Red Queen, White Queen

Úgy tűnik, hogy, ha másban nem is, de abban mindenki egyetért, hogy nincs választásunk, meg kell szereznünk a nixádot, hogy egyáltalán legyen valami alkualapunk és esélyünk a kijutásra.
Jó lett volna, ha megtarthatom a képességeket, amit azzal az itallal együtt megkaptam, de rá kellett jönnöm, hogy az életemet többre becsülöm, mint bármi mást, még akkor sem, ha tudtam magamról, hogy egy számító gazember vagyok. Általában el voltam ezzel, hiszen ez tartotta a felszínen a családomat, de most az életben maradásért kellett küzdenem.
- A nixád átadásának vagy megtartásának folyóját akkor ússzuk át, ha már ott vagyunk. – jegyeztem meg, -  Most jobb ha az elindulásra és az utunk hogyanjára koncentrálunk, míg szabadon tehetjük.
Gwendolin kisasszony bemutatója kicsit elvette a szavamat, mert megint egy jó kis képessége vált nyilvánvalóvá, de amíg a segítségünkre volt, csak örülhettünk neki.
Alaposan megnéztem azt a nixádot és nem gondoltam, hogy bármivel össze lehetne téveszteni.
- Remélhetőleg a Vörös királynőnek nincs tudomása a képességeinkről, így akár el is fogathatjuk magunkkal a katonáival, akkor nem kell keresnünk hol van. – mondtam kis szünet után, bár teljesen nem voltam meggyőződve róla, hogy ez a jó ötlet. – Vagy csak a fele csapat, a másik fele meg követheti őket és ha baj van beavatkozhat, de most már jobb lesz ha vissza megyünk mert a végén még azt hiszi a Királynő, hogy valami összeesküvést szövünk. – indultam meg a trónterem felé, ha másnak nem volt több mondanivalója.

Nem szólal meg, miután elmondta, mit gondol arról, amire készülnek. Arról, hogy úgy vitatkoznak és alkudoznak egy élőlény sorsáról, akár ha egy szép műtárgy lenne valamelyik csarnokban, vagy Estrance üzleteiben. Úgy érzi, kétségei talán senki másban nem vertek visszhangot, s senki sem érzi méltatlannak azt, hogy egy lény sorsáról döntsenek. De már ezen sem csodálkozik. A Peremen tapasztaltak már megmutatták neki, mit is gondolnak a legtöbben azokról, akik "mások".

S aggodalma azért sem csitul, mert úgy hiszi, hiába csodálkoznak rá egymás újonnan és persze akaratlanul nyert képességeire, azok sem védhetik meg bizton őket. Mert a királynő csak arról beszélt, hogyan lehetne birtokolni később is ezeket  a kivételes tulajdonságokat, de arról egyetlen szó sem esett, vajon meddig tart majd a varázsital hatása. Hogy ez az egyszerinek kívánt, kivételes alkalom vajon meddig fog tartani. Hiszen nem egyformák ők, s az sem egyforma, amennyit abból a furcsa innivalóból fogyasztottak. Pusztán erre alapozni vállalkozásuk sikerét nem tűnik túl okosnak a lány számára.

De nem igazán van más lehetősége. Úgy tűnik, együtt jöttek és együtt is kell menniük, ha jól értette a királynő szavait. Másképpen nem juthatnak ki, mert a pixinek "nincs rá kapacitásuk". Miféle "vendéglátás" ez? Csak iderángatjuk a "vendégeket", de a hazaútról már gondoskodjanak maguk? Hát Nizase pontosan olyan csapdában érzi magát, mint amilyenben a nixád lehet.

De Warwick Leininger nem lepi meg. Kicsit sem csodálkozik, amikor a férfi már tervvel, sőt tervekkel áll elő. Hiszen pontosan tudja róla, hogy a saját hasznáért sok dologra képes, s hogy alkut kötne bárkivel, ha úgy hinné, nyerni fog az üzleten. Talán még a Vörös Királynővel is. Viszont a faun óvatos hozzáállása tetszik neki. S a pixiket illető megjegyzéseire is figyelnie kell. Hát mert úgy hiszi, ő talán valóban a sorsukat is szem előtt tartja, a vele kapcsolatban felvetett ötletét is igyekszik kipróbálni, csak hogy bizonyosságot szerezzen arról, vajon hasznukra lehet-e a "küldetésükben".

Hát először nyitott szemmel igyekszik "megérezni" a körülötte állókat. Azt figyeli, vajon a terem kövei "megmutatnak-e" neki valamit. Vagyis inkább valakit. Ezért míg a többiek nem indulnak visszafelé, hogy tájékoztassák a felséget a döntésünkről, letérdel és egyik tenyerét a földre helyezi. Ő maga lepődik meg a legjobban azon, amit tapasztal. Mert lépések rezgését érzi, s mikor feltekint, látja, hogy indul el "régi ismerőse" a trónterem felé. Érzi, hogy gyengülnek lassan az ujjai alatt érezhető hullámok, ahogyan egyre távolodik tőle a férfi. Azt várja, míg a többiek is elindulnak, csak hogy megbizonyosodhasson arról, vajon érzi-e mindegyiket, s hogy külön-külön is képes őket "látni". S ha a többiek még haboznának, akkor ő kérni a társaságot, hogy csak menjenek, s hagyják, ő maradjon utolsónak. Csak hogy érezze a sok-sok lépés keltette "jeleket".

- Csak kipróbálom, amit Mr. Moros javasolt - adna magyarázatot, ha bárki kérdőn pillantana rá. - Csak induljanak, csatlakozok majd én is... Majd megyek Önök után... - helyezné a másik kezét is a padlóra, csak hogy pontosabb benyomásai legyenek majd a történtekről, s közben arra gondol, ha Gaiának is vannak ilyen képességei, hát még óvatosabbnak kell majd lenniük vele.