Blood and Wine

x Blood and Wine x

The best things come in small packages

~ Blood and Wine ~

A szűk folyosó komikussá tette az amúgy félelmetes helyzetet. A lidércek képeskönyvekbe illően vicsorogva, kiáltozva futottak feléjük. Talán elhangzott egy "meghaltok" is, ami még tovább rombolta Pakshában az ijesztő hangulatot. Eldördültek a pisztolyok és valahogy, dacára annak, hogy ott állt teljes százhatvan centiméterével, minden golyó elrepült mellette. Elővette a pisztolyt bal kezével. Nah majd ő is megmutatja, hogy van neki is ilyen varázs fegyvere. Maga mögül viszont egy kiáltás kíséretében Jeremiah hangja hangzott el. A nehéz tüzérség megjelent és tudta, hogy mindenki komolyan veszi a helyzetet. Talán egy, vagy még két pillanatuk van, és elérik őket a lidércek, akkor meg nem lesz menekülés ekkora túlerővel szemben. Futhatnának, de lent vannak a többiek és ők amúgy sem tesznek olyat. Megtámasztotta magát, majd jobb kézzel eltakarta a hegyes fülét. A fém jól bírta a fegyvert, igazából érezte a súlyát, és ha nem lett volna edzett tündér, felszisszent volna, mikor a vállára tette a másik, de nem a súly, hanem a kellemetlen nyilallás miatt, amit már egy ideje érzett a megerőltetett illesztékek körüli izmoknál. A koncert, amit a katona rögtönzött nekik, kiszorított Pakshából egy "Húha" ,hangos reakciót. Eszébe jutott, hogy most itt az ideje.
Előre tartotta az egyetemen szerzett fegyvert és egy élete egy halála, meghúzta a ravaszt. Szinte süket volt a robajtól, de még meghallotta Moros hangját.
Ugyanis a faun is felállt és az asszisztálását kérte. A faun meglepően könnyű lett majd a mennyezetre ugrotta magát. Ami ezek után következett az is kikövetelt Pakshából egy Húhát.

Blood and Wine

Moros, Paksha, JC: Először JC fegyvere dördül el háromszor, ami egy lidércet azonnal megöl, másik kettőt pedig megsebesít. Fel sem vennék, még el is vigyorodnak, afféle kihívásként, hogy lám az ember csak ennyit tud, ám ekkor elsüti Paksha is a fegyverét. Hangtalan, ha nem lenne egy lökéshullám, ami egy pillanatra megtántorítja a lidérceket azt is lehetne hinni, hogy nem sült el… Ám ekkor a lidérceknek az arcukra fagy a mosoly, a vérük pedig pont úgy folyik, mint bárki másé. Ez az elől rohanókat valóban megállítja a többiek feltorlódnak körülöttük, időt adva Morosnak a következő veszélyes hadműveletre. A faun ugrik, nem törődve a nyílt sebbel az oldalán, ennek még bizonyosan meg lesz a böjtje, ám abban a pillanatban ez nem számít. A plafon súlya megnő, annyira, amennyire az építői sosem számíthattak volna, a habarcs elenged a kő pedig megroppan a saját súlya alatt. Egy szívdobbanás, talán kettő, mire a plafon konkrétan leszakad kisebb-nagyobb kövekkel torlaszolva el a folyosót a lidércek és hőseink között. Hogy kit temetett maga alá, ha bárkit is, azt ennyiből nem tudjátok meg, de az biztos, hogy elvágta az útjukat.
Ebből viszont kaptatok ti is. JC-t eltalálja néhány kisebb kő, egyik a sérült vállát felülről, ami fáj, de nagyobb kárt nem csinál annál, mint ami egyébként is érte, Moros és Paksha viszont nem jártak olyan jól. A faun van a legközelebb, ő a földre esik és egy súlyosabb plafondarab éri az eleve sérült bal oldalán a vállát, reccsenést hall, majd jön a fájdalom is, de nem tudja megállapítani, hogy eltörött-e valamije, vagy csak összezúzódott, de semmiképp sem kellemes, emelni azzal már nem tud. Paksha valamivel jobban bírja a gyűrődést a sétáló-páncél mivolta miatt, ám az egyik lába beszorul két nagyobb kő alá, segítségre lesz szüksége, hogy kijöjjön onnan, és azt még nem látja, hogy maga a fémlába ettől deformálódott-e, valószínűleg behorpadni mindenképp behorpadt és később segítséget kell majd kérnie, hogy újra száz százalékosan működni tudjon.
Por is lett az egyre növekvő füst mellé, így lélegezni már kifejezetten kellemetlen, de azért még nem érzitek, hogy aggódnotok kéne a levegő miatt.

Nova, Moira, Adam, Psyché: Beszálltok a liftbe táskátokban, zsebeitekben és a hónotok alatt a papír alapú bizonyítékokkal, Moira hóna alatt az üveggel és benne a pixi maradványaival, Adam pedig ott szorongatja a kezében a lidérc levágott fejét. Egészen groteszk látvány lehettek ezzel a zsákmánnyal, de szerencsére nem lát titeket senki. Nagyjából félúton lehettek, amikor robajlást hallotok, némi üvöltéssel fűszerezve, majd megérzitek az egyre növekvő füst mellett a kőpor szagát is. A fenti viszonyok egészen kellemetlenek lehetnek.
Amikor felértek látjátok, hogy a harc az átkerült a lifthez vezető folyosóra, de már véget ért. Egy hatalmas kőhalom zárja el az utat jobboldalra, előre hatalmas a füst és tűz narancs fényű lángjait is ki tudjátok venni, és a lángok valamennyire elállják az utat a bal oldali folyosó felé, bár ha jobban megnézi valaki akkor nem lehetetlen átkelni rajta de mindenképp veszélyes. Vagy visszamentek még egy emelettel lejjebb és imádkoztok, hogy legyen olyan okos Blackwell vagy bárki, aki ezt az épületet tervezte, hogy építtetett magának odalent mégis egy menekülőutat. Most, hogy mind együtt vagytok már csak ezt kell eldöntenetek, ha JC megosztja veletek a fejszámolást, akkor tudhatjátok, hogy több lidércre már nem kell számítanotok. A társaitok állapotát is nagyjából fel tudjátok mérni, Paksha lába beszorult, Moros kívülről a kőpor alatt is elég sápadt és nagyon nincs jó bőrbe, JC pedig a bal vállából kiindulva vérzik, nem is kicsit.

//Következő kör 09. 25. hétfőn érkezik!//

A mértéktelenség büntetése

-----------------:O:-----------------

Blood and wine

Lidérc fejet ide!

-----------------:O:-----------------

Nekem van a legjobb légtornász barátom, ez egészen biztos, hozza a fejet, ahogy kértem és mintha aggódna is, a lányok helyett, ami szégyen, de majd egyszer, máskor adok hangot neki.
-Méghogy szerencse, az volt szerencse, hogy Én ittvoltam és elintéztem nektek a szemét.
Moros dögös faunhúga hozza a tartósított pixi szeletet, megszerzi az öt percest és már siet is kifelé nővéremmel és Adammel, hát én is úgy szállok, hogy mindenki mellett foglaljak helyet.
Leendő királynőnek nem tetszik, hogy vörös nyomot hagyok, de csak azért is csapkodom szárnyaim, inkább legyen mindenki koszos, mint zuhanjak le, főleg ennyi dicsőség után.
Azt sejtettem, hogy gyorsan ki kell repülnünk innen, csak bólogatok.
-Én sokkal többet vérzek egy átlagos pixinél, mármint ha megsérülök. Biztos a plusz egy ceti miatt van.
Magyarázom nővéremnek és kicsit elvárom, hogy dicsérjen, de ez sajnos nem történik meg.
A felvonóban azért van energiám Psychével vitatkozni.
-Mi intéztük el a legveszélyesebbet és hoztuk el a fejét Psyché, ezt nem lehetett előre öt percben kiszámolni. Mit csinálhattak a többiek? Megküzdöttek legfeljebb pár átlagossal?
Nekik nem mondanám, de itt nyolc szem közt még a luftben nem titok mire tartom magunkat.
Aztán kicsit átértékelem a többiek helyzetét, a szagokból és végül látványból ítélve, mert a beomlás és tűz bizonyos értelemben rosszabb, mint egy lidérc fővezér, ráadásul elég lestrapáltnak tűnnek, főleg Daphne szerelme.
-Na, gratulálok, egyelőre mindenki él! Útközben persze kinyírtam a főnököt, kicsit segítettek a többiek, Adam megvan a fej? Najó tudom, tudom, elég a dumából, kifelé kell menni. Előre repülök és nézek biztonságot utat. Szerintetek Moros haldoklik?
Kérdezem lazán a többiektől, úgy, hogy az említett is jelen van.
- Hé Adam, ne dobáld a fővezér fejét az istenért! Valaki fogja meg, ez a legfontosabb zsákmány!
Ha nem ő, hát valaki kapja már a hóna alá, mert én nem bírom el, szörnyen nehéz lehet.
Közben ha hallgatás beleegyezés lesz válasz a felderítésemre tényleg előrerepülök biztonságos kiút után nézni.

Blood and Wine

Küldetés

-----------------:O:-----------------

Paksha szerencsére nem felejtette el a fegyverét használni – a vastüskékkel felnyársalt lidércek vére ömleni kezdett, pontosan úgy, ahogy az elvárható lenne egy ilyen helyzetben. Jeremiah egyelőre azonban azt csodálta, hogy nem szakított ki darabokat belőlük a fegyver – sokkal szívósabbnak bizonyultak a lidércek úgy általában, mint gondolta. Sok minden átfutott a fején, abban a néhány pillanatban, amikor megtorpantak az ellenfeleik a hirtelen mágiavesztéstől, és már-már emelte volna a bal kezét, hogy társa vállára támassza azt is, és elkészítse roston a ma esti főfogást is – azonban a sérült Faun gyorsabb volt, mint ő. Ma nem az első meglepetést okozta számára vakmerőségével, ami ha szerette volna ha nem, kivívta a tiszteletét is. Félelem és gondolkodás nélkül rúgta a magasba magát Paksha bakot tartó kezeiből, majd érintette meg a mennyezetet. A plafon robajlott és recsegett, ahogy a faunmágia átjárta, és hamarosan le is szakadt porral és törmelékkel zárva el az átjárást köztük és a lidércek között. Igyekezett Jeremiah kitérni – sőt, még egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy elrántsa Pakshát, de fél karral esélye se lett volna – de a próbálkozás közben is ráhullott néhány darab mennyezet. Egy különösen is fájt, ami az átlőtt vállát érte. Felnyögött a sebet markolva, de talán a helyzete nem lett rosszabb, mint volt. Szerencséjére legalább a port jól kiszűrte a gázmaszkja, így a levegővétellel nem volt baja. Ellenben várnia kellett míg valamennyit ülepszik a porfelleg, hogy felmérhesse a kárt, ami a többieket érte. Paksha lába szorult a romok közé, míg a faun – tekintve hogy ő generálta az összeomlást – majdnem be és el is temette magát. Érezte, hogy nem fog bírni emelni rendesen, és csak reménykedett, hogy ilyen-olyan ékekkel az előtt ki tudja mozgatni a törmelékdarabokat, mielőtt bennégnek.

Szerencséjére azonban a lenti csapat is megérkezett, élükön az alakváltóval, aki rendkívüli gyorsasággal állt neki Paksha kiszabadításának. Adam – ahogy a nagyszájú pixi hívta – felajánlotta, hogy viszi a faunt (Greycloudot, ezt a nevet jó lesz észben tartania), de Jeremiah itt vágott közbe először.
- Adam, ön segítsen a társamnak. Én nem tudok két kézzel emelni, de a jobb vállamon elfér a faunjuk. – Mondta, majd lehajolt hogy leporolja a sérült Greycloudot. - Nézze el ezt nekem, de ha nem ellenkezik és engedi, hogy vigyem, hamarabb kint leszünk. – Mondta neki, majd igyekezett a jobb vállára, hassal lefelé, fejjel a háta felé kétrét feltornázni őt, miután lehasított egy jókora darabot a kabátujjából, és rátekerte a korábbi kötésre. Ez volt a katonai elsősegély-standard, és reménykedett, hogy olyan hatékony is, ahogy felettesei annak idején beharangozták. Faunnal vagy anélkül tehát, szervóit megfeszítve kiegyenesedett, majd elnézett az irányba, ahonnét jöttek. A por- és füstfüggönyt villogva festették már narancssárgára a terjedő lángok. Már percek teltek el azóta, hogy felgyújtotta a szobát a lidérc önkéntes közreműködésével, és pontosan tudta, hogy mennyire gyúlékony volt az orea-lé amivel feltöltötték a lángszóróját. Nagyon veszélyes volt felfelé menekülniük, különösen úgy, hogy ő maga is robbanékony volt felszerelésében. Bólintott Adam ötletére tehát.
- Támogatom a pincét. Kell, hogy találjunk ott valamit. Nem csinálhattak egy ilyen helyet titkos kijárat nélkül, ebben biztos vagyok. Ahogy számoltam, több lidérc nincs azokon felül, akik a romok túloldalán ragadtak, szóval az önvédelem miatt ne aggódjunk. Remélhetőleg a pixi kolléga talál egy utat, mire leérünk. Csak siessünk, mert égő folyosóról ugyan rossz menekülni, de égő liftaknából ha lehet még rosszabb.
Mondta, és Greycloudostól vagy ha ellenkezett nélküle, de elindult a lift felé. Reménykedett benne, hogy a többiek gyorsan ki tudják szabadítani Pakshát, és hamarosan ők is csatlakoznak hozzá. Nem gondolta volna, hogy ez a kiruccanás lesz, ami legjobban megizzasztja majd a perem óta, de úgy tűnt nem szabad alábecsülni a lidérceket. El sem tudta képzelni, hogy az milyen ellenállást jelenthetett, akinek a fejét szorongatta a lenti csapat, de örült, hogy nem neki kellett elbánni vele. Vagy talán épp ez volt a balszerencse, hiszen most könnyebb lenne menekülniük, ha lentről égne az épület. Minden esetre nem volt veszve semmi még, és nagyon reménykedett, hogy nem voltak annyira balgák a lidércek, hogy vészkijárat nélkül egyenek tündéreket – ha pedig igen, akkor ők balgábbak voltak még náluk is, hogy ilyen magabiztosan követték feltételezéseiket.

× Blood and Wine×

Már megint lefelé?

----------------- :O: -----------------

A Kisfelségnek tulajdonképpen, bizonyos szemszögből igaza van. Tényleg nem tartottuk az időt. Az, hogy miért nem, másodlagos ebből a nézőpontból. Abból viszont egyáltalán  nem, hogy kivel is kerültünk szembe. S hogy mennyire volt erős az ellenfél, mi sem bizonyítja jobban, minthogy hárman is, éppenhogycsak képesek voltunk őt kinyiffantani. Éppenhogycsak.
Loholunk a lift felé. Az alakváltó a fejjel a kezében, zsebeiben némi papírhalommal, a két pixi repülve, jómagam pedig hónom alatt egy köteg irattal, és jobb markomban a halott pixi preparátumával. Morbid egy trófea. Míg a liftben felfelé haladunk, gyorsan cselekszem. Valahogy érzem az eljövendő történéseket. Gyorsan a padlózatra teszem szerzeményeimet, és bokáig érő szoknyám alját rendesen megkurtítom. Most úgy ahogy térd felettig ér, feltárva ország-világ előtt faunokra jellemző lábaimat. A letépett csíkot úgy forgatom, hogy belepakolhassak mindent, s ha menet közben Adam engedte, még a nála lévő papírokat is eltulajdonítom. Az egészet pedig az anyaggal átkötöm a hátamon, keresztbe. Így tartani sem kell, és még is könnyedén vinni tudom, miközben mind a két kezem szabaddá válik, és végre a szoknya sem hátráltat kicsit sem.
Majdnem felérünk, mikor a robaj megrázza velünk együtt a liftet, és koránt sem maradok nyugodt. Szinte kirobbanunk a készségből, egyenesen szembe kapjuk az újabb események végeredményét.
- Moros...
Nyögöm magam elé, és egyelőre fivérem mellé lépek. Akartam valami frappáns csipkelődő, de mélyen aggódót mondani neki, de most valamiért semmi sem jutott eszembe. Csak a kérdés hullámzott az agyamban, mint óceán árapálykor: Miért? Miért nem vigyáztál magadra?
Végül Adam és az ismeretlen maszkos fickó szavai térítenek magamhoz. Az alakváltó mellé lépek, átengedve a maszkosnak Moros támogatását. A fickó logikája tökéletes, és jó megoldás. Fivérem még bírja annyira magát, hogy a vállsérült a másik kezével kitámogassa, mi pedig kivisszük a romok alá szorult tündért. Újra be kell vetnem némileg a mágiát, és bár ez nem az enyém igazán, hanem a varázstárgyé, amit viselek, de segítek gyorsan leszedni a plafondarabokat.
Aztán, ha minden jól megy, ketten támogatjuk kifelé a tündért a lift irányába. Mondjuk úgy, hogy Adam jobban támogatja, míg én elhaladtunkban, felmarkolom a pixi-vitéz hőn áhított zsákmányát. A hajba markolok bele, s így csüng kezemben a rusnya trófea.
És már csak magamban válaszolok Nova kérdésére: Nem, Moros nem haldoklik. Moros hősködött kicsit, és megsérült, de nagyon nem ajánlom neki, hogy haldokolni merészeljen!