Red Queen, White Queen

Red Queen, White Queen

... én is, ön is, hallgassuk el, ne tudja senki sem ...

-----------------:O:-----------------

Red Queen, White Queen

Bűvös kert

----------------- :O: -----------------

Sorra bemutatkozunk mind, újra. Elraktározom a neveket. Moros, Paksha, Warwick, Gwendolyn, Nizase. Remek. Sorra veszem persze az arcokat is, társítom a nevekhez. Aztán a faun kinyitja az ajtót, és bennem még mindig Nizase szavai keringenek. Szikla és barlang. Hmmm... Hát ez nem jött be. De... ismerem a lányt, hallottam történetét, és szemernyi kétségem nincs, hogy valóban egy szimpla barlangban vagyunk. A kérdés most már csak az, hogy miért látjuk azt, amit látunk.
Többen is illúzióra tippelnek, és egyet kell értsek velük.
Megcsodálom az elénk tárt tájat. Ezernyi szín és forma, mintha tényleg valami mesebeli vidékre tévedtünk volna. S talán nem is áll távol a valóságtól ez a felvetés. Mindjárt bizonyítékot is nyújt erről az elénk kerülő lény. Zöld és fura. Hernyó is, meg nem is. Mindannyiunk felé van mondandója, tippelgeti miféle képességekre tettünk szert. Én pedig figyelem ki mire is lett képes. Moros a levegőbe emeli a lényt, majd visszapottyantja a gomba tetejére. Paksha fát növeszt a tenyere alá, míg Gwen lángocskát varázsol elő. Csak Warwick és Nizase nem tesz semmit, úgy tippelem, nem kívánják felfedni képességüket. Bár... Nizase leírása a barlangról azért ad némi kapaszkodót.
Jómagam elképzelem, ahogy óriás sólyommá változom, és puszta kedvtelésből bekapom az emberarcú hernyót. Természetesen ez nem történik meg, csatlakozom Warwickhoz és Nizase-hez. Egyelőre nem tárom fel a képességemet, inkább gyönyörködöm abban, amit a többiek csinálnak, és csak magamban mosolyodok el a furcsa képzeten, amelyet magam elé bűvöltem. Mivel leginkább Paksha fácskája ragad meg, és ösztönösen lépek mellé, érintem meg az apró ágakat, végig simítva finom felületükön.
- Szép.
Jegyzem meg, de tovább nem jutok, újabb vendéglátók érkeznek hozzánk. Két tojás... mit mondjak? Fura egy csapat, de túl sok az inger, és szinte már meg sem lepődök. Az sem ráz meg, hogy amazok megszólalnak, szinte számonkérik a hernyót. Akaratlanul nevetem el magam, nem hangosan, és leginkább várakozó álláspontra helyezkedem. Mi lesz ebből? Lopva a többieket figyelem, egyelőre csak sodródok az árral. Aztán majd elválik hová kerülünk.

Red Queen, White Queen

A hernyó a bemutatókra elégedetten nevet, még össze is csapja három pár kezét örömében, és nem veszi magára, hogy Moros pont őt emeli fel kényelmes gombájáról, ahogyan az sem rázza meg különösebben, amikor visszapottyan.
- Nagyon jó, nagyon jó! Még kis gyakorlás, és egészen kivételesek lesztek mindannyian. – ez után az emberekre néz, akik közül viszont senki sem árulta el, hogy mire is képes. - Ó hát azt nem tudtam, hogy ti emberfélék mind ennyire kis titokzatoskodók vagytok, pedig mi fájna benne? Úgyse viszitek vissza magatokkal ezeket a dolgokat. De szerintem az úr téved és nagyon is talált. – vigyorog rá Warwickra, majd mielőtt még megtenné a férfi láthatja is, hogy a hernyó odadobja neki a kürtöt, ami bár nem találna, de mivel pontosan tudja hova esne le, van lehetősége utána nyúlni és időben elkapni. Már ha akarja. - Fogd meg és találd ki mit élt át, mielőtt megérkeztetek volna! Az álmodók nem csak rémálmokat idézgetnek meg ilyenek, az csak igen csekély része a képességeiknek!

Warwick: HA megteszed, amit kér – egyáltalán nem kötelező, ez esetben ezt a szakaszt tekintsd semmisnek – akkor láthatod, hogy egy zöld hajú zöld ruhás alak készülődik, fütyörészik is egy számodra ismeretlen dallamot, majd megragadja a kürtöt és belegyömöszöli egy táskába. Maga a látomás nem sok, de a képességben még rejtőzhet potenciál.

- A hölgyek úgy vélem tisztában vannak vele mit tudnak csak nem árulják el. Kár. – sóhajtott a hernyó teátrálisan, majd mélyet szívott a vízipipájából, és elégedetten fújta ki a füstöt.
A két tojás karba tett kézzel toporgott ez alatt, meg amikor látszólag a furcsa zöld szerzet nem akart már többet tőletek, akkor intettek nektek.
- Induljunk! Erre, gyertek utánunk!
- Kihül a tea és az borzasztó lenne! – tette hozzá a másik.
Ha követitek őket akkor a rétet lugas váltja fel, hatalmas fákkal – nektek hatalmasak, egyébként teljesen normális méretűek. Gyalogoltok egy ideig, nagyjából öt-tíz percig, Gwen repülhet is, de egyébként semmi különös nem tűnik fel neki menet közben. Teljesen normális erdőnek tűnik.
Nizzi viszont sétáltában is érzi, hogy a teljesen barlangnak tűnő szoba és rét után az erdő mintha valódibb lenne. A sziklák, ami mellett elmentek igaziak, és a kis patak is, amit egy idő után követni kezdtek, sőt a nővények egy része is az, mert érzed ahogyan a gyökerek feszítik a köveket. Ha kicsit koncentrálsz még a kövek alkotóelemeit is el tudnád különíteni, bár nem vagy geológus így nevet nem tudnál nekik adni, van közöttük minden féle és ennek valahogy örülsz. Elégedettséggel tölt el, már-már otthonos, de azt is tudod, hogy Gaia miatt érzed így akit viszont továbbra sem érzel. Mintha a jelenléte eltűnt, vagy még inkább mintha beléd olvadt volna teljesen, csak épp nálad a gyeplő. Ha még jobban koncentrálsz azt is tudhatod, hogy a föld alatt vagytok, nem vészesen mélyen, de azért eléggé, és a barlangrendszer, amiben sétáltok hatalmas, nagyon messzire nyúlik, és egyedül esélytelen lenne kitalálnotok innen.
Végül kiértek egy tisztásra. A kis patak apró fátyolvízeséseket képez mellettetek, gyönyörű nappali világosság van, de ami még meglepőbb az egy hatalmas terített asztal, rajta minden finomsággal. Gyümölcsök apróra vágva, tányérok, csészék teáskancsók és étkészlet is, bár nem egészen a méretetekben, minden kicsit nagyobb, mint ami kényelmes lenne, de azért nem is emberméretű. Az asztal körül pedig ketten ülnek, egyikük egy fehér nyúl, aki az érkezésetekre felpattan.
- Végre valahára! Mi történt? Már azt hittem sosem érnek ide, és még teázni is kell meg reggelizni is, mostmár biztos, hogy el fogunk késni! Lehet inkább rögtön menni kéne tovább!
Az egyik tojás láthatóan megforgatta a szemét.
- Ne törődjetek vele, mindig így fel van pörögve, csak akartuk, hogy reggelizzetek és közben találkozzatok Willyvel mert… nos…
- Hát régen látott embereket. Meg városiakat. Meg úgy bárki mást rajtunk kívül.
Ekkor a másik alak is felállt az asztaltól. Ő volt az első, aki valóban embernek nézett ki, nem valami furcsa antropomorf állatnak vagy valami még bizarrabnak. A haja torzonborz volt, vörösesbarna, a szeme zöld, ami alatt sötét árkok ültek. Az öltönye, mert öltönyt viselt, bár nem a legfrissebb divatnak megfelelő szabást, lila volt, de még különösebb volt a fején levő minden féle anyagból összefércelt hatalmas kalap.
- Ó, hát önök lennének azok! Nagyon örvendek, William Hatter vagyok. – nagyon lelkesen sorban végigmegy rajtatok és igyekszik mindenkivel kezet rázni, olyan lendülettel, hogy majd letépi a karotokat de látszik, hogy nagyon örül nektek. Fehér kesztyűt visel egyébként. A hölgyek előtt megáll, kicsit elbizonytalanodik, majd kézrázás helyett inkább bemutat mindenki előtt egy meghajlást. - Készítettem teát, nagyon finom, fekete tea, itt nincs kávé, ezek így is eléggé pörögnek, ahogy látják. – nevetett fel zavartan. - És reggelit is, van gyümölcs, pirítós, zabkása, lett volna rendes rántotta is, de hát azt elégettem… Jöjjenek, jöjjenek, egyenek töltsenek, minden nagyszerű! – invitál titeket lelkesen az asztalhoz.
A tojások is mennek és ők is leülnek, és esznek is az ételből, a teát pedig Mr. Hatter tölti ki mindenkinek, a nyúlnak, a tojásoknak és maguknak is, mindenki iszik belőle. Semmi sem utal rá, hogy bármi mérgező lenne, vagy nem pontosan az lenne, ami. És akár kérdezni is van most lehetőségetek.
// Következő reag november 19. vasárnap érkezik!//

Az ismeretlen ajtó!

-----------------:O:-----------------