra a fal tetejéről. - Illetve Niz...
Nagyjából eddig jutottam, miután a torkomon akadt a levegő, ahogy megláttam a repülő... lovat. Valamelyikünk pixi lehetett, csak jól titkolta, és mivel az Amelia nevű, fedetlen combú hölgyön kívül mindenki jelen volt, gyanítottam ezúttal ő ült a szárnyas-patás illúzió mögött. Viszont tekintve, hogy ő velünk együtt ment össze a folyadék hatására, az elmélet kicsit sánta lábakon állt. De ráértem még kikalapáni, ha biztonságban voltunk.

× from 'neath the fairy hill ×

Vas. Dec. 17, 2023 8:26 pm

Red Queen, White Queen

A Pegazus

----------------- :O: -----------------

Mekkora szerencse, hogy utolsó emberi szavaimmal meghagytam Nizzinek, hogy el ne hagyjuk a bőröndöt. Nyúl úr ugyanis úgy ott hagyta, mint bolhás jószág a piszkát. Nizzi viszont felkapta, én meg előre nyújtottam a felé eső mellső lábam, behajlítva, hogy ráléphessen. Így könnyebben és gyorsabban felszállhatott. Éreztem, ahogy finom ujjai megmarkolják a sörényemet, és csak magamban tettem hozzá: Ne húzd a hajam! De mosolyogtam egyet hozzá, természetesen ezt is csak gondolatban, és közben hátrahúztam hatalmas szárnyaimat, majd szelet kavarva magam alá elrugaszkodtam a talajról. A következő pillanatban már repültünk is. Egyenletes legyezéssel tartottam magunkat a levegőben, és egyben irányítottam is az új cél felé. Még vetettem egy pillantást vissza, hogy Paksha is útnak indult-e, és megitn csak magamban ordítottam neki: Repülj már te tündér! Elvégre éppen most bűvölt magára szárnyakat az imént. Szerencsére ez később eszébe is jutott, de ez már kicsivel odébb volt.
Előbb átrepültünk egy kis erdő felett, majd a gombákat nézhettük meg fentről, hogy azt a fura tisztást is magunk mögött hagyjuk, ahol ebbe a világba léptünk. Az ajtót nem láttam, de lehet, hogy rejtőzött csupán. Elszálltunk a rohanó társaink feje felett is, úgy tűnt, mindenkinek sikerült elmenekülni a támadóink elől. Már majdnem örülni kezdtem, amikor megláttam a többiek elé magasodó falat, és tudtam, hogy ez még akadályt jelenthet. Nem gondolkoztam sokáig, egyenesen felfelé szárnyaltam, s ha elértem a tetejét, és megfelelő helyet találtam rá, leereszkedtem, hogy Nizzi leszállhasson. Megközelítően ott és akkor, amikor a tojások felértek Willy úrral.
Csak egy pillantást vetettem rájuk, de még nem szándékoztam visszaváltozni, inkább újra meglendítettem a szárnyaimat, és ellöktem magam a faltól. Visszafelé röppentem, biztosítani szerettem volna társaink felérését. Átrepültem a közeledő kártyalapok felett, és mögéjük kerülve lebegtem. Ha kell közéjük dobbanok, eltaposom őket, vagy egyszerűen olyan szelet kavarok a szárnyaimmal, hogy a szélrózsa minden irányába elszállhassanak. De egyelőre csak a lebegés marad, és a biztosítás a többieknek, hiszen jól láttam, hogy Warwick úr segítségre szorul. Viszont Moros úr és Paksha már is a megoldásba kezdtek. Senkit nem hagyunk hátra, ugyebár?
Ha ők is feljutottak a falon, akkor nekilendültem megint, én is a fal irányába, s megint csak leszálltam. Ha minden rendben volt, csupán akkor döntöttem úgy, hogy visszaváltozok.
Az alakváltás, és az oda-vissza változás normál esetben is erőt vesz ki belőlem, most sem volt ez másként, éreztem, hogy nem kis erőfeszítést tettem, ziháltam, vagyis még pegazusként, fújtattam, s éreztem, ahogy a testem lassan elkezdett visszaalakulni. Szinte egyszerre indult meg a változás minden tagomban. A szárnyak csökevényesedni kezdtek, pedig igazán jó lett volna megtartani őket, mint egy tündérnek. A paták megint ujjakká alakultak, a szőr eltűnt a bőrömről, a sörényem elvált a nyaki gerincem vonalától, mely gerinc úgy a hátam hosszában, mint a nyakamnál rövidülni kezdett. Csípő, derék és mellek alakultak újra. S alig fél perccel a változás beindulása után, féltérden, tenyéren támaszkodva, ezúttal teljesen ruhátlanul, megint önmagam voltam.
Nem, nem voltam túl szégyenlős, de tartottam attól, hogy ezúttal túl sok szem pillantása tapad rám. Reméltem Nizzi a segítségemre lesz időben a bőröndből.
- Köszönöm.

× Angel in the sky, fly with me... ×

Hétf. Dec. 18, 2023 7:01 pm

Red Queen, White Queen

... én is, ön is, hallgassuk el, ne tudja senki sem ...

-----------------:O:-----------------

Ahogy megérzi maga körül a szárnyak keltette szelet, szorosra zárt szemeit mégis csak kinyitja. Attól fél, a szédülés győzi le, vagy oly rettegés keríti hatalmába, hogy rosszulléttől szédül majd, mégis másképpen lesz. Egyetlen évvel ezelőtt talán mindezek annyira meglepték volna Nizase-t, hogy cselekedni sem mert volna az egyre csak folyton változó események sodrában. Még alig emésztette csak meg, hogy illúziók veszik körül a csapatot, amelyekbe csak úgy belekényszerítettek mindenkit, nem kérdezve, akarnak-e részt vállalni holmi pixi-kaptárak ügyeiben, máris egy kiélesedő konfliktus kellős közepén találják magukat. Ám ahelyett, hogy a félelemtől rettegve, sikítozva rohannának szerte, furcsa módon mindenki tökéletesen természetesnek veszi, hogy élete veszélybe kerül. Nizzi sem tesz másképpen és ez megijeszti. Nem, nem attól rémül meg, hogy menekülésük tervszerű és ötletekben gazdag, hogy még arra is van idejük, hogy az elhagyott bőröndöt ne engedjék veszni, s szinte természetesnek látja Kayne Westerburg titkolt kedvese, hogy mindenki megmenekül.

És a repülés sem rémíti meg annyira, mint ahogyan képzelte volna, pedig a bőrönddel a combjain szinte alig tud kapaszkodni a hosszú, selymes, éjszín sörénybe. És Ameliát is "érzi", hiába változott át oly négylábúvá, amelynek létezéséről eddig csak a mesékben hallott, s akinek egyetlen mozdulatára már az izmos és fényló szőr borította hátára küzdi magát, feledve minden korábbi félelmét.

Attól fél hát, Gaia megváltoztatta, hogy elvette tőle azt, mit eddig magáénak hitt, az emberi érzéseit. Hisz nem érez oly félelmet a magasban, mint amit érzett volna, mielőtt a Perem lénye megjelent volna az életében. Mert látja odalent a menekülőket, mégsem kiált oda Amelia-nak, hogy repüljön lejjebb, s vegyen még a hátára valakit, ki lassabb. Nem teszi... Valamiért tudja, nem eshet majd bajuk, s azt is, hogy ha akarná, hatalma lenne megmenteni őket... Abban bízik, ha kellene, megtenné...

De nincs szüksége senkinek a segítségére. Vannak, kik szárnyakkal győzik le az utánuk igyekvőket, vannak, akik csak egyszerűen gyorsak, s mikor a lány azt hinné, megmenekülnek, már nem is csodálkozik azon, hogy újabb akadály áll eléjük.

Fal... Hófehér gát, elég széles, hogy megállhassanak a tetején és elég magas, hogy egyszerűen ne lehessen rajta fel, vagy lejutni. De a mikénten nem kell törni a fejét, hiszen a szárnyas segítség számára csak egyszerű rutinfeladatnak tűnik felemelkedni a tetejéig, ott helyet találni ahhoz, hogy megszabaduljon a terhétől, vagyis tőle és a bőröndtől. Aztán már szárnyal is visszafelé, kisebb vihart kavarva körülöttük, csak hogy fentről is üldözőiket ijessze. Aztán már újra a fal tetején áll, patái koppannak a köveken, csak hogy meghökkentő átalakulását ezúttal "visszafelé" mutassa be.

Nizz látja, hogyan zsugorodik össze a szépséges test, s válik apróbbá, mégis nem kevésbé tetszetőssé, azonban rögtön meg is érzi a helyzet visszásságát, ahogyan a csupasz bőr tűnik elő a varázslat nyomán.

- A Gondoskodó Anya szerelmére - nyitja fel a leány a bőröndöt, s kutat megfelelő holmi után, mint sietve teríthet Amelia-ra, elfedve pőreségét, s rejtve díszes anyag alá, mi pillantásokat ejthet foglyul. Köntös, mit találnak kutató ujjai, elegáns mintája bíborban, s fehérben tarkállik, s ha Amelia magára igazítja, széles övvel kötheti meg derekán. Puha cipellőt is talál Nizz, s nem magára gondol, hanem arra, ki megmentette újra, s ha szorult helyzetéből most ő menthette meg az Ispotály ápolóját, a fal széléig merészkedve láthatja, hogy jut fel Warwick, s a tündérek. És azt is látja, hogy a Nyúl még odalent toporog, bajuszkája alatt mormolva valamit. - Nyúl úr, igyekezzen! - kiáltja le neki, nem tudván a hosszú fülek alatti kétségbeesett gondolatokról. CSak azt látja, hogy hátrahagytak valakit, aki bajba kerülhet. S ha eddig aggodalma emberi mivoltát, s törődését áldozta fel Gaia és a Perem oltárán, hát sürgető kiáltása talán őt magát is meggyőzi arról, hogy nem változott meg minden.- Segítsen neki valaki!

× Break The Fall ×

Kedd Dec. 19, 2023 9:56 am

Red Queen, White Queen

Gwen in Wonderland

Próbáltam utolérni a hölgyeket, hogyha már a többiek így előreiramodtak, akkor legalább mi tudjunk egymásnak segíteni, ha a helyzet úgy kívánná meg. Főleg mert még mindig nem voltam valami harcedzett, bár új erőmmel már nem csak elvakítani tudtam volna ellenfeleimet, hanem megtéveszteni is. Már amennyiben tapasztalt pixiket le tudok körözni illúziókban. Esetleg információs előnyöm lehetne gondolatolvasásból, de ez még mindig nem egy túl offenzív képesség.
Hátranéztem a vállam felett, hogy egy pillantást vethessek az üldözőinkre és bevallom, sok minden átfutott a fejemen, hogy milyen lényeket fogok látni, de nem számítottam arra, hogy pont kártyalapok fognak utánunk futni. Persze még mindig egy illúzióban voltunk, szóval hamar túltettem magam rajta. Egyelőre még csak nem is repültek, úgyhogy biztonságban voltunk.
A többieket követve haladtunk át az erdőn, majd a mezőn, egészen egy hatalmas falig, amin több üreg is látszódott. Láttam, amint a csoport földi fele megtorpan, s amíg a két tündérben biztos voltam, hogy fel tudnak jutni valahogyan a falon, addig Mr. Leininger igen csak segítségre szorult. Nem tudtam volna egyedül megemelni, de látva, hogy mennyien sietnek segítségére, csak sután repültem a többiek mellett. De végül mind feljutottunk valahogyan.
Amelián hallatszódott, hogy megerőltette magát. Ahogy változott vissza, a szárnyas ló fújtatása egyre inkább zihálássá változott, s az eddig szőrrel takart test egyre fedetlenebbé válik. S bér nem tűnt korábban sem túlzottan szégyenlősnek, azért mégsem szerettem volna, hogy kényelmetlen helyzetbe kerüljön. Mivel gyorsan változott át, hirtelen a saját pizsamámat tudtam elképzelni, de a célnak az is tökéletesen megfelelt.
– Ugyan nem tart melegen, de legalább ideiglenesen eltakar – mosolyogtam rá.

× Away with your Fairies ×

Pént. Dec. 29, 2023 7:41 pm

Red Queen, White Queen

A Fehér erőd titkai.

----------------- :O: -----------------

Rövid idő alatt mind megmenekülünk, még a fura fehér nyúl is, aki kutya közönségesen felrepül, mintha ez volna minden nyúl megszokott tulajdonsága. Az átváltozás kínja kicsit kiveri a fejemből a környezetemet, és mindazt, miért is vagyunk itt, de ahogy előre halad a dolog, úgy nyerem vissza emberi énem, s vele együtt szemérmességemet is. Még akkor is, ha kívülről úgy tűnhet nem számít semmi. Pedig de. Nagyon is számít, és igazán hálás vagyok Nizzinek, hogy segít nekem. Éppen csak állok a talpamon, s gyorsan belebújok a felém nyújtott köntösbe, még akkor is, amikor egy pillanatra megakasztva mozdulatomat Gwen segítsége. Elmosolyodom.
- Köszönöm Kisasszony, igazán kedves.
Remélem nem fog megsértődni, hogy nem az ő pizsamáját választom. Nem rátartiság ez, csupán célszerűség, úgy is le kéne vennem, hogy rendes ruhát vegyek fel a bőröndből. Így aztán marad a nagyon is kedvemre való színű és fazonú köntös, no meg a puha cipő. Mindez persze még kevés a komforthoz, de legalább már nem vagyok teljesen pőre. Így én magam is a bőröndhöz lépek, közvetlenül Warwick mellé guggolva.
- Nézzük, mi van még itt.
Súgom halkan, és kezeimmel kutatni kezdek. Övet nem találok, de egy fehér selyemsálat igen, és egy fekete nadrágot is magamhoz veszek, ha már fehérnemű nincs a bőröndben. Igaz, méretben nem teljesen az enyém, de épp úgy vagyok vele, mint Warwick úr a sajátjával, majd az öv felfogja. Felhúzom, majd fölé igazítom a köntöst, és végül a derekam köré tekerem a selyem sálat, s ügyes, díszes csomót kötök rá. Majdnem tökéletes öltözék egy királyi fogadásra.
A fura macska, mely néhány perccel ezelőtt tisztelt meg bennünket jelenlétével, hamar el is tűnt, de sürgetve invitált minket beljebb. Részemről kész is vagyok, újra Nizzi mellé sorolok be.
- Köszönöm a segítséget. -Szólítom meg újra a lányt.- Fura egy helyzetbe kerültünk.
Vélhetően eddigre már mindenki elkészült, s a többiekkel együtt mi is az erőd belseje felé indulok. Meglelve a megfelelő bejáratot, találkozunk korábbi társainkkal, Nyúl úrral, a tojásokkal, és a Kalapos Willyvel. Saját kételyeimnek és gondolataimnak Warwick ad hangot.
- Én is úgy vélem, megszakadtak a tárgyalások. Sok mindent itt már nem tehetünk. Vagy igen?
Bököm én is közbe. Tényleg kíváncsi vagyok, mit tehetünk még itt a béke érdekében. Lehet, még sem kéne ilyen hamar feladnunk? Most már igazán kíváncsi vagyok a fehér királynőre.

× Angel in the sky, fly with me... ×

Szomb. Dec. 30, 2023 11:59 am

[quote="Moros Greycloud"]

× Red Queen, White Queen ×

eat me, they say

----------------- :O: -----------------

Sajnos a tér végletességével a legügyesebb pixik sem tudtak mit kezdeni, legalább is ahogyan a fal teteje belefolyt az "égboltba", abból elég egyértelmű volt, hogy elértük a szélét bármilyen tárnában is voltunk épp. Végülis eddig sem lehetett semmit komolyan venni, ez is épp úgy beleillett abba a káoszba, ami körülvett minket, mint eddig minden.
A fal tetejéről lenézve jó kilátás nyílt a megtorpanó kártya-katonákra, akik eddig üldöztek minket. Nyilvánvalóan ők is pixik voltak, de valamiért nem igyekeztek felrepülni utánunk. Vagy Selene királynőtől féltek, vagy a nixádtól. Akármi is volt az a nixád.
- Nos, ezek szerint kapunk egy lélegzetnyi szünetet. - mondtam elhátrálva a peremtől.
A felbukkanó macska - illetve pixi, aki ezt az alakot választotta magának - eddig talán a legstílusosabb jelenség volt a rengetegféle szerzet között, ráadásul amilyen gyorsan eltűnt, láthatóan nem akart sokáig foglalkozni velünk. Vagy próbálta fenntartani a misztikumot. És még vigyorogva közölte is, mennyire értetlenek voltunk a nagy rohanás közepette. Valamiért úgy éreztem, hogy vele talán szót értenék ezen az őrült helyen.
- Tehát lejjebb.
Tekintve, hogy lefelé sem volt más utunk a járatig, mint felfelé, valakit megint magammal kellett vinnem. Hacsak Amelia nem lett megint szárnyas ló, sajnos neki, a Nizase nevű embernőnek és Warwick Leiningernek is segíteni kellett, de egyszerre csak két kezem volt. És mivel igazi úrifaun voltam, természetesen először a két nőhöz léptem oda.
- Hölgyeim, gondoltam a tisztesség kedvéért megkérddezem, hogy lesegíthetem-e önöket a bejáratig. Már ha nem rejtőzik mégvalami szárnyas a kisasszony tarsolyában. - villantottam egy félmosolyt Amelia felé. Vagy pixi volt, vagy valami sosem hallott alakváltó. - De ne aggódjon, Mr. Leininger, utána visszajövök uraságodért is.
Akárhogyan is, de miután lejutottunk a korrekt bejáratig Amelia kijelentése felettébb fején találta azt a kényelmetlen szöget, ami most a helyzetünk volt.
- A kisasszonynak igaza van, Mr. Hatter. Ráadásul azzal, hogy ide menekültünk akár ki is jelenthettük volna, hogy Selene őfelsége oldalán állunk, ez nem segít a pártatlan megítélésünkön. Viszont ha szeretnék, felajánlhatom követi szolgálataimat a félreértés elsimítására... rögtön, miután elárulták, mi is az a nixád és miért ilyen életbevágó a biztonsága.

× from 'neath the fairy hill ×

Szomb. Dec. 30, 2023 9:03 pm

Red Queen, White Queen

... én is, ön is, hallgassuk el, ne tudja senki sem ...

-----------------:O:-----------------

A köntös gyors és vélhetően átmeneti segítség lehet Amelia számára, de elégedettséggel tölti el Nizzit az a tény, hogy legalább valamennyit sikerült visszafizetnie a lánynak a támogatásáért. Addig, amíg nem talál valami mást, amit magára ölthet a fenség audienciájára. És ezt gyorsan meg is kell tenniük, mert új szereplő jelenik meg a kissé érthetetlen és bizarr színjátékban, s a csíkos, mosolyával kissé ijesztőnek tűnő kandúr első teendője, hogy sürgetni kezdi őket.

Persze az nem lepi meg, hogy Warwick Leininger a leggyorsabb, sebesen túrja fel a bőrönd tartalmát ő is, s lel magának elfogadható holmikat. Gyors öltözés, ezt a lány is megfigyelhetni, mert hagyja, mások válasszanak ruhát előtte. Az, hogy ennyire előzékeny, talán azért is jó, mert azt látja, hogy Amelia is nadrágot választ, s hogy így nem kell megszenvednie a köntös levételével járó nehézségeket. Ezért amikor a másik kettő végez, helyet hagyva azoknak, akik még nem választottak, ő is nadrág után kutat. Sejtelme sincs, mekkora lehet az, ami jó lenne neki, így találomra választ egy világosat, bézs színűt, aztán igyekszik belebújni úgy, hogy lábait ne tegye közszemlére. Úgy tűnik, neki nem lesz ahhoz szüksége övre, hogy magán tartsa a ruhadarabot, ám arra mindenképpen, hogy hálóingéből varázsoljon inget. Az alját hát kínos alapossággal tűri a nadrág derekába, s a széles, puha bőrövvel, amit a bőröndben lelt, formát ad neki. Persze ahogy magára tekint, elszörnyed, hogy a férfias holmi mily sokat megmutat, így tovább keresgél és egy hosszú, őzbarna mellényre lel, ami felvéve legalább majdnem térdig eltakarja a lábát. Egy keskenyebb kendőt is keres, hosszú haját fogja össze vele, s ezzel teszi teljessé - és reményei szerint alkalmassá - megjelenését.

- Moros úr, ha nem bánja, én élnék az ajánlatával, s akkor Amelia nem öltözött fel hiába - fogadja el a mindannyiuknak szóló felhívást, amit a fauntól hall, s melyet nagylelkűnek lát, s ha a tündér beváltja ígéretét, hát a többiek után igyekszik, s hallja, hogyan foglalnak állást helyzetüket illetően. - Igen... Ha már a véleményünket szeretnék tudni, talán jó lenne, ha a szükséges információkat nem titkolnák el előttünk... - támogatja az előtte szólók álláspontját, bár nem hiszi, hogy nézetük sokat segítene a felséges asszonyok helyzetén. De mert a benne lakó Gaia - a Fénynek legyen hála - még most is mélyen hallgat, a maga kétségeit fogalmazza meg a kérdéssel, amelyet feltesz. - Még most is úgy gondolják, hogy szükség van ránk?

× Break The Fall ×

[/color]

Vas. Dec. 31, 2023 2:34 am

~ Red Queen, White Queen ~

~Egy probléma letudva~ Gondolta magában, ahogy vissza csapódott a falra. Nem szívesen menekült volna meg úgy, hogy egy tucat kártyalap mögötte felkoncolja az embert. Ezt senki nem érdemelné meg. Azonban két dolog tisztázódott közben. Egy, úgy érzi, hogy képes lesz feljutni a tetejére, és kettő, jó kimerítő pár percnek nézhet neki. Felszívta magát levegővel, és elszánt tekintetekkel húzta feljebb magát egy fél méterrel. Lassan de biztosan haladt előre. Meg se fordult a fejében, hogy kipróbálja az újonnan szerzett szárnyait. A lent kalimpáló dárdák egyvelege paranoiássá tette arra nézve, hogy ha kudarcot vallana, ne lennének következményei a szárny próbálgatásoknak. Úgy hogy maradt az a megoldás, amivel a falhoz ragasztotta magát. Így gondolt a procedúrára gondolatban. Egyik kéz előre, utána az azonos oldali láb, majd a másik oldal, és ismétlés. Bal, jobb, bal jobb, mire feljutott már a macska szónoklata is befejeződött, ami a helyzetet kicsit frusztrálttá változtatta, mert nem tudta, hogy miért mennek vissza a többiek. Ha megállt volna a luknál ahol a nyuszit látta és legalább kérdezett volna, de nem.... ő neki követnie kellett a többieket azzal a feltételezéssel, hogy biztosan kaptak valami memót arra vonatkozóan, hogy menjenek a tetejére. Logikus nem? Minek kérdezni? Egy sóhaj mellett araszolt vissza a saját mélyedéseibe.
...Úgy körülbelül két méterre a vájattól megcsúszott és veszített a magasságából legalább négyet. Úgy sikerült megállnia, hogy csak kitárta a szárnyait, és azonosan ahhoz, amit az elején csinált visszafelé egyenlítette a súlyát, csak most konkrétan a falhoz tapadva. Megújuló méreggel felmordulva, előre dobta a jobb karját. Egyszer már eldöntötte, hogy biztonságosabb a falon kúszni függőlegesen mint repülni, tehát nem a helyzet közben igyekezett meggondolni magát.
A többiek felöltöztek és megvitatták a problémát, amikor gép zúgás mordult fel és Paksha karja felbukkant a nyílás alsó végében, majd lecsapódott a talajra. Aztán a másik karja is követte. Lassú mozdulatok voltak ezek. Végül felbukkant a feje is, vöröslött az erőlködéstől. Úgy húzta fel magát, mint egy terhes grizzly medve, gurgulázó hangokat adva ki magából a gépzúgás mellett. Végül elterült a földön ahogy volt annyi talaj alatta, hogy ne essen vissza, áldozatául a kártyalapoknak.
- Most már hazamehetünk? - nyögte ki magából félig hangosan, csak úgy dühből.

Hétf. Jan. 01, 2024 7:08 pm

Red Queen, White Queen

Voltaképp mindannyian ugyanazt a kérdést tettétek fel a Kalapos Willynek és a tojásoknak, ki-ki vérmérsékletének megfelelően: így tudtok-e még tenni bármit is, vagy nincs többé szükség rátok, így akár haza is engedhetnek titeket? Az egyik tojás gondterhelten sóhajtott fel.
- Ezt majd Őfelsége eldönti. Lehet, hogy tényleg hazaenged benneteket.
- Pedig annyira biztos voltam benne, hogy ez egy jó terv! Hogy működni fog és minden rendben lesz! – sóhajtott fel a másik tojás, szomorúan, csalódottan, talán kétségbeesetten is. A Nyúl is felbukkant mellettetek, és meglepő módon most együttérzően veregette meg a tojás vállát.
- Én is. Nem is értem Edna mit gondolhatott.
Mindannyian ott álltak sajnálkozva, kicsit még meg is torpantak, mintha így már ők se nagyon akartak volna audienciára menni.
- A nixád, Mr. Greycloud, egy ősi teremtmény, a tündérek őshazájából. Humanoid, olyan értelemben, hogy egy feje van, két karja, két lába, meg persze két szárnya is, és akkora, mint mi vagyunk jelenleg, de ezzel meg is szűntek a hasonlóságok, persze én magam még sosem láttam élőben. Úgy tudjuk, hogy egyetlen példánya maradt, az egész világon, és az Ednánál van. Hatalmas mágikus potenciállal bír, és ezt a potenciált ki lehet nyerni belőle, hogyha valaki ért hozzá, ez teszi értékesség a ritkaságán túl, az eszmei értéke pedig felbecsülhetetlen, tekintve, hogy úgy tartják, hogy a nixádokkal való kapcsolat, vagy hát… ne szépítsük, az ő mágiájukkal való kísérletezés választotta szét a pixiket a fénytündérektől. Persze ezek leginkább ősi legendák és anekdoták. – válaszolta közben Willy Morosnak, amennyire velősen csak össze tudta foglalni. Ekkor megint megjelent a tojások mellett a már korábban látott szürke macskaféle.
- Nem legenda, és nem anekdota, ennyit már tudhatnál Willy, amennyi ideje itt laksz. A nixád a legértékesebb kincsünk, nélküle ennek az egész kócerájnak nincs semmi létjogosultsága, és mind mehetnénk kuncsorogni más, idegen királynőkhöz, hogy fogadjanak be minket. Na szóval, elég ebből a siránkozásból, egyrészt nyomorultan néztek ki, nem méltó itt senkihez, másrészt ne raboljuk se a vendégek, se őfelsége idejét. Gyertek.
Mordult rátok, majd elkezdte vezetni a folyosón a csapatot. Eddigi vezetőitek vert hadként kullogtak hol előttetek, hol közöttetek. Annyiban már biztosak lehettetek, hogy a tojások nem csak megvalósítói voltak az elrablásotoknak, de legalább részben az értelmi szerzői is a műveletnek, amiben Willy és a Nyúl is nyakig benne voltak, és minden jelenlevő tudtával és beleegyezésével történt. Nem is csoda, hogyha ennyire csalódottak voltak, amiért az egyik tárgyalófél úgy tűnt kihátrált a megállapodásból.
Egy nagy terembe érkeztetek meg, ami, akárcsak az erőd fala kívülről, belülről is hófehér volt, látszólag márványdarabok gondosan összeillesztett darabkáiból állt, és Nizzi azt is meg tudta mondani, hogy ez nem illúzió volt. A trónterem minden köve valódi volt, és valóban az, aminek látszott. Elől pedig egy hatalmas opálból faragott trónon és tündér ült. A haja fehér volt, ahogyan a ruhája is, az arca kedves, de a szeme sötét, ahogyan a rúzsa is. A fején apró kristályokból készült koronát viselt.
Amikor meglátott benneteket felállt, és hagyta, hogy a jelenlevők meghajoljanak előtte. Így tett minden eddigi kísérőtök is, majd ez után a szürke macska a trónhoz sétált, és konkrétan leheveredett a nő lába elé, amit a Nyúl egy irigy morgással vett tudomásul, de egyébként nem kommentálta.
- Üdvözöllek titeket! – szólalt meg a nő. - Selene vagyok, akit a többiek Fehér Királynőként emlegettek. Nagyon sajnálom, hogy nem kellemesebb körülmények között volt alkalmunk találkozni. Jelentették, hogy a nővérem katonái visszafordultak az erőd falánál, örülök, hogy egyikőtök sem sérült meg. – úgy tűnt az arcából és a testbeszédéből, hogy minden szót komolyan gondolt. - Reméltem, hogy el tudom rendezni ezt a helyzetet békésen Ednával, de úgy tűnik, ő még most is a cselszövést és az árulást választotta. Mondjátok hát meg, mit tegyek? – ült vissza a trónjára.

// Következő reag JANUÁR 8. HÉTFŐ.//