Blood and Wine

x Blood and Wine x

The best things come in small packages

Blood and Wine

Küldetés

-----------------:O:-----------------

Jeremiah szervói úgy nyögtek a faun súlya alatt, mint ha legalább évek óta nem olajozták volna meg – de hősiesen kitartott az extra teher alatt is. Ha lett volna neve és rangja a felszerelésének, nyilván felterjeszti Jeremiah előléptetésre, de nem csak hogy nem az önmagánál is jobban nyikorgó lift miatt nem volt ideje ezen gondolkodni – és a taktikusan köhögésbe fojtott nevetés miatt sem ami a pixitől érkezett cipelt sorstársára – hanem mert az alakváltó, Adam, meg is szólította őt. Nem is tudta pillanatokig, hogy mit válaszoljon neki. Jeremiah úgy működött, hogy ha egy célért dolgozott valakivel, azt az illetőt megkedvelte, és barátjaként tekintett rá onnantól, ha csak a másik ki nem provokálta az ellenkezőjét. Így Adam-et is kedvelte, de jelenleg egy nem hivatalos küldetésen voltak, nem hivatalos megbízással, ahol a tündérek titkosszolgálatának sokkal inkább ott kellett volna lennie (bár az alapján, hogy a Prismblossom név valahonnét megütötte a fülét, és tudta, hogy a nagykövetasszony is ezen a néven működik, biztos volt benne, hogy ők is jelen voltak a helyszínen). Nagyot sóhajtott tehát, mielőtt válaszolt neki. Nem akarta azért teljesen nyom nélkül hagyni, így nem vehetett elő mást, mint a szép lassan klasszikussá váló alteregóját.
- Ne haragudjon, de konkrétumot nem mondhatok. Nem hivatalosan vagyok itt, és a munkaadómnál komoly bajba kerülnék, ha a nevem is kikerülne. – Mondta őszinte sajnálattal. – Ellenben ha egyszer az Akadémiára vetődik, és megkeresi Everest vagy Lowlight professzorokat, esetleg Henry Kohl urat, akkor mondja nekik azt, hogy „Mister Akadémia” küldte önt, és hozzám fogják irányítani. – Felelte Jeremiah a helyzet kellemetlenségénél is jobban megbánva a becenévválasztását. De hát végső soron Vincent Harrow hívta így először – ő csak tovább vitte az ötletet.

Idő közben a lift Sinannak köszönhetően csodálatos módon leért a pincébe, és nem szakadt le a súlytól, ami nyilván felülmúlta az üzemi kijelölt teherbírását. Miközben a pixik szétreppentek, Jeremiah pedig várta a fejleményeket, a faun a vállán hirtelen nehezebb lett, miután igyekezetre kérte őket – azonnal nyilvánvaló lett az ernyedtségéből, hogy tudata végül megadta magát, és szervezete önvédelemből el is ájult. Ez szörnyű fejlemény volt, amennyire Jeremiah meg tudta állapítani: Túl sok vért veszíthetett, talán órái lehettek szakszerű segítség nélkül. Már-már azon volt, hogy kiabáljon, amikor végül úgy tűnik a hangok alapján, hogy a szórakozott pixi talált egy vészkijáratot. Talán ő volt a Prismblossom. Jeremiah tippjei szerint alvó ügynök, titkosszolgálati operátor vagy takarító bérgyilkos lehetett, aki személyiségével álcázta a profizmusát. Ha Blackwellt is ő győzte le, és ő talált ilyen hatékonyan titkos kijáratot, valamit tudnia kellett. Ha jól emlékezett, talán „Nova” néven hívta magát még odakint. A veterán tehát elkönyvelte magában, hogy a „Nova Prismblossom” álnevű titkosügynökkel megéri vigyáznia a jövőben. Jeremiah megszemlélte a felfedett alagutat, ahogy a hangokra ő is odasietett (már amennyire bírt az ájult Greycloud-al a vállán), és nehézkesen felemelte a bal karját, rajta a lángszóróval.
- Ha a kollégák megbocsájtanak, előre mennék. Nem kell alagútban céloznom, hogy Vahe legégőbb poklába küldjek bármit, ami esetleg visszafelé próbál beszökni a járaton. Kétlem, hogy lenne bármi, de jobb biztosra menni.
Ha pedig engedték, előre ment – ha nem, pedig ahogy épp befért, sietett. Ha más nem Greycloudra tekintettel is. Noha alig ismerte, tisztelte bátorságáért, és nem szerette volna, hogy a kezei között haljon meg.

~ Blood and Wine ~

A csodálkozó "húha" egy vékony, és igen rövid kiáltásba fulladt. A következő pillanat, amire emlékezett, az, hogy hassal a földön fekszik, csúnyán kifordult testtartásban. Talán elájult pár pillanatra, ezt már nem lehet megmondani. Megijedt, és nagy nehezen feltornászta magát a fekvőtámaszba, azonban még csak nem is látott rá a lábára. Annyi derült ki, hogy alá temette a leeső plafon. Ebből még baj lehet. Fogalma sincs hogy működik a szerkezet ami viszi előre, és hogy ha megsérült, hogy fog működni. Az idegességtől zihálni kezdett és végül nyelni a port, amitől aztán köhögnie kellett. Azonban a segítség is megérkezett viszonylag gyorsan és mindenkin segítettek. Hozzá ketten is odaszaladtak, amire elszégyellte magát és összehúzta kicsire a vállait. Csöndben megvárta amíg segítenek rajta annyira, hogy már magától is fel tudjon állni, azonban, képtelen volt rá. Ha nem tartják meg, azzal a lendülettel, hogy felállt, hanyatt vágódott volna. Végül ketten kellett, hogy támogassák lefelé a lifthez és még tovább. A nagy pórtól nehezen volt látható a fém láb, ami úgy néz ki, mintha egy cipő lenne. Pakshának ez az automail lába volt. Nem talált olyan vastag cipőt magának, ami ne nézne ki otrombán a pici alakja mellett és kényelmes is lenne. A törmelékek a szerkezetet két helyen is összenyomták. A boka és sarok oldalt, amitől nehezen ment a lábfej forgatása, illetve behorpadt az eleje is, ahol a lábujjak lennének. A nagy súlya miatt, és a ténytől, hogy még nem tudta hatalma alá vonni a szerkezetet, nyikorogtak az illesztékek és a huzalok, egy lábon ugrálni esélytelen lett volna. Felismerve helyzetét, magába roskadva csöndben viselte a megaláztatást, aka segítség nyújtást.
Minden egyes lépésnél botladozott, mintha előre fele esne.
Paksha "páncélja" vékonynak tűnhetett a többieknek és nem volt annyira hűvös, amennyire várhatná a szemlélő. Az orea kristályok kibocsátotta hő egy nem várt pozitív mellékhatással jártak. Nem hagyták az automail testrészeket testhő alá csökkenni. Ennek hiányában estére mindig jól be kellett bugyolálnia magát, hogy reggelre ne legyenek a fémek jéghidegek.
Ha valaki ránézett, sajnálkozóan bólintott egyet, mintha bocsánatot kérne tőle, amiért volt olyan ügyetlen és megsérült.
De azért figyelt a többiekre. Elhangzott az alakváltó neve és a kis szószájtár pixié is. Majd újra megbizonyosodhatott a társa titkosságáról.

Blood and Wine

Moira ujjai nyomán feltárul az alagút előttetek. Nagyjából kétszáz métert mehettek előre benne, amikor a földet robbanás remegése és morajlása rázza meg, és kétségetek sem férhet hozzá, hogy ezt a mögöttetek gyújtott tűz okozta, bár azt nem tudjátok, mi robbant be, lehetett ott elég gépezet ahhoz, hogy az ilyesmi megtörténhessen. Még néhánytíz méter, talán száz, amikor megérzitek Estrance csatornájának bűzét, és már ott találjátok magatokat az egyik kanális partján.
Nova és Adam ismerősebbek lehetnek errefelé, hiszen a bankrablás után már csatangoltatok erre a patkány alakváltók vezetésével, de innentől már egyszerű lesz kijutni, több feljárat is van, noha a tájékozódás nem könnyű odalent.
Innentől már nem leselkedik rátok semmi veszély. A lidércek fészkét kiírtottátok, még az épület sem maradt egyben, és ha voltak is túlélők Pete-en kívül, nem valószínű, hogy egy hamar újra próbálkoznának bármivel is, hiszen a vezetőjük és a véres vacsorák értelmi szerzőjének feje Moira táskájában pihen.
Pakshának szüksége lesz valakire, aki rendbe hozza a lábát, hacsak nem tanul meg gyorsan bánni a bele épített fémmel, noha szintén Nova és Adam ismerhetnek valakit, aki úgy formája a vasat mint a gyurmát, legalábbis széftörésre teljesen megfeleltek a képességei, Morosnak viszont orvosra lesz szüksége, méghozzá elég gyorsan, és JC-t sem ártana valakinek összefércelnie, bár életveszély őt nem fenyegeti, csak szerzett magának a többi mellé még egy leendő sebhelyet. Innentől már rajtatok áll, hogy merre indultok tovább, bemutatkoztok, avagy elbúcsúztok-e egymástól, esetleg isztok-e egy pofa sört a kalandokra később, ha már mindenkit biztonságba helyzetetek.

//VÉGE.
Nagyon büszke vagyok rátok srácok. Fantasztikusan végigtoltátok az egész kalandot, nem volt baj a határidőkkel sem és remek reagok születtek. A magam részéről végtelenül boldog vagyok. Ennyit terveztem számotokra, de hogyha igényeltek utójátékot, amihez esetleg jól jönne a segítségem szóljatok. Szívesen alakítom Howe dokit, tündérorvost, Callie-t is és akadémiai dolgozókat is, (meg persze egy rendkívül haragos Daphne-t), de hogyha ezt befejezzük itt, bennem nem marad hiányérzet.
A következő kaland pedig hamarosan érkezik, készüljetek!//

A mértéktelenség büntetése

-----------------:O:-----------------

Blood and wine

Lidérc fejet ide!

-----------------:O:-----------------

Természetesen mindent Én intézek, találom meg a kijáratot, mentem meg a társaságot, még a bádog tündért és a tagbaszakadt maszkos katonát is, aki olyan harcedzettnek tűnt, mint a faun vezérek.
Kicsit csalódott is vagyok, hogy nem vár rám ováció odakint, meztelen rajongó pixi lányok és egy trónus, de egy leheletnyit mégis várok, hogy Psyché elismerését zsebeljem be.
Szembefordulok vele, eltátom szám, asszogya királynő, aztán ez valahol mégis roppant megható dolog, fejet hajtok előtte és egyszerűen annyit mondok:
-Köszönöm.
Mindenki remekül helytállt, de a többiek érdemeit nyilvánosan nem firtatom, inkább kiröppenek, kissé reszketve attól, hogy bent akár érhetett volna robbanás is.
Adam felajánlása mondjuk meglep, de csak kihúzom magam, bizony van már lakásom, csak felszerelni kéne, hát csak az orrára bökök.
-Tudod hogy nekem minden jól jön, ami kacat. Ha csillog és zenél, plusz pont. De mivel is tartoznál te Légtornász barátom… Bár egy olyan porcelán balerina lánykát elfogadnék, akivel lehet keringőzni.
Agyalok.
A csatorna már ismerős, innen patkány segítséggel, de talán anélkül is tudunk szülni kiutat Adammal és mint sötét negyedbéli lakóknak Howe szakértelme is jó jöhet itt egyeseknek.
-Van egy orvos ismerősünk itt a negyedben, ha esetleg, én szívesen elirányítom arra a társaság kevésbé sérült részét, ha Morgóst visszük a nővéremhez, aztán szállok én is oda.
Főleg a maszkost és bádogtündérembert kérdezem megmutassam-e nekik, merre rendel az illegális fércelőnk, mert ha nem, megyek a faun társasággal, nővér eggyel, nővér kettőhöz, tőle is be kell zsebelnem még az elismeréseket. Remélem a szerelme túléli, különben biztos nem kapok.



//Köszönöm én is nagyon szuper volt :*//

~ Blood and Wine ~

Nem tartozott egyik kis csapatba sem, mégha úgy is tűnt, hogy Mr. Akadémiával tart. Hagyta magát kihúrcolni, míg veszélyes volt a terep, utánna óvatosan, de elhatározva magát a sikerre, próbálgatta a lábait. Az egy lábon való ballanszírozást. Nem volt kifejezetten magányaos farkas tpus, inkább az amelyik kellemetlenül érzi magát, ha kérnie kell. De nem is kellett! Ketten is felajánlották, hogy elksérik egy bizonyos "gyógyítóhoz" ha gondolja, miközben az ájult faun gazdát cserélt. Pánik szerűen kapta a fejét Jeremiah felé. Talán itt az ideje, hogy elválljanak az útjaik? Az a koszosi pince szoba jutott eszébe, ahova legutóbb jutott, mikor valaki "segteni" akart rajta. Megrázta a fejét. Ha egy lábon ugrál el a motel szobáig, akkor is több esélye van az életben maradásra. Lenyugszik kicsit és valahogy vissza teszi azt a kifordult fém bokát. Azonban nem akart udvariatlan lenni a többiekkel, mégis csak segteni akartak neki. Egyik lábára nehezedve intett mindkét kezével, hogy "köszöni, de nem". Hirtelen eszébe sem jutott a kis füzete, amit lent felejtett az égő épületben a fejetlenség közepette. Nem mintha gyanakodna bármelyikőkben is, de valahogy az a sok "felségezés" és "hercegezés" biztos, hogy valamiféle kódnév volt, amibe úgy érezte, hogy jobb ha nem üti bele jobban az orrát, mint muszály.
Más volt a helyzet Jeremiahval. Talán csalódni fog egyszer, de meg akarta adni neki és az akadémiának a lehetőséget arra, hogy bízalmat adhasson nekik. Ha nem is a teljes intézménynek, pár tagjának talán.

Blood and Wine

Küldetés

-----------------:O:-----------------

A szűk alagút pokoljárása csendesebbnek mutatkozott, mint Jeremiah valaha várta volna. Úgy tűnt, a lista teljes volt – nem akadtak meglepetés lidércek, sem pedig annyira hűséges emberek, akik fanatikusan vetették volna megbízóik gyilkosainak útjába magukat. A hosszú séta alatt az egyetlen zavaró tényező csupán Greycloud egyre halványuló légzése volt, ami sokkal inkább csak sietségre ösztönözte őt. Végül egy – talán szennyvíz elvezetésére kiásott – kanális partján találta magát a különös társaságuk, és Jeremiah aznap sokadik alkalommal volt hálás a maszkjáért. Nem akarta érezni azoknak a dolgoknak a szagát, amit fél szemmel látott elúszni a zavaros víztükrön. Ahogy egy pillanatnyi levegővételhez jutottak, ismét eszébe jutott, hogy leléphetett volna Peter Cavendish-el együtt. Leléphetett volna, de nem tette. És hálás is volt Sinannak, amiért úgy alakította a sorsát, hogy ne így tegyen. A segítsége kapóra jött, és végre úgy érezte, hogy lezáródott a munkája. Adam javaslatára odalépett, és óvatosan, amennyire a bal keze engedte áttette a vérző, ájult faunt az alakváltó vállára.
- Légtornász Úr a Rémcirkuszból, akkor átadnám a faunjukat. A javaslattal pedig örömmel élek majd. Úgy sejtem, hogy találkozunk még. – Miután átnyújtotta az ájult alakot, kezet nyújtott az alakváltónak, és amennyiben az elfogadta, barátian meg is szorította. Ha együtt harcoltak egy ilyen helyen, pont annyira voltak bajtársak az ő szemében, mint bármelyik katonatársával korábban.

Paksha több ajánlatot is kapott a sérült lábának megjavítására, de ő csak fejrázással tudatta velük, hogy nem élne a lehetőségekkel. Jeremiah nem tudott sokat társáról – de egyre inkább sejtette, hogy nem csak páncélba rejtőzött, mint ő, hanem a testét is lecserélték fémre. Őrült praktika volt az ilyesmi, a nemesek és gazdagok szörnyű perverziója – ahogy viszont Paksha viselkedett, a veterán biztos volt benne, hogy nem önszántából lett ilyen a teste. Csak olyan lesz saját akaratból ilyen, akinek túl sok pénze és túl sok ideje is van hozzá – a fiú pedig egyáltalán nem ilyennek tűnt. Szenvedés lehetett a tündér számára az élet, egy olyan lét, ahol nem volt ő saját maga. Minden tükör egy orea-acél börtönt mutathatott neki, amibe belekényszerítették őt, életfogytig. Nem tudta nem megsajnálni őt. Érzékelte, hogy Prismblossom ügynök(?) ajánlata számára is felkínálkozik, de nehézkesen felemelt bal kezével elutasította a dolgot.
- Azt hiszem a társammal mi igénybe vesszük Estrance legjobb és legidőmilliomosabb kutatóit, hogy rendbe rakjanak minket, ha már szívességeket teszünk nekik. – Felelt, majd intett a különös társaság felé, akivel összesodorta őket a szerencsék talán legkülönösebbike. – Uraim, hölgyeim, mondanám, hogy egy élmény volt, de ilyen élmények helyett legközelebb egy jó ital mellett hozzon össze minket inkább Sinan keze. Ha Mr. Greycloud nem adja vissza lelkét Adriatájának, mondják meg neki, hogy Mr. Akadémia üdvözletét küldi! – Intett Jeremiah. Pakshához pedig csak halkan szólt. – Ismerek valakit, aki segíthet neked. Annak a nagybátyja, aki ideküldött minket. Ne aggódj, fantasztikusan barátságos az öreg, és nem fogom hagyni, hogy bármi hülyeséggel próbálkozzon. Megérdemled, hogy a legjobbak foltozzanak össze, és ő a legjobb. Derék legény vagy, kolléga, és kár lenne, ha ezután sántítanod kellene mindvégig.
Jeremiah be sem fejezte, és meggörnyedve a jobb vállát kínálta a fiúnak, hogy támogathassa. Ha elfogadta, ha nem, elindult az első lépcső felé ami kivezetett a kanális medréből a város felé. Ha egyszer kijutottak, elég apró volt nála, hogy becsületes útmutatást szerezzenek a sötét negyed koldusaitól. Az Akadémia távoli tornyai soha nem tűntek ilyen hívogatónak – de Jeremiah egyáltalán nem bánta a kalandot. Végre kivehette a részét abból, amiért Sinan teremtette őket. Legyőzte a démonokat, akiket Vahe uszított békés világuk ellen, és még csak munkaadóit sem hozta nehéz helyzetbe közben. Arról nem is beszélve, hogy potenciális barátokat is szerzett – a jó társaság pedig (és nem az, amelyik tündérhússal rakott asztal köré gyűlik) a legértékesebb, amit egy ember magáénak tudhat a Birodalom ezen szegletében.

× Blood and Wine ×

Végjáték

----------------- :O: -----------------

Besorjázunk a feltáruló alagútba. Megvárom, amíg a maszkos harcos, aki a vállán viszi a fivéremet, elhalad mellettem, majd mögé sorakozok.
-Adriatára Moros, fel ne dobd a patáidat! Hogyan számolok el veled?
Suttogtam a fivéremnek, bár sejtésem szerint ebből semmit nem hallott, tekintettel az állapotára.
Haladtunk kifelé, és csak az égiek tudják mennyi volt még előttünk, amikor váratlanul berobbant a fejünk felett az épület.
-Arrgghh! Már csak ez kellett!
Nyögtem bosszúsan magam elé, és jól érzékeltem, hogy a többiek is megszaporázták a lépteiket, sőt még a pixik is gyorsabban rezegtették a szárnyukat. Tekintetem kalandozott Moros és Psyche alakja között. Megkedveltem a kis szárnyas uralkodó palántát.
Aztán végre kiértünk az alagútból, és itt mind az alakváltó, mind a pixi herceg, eléggé magabiztosan bizonygatta, hogy innen már könnyedén kitalálunk.
-Én... Moros-szal mennék, ha lehet.
Pillogtam Adamre, majd Novára, és végül Psyche-re is. De azért nem hagytam ki a maszkos alakot.
-Köszönöm... a fivérem nevében is.
Kezet nyújtottam neki, remélem el is fogadta. Akartam volna még mondani én is, hogy ha legközelebb valami jófajta széfet kell kinyitni, vagy átjutni egy lakatokkal telerakott ajtón, csak szóljon bátran, de végül ezeket az infókat magamban tartottam. Talán még is csak jobb, ha nem adom ki magamat teljesen.
-Kisfelség... -Fordultam végül Psyche irányába.- Ha esetleg elfáradtál... helyet foglalhatsz a vállamon.
Ajánlottam fel, hiszen épp eleget repültek Novával együtt, na meg azért az illúziók létrehozása is kivehetett belőlük épp elég erőt. Talán még Novának is megengedem, hogy újra a hajam közé bújjon. Ki tudja?
Végül elindultunk kifelé. Elraktároztam azért, hogy a maszkos harcost Mr. Akadémia néven lehet fellelni, és hogy az alakváltó a Rémcirkuszban légtornász. Ahogy végig gondolom akaratlan kis kalandunkat, igen érdekes társaság verődött össze. Sőt... remélem a Hektor nevezetű faun bak is szerencsésen megmenekült.
Akik más irányt vesznek kint, azoktól szívélyesen elbúcsúzunk, a többiekkel pedig megindulunk Nova nővéréhez.

//Köszönöm, én is igazán élveztem a kalandot. //